Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)

1988-09-17 / 220. szám, szombat

Hazánk légterét védik Szeptember 17 - a csehszlovák légierő napja Még nem ment le a nap, amikor 1944. szeptember 17-én a žilinai tábori repülőtéren zászlófelvonásra sorakozott fel a Szovjetunióban megalakult első csehszlovák vadászrepülő ezred állománya. Azért jöttek, hogy segítsék a felkelőket. Másnap már beve­tésen vettek részt. Később hol itt, hol ott hallattak magukról, pusztították az ellenséget, erősítették a felkelők harci kedvét... Amikor a túlerő elől a felke­lők a hegyekbe vonultak vissza, október 25-én az ezred is visszatért a front mögé. A mérleg: tizennyolc légi csatában kilenc, a földön húsz repülőgépet, ezen kívül száznyolcvanhat katonai teherautót, kilenc harckocsit, három páncélozott járművet, egy páncél­vonatot, tizenöt tüzér*, illetve aknavető üteget, szá­mos géppuska fészket, öt lőszerraktárt semmisítet­tek meg. A több mint egy hónap alatt ötszázhetven- három felszállást hajtottak végre, 376 órát töltöttek a levegőben. Szeptember 17-e azóta a csehszlovák légierő nap­ja. Néphadseregünk pilótáiról, a kiszolgáló személy­zetről elmondhatjuk, hogy hűek a harci hagyomá­nyokhoz, hogy a jól végzett munka tudatában emlé­keznek meg a neves eseményről, ünnepük fegyver­nemük napját. Hajnalodik, ébred a város. A kö­zeli katonai repülőtéren azonban már nagy a sürgés-forgás. A pilóták az orvosi vizsgálat után a megszo­kott mozdulattal beöltöznek. Kint, ahol a Mig 23-asok sorakoznak, a műszakiak szorgoskodnak. Min­den műszert, mérőberendezést el­lenőriznek, megnézik a hajtóműve­ket. František Černý hadnagy, a re­pülőgép fedélzeti fegyvereit ellenőr­zi, s miután mindent rendben talál, megjegyzi.-A harci gépeket a felszállás előtt és után is átnézzük, ellenőriz­zük. A repülősöknél a földi személy­zet és a pilóták egymásra vannak utalva, megbíznak egymásban. Mi, akik a repülésre előkészítjük a gé­peket, jól tudjuk, hogy a legkisebb figyelmetlenséggel is nehéz helyzet­be hozhatjuk a pilótát, ezt pedig egyikünk sem akarja. A repülőtér szélén már gyülekez­nek a pilóták, vezényszó után eliga­zításra sói akoznak fel. A parancs­nok ismerteti a feladatot: gyorsan megsemmisíteni a hazánk légiteré­be behatoló ellenséges gépet. Né­hány kérdés tisztázása után a piló­ták a gépek felé indulnak. Átnézik a repülőt, majd aláírják a fedélzeti naplót. Bohumil Zavadil százados, miközben még egyszer végihordoz­za tekintetét a gép karcsú alakján, ezt mondja.- A repülés gyermekkorom óta vonzott. így amikor pályát kellett vá­lasztanom, a katonai repülős isko­lára jelentkeztem. Az egészségem­mel nem volt baj, így vágyam telje­sült.- Ma is emlékszem arra a pilla­natra, amikor a tanrepülótéren elő­ször emeltem magasba a gyakorló­gépet, arra hogy amikor néhány perc múlva landoltam, a szívemet a torkomban éreztem - viszi tovább a szót Martin Babiak százados. Évek kellettek, amíg vérbeli piló­tákká váltak. Az iskola elvégzésével számukra nem ért véget a tanulás. Az iskolában ugyanis nem találkoz­tak ilyen korszerű gépekkel. Hete­ket, hónapokat töltöttek el a szimulá­tor kabiniában, gyakorlatképpen bo­nyolult feladatok egész sorát oldot­ták meg. S csak azután, hogy a ta­pasztalt parancsnok már semmiben sem talált hibát, ülhettek be a harci gépbe. Meg kellett tanulniuk a köte­lékben való repülést, a célra való rárepülés fortélyait, azt, hogy milyen helyzetből s hogyan lehet legered­ményesebben megsemmisíteni a célt.- A jó kondíció számunkra ma is igen fontos, talán még inkább mint a főiskolán. A futás, a rendszeres testedzés hozzátartozik a kiképzés­hez. Minden pilóta vigyáz az egész­ségére, elsősorban azért, hogy re­pülhessen. Nálunk ugyanis csak az ülhet a botkormány mögé, aki fizikai­lag és pszichikailag rendben van - állítja Zavadil százados. Talán még folytatná, ha meg nem szólalna a sziréna és a röptér sarká­ban fel nem röppenne egy piros rakéta. Babiak és Zavadil százados azon nyomban a pilótafülkében te­remnek. Felcsatolják az ejtőernyőt, beindítják a motort. A műszakiak ott állnak a közelben, árgus szemmel figyelik, hogy minden rendben Következetesebb végrehajtást valy már meghaladta a tizennyolc százalékot, s a következő évtized végére 23,4 százalékra szólnak az előrejelzések. Mindez azért jelent elsősorban gondot, mert döntő több­ségük nem rendelkezik semmilyen szakképzettséggel. Gondot okoz is­koláztatásuk, az egyes csoportok szociális helyzete és életvitele is. A Közép-szlovákiai kerület párt­ós állami szervei a járás vezetésével összhangban a terület gyorsabb ütemű fejlesztésében látják a meg­oldást. Mindenekelőtt az iparosítási program következetes végrehajtá­sával, a mezőgazdasági vállalatok megerősítésével és a szociális téren hozott határozatok megvalósításá­val kell döntő változásokat elérni.-h. a.­Az utóbbi esztendőkben kor­mányszerveink két alkalommal is napirendre tűzték a Közép-szlováki­ai Kerület három járásának - Čadca, Nagykürtös (Veľký Krtíš) és Rima­szombat (Rimavská Sobota) - fej­lesztését. Néhány nappal ezelőtt az utóbbi járás párt- és állami szervei tartottak együttes ülést a kerületi pártbizottság és az illetékes minisz­tériumok képviselőivel. A tanácskozáson megállapították, hogy az elmúlt időszak pozitív válto­zásai ellenére még mindig nem ki­elégítő a helyzet gazdasági és szo­ciális téren, s a lakosság összetéte­lét illetően sem javult, sőt inkább romlott a helyzet. A gazdaság, mindenekelőtt pedig az ipar viszonylagos fejletlensége következtében tovább tart a szak­képzett dolgozók elvándorlása. A déli körzetekből Fülek (Fiľakovo), a járás északi részéről pedig Poltár és környéke vonzza leginkább a szakmunkásokat. Csupán az 1986-os esztendőben 1103 lakos költözött el a járásból, ugyanakkor csak alig több, mint hatszázan kér­tek letelepedési engedélyt. Emelett több mint kétezren ingáznak napon­ta a losonci (Lučenec) és a Rožňa­va) rozsnyói járás iparvidékeire, a távolabbi területek bányatelepeiről és építkezéseiről pedig csak heten- te-kéthetente járnak haza a gömöri munkások. Az említett okok miatt a lakosság 1970 óta csak 2 száza­lékkal gyarapodott, szemben a 12,8 százalékos kerületi átlaggal. Nem kedvező a lakosság össze­tétele sem. Amíg ugyanis tizennyolc évvel ezelőtt 11,7 százalékot tett ki a cigánylakosság számaránya, ta­van-e. Aztán kigördül a két gép a kifutópályára. A repülést irányító törzstiszt kiadja az utasítást.- A felszállást engedélyezem. A két gép, mint két ikertestvér emelkedik a magasba. Egy fél fordu­lat után jelentik helyzetüket, azt, hogy készek a feladat teljesítésére. A repülésirányítók meghatározzák azt a helyet, ahol az ellenséges célpont található. Egy röpke pillan­tás a térképre, a műszerekre, aztán az adott irányba fordítják a gépet. Telnek, múlna a percek, a cél pedig sehol. Aztán a fedélzeti rádiólokátor képernyőjén megjelenik. Zavadil századosnak, a raj parancsnokának utasítására százötven méterre nö­velik a gépek közötti távolságot, a motort ezer kilométer óránkénti sebességre állítják be. Hirtelen a lo­kátor felmondja a szolgálatot, ami azt jelenti, hogy a levegőben meg­kezdődik „az elektronikai harc“. A két pilóta ezekután már csak az optikai műszerekre, a gépre és ma­gára támaszkodhat.- Megkezdem a rárepülést - hal­latszik az éteren keresztül Zavadil százados hangja. A másik gép csaknem vele egy vonalban halad. Babiak százados nemcsak a társa támadását tartja szemmel, hanem az égboltot is, hogy nem tűnik-e fel a látóhatáron másik ellenséges repülőgép. Aztán amikor meggyőződik róla, hogy a másik gép rárepülése nem hozott eredményt, támadásba megy át... Mindez néhány percig tartott csak, de a földről örökkévalóságnak tűnt. Amikor az ellenséges gépmakett a földre vágódott, a két pilóta a repü­lőtér felé irányította a gépét, amelyet a landolás után újra a műszakiak vettek gondjaiba.- A fiúk a feladatot kiválóan telje­sítették. Most néhány órát pihennek, amíg a kötelék többi tagja hasonló feladatot teljesít, majd újra ők kerül­nek sorra - jegyzi meg a repülést irányító tiszt. Délutánra jár az idő, amikor enge­délyt kapnak arra, hogy levethessék magukról a pilótaruhát. Átöltözés közben Babiak százados tekintete megakad a faliórán. Arca felderül, mert ma ő mehet a fiáért az óvodá­ba. Zavadil százados örül, hogy ki­mehet a kertbe, sőt este feleségé­vel együtt egy filmet is megnézhet. A pilótának ugyanis sokmindenről le kell mondania, mindig készen állnia arra, hogy a gépbe üljön, hogy telje­sítse a kapott parancsot, hogy ha­zánk légterét a betolakodóktól meg­védÍe- NÉMETH JÁNOS Innováció a nehéziparban A nehézgépipari termelő vállala­tok a 8. ötéves terv utolsó évére a termelés 23 százalékos innováció­ját tervezik. Ez a termékfelújítás az összárutermelés abszolút növeke­désének háromszorosa. A 200 je­lentős innovációs akciót az új, prog­resszív technológia bevezetésére, illetve az újításokra alapozzák. Ami konkrétan a technikai fejlesz­tést illeti, előnyben vannak az olyan megoldások, melyek csökkentik az anyag- és energiaigényt, s egyúttal hozzájárulnak a termékek exportké­pességének növeléséhez. Ez főleg a gőz- és gázturbinákra, hengermű­vekre, a hőcserélő egységekre, tur­bókompresszorokra, villamos és motoros mozdonyokra érvényes, to­vábbá a gumiipari gépekre, az atom­erőművek egyes komponenseire, de egyéb szakterületekre is. A modern gyártástechnika ösz­tönzésére létesültek azok a közpon­tok is, melyeknek feladata a leg­újabb tudományos-műszaki ismere­tek gyakorlati alkalmazásához szük­séges tanácsadó tevékenység. Kí­sérletek folynak a lézerek kihaszná­lása terén, a robotok és manipuláto­rok különböző technológiai területen való alkalmazására, továbbá a szá­mítástechnikának a termelésben, valamint az azt megelőző előkészí­tő, konstrukciós és technológiai fo­lyamatokban való alkalmazására. (B. F.) Szilárd háztartási hulladék osztályozására szolgáló berendezés üzem­próbái folynak Ostravában, ahol 341 millió koronás beruházással felépült az a hulladékfeldolgozó üzem, amely hazai viszonylatban, sói a KGST-tagállamokon belül is egyedülálló. A felvételen a Vítkovice Konszernben készült osztályozóberendezés szállítószalagját szere­lik. (Petr Berger felvétele - ČSTK) KÖSZÖNTŐ ■ 1988. szeptember 17-én ünnepli 60. születésnapját a drága jó férj, édes­apa, após és nagy­apa, id. Lelkes László Királyfiakarcsán (Kráľ. Kračany). E szép ünnep alkalmából szívünk teljes szeretetével gratulálunk, és sok erőt, egészséget s hosszú, boldog életet kívá­nunk. Felesége, lánya, fia, menye, veje és öt unokája, akik sok puszit küldenek anagyapának. Ú-3442 ■ Szeptember 18-án ünnepük házasság- kötésük 50. évfordulóját drága szüléink, Bede Béla és felesége, Bede Margit Füleken (Fiľakovo). E szép ünnep alkalmából szívünk teljes szeretetével köszöntjük őket, s erőt, egészséget és hosszú, boldog, békés életet kívánunk. Lányuk, vejük, fiuk, menyük, unokáik: Ivetka férjével: Dodóval, Tibor, Nor­bert, Renike, valamint két kis déduno­kájuk: Maroško és Ľuboško Ú-3455 ■ 1988. szeptember ál|P& 17-én ünnepi 60. | a születésnapját § --í JpIiI a drága jó férj, gon­dos édesapa, szere­tett nagyapa és déd­apa, Ferenczi Zoltán Csallóközaranyoson (Zlatná na Ostrove). E szép ünnep alkalmából szívből gratulál­nak, s jó erőt, egészséget és hosszan tartó, boldog életet kívánnak: felesége: Rozália, lánya: Márta, veje: Jaro, unokái: Márta, Jaro, Ottó, Zol­tán, unokaveje: Lajos, valamint két dédunokája: Mártika és Mónika. A jó­kívánságokhoz csatlakozikTerézia. Ú-3537 ■ Szeptember 17- én ünnepli 50. szüle­tésnapját a drága jó feleség, édesanya és szerető nagy­mama, Pšenica Terézia Jókán (Jelka). E szép ünnep alkal­mából szívből gratu­lálunk, és hosszan tartó, boldog, békés életet kívánunk. Szerető férje: Laci, fiai: Laci, Milán, lányai: Erika, Ivett, Anikó, vejei: Béla, Ferenc, menyei: Marika, Gabika s unokái: Lacika, Erika, Milán, Gábor, Nikolett, Erika, Tamás, Norbika és a kis Ivetka, akik sokszor csókolják a nagymamát. Ú-3554 ■ 1988. szeptember 18-án ünnepli 20. születésnapját a szerető fiú és testvér, I Rácz Péter Hodosban (Vydrany). E szép ünnep alkalmából szívből gra­tulálnak, s nagyon sok boldogságot,, erőt, egészséget kívánnak: szerető édesanyja, édesapja, nővére, húga, sógora és a kis Attila, aki sok puszit küld. Ú-3688 ■ 1988. szeptember 17-én ünnepli 80. születésnapját a drága jó édesanya, anyós, nagymama és dédmama, özv. Cséplő Istvánné Rétén (Reca). E szép ünnep alkalmából szivből gratulál­nak, s jó erőt, egészséget kívánnak: szerető gyermekei: két lánya, négy fia, két veje, négy menye, tizenkét unokája, két unokaveje és négy déd­unokája, akik sokszor csókolják a dédmamát. Ú-3725 ■ 1988. szeptember 6-án ünnepelte 65. születésnapját a legdrágább édesanya, fe­leség és nagymama, ötvös Sándorné Gömörhorkán (Gem. Hôrka). E szép ünnep alkalmából kívánjuk, hogy jósága és szeretete még sokáig melen­gesse az egész családot. Szerető férje: Sanyi, lánya: Erzsiké, veje: Tibor, unokái: Henike és Vikiké, akik a nagymamát sokszor ölelik és csókolják. Ú-3732 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Fájó szívvel meg­köszönjük minden kedves rokonnak, is­merősnek és mun- itarsnak, hogy elki­tőbe drága halottun­kat, a felejthetetlen férjet, gondos édesapát, nagyapát, Ludas Gyulát, akit a kegyetlen halál 54 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Külön kö­szönjük az efsz vezetőségének a megha­tó búcsúbeszédet s a sok virágot és koszorút, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Szerető felesége és gyermekei csa­ládjukkal Ú-3745 MEGEMLÉKEZÉS ■ Fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel gondolunk a jó férjre, édes­apára, nagyapára és dédapára, id. Litresics Benőre (Bacsfa - Bač), akit a kegyetlen halál 1985. szeptember 18-án, 63 éves korában ragadott ki sze­rettei köréből. Akik ismerték, gondoljanak rá ezen a szomorú, harmadik évfordulón. Emlékét örökké őrző: felesége, gyermekei családjukkal. Ú-3287 ■ Két éve annak, hogy örökre eltávo­zott körünkből az apa, fiú és testvér, Molnár Erazmus Komárom (Komárno). S Emlékét szivében őrzi: a gyászoló család. Ú-3572 ■ 1984. szeptember 17-én jött el a szo­morú pillanat, amikor a drága jó édesanya és nagymama, Lőrincz Jenőné (Bratislava) 50 éves korában örökre eltávozott szerettei köréből. Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot. Emlékét szivünkben őrizzük. Gyászoló családja Ú-3685 1988.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents