Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)

1988-09-15 / 218. szám, csütörtök

A nemzeti bizottságok szerepe a szocialista demokrácia fejlesztésében és a gazdasági mechanizmus átalakításában (Folytatás az 5. oldalról) A nemzeti bizottságoknak jobban kell kihasználniuk a lehetőségeket abban, hogy eszközeiket és tevé­kenységeiket a vállalatok, szövetke­zetek, más intézmények, illetve a Nemzeti Frontban tömörülő szer­vezetek tevékenységével és eszkö­zeivel társítsák. Az adott ötéves tervidőszak költ­ségvetési tervében meg kell hatá­rozni, hogy a köztársaságok költ­ségvetéséből milyen összegű dotá­ciók és szubvenciók kerülnek a nemzeti bizottságok költségveté­seibe. El kell érni, hogy ezeket a do­tációkat az előre jóváhagyott költ­ségvetési szabályok szerint objektí- ven osszák szét a különböző szintű nemzeti bizottságok között, attól függően, hogy konkrétan hogyan já­rulnak hozzá az állampolgárok szük­ségleteinek kielégítéséhez. Ezzel párhuzamosan programszerűen korlátozni kell a pénzügyi források elosztásának eddigi módját a külön­böző szintű nemzeti bizottságok kö­zött úgy, hogy az újraosztás eddigi formái, például a fejlesztési és tarta­lékalap legkésőbb 1991-ig meg­szűnjenek. Azonkívül, hogy a béradó jelentős részét az alapszintű és a járási nem­zeti bizottságok költségvetéseibe kell befizetni, meg kell oldani a nem­zeti bizottságok saját tervezett bevé­teleinek növelését, az egységes be­fizetések és adók rendszere kereté­ben. A városokban és községekben a nemzeti bizottságok, valamint a vállalatok és szövetkezetek közti közvetlen gazdasági kapcsolatok alapját a helyi adóknak és illetékek­nek kell képezniük. Ennek érdeké­ben ezek igazgatását az eddigi gya­korlattól eltérően teljes mértékben az alapszintű nemzeti bizottságokra kell bizni, az ő segítségükkel kell konkretizálni a nemzeti bizottságok önfinanszírozásának alapelveit, a vállalatok és szövetkezetek rész­vételét a városok és községek fej­lesztésében területi korlátozások nélkül, például az üdülőkörzetekben is. Ugyanakkor javítani kell a nem­zeti bizottságok hatáskörében vala­mennyi adó és illeték igazgatását és ellenőrzését, következetesen be kell tartani a szocialista törvényességet, s meg kell akadályozni, hogy bármi­A kormányok és a CSKP KB El­nöksége átfogó intézkedéseket ho­zott a szolgáltatások színvonalának lyen adó befizetéséről megfeledkez­zenek. A saját bevétel fokozásának kér­dését differenciáltan kell megítélni, attól függően, hogy a nemzeti bizott­ságoknak eltérő funkciójuk van a vá­rosokban és a falvakban. Megkülön­böztetett figyelmet kell szentelni az olyan helyeken dolgozó nemzeti bi­zottságoknak, ahol nincs fejlett ipari vagy mezőgazdasági termelés, az idegenforgalom, az üdülés, a gyógy­fürdők stb. központjaiban. A rendeleteknek meg kell hatá­rozniuk, hogy a nemzeti bizottságok költségvetési forrását képezik majd az általuk létesített vállalatok egysé­ges befizetései. Bővíteni kell a nem­zeti bizottságok pótbevételeit, töb­bek között növelni a nemzeti bizott­ságok jogkörét, az állampolgárok ál­tal fizetett helyi illetékek területén. A hitelpolitika keretében lehetővé kell tenni, hogy több hitelt kapjanak a nemzeti bizottságok új vállalatok létesítéséhez. Az új gazdasági mechanizmus vi­szonyai között nő a költségvetés kiegyensúlyozottságának jelentősé­ge. Ezért az állampolgároknak ér­deklődést kell tanúsítaniuk a költ­ségvetési gazdálkodás kérdései iránt, konkrétan felül kell bírálniuk a város -, illetve falufejlesztés egyes terveit. Az alapszintű nemzeti bizottsá­gok feladata megerősítésének egyik feltétele gazdasági alapjuk fejleszté­se, ezért a nemzeti bizottságoknak az eddiginél jobban kell élniük azzal a jogukkal, hogy állami vállalatokat, üzemrészlegeket létesítsenek, tá­mogassák a nem mezőgazdasági szövetkezetek fejlesztését, a szo­cialista és az egyéni vállalkozás más formáit a lakosság szükségleteinek kielégítése érdekében. A nemzeti bizottságok által létesí­tett vállalatoknál érvényesíteni kell a gazdasági mechanizmus alapel­veit, miközben figyelembe kell venni az egyes ágazatok sajátosságait. A lehető legnagyobb mértékben kell kihasználni annak lehetőségét, hogy a nemzeti bizottságok üzem­részlegeket létesítsenek, amelyek jogi alanyként szerepelnek, az admi­nisztráció szempontjából nem igé­nyes az irányításuk, főleg a szolgál­tatásokban, a helyi építőiparban, a lakások és az épületek karbantar­tásában. emelésére, gazdasági mechanizmu­suk átalakítására a 8. ötéves terv­időszakban. A nemzeti bizottságoknak minden formát ki kell használniuk a szolgál­tatások fejlesztésére, tehát a szako­sított vagy több profilú vállalatokat, a nemzeti bizottságok kisüzemeit, a mezőgazdasági vállalatokat, na­gyobb mértékben kell engedélyezni az egyéni munkavállalást, illetve bérbe adni az egyes egységeket. Olyan formákat is fejleszteni kell, amelyek gazdaságilag és társadal­milag kívánatosak, így például egyes szolgáltató tevékenységeket a Nemzeti Front társadalmi szerve­zetei is végezhetnek. Annak érdekében, hogy a lakás­gazdálkodási vállalatok, a víz- és csatornaművek, a városi közlekedé­si vállalatok áttérhessenek az állami vállalat rezsimjére, meg kell változ­tatni a nemzeti bizottságok eddigi dotációs politikáját. A vállalatok be­vételének dotálásával kell kiegyen­líteni a szolgáltatások gazdasági ára, valamint a lakosság számára meghatározott alacsonyabb értéke­sítési árak közti különbségeket. A dotációkkal és szubvenciókkal csak a kimutatható többletkiadáso­kat szabad fedezni, beleértve a be­ruházási költségeket is. A költségvetési és a dotált szer­vezetek a nemzeti bizottságok ha­táskörében a társadalmi fogyasztás ágazatában a döntő gazdasági for­mát jelentik. Folytatni kell racionális elrendezésüket és hatékony irányí­tásukat. Ez megköveteli, hogy az okta­tásügyben, a testnevelésben, az egészségügyben és a szociális ellá­tásban, a kultúrában (a költségveté­si és a dotált szervezetekben), a va­lós szükségleteket objektivizáló pénzügyi normákat alkalmazzunk. Ki kell dolgozni az anyagi és műsza­ki ellátottság, a munkaerő számának és struktúrájának, valamint a fo­gyasztás normatíváit, ezek orientá­ciós jellegűek lesznek, hogy lehető­vé váljon az eltérő feltételek és a jö­vőbeli szükségletek respektálása. Kölcsönösen össze kell kapcsolni a terv, a finanszírozás és a teljesít­mények mutatóinak rendszerét, hogy az relatív és stabil legyen, lehetővé tegye, hogy rugalmasan reagáljunk a növekvő szükségletek­re, miközben érvényesíteni kell az önelszámolás egyes elemeit és fo­kozni a vezetők felelősségét a gaz­dálkodás eredményeiért. Fokozni kell érdekeltségüket a bevételek képzésében. Lehetővé kell tenni, hogy a megtakarított bér, tárgyi ki­adásokra szánt összegek, valamint a terven felüli bevétel egy részét átutalják az anyagi érdekeltség alapjába, és a maradékot az egyik évből átvigyék a másikba. Az állami költségvetésből a cél­szubvenciók révén kell a nemzeti bizottságoknak finanszírozniuk az oktatásügyben, az egészség­ügyben, a szociális biztosításban, a kultúrában, a sport- és testneve­lésben, a gyermekek és a fiatalokat szolgáíó létesítményekben a döntő társadalmi beruházásokat, ameny- nyiben az építésük nem lesz a komplex lakásépítés része. A nemzeti bizottságok szabályozni fogják a beruházásokat, s főleg a pénzügyi források limitjeit. A nem­zeti bizottságoknak nagyobb döntési Az említett intézkedések életbe lépése megköveteli, hogy a köztár­saságok és az egyes területek felté­teleire lebontsák azokat, de ugyan­akkor tükrözzék őket a törvények és a törvényerejű rendeletek is. A Cseh Nemzeti Tanács és a Szlovák Nem­zeti Tanács júniusban a nemzeti bizottságokról szóló törvény novellá­jával már módosított néhány kér­dést. így például annak érdekében, hogy a nemzeti bizottságok munká­jában elmélyüljön a szocialista de­mokrácia, kötelezővé vált, hogy a nemzeti bizottságok a legfonto­sabb kérdéseket előzetesen meg­tárgyalják az állampolgárokkal, megerősödik a választott szervek szerepe és a polgári bizottságok feladata. A novella rögzíti a gazda­sági mechanizmus átalakításának alapelveit a nemzeti bizottságok gazdálkodásában és kialakulnak a jogi feltételek ahhoz, hogy a nem­zeti bizottságok az átalakítás aktív szubjektumaivá váljanak, társadalmi küldetésüknek megfelelően. A nemzeti bizottságokról szóló törvényt 1967-ben fogadtuk el, azó­ta többször módosítottuk és kiegé­szítettük. A változtatások érintették a törvény eredeti koncepcióját, és így ma már nem egységes. Ezért a nemzeti bizottságokkal együttmű­ködve megkezdjük a Cseh Nemzeti Tanács és a Szlovák Nemzeti Ta­nács nemzeti bizottságokról szóló új törvényei alapelveinek kidolgozását, és 1990 első felében a javaslatot a különböző szintű nemzeti bizottsá­gok és aktívája elé terjesztik. A nemzeti bizottságokról szóló új törvények tartalmazni fogják azokat az alapelveket és intézményeket, amelyek beváltak a nemzeti bizott­ságok eddigi gyakorlatában. Társa­dalmunk és államunk mai fejlettségi szintjével összhangban új módon határozzuk meg helyzetüket, szer­vezésüket, hatáskörüket és jogkörü­ket. Az új törvények tükrözik majd joguk lesz a beruházások tárgyi tar­talmáról és struktúrájáról, miközben nagyobb felelősség hárul rájuk a pénzügyi források, a költségvetési kiadások és a beruházások terén a szükséges tartalékok limitjeinek megtartásáért. Lehetővé kell tenni, hogy a nemzeti bizottságok ezen a téren az infrastruktúrát saját épít­kezési beruházásaik keretében, sa­ját forrásaikból építsék, a közös beru­házásokat is beleértve, kivitelezők révén, vagy saját erejükkel az épít­kezési beruházások tervének orien­tációs mutatóin felül is. a CSKP KB-nak a szocialista de­mokrácia elmélyítésével foglalkozó ülése határozatait. Ezekből az alapvető dokumentu­mokból kiindulva új törvényterveze­teket dolgoznak ki Prágáról és Brati- slaváról. A nemzeti bizottságok ön- igazgatási jellegének kiemelése, to­vábbi tevékenységük demokratizá­lása, tanácskozásaik javítása meg­követeli, hogy törvénytervezetet dol­gozzunk ki a nemzeti bizottságok képviselőiről, a nemzeti bizottságok ügyrendjéről és a választásokról. Az említett jogi módosítások nem oldják meg azonban a nemzeti bi­zottságok helyzetével kapcsolatos valamennyi kérdést, valamint a nemzeti bizottságok gazdálkodá­sának átalakításával összefüggő problémákat. A nemzeti bizottságok helyzetének és önállóságának meg­erősítéséhez ezért további törvény- módosításokra is szükség lesz, eze­ket a gazdasági mechanizmus át­alakításával kapcsolatos jogi feltéte­lek megteremtésére vonatkozó kor­mányintézkedések alapján készítik elő. A alapvető rendeletekkel kap­csolatban jogilag módosítják a terü­leti tervezést, a gazdasági tervezést a nemzeti bizottságokon belül, a szocialista szervezeteknek a nem­zeti bizottságok költségvetésébe va­ló befizetéseinek tarifáját, a nemzeti bizottságok költségvetési szabályait, a nemzeti bizottságoknak az állami költségvetésből juttatott beruházási és nem beruházási dotációk alapel­veit, az eszközök és tevékenységek társításának törvényes szabályozá­sát, és a nemzeti bizottságok hatás­körében végzett tevékenységek szabályozását. Az említett intézkedéseket, vala­mint a jóváhagyott dokumentumból eredő további feladatokat, amelyek a nemzeti bizottságok területén az átalakításra vonatkoznak, a CSSZK és az SZSZK kormányai programok­ba bontják le. Bővíteni a szolgáltatások választékát Szükség van a jogszabályok megváltoztatására A RÉGI IPARÁG HÁZASSÁGA AZ ÚJ TUDOMÁNNYAL Biotechnológia a A papírgyártás iparágaink között azokhoz tartozik, amelyek a legnagyobb történelmi múltra tekinthet­nek vissza, hiszen a papír története legalább kétezer éves. A biotechnológia nevét viszont csak most kezdjük megtanulni és múltja jóformán nincs, csak jövője van. Az viszont biztosnak látszik, hiszen úgy emlegetik, mit a tudományos-technikai fejlődés leg­fontosabb irányainak egyikét, s ahogyan halad előre a kutatás ezen a területen, ugyanúgy növekszik papírgyártásban jelentősége a gyakorlatban is. A CSSZSZK kormánya jóváhagyta a hosszú távú országos biotechnológiai kutatási és alkalmazási programot, a biotechnológia a KGST-országok öt kiemelt tudományos-technikai fejlesztési irányzata közül az egyik, s ezen kívül még a Csehszlovákia és a Szovjetunió között megkötött 2000-ig szóló tudományos együttműködési szerző­désben is az elsőrendű feladatok között szerepel a biotechnológia fejlesztése. Alapanyaggá válik a hulladék De mit tud ez a biotechnológia, ha manapság ezt tárgyalja szinte min­den tudományos fejlődésről szóló cikk, témája a tudósok találkozóinak, s például a gépipari vállalatok jövőre vonatkozó fejlesztési irányzatainak sikerrel kecsegtető „titkos favoritja“ a biotechnológiai berendezések gyártása? Alkalmazása ina már szinte min­dennaposnak tűnik az állattenyész­tésben, az élelmiszer- és gyógy­szeriparban, s nem véletlenül volt szó az első mondatban a papírgyár­tásról, mivel az észak-morvaországi Paskovi Cellulóz- és Papírgyárban éppen ezt a nagymúltú iparágat si­került társítani a biotechnológiával. A papírgyártásban ugyan a hulla­dék nagy része feldolgozásra kerül (vagy egyszerűen csak elégetik), de 9k( emlékszik még a Ružomberok alatt folyó, fehér habbal borított, tíz évvel ezelőtti Vágra, vagy a merkap­tánok orrfacsaró bűzére, vagy aki­nek tudomása van a Sajó igénybe­vett ,,emésztőképességéröl“ - igaz a megengedett normán belül - az belátja, hogy a környezetvédelmet elősegítő technológiákat a papíripar is üdvözli. A természetes nyomáson, nor­mális hőmérsékleten végbemenő átalakulási folyamat energiaigénye szinte minimális, s ez az első nagy előny amit a biotechnológia nyújtani tud. A másik az, hogy zárt, hulladék nélküli gyártási ciklus valósítható meg alkalmazásával. Ezek a tények olyan időszakban, amikor az ener­giatakarékosság és a környezetvé­delem a leginkább kívánatos ténye­zők a gazdaságban, a biotechnoló­gia alkalmazását nagyon kívánatos­sá teszik. Igaz, biológiai módszere­ket már a század első felében is alkalmaztak a papíriparban (etanolt és fehérjét is gyártottak a cellulóz­gyárak némelyikében, mellékter­mékként), de a biotechnológia ezen a téren egy további előrelépést biz­tosít azzal, hogy komplexebbé teszi a faanyag kihasználását. A paskovi papírgyár a cellulóz előállítására a szulfit módszert alkalmazza, s en­nek mellékterméke a leginkább al­kalmas a további biológiai feldolgo­zásra. Egy tonna cellulóz előállítá­sánál 240 kg biológiailag értékesít­hető anyagot is nyernek, de felhasz­nálhatók az eljárásban más, a gyár­tás során keletkező hulladékok is. Erre alapozták tehát azt az üzem­egységet, amely a biotechnológia segítségével takarmányozásra al­kalmas fehérjét gyárt európai mére­tekben is jelentős, 24 ezer tonnás mennyiségben évente. Egyesülés alakul Az alapvető elképzelés az volt, hogy hulladékmentessé tegyék a cellulózgyártást, s ehhez minimális mértékben használjanak fel energiát és vizet, de a gazdasági eredmé­nyek optimálisak legyenek. A ligno- cellulóz hulladékok ilyen jellegű hasznosítása alapos előkészítést igényelt már a tudományos kutatás részéről is. A paskovi gyár ebben a CSTA Mikrobiológiai Intézetével, a Bratislavai Papír- és Cellulózipari Kutatóintézettel éppen úgy együtt­működött, mint a termelőegység re­alizálásánál a Prágai Chemoprojekt tervezőintézettel vagy a Chepos vegyipari gépgyártó vállalattal. A fel­sorolt intézetek és vállalatok alakí­tották meg azt a tudományos-terme­lési egyesülést, amely azután létre­hozta a paskovi gyáregységet. Az élesztő, fehérjék, zsírok és vitaminok forrása - ember és állat számára egyaránt. A takarmány­élesztő kihasználása az állatte­nyésztésben azonban nem eléggé hatékony, s mivel ezt az anyagot még tovább lehet tisztítani, növelhe­tő a takarmányozás hatásfoka is. A takarmányélesztővel elkevert bio­masszának fehérjévé való átalaku­lása (ezt a szót kell alkalmazni, mi­vel a mikroorganizmusok hatására a folyamat külsőleg magától megy végbe) folyamán még egy sor élel­miszeripari, vegyipari, gyógyszer- ipari feldolgozásra alkalmas „mel­léktermék" is keletkezik, például a növekedésszabályozó anyagok vagy a vitaminkészítmények előállí­tásához. Előnye még a biotechnoló­giai módszereknek az is, hogy nem igényelnek teljesen steril körülmé­nyeket. Követendő példa A távlati cél az, hogy a papírgyár­tás teljes hulladékán kívül - ez 12 ezer tonna - a Litvínovi Vegyimű­vekből szállított etanolt is felhasz­nálják majd a takarmányélesztő ké­szítéséhez. Speciális mikrobiológiai termékek előállításához pedig az a faanyag is megfeiel (háncs, faág, faforgács), amely ma még (a teljes fakitermelés 30-40 százaléka) mint hulladék, az erdőkben marad. Ez évente 100 ezer tonna faanyagot jelent. De hasznosításra kerül Paskov- ban a Šumperki Lengyár hulladéka és az ugyanott működő fafeldolgozó üzem fűrészpora és faforgácsa is. Tulajdonképpen az egész Észak- morvaországi kerületből ide gyűjthe- tik be a biomasszát és a papírgyár­tás melléktermékeit. A felhasználha­tó alapanyag mennyisége messze felülmúlja azt a kapacitást, amelyet az első szakaszban felépítettek, így az építés tovább folytatódik, és a jö­vőben Paskovban a cellulózgyártó kombinát biotechnológiai és cellu­lózkombináttá alakul át. Az a tény, hogy a biotechnológia nyújtotta lehetőségeket a papíripar ilyen széles körben és sokrétűen tudja alkalmazni, s ebből gazdasági hasznot tud felmutatni, arra ösztö­nöz, hogy más iparágakban is ko­molyan fontolóra vegyék a biotech­nológiai módszerek alkalmazását. Ezzel nemcsak a példában felsorolt előnyöket könyvelheti el a népgaz­daság, hanem a gépiparban is egy csúcstechnikának számító, termékeit külföldön is értékesíteni tudó ágazat megalapozására nyílik alkalom. ÚJ SZÍ 6 (Szénási) 1988. IX.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents