Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)

1988-09-16 / 219. szám, péntek

Ellentmondások a Kabul elleni nyugati propagandában Folytatódó harcok Kandahar és Kunduz tartományokban A pastu törzsek támogatják a kormánycsapatokat (ČSTK) - A Hakikate Inkilabe lult itt a helyzet, számos jól feltegy­Szaur afgán napilap tegnap határo- verzett terrorista csoport tevékeny­zottan cáfolta egyes nyugati hírközlő kedik a tartományban. A Pakisztán eszközök jelentéseit arról, hogy Kandahar dél-afganisztáni tarto­mányba visszatértek a szovjet egy­ségek. A lap rámutat a Nyugat ellen­séges propagandájának ellentmon­dásaira. Ugyanis röviddel a már em­lített valótlan állítás után közzétették Gulbuddin Hakmatjárnak, a „hajt­hatatlan“ afgán ellenzék egyik veze­tőjének interjúját, melyben azt állí­totta, hogy illegálisan ellátogatott ebbe a tartományba, s kijelentette: Kandaharban nincsenek szovjet ka­tonák. A próbálkozások, hogy Afganisz­tánt és a Szovjetuniót a genfi megál­lapodások megsértésével vádolják, azt a célt szolgálják, hogy eltereljék a figyelmet Pakisztán és az Egyesült Államok eljárásáról, amely egyértel­műen ellentétes genfi kötelezettség­vállalásaikkal - szögezi le a lap. A valótlan állítás a szovjet katonák visszatéréséről Kandaharba és az egész afgánellenes propaganda fel­adata, hogy kétségbe vonja az af­gán fegyveres erők védelmi képes­ségét. Kandahar - Hilmand és Herat után - Afganisztán harmadik legna­gyobb tartománya. Nagyon bonyo­területéről támogatott csoportok nem titkolják, elsősorban Kandahar hasonló nevű tartományi központját akarják elfoglalni. Éppen ezért az afgán fegyveres erők megerősítet­ték a város védelmét. Az ellenzéki csoportokkal vívott harcokban több sikert értek el, a héten például az egyik külvárosban számoltak fel egy egységet. Harcok folynak az északi Kunduz tartományban is. Ismeretes, a ha­sonló nevű tartományi központot au­gusztusban egy hétre elfoglalta a fegyveres ellenzék. A szélsőséges csoportok elleni harcokba most be­kapcsolódtak a helyi pastu törzsek is. Az egyik legnépesebb pastu törzs több mint száz harcosból saját ezre­det hozott létre. Mohamed Isak Ozsuma altábor­nagy, aki Észak-Afganisztánban irá­nyítja a hadműveleteket, üdvözölte a pastu törzsek döntését. A törzsi alakulatok ugyanis tökéletesen is­merik a terepet, és így jelentős se­gítséget tudnak nyújtani a szélsősé­gesek elleni harchoz. A pastukat az késztette erre a döntésre, hogy az általuk lakott területet végigrabolták a szélsősé­gesek, számos ártatlan ember vesz­tette életét. Szihanuk vádolja a vörös khmereket A herceg levelet küldött Teng Hsziao-pingnek (ČSTK) - Norodom Szihanuk herceg, a kambodzsai ellenzék vezetője szerdán azzal vádolta meg hivatalos szövetsége­seit, a vörös khmereket, hogy polgári személyeket gyilkolnak meg és a mene­kültek körében, Thaiföldön, brutális akció­kat hajtanak végre, ezreket hurcolnak el erőszakkal. Ezen túlmenően a Szihanuk- hívek körében is sorozatosan mészárlást rendeztek. A Szihanuk herceg bangkoki hivatala Lesotho Pápai látogatás és terrorakció (ČSTK) - Lesotho fővárosában Maseruban egy dél-afrikai terrorista­ellenes kommandó szerdán este megtámadta azt az autóbuszt, mely­ben négy fegyveres 71 túszt tartott fogva. A tűzpárbaj során az ember­rablók közül hármat megöltek, a ne­gyediket letartóztatták. Egy utas is életét vesztette és tizenegyen meg­sebesültek. Mint ismeretes, a fegyveresek kedden este támadtak rá az autó­buszra. A járműben apácák, gyere­kek és tanárok tartózkodtak, akik vidékről a pápa fogadtatására utaz­tak Maseruba. A túszszedők az ille­gális, ún. lesothoi felszabadítási hadseregnek a tagjai, akik találkozni akartak a pápával és II. Moshoes­Kína Tábornokok kinevezése (ČSTK) - Több mint húsz évvel ezelőtt szüntették meg a katonai tisztségeket a kínai népi felszabadí­tó hadseregben. Most helyreállítják a katonai rangokat, szerdán hivata­losan kinevezték az első 17 új tábor­nokot. Ünnepi keretek között a kine­vezési okleveleket a Központi Kato­nai Bizottság elnökhelyettesei: Csao Ce-jang, a Kínai KP KB főtitkára és Jang Sang-kun államfő adták át. A 17 tábornok kinevezésével foly­tatódik a kínai hadsereg reformja. A rangjelzések helyreállítását az idén hagyta jóvá a parlament állan­dó bizottsága. Csao Ce-jang az ünnepségen hangsúlyozta, hogy a hadsereg re­formja közvetlen hatással van az ország stabilitására és a nép boldo­gulására. hoe királlyal, valamint menedékjo­got követeltek a brit külképviseleti hivataltól. A lesothói kormány ez ügyben Dél-Afrika segítségét kérte. II. János Pál szerdán Johannes­burgból - a rossz időjárás miatt itt szállt le a repülőgépe - autóval uta­zott Lesothóba. A pápát kísérő gép­kocsikonvoj egyébként egy kilomé­terre haladt el a túszdráma színhe­lyétől, kb. negyed órával azelőtt, hogy rátámadtak az emberrablókra. által közreadott nyilatkozat szerint a me­nekültek kérdésével foglalkozó nemzet­közi szervezeteknek tudomásuk van a gyilkosságokról. Az ellenzéki vezető ezért nyilatkozatban szólította fel az ENSZ főtitkárát és a vörös khmereket támogató meg nem nevezett hatalmakat, tegyenek erőfeszítéseket a khmerek te­vékenységének megszüntetésére, xxx Li Peng kínai kormányfő tegnap Pe- kingben fogadta Li Kuan Yu szingapúri miniszterelnököt, aki tegnap érkezett hi­vatalos látoqatásra Kínába. Az Új Kína hírügynökség szerint a fe­lek a kétoldalú gazdasági együttműkö­désről és a kambodzsai helyzet békés megoldásának lehetőségeiről folytattak megbeszéléseket. Li Kuan Yu átadta Noro­dom Szihanuk herceg Teng Hsziao- pingnek szóló üzenetét, melyben közöl­te: mégsem lép ki a hárompárti kambo­dzsai ellenzéki koalícióból és a jelenlegi kormánnyal Phompenhban folytat majd tárgyalásokat. Többek között javasolta: az ellenzéki pártok és a jelenlegi phnom- penhi kormány részvételével alakítsanak négypárti kormánykoalíciót. Granma-kommentár a provokáció hátteréről Kinnock bírálja a londoni kormányt a kubai nagykövet kiutasítása miatt (ČSTK) - A kubai Granma napi­lap tegnapi számában részletesen foglalkozik a hétfői londoni incidens­sel. Mint ismeretes, Florentino Az- pillaga kubai disszidens, a CIA ügy­nöke négy további személy köz­reműködésével fenyegetőzésekkel próbálta rábírni Carlos Medina Pe- rezt, a kubai nagykövetség kereske­delmi tanácsosát a dezertálásra. A kommentár a CIA és a brit titkos- szolgálat egyik legszánalmasabb közös akciójának nevezi az esetet, melynek során Medina kénytelen volt fegyvert használni. A brit kor­mány ezt követően Medinát kiutasí­totta az országból, s hasonló döntést hozott Oscar Fernandez Mell kubai nagykövet esetében is, akinek ugyan semmi köze nem volt az eset­hez, viszont - Timothy Eggar brit külügyi államminiszter szerint - fele­lősséget kell vállalnia alkalmazott­jáért. A Granma rámutat; Azpillaga je­lenlegi tevékenységére való tekin­Ramasvami Venkataraman prágai látogatása előtt Azonosan ítéljük meg a leszerelési problémákat (ČSTK) - Ramasvami Venkata­raman indiai államfő közelgő cseh­szlovákiai látogatása előtt nyilatko­zott a Csehszlovák Sajtóiroda tudó­sítóinak Aftab Seth, az indiai kül­ügyminisztérium képviselője. El­mondta, az államfő látogatásának célja a hagyományosan szívélyes kétoldalú kapcsolatok további elmé­lyítése. Említést tett a hosszú távú kapcsolatok magas szintjéről és hangsúlyozta, India folytatni akarja a véleménycserét a két országot érintő kérdésekről és az emberiség globális problémáiról. A kérdésre, hogyan értékeli India Csehszlovákia szerepét a leszerelé­si folyamatban, Aftab Seth elmond­ta: India támogatja a Miloš Jakeš, a CSKP KB főtitkára által előterjesz­tett javaslatot, hogy a Varsói Szer­ződés és a NATO érintkezési vona­lán hozzák létre a bizalom, az együttműködés és a jószomszédi kapcsolatok övezetét. India úgy véli, ezt a csehszlovák felhívást to­vább kellene fejleszteni, mivel ösz­tönzi olyan szerződések megköté­sét, mint a szovjet-amerikai megál­lapodás a közepes és rövidebb ha­tótávolságú nukleáris rakéták fel­számolásáról. Másrészt - mondotta az indiai politikus - Csehszlovákia támogatta az ún. delhi hatok lesze­relési kezdeményezését, ugyanígy Radzsiv Gandhi miniszterelnök ak­ciótervét, amelyet júniusban az ENSZ rendkívüli leszerelési ülés­szakán terjesztett elő. Csehszlová­kia és India azonosan vélekedik ar­ról, milyen lépéseket kell tenni a le­szerelés terén. A kölcsönös együtt­müködés ezen a területen nagyon magas szintű. Aftab Seth a továbbiakban szólt arról, vannak lehetőségek a kétolda­lú kereskedelem továbbfejlesztésé­re is, s India érdeklődik a tudomá­nyos-műszaki és kulturális együtt­működés elmélyítése és bővítése iránt. tettel az Egyesült Államok területén és kívüle sem mozoghat szabadon a CIA jóváhagyása nélkül. Elképzel­hetetlen tehát, hogy nagy-britanniai tartózkodása az ottani hatóságok közreműködése nélkül valósult vol­na meg. Neil Kinnock, a brit ellenzéki Munkáspárt vezetője a BBC rádió- állomásnak adott nyilatkozatában ki­jelentette; a brit kormány reagálása ebben az esetben túlzott volt. Egy­idejűleg felszólította a kormányt, ad­jon magyarázatot az incidensre. Johannesburg Polgárjogi harcosok az amerikai konzulátusra menekültek (ČSTK) - Három dél-afrikai apart- heid-ellenes harcos már három nap­ja tartózkodik az Egyesült Államok johannesburgi konzulátusán. Itt ke­restek menedéket, miután kedden megszöktek egy börtön kórházából. Murphy Morobét, a fajüldözés ellen küzdő Egyesült Demokrata Front sajtótitkárát, Valii Moosát, a szervezet egyik vezetőjét és Vusi Khanyilét, az iskolaügy válságos helyzetével foglalkozó országos bi­zottság elnökét 1986 júniusától, vagy­is a rendkívüli állapot kihirdetése óta bírósági eljárás nélkül tartották fogva. A pretoriai kormány, hogy elkerül­je a diplomáciai súrlódást az Egye­sült Államokkal, szerdán ígéretet tett, szabadon engedi a három me­nekültet. A polgárjogi harcosok ügy­védjük útján közölték: fel akarják hívni a figyelmet a rendkívüli állapot bevezetése után vádemelés nélkül letartóztatott személyek kétségbeej­tő helyzetére. Közülük sokan már 27 hónapja vannak bebörtönözve. Az amerikai konzulátus vezetősé­ge úgy döntött, nem adja ki a fog­lyokat. Visszatekintés Münchenre - 50 év távlatából (1) ötrészes cikksorozatot indítunk a müncheni szerződés 50. évfordulója kapcsán. Igyekszünk bemutatni azt az európai helyzetet, amely a diktátum aláírásához vezetett, feltárni azokat az indokokat, melyek az érintett feleket ennek a lépésnek a megtételére késztették. Csehszlovákia volt soron 1938 tavaszán még el sem ült a felhábo­rodásnak az a hulláma, melyet az Auszt­ria elleni náci agresszió keltett a világ közvéleményében, amikor a prominens náci vezérek már bizalmasan közölték barátaikkal, hogy legközelebb Csehszlo­vákia kerül sorra. Ausztria bekebelezése után Németország olyan előnyös stratégi­ai helyzetbe került, hogy minden oldalról támadást intézhetett a köztársaság ellen. 1938 márciusának végén Hitler Németor­szágba hívta Henleint, a csehszlovákiai német kisebbség nácista pártjának „ve­zérét", s az „ötödik hadoszlop“ szerepét osztotta ki rá a köztársaságban. A náci agresszív célokat továbbra is a párt áital a német kisebbség számára „egyenjogú­ságot“ követelő szólamokkal akarták lep­lezni. így akarták a világ közvéleménye előtt eltitkolni a valódi célt, vagyis a Cseh­szlovákia elleni agresszió előkészítését. Igyekeztek azt a látszatot kelteni, hogy nem Németország és Csehszlovákia közti vitáról van szó, hanem a Csehszlo­vák államon belüli válságról. Hitlernek, a csehszlovákiai válság fő szervezőjének csak később kellett színre lépnie, miután már sikerült előkészíteni és kikonstruálni a „bizonyítékokat“ a csehszlovákiai né­met kisebbség „kegyetlen üldözéséről és elnyomásáról“. Akkor kellett Hitlernek se­gítségnyújtás ürügyén fellépnie Cseh­szlovákiával szemben. Hitler közvetlen utasításai alapján 1938 áprilisában és májusában a náci parancsnokság hozzálátott a Fali Grün terv irányelveinek pontosításához. Ezen a fedőnéven készült már 1937 óta a köz­társaság elleni agresszió. A támadást a náci hadsereg hajtotta volna végre Len­gyelország és Magyarország egyidejű se­gítségével. így akarták a csehszlovák kor­mányt mielőbbi kapitulációra kényszeríte­ni, szövetségeseit pedig kész tények elé állítani, még mielőtt hatékony segítséget nyújthattak volna. A Csehszlovákia elleni agresszió villámháború jellegű lett volna, kiélezett Csehszlovákia-ellenes kampány és a köztársaság teljes diplomáciai-politi­kai elszigetelése előzte volna meg. A náci Németország ilyen eljárásának és tervei­nek következtében rövid, de éles küzde­lem kezdődött a nemzetközi közvélemény megnyeréséért, a fasiszta Németország által előidézett válság okainak és céljai­nak helyes megértéséért és leleplezésé­ért. Ezzel egyidóben konkrét és közvetlen diplomáciai küzdelem kezdődött a náci agresszió elhárításáért vagy „békés úton“ való megoldásáért a brit megbékél- tetési politika alapján. Ausztria lerohanása után a csehszlo­vák kormány teljes mértékben tudatosí­totta, hogy fokozódik a náci nyomás. Ugyancsak nyilvánvaló volt, hogy ennek a nyomásnak az ereje a nyugati nagyha­talmak politikai állásfoglalásaitól fog füg- geni. A csehszlovák kormánypolitika to­vábbra is illúziókban ringatta magát Fran­ciaország és Nagy Britannia álláspontját illetően, s nem volt képes felismerni, hogy a köztársaságot nemcsak a német impe­rializmus, hanem a nyugati demokráciák áruló politikája részéről is halálos vesze­delem fenyegeti. Beneš helytelenül azt feltételezte, hogy a nyugati nagyhatalmak törekvése a náci Németországgal való megállapodásra egy új európai egyen­súlyhelyzet megteremtését célozza. A köztársaság nem állhat ennek útjában, ellenkezőleg, ha készséget tanúsít a Hen- lein pártjával való megállapodásra, hoz­zájárul az általános európai rendezéshez és Németországgal való saját megbéké­léséhez is. Chamberlain kormánya Ausztria beke­belezése után a külügyminisztérium által kidolgozott több elemzés alapján tisztázta elképzeléseit a Németországgal szembe­ni viszonyáról. A brit levéltárak hozzáfér­hetővé vált anyagai alapján a csehszlovák történészek a 70-es években pontosabb képet kaptak ezen 'időszak külpolitikai irányvonaláról. E szerint az alapgondolat változatlanul a Németországgal való együttműködés elérése volt és az elutasí­tó álláspont a francia-szovjet-csehszlo- vák megállapodással szemben. Cham­berlain ezt úgy juttatta kifejezésre, hogy kétségbe vonta a kollektív biztonság elve­it és a Népszövetség által a támadás áldozatának való segítségnyújtás alapel­veit. Ebből kiindulva a brit politikusok az 1938. április 28-án és 29-én Londonban megtartott francia-brit tárgyalásokon nem voltak hajlandóak közvetlen kötelezettsé­get vállalni Csehszlovákia védelmére, el­lenkezőleg, azt tanácsolták Prágának, hogy tegyen „ésszerű“ engedményeket a henleinistáknak. Bizalmas csatornákon olyan híreket szellőztettek, hogy „Cseh­szlovákia sorsa már meg van pecsétel­ve“. Londonban gyakorlatilag mindent megtettek azért, hogy a német követelé­seknek kedvezzenek és a csehszlovák kormányt rákényszeritsék a döntő enged­mények megtételére is. Megpróbálták Franciaország számára is lehetővé tenni, hogy megszabaduljon a Csehszlovákiá­val szemben vállalt kötelezettségeitől. Halifax külügyminiszter a köztársaság semlegesítését, a szudétanémet kérdés megoldásáról való népszavazást fontol­gatta. A csehszlovák válságot minden áron „békés úton“ akarták megoldani, vagyis a köztársaságra gyakorolt nyo­mással, hogy a nemzetek önrendelkezési jogának alkalmazása jegyében eleget te­gyen a náci követeléseknek és határte­rületét adja át Németországnak. Ezt igye­keztek olyan formában és olyan módsze­rekkel megtenni, hogy ne Nagy-Britanniá- ra háruljon a felelősség a további fejlemé­nyekért. Az anschluss utáni bonyolult helyzet­ben, a brit politika szemmellátható válto­zásai ellenére a kormányzó csehszlovák burzsoázia továbbra is Franciaországban kereste a biztonság kulcsát. 1938 nyarán abból a meggyőződésből indultak ki, hogy ha sikerül megőrizni a francia-csehszlo­vák szövetség rendithetetlenségét, akkor a francia segítségnyújtás kikényszerítené Nagy-Britannia közbelépését is. Prágá­ban valahogy nem vették észre, hogy a francia diplomácia elkezdett visszakoz­ni, kibúvókat keresett és főleg teljes mér­tékben alkalmazkodni kezdett a brit eljá­ráshoz. Bonnet francia külügyminiszter a nyáron azt üzente Londonba, hogy a francia kormánynak „egyáltalán nem áll szándékában valamilyen akciót kezde­ményezni anélkül, hogy tanácskozna Őfelsége kormányával. Nyomást fog gya­korolni Csehszlovákiára, hogy rákénysze­rítse az engedményekre a szudétanémet kérdésben, amikor csak Nagy-Britannia szükségesnek tartja ezt. Ha ennek Cseh­szlovákia nem tesz eleget, és hajthatatlan marad, akkor a francia kormány teljesen jogosan kijelenthetné, hogy Franciaor­szág felmentve érzi magát kötelezettsé­gei alól“. Egyes politikusok Párizsban megfeledkeztek arról, illetve nem akarták látni és megérteni azt az elementáris dolgot, hogy Csehszlovákia védelme a francia érdekek védelme is volt, s hogy Hitler a szudétanémet kérdés kiragadásá­val csak leplezte agresszív terveit. Ezeket a tényeket, és más összefüggéseket is, viszont teljes mértékben megértették a Szovjetunióban. Ausztria lerohanása utáni első sajtó- konferenciáján Molotov szovjet külügymi­niszter senkiben sem hagyott kétségeket a Szovjetunió álláspontját illetően: „A szovjet kormány elismeri a Franciaor­szággal és Csehszlovákiával a kölcsönös segítségnyújtásról kötött szerződésekből rá háruló kötelezettségeit, és kijelenthe­tem, hajlandó részt venni az agresszió további terjedésének megakadályozását célzó kollektív akciókban“. A csehszlovák kormányt további illetékes szovjet szemé­lyiségek is biztosították arról, hogy a Szovjetunió eleget tesz kötelezettségei­nek. Fierlinger nagykövet jelentései ezt állandóan megerősítették. A szovjet kép­viselők számos jelentős nyilvános és dip­lomáciai állásfoglalása azonban nem gyakorolt lényeges hatást Beneš elnök politikai irányvonalára. Számára a Szov­jetunióval szembeni viszony továbbra is a nyugati hatalmak Szovjetunióval szem­beni viszonyának függvénye volt. Nem akarta feláldozni, sem elveszíteni ezt a szövetséget, de kihasználását sem mérlegelte. Továbbra is hű maradt nyuga­ti orientációjához. Még abban az időben is, amikor riasztó hírek érkeztek a nyugati hatalmak diplomáciai lépéseiről, azt a né­zetet vallotta, „Nyugat-Európának érde­ke, hogy független állam maradjunk, erre van szüksége“. Ez akkor volt, amikor a nyugati, mindenekelőtt a brit diplomácia mindent megtett azért, hogy a béke „megmentése“ érdekében feláldozza Csehszlovákiát. Valójában Hitlert mentet­ték, a náci rezsimet, gyakorlatilag ösztö­nözték a harmadik birodalom vezetőinek agresszív ambícióit. VALERIÁN BYSTRICKÝ

Next

/
Thumbnails
Contents