Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)

1988-09-07 / 211. szám, szerda

Segített a brigádforma Javuló gazdasági eredmények a humpoleci tilolóban Bevezetésképpen meg kell je­gyeznem, hogy tapasztalataink sze­rint a brigádforma alkalmazása szo­rosan összefügg bizonyos elenged­hetetlen termelési, gazdasági és po­litikai feltételekkel. Már a brigádforma bevezetése előtt néhány pártbizottsági és párt­tagsági gyűlésen foglalkoztunk ez­zel a kérdéssel, hogy megnyerjük az ügynek a kommunistákat és az üzem valamennyi dolgozóját. Sike­rült meggyőzni az embereket, hogy a brigádrendszerű javadalmazási forma bevezetésének célja a kedve­zőbb fizetési feltételek megteremté­se, a jobb eredmények elérése, a ki­tűzött határidő betartása, a termék­skála, valamint a jó minőségű mun­kafolyamatok biztosítása. Az emlí­tettekből adódóan nőtt a művezetők feladata, és ki kell mondaniuk: „Te jobban dolgoztál, te rosszabbul, ezért te többet kapsz, te pedig keve­sebbet." Ez jó adag bátorságot is igényel. Ellenkező esetben ez a munkaforma értelmetlen. Nagy szerepe van a brigádta­nácsnak is, amely a kollektíva prémiumelosztásában határoz. Ná­lunk e téren a kommunisták járnak elöl jó példával, akik a személyi érdekekkel szemben valóban a kol­lektív érdekeket részesítik előnyben. Megvitattuk azt is, célszerű-e, hogy a brigád élén az illetékes gazdasági vezető álljon. Arra a megállapításra jutottunk, hogy ez nem feltétlenül szükséges. Am nincs kizárva ez sem, ha a brigádtanács és az üzemi pártszervezet irányítása alatt dolgo­zó kollektíva rendelkezik a brigádte­vékenységhez szükséges alapvető feltételekkel. Vagyis: ha van elegen­dő anyag és energia, a termelőbe­rendezések állapota megfelelő, ha a normákon belül rend uralkodik és biztosított az önelszámolás rend­szerének a brigádok szintjén történő alkalmazása. A brigádforma bevezetését ná­lunk egy évvel megelőzte egy kom­binált - órabér-teljesítménybér szerinti - javadalmazási forma be­vezetése. A gyakorlatban ez órabért és akár 35 százalékos prémiumot jelentett. A prémium olyan termelési normák teljesítésének függvénye volt, amelyek objektíven meghatá­A Csehszlovák Tudo­mányos-Műszaki Tár­saságnak a malešicei repülőgépjavító üzem­ben működő szerveze­te már több éve a leg­jobb prágai kollektívák közé tartozik. 180 tagot számlál, s az elsők kö­zött reagált a prágai felhívásra. Az akció ke­retében végzett mun­kája 16 630 000 korona társadalmi hasznot eredményezett. Felvé­telünkön: Miroslav Janda és Petr Štétka egy Delfin lökhajtásos repülőgép motorját szereli. (Petr Josek felvétele - ČTK) A tematikus feladatok hatékonyságáért A műszaki fejlesztés és a terme­lési feladatok teljesítésének egyik eszköze a feltalálók és újítók szá­mára összeállított tematikus felada­tok terve. A feltalálók és újítók e mozgalmának tagadhatatlan ered­ményein kívül, melyeket az új tech­nológiákban, anyagokban, berende­zésekben, termékekben láthatunk, negatívumokat is megfigyelhetünk, melyek gátolják a mozgalom ered­ményességét. Gyakori és jogos az a kritika, ha a tematikus feladatok nincsenek összhangban a legaktuálisabb tudo­mányos-műszaki eredményekkel, következetesség nélkül szervezik a kollektív munkát, s a meghirdetett feladatoknak csak 35 százaléka talál megoldásra, de ennek is csak alig háromnegyede nyer gyakorlati alkal­mazást. Ez azt tanúsítja, hogy a te­matikai tervezésnek, mely a gazda­sági fejlődés egyik tényezője, nem tulajdonítanak kellő fontosságot. Az állami tematikai terv ez évben 23 