Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)

1988-09-09 / 213. szám, péntek

Közös érdekük A nagykaposi (Veľké Kapušany) pártalapszervezetek a jelenlegi idő­szakban a CSKP XVII. kongresszu­sa és az ezt követő KB-ülések hatá­rozataival összhangban - egyik fő feladatuknak tartják a párt vezető szerepének érvényesítését és elmé­lyítését. E kérdésekről beszélgettem Vaszíly Lászlóval, a városi pártbi­zottság elnökével.- A városi pártbizottsághoz tarto­zó 21 alapszervezet tagjai a párt­munka tökéletesítését úgy értelme­zik, hogy az eddig bevált munka- módszereket továbbra is alkalmaz­zák. Ugyanakkor keresik az új, haté­konyabb munkaformákat és mód­szereket, amelyek biztosítják a párt­munka színvonalának növelését - mondta a pártelnök, majd így foly­tatta. - Az átalakítás és az azzal járó feladatok megkövetelik, hogy a párt­munkában az eddiginél nagyobb mértékben érvényesítsék az önálló­ságot, amely lehetővé teszi a prob­lémák gyors megoldását. Ezzel per­sze növekszik a kommunisták fele­lőssége, akik konkrét feladatokat kapnak, s teljesítésüket rendszere­sen ellenőrzik és a vezetőségi, illet­ve taggyűléseken értékelik. Az alap­szervezetek a városi pártbizottság ülésein beszámolnak a feladatok tel­jesítéséről. Ezeken az üléseken részt vesznek a gazdasági vezetők is. Jelenleg problémát okoz a járási ipari vállalat nagykaposi részlege pártszervezetének munkája. Ugyan­is a városfejlesztési terv alapján az asztalosüzem rövid időn belül - több más épülettel egyetemben - lebon­tásra kerül. Eddig még nem született elfogadható megoldás az üzem el­helyezését illetően, s a bizonytalan­ság érzete a pártmunkára is rá­nyomta bélyegét. A vállalat vezető­ségével és a felsőbb gazdasági ve­zetéssel - ez esetben a járási nem­zeti bizottsággal - folytatott tárgya­lásaink mindeddig eredménytelenek voltak. Továbbra is keressük a meg­felelő megoldást az üzem sorsára, és a pártszervezet munkájának fel­lendítésére. Ez a probléma csaknem minden pártbizottsági ülésen napi­renden szerepel.-Az eddigiekből kitűnt, hogy az alapszervezetek nagyobb figyelmet fordítanak a párt ellenőrzési jogának helyes érvényesítésére, az irányító és szervező munkában való aktív részvételre. Konkrétabban is mond­hatna erről valamit?- Pártszervezeteink tevékenysé­gében jelentős helyet kap a gazda­sági feladatok teljesítésének elem­zése és ellenőrzése, továbbá a mű­szaki fejlesztés kérdéseinek megtár­gyalása, megvalósításának biztosí­tása, a haladó munkamódszerek al­kalmazása. Az alapszervezetek so­kat tesznek azért, hogy a brigád­Megfelelni az igényeknek Fokozott feladatok hárulnak a nemzeti bizottságok dolgozóira Többször is elolvastam az Új Szó 188. számában megjelent ,,Mi válto­zik a nemzeti bizottságok munkájá­ban?" című cikket. H. Mészáros Er­zsébet főleg az utolsó bekezdésben az ötször is használt feltételes mód folytán tapintott a lényegre. A sok ,,ha‘‘ valóraváltásához lakossági ér­dek fűződik. A lakosság bizalommal fordul a hnb képviselőihez, tisztségviselői­hez, dolgozóihoz - olvasom a cikk­ben. Ahhoz azonban, hogy a nem­zeti bizottságok tekintélye, az irán­tuk táplált bizalom elmélyüljön, arra van szükség, hogy az egyes tisztsé­geket a legmegfelelőbb emberek töltsék be. Sajnos, egy-egy válasz­tási időszak kezdetén hibákat is el­követünk, amikor az elnöki vagy tit­kári funkcióba olyan embert javas­lunk - bár sok esetben nincs nagy választék -, akinek fogalma sincs a nemzeti bizottságok munkájának sokrétűségéről. Néhány hónap eltel­te után aztán rádöbbenünk, hogy nem jól választottunk. A Tőketere- besi (Trebišov) járásban például eb­ben a választási időszakban már hét hnb élén történt változás. A hnb elnökének mindenesnek kell lennie már az első perctől kezd­ve. Alaposan ismernie kell a nemzeti bizottságokról szóló törvényt, nem kevésbé a többi, munkánkkal kap­csolatos törvényeket és előírásokat (számuk közel 2000-re tehető), amelyek alapján konkrét intézkedé­seket, döntéseket hoz a nemzeti bizottság Rendelkeznie kell bizo­nyos pedagógiai, pszichológiai, em­berismereti alapokkal Csakis így állhatja meg a helyét. Értenie kell az adminisztrációs munkához is, amelynek nagy szerepe van a nem­zeti bizottság tevékenységében. Mert nem növeli az államhatalmi szerv tekintélyét - főleg a kisebb nemzeti bizottságokon - ha a hnb elnöke vagy titkára a beosztott dol­gozóra vár a legegyszerűbb döntés, vagy igazolás megfogalmazásával, elkészítésével. Ilyen esetekben a la­kosság benyomása bizony elképzel­hető. A napokban novellizált törvény olyan igényeket támaszt a tisztség- viselőkkel szemben, amelyeknek a sokoldalúság, a képviselőkkel való szoros együttműködés a lakosság segítsége nélkül aligha tudnak meg­felelni. Pedig ha érteni akarnak az emberek nyelvén, fel kell nőniük a feladatok nagyságához. Szakmai­lag és politikailag már megválasztá­suk előtt fel kell őket készíteni erre a munkára. Nem helyes, ha a hnb elnökét a választási időszak kellős közepén három vagy hat hónapra pártiskolára küldjük. Ilyen esetekben a községben felhalmozódnak a meg nem oldott problémák. Az is igaz, hogy az emberek nem állnak sorba ezekért a tisztségekért. Főleg főiskolát végzettek nem. Pe­dig ez volna a dolog rendje. De úgy vélem, jól felkészített, középiskolai végzettséggel rendelkező ember is megállhatja a helyét a hnb élén. Fontos azonban, hogy az elnöki vagy a titkári funkcióba javasolt sze­mély legalább egy választási idő­szakban képviselő legyen, ismerje a nemzeti bizottság szerveinek munkáját, szerezzen tapasztalato­kat és azzal a felelősséggel dolgoz­zon, hogy öt-tíz év múlva neki kell átvennie az irányítást. Ha nem így van, gépek mellől, különböző terüle­tekről, tapasztalatokkal nem rendel­kező embereket állítunk az államha­talmi szerv élére, szemben találhat­juk magunkat nemkívánatos követ­kezményekkel is. Valljuk be, a köz­érdekű tisztségek vállalása sokszor hálátlan. Viszont az emberekért dol­gozni nemes, nagyszerű dolog. A novellizált törvény pedig még nagyobb felelősséget ró mind a tisztségviselőkre, mind a képvise­lőkre. Vagyis ami ma elég, holnap már kevés lehet. S hogy ne legyen soha semmiből kevés, a nemzeti bizottságoknak igényesebb munká­val a lakossági érdekeket kell szem előtt tartaniuk. Mert a nemzeti bizott­ságok munkájának eredményeit a lakosság elégedettségével, élet- színvonalunk emelkedésével mérjük. HOROSZ ÁRPÁD a jnb szervezési szakosztályának munkatársa 46 millió koro­nás beruházás­sal készül Pieš- ťanyban az új rendelőintézet háromemeletes épülete. A kivite­lező, a Trnavai Magasépítő Vál­lalat piešťanyi üzeme még az idén át akarja adni a korszerű egészségügyi lé­tesítményt. (Štefan Petráš felvétele - CSTK) rendszerű munkaszervezés és java­dalmazás formáját a városhoz tarto­zó üzemekben több kollektíva alkal­mazza jó eredménnyel. Ennek kö­szönhető az is, hogy az első félév­ben a járás ipari termelésének 67 százalékát nagykaposi üzemek és vállalatok termelték. Valamennyi üzem túlszárnyalta féléves termelési tervét. Ez is azt igazolja, hogy ezek­ben az üzemekben és vállalatoknál jó politikai szervezőmunkát végez­nek. De nemcsak az ipari üzemek, hanem a vetőmagtermesztő állami gazdaság és a helyi egységes föld­műves-szövetkezet is sikeresen tel­jesíti tervét. Bár mindkét gazdaság határát július végén jégeső sújtotta, ami 8-10 mázsával csökkentette a kalászosok hozamát, nem beszél­ve arról, hogy a zöldség teljesen tönkrement. Ezekben az üzemek­ben a gyorsítási irányvonal megva­lósításában, és az igényes feladatok teljesítésében továbbra is nagy szükség van a dolgozók munkaakti­vitására. Ezért a kommunisták fela­datul kapták, hogy az itt dolgozókat megnyerjék céljaink elérésének. E téren a legtevékenyebb szerveze­tek között említhető a kompresszor- állomás, az Agrostav, az egészség- ügyi központ és az iskolák pártszer­vezetei, amelyek nagy körültekintés­sel, pártos helytállással törekednek a kongresszusi irányvonal megvaló­sítására.- És milyen az alapszervezetek­ben a párttagok nevelése, és a kap­csolat a többi dolgozóval, a párton- kívüliekkel?- A pártmunka hatékonyságának fokozását mindennapi feladatunk­nak tartjuk, és ezt megköveteljük az alapszervezetektől is. Ez azonban csak akkor lesz eredményes, ha nagyobb figyelmet fordítunk a tag­ság eszmei-politikai nevelésére. Ez­zel elérjük azt, hogy a szervezetek­ben közvetlenebbül és konkrétab­ban szóba kerülnek a pártonkívülie- ket is foglalkoztató kérdések, ame­lyekről egyébként a nyilvános párt- gyűléseken közösen beszélünk. Mert ha csak úgy nagy általános­ságban kerül szóba a változások időszaka, az átalakítással járó tenni­valók, az emberek nem nagyon ér­tik. Igyekszünk párttagságunknak pontos képet nyújtani a valós hely­zetről, akik így pontosabb és kielé­gítőbb válaszokat adnak párton kí­vüli munkatársaiknak az esetleges felvetődő úgynevezett kényes kér­désekre. Tapasztalataink igazolják, hogy ez a kapcsolat és nevelési forma pozitív eredményeket hoz a pártmunkában. Ezt tesszük a párt­oktatás során is, főleg az ifjú kom­munisták iskolája keretében. Hiszen számunkra nagyon fontos, milyen nemzedéket nevelünk, hogy milye­nek lesznek a jövő tisztségviselői. KATÓCS GYULA { 1' t§ ! KOMMENTÁLJUK Megtakarítható milliárdok Szinte mindennapos gazdasági és társadalmi téma manapság környezetünk állapota, s az, hogy ehhez a biztatónak éppen nem mondható állapothoz, milyen mértékben járul hozzá az ipari és mezőgazdasági termelés, és milyen következményekkel jár ez visszahatásában ugyanarra az iparra és mezőgazdaságra. A kör­nyezetet leginkább negatívan befolyásoló iparágak között álta­lában a vegyipart, a kohászatot és az energetikát szokás emle­getni, nem minden alap nélkül, s nem véletlen, hogy ezekben az iparágakban gazdasági érdekeink, külkereskedelmi kapcsolata­ink és jövőbeni technikai és technológiai fejlődésünk minél gyorsabb szerkezetváltást követel, elsősorban a finomkémia, az acélgyártási technológiák modernizálása és az atomenergetika, illetve a másodlagos energiafajták kihasználása felé. Hazánkban a levegő szennyezése a termőtalaj pusztulása, illetve annak mértéke szoros összefüggésben van azzal, hogy az energetikai ipar alapját olyan hőerőművek képezik, amelyeknek fűtése elsősorban az alacsony fűtöértékű barnaszénre és lignitre támaszkodik. A CSKP KB 7. ülésén a gazdasági mechanizmus átalakításával kapcsolatban többek között arról is szó volt, hogy kiszélesítik a természeti források (föld, víz, levegő) használatáért fizetendő költségek formáit, úgy hogy azok fedezzék a természet védelmére és az említett források megújítására fordított össze­geket. Olyan stratégiai kérdésekről van szó, amelyek nemcsak a jövőbeni természet állapotára lehetnek döntő befolyással, hanem már most alapvetően megváltoztathatják az iparágak fejlesztéséről vallott eddigi nézeteket. Gazdasági felmérések szerint az elmúlt évben a külszíni barnaszénfejtés és az ehhez kapcsolódó energetikai ipar mint­egy 8 milliárdos kárt okozott a népgazdaságnak azzal, hogy nagy területeken tette tönkre a termőtalajt, és az ilyen szén elégetése rendkívül nagy mennyiségű ’.éndioxidot és egyéb szilárd szeny- nyező anyagot juttat a levegőbe, s így áttételesen ismét a talajba és a folyóvizekbe. Természetesen arról nem vitatkozik senki, hogy .mennyire fontos az elektromos energia, hogy a folyamatos energiaellátás érdekében bizonyos területeken akár áldozatokat is lehet hozni, hogy az ipar és tulajdonképpen az egész társadalom működőké­pes legyen. Az azonban már sokkal kevésbé érthető, hogy amíg az atomerőművek biztonságával és környezeti hatásaival nem­zetközi szervezetek évről évre szigorúbb előírásai foglalkoznak, ahol semmilyen legújabb biztonsági és környezetvédelmi beren­dezést nem tartanak - nagyon helyesen - fölösleges kiadásnak, addig a barnaszénre támaszkodó hőerőműik esetében az ökológiai költségek 95 százalékát a károk alkotják, és csak 5 százalékát teszik ki a környezetvédelemre fordított összegek. Az ágazatban tehát a környezetvédelemre fordított egy koronára 20 korona környezetkárosítás esik. A levonható következtetés világos: a barnaszénre támaszkodó energetikában a környezet- védelemre fordított összegek olyan alacsonyak, hogy néhány- szoros, vagy akár tízszeres növelésük is nemcsak társadalmi (ez természetes), hanem még anyagi hasznot is hoz. Az általános gyakorlattal szemben tehát itt minden befektetett korona konkrét összegben is kimutatható megtérülést mutat. Hogy akkor miért nem történik ez így? Ennek legfőbb oka a gadaságirányítás eddigi módszereiben keresendő. Az új körül­mények között, amikor a vállalati gazdálkodást különféle elvoná­sok és befizetések formájában közvetlenül és jelentős mérték­ben érinti majd a természet és a környezet károsítása, bizonyára minden önelszámoló egység csökkenteni igyekszik majd azt olyan arányban, amennyire az számára kifizetődő. A másik oldalon viszont a termelőegység a környezetvédelemre fordí­tandó összegeket nemcsak az elvonások megtakarításával pró­bálja majd előteremteni, hanem azzal is, hogy azt igyekszik kivetíteni nagykereskedelmi áraiba. Ez viszont a termékszerke­zet és a termelési technológia országos felújítása esetében károsan hat. Mindenképpen segítség lenne, a dolog minden összefüggésé­ben - természetesen elsősorban a környezetvédelem szempont­jából - ha a jövőben az ilyen irányú beruházások előnyt élvezné­nek, a berendezések pedig az állami költségvetésből ártámoga­tásban részesülnének. SZÉNÁSI GYÖRGY A VÉR Az emberek ősidők óta ismerik a vért és tudják, hogy az élő szervezet egyik legfontosabb anyaga. A vér nagyon összetett és sokrétű feladatot ellátó folyadék, melynek minőségi vagy meny- nyiségi változásai mindig valamilyen megbetegedésről árul­kodnak. A vér legalapvetőbben abban különbözik az emberi test többi szervétől, hogy sejtjei és más alakos elemei nem kötődnek szorosan egymáshoz, hanem szabadon úsznak a folyékony sejtközötti állományban. A felnőtt ember ereiben kb. 5 liter vér van. Az állandó vérkeringést a szív ritmikus összehúzódása és elernyedése biztosítja, ennek következtében a tüdőben oxigén­nel felfrissített vér a szív bal kamrájából kilövellve a nagyvérkör­be, eljut a szervekhez, szövetekhez. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy a szervek éltetésével, az oxigénszállítással a vér egyéb feladatot nem teljesít. A jobb megértés érdekében nézzük meg, miből is tevődik össze a vér, s milyen életfolyamatokban vesznek részt egyes alkotóelemei. A folyadékot, melyben az alakos elemek, vérsejtek úsznak, vérplazmának, vérsavónak nevezzük. A plazma kb. 90 százaléka víz, melyben szervetlen elektromos töltésű sók ionjai (nátrium, kálium, kalcium, foszfor, magnézium, klór, vas, jód, foszfát, szulfát, bikarbónát stb.) és különféle szerves vegyületek vannak. Ezek mennyisége minden egészséges ember vérében azonos szinten van. A savóban találhatók továbbá elektromos töltés nélküli zsírok, cukrok, fehérjék, húgysav, epefesték (biliru­bin), hormonok, oldott oxigén és széndioxid stb. is, melyek mennyisége a szervezet életfolyamataitól, anyagcsereállapotától függően változik. A vérplazma tehát nagyon sokféle anyagot szállít, melynek mennyiségi vagy minőségi változása rendszerint megbontja a szervezet összehangolt működését. A vérben az oxigént a vörös vérsejtek szállítják. A vörös csontvelőben (szegycsont, lapos csontok, csöves csontok végső részei) képződő vörös vérsejtek bizonyos fejlődési szakaszokon mennek át, melyeknek végeredményeként alakulnak ki a sejt­mag nélküli, tehát nem valódi vérsejtek, melyeket ezért vörös vértestekként is szoktak emlegetni. Legfontosabb alkotórészük a piros színű vérfesték - hemoglobin -, amely megköti és a vér útján a felhasználási helyére szállítja az oxigént. Az oxigén leadása után pedig széndioxidot vesz fel, melyet a tüdőbe szállítás után kilélegzünk. A vörös vérsejtek elszaporodása bővérűséget, csökkenésük vérszegénységet okoz. A vér valódi sejtjei a fehérvérsejtek. Több fajtájuk van, melyek alaktanilag és működésileg különböznek egymástól. Általános­ságban azt lehet mondani, hogy a fehérvérsejtek a szervezet védekezőrendszerének fontos alkotóelemei, melyek feladata a szervezetbe bekerült idegen anyagok, baktériumok ártalmat­lanná tétele. Ez a sejtek fajtájától függően vagy közvetlenül (falósejtek), vagy fehérje szerkezetű ellenanyagok képzésének útján történik. Ebből következik, hogy a fehérvérsejtek számára’ a testben előforduló gyulladásos megbetegedésekkor legtöbb­ször megnövekszik. A vér alakos elemei közé tartoznak a vérlemezkék is. Ezek nagyon parányi nem sejtes szerkezetű testecskék, melyek szintén a vörös csontvelőben fejlődnek ki. Szerepük a vér alvadásánál van. Olyan anyagokat tartalmaznak ugyanis, melyek a vérlemezke szétesésekor felszabadulnak, és szűkítik a haj­szálereket, majd megindítják a véralvadás folyamatát. A szembetűnő hasonlóság ellenére, az emberek vére nem teljesen egyforma. Erre már nagyon régen, keserű tapasztalatok útján rájöttek, amikor megpróbálkoztak a vér átömlesztésével. A vércsoportok felfedezése után azonban ez a beavatkozás biztonságos életmentő gyógymóddá vált. A vörös vértestekben lévő fehérjék valamint a vérplazmában lévő ellenanyagok alap­ján 4 fő vércsoportot különböztetünk meg: A, B, AB, 0. A nulla (0) vércsoportú ember vérében nincs semmilyen fehérje (antigén), amely reakcióba léphetne az „anti A" vagy „anti B“ ellenanyag­gal, tehát mindenkinek a^hat vért. Az AB vércsoportú ember véréből viszont hiányoznak az ellenanyagok, melyek kicsaphat­nák a bevitt vértesteket, tehát mindenkitől kaphat vért. A fő vércsoportokon kívül még kb. 40 különböző alcsoport is ismere­tes, melyek közül a legfontosabb az Rh faktor, amely pozitív és negatív lehet. A vérátömlesztési reakció elkerülésének érdeké­ben nagyon fontos betartani a fő vércsoportok és az Rh faktor azonosságát, bizonyos esetekben a többi alcsoport azonosságát is. Manapság kutatás folyik a művér előállításában is, melyet egyelőre még csak állatkísérleteknél próbáltak ki. Dr. RÁCZ GÁBOR ÚJ SZÚ 4 1988. IX. 9.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents