Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)
1988-09-01 / 206. szám, csütörtök
Alkotó munkával járulunk hozzá a mezőgazdaság (Folytatás az 5. oldalról) mi dolgozókkal szemben. Munkájukban sok mindent meg kell változtatni, hogy a minisztériumok az ágazatok tényleges tudományos-műszaki, gazdasági és tervezési vezérkarává váljanak. Állandóan szem előtt kell tartani, hogy az átalakítás lényege a demokratikus centralizmus hatalmas lehetőségeinek teljes kihasználásában rejlik. A demokratikus centralizmus egyúttal a központi irányítási módszerek demokratizálását is jelenti. A központnak azokat a problémákat kell megoldania, amelyeket mások nem képesek megoldani, s nem szabad foglalkoznia azzal, ami másra tartozik. Elsősorban gazdasági módszerekkel akarunk irányítani. A gazdasági normatívumok meghatározása bonyolultabb feladat lesz, mint a termelés tonnákban, literekben stb. kimutatott tervezése. A hibás normatívum több vállalatnál is bonyodalmat okoz. Egyelőre még nem tudatosította mindenki, hogy a normatív tervezés magasabb minőségi színvonalat jelent, s új követelményeket támaszt az illetékes dolgozókkal szemben. A minisztériumok területi alakulatai A mezőgazdasági termelést 25 éven át mezőgazdasági igazgatóságok irányították, amelyek különböző részleges változásokon mentek át. A kerületi és a járási mezőgazdasági igazgatóságok az egész elmúlt időszakban aktívan szervezték a szocialista mezőgazdaság építését és fejlesztését. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy az igazgatóságok nagyon lassan alkalmazkodtak a mezőgazdaság 1982 óta érvényes jelenlegi irányítási rendszeréhez, a megváltozott feltételekhez, s számos esetben továbbra is az admi- nisztratív-direktív irányítási módszereket alkalmazták. A CSKP KB Elnöksége és a szövetségi kormány határozatot fogadott el, melynek értelmében a jövő év január elsejétől a kerületi és a járási mezőgazdasági igazgatóságokat, mint az irányítás középső láncszemeit megszüntetik. Ezzel egy- idóben létrehozzák a minisztériumok területi alakulatait. E kérdés vizsgálatánál a pártszervek abból indultak ki, hogy a mezőgazdaság irányítási rendszerében figyelembe kell venni a mező- gazdasági termelés jellegzetességeit. Elsősorban azt, hogy több mint 2200 önálló állami vállalatnál és szövetkezetben sajátos talajviszonyok és gazdasági feltételek között folyik a termelés. Emellett a mezőgazdaságban specifikus megtérítési rendszer is létezik, amely továbbra is számol a nem árjellegű eszközök bizonyos terjedelmű felhasználásával, amihez konkrét helyi ismeretekre van szükség. Hasonló ismeretek szükségesek a társadalmi megrendelés elhelyezéséhez is, a szűk keresztmetszetű források mérlegelosztásához stb. Az említett és további okok miatt a CSKP KB 7. ülésén a komplex átalakításra vonatkozó határozatban ezt a kérdést így fogalmaztuk meg: ,,a mezőgazdasági termelés irányítási szerkezetének ésszerűsítésénél figyelembe kell venni annak sajátosságait.“ A két fokozatú irányítás alapelvé- ból indulunk ki. A központnak azonban, figyelembe véve a mezőgazda- sági termelés sajátosságait, szüksége van kerületi vagy járási szintű területi alakulatokra is. Ezek azonban a munka tartalmát és módszereit illetően nem lehetnek azonosak a mai kerületi és járási mezőgazda- sági igazgatóságokkal. Ez azt jelenti, hogy elsősorban a mezőgazdasági vállalatok tevékenységének túlsúlyban levő operatív irányítását kell megszüntetni, s át kell térni a koncepcionális, rendszerjellegű munkára, az alapítói tevékenység és az ellenőrzési munka elmélyítésére. Az új alakulatokra nem lehet olyan feladatokat átvinni, amelyek végrehajtásáért a vállalatok viselnek felelősséget. A jelenlegi helyzethez viszonyítva minimális szintre kell csökkenteni a területi alakulatok mezőgazdasági vállalatokkal szemben viselt adminisztratív