feladatot tartalmazott, melyet az év folyamán további négy feladattal bővítettek. A kiindulópontot az állami tudományos-műszaki és célprogra­mok jelentették, valamint a KGST- tagországok 2000-ig érvényes tudo­mányos-műszaki fejlesztésének komplex programja. Tartalmilag a termelés technikai és technológiai problémáinak megoldására irányul­tak, továbbá a fém- és energiataka­rékosságra, az egészségügyi gon­doskodásra, valamint a munkakörül­mények s a környezet javítására. Fontos tényező és változás e té­ren - melyet a múltban nem megfe­lelő módon kezeltek - az újítók és feltalálók anyagi ösztönzése. A te­matikus feladatok sikeres megoldá­sa ugyanis szoros összefüggésben van a javadalmazással. A vezetékek hőszigetelési védelméről szóló te­matikus feladat, melynek megoldása egy újfajta hőszigetelő módszert eredményezne, a megoldásért az egyén illetve kollektíva számára már 50 ezer korona jutalmat tűzött ki. Egy további példa: üzemi szinten megoldható módszer kidolgozása a facsemeték - luc-, jegenye-, er- deifenyö és más, az ipari légszeny- nyeződés által károsított területek erdősítésére alkalmas fafajták) tele­pítésére. A legjobb megoldást javas­lók jutalma 70 ezer korona. (Ö-H) rozták a termelés mennyiségét, mi­nőségét és anyagigényességét. A norma egy százalékos túlteljesíté­se esetén az alapbérből számított prémium további két százalékkal nőtt. Az elmondottak a brigádforma bevezetésének alapjául szolgáltak, azzal az eltéréssel, hogy az egyéni prémium helyett kollektív prémium van, amit a brigádtanács oszt szét a művezető javaslatára. A bérezési rendszer gazdasági hatékonyságá­nak növelésére hozott intézkedések II. szakaszának bevezetésével a múlt év októberétől bizonyos ne­hézségek is adódtak, mert a tarifa­bérek emelkedésével és a személyi értékelési forma bevezetésével az átlagkereset ugyan személyenként 100 koronával emelkedett, de jelen­tősen csökkent a differenciáltság a kollektív prémium-elosztás terén, ami véleményünk szerint nem hat ösztönzően pl. a hirtelen betegség, a dolgozó nőknél a gyermekápolás vagy a rövidített munkaidő ese­tében. Ha átfogó értékelést végzünk, meg kell állapítanunk, hogy üze­münkben a brigádrendszerű munka- szervezés és javadalmazás, össze­hasonlítva az eddigi évek eredmé­nyeivel, jelentősen javított gazdasá­gi eredményeinken. A bérek átlago­san 300, az élmunkások esetében 500-600 koronával emelkedtek. Ez a helyzet azt eredményezte, hogy nálunk jelenleg elegendő munkaerő van. Az eddigi tapasztalatok a munka- szervezés és javadalmazás brigád­formájának egyértelmű előnyeit iga­zolják olyan értelemben is, hogy a dolgozók még létszámcsökkenés esetén is érdekeltek a tervteljesítés­ben, jóllehet a termékek minőségéi olyan tényezők is befolyásolják, mint az alapanyag, a lenszál minősége, a nem kívánatos szennyeződések - por, kő, gaz úgyszintén a ned­vesség, a cséve egyenetlensége, a szálak szilárdsága stb. A konkrét eredményeken túl, a brigádforma további tökéletesíté­sére kollektívánk úgy tekint, mint az állami vállalatról szóló törvény érvé­nyesítése és az új gazdasági me­chanizmus új feltételeire való felké­szülés egyik előkészítő elemére. Tudatában vagyunk, hogy az új feltételek politikai lényege a munka­kollektívák szélesebb körű bevoná­sa a gazdasági irányításba, és min­denekelőtt felelősségteljes vállalat­fejlesztés és munkatevékenység, ami az eddiginél messzemenően keményebb munkát, de igazságo­sabb javadalmazást is jelent. FRANTIŠEK PROCHÁZKA, a humpoleci Čemolen vállalat technikusa