Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)

1988-09-22 / 224. szám, csütörtök

Párbeszéd a vállalatokkal A munkásfiatalok felkészítéséről Az ifjúságnak a munkásfoqlalko- zásra való felkészítése mindig meg­határozó része volt oktatási rend­szerünknek. így volt ez 35 évvel ezelőtt is, amikor megalapítottuk az iparitanuló-iskolák új rendszerét, amelynek feladata a szakképzett munkások új, aktív nemzedékének a fejlődó ipar számára való felkészí­tése volt. Ugyanígy van ez ma is, amikor a munkaerő-állomány összetétele jelentősen megváltozott, és nagy szerephez jut a gazdaság­ban a műszaki értelmiség; azonban a munkásosztály továbbra is a gaz­dasági fejlesztés alapvető erejét al­kotja, és döntő befolyása van az egész társadalom fejlődésére. Kétségtelen, hogy a mai munkás- ifjúságot nem csupán a szakmun­kásképzők formálják, társadalmi ál­lásfoglalásra, erkölcsi-politikai profil­jára erősen hatnak országunk általá­nos társadalmi problémái is, ame­lyeket az átalakítás folyamán kell megoldanunk. A nyilvános vitákban számtalanszor szóba kerül, hogy a szakmukásképzésben is lépést kell tartani a kor követelményeivel. Annál is inkább, mivel az új gazda­sági mechanizmus bevezetése na­gyobb követelményeket állít a szak­munkásfiatalokkal szemben is. Az új követelmények között is meg kell őrizni a szakmunkásképzők eddigi koncepcióját, ameiy abból az alapelvböl indul ki, hogy a munkásfi­atalok felkészítése rendkívüli jelen­tőségű az egész társadalom számá­ra. Ezért úgy kell irányítani, hogy megfeleljen a társadalmi igények­nek. A szakmunkásképzőknek az egyes vállalatokba és termelési­gazdasági egységekbe való beol­vasztása sok pozitív eredményt ho­zott, főleg nagy gépipari vállalatok­nál. Azonban ezt a rendszert úgy kell továbbfejleszteni, hogy a szak­munkásképzők az oktatás terén megőrizzék önállóságukat, főleg a tantervek összeállításában, de a nevelés és oktatás általános mód­szertani elveinek meghatározását il­letően is. E kérdésekkel kapcsolatban pár­beszédre kellene törekedniük a válla­latokkal, hogy megismerjék szükség­leteiket és tapasztalataikat. Elsőrangú kérdés annak tisztázá­sa, hogy milyen legyen a szakmun­kásképzőkben a kutató-nevelő munka koncepciója, elsősorban az elméleti oktatás és a gyakorlati kép­zés aránya. Tudatosítanunk kell, hogy a szakmai nevelésnek kulcs­szerepe van az oktatási-nevelési fo­lyamatban, alapvető célja az egész pedagógiai munkának. Természe­tes, hogy a munkásfoglalkozások fejlődnek, átalakulnak, és a termelé­si folyamatban gyarapodnak a bo­nyolult munkásszakmák. Egyre több elméleti tudásra van szükség. Arra például, hogy a munkás ismerje a termelési terveket, ellenőrizni és irányítani tudja a bonyolult rendsze­reket, vegyi mintákat tudjon elemez­ni stb. Mindenekelőtt ezért fontos az ifjú­ságnak olyan erkölcsi, politikai tulaj­donságokra szert tennie, amelyeken az élethez fűződő pozitív kapcsolata alapul, mint például a kitartás, a fele­lősségérzet, az egészséges becs­vágy s az a törekvés, hogy jó minő­ségű munkát nyújtson, kiváló, elis­mert dolgozóvá váljon, aki nagyobb hatékonyságra, a tudomány és a technika új vívmányainak alkalma­zására törekszik. A szakmai felké­szüléssel összefüggésben kapjon megfelelő helyet a tantervekben ez a követelmény is. Ezért a szakmunkásképzőkben meghatározó a gyakorlati oktatást végző mesterek kiválasztása. Az ő szakképzettségükön, erkölcsi ma­gatartásukon és pedagógiai képes­ségeiken nagyon sok múlik. Minél előbb meg kell tehát oldani a szak­oktatók szociális helyzetét illető gon­dokat, hogy ez a foglalkozás att- raktívá váljon. A szakoktatók legye­nek szakmailag a legfelkészülteb­bek, emberi magatartásukban pél­damutatók, az ifjúsággal szemben megértők. Kiválasztásukat a káder­munka nagyon fontos feladatának kell tekinteni valamennyi vállalatnál és pártszervezetben. Természetes, hogy nem szabad A jobb matematikatanításért A Bolyai János Matematikai Tár­sulat a közelmúltban tartotta Debre­cenben a matematikatanárok Rátz László-vándorgyűlését. A rendezvé­nyen a magyar matematika és szá­mítástechnika oktatásának legfonto­sabb kérdéseit vitatta meg a közel 400 résztvevő, akik között csehszlo­vákiai magyar pedagógusok is vol­tak. A tanácskozás - amelyet 28. alkalommal rendeztek meg - az el­telt időszakban mind tartalmában, mind formájában kiszélesedett: a matematikatanítás mellett mosta­nában vállalja a számítástechnika oktatásának gondozását és kultúrá­jának emelését. A résztvevők alsó, felső tagoza­tos, középiskolai és felsőoktatási szekciókban vitatták meg napjaink matematikaoktatásának időszerű kérdéseit. Az idén bemutatták az intenzív egyetemi tanártovábbkép­zésben kiemelkedő teljesítményt nyújtó általános és középiskolai ta­nárok záródolgozatait is. A feladat- megoldó szemináriumoknak minden évben nagy sikerük van, mivel a gyakorló pedagógusoknak jól fel­használható segítséget nyújtanak Az idei szeminárium témái az aláb­biak voltak: Versenyfeladatok az 5., 6. osztályban, Számelmélet, Számí­tógép a matematikatanításban, Gráf- elméleti feladatok, Számelméleti és aritmetikai feladatok, Válogatott fel­adatok. Daróczi Zoltán akadémikus Gon­dolatok a matematikai kutatásokról című előadásában kitért a világszerte érezhető oktatási válságra is. Gon­dolatait a következő kérdések köré csoportosította: Vajon milyen vi­szonyban van a matematikaoktatás és a kutatás?, Tudjuk-e ezt a két szférát egymáshoz közelíteni?. A matematikaoktatás bele van-e szorítva egy dogmatikus szemlélet­be? A számítástechnika milyen fej­lődésének vagyunk tanúi? Az elő­adó említést tett a 20. századi ered­mények oktatásban való alkalmazá­sának a korlátairól is. Rapcsák And­rás akadémikus A geometria mint a tér tudománya című előadásában kiemelte a geometria értékes nevelő hatását; azaz a tanulók logikus gon­dolkodásának fejlesztését. Pontos definícióra, szabatos osztályozásra nehéz lenne jobb tárgyat találni a geometriánál. Sümegi Lászlóné a tehetséggondozás, felzárkóztatás kérdéseiről szólva megállapította, milyen széles skálán mozog a tanu­lók elfoglaltsága, ami egyre nehe­zebbé teszi a szakköri foglalkozások megszervezését. Helytelenítette, hogy az a tanár, aki vállalja a szak­kör vezetését, vagyis többletmunkát végez, szinte megalázóan kevés óradíjat kap. Geffer Éva A tehetség- gondozás pszichológus szemmel cí­mű előadásából kitűnt, hogy a tehet­séges tanulóknak 50 százaléka alul teljesítő. Tájékoztatóul közöljük az elhang­zott számítástechnikai előadások cí­meit is: A LOGO programozási nyelv tanításának tapasztalatai; A tanár­képzés számítástechnikai vonatko­zásai a főskolán; Számítógépes há­lózatok bemutatása; A tanárképzés számítástechnikai vonatkozásai az egyetemen. Az előadásokon kívül számítástechnikai bemutatók is vol­tak. A programcserebérében a taná­roknak lehetőségük volt programo­kat másolni és információkat cse­rélni. Meggyőződésem, hogy a sok ér­dekes előadás és vita tanulságai mellett nem hanyagolható el az a haszon sem, ami a tanárok sze­mélyes találkozásaiból, beszélgeté­seiből, véleménycseréiből fakadt. OLÁH GYÖRGY lebecsülni a szakmai képzés elmé­leti részét, s az ifjúság iskolán kívüli nevelését sem. Az elméleti oktatás­nak növekvő jelentősége lesz a munkásfoglalkozások jellegének megváltozásával. Nagyon jelentős és nehéz feladat az ifjúság iskolán kívüli nevelése, melynek gyakran nem szentelnek kellő figyelmet. En­nek komoly következményei ismer­tek. Fontos, hogy az eddigi jó ta­pasztalatok felhasználásával tartal­milag és módszereit tekintve egy­aránt átdolgozzuk a nevelőmunkát. Át kell értékelni a nevelőkről kialakí­tott véleményt is. Olyan tapasztalt pedagógusokat kell e feladattal megbízni, akik megértik az ifjúság problémáit, és emellett megvan a természetes tekintélyük. A szakmunkásképző iskolákban jelenleg a közismereti tantárgyak oktatása nem kielégítő. Ezek tan­anyaga bővült a kötelező iskolaláto­gatás meghosszabbodásával. Nyil­vánvaló, hogy növelni kell a fiatal munkások általános műveltségét, lépést tartva e téren is a kor követel­ményeivel. Az átalakítás és a tudo­mány fejlődése megköveteli, hogy a szakmunkásképzőkből szélesebb látókörű, müveit fiatalok kerüljenek ki. Fölmerül azonban a kérdés, ho­gyan lehetne jobban serkenteni a munkásfoglalkozásra készülő fia­talságot a tananyag elsajátítására. Ezeket a kérdéseket tovább kell ele­mezni, összefüggésben oktatási-ne­velési rendszerünk legutóbbi módo­sításával. Figyelembe kellene venni a szovjet iskolapolitika jelenlegi tö­rekvését, amely azt célozza, hogy a kötelező általános műveltség megszerzése már az alapiskolában elkezdődjék. A legalapvetőbb, amiben javulást kell elérni, a szakmai felkészítés. Másrészt az is igaz, hogy a szakis­meret munkába lépés után bővül és tökéletesedik a leginkább, itt alakul ki véglegesen a fiatalok munkáspro­filja is. Ezért meg kell követelni az üzemektől és más munkahelyektől, hogy a lehető legjobb feltételeket teremtsék a szakma gyakorlati elsa­játításához, tökéletesítéséhez, hogy a fiatalokat tapasztalt szakoktatók irányítsák, akik nevelni tudják őket, és segítik a kollektívákba való beil­leszkedésüket. Ilyen feltételek meg­teremtése nemcsak a gazdasági ve­zetők feladata, hanem a pártszerve­7ptpkp ic; Dr. JAROSLAV HAVELKA kandidátus Gondok, tervek - tanév elején Kelet-Szlovákiában a közoktatás színvonalának emelésére törekszenek Amint arról egy rövid hírben már beszámoltunk: az új tanév küszöbén a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság oktatási osztályán sajtótá­jékoztatót tartottak. Jozef Meľuch osztályvezető és néhány munkatár­sa, valamint Viera Ševčiková, az SZLKP kerületi bizottságának mun­katársa részletesen elemezték a ke­rület alap- és középiskoláinak hely­zetét, illetve az oktatás időszerű fel­adatait. Újabb tantermek kellenek Egyebek között megtudtuk, hogy a párt- és állami szervek ebben a kerületben is szívügyüknek tartják a közoktatás helyzetének javítását, tökéletesítését. Ezért elsősorban az anyagi-tárgyi feltételek korszerűsí­tésére, ügyes szakképzett pedagó­gusokból álló tantestületek kialakítá­sára törekednek. Annál is inkább, mert ebben az országrészben még mindig nincs elegendő tanterem, így több iskola tanulói két váltásban ta­nulnak. A közelmúltban a kerületben há­rom új alapiskolát adtak át, s három középiskola is új épületbe költözött, ám ez a tanteremhiányon alig vál­toztatott. Fölöttébb szükséges tehát az oktatási intézmények hálózatá­nak bővítése. Bíztató, hogy jelenleg 130 iskolai létesítmény épül, köztük az a hat tornaterem is, amelyet a ki­vitelezők az év végéig szeretnének befejezni. Ami a tornaterem-hálózatot illeti: sok még a gond. A kerületi nemzeti bizottságnak egy korábbi terve ugyan azzal számolt, hogy 1990- ben már minden alap- és középisko­lának lesz tornaterme, de ez ma elérhetetlennek tűnik. Az illetékesek 1994-et sokkal reálisabbnak tartják... Megoldódik a pedagógushiányf?) Számos ténnyel bizonyítható, hogy Kelet-Szlovákiában a közokta­tás színvonala nem rossz - eléri az országos átlagot. Persze, az is igaz, hogy lehet még javítani rajta. Ponto­sabban: lehetne, csak ahhoz meg­felelő feltételek kellenének. Nem­csak tanterem, hanem elsősorban elegendő jó pedagógus szükségel­tetik. Az alapiskolák alsó tagozatán ugyanis jelenleg 168 szakképzetlen és 136 nyugdíjas tanító tanít, s az 1-4. osztályosokkal foglalkozó pe­dagógusok közül mintegy száznak a felső tagozatra van képesítése. A pedagógushiány a Töketerebesi (Trebišov), a Vranovi, a Stará Ľu- bovňa-i és a Spišská Nová Ves-i járásban a legnagyobb, ezért a ke­rületi nemzeti bizottság tanácsa kü­lön öszöndíjat szavazott meg az em­lített járásokból a pedagógiai főisko­lákon tanuló fiataloknak. A szakmunkásképző iskolákban egyre több szakoktatónak van meg­felelő képesítése, de még így is 27,9 százalékuk szakképesítetlen. E pá­lya iránti gyér érdeklődés ebben az országrészben is a gyenge kereset­tel magyarázható. Körzetesítés, „vissza körzet es ítés“ Megtudtuk még, hogy a kerület­ben a kisiskolák körzetesítése lé­nyegében befejeződött. Persze, ahol a helyzet úgy kívánja majd, ott ezután is bármikor integrálhatók az iskolák. De nemcsak körzetesíthe- tők, hanem „visszakörzetesíthetók“ is. Az utóbbira a közelmúltban már volt példa. Néhány évvel ezelőtt a péderi (Peder) alapiskolát bezár­ták, s az ottani maroknyi kisdiák Szepsibe (Moldava nad Bodvou) járt, viszont az elmúlt tanévtől ismét falujukban tanulnak a helyi gye­rekek. Több jelentkezőt főiskolára Szó volt a sajtótájékoztatón a ma­gyar tanítási nyelvű iskolákról is. A kerületben hatvanhat magyar nyelvű óvoda működik, növendékeik száma meghaladja a 2400-at. A ma­gyar tanítási nyelvű alapiskolákban 6697-en tanulnak (a Töketerebesi járásban 3741-en, a rozsnyóiban- Rožňava - 1377-en, a Kassa- vidékiben 1146-an és Kassán 433- an.). A Magyar nemzetiségű kö­zépiskolások öt gimnáziumban, öt szakközépiskolában és négy szak­munkásképző iskolában tanulhatnak anyanyelvükön. A kerületi nemzeti bizottság szakemberei elégedetten nyilatkoztak az említett iskolák mun­kájáról. Elmondták azt is, hogy bár a vidéki iskolákban a szlovák nyelv oktatása, pontosabban elsajátítása még mindig nem tökéletes, de a mostani eredmények már lénye­gesen jobbak a korábbiaknál. Baj viszont, hogy ezekből az iskolákból- főleg a királyhelmeci (Kráľovský Chlmec) gimnáziumból - kevesen jelentkeznek főiskolára, pedig esély- lyel pályázhatnának a diákok, hiszen számos példa igazolja, hogy jó ala­pot kapnak. Akik mégis a tovább­tanulás mellett döntenek, azok több­nyire megállják helyüket a felsőokta­tási intézményekben. (gazdag) RÁNTOTT HÚS ÉS EGYEBEK Hat minimonológ ,,,. sógorék megtelefonálták, hogy ekkor és ekkor érkeznek. Elhatároztam, rántott szelettel várom ókét, a sógornak meg külön készítek még töltöttkáposztát is, azt mondta tavaly, sehol sem tudnak olyan jót csinálni, mint a Bodrogközben. Hiába, a hazai hazai. Hát azt hiszed, kaptam húst?! Semmit, üres volt a hentesüzlet. Persze, a legtöbbször üres, itt-ott lóg valamilyen zsíros cafat, aztán egy kis szalámi, kész. Na, azt meg aztán látnod kellene, amikor megjön a hús. Azt a cirkuszt! Azt a tömeget! Hogy nálatok is így van, a Csallóközben?! Én nem értem, mezőgazdasági vidék ez is, az is. Pont ott nincs hús, ahol termelik? Azt mondja a sógor, a főváros­ban jól el vannak látva a hentesüzletek, nemcsak többfé­le hús van mindennap, felvágott is, amilyet csak akarsz, meg ilyen-olyan szalonna, tüdő, máj, vese, tepertő, hurka, disznósajt. Akkor nálunk mién nincs? Azt hiszik, hogy falun meg ilyen kisvárosban mindenki tart disznót, baromfit? Nekem nincs jogom bővebb választékra? Mennyivel vagyok én kevesebb, minta fővárosi ember?“ ,,Húszezerbe jön a gáz bevezetése és akkor még mennyi méreg. Az egész nyári szabadságom is ráment a gázkazánra. Nem lehet kapni Pedig már tavasszal megkezdtem az utánjárást, szóltam rokonnak, ismerős­nek. ígéret voltf gázkazán nem. Aztán végül lett, az «ország másik végében sikerült szerezni egyet, jó kis kacskaringós úton. A bevezetést már nem is részlete­zem, legalább öt cég végezte, az egyik ásott, a másik fektetett, a harmadik a kéményt csinálta, a negyedik szerelt, az ötödik ellenőrzött. Egyszer az egyik jött, vagy nem jött, máskor a másik, hol ennek fizetni, hol annak. Közben meg teltek a hetek, és nem mozdulhattál ki a házból, mert hátha épp most jönnek. Sokszor még a szerszámokat is nekem kellett átcipelni a másik utcából, ahol már befejezték a munkát. Úgyhogy jól kipihentem magam a nyáron. “ ,,Fiacskám, ezt a régi papucsot kell vinned iskolába. Újat nem kaptam. Tudod jól, ahol csak megfordultunk a nyáron, mindenütt kerestem. Nincs. Mit csináljak? Hogy ez már kicsi, szorít? Kibírod valahogy. Az osztály­ban kiveszed belőle a lábad. Nem, a strandpapucsot nem viheted, kopott, meg el is van már szakadva. Na ne idegesíts! Ma is voltam a cipőüzletben, azt mondták kapnak árut. Kaptak, de papucs nem jött, csak egészen nagy, apunak lenne jó. Ezt viszed, nincs mese. Nem? Akkor majd zokniban jársz. “ ,.Sikerélmény! Kaptam vécépapírt!“ „Te, nálunk mindenki vár valamit. Elvárja, hogy csúsztass pénzt a zsebébe, kínáld meg itallal, esetleg még haza is vihessen legalább egy üveggel, rakd tele a kocsiját gyümölccsel vagy hívjad meg egy kiadós ebédre, valamilyen elsőosztályú vendéglőbe. Es mindezt olyasmikért is már, amit az illetőnek kötelessége elvé­gezni. Ha nem csinálod, legközelebb te látod kárát. Lesheted, mikor kapsz gyermekednek melegítőt, mikor javítják meg a kocsidat, mikor sikerül szert tenni valami­lyen újabb műszaki cikkre, mikor intézik el a következő ügyedet a hivatalban. Persze, megy ám ez nagyban is. Üzemek között. Viszi ajándékba - »egy kis semmiség« - kinek mije van, ha meg nem termelőüzem, nem szövetkezet, akkor bort, konyakot. Csak hozzájussanak már végre, amire évek óta várnak. Buszhoz, szemetes­kocsihoz, szállítószalaghoz, alkatrészekhez. így hozzá­jutnak, pontosabban, így jutnak hozzá. Ajándék, csúszó­pénz, egy-két üveg konyak kérdése az egész. És van minden. De hogy miért nem lehet normális úton?" „Nem az idő koptat bennünket, hanem az, hogy minden után annyit kell járni. “ (bodnár)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents