Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)
1988-09-07 / 211. szám, szerda
Kosovóról hoztak döntéseket a szerb vezető testületek (ČSTK) - A kosovói helyzetről tárgyalt hétfőn belgrádi együttes ülésén a Szerb Köztársaság Elnöksége, valamint a Szerb Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának Elnöksége. A tanácskozáson konkrét intézkedéseket fogadtak el, melyek hozzájárulhatnak a helyzet normalizálásához Kosovóban. Döntés született arról, hogy támogatásukról biztosítják a jugoszláv államelnökség határozatát a különleges biztonsági alakulatról. A közelmúltban Kosovóba kiküldött alakulat tagjai a jövőben egyes falvakban folytatják tevékenységüket, hogy adott esetben közvetlen beavatkozással szavatolják a helyi lakosság - elsősorban a szerbek - személyes biztonságát. Az alakulat megsegítésére Kosovóban újabb erőket hoznak létre. A Szerb Kommunisták Szövetsége, amely magába foglalja a Kosovói Kommunisták Szövetségének szerveit is, feladatul kapta, hogy kritikusan elemezze tevékenységét a JKSZ KB 9. ülésén elfogadott határozatok és a kosovói program megvalósításával kapcsolatban. Szeptember végéig értékelnie kell a feladatokért közvetlenül felelős személyek munkáját, s egyidejűleg felelősségre kell vonnia mindazokat, akik nem teljesítették kötelességüket. Az újabb zavargásokat egyedül az állami szervek intézkedéseinek következetes betartásával lehet megakadályozni, miközben a legnagyobb felelősség Kosovo politikai vezetésére hárul. A kosovói területi pártbizottság elnökségének határozott lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy felszámolják az elnyomást és megakadályozzák a lakosság elvándorlását. xxx A bihacsi városi bíróságon háromhetes szünet után felújították az Agrokomerc egykori vezetőinek perét. Mint ismeretes, egyebek közt azzal vádolják őket, hogy tevékenységükkel veszélyeztették Jugoszlávia társadalmi-gazdasági rendszerét, amikor több mint 300 milliárd dinár értékben fedezetlen váltókat bocsátottak ki. Az afgán politikai pártok feladata; Kapcsolatkeresés a fegyveres ellenzékkel (ČSTK) - Az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt történetében először - a második országos pártkonferencia határozataival összhangban - kerül sor a személyes beszélgetésekre minden párttaggal. Ezek célja a pártmunka javítása, a párttagság sorainak egyesítése és aktivizálása a nemzeti megbékélési politika megvalósítása érdekében. Az ANDP- nek jelenleg 206 ezer tagja van, tehát az ország legerősebb pártja. A pártalapszervezetek száma meghaladja a 6300-at. Az országban működő politikai pártok jelenleg egyik legfontosabb feladatuknak azt tartják, hogy széles körű kapcsolatokat építsenek ki azokkal az ellenzéki csoportokkal, amelyek még a kormányerők ellen harcolnak. A cél teljesen nyilvánvaló: a néphatalom oldalára kívánják állítani a mérsékeltebb ellenzéket, s ugyanakkor erősíteni a „kibékíthetetlen“ szélsőséges csoportok elleni küzdelem bázisát. E folyamat aktív résztvevője egyebek között az Afgán Dolgozók Forradalmi Szervezete és az Iszlám Néppárt. Például az előző főleg a falusi lakosság körében fejti ki tevékenységét, s hozzájárult kilenc olyan ezred és 18 zászlóalj megalakításához, amelyek csatlakoztak a kormányerőkhöz. Az iszlám párt vezetői jelenleg tárgyalásokat folytatnak az afgán területeken levő fegyveres ellenzéki csoportokkal, amelyek az ún. pesavari hetek mérsékeltebb szárnyához tartoznak. Szattar Szirata pártelnök szerint Vardak tartományban megkezdték a párbeszédet egy ellenzéki parancsnokkal, akinek az irányítása alá 1500 fegyveres tartozik. A „Demokratikus Szövetség“ újabb provokációja Moszkvában (ČSTK) - A Krasznaja Zvezda tegnapi kommentárjában azzal a provokatív akcióval foglalkozik, amelyet az ún. Demokratikus Szövetség rendezett hétfőn Moszkvában a Puskin téren. Mint írja, nem sokkal a korábbi, az augusztus 21-i provokáció után a „szövetség“ kezdeményező csoportja bejelentette a moszkvai tanács végrehajtó bizottságánál, hogy nagygyűlést akarnak rendezni „a vörös terror meghirdetésének 70. évfordulója alkalmából“. Itt keU megjegyezni, hogy a provokatőrök „vörös terrornak“ nevezik minden forradalom intézkedését a saját védelme érdekében, a belső és külső ellenségekkel szemben. A csoport hazugságokat tartalmazó röplapokat terjesztett, amely kiforgatta Leninnek a proletárdiktatúráról szóló gondolatait. A moszkvai tanács nem engedélyezte a gyűlés megtartását, figyelembe véve, hogy a „szövetség“ már korábban is rendezett provokatív jellegű akciókat, a demokratizálás folyamatát társadalom- és szocialistaellenes célokra próbálta kihasználni, megsértette az összejövetelek szervezésének rendjét, valamint a közrendet. A tanács tekintettel volt azokra a moszkvaiakra, akik nem kívánják, hogy berángassák őket az áldemokraták és álhumanisták piszkos játékaiba - írja a lap. A fővárosiakat nyugtalanítja, hogy a Puskin tér méltatlan politikai színjátékok terévé változott, s így elvesztették kedvenc pihenőhelyüket. A kommentár beszámol arról, hogy már jóval a bejelentett idő előtt gyülekezni kezdtek az emberek, a Demokratikus Szövetség tagjai közül 20-30-nál nem jelentek meg többen. A többséget a kíváncsiskodók alkották, s persze megjelent sok külföldi újságíró, fényképezőgépekkel és tévékamerákkal. A rendőrség törvényes alapokon, hogy elejét vegye a rendbontásoknak, lezárta a teret. Az önkéntes rendőrök, valamint egy nemrég létrehozott különleges rendőri alakulat többször is meghiúsította az akció megkezdésére irányuló kísérleteket. A szervezet 17 tagját előállították, s amint a Krasznaja Zvezda beszámol róla, ügyüket az egyik városkerületi népbíróság vizsgálja ki. A magyar külügyminiszter nyilatkozata a Mezsdunarodnaja Zsiznynek A szomszédos országokhoz fűződő viszonyról ÚJ SZÚ 1988. IX. 7. (ČSTK) - A Mezsdunarodnaja Zsizny című folyóirat szeptemberi száma terjedelmes interjút közöl Várkonyi Péter magyar külügyminiszterrel. Az MNK és a szomszédos országok kapcsolataival foglalkozó részben a magyar diplomácia vezetője arra emlékeztet, a történelem fejlődése során úgy alakult, hogy a szomszédos államok területén jelentős számú magyar él. A gyakorlat bizonyította, hogy a Magyarországon élő nemzetiségekhez hasonlóan ezek is összekötő kapcsot, különleges hidat jelentenek az említett országok között és gazdagítják az együttműködés különböző formáit. A nemzetiségi kérdés igazságos alapokon történő megoldása, az országhatárokon túl élő magyarok sorsának figyelemmel kísérése az elvi magyar külpolitika részét képezi - hangsúlyozza Várkonyi Péter. Ezek a magyarok nem hagyták el szülőföldjüket, csupán más országok állampolgárai lettek. Ez olyan történelmi valóság, amelyet elismerünk, s amelyen nem tudunk és nem is akarunk változtatni. Csupán arra törekszünk, hogy a határokon túl élő magyarok hazájuk hasznos állampolgárai legyenek, de ugyanakkor őrizzék meg nyelvüket, hagyományaikat, kapcsolataikat az anyaországgal. Magyarországnak nem célja a feszültség fokozása és a beavatkozás más országok belügyeibe - szögezi le a külügyminiszter. A magyar-szovjet kapcsolatokról szólva megállapítja, hogy azokat döntő módon két tényező befolyásolja napjainkban. Elsősorban Mihail Gorbacsov irányvonala, valamint azok a reformok, amelyek más szocialista országokban mennek végbe, annak a ténynek az elismerését jelentik, hogy a szocializmus általános megújulását az objektív követelmények diktálják. Ezek lényege a megújulásban és a szocializmus konkurenciaképességének hosszú távú biztosításában rejlik. A másik tényező abban áll, hogy e cél felé való közeledésünket a megfelelő utak és eszközök keresése kíséri. Kapcsolatainkban a hatékonyság és a fejlődés iránti igény kerül előtérbe - szögezi le az interjú. Az APN válaszol a Rudé právo, a Pravda és az Új Szó kérdéseire (4.) Mi érdekli önt az SZKP 19. országos konferenciájáról? Folytatjuk a Rudé právo, a Pravda és az Uj Szó ama nyilvános beszélgetésének közlését, melyet az olvasók kezdeményeztek az elmúlt hetekben a három szerkesztőség címére beküldött kérdéseikkel. Már negyedszer válaszolnak ezekre a kérdésekre a szovjet Novosztyi sajtóügynökség (APN) munkatársai. Változó törvények a nemzetiségi politikában • Milyen, a nemzetiségi politikát érintő változások készülnek a Szovjetunió és a szövetségi köztársaságok törvényhozásában? Judr. Marián Korvin - Poprad Válaszol Szergej Afanaszjev: A politikai rendszer reformja, amely készül a Szovjetunióban, a nemzetiségi kérdéskörben is elvi változásokat feltételez. Ezek az SZKP XXVII. kongresszusán kidolgozott politikai irányvonalból fognak kiindulni, amely valamennyi nemzet és nemzetiség érdekeinek kielégítését összekapcsolja az ország globális érdekeivel és szükségleteivel. Ez az összehangolás csak demokratikus elvekre alapozva lehetséges. Készülnek a szövetségi köztársaságok és autonóm alakulatok jogai bővítésére vonatkozó törvénytervezetek, amelyek behatárolják a Szovjetunió és a szovjet köztársaságok hatáskörét. Ezekben tükröződni fog a decentralizálás, számos irányítási funkció átadása a helyi szerveknek, az önállóság és a felelősség fokozása a gazdaság, a szociális és kulturális fejlesztés, valamint a környezetvédelem terén. Nehéz most megmondani, menynyire lesznek radikálisak a változások és milyenek lesznek a törvények novelizált cikkelyei. Hiszen még előttünk van az SZKP Központi Bizottságának a nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó plénumülése, amely konkretizálja a változások programját. Az azonban már most világos, hogy nem lehet elkerülni a módosításokat a Szovjetunió alkotmányában. Ezekben teljesebben jutnak kifejezésre a szövetségi és autonóm alakulatok jogai és kötelezettségei, önállósági elvei. Bővülni fog a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Nemzetiségi Tanácsának jogköre, egy külön állami szerv alakul, amely a nemzetiségek ügyeivel és a nemzetiségi viszonyokkal fog foglalkozni. Változások lesznek a szövetségi és autonóm köztársaság alkotmányaiban is. Elsősorban a helyhatósági szervek jogairól szóló cikkelyek kapnak új tartalmat, az átalakítás szellemének megfelelőt. Például már folyik a szövetségi köztársaságok közti közvetlen kapcsolatok fejlesztése, jogi vonatkozásainak tanulmányozása. Ez a kérdés minden bizonnyal szintén tükröződik majd az alkotmány új módosításaiban. Törvényesen rögzítve lesz a köztársasági költségvetések és a köztársaságok kiadásai kialakításának minőségileg új módja is. Folyik annak az új mechanizmusnak a kidolgozása, mely a területeket érdekeltté teszi gazdasági tevékenységük végeredményei javításában. Természetesen intézkedések várhatók a nemzetiségek kulturális sajátosságainak megszilárdítására. Most minden köztársaság a maga módján lát hozzá e probléma megoldásához és közösen indítványozzák annak a szövetségi törvénytervezetnek az előkészítését (és vitára bocsátását), amely a Szovjetunió népei nyelveinek szabad fejlődéséről és egyenjogú használatáról szól majd. Országos szinten megalakul- de ez nem lesz mindjárt holnap- a nemzetiségi kapcsolatok időszerű problémái komplex tanulmányozásának tudományos központja. A vallásszabadságról • Milyen elveken fog alapulni a vallásszabadságról szóló, előkészületben levő törvény? PeaDr. Ján Oravecky - Poprad Válaszol Vlagyimir Polunyin: Az irányvonal a szovjet társadalom tevékenysége minden területének megújítására természetesen magában foglalja a hívők millióinak érdekeit is - figyelmüket a vallás- szabadságról, az egyházi és vallási társaságokról szóló dekrétumra terelte, amelyet 1918-ban Lenin közvetlen részvételével készítettek elő és fogadtak el. Ez a dekrétum nem célozta az egyházak és a vallás betiltását vagy megszüntetését sem. Létrehozta azokat a jogi, szervezeti és anyagi feltételeket, a tolerancia légkörét, amelyben minden állampolgár szabadon kifejezésre juttathatta viszonyát a valláshoz. A dokumentum egyértelműen meghatározta az egyház és az állam viszonyát. A helyi hatalmi szervek feladatul kapták a feltételek megteremtését ahhoz, hogy a hitközségek szabadon megtarthassák szertartásaikat, ha azzal nem sértik meg a közrendet, nem károsítják más állampolgárok és az állam jogait. A dekrétum az egyházak és vallási társaságok vagyonát népi tulajdonnak nyilvánította, és rendelkezett arról, hogy ezek térítésmentesen használhatják a templomokat és vallási rendeltetésű tárgyakat. Az alapiskolákon megszüntették a hitoktatást, de a dekrétum lehetővé tette, hogy speciális iskolákban - vallási szemináriumokban, akadémiákon és medreszekben (muzulmán középfokú vallási iskolák - a szerk.) szabadon folyjon hitoktatás. Röviden, az állam és az egyház közti kölcsönös viszonyt meghatározó lenini normák eleve kizárták a hí vők és a lelkészek bármilyen üldözését vallási meggyőződésük miatt. I Más volt a helyzet, ha akcióik a népi hatalom ellen irányultak. Ebben az esetben megtették a szükséges intézkedéseket az össznépi érdekek védelmére. Csakhogy még akkor is, amikor már nem volt szükség a rendkívüli körülmények által indokolt tilalmakra és korlátozásokra, ezek közül sok, sajnos, továbbra is érvényben maradt. Ez a 30-as években kialakult helytelen gyakorlat mély gyökereket eresztett, ami gyakorta vezetett konfliktusokhoz a hívők és a helyi hatóságok között. Most eljött az idő a múlt hibáinak kijavítására. A párt és az állam határozottan elítélte a „vallás elleni harc“ legkülönbözőbb formáit mint a szocialista törvényesség, az állampolgári jogok és szabadságjogok, a valláshoz és a hívőkhöz való viszony lenini elveinek megsértését. A megújulás lényegét ezen a területen az idén áprilisban kifejtette Mihail Gorbacsov az orosz pravoszláv egyház szinódusának tagjaival tartott találkozóján. Elmondta, most teljes mértékben megújítjuk a valláshoz, az egyházhoz és a hívőkhöz való viszonyulás lenini elveit. Ezt a viszonyt minden dolgozó, az egész nép egysége érdekeinek kell meghatároznia. A jelenlegi szocialista társadalomban létező vallási közösségek objektív megítélése vezetett a vallásszabadságról szóló új törvény előkészítéséhez. Alapjául vitathatatlanul a lenini elvek fognak szolgálni, tekintetbe véve a mai realitásokat, így például meg lehet változtatni a dekrétumnak azt a kitételét, hogy az egyház nem lehet jogi személy. „Ezt a kérdést tanulmányozzuk“ - jelentette ki Andrej Gromiko, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke az idén júniusban, amikor fogadta az orosz pravoszláv egyház jubileumi ünnepségeinek résztvevőit. „Az elemzés eredményei kifejezésre jutnak a megfelelő törvényben.“ Egyelőre nem tudni, mikor készül el a törvénytervezet, melyet minden bizonnyal országos vitára bocsátanak. Feltételezhető, hogy erre még az idén sor kerül. Anyanyelv • A konferencián egyes felszólalásokban hangsúlyozták a nemzetiségi iskolák jelentőségét, amelyekben nagyobb figyelmet fognak szentelni az anyanyelv oktatásának. Az érdekelne, hogyan fogják megvalósítani ezeket a terveket. Kósa Mária - Nagymegyer (Čalovo) Válaszol Okszana Petrunyi- kova: A Szovjetunió alkotmánya rögzíti mindenki jogát arra, hogy anyanyelvén tanuljon. Ám az utóbbi évtizedekben jelentősen csökkent az anyanyelvi iskolák száma. Például Kirgizia és Ukrajna fővárosában csak egy-egy ilyen iskola maradt. Eközben paradox módon úgy tűnik, senki sem sértette meg az alkotmány erre vonatkozó cikkelyét. Az oktatási nyelv megválasztására a gyermek szüleinek van joguk és az ő szabad döntésük alapján mentik fel a tanulót az anyanyelv oktatása alól ( el kell mondani, hogy így leggyakrabban azok a szülők döntenek, akiknek nem túl magas az iskolai végzettsége). A szúlök azt kérik, hogy gyermeküket sorolják át orosz nyelvű oktatásra, s ezért bezárják a nemzetiségi iskolákat. Nem lehet azonban mindenért az apákat és az anyákat okolni. A szülők csak jót akarnak gyereküknek. Meggyőződésük, hogy fiuknak vagy lányuknak nem lesz szüksége a főiskolán az anyanyelvre. Továbbá úgy vélik, a mindennapi életben az eladóval, az orvossal, vagy a gyár igazgatójával oroszul fognak beszélni. Ráadásul széles körben elterjedt még mindig az a meggyőződés, hogy az orosz nyelv „kultúrált“ míg az anyanyelv „falusi“ - akkor mire vannak nemzetiségi iskolák? Számos nyelv kiszorult a szolgáltatások és az irányítás szférájából, a hivatalos kapcsolatok, a tudomány és a kultúra területéről. Most aratjuk le az adminisztratív-bürokratikus gazdálkodás évtizedeinek „termését.“ Hiszen a legkönnyebb az egymásra kölcsönösen hasonlító, a különbségektől, ezen belül nemzetiségüktől megfosztott embereket utasítgatni. Nem elég azonban csak elismerni a nyelvek egyenlőségét a köztársaságban, a nemzetiségi nyelvnek teret kell adni. Hiszen az orosz - mint a nemzetek és nemzetiségek közti kapcsolatok nyelve - egy nagy kultúra nyelve, amúgy is erős hatással van az eredeti nemzetiség nyelvének fejlődésére. Most az a cél, hogy a köztársaságokban növeljék az anyanyelvi iskolák számát. Ezeket még akkor sem szabad bezárni, ha kevés a tanuló. Az első időszakban szükség lesz arra is, hogy a szülőknek ne legyen joguk elutasítani a gyerekek oktatását. Azonban nemcsak az iskolák megnyitása probléma. Csak a gyakorlati kétnyelvű oktatás komplex programja képes visszaadni a nemzeti hagyományok tekintélyét, sőt egyes esetekben valójában feléleszteni azokat. A program feltételezi a nemzetiségi óvodák és más iskolák hálózatának létrehozását, kon- verzációs kézikönyvek és tankönyvek kiadását felnőttek számára. Ezenkívül szükség van a második nyelv tanítása ösztönzésének átgondolt rendszerére. Követelmény- nyé kell válnia a kétnyelvűségnek az adminisztratív tisztségek esetében, a felvételnél olyan állásba, ahol emberekkel kell tárgyalni. A legfontosabb pedig az emberek tudatának a megváltoztatása. Meg kell őket győzni: gazdagságunk abban rejlik, hogy különbözőek vagyunk. Annak érdekében, hogy az állami-területi egységek határain túl élő nemzetiségek ne veszítsék el kapcsolatukat történelmi gyökereikkel, a Szovjetunióban kidolgozzák a „kulturális autonómia“ politikáját. Lényege többek között a nemzetiségi egyesületek, kulturális központok fejlesztése. Például a Moszkvában élő tatárok már megszervezték a nemzetiségi nyelv oktatásának önelszámoló városi tanfolyamait és megünneplik hagyományos ünnepeiket. Észtországban a műemlék- védelmi társaság mellett német, svéd és zsidó szekciókat hoztak létre. A kisebbségek nyelvén oktató iskolák a „kulturális autonómia“ politikájának részévé válnak. Az ilyen intézményeknek tanítókra, tankönyvekre, tantervekre van szükségük, de a kezdeményezők nem akarnak várni. Szeptember elsején Moszkvában megkezdte működését az örmény iskola, az első ilyen jellegű iskola a fővárosban. A pártkonferencia minden ilyen kezdeményezésnek zöld utat adott.