A méréshez műszer kell Forgalmas nagyvárosok zsúfolt útkereszteződéseiben, talán a gya­logátkelő helyen zöldre várva, nem egyszer fölmerült már bizonyára so­kunkban a gondolat, hogy nem is volna fölösleges ilyenkor egy ké­nyelmes és hatékony gázálarc. Prá­gában, Bratislavában, de a két fővá­roson kívül más nagyvárosokban is a kipufogógázokat - a teherautók többségéből inkább fekete füstöt - már csak azért nem vesszük ész­re, mert megszoktuk. Pedig észre kell venni, hiszen járműből egyre több van és nálunk sajnos nem ép­pen azok az ideális, keveset fo­gyasztó és környezetkímélő autók vannak többségben, amelyekről oly sokat olvasni az autós szaklapok oldalain. Ha őszinték akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy nagyon sok az olyan autó közutainkon, amelye­ket mondjuk a szigorú környezetvé­delmi előírásokat életbe léptető skandináv országokba vagy Európa más részeibe talán be sem enged­nének. Persze az autós azzal jár, amit venni tud, vagy amire tellik neki. Legtöbbször arról sincs tudomása, mit hagyott maga mögött a kipufog- tatott gázfelhőben. Pedig ezen a té­ren szigorítani kell az előírásokat és ezeknek érvényt is kell szerezni mind a gyártókkal, mind a tulajdono­sokkal szembe. Persze az egyik napról a másikra való megoldás le­hetetlen, hiszen nagyon sok feltételt kell előbb biztosítani. Alapvetően kettővel kellene kezdeni, mégpedig azzal - s ez már Pavel Černý mér­nöknek, a prágai SAO, autójavító és környezetvédelmi vállalat főelőadó­jának a véleménye -, hogy az újon­nan gyártott járműveknél, illetve a külföldről behozottaknál a lehető legszigorúbban ítéljék meg a kipufo­gógázok összetételét, másodszor pedig a már meglévő autóparkot kell ebből a szempontból megvizsgálni. Az utóbbi az, ami a vállalat hatás­körébe tartozik és legfőbb akadályát a SAO szakemberei a mérőműsze­rek hiányában látják. Nálunk a Jiskra Tábor gyártotta a különböző célú diagnosztikai berendezéseket, kö­zöttük a kipufogógázok elemzésére szolgálót is, de ennek működési elve nem felelt meg az Európai Gazdasá­gi Bizottság előírásainak és így gyártását leállították. Már két éve dolgoznak az új infraanalizátor kifej­lesztésén, amely az egyetlen elfoga­dott módszer a kipufogógázok elem­zésére. E fejlesztés eredményei azonban a gyakorlatban még nem jelentkeztek, s így most hazai mérő­műszer nem létezik. Azzal mérnek mindenütt, amit már régebben gyár­tott a Jiskra, vagy amit külföldről, elsősorban az NDK-ból behoztak.- Progresszív és pontos mérési mód­szer nálunk kevés helyen létezik. Amikor a SAO feladatul kapta a környezetvédelem bizonyos terü­leteivel való törődést is, komolyan elemezték a problémát. A kipufogó­gázok eddigi ellenőrzése inkább csak a porlasztó pontos beállítására, illetve az üzemanyagfogyasztás op­timalizálására szolgált, de az új kör­nyezetvédelmi felfogás szerint ez már nem elég. Kapcsolatba kerültek az angol Richard Oliver céggel, amely az ilyen készülékek nemzet­közileg elismert gyártója és hajlan­dónak mutatkozott gyártási koope­rációra is valamilyen csehszlovák partnerrel. Ez az egyetlen elfogad­ható módja ugyanis annak, hogy a legmodernebb technikához gyor­san hozzájussunk, hiszen a Jiskra fejlesztése sokáig elhúzódik, a kész termékek vásárlása pedig túlságo­san drága lenne. Nem 50 vagy 100 készülékről van szó ugyanis, többe­zerre lenne szükség. Az angol cég csehszlovák partnere is meg van már, mégpedig a Brezúvky-i Efsz Koopera elnevezésű ipari üzem­részlege, amely rendelkezik a kellő gyártási kapacitással. Elkészültek azok a komponensek is, amelyeket a csehszlovák fél gyártana, a vizs­gálatok is megtörténtek, úgy hogy már csak arról kell döntenie a Ri­chard Oliver cégnek, hogy az ered­mények alapján aláírják-e a szerző­dést, vagy sem.“ Egy ilyen készülék nem olcsó és nagy eredmény lenne, ha itthon - az előzetes kalkulációk alapján - 46 ezer devizakoronáért kapható len­ne, a jelenlegi százezer helyett. Az angolok a megkötendő szerződés­ben azt is vállalnák, hogy a cseh­szlovák partner részt vehet a fejlesz­tésben, tehát mindig a legújabb típu­sokat gyárthatná. Ez a berendezés minden szempontból megfelelne, mivel nemcsak a szénmonoxid mér­tékét, hanem a szénhidrogének ará­nyát is méri a kipufogógázban és a mérés pontossága érdekében fel­szerelték a fordulatszám és az olaj­hőmérséklet méréséhez szükséges eszközökkel is.- Mindenképpen törekedni kell arra, hogy a hazai autójavító műhe­lyek be tudjanak szerezni ilyen be­rendezéseket - mondja Černý mér­nök - hiszen azon nem is lehet vitatkozni, hogy kell-e ilyen vagy sem. Ezt indokolják azok a nagyvá­rosokban végzett ellenőrző méré­sek, amelyek a kipufogógázok káros anyagaival való szennyezettség nö­vekedéséről tanúskodnak. Termé­szetesen nem ez jelenti a végső megoldást a városközpontok szá­mára, hiszen a tisztább levegőért folytatott küzdelemben nagy szere­pet kapnak a villamos meghajtású járművek, a gépkocsi számára tilos zónák kialakítása, valamint az átme­nő forgalom elterelését biztosító utak megépítése. De a szóban for­gó, az intézkedések közül a leggyor­sabban megvalósíthatók közé tarto­zik a mérőműszer azért is fontos, hogy tudjuk miből, mi és mennyi kerül környzetünkbe. -szén­A hogy így elnézem, sokszor még abból se. /I Mert hiába a gondosan kirajzszögezett, óriási betűkkel írott intés, kérés, figyelmeztetés „kérem, ne szemeteljenek!“, azért csak szeme­telnek. A buszmegállót takarító köztisztasági al­kalmazott naponkénti küzdelme a szeméttel, csikkel, hulladékkal, igazi szélmalomharc. De nem jobb a helyzet a vasútállomásokon sem, hát még a vonatokon. Vagy mit gondoljon az ember a faluról, amely­nek főutcája gyönyörű virágokkal van körülültet­ve, harmatosan zöld parkját szinte kínos gonddal tartják rendben, de a kertek alatt, a falu végén legelónyi területeken emelkedik - szinte heggyé nőtt már - a sok elhordatlan szemét. Persze, tudjuk, sőt tudatosítjuk, hogy kevés a szemétége­tő, hogy egyik kerület a másiknak engedné át a szeméttárolás ,,dicsőségét", hogy „suba alatt“ ve­télkedő folyik a községek között, melyikből hord­ják el, s melyikben rakják le a fóliából, ócskavas­ból, konyhai, kerti és egyéb hulladékból egyre gyűlő szemetet. Kisvárosaink sem győzik szusszal: a főtéren ott a tábla: „a mi városunk a példás tisztaság városa", „tiszta város vagyunk", „a mi váro­sunkban nincs szemét“. De menjen csak az ember egy mellékutcába, térjen be a buszmegál­lóba, vagy nézzen meg egy homokozót! A ta­nács, a higiénikus, a köztisztasági hivatal tehetet­len. Vannak lakótelepeink, ahol az ablakból do­bálják le a lakók a legkülönfélébb konyhai szeme­tet, az erkélyről zúdítják a virágok (vagy a járóke­lők nyaka közé) a felmosóvizet. A homokozókba hordják le a kutyákat, sőt előfordul, hogy hecceló- dó, randalírozó fiatalok mennek oda a „ dolgukat végezni“. Bezzeg, ha ezért meg lehetne büntetni az embereket, ha lenne, aki tetten érné őket, s felelősségre vonná, így sopánkodik a képviselő, a járványügyi szakemberek, a „finnyás" lakos. Pedig ott vannak a tiltó, a figyelmeztető táblák, feliratok a legtöbb helyen. De olyan fele­más az igyekezet. Nagytakarításra, hétvégi tár­sadalmi munkára vonul ki a lakónegyed például, összehordják, összegyűjtik - rendszerint amit más szétdobált - a szemetet. Nem fér a szemét­gyűjtő tartályokba, vagy csak alig. De kocsi egyik nap, másik nap (a két hétvégi szabadnapon) nem jön. Viszont jön a friss szél, s röpül a sok papír, Szóból ért az ember...? miegymás. Hétfőn már nyoma sincs az általános rendcsinálásnak, s hiába ürítik ki a szeméttartá­lyokat, körülötte ott éktelenkedik a házig búzló, emeleti ablakokig virító hulladék. Miért nem szólnak rá a rendszeretók a lustára, rendetlenre, szemetelóre? Mert még csak el sem szégyelli magát, meg sem torpan, sőt durván, agresszíven visszafelesel amaz. Szinte a tettle- gességig ragadtatva magát megsértődik, akit figyelmeztetnek, hogy mi köze hozzá a fontosko- dónak, törődjön a saját dolgával, ne üsse az orrát máséba. Még a panelszomszédot is kockázatos rendre- utasítani, nemhogy az ismeretlent. A parkban pedig vagy a megállóban? Ki tudja, nem botlik-e bele az ember egy ittas, kötözködő, vagy bandá­jával kószáló alakba. Hát akkor? Hagyjuk, tűrjük, hogy elborítson a szemét? Hogy a nyakunk közé, erkélyünkre, a lábunk alá szórják a hulladékot, a gyümölcs héjától a levágott hajig mindent?... Elhangzik itt-ott, hogy a polgári bizottságok talán segíthetnek. De néhány ember nem tehet csodákat. Semmi akadálya azonban, hogy a he­lyi (városkerületi) nemzeti bizottságok, miután figyelmeztették a lakosokat, meg is büntessék, aki vét a köztisztaság szabályai ellen. Persze ehhez elsősorban arra van szükség, hogy való­ban létrehozzák és megteremtsék annak minden feltételét. Legyen elég szeméttartály, kuka, s rendszeresen üríttessék azokat, szervezzék meg meghatározott időközökben a vas- és a papírhulladék gyűjtését, állítsanak fel üveggyűj- tőket, legyen elég köztisztasági alkalmazottuk. Aztán pedig kérjék számon a lakosoktól a rendet, a tisztaságot. Rójanak ki megfelelő, másokat is figyelmeztető büntetést, ha valaki elhanyagolja háza, udvara, az utca rendbentartását. Követke­zetesebb, rendszeresebb ellenőrzéssel elejét ve­hetnék így például a kutak, az ivóvíz további szennyezésének olyan esetekben, amikor az emésztőgödröket helytelenül vagy egyáltalán nem készítik el, vagy ha (valóban elrettentő példa, de sajnos, előfordul), valaki régi kútját használja emésztőgödörként. Csupán feliratok felfüggesztése, körlevelek küldése vagy a hango- sanbeszélőn keresztül elhangzó figyelmeztetés ma már kevés, mert a szóból nem ért minden ember. A helyszíni ellenőrzés - szervezés dolga, kiket és hogyan vonnak be ebbe a munkába - segíthet csupán, s mindazoknak a megbünteté­se, akik szennyezik legközvetlenebb lakókörnye­zetüket, ezzel mindannyiunk életkörnyezetét. I /álahol el kell kezdeni, mondhatnánk úgy is. V De ma már sajnos, rosszabb a helyzet, több kárt okoztunk önmagunknak, mintsem hogy a kezdés hogyanját latolgathatnánk. Itt már radi­kális intézkedésekre van szükség. Falvainkon és városainkban egyaránt. Ha a közvélemény nem tűr el még egyetlen csikket sem a buszmegálló­ban, a büfék előtt, akkor elmondhatjuk, hogy megtettük, amit kellett. Addig azonban - elég ha szétnézünk magunk körül - lesz dolgunk elég. De hogy mi is segíthessünk, ahhoz a közületeknek, elsősorban a nemzeti bizottságoknak kell többet tenniük. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET 1988. IX.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents