Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)

1988-09-14 / 217. szám, szerda

Energetikai fejlesztések a Távol-Keleten A szovjet Távol-Keleten 1981. de­cemberében szokatlanul kemény fa­gyok voltak, helyenként majdnem mínusz 50 fokra süllyedt a hőmér­séklet. A helyzetet tovább rontotta a csontig hatoló északi szél, amely­nek sebessége elérte a másodper­cenkénti 30 métert. Ez a rendkívüli helyzet csaknem két hétig tartott. Habarovszk, az Amur menti Kom- szomolszk és Blagovesenszk hő­központjai és erőmüvei egyszerűen nem tudtak megbirkózni a megnöve­kedett terheléssel A környező terü­letek energetikusai pedig a kiépítet­len villamosenergia-hálózat miatt nem tudtak segíteni. A lakások, munkahelyek hőmérséklete a meg­engedett minimum érték alá csök­kent. Villanyáramot csak a lakóhá­zak, kórházak, iskolák és a folyama­tos üzemű gyárak kaptak. Az óvo­dák és bölcsődék természetesen zárva voltak. A nehéz helyzetet csak az igen sokba kerülő rendkívüli in­tézkedésekkel sikerült átvészelni. A természeti körülmények ilyen kedvezőtlen egybeesése ritka ezen a területen, száz évenként csupán néhányszor fordul elő. A fejletlen fütőenergetikai rendszer hiányossá­gai azonban előbb vagy utóbb min­dennapos súlyos gondokhoz vezet­nek. Hiszen a vidék új energetikai létesítményeinek beruházási terveit évtizedeken át nem teljesítették. A legfőbb baj az volt, hogy hiányzott az egész területet átfogó, pontos energetikai fejlesztési stratégia. Az erőművek az egyes vidékek, körze­tek, sőt, néha csak egy-egy nagy- vállalat belső szükségletének a ki­elégítésére épültek. A hiányosságok kiküszöbölése érdekében rövid idő alatt sok ezer kilométernyi villamos távvézetéket építettek, továbbá növelték a telje­sítményt az olyan nagyvárosok elektromos erőműveiben, mint Ha­barovszk, az Amur menti Komszo- molsz, Nyikolajevszk, Nyerjungri, Dél-Szahalinszk, Petrozavodszk- Kamcsatszkij és mások. Szahalin szigetét ma már gázvezeték köti össze az országgal. A komoly fejlesztések és eredmé­nyek ellenére azonban még sok' a tennivaló a Távol-Keleten. Gyorsí­tani kell a terület gazdasági fejlesz­tését, növelni az energetikai létesít­mények teljesítményét. Energiahor­dozókból, fűtőanyagból itt olyan je­lentős tartalékok vannak, amelyek nemcsak a vidék teljes ellátására elegendőek, hanem komoly exportot is jelenthetnek. Éppen ezért a távol-keleti gazda­sági körzetek termelőerőinek 2000- ig tartó komplex fejlesztési program­ja a helyi elektromos erőművek telje­sítményének háromszoros növelé­sét írja elő. Ilyen nagy előrelépésre ennyire rövid idő alatt még nem volt példa. Ahhoz, hogy ezt maradékta­lanul teljesítsék, meg kell gyorsítani az épülő erőművek átadását, a meg­lévők rekonstrukcióját és az újak építését. A korábban elszigetelt, önálló energiarendszereket bekap­csolják a Távol-Kelet egyesitett energiarendszerébe, amely az or­szágos hálózat részeként üzemel. Ezzel lehetővé válik a lakott telepü­lések folyamatos hő és energiaellá­tása, a gyárak és mezőgazdasági üzemek kiszolgálása, rendkívüli kö­rülmények esetén biztosítható az energiautánpótlás, sőt, az energia­hordozók exportja is a szomszédos országokba. Az elektromos energia jelentős részét - több mint 20 százalékát - a vízerőművek termelik, hiszen a Távol-Kelet hegyes vidéke igen gazdag vízenergia-tartalékokban Jelenleg gyors ütemben halad a két­millió kilowatt teljesítményű Burejai Vízerőmű építése, amelyet 1990- ben adnak át. Befejezéséhez köze­ledik a Kolimai Erőmű építése az örök fagy övezetében. Folytatják a hagyományos hőerőművek és hő­központok építését Habarovszkban, az Amur menti Komszomolszkban, Vlagyivosztokban, Usszurijszkban, Csitában, Magadánban. A fűtőanya­got ezek az erőművek a kiváló minő­ségű nyerjungri, urgali, lucsegorszki és más távol-keleti lelőhelyekről kapják. Távdiagnosztika és echokardiograf Űrtechnika a Földön Szinte nincs olyan emberi tevé­kenység, amelyre ne volna kisebb- nagyobb hatással az űrkutatás. Se­gítségével megtanultuk új módon megoldani a távközlés, a navigáció, a geodézia és a térképészet problé­máit, ellenőrizhetjük a környezet ál­lapotát, meghatározhatjuk a bajba jutott hajók és repülőgépek hely­zetét. Az űrkutatás már hozzájárul a globális energetikai és ökológiai problémák megoldásához, segíti ésszerűbben kihasználni a száraz­földek és az óceánok kincseit, tehát a lakosság életszínvonalának eme­lését szolgálja.- Az űrkutatás egészségügyi vív­mányainak felhasználására több .irány is kínálkozik - mondta Oleg Gazenko akadémikus. - Módot ad például arra, hogy a különböző egészségügyi információkat nagy távolságra továbbítsuk. Különleges módszerek és műszerek segítik pél­dául az űrhajósok egészségi állapo­tának ellenőrzését. Joggal vetődik fel a kérdés, fel lehet-e mindezt használni a földi gyógyításban? Vagyis megpróbálni szputnyikok segítségével kapcsola­tot teremteni a messze lévő kórhá­zak és az ország egészségügyi köz­pontjai között. A Szovjetunióban és az Egyesült Államokban végzett kí­sérletek szerint nincs elvi nehézség az úgynevezett távdiagnosztika megvalósításában. Olyan módszerekkel lehet ellátni a diagnosztikai autóbuszokat, mint amilyeneket az űrállomásokon alkal­Az első innovációs bank a Szovjetunióban Leningrádban létrehozták az első szovjet innovációs bankot. A pénzin­tézet részvényesei a város 14 válla­lata, tudományos-kutató és tervező intézete, társadalmi szervezete, va­lamint a legnagyobb leningrádi fel­sőoktatási intézmények lettek. Az új bank feladatairól és tevékenységé­nek módszereiről V. Szemjanov, a részvényesek tanácsának elnöke a következőket mondotta:- Mint ismeretes, sok-sok új el­gondolást ,.temetnek el“ a bürokra­tikus hivatalokban, és gyakran hoz­zák fel az elutasítás indokaként, hogy nincs pénz. Mostantól mind a bevezetéssel, mind pedig a tudo­mányos kimutatással kapcsolatos anyagi támogatásért Leningrádban az innovációs bankhoz lehet for­dulni. Az innovációs bank teljes önálló elszámolással és „felettes" hatóság nélkül fog tevékenykedni. Vezető szerve a tanács, a részvényeseknek tartozik elszámolással. A bank mű­ködése közvetlenül az eredményes­ségtől függ majd. Az „elgondolások" dossziéjában máris sok érdekes ötlet van. Először azonban a közszükségleti cikkekre szeretnénk összpontosítani. Hiszen az élelmiszer- és a bútoriparban „holt tőkeként" fekszik el sok-sok nagyon jó, meg nem valósított el­gondolás. Az ipari építési bankok rendszerint nagy vállalatokat és megrendeléseket finanszíroznak. Az „apró dolgok" nem érdeklik őket. Az innovációs bank kezdetben éppen az ilyen elképzelések megvalósítá­sát segíti. maznak. így lehetővé válik a lakos­ság tömeges szűrővizsgálata, még­pedig úgy, hogy egy páciensnél 15 perc alatt több mint 50 leletet kapnak meg, s ezek alapján meghatározzák a szervezet funkcionális lehetősége­it, feltárják egy-egy betegség kiala­kulásának kockázati tényezőit. A klinikákon mind gyakrabban fel­tűnnek olyan műszerek, amelyekre méltán felírhatják: készült a világűr­ben. A kisméretű echokardiograf se­gítségével az űrállomáson először tudták videón rögzíteni és tv-csator- nán a Földre továbbítani az echokar- diogrammot. Ez a műszer lehetővé teszi, hogy mintegy belülről tekint­sünk a szívre, képet kapjunk a kam­rák, a főerek állapotáról, a billentyűk és a szívizom munkájáról. A műszert ma már sikerrel alkalmazzák a földi klinikákon, hamarosan megjelennek a mentőautókban, s így bővül a szív­ós érbetegségek diagnosztikai fegy­vertára. Az oximéterrel azt mérhetik, hogy űrrepülés közben milyen az emberi szövetek oxigénellátása, de felhasz­nálható a műszer számos fogászati, sebészeti, kardiológiai betegség fel­ismerésére is. Az űrhajón elhelyezett meteorit­csapda alapján készült az a műszer, amely az izom remegését méri. Ez itt a Földön segíthet felfedezni korai stádiumban olyan idegrendszeri megbetegedéseket, mint például a Parkinson-kór. Az űrtechnikában használatos apró szivattyú is magára vonta az orvosok figyelmét, mert úgy látják, hogy az a műszív fő eleme lehet. S ez már nemcsak fetételezés, mert egy beteg mellkasába ültetve a szív segítőjeként meghatározott ideig működik. Az űrorvostudomány ma még ter­mészetesen nem olyan nagy mér­tékben segíti a földi egészségügyet, mint szeretnénk. Még csak az első lépéseknél tartunk. Nem véletlen, hogy az ENSZ 2. békés űrkutatási konferenciáján, 1982-ben Bécsben az egyik legfontosabb ajánlás volt, hogy minden ország felhasználhas­sa az űrorvostudomány vívmányait, amelyek a jövő orvostudományának megbízható alapjait képezik. TUDOMÁNYOS ÉLET Áttérés az önelszámolásra A kísérleti, tervezői és tudomá­nyos kutatómunkák legfrissebb díja­zási rendszere a Szovjetunióban a különböző tudományos szerveze­tek számára új pénzügyi-gazdálko- dási formára való átállás alapjait vetette meg. Az új dokumentum szerint a tudo­mányos kutatóintézetek munkájá­nak finanszírozásáról áttérnek a konkrét kutatómunkák premizálá­sára, és az állami támogatás mérté­két minden egyes esetben vizsgálat útján döntik el. Az így megtakarított pénzösszeg az év végén jutalma­zásra fordítható. Azok az összegek, amelyek a nyersanyagra, elektro­mos áramra és más egyébre szánt (Az oldal anyagait az APN sajtóügynökség készítette) kiadásból megmaradtak, a tudomá­nyos-technikai és szociális fejlesz­tésre szánt alapba (merülhetnek. A későbbiekben az intézet anyagi­technikai bázisának fejlesztésére, kutatásokra, lakóházak építésére, szanatóriumi és üdülői beutalókra lehet költeni. A tudományos testüle­tek vállalatok számára végzett mun­káját szerződésben megállapított bérek szerint fogják fizetni Egyide­jűleg szabályozzák azt is, hogy a tu­dományos intézetek nyereségéből mennyi illeti meg az államot. A ma­radék ugyancsak a tudományos­technikai fejlesztésre, a szociális alapba és a jutalmazásra fordítható. A nagyobb munkákra az állam a to­vábbiakban is megadja a szükséges anyagi támogatást. KOMMENTÁLJUK Miért kevés az elárusító? Az egyik, jó három évtizede pult mögött álló, s munkájáért, helytállásáért állami kitüntetésben részesített elárusító keserű szájízzel fejtette ki, milyen kellemetlen a vérbeli elárusítók számára, hogy majdnem minden bolt, áruház ajtaján olvasható a hirdetés: kitanult és szakképzetlen elárusítókat keresünk. Ezek szerint már valóban oda jutottunk, hogy közénk bárki beállhat, akinek más munka nem akad? Aztán csodálkozunk, hogy olyan a kiszolgálás színvonala, mint amilyen! Szavai elgondolkodtatóak és érdemes néhány pillantást vetni azokra a körülményekre, melyek a jelenlegi helyzetet előidézték. Tény: ma már a legtöbben nem tartják kiváltságnak (és a társa­dalmi „ranglétrán“ is jóval lejjebb csúsztak a korábban közmeg­becsülésnek örvendő kereskedők), hogy kiszolgálhatnak, sőt az utóbbi években az egyéb lehetőségek híján kerültek sokan e nem könnyű, igényes pályára. Az ilyen kényszermegoldásban viszont nincs sok köszönet: mihelyt jobb munkalehetőség kínálkozik, máris hátat fordítanak a szakiskolát végzettek a kereskedelem­nek. A viszonylag magas fokú fluktuációhoz hozzájárul a nők nagy arányú foglalkoztatottsága ebben az ágazatban és egyebek is: a felelősséggel nincsenek arányban a fizetések, kedvezőtlen a munkaidöbeosztás és megterhelő fizikai munkát is végezniük kell. Viszont azt is leszögezhetjük: több szempontból kell megítél­nünk az eladók ideális létszámát egy-egy boltban, áruházban részlegen. Amint arra a Szlovák Nemzeti Tanács kereskedelmi, szolgáltatási és közlekedési bizottsága legutóbbi ülésén az egyik képviselő rámutatott, nem volna szabad teljes mértékben a kiskereskedelmi forgalom alapján megszabni az eladók szá­mát. Ahhoz, hogy dolgozóként 80-90 ezer koronás forgalmat bonyolítsanak le egy lakótelepi üzletben, ahol a vásárlók nagy részét a fiatal családok tagjai alkotják, akik az alapvető élelmi­szereket veszik, nem pedig a drágább cikkeket, pl. a márkás alkoholt, melyből könnyebb a forgalmi tervet teljesíteni, több száz kilogramm árut kell megmozgatniuk, amíg az áru a vevők táskájába kerül. Vannak viszont boltok, ahol ez könnyebben megy. Tehát „sántít“ az ilyen mérce. Az ideális az lenne, ha minden boltban annyi eladó dolgozna, hogy a vevő várakozás nélkül vásárolhasson, illetve fizethessen a pénztárnál. Ezzel szemben az új gazdasági mechanizmus arra ösztönzi a kereske­delmi szervezeteket, hogy saját érdekükben minél ésszerűbben gazdálkodjanak a munkaerővel. Azt viszont a gyakorlat mutatja majd meg, mennyire lehet például az élelmiszer- és a zöldség­boltokban (ezekben a legnagyobb a dolgozók megterhelése) csökkenteni a létszámot, hogy a gazdasági szempontoknak is megfeleljenek, de a vevők se kerüljenek hátrányos helyzetbe. Fentebb már említettük a kedvezőtlen munkaidöbeosztást (az eladók részéről) a vevők szempontjából viszont éppen az volna a plusz, ha a vásárlási csúcsok idején állnának többen a pultok mögött. Nem egyszerű feladat ennek megoldása, csupán a mun­kaerő négyórás alkalmazása, illetve a rugalmas munkakezdés bevezetése hozhatna előrehaladást ezen a téren. Mi vevők érezzük az eladók hiányát. Főképp amikor sorban kell állni. Valós ez a hiány? Ennek megítélésére néhány ország­gal összehasonlítható adatot is fölhozhatunk. A KöST-országok között az NDK áll a legjobban a kereskedelmi dolgozók számát illetően. Ott egy-egy eladóra 30 lakos jut; nálunk 59, Svédország­ban 26, Ausztriában 33. De említésre méltó az a tény is, hogy míg az NDK-ban egy önkiszolgáló boltra átlagosan 882 lakos jut, hazánkban 1377. Van tehát mit pótolnunk, javítanunk a kereskedelmi dolgozók­kal kapcsolatban. De ahhoz, hogy mindenütt megfelelő számban álljanak a pult mögött, a velük összefüggő gondokat is fel kell számolni. Az ösztönzőbb anyagi érdekeltség mellett az irányítás javítására, a munkaszervezés tökéletesítésére, a munkahelyi feltételek könnyítésére is szükség van ahhoz, hogy vonzóbb, megbecsült szakma legyen az eladóké, és annyian szolgáljanak ki, hogy a vásárlók elégedettek legyenek. Ez a legfontosabb szempont. DEÁK TERÉZ A Tachovi Állami Gazdaságban jelenleg olyan berendezés kifejlesztésére törekednek, amely ultrahanggal homogenizálja a növényvédő szereket. A készülék kipróbálásában több komplex ésszerűsítő brigád vesz részt. Kifejlesztéséhez többek között a plzeňi škoda Művek, a vráblei Tesla, a strakonicei Agrostav dolgozói, a Trakovicei Efsz, valamint a Csehszlovák Tudományos Akadémia České Budéjovice-i Entomoiógiai Intézetének, továbbá a Bučanyi Vetőmag-, Kapásnövény- és Iparinövény-kutató és -nemesítő Intézetnek a munkatársai járultak hozzá. A képen Vladimír Solový az IFA-W-50-es típusú tehergépkocsira szerelt rovarirtószer-tartáiy szivattyúját tisztítja. (Jirí Berger felvétele - ČTK) ÚJSZ 4 1988. IX.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents