Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)
1988-09-13 / 216. szám, kedd
Vásári helyzetkép Már hatodszor rendezték meg Losoncon (Lučenec) a hagyományos nógrádi vásárt. A vásárközpontnak ismét a Pionír-berek lakótelep adott otthont. A legtöbb sátra az idén is a Jednota fogyasztási szövetkezetnek volt. Az élelmiszerek, zöldségek, fogyasztási és iparcikkek, háztartási és konyhafelszerelések, játékok és kozmetikai cikkek kínálata kielégítőnek bizonyult. Az áruválasztékot ezúttal is Magyarországról behozott termékekkel gazdagították, s pultra került nem egy hiánycikk. A ruházati cikkek sátraiban bőven volt választék kötöttáruból, férfi, női és gyermekpulóverekból, készruhából, kelméből, szövetből, lakástextilből és fonalakból. Az Otex kereskedelmi vállalat a gyermek és felnőtt ruházati cikkek széles skáláját kínálta. A Prior áruház három részleggel képviseltette magát, de elég szegényes választékkal. A textil és ruházati cikkek kínálatát a kiskereskedőkön kívül a Nógrádi Textilipari Szövetkezet, a losonci Poľana textilgyár mintaboltja, a žilinai Vzorodev és a bratislavai Avana Ipari Szövetkezet gazdagította. Az ipari cikkek kínálatát a poltári üveggyár termékei - kristályok és használati üvegek gazdag választéka - egészítette ki, s az elmúlt évekhez képest jóval nagyobb volt a kínálat a Zelenina zöldség- és gyümölcsforgalmazó vállalat sátraiban. Akik nem találtak megfelelő árut az állami és szövetkezeti boltok sátraiban, azok a kiskereskedők, iparosok és magánvállalkozók gazdag árukínálatában válogathattak. A környékbeli kiskereskedőkön kívül Prágából, Bratislavá- ból, sőt az ország távolabbi részeiből is érkeztek a legkülönfélébb áruval. Tresťanský Mária A farkasdi (Vlčany) Haladás Efsz öt Okál típusú házat építtetett a szövetkezeti dolgozók részére, 2,5 millió korona értékben. Az új, komfortos lakások a dolgozók stabilizálásához járulnak hozzá. (Milan Aľakša felvétele) A program Túl a választási időszak első felén a nemzeti bizottságok részletesen elemzik az eddig elért eredményeket, gondokat. Mindenekelőtt felismerték, hogy a képviselők aktív szervező munkája nélkül nem lehetnek jó eredmények. A minap Mihályiban (Michaľany) a hnb plenáris ülésén értékelték a választások óta elért eredményeket. Rudolf Prega mérnök, a nemzeti bizottság elnöke szerint az eredményekkel mind a hnb, mind a község lakossága elégedett. Sőt, a járási szervek is. Hétszázezer koronát igényelt az 1964-ben épített alapiskola veszélyessé vált három szárnyának a lebontása, s az átmeneti időszakra felállított pavilon 10 millió koronába került. Annak ellenére, hogy rövidesen megkezdik az új művelődési ház építését, a régit is használhatóvá Hol maradt A gazdasági vezetőknek egyre nagyobb gondot jelent a közellátás biztosítása, főleg a hús-, gyümölcsös zöldségfélékből. Ezért szívesen veszik a vállalkozó kedvű embereket, akik a Zelenina Zöldség- és Gyümölcsforgalmazó Vállalattal, illetve a Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Értékesítő Vállalattal kötnek szerződést, hogy több kerüljön a dolgozók asztalára. Az utóbbival állathizlalásra kötött szerződés csak akkor realizálható, ha ahhoz adva vannak a feltételek, ellenkező esetben megkeserítik a szomszédok életét. Édesanyja nevében ilyen esetről írt még a nyáron Mária Kuklovská éberhardi (Malinovo) olvasónk. Szerkesztőségünk segítségét kérte panasza orvoslásához, mivel eddigi igyekezetük eredménytelen volt. ,,Akárcsak más falvakban, községükben is szép új házak épültek az elmúlt években. A házak előtti kiskertek, utcák takarosak. Rendezettek, szépek az udvarok is. Sajnos, van egy kivétel, ami számukra sok bosszúságot okoz. Idős édesanyánk szomszédja parányi területű udvarán több mint száz sertést hizlal, amire nincsenek kialakítva a kellő feltételek. A büzlő trágyalének nincs elfolyása, nincs zárt tározója. A melegben szinte légyfelhők keletkeznek és terjesztik a fertőzést... A helyzet elleni bejelentésünk nem hozott megoldást. A kiszabott bírságot a szomszéd „legombolja“, és marad minden a régiben.“ - írta olvasónk. A panaszt a Bratislava-vidéki Jnb-re továbbítottuk, s a napokban kaptunk választ dr. Z. Kollárovától a Bratislava-vidéki Járási Higiéniai Állomás dolgozójától. A járás higiénikusa az Éberhardi Hnb titkárával közösen tartott ellenőrzést, s megállapította, hogy a panasz jogos. A Mezei Gyulánál megtartott helyszíni szemle idején az ólakban 80 sertést találtak. a higiénia? „Az ólak ideiglenesek és elhanyagolt állapotban voltak. A trágyalé ugyan az emésztőgödörbe folyik le, ami viszont nincs szigetelve és befogadóképessége sem kielégítő. Tekintettel a parcella nagyságára és. a jelenlegi feltételekre, nem engedhető meg ezen a telekrészen ennyi sertés hizlalása. A Polgári Törvény- könyv 70/1983-as gyűjteménye 5. paragrafusa, továbbá 35/1983-as gyűjteménye 19. paragrafusa (mely a nemzeti bizottságokra vonatkozik) és az 50/1976-os építkezési törvény értelmében a végső döntéshozatal az említett ügyben az Éberhardi Hnb hatáskörébe tartozik. Az előírások és a vizsgálat alapján a nemzeti bizottság elrendelte: a szabálysértő szeptember végéig végezze el az emésztőgödör izolálását és takarja le, hogy megfeleljen az erre vonatkozó előírásoknak.“ - állapítja meg dr. Z. Kollárová. A Bratislava-vidéki Járási Higiéniai Állomás szakvéleménye alapján és a nemzeti bizottságoknak a kisállattenyésztés szakszerű irányítása, illetve megítélése értelmében, melyet Z/1-21-2121/87 szám alatt 1987. október 8-án a Bratislava- vidéki járás higiénikusa küldött meg minden nemzeti bizottságnak, a hnb hatáskörébe tartozik a továbbiakban megoldani a helyzetet. (Itt jegyezzük meg, hogy Mezei Gyula sem az állattartáshoz, sem pedig a disznóól építéséhez nem kapott a nemzeti bizottságtól beleegyezést.) Reméljük, az ügyet a továbbiakban kedvezően elintézik. Véleményünk szerint a szocialista együtt- é'Ďs elve értelmében nem megoldás a kiszabott pénzbírság megfizetése. Mivel az effajta szakszerűtlen állattartás közvetlenül szennyezi a környezetet, fertőzi a kutakat, hatékonyabb lépésre, a sertésállomány optimális csökkentésére, illetve felszámolására van szükség.-tgákellett tenni, közel 300 ezer korona ráfordítással. A mozi átépítése negyedmilliót követelt. Szinte elképzelhetetlen lett volna elvégezni ezeket a munkákat a hnb kisüzeme, a lakosság részéről ledolgozott 10 ezer óra nélkül. A két éve központi községgé nyilvánított Mihályiban sok volt a panasz az utak rossz állapotára. Egyre többen követelték kijavításukat. Az év elején még elképzelhetetlennek hitték ennek megvalósítását, ma viszont már újra aszfaltozott utakon, járdákon közlekedhetnek. Ez is másfél millió koronába került. Egy évvel ezelőtt kezdték meg a szennyvíztisztító építését. A 2 800 000 korona értékű létesítmény próbaüzemeltetését már a közeli napokban megkezdik. Mihályit úgy ismerik a környéken, hogy „félig falu, félig város“. Van benne igazság. Sőt, az a tény, hogy a lakótömbökből álló, városrésznek nevezett terület közelében családi házak építésére kijelölt parcellákon csakis egyforma ikerházak építését engedélyezik, mint egyes városrészekben, elvette az építkezni akarók kedvét. Mert hogy ők a faluban és nem a „városban“ akarnak majd élni. Rudolf Prega tájékoztatott a község távlati fejlesztéséről is. Már 1989-ben 10 milliós költségvetéssel új postát építenek, s megteszik a kellő intézkedéseket, hogy a jelenlegi, csak a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat által használt kutak vizét a község vízellátására is felhasználják. Folytatódik az új iskola építése is. Horosz Gizella „Nem dohányzó generáció Hosszabb ideje várakoztam a bratislavai Zupka téren az autóbuszra, s közben láttam, hogy az utasok hogyan dobálták el az égő cigarettát. Úgy tűnt, mintha az egész tér egyetlen hatalmas hamutartó volna. Elgondolkoztam azon, ez lenne az eredménye a dohányzás elleni akcióknak? A dohányzók között a tizenévesektől az elaggottakig mindkét nem képviselve volt. Majd egy csinos, fiatal hölgy állt meg a közelemben, fehér trikóján a következő felirattal: The no smoking generation (nem dohányzó generáció). A megállapítás tehát nem ,, testhezálló“! Zala József Felújított presszó Egy régi cukrászda és a volt halüzlet felújításával a Galántai (Galanta) Vnb kisüzeme Éva néven ízlésesen berendezett presszót nyitott a város egyik forgalmas útkereszteződése mellett, az egykori gimnázium szárnyépületében. Az idén márciusban 350 ezer korona ráfordítással elkezdett rekonstrukciót a tervezettnél egy hónappal korábban fejezték be, s adták át rendeltetésének. A 44 ülőhelyes vendéglátóipari egység terasszal is bővült, s a vendégeknek a Szalay Mária vezette négytagú személyzet színvonalas szolgáltatást biztosit. Szilvássy László U ni 1 111 Jogviták válás után D. F.: Nemrég váltam el. Most kellene sort kerítenünk a vagyon- elosztásra. Igaz, erre tulajdonképpen csak formálisan kerülhet sor, mivel a feleségem minden értéktárgyat elhordott otthonról, még azokat is, melyek már az esküvőnk előtt is az én tulajdonomban voltak (ékszerek stb ). Ezt sajnos nem tudom bizonyítani. A családi ház is az én nevemen volt a házasság előtt, s az én nevemen van most is. Kérdéseim ezzel kapcsolatban; hol kezdjem meg a vagyonmegosztási eljárást, kihez forduljak, s mikor hagyja el a feleségem a családi házat? A helyi nemzeti bizottság ugyanis biztosítana lakást számára, de ő erről hallani sem akar. Csak azt kővetően hajlandó elköltözni, hogy én kifizettem őt. Itt szeretném megkérdezni azt, hogy a bíróság által megítélt összeget milyen időn belül kell kifizetnem, illetve, hogy törleszthetek-e részletekben is? Először is el kell mondanunk, hogy „formális vagyonmegosztás“ nem létezik. A jogi viszonyokban nincs helye az „aki bírja, marja“ szabálynak. Sőt, éppen ellenkezőleg. A jog bizonyos játékszabályokat állapít meg, s bíróság, illetve ma már az ügyvédek feladata is az, hogy a jogviszony résztvevőivel ezeket a játékszabályokat megtartassák. Ezekkel a játékszabályokkal összhangban a házastársak osztatlan közös tulajdonát megosztani csak ténylegesen lehet. Rendszerint nem akadálya az osztatlan közös tulajdon megosztásának az sem, ha a házastársak egyike elhordja a közös tulajdonba tartozó értéktárgyakat, hiszen sokféleképpen lehet bizonyítani ezek megszerzését, meglétét, sőt elvitelét is. A válást követő vagyonmegosztási per azonban csak az osztatlan közös tulajdonra, vagyis a házasság fennállása alatt szerzett tulajdonra vonatkozik Nem tartoznak ide tehát azok a dolgok (értéktárgyak), melyeket a házastársak valamelyike a házasságkötés előtt szerzett saját tulajdonába. Ezek az értéktárgyak mindvégig annak a kizárólagos tulajdonában maradnak, akinek a tulajdonában a házasságkötés előtt voltak (hacsak a tulajdonjogot nem ruházta át időközben másra, akár a házastársára). A házasságkötés ténye, illetve a házasság időtartama mit sem változtat tehát ezen a kizárólagos tulajdonon. A felesége által elvitt és az ön kizárólagos tulajdonába tartozó értéktárgyak kiadását ezért ún. tulajdonjogi keresettel követelheti a járásbíróságon. Látszólag valamivel bonyolultabb a családi ház használatának kérdése. A törvény ugyanis nem tartalmaz konkrét rendelkezéseket a személyi tulajdonban levő családi házak használatáról (szabályozza azonban az állami, a szövetkezeti stb. lakások házastársak által történő használatának kérdéseit). Itt elsősorban azt kell tudomásul venni, hogy a személyi tulajdon jogához kapcsolódik a tulajdon használatának joga is. Másként fogalmazva, a személyi tulajdonban levő családi házat elsősorban a benne lakó tulajdonos jogosult használni. Ha ez a tulajdonos házasságra lép valakivel, a személyi tulajdon nem válik ugyan közös tulajdonná, a házastársának sem keletkezik olyan - időben korlátozatlan - lakáshasználati joga, mint például az állami lakásoknál, a házasság mégis jogi indokot teremt arra, hogy használja, lakja a családi házat. Az említett jogi indok megszűnik viszont abban a pillanatban, amikor megszűnik a házasság, amikor a házastársak elválnak. A volt felesége így jelenleg jogi indok nélkül lakik a családi házban, s ezért minden jogi alapot nélkülöz az a követelése is, hogy ön a költöz- közés előtt „fizesse ki“ őt. Ezzel szemben ön követelheti azt, hogy a bíróság kötelezze a volt feleségét a családi ház kiürítésére. A bíróság ezt a kötelességet azonban nyilván függővé teszi majd a pótlakás kiutalásától. Ami az utolsó kérdését illeti, a bíróság a házastársak osztatlan közös tulajdonát rendszerint természetben igyekszik megosztani, mégpedig fele-fele arányban. Nem minden esetben kerül tehát sor arra, hogy a házastársak egyikét valamilyen összeg kifizetésére kötelezné a másik házastárs javára. Amennyiben a vagyonmegosztási perben hozott ítélet mégis tartalmaz ilyen kötelességet, az ítélet szabályozza azt is, milyen határidőn belül kell ezt az összeget kifizetni, illetve azt, hogy törleszthető-e részletekben is (ez azonban ritkán fordul elő). A vagyonmegosztási eljárás megindítása ügyében ajánlatos ügyvédhez fordulni, s megbízást adni neki. Az ilyen perek ugyanis a bizonyítás szempontjából viszonylag bonyolultak, s évekig elhúzódnak. Az ön esetében az ügyvédi képviseletet már csak azért is nélkülözhetetlennek tartjuk, mivel nem csupán a közös vagyon megosztását akarja elérni, de a családi ház kiürítését és a személyi tulajdonába tartozó vagyontárgyak visszaszolgáltatását is. Üdülési szabadság P. M.: Pedagógus vagyok. Képesítésem szerint az alapiskolák 1-4 évfolyamán taníthatok, illetve képzőművészeti nevelést az 5-8 évfolyamokban. Szeptember 1-től szervezési okokra hivatkozva nevelőnónek osztottak be. Július közepén közölték velem, hogy mivel az 1988/1989-es tanévben csak 20 munkanap szabadságra van jogom, a nyári szünidőben már az idén 7 munkanapot kell ledolgoznom. Ezt az időt én az iskolánk cigány gyermekei számára szervezett nyári táborban le is dolgoztam. A kérdéseim a következők: Jogosan járt el a munkáltatóm, amikor előre ledolgoztatta velem a majd csak jövőre esedékes szabadságcsökkentést? Eddig ugyanis pedagógusként tevékenykedtem és véleményem szerint nekem is jogom van 40 munkanapnyi szabadságra. Ha a munkáltatóm nem járt el jog szerint, mi a teendőm? Ahhoz, hogy a kérdésére válaszolni tudjunk, tisztáznunk kellene egy alapvető dolgot t i., hogy áthelyezésről van-e szó az ön esetében vagy a munkaszerződés kölcsönös megállapodáson nyugvó módosításáról. Ugyanakkor meg kell mondanunk azt is, hogy a Munka Törvénykönyve és a végrehajtására kiadott rendeletek nem tartalmaznak olyan rendelkezéseket, melyek alapján egyértelmű választ lehetne adni kérdésére. A Munka Törvény- könyve 102 § (2) bekezdése csupán any- nyit mond, hogy a tanítóknak naptári évenként 8 heti szabadság, a nevelőnek pedig 4 heti szabadság jár. Éppen ezért nézetünk szerint elsősorban azt kell tisztázni, hogy ön jelenleg (a munkaszerződése szerint) tanító-e vagy nevelő, illetve még pontosabban azt, hogy más munkakörbe helyezték-e át ideiglenesen vagy megállapodott-e a munkáltatójával a munkaszerződésnek a munkakörről szóló pontjának módosításában. Az a szóhasználat, hogy nevelőnek „osztották be“ nem teszi lehetővé, hogy valóban használható tanáccsal szolgáljunk, ha nem ismerjük az intézkedés körülményeit sem. A kifejezés önmagában az ön akaratától független intézkedés benyomását sugallja. Itt jegyeznénk meg, hogy a dolgozót akarata ellenére más munkakörbe legfeljebb 30 napra lehet áthelyezni egy naptári évben (lásd a Munka Törvény- könyve 37 § (3) bekezdését). Megjegyezzük még azt is, hogy szervezési okokra hivatkozva senkit sem lehet áthelyezni más munkakörbe akarata ellenére. Az áthelyezést csak a munkáltató feltétlenül szükséges üzemeltetési érdeke indokolhatja. Az áthelyezés ilyen esetekben ideiglenes intézkedés, melynek időtartamát a munkáltató köteles megvitatni a dolgozóval. Áthelyezés esetében tehát ön továbbra is tanító maradna azzal, hogy naptári évenként 8 heti szabadságra van joga. Egészen más a helyzet akkor, ha az eredeti munkaszerződést kölcsönös megállapodással módosították (a módosítás érvényességének nem feltétele, hogy írásban történjen!). Itt valóban sor kerülhetne arra, hogy idén nem keletkezik jogigénye 8 heti szabadságra, hiszen nem tekinthető tanítónőnek az egész naptári évben, márpedig a szabadságot nem az iskolaévek szerint állapítják meg és adják ki, de naptári évek szerint. Ilyen hiányos ismeretek alapján lényegében csak azt tanácsolhatjuk, forduljon egy ún. megállapítási keresettel az illetékes járás- bíróságra, amelyben azt indítványozná, hogy a bíróság az ítéletben állapítsa meg, hogy önnek 1988-ban 8 heti szabadságra van joga. (m-n.)
