Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)

1988-09-02 / 207. szám, péntek

Közösen a XVII. pártkongresszus programjának megvalósításáért

Új gondolkodásmódot, hatékonyabb munkát

Hátrány-e az utazás?

Minden pedagóguskollektíva természetes törekvése, hogy a rábízott gyerekek testi-lelki fejlődését a lehető legjobban biztosítsa. Ez egyúttal társadalmi elvárás is. Közismert viszont, hogy alig akad iskola, amelyik optimális feltételek között működik.

Míg egyes falvakban alig használt iskolaépületek konganak az ürességtől, sok kisvárosi iskolában két váltásban folyik a tanítás.

Ha valaki eddig hallott valamit iskolánkról, két dolgot jegyezhetett meg róla. Az egyik, hogy diákközösségének gazdag a kulturális élete, a másik, hogy az oktató-nevelő munkája nehéz körülmények között folyik. Ám hogy mi a nehéz és mi könnyebb, nehéz eldönteni, hiszen a dolgok ez esetben is viszonylagosak.

A múlt tanévet 1247-es létszámmal, azaz 36 osztállyal zártuk. A 36 osztályból csak 20 kaphatott helyet az Ady utcai főépületben, a többi, összesen 542 tanuló, a kihelyezett osztályokban tanult. Ebeden (Obid) 169, Nánán 110, Garamkövesden (Kamenica nad Hronom) 101 és a főépülettől vagy másfél kilométerre, a Komenský utcában, a város egyik félreeső csücskében 162. Míg az említett 3 községbe autóbusszal járnak a gyerekek, jórészt különjáratokkal, a Komenský utcába inkább csak gyalog. Tehát nem az utazók a hátrányosabb helyzetűek. Már csak azért sem, mert akik a kihelye- lyezett osztályokban tanulnak, reggelenként az Ady utcai iskola folyosóján gyülekeznek, s tanítóik kíséretében kaputól kapuig szállítja őket az autóbusz. Vissza hasonlóképpen, mert a napközi otthon a főépületben működik, s a gyerekek nagyrésze az itt lévő étkezdében ebédel. Ami rosszabb, hogy a legkisebbek kényszerülnek utazásra, mivel a felső tagozatot a szakoktatás miatt nem lehet széttagolni.

Figyelembe véve a felsó tagozatos bejáró tanulók számát is, iskolánk tanulóinak mintegy 60 százaléka vándorol ide-oda. Mi okozta ezt a katasztrofálisnak tűnő állapotot? Nem csupán a körzetesítés, persze tagadhatatlan, hogy nagyban hozzájárult az is, hiszen Nána és Ebed általa váltak városunk részévé. Az utóbbi 6 km-re van tőle. A helyzetet jobbára előidézte a környékbeli falvak fiataljainak a városba költözése.

A falvak lakosságának rohamos csökkenése, s a városok lakóinak hirtelen megszaporodása súlyos terhet ró az egész társadalomra, de legérzékenyebben alighanem az iskolaügyet érinti. Amikor észrevettük az első jeleket, jó tíz esztendővel ezelőtt, a szlovák tanítási nyelvű iskola igazgatóságával közösen kéréssel fordultunk az illetékes szervekhez, hogy gondoljanak új iskola- épületek építésére, s egyben kértük, hogy a környékbeli falvak üresen maradt 3-5 tantermes iskoláit ideiglenesen bocsássák rendelkezésünkre, hogy ne kelljen bevezetnünk a két váltásos oktatást.

Kívülről egyszerű megoldásnak tűnik, amelyik osztályoknak délelőtt

APRÓFALVAKBÓL ÉRKEZNEK

A Bussához (Bušince) közel eső aprófalvakban a hetvenes évek végén bekövetkezett népességcsökkenés következményeként megszűnt kisiskolák körzetesítése után iskolánkban megnövekedett a tanulólétszám. Kezdetben csak az alsó tagozatos iskolák tanulói kerültek hozzánk, majd a húsz kilométerre lévő Ipolyvarbói (Vrbovka) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában a hetedik osztályt befejező tanulók a nyolcadikat már nálunk végezték el. Ez a rendhagyó helyzet egészen

1984-ig tartott, amikor is a varbói szülők közbenjárására a Nagykürtösi (Veľký Krtíš) járás oktatási szervei visszaállították az eredeti állapotot. Az ott tanuló gyerekek ma már a nyolcadik osztályba is Ipolyvarbó- ra járnak.

Ez nem jelenti azt, hogy megszűntek volna a gondjaink, hiszen továbbra is több környező faluból utaznak iskolánkba a gyerekek. Kisebbeknek és nagyobbaknak egyformán alkalmazkodniuk kell a rendszeresített iskolabusz-járatokhoz, amelyek még így is elég gyakran gondot okoznak. A gyerekeket az autóközlekedési vállalat utaztatja. Viszont a menetrend kötöttségei és az autóbuszok számának korlátozott volta miatt az iskola is kénytelen alkalmazkodni az egyes járatok indulási idejéhez.

Közegészségügyi előírásokkal is ellenkezik az a tény, hogy nálunk az autóbuszjáratok indulási idejének függvényében rövidebbek az óraközi szünetek. Ha hosszabbak lennének, akkor az alsó tagozatos gyerekek az egyes déli járatokat lekésnék. Ezek után az sem lephet meg senkit, hogy a reggeli utazásoknál mind a pedagógusok, mind a tanulók az autóbuszjáratok pontosságának, illetve pontatlanságának a kiszolgáltatottjai. Nem ritka az olyan nap, amikor egy vagy két irányból is késnek a Bussára érkező autóbuszok. Bizony olykor húsz-harminc percet is mulasztanak a gyerekek. Ebből következően, a napközi és a klub működtetése szintén nehézségekbe ütközik. Éppen azok a gyerekek sietnek, akik számára leginkább

hasznos lenne a napközis foglalkozás, hiszen idejük és szellemi energiájuk jelentős része fogy el a naponkénti ingázás közben. Felnőttnek sem kellemes, hogy a távolabbi városokból, falvakból induló járatok többnyire zsúfoltak, (gy az amúgyis túlterhelt gyerekeket még inkább megviseli az utazás.

Ennek a gondnak a komolyságát jól érzékelteti a következő számadat: iskolánknak 406 tanulója van, ebből 253 gyerek a bejáró. A magyar tagozatra összesen 58 gyerek jár, ezek többsége a környező apró- falvakból érkezik. Mulyad (Mul'a), Óvár (Olovary), Nagyzellô (Veľké Zlievce) stb. felől más-más járatokkal jönnek. Ráadásul majd mindegyik járat más-más autóközlekedési üzemhez tartozik. Az alapfunkciójának eleget tevő személyszállítás minőségén lenne mit javítani. Viszont teljesen megoldatlan annak a kilenc gyereknek a beszállítása, akik a kissé távolabbi Malomvölgy (Mlynská Dolina) nevű tanyákról érkeznek. A főútvonalon levő busz- • megállóig mindennap 4-5 kilométert gyalogolnak, hacsak valamelyik erdészetben dolgozó szülő vagy az éppen arra fuvarozó tehergépjárművek el nem szállítják őket. Haza is többnyire úgy utaznak, hogy az iskola befejezése után ezek a szülők megvárják a gyerekeket. Volt időszak, amikor sokkal egyszerűbben oldhattuk meg ezt a gondot. Az iskolának volt egy erre a célra is használt mikrobusza, amellyel a gyerekeket utaztathattuk. Üzemanyagtakarékosság címén ezt a lehetőséget a felsőbb szervek megszüntették.

Az a tény, hogy a körzetesítéskor 8 kisiskola szűnt meg Bussa közvetlen közelében, nemcsak a gyerekek naponként kétszer történő utaztatását, hanem az oktatásban és a nevelésben ránk háruló feladatokat is nehezítette. Koncentráltabban, a gyerekek testi és szellemi energiáira való fokozottabb odafigyeléssel kell munkánkat végezni.

JÁN SENEŠI, a bussai alapiskola igazgatója

nem jut tanterem, tanuljanak délután. Csakhogy az emberi elme működésének is megvannak a szabályai. A gyermeki agy befogadóképessége, a testi és szellemi frissesség más délelőtt és más a délutáni órákban. Míg délelőtt öt tanítási órából hármat igen gazdaságosan fel lehet használni, addig a délutáni órákból legfeljebb egyet.

^ Egyre több szó esik manapság az iskolai ártalmakról A természetellenes zsúfoltságot minden élőlény nehezen viseli el. Az ember sem kivétel. A zsúfoltság rengeteg tilalommal jár, s a tilalmak frusztrált lelkiállapot kiváltói, a reakció pedig sok esetben agresszió.

Eleinte idegen volt mindnyájunk számára az utazgatás. Természetes, hogy leginkább a szülők aggodalmát váltotta ki. Szerencsére elég hamar megnyugodtak, mert a gyerekek jól érezték magukat. A régi falusi iskoláknak megmaradt a nagy udvaruk, s általában a zsúfolt közúti forgalomtól távol esnek. Az osztályok nem kötődnek szorosan a felső tagozat gyorsabb munkaüteméhez, ahol napi 7-8 órát töltenek a gyerekek a tantermekben. Ezért a kihelyezett osztályok óraközti szünete jóval hosszabb lehet. A gyerekek szempontjából az utazás is inkább élmény. A tanítónak viszont nagyobb megterhelés és felelősség.

Feltétlenül meg kell említeni, hogy a kihelyezett osztályok fenntartása a szülők megértése és támogatása nélkül szinte lehetetlen volna. Némelyik épületünket félig romos állapotból hoztuk helyre, s azóta is rengeteg társadalmi munkával tartjuk rendben.

Végre eljutottunk oda, hogy ez év szeptemberében megkezdjük az Ady utcai épület mellett egy új, nyolctantermes pavilon építését. Ha felépül, az utazási gondok egy része megoldódik. Persze a problémák nagy részén ez magában nem sokat változtat. Szükséges, hogy a város mihamarabb új, korszerű iskolaépületeket kapjon. Az sem lenne elvetendő, ha a jelenlegi, sok vihart megért falusi kisiskolák helyén 4-8 tantermes új iskolák épülnének, s a zsúfolt városnegyedek gyermekei e nyugodt helyeken és tisztább levegőn tölthetnék napjaikat. Az 5-10 perces utazás, tanítói felügyelet mellett, kevésbé hat károsan a gyermeki szervezetre, mint a bezártság, az örökös korlátok s a nyomasztó beton rengeteg.

Dr. CSICSAY ALAJOS, a Štúrovói Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatója

Késett a busz (?)

(Gyökeres György felvétele)

A tanulók érdekei sem mellékesek

A féli (Tomášov) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolába jelenleg 170 tanuló jár. Többségük naponta utazik: autóbusszal érkezik az oktatásra Éberhardról (Malinovo), Vökről (Vlky), Madarászról (Tomášov, osada Madarász) és Újfaluról (Nová Dedinka), de van néhány csákányi (Čakany) tanulónk is. Mi igyekszünk tőlünk telhetően rugalmasan alkalmazkodni ehhez a körülményhez, s megpróbáljuk csökkenteni a napi ingázásból eredő gondokat. Iskolánk vezetősége most is az autóbuszok menetrendjéhez igazítja az oktatás kezdetét. Nálunk ebben a tanévben is háromnegyed nyolckor kezdődik az első óra. Ekkorra ugyanis minden tanulónk megérkezik - ha csak nem késik valamelyik járat.

Mert ez bizony elég gyakran előfordul, különösen a téli hónapokban, sőt olykor bizonyos járat teljesen kimarad, még utólagos magyarázatot sem kapunk, hogy miért. Tárgyilagosan el kell ismernünk, hogy a diákok utazását illetően valamelyest javult a helyzet, azt azonban még nem mondhatjuk el, hogy napi ingázásuk gondtalan. A már említett késéseken kívül néhány buszsofőr önkényeskedése is gondot okoz.

Néhány perc kellene csak

A kisiskolák megszűnése, illetve integrálása óta Bodrogköz számos falujából sok száz gyerek jár a körzeti iskolákba. Ilyen intézmény a Bélyi (Biel) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola is, ahová Kis- csernóbői (čierna), Ágcsernóbői (Čierna nad Tisou), DobráróI, fiacskából (Bačka) és Battyánból (Botany) közel 300 gyereket hoznak reggelenként az autóbuszok. Bár zsúlfoltak ezek a jármüvek, és fárasztó az utazás, az kétségtelen, hogy a gyerekek sok élményt szegeznek közben, ha például késik az autóbusz, játszhatnak még. Ök másképpen látják az utazással kapcsolatos kérdéseket, problémákat, mint az iskola vezetése és a tantestület. Tanácskozásainkon sok szó esik róluk, annál is inkább, mert vannak még e téren megoldásra váró feladatok is.

Az egyik a legkisebbeket, pontosabban az alsó tagozatos tanulók „ingázását“ érinti. A Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat királyhelmeci (Kráľ. Chlmec) részlegének illetékes munkatársai többszöri felkérésünkre sem teljesítették kérelmünket, nevezetesen, hogy a Bélyből Bacskába menetrend szerint 12.10 órakor induló autóbusz 12.30-kor induljon. Ez sok gyerek, illetve család gondját megoldaná, ugyanis a 12.10-es kicsengetés után még ebédelhetnének a tanulók az iskola étkezdéjében, és nem kellene rohanniuk a már indulásra kész autóbuszra. A 270 gyerekre gondolva, reméljük, az

illetékesek eleget tesznek kérésünknek, és szeptembertől 12.30-kor indul majd az autóbusz.

Az sem kisebb gond számunkra, hogy a Battyán irányából érkező gyerekek gyakran késnek az első óráról. Az ebből az irányból érkező autóbuszok vesztegelni kénytelenek a Csap (Čop) felé vezető sínek, illetve az őket lezáró sorompó előtt, ahol le-leállítanak egy-egy hazánkba érkező, vagy a hazánkat elhagyni készülő szerelvényt. Bosszússágot okoz ez járművezetőnek és utasnak egyaránt, de az első tanítási órát kezdő pedagógusnak is, aki kénytelen várni arra a - „csak“ - néhány battyáni gyerekre.

E gondok megoldása még mindig nagy erőfeszítéseket kíván, s nem vigasz számunkra, hogy bizonyára más iskolákban is hasonló problémákkal küzdenek. Reménykedünk abban, hogy a vasúti szerelvények „ vesztegetésének“ időpontja egy kis jóakarattal módosítható, következésképpen ritkábban tartóztatják majd fel a tanulóinkat szállító autóbuszokat. Persze, ezek a kérdések csak együttműködés révén oldhatók meg, bízunk benne, hogy az érintett vállalatok meghallgatják kérésünket, és teljesítik - a gyermekek érdekében.

PANDY SÁNDOR, a Bélyi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatója

Úgy tűnik fel ugyanis, hogy őket nem nagyon érdekli a menetrend. Megtörténik ugyanis, hogy a Bratislavá- ból induló féli járatok Éberhardon nem veszik föl a tanulókat, délután pedig nem minden sofőr áll meg ebben a faluban az első megállónál, holott a menetrend szerint ezt meg kellene tennie. így aztán több tanuló gyalogolhat a falu egyik végétől a másikig.

Délután a Félből háromnegyed négykor induló bratislavai járat elég gyakran kimarad, s ez nem kis bosz- szúságot okoz a tanulóknak is. Az is furcsa, hogy néhány - más helységből Bratislavába tartó - autóbusz a kora délutáni órákban csaknem teljesen üresen csak átrobog Félen, mert a menetrend szerint itt nincs megállója. Nem tudom, miért van ez így, hiszen ha ezek a járatok megáll- nának, csökkenne a további autóbuszok zsúfoltsága, s tanulóink hamarabb érhetnének haza. El kellene gondolkodni azon is, hogy a következő menetrend-módosítástól a Szénéről (Senec) induló járat nem közlekedhetne-e Éberhardig. Ha ezt meg lehetne oldani, akkor az itteni tanulók körében még népszerűbb lenne a szenei Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium, mert javulnának az utazás feltételei. Jelenleg ugyanis a Szencen tanuló éberhardi gimnazisták kénytelenek Félben ácso- rogni, mert a Bratislava felől érkező és a Szencre tartó járatok nem várják be egymást.

Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a menetrend összeállításánál sokféle szempontot kell figyelembe venni, s a gazdaságossági megfontolások is lényegesek, különösen napjainkban. Ám úgy vélem, a tanulók érdekéről sem szabadna megfeledkezni, miként arról sem, hogy főleg az alsó tagozatosok számára bizony eléggé fáradságos a napi ingázás, de a hosszas várakozás is. Ilyenkor ugyanis felügyelet nélkül téblábolnak, hancú- roznak a buszmegállók körül, s emiatt fokozódik a balesetveszély.

Véleményem szerint a menetrendek összeállítása előtt az illetékesek az eddiginél jobban figyelembe vehetnék az utazók - köztük a tanulók - érdekeit, e téren is szorosabban együttműködhetnének az illetékes nemzeti bizottságokkal. A jobbításra, a bevált újításra tudok jó példát is írni: az utazásra jogosító havi bérletet a pedagógusok és a tanulók helyben, vagyis itt, az iskolában vehetik meg, s ez jó dolog. Ilyen aprónak tetsző, de számunkra fontos javításokra lenne szükség a menetrendben is, hogy napi utazásunk zavartalanabb legyen, s tanulóink ne késve és ne elcsigázva érkezzenek az iskolába. NAGY ILONA tanár