és hatalmi funkcióit, számos tevékenységüket át kell vinni a minisztériumi szakosztályokra, átadni az illetékes állami szervek, nemzeti bizottságok, állami felügyelőségek hatáskörébe, vagy be kell szüntetni ezeket a tevékenységeket. E módosításokkal összefüggésben a mezőgazdasági igazgatóságok műszaki-gazdasági dolgozóinak jelenlegi létszámát 50 százalékkal kell csökkenteni. Nem tartjuk elengedhetetlen követelménynek, hogy a minisztériumnak minden járásban legyen területi alakulata. Egyes alakulatok összevonásával ezek meny- nyiségét is csökkenteni fogjuk. Önállóság, vállalkozási készség Az átalakítás legfontosabb alapelvei közé tartozik a vállalatok vállalkozói önállóságának fokozása, a társadalmi szükségletek kielégítésében viselt felelősségük megerősítése, a demokratizálás elvének széles körű érvényesítése, s a dolgozók irányításban való részvételének kiterjesztése. Amennyiben a gyorsabb ütemű gazdasági növekedés egyik feltétele a vállalkozó szellemű alkotó aktivitás kibontakoztatása, úgy a vállalkozás alkotó folyamatát politikai támogatásban kell részesíteni. A vállalkozói készség azonban nem fejlődik ki automatikusan a vezető dolgozók tevékenységében, ezért a vállalatok egész szervezeti rendszerében olyan légkört kell kialakítani, amely ösztönözni fogja a vállalkozói készség kibontakoztatását. Még nen sikerült mindenhol leküzdeni az elmúlt időszakból származó előítéleteket az olyan fogalmakkal kapcsolatban, mint a vállalkozás, a kereskedés, a nyereség stb. Egyes helyeken ezek a fogalmak még mindig „tiltott gyümölcsnek“ számítanak, amelyek mintha a szocializmus határain kívülre esnének. Ugyanakkor az egészséges vállalkozói készség az új gazdasági mechanizmus hatékony érvényesítésének döntő feltétele. Meg kell tehát szabadulni a túlhaladott szokásoktól, s gyorsan el kell sajátítani a kor követelményeinek megfelelő viselkedést és viszonyulást. Vállalataink irányításában az emberek céltudatos aktivizálására, valamint arra kell törekedni, hogy ez az aktivitás a vállalati feladatok minél jobb teljesítésére irányuljon. Ebben rejlik az átalakítás lényege is, ami visszatérést jelent az önálló elszámolás lenini értelmezéséhez, melynek fő jellemzői az önfinanszírozás, az anyagi érdekeltség, a verseny- szellem és a szocialista vállalkozás. A fő politikai feladat abban rejlik, hogy a vállalati kollektíva minden tagja saját ügyének tartsa a vállalat fejlesztését. Ennek elérhetőségét ma már nemcsak a Slušovicei Agro- kombinát, a Blatnicei Efsz, a Cíferi Efsz és más mezőgazdasági vállalatok példái bizonyítják, amelyek számos vonatkozásban végeznek valóságos úttörő munkát. Nincs másról szó, csupán keresni és alkalmazni kell a hatékony ösztönzési formákat. A jelenlegi időszakban elsősorban arra kell törekedni, s ezt már többször is hangsúlyoztuk, hogy minden mezőgazdasági vállalatnál minden istállónak, minden mezei táblának, minden műhelynek legyen tényleges gazdája. Ilyen állapotot elsősorban a vállalaton belüli önálló elszámolás hatékony fejlesztésével érhetünk el. Az élenjáró vállalatok egész soránál alkalmazzák és tökéletesítik a vállalaton belüli önelszámolás progresszív formáit, s hatékony érdekeltségi rendszert érvényesítenek a kollektívák és az egyének javadalmazásában. Tanulmányozni kell ezeket a tapasztalatokat, s gondoskodni kell az elterjesztésükről. Ugyanakkor azzal is számolni kell, hogy az új és helyes elvek érvényesítése konfliktusos helyzeteket is teremt, mélyreható változásokat tesz szükségessé a munkafolyamatok szervezésében, s új igényeket támaszt a vezetőkkel és a kollektívákkal szemben. Új formák és módszerek a pártmunkában A gazdasági irányítás területéhez hasonlóan a pártmunkában is új, magasabb színvonalú módszereket kell alkalmazni, amelyek összhangban lesznek az átalakítás követelményeivel. A gazdasági mechanizmus átalakításának a feltételei között a pártszerveknek is úgy kell dolgozniuk, hogy elősegítsék az ad- minisztratív-direktív módszerek felszámolását. Az ilyen politikai vezetés azonban nehezebb feladatot jelent, mint a direktív irányítás, a „parancsolgatás“. Gyorsan meg kell szabadulni az olyan gyakorlattól, amikor ott, ahol a járási mezőgazda- sági igazgatóság nem tudta keresztülvinni a termelési szerkezetre vonatkozó, olykor szubjektív elképzeléseit, a járási pártbizottság lépett fel határozatának tekintélyével, esetleg a káderek komplex értékelésének következtetéseivel. Hasonlóan meg kell szüntetni azt a túlhaladott eljárást, amikor járási vagy kerületi szintről szervezzük az idénymunkák egyes szakaszait, vagy a mezőgazdasági vállalatokat alapvető növénytermesztési és állattenyésztési ismeretekben részesítjük. El kell mélyíteni a közvetlen kapcsolatokat a pártszervek és az alapszervezetek között, s a politikaiszervező munka egész súlyát a kollektív kezdeményezés kibontakoztatására kell irányítani. A pártmunka új formáinak és módszereinek a keresése a pozitív eredmények mellett bizonyos szélsőségekhez is vezet. Ez többek között abban is megnyilvánul, hogy egyesek alábecsülik a politika és a gazdaság kölcsönös összefüggését. Olyan nézetek is előfordulnak, hogy a bevezetésre kerülő új gazdasági szabályozók minden problémát automatikusan megoldanak. A másik oldalon viszont nem kisebb erővel hatnak azok az irányzatok, amelyek némileg megváltozott módon ugyan, de lényegében azt a célt követik, hogy megmaradjon a pártszervek adminisztratív-direktív beavatkozásainak a rendszere a gazdasági dolgozók operatív tevékenységébe. Bizonyára fölösleges hangsúlyozni, hogy ezek a szélsőségek elfogadhatatlanok. Ugyanakkor az is világos,hogy a párt gazdaságra gyakorolt hatásának szilárdítása nélkül nem lehet végrehajtani alapvető változásokat, nem lehet bevezetni az új módszereket. A párt vezető szerepének érvényesítésére éppen a jelenlegi időszakban van különösen nagy szükség, amikor még egymás mellett létezik a régi és az új mechanizmus. A pártnak úgy kell dolgoznia, hogy minél kedvezőbb politikaigazdasági légkört alakítson ki az állami vállalatra és a szövetkezetekre vonatkozó törvények érvényesítéséhez, az új gazdasági mechanizmus hatékony működéséhez, hogy az emberek megtanuljanak dolgozni az önálló elszámolás és az önfinanszírozás feltételei között. Azt, hogy milyen munkaformákat és módszereket fogunk alkalmazni ehhez, nem az irodákban, vagy a párttitkárságokon fogjuk kitalálni. Ezeknek az új munkaformáknak a mindennapi életben, a pártalapszervezetekkel és a dolgozókollektívákkal folytatott nem formális kapcsolatok ápolásában kell kialakulniuk. Az átalakítás eszközei nem mindenhatók, nem oldanak meg mindent. Döntő fontosságú lesz az emberek, főleg a vezető káderek hozzáállása. Ezért a kádermunkában is igazodni kell az új, igényesebb követelményekhez, amely a legfontosabb eszköz a párt vezető szerepének érvényesítésében. A káderek kiválasztásában, felkész ítésében, elhelyezésében és értékelésében a jelenkor szükségleteiből kell kiindulni. Még mindig előfordul, hogy a mezőgazdasági és az élelmiszer- ipari vállalatokat, valamint azok vezetőit nem az elért végleges, főleg gazdasági eredmények szerint értékeljük, hanem gyakran csak bizonyos operatív jellegű részfeladatok teljesítése alapján. Az értékelésnél nem lehet csak az elért természetbeni hozamokból kiindulni, figyelmen kívül hagyva a termelési költségek alakulását, a minőségi szempontokat, valamint a vállalatok és a kollektívák további fejlődéséhez szükséges feltételek kialakítását. Az előttünk álló időszak igényessége megköveteli, hogy széles teret biztosítsunk a vezető káderek alkotó és kezdeményező munkájához az egész mezőgazdasági-élelmiszer- ipari komplexumban. Ezen a területen elég sok szakképzett, szakmai és politikai szempontból egyaránt jól felkészült dolgozóval rendelkezünk, akik érvényesülni akarnak az alkotó munkában. Azt azonban, hogy ez az érdek összhangban legyen az össztársadalmi érdekekkel, nem elég csupán a gazdasági szabályozókra bízni. Ehhez ki kell alakítani a szükséges politikai feltételeket is, a magas fokú társadalmi felelősségérzetet, a legújabb tudományos-műszaki ismeretek elsajátításának, az élenjáró mezőgazdasági vállalatoknál szerzett tapasztalatok átvételének és hasznosításának az igényét. Arra kell nevelni a vezetőket, hogy helyesen ösztönözzék a rájuk bízott kollektívákat, s kezdeményező munkára serkentsék őket. A jelenlegi időszakban a járási pártbizottságoknak elsősorban arról kell gondoskodniuk, hogy a mezőgazdasági vállalatok pártalapszer- vezetei és funkcionáriusai mindennapi tömegpolitikai és szervező munkájukkal a dolgozókollektívákban olyan erkölcsi-politikai légkör kialakítására törekedjenek, amelyben hatékonyan érvényesülhet a vállalaton belüli önálló elszámolás, a javadalmazás igazságos rendszere, s amelyben minden dolgozó munkahelye valódi gazdájának érezheti magát. Ennek az alapvető feladatnak kell meghatároznia a pártmunka tartalmi felépítését és módszereit is. Az igényes feladatokkal nem birkózhatunk meg az emberek gondolkozásának megváltoztatása, az ideológiai munka színvonalának további emelése nélkül. Ezekkel a kérdésekkel a CSKP KB legközelebbi ülésén fogunk foglalkozni. A belpolitikai fejlődés és a nemzetközi viszonyok fejlődésének jelenlegi dinamikája rendkívüli igényeket támaszt azzal szemben, hogy a kommunisták helyesen tudjanak eligazodni az egyes folyamatokban, jelenségekben és eseményekben. Világosan meg kell magyarázni az átalakítással és életünk demokratizálásával kapcsolatos kérdéseket. El kell mélyíteni a pártdokumentumok ismeretét, s határozottan fel kell számolni a szocializmus fejlődésére vonatkozó elavult, dogmatikus nézeteket. Határozottan szembe kell fordulni a politikai gondtalanságot és közömbösséget tükröző irányzatokkal. Természetes dolog, hogy a nyíltság, a nyilvános tájékoztatás légkörében, a bírálat és az önbírálat fejlesztésével kapcsolatban a legkülönbözőbb érdekek, nézetek és elképzelések is megnyilvánulnak. Elég, ha az átalakítással kapcsolatos nézetek sokféleségére utalunk. Nem mindenki értette meg annak szükségességét. Egyesek az alapvető változások mélységét sem tudatosítják eléggé. Mások viszont türelmetlenkednek, az átalakítástól azonnali eredményeket várnak. Nem kevesen vannak olyanok is, akik legszívesebben csak átfestenék a minisztériumok, a vállalatok és az intézmények cégtábláit, s minden mást érintetlenül hagynának. Az önigazgatás irányában Az újonnan létesített állami vállalatoknál az önigazgatási szervek és az igazgatók választása jelentős mértékben próbára teszi pártszervezeteink akcióképességét az új feltételek között. Azoknál a vállalatoknál, ahol tartósan jó eredményeket érnek el, s megfelelő színvonalú a pártmunka, a választások általában komolyabb problémák nélkül zajlanak. Ezt a jelöltekre leadott szavazatok százalékos aránya is igazolja. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a választások sikerét vagy sikertelenségét a leadott szavazatok százalékarányával akarnák mérni. Azt, hogy számos dolgozónak kifogása lesz a jelölttel szemben, s nem adja rá a szavazatát, természetes dolognak kell tekinteni, s számos esetben ez természetesebb is, mint a bizalom 100 százalékos megnyilvánulása. Bizonyos problémák azoknál az állami vállalatoknál merültek fel, amelyek gazdasági eredményei már hosszú ideje alacsony szinten maradtak, s ahol a pártmunka sem érte el a kívánt színvonalat. Itt az igazgatói tisztség betöltésére javasolt személyeknél a leadott szavazatok aránya 72 és 70 százalék között mozgott. Két esetben nem került sor az igazgató megválasztására. A választások során az is megmutatkozott, hogy az irányító mezőgazdasági szervek milyen mértékben készültek fel alapítói feladatuk teljesítésére. Az állami vállalatok alapításának első szakaszában szerzett tapasztalatokat sokoldalúan kell elemezni, hogy a jövőben elkerülhessük azokat a hibákat, amelyek fölöslegesen próbára teszik az emberek bizalmát. A választások végrehajtása előtt nagy figyelmet kell fordítani a politikaigazdasági helyzet alapos elemzésére, a javasolt jelöltek előnyös és hátrányos tulajdonságainak megismerésére, s egy pillanatra sem szabad lebecsülni a dolgozókollektívákban végzett intenzív tömegpolitikai munka jelentőségét. A választások eddigi lefolyásának további tapasztalata, hogy az alapító nem tudott mindenhol több jelöltet állítani az igazgatói funkció betöltésére. Azon is el kell gondolkozni, hogy ennek milyen pszichológiai és egyéb akadályai vannak. Ezeket a párt- és a szakszervezeti munka megfelelő módszereivel el kell távolítani, hiszen a jelölés a javasolt dolgozók szakmai-politikai felkészültségének az elismerését jelenti. Igaz ugyan, hogy a választások során csak egy igazgatót választanak, de ez nem vesz el semmit a többi jelölt értékéből. Az állami vállalatok létesítése arra is alkalmat nyújt, hogy a kommunisták mellett párton- kívülieket, esetleg más pártok tagjait is jelölhessünk felelős tisztségek betöltésére. A pártmunka hatékonyságának növelése szorosan összefügg a társadalom demokratizálására irányuló törekvésekkel, a dolgozókollektívák önállóságának növekedésével. Ebben az összefüggésben külön is ki kell emelni a szakszervezet, valamint a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének a szerepét. A járási pártbizottságok munkájában tudatosítani kell, hogy a szövetkezeti földművesek szervezte a szövetkezeti parasztság társadalmi osztályát is képviseli. Ehhez kell igazodniuk a kommunistáknak a szövetségben végzett munkánál, s nagyobb igényeket kell támasztani munkájukkal szemben. Az új feltételek azonban a Szövetkezeti Földművesek Szövetségétől is intenzívebb munkát követelnek, elsősorban abban az irányban, hogy hagyományos tevékenységük folytatása mellett az új gazdasági mechanizmus gyakorlati érvényesítését is elősegítsék. A szövetségnek pótolhatatlan szerepe lesz a szocialista demokrácia elmélyítésében, ami nemcsak abban nyilvánul meg, hogy az új szövetkezeti törvény, valamint a Munka Törvénykönyve novellájának értelmében részt vesz a legiszlatív intézkedések, a szövetkezetek fejlesztésére, a szövetkezeti tagok szociális és életfeltételeire vonatkozó irányelvek és szabályok kidolgozásában, hanem elsősorban a szövetkezeten belüli demokrácia fejlesztésére és kibontakoztatására törekszik, s ezzel összefüggésben gondot fordít a szövetkezeti fegyelem megtartására, valamint a demokratikus alapelvek következetes érvényesítésére a szövetkezeti szervek munkájában. Támogatnia kell továbbá az egész tagság aktív részvételét a szövetkezet irányításában és igazgatásában. A széles körű demokratizálás és a reform feltételei között nem lesz könnyű a munka. Különösen nehéz lesz ez azok számára, akik nem tudnak megszabadulni a megszokott, beidegződött módszerektől, valamint a túlhaladott, káros előítéletektől. A pártépítés minden szintjén úgy kell dolgoznunk, hogy a legkisebb ellentét sem alakuljon ki a szavak és a tettek között. Az „Arccal a tömegek felé“ gottwaldi jelszó ma ugyanolyan időszerű, mint annak idején volt. Minden szövetkezeti tagot, a mezőgazdasági-élelmiszer- ipari komplexum minden dolgozóját meg kell nyernünk az előttünk álló igényes feladatok teljesítésére. ÚJ SZÚ 6 1988. IX. 1. 0202010002000101022353482323235353239148485348485348485323020200010200010202532348232302000102232323235353235353234823000002000253