Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)

1988-09-01 / 206. szám, csütörtök

Alkotó munkával járulunk hozzá a mezőgazdaság (Folytatás az 5. oldalról) mi dolgozókkal szemben. Munkájuk­ban sok mindent meg kell változtat­ni, hogy a minisztériumok az ágaza­tok tényleges tudományos-műszaki, gazdasági és tervezési vezérkarává váljanak. Állandóan szem előtt kell tartani, hogy az átalakítás lényege a de­mokratikus centralizmus hatalmas lehetőségeinek teljes kihasználásá­ban rejlik. A demokratikus centraliz­mus egyúttal a központi irányítási módszerek demokratizálását is je­lenti. A központnak azokat a problé­mákat kell megoldania, amelyeket mások nem képesek megoldani, s nem szabad foglalkoznia azzal, ami másra tartozik. Elsősorban gaz­dasági módszerekkel akarunk irá­nyítani. A gazdasági normatívumok meghatározása bonyolultabb feladat lesz, mint a termelés tonnákban, literekben stb. kimutatott tervezése. A hibás normatívum több vállalatnál is bonyodalmat okoz. Egyelőre még nem tudatosította mindenki, hogy a normatív tervezés magasabb mi­nőségi színvonalat jelent, s új köve­telményeket támaszt az illetékes dolgozókkal szemben. A minisztériumok területi alakulatai A mezőgazdasági termelést 25 éven át mezőgazdasági igazgatósá­gok irányították, amelyek különböző részleges változásokon mentek át. A kerületi és a járási mezőgazdasági igazgatóságok az egész elmúlt idő­szakban aktívan szervezték a szo­cialista mezőgazdaság építését és fejlesztését. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy az igazgatósá­gok nagyon lassan alkalmazkodtak a mezőgazdaság 1982 óta érvényes jelenlegi irányítási rendszeréhez, a megváltozott feltételekhez, s szá­mos esetben továbbra is az admi- nisztratív-direktív irányítási módsze­reket alkalmazták. A CSKP KB Elnöksége és a szö­vetségi kormány határozatot foga­dott el, melynek értelmében a jövő év január elsejétől a kerületi és a já­rási mezőgazdasági igazgatóságo­kat, mint az irányítás középső lánc­szemeit megszüntetik. Ezzel egy- idóben létrehozzák a minisztériumok területi alakulatait. E kérdés vizsgálatánál a párt­szervek abból indultak ki, hogy a mezőgazdaság irányítási rendsze­rében figyelembe kell venni a mező- gazdasági termelés jellegzetessé­geit. Elsősorban azt, hogy több mint 2200 önálló állami vállalatnál és szövetkezetben sajátos talajviszo­nyok és gazdasági feltételek között folyik a termelés. Emellett a mező­gazdaságban specifikus megtérítési rendszer is létezik, amely továbbra is számol a nem árjellegű eszközök bizonyos terjedelmű felhasználásá­val, amihez konkrét helyi ismeretek­re van szükség. Hasonló ismeretek szükségesek a társadalmi megren­delés elhelyezéséhez is, a szűk ke­resztmetszetű források mérlegel­osztásához stb. Az említett és to­vábbi okok miatt a CSKP KB 7. ülésén a komplex átalakításra vo­natkozó határozatban ezt a kérdést így fogalmaztuk meg: ,,a mezőgaz­dasági termelés irányítási szerkeze­tének ésszerűsítésénél figyelembe kell venni annak sajátosságait.“ A két fokozatú irányítás alapelvé- ból indulunk ki. A központnak azon­ban, figyelembe véve a mezőgazda- sági termelés sajátosságait, szüksé­ge van kerületi vagy járási szintű területi alakulatokra is. Ezek azon­ban a munka tartalmát és módsze­reit illetően nem lehetnek azonosak a mai kerületi és járási mezőgazda- sági igazgatóságokkal. Ez azt jelen­ti, hogy elsősorban a mezőgazdasá­gi vállalatok tevékenységének túl­súlyban levő operatív irányítását kell megszüntetni, s át kell térni a kon­cepcionális, rendszerjellegű munká­ra, az alapítói tevékenység és az ellenőrzési munka elmélyítésére. Az új alakulatokra nem lehet olyan fel­adatokat átvinni, amelyek végrehaj­tásáért a vállalatok viselnek felelős­séget. A jelenlegi helyzethez viszonyítva minimális szintre kell csökkenteni a területi alakulatok mezőgazdasági vállalatokkal szemben viselt admi­nisztratív és hatalmi funkcióit, szá­mos tevékenységüket át kell vinni a minisztériumi szakosztályokra, átadni az illetékes állami szervek, nemzeti bizottságok, állami felügye­lőségek hatáskörébe, vagy be kell szüntetni ezeket a tevékenységeket. E módosításokkal összefüggésben a mezőgazdasági igazgatóságok műszaki-gazdasági dolgozóinak je­lenlegi létszámát 50 százalékkal kell csökkenteni. Nem tartjuk elenged­hetetlen követelménynek, hogy a minisztériumnak minden járásban legyen területi alakulata. Egyes ala­kulatok összevonásával ezek meny- nyiségét is csökkenteni fogjuk. Önállóság, vállalkozási készség Az átalakítás legfontosabb alap­elvei közé tartozik a vállalatok vállal­kozói önállóságának fokozása, a társadalmi szükségletek kielégítésé­ben viselt felelősségük megerősíté­se, a demokratizálás elvének széles körű érvényesítése, s a dolgozók irányításban való részvételének ki­terjesztése. Amennyiben a gyorsabb ütemű gazdasági növekedés egyik feltétele a vállalkozó szellemű alkotó aktivi­tás kibontakoztatása, úgy a vállalko­zás alkotó folyamatát politikai támo­gatásban kell részesíteni. A vállalko­zói készség azonban nem fejlődik ki automatikusan a vezető dolgozók tevékenységében, ezért a vállalatok egész szervezeti rendszerében olyan légkört kell kialakítani, amely ösztönözni fogja a vállalkozói kész­ség kibontakoztatását. Még nen sikerült mindenhol leküzdeni az el­múlt időszakból származó előítéle­teket az olyan fogalmakkal kapcso­latban, mint a vállalkozás, a keres­kedés, a nyereség stb. Egyes helye­ken ezek a fogalmak még mindig „tiltott gyümölcsnek“ számítanak, amelyek mintha a szocializmus ha­tárain kívülre esnének. Ugyanakkor az egészséges vállalkozói készség az új gazdasági mechanizmus haté­kony érvényesítésének döntő felté­tele. Meg kell tehát szabadulni a túl­haladott szokásoktól, s gyorsan el kell sajátítani a kor követelményei­nek megfelelő viselkedést és viszo­nyulást. Vállalataink irányításában az em­berek céltudatos aktivizálására, va­lamint arra kell törekedni, hogy ez az aktivitás a vállalati feladatok minél jobb teljesítésére irányuljon. Ebben rejlik az átalakítás lényege is, ami visszatérést jelent az önálló elszá­molás lenini értelmezéséhez, mely­nek fő jellemzői az önfinanszírozás, az anyagi érdekeltség, a verseny- szellem és a szocialista vállalkozás. A fő politikai feladat abban rejlik, hogy a vállalati kollektíva minden tagja saját ügyének tartsa a vállalat fejlesztését. Ennek elérhetőségét ma már nemcsak a Slušovicei Agro- kombinát, a Blatnicei Efsz, a Cíferi Efsz és más mezőgazdasági vállala­tok példái bizonyítják, amelyek szá­mos vonatkozásban végeznek való­ságos úttörő munkát. Nincs másról szó, csupán keresni és alkalmazni kell a hatékony ösztönzési formákat. A jelenlegi időszakban elsősor­ban arra kell törekedni, s ezt már többször is hangsúlyoztuk, hogy minden mezőgazdasági vállalatnál minden istállónak, minden mezei táblának, minden műhelynek legyen tényleges gazdája. Ilyen állapotot elsősorban a vállalaton belüli önálló elszámolás hatékony fejlesztésével érhetünk el. Az élenjáró vállalatok egész soránál alkalmazzák és töké­letesítik a vállalaton belüli önelszá­molás progresszív formáit, s haté­kony érdekeltségi rendszert érvé­nyesítenek a kollektívák és az egyé­nek javadalmazásában. Tanulmá­nyozni kell ezeket a tapasztalatokat, s gondoskodni kell az elterjeszté­sükről. Ugyanakkor azzal is számol­ni kell, hogy az új és helyes elvek érvényesítése konfliktusos helyzete­ket is teremt, mélyreható változáso­kat tesz szükségessé a munkafolya­matok szervezésében, s új igénye­ket támaszt a vezetőkkel és a kollek­tívákkal szemben. Új formák és módszerek a pártmunkában A gazdasági irányítás területéhez hasonlóan a pártmunkában is új, magasabb színvonalú módszereket kell alkalmazni, amelyek összhang­ban lesznek az átalakítás követel­ményeivel. A gazdasági mechaniz­mus átalakításának a feltételei kö­zött a pártszerveknek is úgy kell dolgozniuk, hogy elősegítsék az ad- minisztratív-direktív módszerek fel­számolását. Az ilyen politikai veze­tés azonban nehezebb feladatot je­lent, mint a direktív irányítás, a „pa­rancsolgatás“. Gyorsan meg kell szabadulni az olyan gyakorlattól, amikor ott, ahol a járási mezőgazda- sági igazgatóság nem tudta keresz­tülvinni a termelési szerkezetre vo­natkozó, olykor szubjektív elképze­léseit, a járási pártbizottság lépett fel határozatának tekintélyével, esetleg a káderek komplex értékelésének következtetéseivel. Hasonlóan meg kell szüntetni azt a túlhaladott eljárást, amikor járási vagy kerületi szintről szervezzük az idénymunkák egyes szakaszait, vagy a mezőgazdasági vállalatokat alapvető növénytermesztési és ál­lattenyésztési ismeretekben része­sítjük. El kell mélyíteni a közvetlen kapcsolatokat a pártszervek és az alapszervezetek között, s a politikai­szervező munka egész súlyát a kol­lektív kezdeményezés kibontakozta­tására kell irányítani. A pártmunka új formáinak és módszereinek a keresése a pozitív eredmények mellett bizonyos szél­sőségekhez is vezet. Ez többek kö­zött abban is megnyilvánul, hogy egyesek alábecsülik a politika és a gazdaság kölcsönös összefüggé­sét. Olyan nézetek is előfordulnak, hogy a bevezetésre kerülő új gazda­sági szabályozók minden problémát automatikusan megoldanak. A másik oldalon viszont nem ki­sebb erővel hatnak azok az irányza­tok, amelyek némileg megváltozott módon ugyan, de lényegében azt a célt követik, hogy megmaradjon a pártszervek adminisztratív-direktív beavatkozásainak a rendszere a gazdasági dolgozók operatív tevé­kenységébe. Bizonyára fölösleges hangsúlyoz­ni, hogy ezek a szélsőségek elfo­gadhatatlanok. Ugyanakkor az is vi­lágos,hogy a párt gazdaságra gya­korolt hatásának szilárdítása nélkül nem lehet végrehajtani alapvető vál­tozásokat, nem lehet bevezetni az új módszereket. A párt vezető szere­pének érvényesítésére éppen a je­lenlegi időszakban van különösen nagy szükség, amikor még egymás mellett létezik a régi és az új mecha­nizmus. A pártnak úgy kell dolgoz­nia, hogy minél kedvezőbb politikai­gazdasági légkört alakítson ki az állami vállalatra és a szövetkezetek­re vonatkozó törvények érvényesíté­séhez, az új gazdasági mechaniz­mus hatékony működéséhez, hogy az emberek megtanuljanak dolgozni az önálló elszámolás és az önfinan­szírozás feltételei között. Azt, hogy milyen munkaformákat és módsze­reket fogunk alkalmazni ehhez, nem az irodákban, vagy a párttitkárságo­kon fogjuk kitalálni. Ezeknek az új munkaformáknak a mindennapi életben, a pártalapszervezetekkel és a dolgozókollektívákkal folytatott nem formális kapcsolatok ápolásá­ban kell kialakulniuk. Az átalakítás eszközei nem min­denhatók, nem oldanak meg min­dent. Döntő fontosságú lesz az em­berek, főleg a vezető káderek hoz­záállása. Ezért a kádermunkában is igazodni kell az új, igényesebb kö­vetelményekhez, amely a legfonto­sabb eszköz a párt vezető szerepé­nek érvényesítésében. A káderek kiválasztásában, felkész ítésében, elhelyezésében és értékelésében a jelenkor szükségleteiből kell kiin­dulni. Még mindig előfordul, hogy a mezőgazdasági és az élelmiszer- ipari vállalatokat, valamint azok ve­zetőit nem az elért végleges, főleg gazdasági eredmények szerint érté­keljük, hanem gyakran csak bizo­nyos operatív jellegű részfeladatok teljesítése alapján. Az értékelésnél nem lehet csak az elért természet­beni hozamokból kiindulni, figyel­men kívül hagyva a termelési költsé­gek alakulását, a minőségi szem­pontokat, valamint a vállalatok és a kollektívák további fejlődéséhez szükséges feltételek kialakítását. Az előttünk álló időszak igényes­sége megköveteli, hogy széles teret biztosítsunk a vezető káderek alkotó és kezdeményező munkájához az egész mezőgazdasági-élelmiszer- ipari komplexumban. Ezen a terüle­ten elég sok szakképzett, szakmai és politikai szempontból egyaránt jól felkészült dolgozóval rendelkezünk, akik érvényesülni akarnak az alkotó munkában. Azt azonban, hogy ez az érdek összhangban legyen az össz­társadalmi érdekekkel, nem elég csupán a gazdasági szabályozókra bízni. Ehhez ki kell alakítani a szük­séges politikai feltételeket is, a ma­gas fokú társadalmi felelősségérze­tet, a legújabb tudományos-műszaki ismeretek elsajátításának, az élen­járó mezőgazdasági vállalatoknál szerzett tapasztalatok átvételének és hasznosításának az igényét. Arra kell nevelni a vezetőket, hogy helye­sen ösztönözzék a rájuk bízott kol­lektívákat, s kezdeményező munká­ra serkentsék őket. A jelenlegi időszakban a járási pártbizottságoknak elsősorban arról kell gondoskodniuk, hogy a mező­gazdasági vállalatok pártalapszer- vezetei és funkcionáriusai minden­napi tömegpolitikai és szervező munkájukkal a dolgozókollektívák­ban olyan erkölcsi-politikai légkör kialakítására törekedjenek, amely­ben hatékonyan érvényesülhet a vállalaton belüli önálló elszámolás, a javadalmazás igazságos rendsze­re, s amelyben minden dolgozó munkahelye valódi gazdájának érezheti magát. Ennek az alapvető feladatnak kell meghatároznia a pártmunka tartalmi felépítését és módszereit is. Az igényes feladatokkal nem bir­kózhatunk meg az emberek gondol­kozásának megváltoztatása, az ideológiai munka színvonalának to­vábbi emelése nélkül. Ezekkel a kér­désekkel a CSKP KB legközelebbi ülésén fogunk foglalkozni. A belpolitikai fejlődés és a nem­zetközi viszonyok fejlődésének je­lenlegi dinamikája rendkívüli igénye­ket támaszt azzal szemben, hogy a kommunisták helyesen tudjanak eligazodni az egyes folyamatokban, jelenségekben és eseményekben. Világosan meg kell magyarázni az átalakítással és életünk demokrati­zálásával kapcsolatos kérdéseket. El kell mélyíteni a pártdokumentu­mok ismeretét, s határozottan fel kell számolni a szocializmus fejlődésére vonatkozó elavult, dogmatikus né­zeteket. Határozottan szembe kell fordulni a politikai gondtalanságot és közöm­bösséget tükröző irányzatokkal. Ter­mészetes dolog, hogy a nyíltság, a nyilvános tájékoztatás légkörében, a bírálat és az önbírálat fejlesztésé­vel kapcsolatban a legkülönbözőbb érdekek, nézetek és elképzelések is megnyilvánulnak. Elég, ha az átala­kítással kapcsolatos nézetek sokfé­leségére utalunk. Nem mindenki ér­tette meg annak szükségességét. Egyesek az alapvető változások mélységét sem tudatosítják eléggé. Mások viszont türelmetlenkednek, az átalakítástól azonnali eredmé­nyeket várnak. Nem kevesen van­nak olyanok is, akik legszívesebben csak átfestenék a minisztériumok, a vállalatok és az intézmények cég­tábláit, s minden mást érintetlenül hagynának. Az önigazgatás irányában Az újonnan létesített állami válla­latoknál az önigazgatási szervek és az igazgatók választása jelentős mér­tékben próbára teszi pártszerveze­teink akcióképességét az új feltéte­lek között. Azoknál a vállalatoknál, ahol tartósan jó eredményeket érnek el, s megfelelő színvonalú a párt­munka, a választások általában ko­molyabb problémák nélkül zajlanak. Ezt a jelöltekre leadott szavazatok százalékos aránya is igazolja. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a választások sikerét vagy sikerte­lenségét a leadott szavazatok szá­zalékarányával akarnák mérni. Azt, hogy számos dolgozónak kifogása lesz a jelölttel szemben, s nem adja rá a szavazatát, természetes dolog­nak kell tekinteni, s számos esetben ez természetesebb is, mint a biza­lom 100 százalékos megnyilvánu­lása. Bizonyos problémák azoknál az állami vállalatoknál merültek fel, amelyek gazdasági eredményei már hosszú ideje alacsony szinten ma­radtak, s ahol a pártmunka sem érte el a kívánt színvonalat. Itt az igazga­tói tisztség betöltésére javasolt sze­mélyeknél a leadott szavazatok ará­nya 72 és 70 százalék között moz­gott. Két esetben nem került sor az igazgató megválasztására. A vá­lasztások során az is megmutatko­zott, hogy az irányító mezőgazdasá­gi szervek milyen mértékben készül­tek fel alapítói feladatuk teljesítésé­re. Az állami vállalatok alapításának első szakaszában szerzett tapaszta­latokat sokoldalúan kell elemezni, hogy a jövőben elkerülhessük azo­kat a hibákat, amelyek fölöslegesen próbára teszik az emberek bizalmát. A választások végrehajtása előtt nagy figyelmet kell fordítani a politikai­gazdasági helyzet alapos elemzésé­re, a javasolt jelöltek előnyös és hátrányos tulajdonságainak megis­merésére, s egy pillanatra sem sza­bad lebecsülni a dolgozókollektívák­ban végzett intenzív tömegpolitikai munka jelentőségét. A választások eddigi lefolyásának további tapasztalata, hogy az alapító nem tudott mindenhol több jelöltet állítani az igazgatói funkció betölté­sére. Azon is el kell gondolkozni, hogy ennek milyen pszichológiai és egyéb akadályai vannak. Ezeket a párt- és a szakszervezeti munka megfelelő módszereivel el kell távo­lítani, hiszen a jelölés a javasolt dolgozók szakmai-politikai felké­szültségének az elismerését jelenti. Igaz ugyan, hogy a választások so­rán csak egy igazgatót választanak, de ez nem vesz el semmit a többi jelölt értékéből. Az állami vállalatok létesítése arra is alkalmat nyújt, hogy a kommunisták mellett párton- kívülieket, esetleg más pártok tagjait is jelölhessünk felelős tisztségek be­töltésére. A pártmunka hatékonyságának növelése szorosan összefügg a tár­sadalom demokratizálására irányuló törekvésekkel, a dolgozókollektívák önállóságának növekedésével. Eb­ben az összefüggésben külön is ki kell emelni a szakszervezet, vala­mint a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének a szerepét. A járási pártbizottságok munkájában tudato­sítani kell, hogy a szövetkezeti föld­művesek szervezte a szövetkezeti parasztság társadalmi osztályát is képviseli. Ehhez kell igazodniuk a kommunistáknak a szövetségben végzett munkánál, s nagyobb igé­nyeket kell támasztani munkájukkal szemben. Az új feltételek azonban a Szö­vetkezeti Földművesek Szövetségé­től is intenzívebb munkát követel­nek, elsősorban abban az irányban, hogy hagyományos tevékenységük folytatása mellett az új gazdasági mechanizmus gyakorlati érvényesí­tését is elősegítsék. A szövetségnek pótolhatatlan szerepe lesz a szocia­lista demokrácia elmélyítésében, ami nemcsak abban nyilvánul meg, hogy az új szövetkezeti törvény, va­lamint a Munka Törvénykönyve no­vellájának értelmében részt vesz a legiszlatív intézkedések, a szövet­kezetek fejlesztésére, a szövetkeze­ti tagok szociális és életfeltételeire vonatkozó irányelvek és szabályok kidolgozásában, hanem elsősorban a szövetkezeten belüli demokrácia fejlesztésére és kibontakoztatására törekszik, s ezzel összefüggésben gondot fordít a szövetkezeti fegye­lem megtartására, valamint a de­mokratikus alapelvek következetes érvényesítésére a szövetkezeti szervek munkájában. Támogatnia kell továbbá az egész tagság aktív részvételét a szövetkezet irányítá­sában és igazgatásában. A széles körű demokratizálás és a reform feltételei között nem lesz könnyű a munka. Különösen nehéz lesz ez azok számára, akik nem tudnak megszabadulni a megszo­kott, beidegződött módszerektől, va­lamint a túlhaladott, káros előítéle­tektől. A pártépítés minden szintjén úgy kell dolgoznunk, hogy a legki­sebb ellentét sem alakuljon ki a sza­vak és a tettek között. Az „Arccal a tömegek felé“ gottwaldi jelszó ma ugyanolyan időszerű, mint annak idején volt. Minden szövetkezeti ta­got, a mezőgazdasági-élelmiszer- ipari komplexum minden dolgozóját meg kell nyernünk az előttünk álló igényes feladatok teljesítésére. ÚJ SZÚ 6 1988. IX. 1. 0202010002000101022353482323235353239148485348485348485323020200010200010202532348232302000102232323235353235353234823000002000253

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents