Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)

1988-09-17 / 220. szám, szombat

-CHILE Tiltakozás a szakszervezeti vezetők száműzetése ellen Pinochet újabb választási húzása (ČSTK) - A chilei főváros lakos­sága csütörtökön tüntetést szerve­zett tiltakozásul amiatt, hogy egy bírósági döntés értelmében ún. bel­ső száműzetésre ítéltek két szak- szervezeti vezetőt. A chilei legfelső bíróság szeptem­ber 20-án a belbiztonsági törvény alapján 541 napos, az ország távo­libb vidékein letöltendő száműzetés­re ítélte az egyesült szakszervezeti központ elnökét, Manuel Bustost és helyettesét, Artúr Martinezt, mert állítólag erőszakra buzdítottak. A múlt év folyamán mindketten álta­lános sztrájkra szólítottak a diktatúra gazdaságpolitikája elleni tiltakozá­sul, a demokrácia megújítását köve­telve. Október 7-én tartották a sztrájkot, amelynek során a rendő­rök négy tüntetőt megöltek. Augusto Pinochet diktátor csü­törtökön ratifikálta az ENSZ 1984-es és 1985-ös konvencióját, amely tiltja a kínzásokat. Helyi megfigyelők sze­rint Pinochet azért tette ezt a gesz­tust, hogy növelje ,,jó hírét'az el­nökválasztás előtt. Mint ismeretes, Az USA törleszti ENSZ-adósságát (ČSTK) - Néhány nappal az ENSZ- közgyülés 43. ülésszaka előtt Ronald Reagan amerikai elnök utasítást adott: az Egyesült Államoknak törlesztenie kell né­hány adósságát a világszervezetnek. A Fehér Ház jelentésben közölte, az 1988. pénzügyi évben törlesztendő adós­ságokból 44 millió dollárt fizet vissza és az október 1 -én kezdődő következő költ­ségvetési évben lefizeti a fennmaradt 144 millió dollárt. Ezenkívül feladatul adta a külügyminisztériumnak, hogy dolgozza ki a további 520 millió dolláros adósság törlesztésének tervét. Ronald Reagan most ismerte be elő­ször, hogy az Egyesült Államok több százmillió dollárral tartozik az ENSZ-nek es ezt az adósságot törlesztenie kell. A nemzetközi szervezet képviselői termé­szetesen megkönnyebbüléssel fogadták a bejelentést. Az első visszhangok ugyanakkor rámutatnak arra is, hogy az amerikai elnök döntése gondosan időzí­tett manőver. Reagan számára kellemetlen lenne, ha szeptember 26-án, az ENSZ-ben mondott utolsó beszédében meg kellene ismételnie az amerikai tartozásokkal kap­csolatos negatív álláspontot. Az elnök azonban olcsó gesztust tett. Reagan ugyanis jogosult arra, hogy 15 millió dol­lárt azonnal kifizessen. A fennmaradó 29 millió dollár folyósításáról 30 napon belül a Kongresszusnak kell döntenie. Az elnök az amerikai adósságok problémáját utód­jára és az új parlamentre akarja hárítani, amit az is bizonyít, hogy a Kongresszus ebben az időszakban nem ülésezik. Az új intézkedés tehát egyelőre semmi eset­re sem oldja meg az ENSZ pénzügyi problémáit. az elnöki tisztségre egyetlen jelölt pályázik: maga Pinochet. Győzelem esetén 1997-ig maradna hivatalá­ban, tehát az 1973-as fordulat óta csaknem negyedszázadon keresztül uralkodna megszakítás nélkül. Megfi­gyelők szerint a katonai kormányzat minden eszközzel biztosítani akarja majd a diktátor győzelmét. Arra is figyelmeztetnek, hogy ha netán ve­reséget szenvedne, Pinochet akkor is elegendő hatalommal fog rendel­kezni ahhoz, hogy az ország sorsá­ról döntsön. Igán ugyan, hogy a kö­zelmúltban feloldotta az 1973-ban bevezetett rendkívüli állapotot, ugyanakkor az egyes körzetek pa­rancsnokait felhatalmazta arra, hogy betilthassák a tüntetéseket és letar­tóztathassák a ,,gyanús személye­ket“. Nem sokkal ezután engedé­lyezte a politikai menekültek hazaté­rését, de betiltotta, hogy a népsza­vazáson részt vegyenek. A chilei baloldali és centrista ellenzék szö­vetségre lépett Pinochet megválasz-' tása ellen, azt remélve, hogy a sza­vazás útján sikerül legyőzni a kato­nai rezsimet, s megújítani Chilében a demokráciát. A kommunista párt a Pinochet elleni szavazást a kato­nai kormánnyal szembeni ellenállás egyik formájának tartja. Ugyanakkor hangsúlyozza, a diktatúrát csak az összes demokratikus és haladó erő összefogásával, egységes harcával lehet felszámolni. Namíbia népének önrendelkezési jogáról (ČSTK) - Az ENSZ dekolonializá- ciós bizottsága New Yorkban csü­törtökön jelentést tett közzé, mely­ben felhívja a figyelmet a világ köz­véleményének aggodalmára, amiért a fajüldöző pretoriai rendszer to­vábbra is törvényellenesen meg­szállva tartja Namíbiát. A bizottság az ENSZ-közgyűlés Namíbiával fog­lalkozó határozata értelmében ismé­telten megerősítette a namíbiai nép­nek az önrendelkezésre és a függet­lenségre való jogát. Egyidejűleg ki­emelte a Délnyugat-afrikai népi Szervezet (SWAPO) szerepét, és támogatásáról biztosította a függet­lenségért vívott harcát. Costa Rica Tanácskoznak a kommunisták (ČSTK) - San Jóséban tegnap megkezdődött a Costa Rica-i Népi Élcsapat Párt XVI. kongresszusa, melyen 300 küldött és számos kül­földi delegáció vesz részt. A főbe- számolót Humberto Vargas Carbo- nell, a párt főtitkára terjesztette elő. xxx A Costa Rica-i baloldal az 1990- ben esedékes választások előtt is­mét lépéseket tett erőinek egyesíté­sére, hogy így járuljon hozzá a népi mozgalom egységének biztosításá­hoz. Erről tanúskodik a három bal­oldali párt Managuában közzé tett közös dokumentuma. mmmsAfmms El SOOALES DE NOS l!Jr fŕ i § Jp| Franciaországban tovább tartanak a tüntetések és a nagygyűlések, melyeken a munkások magasabb béreket követelnek. Továbbá követe­lik, hogy következetesen tartsák be a szakszervezeti aktivisták amnesz­tiájáról szóló törvényt. A képen: a párizsi tüntetések egyike, amelyet az Általános Munkásszövetség (CGT) felhívására rendeztek meg. (ČSTK-felvétel) Ob ^fafaji Eleget téve az elvárásoknak A moszkvai Pravda tegnapi számában terjedelmes cikk­ben tájékoztat az örmény KP Központi Bizottságának keddi üléséről. E tanácskozáson át­tekintették, mit kell tenniük a pártszervezeteknek a gazda­sági és szociális szférában ta­pasztalható stagnálás felszá­molása, valamint Örményor­szágban az eszmei és erkölcsi helyzet javítása érdekében. A cikk elsősorban a tanácskozás rendkívül kritikus légkörét emeli ki, ehhez az alaphangot Szűrén Aru- tyunyan első titkár beszámolója ad­ta meg. Konkrét tényekkel vázolta a köztársaság áldatlan gazdasági helyzetét, a szociális szféra súlyos problémáit, a nyugtalanító ökológiai helyzetet, s azokat a hibákat, ame­lyeket az említett kérdésekkel összefüggésben a párt korábbi ve­zetése követett el, Gyemircsjan volt első titkárral az élen. Ezek a problé­mák negatív hatással voltak a köz­társaságban az erkölcsi légkörre, szociális apátiához vezettek, aláás­ták a vezető káderek tekintélyét, s bizalmatlanságot keltettek a hiva­talos jelentések iránt. A felszólalók konkrét példákat hoztak fel arra, hogy egyes párt-, állami és gazda­sági vezetők, valamint a bírósági szervek képviselői milyen hibákat követtek el. Ezért - mint a Pravda írja - egészen törvényszerűen hangzott el több felszólaló szájából az a javaslat, hogy a jövő évben hívják össze a köztársasági pártkon­ferenciát, vagy az örmény KP rend­kívüli kongresszusát, s ezen megvi­tatnák a központi bizottság összeté­telét, megtisztítanák a passzív em­berektől és azoktól, akik lejáratták magukat. Nagyon részletesen elemezték azt, milyen csorbákat szenvedett a pártszervezetek tekintélye a gaz­dasági és társadalmi életben ta­pasztalható ún. rejtett stagnálás, va­lamint amiatt, hogy állandóan mé­lyültek az ellentétek a szavak és tettek között, s nem tartották tiszte­letben az emberek érdekeit. A Prav­da szerint érezhetően megnyilvánult a pártbizottságok és a központi bi­zottság elszakadása a dolgozó tö­megektől. A köztársasági pártszervezet egészségesebbé tételéhez, a nyil­vános tájékoztatáshoz, a demokrati­N emcsak a ma kezdődő szöuli olimpia miatt foglalkozott az utóbbi hónapokban-hetekben a világ olyan sokat a Koreai félszigettel, de vitathatatlan, hogy az olimpia nagy­mértékben befolyásolta a politikai események alakulását, a döntése­ket. A népi Korea fővárosából, Phenjanból az év kezdete óta szinte bombázták a javaslatok sorozatával az új szöuli vezetést a legfőbb cél, a félsziget békéjének megteremté­se, az újraegyesítés érdekében. Külön figyelmet érdemelnek a KNDK augusztusi javaslatai: a két Korea kössön megnemtámadási szerződést; a politikai pártok képvi­selői kezdjenek rr öt-öt fős előkészi- y TŰZSZÜNET“ tő csoport meg is felmerül az emberben a kérdés, hogy Ro Te Vu elnök, aki nem olyan régen vetette le a tábornoki egyen­ruhát, ugyanilyen engedékeny lesz-e az olimpia után is, mint előtte? Annyit mindenesetre Ro javára kell írni, hogy kiváló taktikus, rugalmas politikus, aki gyorsan felismeri a vál­tozó erővonalakat és alkalmazkodik is hozzájuk. Ha akar, szót tud érteni az ellenzékkel, eddig nem zárkózott el a számára kifizetődő kompromisz- szumok §lől sem. Úgy tűnik, a tavaly decemberi elnökválasztások után a Csőn Tu Hvan-féle diktatórikus rendszernek befellegzett. Maga Csőn szemelte ki kezdte a tárgyalásokat a tárgyalá­sokról, de ezek augusztus végén az alapvető egyetértés hiánya miatt megszakadtak. Nem jutottak dűlőre a KNDK olimpiai részvételét illetően; mint tudjuk, sportolóik nem mentek el a szöuli játékokra. A megnemtá­madási szerződés elfogadása, illet­ve elfogadtatása körül is bonyodal­mak voltak. Ami a politikai párbeszé­det illeti: Phenjan nagyszabású ta­lálkozót ajánlott, a KNDK 650 tagú és Dél-Korea 274 tagú parlamentjé­nek összevont ülését, Szöul viszont elegendőnek tart kétszer 20 fős kül­döttséget is. Az egyeztető tanácsko­zásokat a tervek szerint az olimpia után folytatják. Talán az eddigi legnagyobb szen­zációnak számító hír, hogy Ro Te Vu dél-koreai elnök elfogadná azt a javaslatot, amelyet Kim Ir Szén tett a múlt pénteken, a KNDK nemzeti ünnepe alkalmából mondott beszé­dében: meghívta Ro Te Vut Phen- janba, az újraegyesítés kérdésének megvitatására. Az egyik vezető szö­uli napilap szerdán azt közölte, Ro elnök elfogadja a meghívást, amennyiben az olimpia sikeres lesz. A kínai külügyi szóvivő csütörtökön bejelentette, Peking támogatja a ja­vaslatot, s elfogadhatónak tartja a két Korea demokratikus, föderatív államformában való egyesítését. Érdemes odafigyelni Ro Te Vu állítólagos válaszában a feltételre: ha az olimpia sikeres lesz. Úgy tű­nik, Szöul, ha tudná, sem akarja elfelejteni a tavaly novemberi repü­lőgép-robbantást, amelynek meg­szervezésével Phenjant vádolta. Ez ahhoz jó, hogy makacsul feltételez­zék: a KNDK valamit tervez az olim­pia ellen, s ennek tudható be, hogy Japán és az USA partvédelmi hajó­kat küldött Dél-Korea vizeire, mond­ván, segíteni akarják Szöult a terror- elhárításban. Pozitív lépésnek szá­mit viszont az a japán döntés, hogy Tokió felfüggeszti az összes KNDK- ellenes szankcióit, ezeket az említett dél-koreai repülőgép katasztrófája után hozta. Anélkül, hogy a vészharangot akarnánk megkongatni, mégis csak utódjául Rőt, aki a kormányzó De­mokratikus Igazságpárt nevében in­dult, s végül is nyert. Nem győzött, mert a torzsalkodó Kimek vesztet­tek. A két legtekintélyesebb ellenzé­ki vezető, Kim De Dzsung és Kim Jung Szám nem tudta eldönteni, kié legyen a hatalom, s ezért külön indultak. így az ellenzék szavazatai megoszlottak, s a jelöltek közül Ro kapta a legtöbb voksot, bár a két Kim együttesen fölényesen győzött volna. A másik meglepetést az idei áprilisi parlamenti választások hoz­ták. A Kimek, s így az ellenzék széthúzása miatt megfigyelők a kor­mánypárt győzelmét jósolták. Nem igy lett: a parlamentben az ellenzék van fölényben. Ro ezzel a realitással számolt, meg persze azzal is, hogy a parlamenti ellenzék továbbra sem egységes. Megpróbálhat ezért csiki- csuki játékot játszani, behatárolt mozgástere ügyes taktikával ese­tenként szabadabb is lehet. Lényegében a parlamenti válasz­tások után, az olimpia közeledtével a politikai pártok ,.tűzszünetet“ kö­töttek. Az ellenzéki vezetők közöl­ték, a játékok idejére félretesznek minden csatározást. Ők is, a kor­mány vezetői is országos ügynek tartják az olimpiát, szinte mindent annak rendelnek alá, hogy a játékok békések, sikeresek legyenek. Szöul szerint az olimpia rendkívüli mérték­ben megnöveli az ország nemzetkö­zi tekintélyét, s ami a külsőségeket illeti, ezért is szeretnének túltenni minden eddigi játékokon. E héten is már csak néhány diákcsoport tűzött össze a keményen fellépő rendfenn­tartó erőkkel. A diákok egyébként nemigen számíthattak sikerre, hi­szen szinte hadseregnyi rendőr és katona vigyázza a rendet és a nyu­galmat. Rendbontások persze lehetnek, de sokkal izgalmasabb kérdés az, hogy az olimpia után milyen irányt vesz a Dél-Koreában lassan megin­dult demokratizálási folyamat, s hogy miként alakul majd a két Korea párbeszéde. A válaszra né­hány hétig várni kell. MALINÁK ISTVÁN záláshoz vezető első lépések meg­történtek. Az örmény KP Központi Bizottsága a mostani ülés előtt egy hónappal felhívással fordult a dolgo­zókhoz, hogy terjesszenek elő konk­rét javaslatokat, nyilvánítsanak véle­ményt a párt-, szociális és gazdasá­gi élet minden problémájával kap­csolatban. E felhívásnak nagy vissz­hangja volt. Eddig több mint két és fél ezer különböző javaslat és meg­jegyzés érkezett, ezeket szakértők, tudósok, pártmunkások elemzik. A legérdemlegesebbeket a köztár­sasági sajtó is nyilvánosságra hozza. Egy hónapon keresztül az egész köztársaság a központi bizottsági ülés előkészítésének hangulatában élt, most már elmondható, hogy e ta­nácskozás megfelelt a várakozások­nak. Ez azért lehetett igy, mert még az ülés megkezdése előtt a lakos­ság legszélesebb rétegei megszab­ták a tanácskozás hangnemét. Az emberek az Örményországban ural­kodó helyzet kompromisszumok nélküli elemzését követelték, s konkrét intézkedéseket a stagná­lás leküzdésére, a köztársasági pártszervezet politikájában a priori­tások kijelölésére. Ezt az elvárást az örmény KP KB ülése teljesítette - szögezi le a Pravda. Már nem államtitok A nagy honvédő háború idején Tyumenyben őrizték Lenin holttestét • Az APN beszámolója a szigorúan titkos akcióról végén magához hivatott Sztálin tit­kára, Poszkrjobisev, s figyelmezte­tett, hogy rendkívül fontos külde­mény érkezik majd Moszkvából Tyu- menybe. Azt, hogy Lenin holttestéről van szó, már csak a különvonat megérkezése után tudtam meg, amikor Zbarszkij professzor bemu­tatta a Molotov kézjegyével ellátott dokumentumokat. A Lenin holttestét tartalmazó ko­porsót a város egykori iskolájának öreg épületében helyezték el. Bent az épületben a Kreml palotaőrségé­nek tagjai őrizték, az épület előtt pedig a tyumenyi állambiztonsági szervek tagjai járőröztek. A különvo- nattal érkeztek Moszkvából Tyu- menybe a diszőrség egységei is, akik ott négy éven keresztül rend­szeresen váltották egymást a kopor­sónál. Tekintettel az egész akció titkosságára, Moszkvában, az üres mauzóleum előtt is rendszeresen cserélték a díszőrséget. Zbarszkij professzornak és munkatársainak a tevékenységét 1944-ben egy kü­lönleges kormánybizottság is ellenő­rizte Tyumenyben. 1945 tavaszán Lenin holttestét visszaszállították Moszkvába, s rövi­desen ismét megnyitották a mauzó­leumot a nagyközönség számára. (ČSTK) - Az APN szovjet sajtó- ügynökség arról számolt be, nem sokkal azután, hogy a Szovjetuniót a német csapatok megtámadták, Lenin holttestét Moszkvából a hátor­szágba szállították. A cikk figyel­meztet arra, hogy ezt a történelmi tényt nagyon sokáig államtitokként kezelték. 1941 júliusában, röviddel a Szovjetunió megtámadása után B. Zbarszkij professzort, az ismert tu­dóst, aki részt vett Lenin holttesté­nek bebalzsamozásában, sürgősen a Kremlbe hivatták. Molotov, a mi­nisztertanács első alelnöke közölte vele a szovjet kormány döntését, hogy Lenin holttestét a mauzóleum­ból Tyumenybe kell szállítani. A holt­testet olyan különleges vonaton szállították, amelyen különleges be­rendezések segítségével biztosítot­ták a vagonokban az optimális mik­roklímát. Útközben Zbarszkij pro­fesszornak többször is meg kellett állítania a vonatot, s leellenőriznie, hogy jól működnek-e a műszerek. A szállítás szigorú biztonsági in­tézkedések mellett történt, a vonat érkezéséről és arról, hogy mit is szállít, még D. Kupcovnak, a tyume­nyi városi pártbizottság első titkárá­nak sem volt tudomása. Ö a követ­kezőket mondta: 1941 júliusának

Next

/
Thumbnails
Contents