Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)

1988-08-11 / 188. szám, csütörtök

Hány éves kortól? A számítógép növekvő szerepe az oktatásban /"Rendes forradalom megy vb végbe az oktatásban a tan­eszközök területén, de ez pedagó­guskörökben - a tapasztalatok birto­kában - aligha vált ki nagyobb izgal­makat. Az utóbbi évtizedekben ugyanis gyakran jelentek meg olyan elméletek, eszközök és módszerek, amelyek megoldást ígértek az isme­rettömeg átadásának terheitől ros­kadozó pedagógiának. A gyakorlat­ban egyik sem jelentett komplex megoldást - nem is jelenthetett. Napjainkban a számítógépek hódí­tanak egyre nagyobb teret, s nyújta­nak segítséget az oktatás, a neve­lés, a személyiségformálás számos területén egy tucatnyi kísérleti isko­lában. Valószínűleg a számítógép sem fogja megváltani az oktatást, de egy olyan eszköz birtokába jutot­tunk, amelynek felhasználási lehető­ségeiről érdemes elgondolkodni és előnyeit feltétlenül ki kell használni az oktatásban is. A gazdaságirányítás és az elekt­ronikai ipar területén dolgozó szak­emberek szerint a tanulók számító- gépes műveltségének elmélyítése társadalmi érdek, mert végered­ményben ettől függ a tudományos fejlődés, a gazdasági és szociális előrehaladás. Az informatikának, mint tudományos diszciplínának nincs ugyan nagy múltja, de a jövő a komputereké, mert a számítás- technika hihetetlenül gyorsan töké­letesedik és egyre nagyobb teret nyer az iparban, az információfeldol­gozásban, a gazdaságszervezés­ben és az irányításban. A számító­gépek szédületes karriert futottak be nem is egész fél évszázad alatt. A modern elektronikus számítás- technika születésének időpontja 1945 decembere, akkor helyezték üzembe az ENIAC (Elektronic Nu­merical Integrator and Computer) digitális számítógépet. Ez az első generációs számítógép 300 számí­tási műveletet tudott percenként el­végezni. Most gyermekeink - már akik hozzájutnak - a negyedik gene­rációs gépekkel ismerkednek, ame­lyek a Neumann-elv alapján működ­nek; a számítógépekben processzor végzi az egymást követő számítási műveleteket. Jelenleg a japánok az ötödik ge­nerációs intelligens számítógépek létrehozásán munkálkodnak. 1992- ig kidolgozzák azt a számítógépet, amely meg fogja érteni a természe­tes emberi beszédet. Kezelése a je­lenleginél lényegesen egyszerűbb lesz. A szakértők véleménye szerint szövegfordításra fogják használni, de alkalmas lesz arra is, hogy a vál­lalat beérkező napi postáját átolvas­sa és összefoglalja a lényeget. A fenti tények ismeretében nyilván­való, hogy a számítógép nemcsak játékszer, és főleg nem divathóbort, hanem a hatékony munka és a haté­kony oktatás eszköze. A számítógé­pekben didaktikai szempontból is nagy lehetőségek rejlenek, mivel nagyon sok empirikus ismeretet ké­pesek tárolni, gyorsan és hatéko­nyan feldolgozni és alkalmazni az oktatási folyamatban. Ennek ellené­re nem várható, hogy a személyi számítógépek elterjedése megoldja az iskola minden gondját, de elterje­dése hozzájárulhat egy új látás- és gondolkodásmód kialakításához és elősegíti, hogy a sürgető társadalmi igényeknek minél hatékonyabban eleget tudjon tenni az iskola. Az oktatástechnikával kapcsola­tos kérdéseket három évvel ezelőtt, 1985 júniusában a Nyitrai (Nitra) Pedagógiai Főiskolán rendezett or­szágos konferencia vitatta meg. Ezt követően kezdődtek meg az elektro­nikának az oktatásban való felhasz­nálására irányuló kísérletek. A kon­ferencia vitaanyaga foglalkozott a pedagógusképzés és továbbkép­zés időszerű, oktatástechnológiai vonatkozású kérdéseivel. A pedagó­gustovábbképzés még csak a kez­deteknél tart, de a pedagógiai főis­kolák hallgatói már kapnak oktatás- technikai képzést, s ezen belül a számítástechnikai alapismereteket mintegy 27 órában gyakorolják. Az első lépéseket tehát megtettük afe­lé, hogy tanulóinkat intenzíven felké­szíthessük az elektronika széles kö­rű felhasználására a gazdasági és kulturális élet számos területén. Per­sze sok még a tennivaló. Még nem alakult ki a közoktatás információs rendszerének hálózata, a számító­gépek didaktikai alkalmazásában még csak a próbálkozásoknál tar­tunk. Tisztában vagyunk vele, hogy a számítógépes oktatás programter­ve csak akkor lehet sikeres, ha meg­felelő az oktatásügy anyagi bázisa, hiszen a pedagógiai hatékonyság, az oktatástechnikai korszerűsítés és az anyagi lehetőségek sok-sok szá­lon kötődnek egymáshoz. Az oktató-nevelő munkában nin­csenek csodák. Minden kis siker mögött rengeteg következetesen és szívósan végzett aprómunka, állan­dó önképzés húzódik meg. A számí­tógépek vonatkozásában nem sze­retnénk, ha az új eszközök és mód­szerek bevezetését hangos reklám kísérné, amely a pedagógusokban is, a szülőkben is a reálisnál na­gyobb reményt és várakozást kel­tene. A számítógépet nem lehet „köny- nyedén“ belopni az oktatási folya­matba. Az oktatástechnológusoknak és didaktikusoknak tisztázniuk kell az elérendő célokat, kidolgozni az alapelveket. Meg kell vitatni azt is, milyen mértékben lehet bevezetni a jelenlegi tantervekbe és milyen tantárgyakban mit oktassunk a szá­mítógép segítségével. Csak ezt kö­vetően foghatunk hozzá a megfelelő oktatóprogramok kidolgozásához. Papp Ferenc szerint: „Pillanatnyilag valószínűleg korai lenne arról be­szélnünk, vagy azt terveznünk, hogy az érvényes tanterveket többé-ke- vésbé jelentősen átépíthetjük a kis- számítógépek megjelenésének ha­tására." A számítógépek bevezetése fel­vet néhány lényeges kérdést. Meg kell határozni, melyik az az optimális életkor, amikor a gyermek már ké­pes a számítógéppel nemcsak ját­szani, hanem tanulni is. Külföldi - fő­leg angol és skandináv - kutatók eredményei arra utalnak, hogy a számítógépekkel 8-12 éves kor­ban célszerű a munkát megkezdeni, mert ebben az életkorban a gyerme­kek jó érzékkel rendelkeznek az elektronikai alapkészségek kialakí­tásához, nem félnek a gépek keze­lésétől. Eleinte vonzza őket az új játék, majd később az új lehetősé­gek felfedezése, az intellektuális iz­galmak. A számítógéppel alsó tagozaton több tantárgyban dolgozhatunk. Al­só tagozaton a matematika és a ma­gyar nyelv oktatásában alkalmazha­tó sikerrel, de nem elhanyagolható a számítógépek készségfejlesztő és nevelő hatása sem. Sokat hangsúlyozzuk a tanulói aktivitás jelentőségét. Éppen az ak­tivitás biztosítása miatt tartjuk haté­konyabbnak a számítógépet, mint az eddigi taneszközöket. A korszerű pedagógiai felfogás a tanuló tevé­kenységét állítja a tanítási-tanulási folyamat fókuszába. Ha a tanuló az órán passzív, ha csak befogadó a tanulási folyamatban, kevesebb ismeretet szerez. Ha viszont aktívan részt vesz az ismeretszerzésben, mennyiségileg is, minőségileg is más a tudása, mert sok és tartós ismeret birtokába jut. A hagyományos mód­szerrel összehasonlítva a számító­géppel tanuló gyermek kétségtele­nül sokkal aktívabban dolgozik. A számítógép kérdéseket tesz fel, s a válaszok helyességét rögtön ellenőrzi. A hibák így azonnal nyil­vánvalóvá válnak, a tudás hiányos­ságai kiderülnek. A munka folyamán a gép is adhat kiegészítő magyará­zatokat, de a jelen lévő pedagógust is megkérdezheti a tanuló, hogy közvetlen magyarázatot kapjon. E gy cikk keretei nem engedik meg, hogy részletesebben foglalkozzunk a témával. Célunk a tájékoztatás, s annak hangsúlyo­zása, hogy nálunk is valami új van születőben. Fel kell készülnünk a fo­gadására! TÖRÖK ZSUZSANNA Térszemlélet, sikerélmény Tudományos értekezlet a geometria tanításáról A közelmúltban került sor Brnó­ban a 7. matematikatanítási konfe­renciára, amelyet négyévenként a Csehszlovák Matematikusok és Fizikusok Szövetsége rendez meg. Ezúttal a résztvevők nem az egész matematikatanítás helyzetét ele­mezték, hanem ennek csak egy na­gyon fontos részét: a geometria taní­tást. A konferencia résztvevői arra kerestek feleletet, milyen helyet fog­lal el a geometriatanítás az általános műveltségen belül. A háromnapos értekezlet közel - száz résztvevője, akik között valamennyi típusú iskola tanára képviseltette magát, nagy ak­tivitással kapcsolódott be az érte­kezlet munkájába. Az alábbi írás csak a legfontosabb megállapítások és eredmények vázlatos ismerteté­sére szorítkozik. Egy előadás a geometriai alapis­meretek óvodai elsajátíttatásával foglalkozott, főleg a szabályos mér­tani testek felismerésének, elrende­zésének és csoportosításának kér­déseivel, valamint a térbeli orientáci­ónak mint a térszemlélet egyik alko­tóelemének a kialakításával. Ezek­nél a tevékenységeknél fontos a kel­lő számú és megfelelő eszközök szakszerű használata, amint azt az előadó is hangsúlyozta. Az alsó tagozat geometriaoktatási kérdéseit több résztvevő is taglalta. A felszólalók egy része amellett fog­lalt állást, hogy a geometriát már az alsó tagozaton lehet oktatni úgy, hogy az egy geometriai rendszer didaktikai transzformációja legyen, más szóval, hogy az iskolai geomet­ria kövesse a geometriának mint tudományágnak a rendszerét, ter­mészetesen úgy, hogy teljes mér­tékben figyelembe veszi a tanulók életkori sajátosságait és a pedagó­gia, valamint a pszichológia tör­vényszerűségeit. Ilyen elgondolások alapján dolgozták ki az 1-4. osztá­lyok jelenlegi geometria tantervét. A felvázolt koncepció mellett olyan kiindulási mód is lehetséges a geometriatanításban, amely nem követ semmilyen geometriai rend­szert, de az ilyen rendszer későbbi (10 éves koron túl) kialakításához kellő mennyiségű és minőségű ta­pasztalat megszerzését teszi lehe­tővé a tanulók számára. Ilyen geo­metriatanítási kísérlet folyik már né­hány iskolában a Cseh Szocialista Köztársaságban Az alapiskola felső tagozatának geometriaoktatásával kapcso I atos nézetek megegyeztek abban, hogy az 5. osztálytól kezdve a geometriai ismereteket rendszerezni kell, meg­mutatni a tanulóknak, hogy egyes tulajdonságokból hogyan következ­nek továbbiak. Tehát az indukciót, azaz az egyes esetektől az általános eset felé való haladást az ismeret- szerzésben fokozatosan a dedukció váltsa fel, ami az általános esettől az egyes esetek felé való haladást je­lenti. A középiskolákban kerül sor az algebrai és geometriai ismeretek szintézisére, ami az analitikus geo­metriában nyilvánul meg a legké­zenfekvőbben. Több felszólaló is fel­hívta a figyelmet arra, hogy az anali­tikus geometriai ismereteket az ele­mi geometriai ismeretek segítségé­vel tegyék szemléletesebbé. Az értekezleten előtérbe került a geometria nevelési jelentőségé­nek a hangsúlyozása is. Különösen nagy hangsúlyt kapott a tanulók tér- szemléletének a fejlesztése. A geo­metriatanítás folyamán kialakított térszemlélet az olyan specifikus tér- szemlélet formálásának az alapja, amilyennel például a képzőművész­nek, építészmérnöknek, esztergá­lyosnak vagy a pilótának kell rendel­keznie. Minden szakmához több-ke­vesebb térszemléletre, térbeli ori­entációra van szükség; ennek alap­jait a geometriatanításnak kell kiala­kítania. Az előadók figyelmeztettek arra is, hogy nem helyes, ha a geometriatanításban túl nagy sze­repet kap a rajzolás és a szerkesz­tés, bár ennek jelentősége a gyer­meki kezek finom motorikájának fej­lesztése és a kezek tevékenységé­nek koordinációja szempontjából vi­tathatatlan. A legtöbb tevékenység és szakma ilyen jellegű felkészültsé­get is igényel. Az értekezlet központi és több­ször visszatérő témáját a tanulók térszemléletének a fejlesztésével összefüggő kérdéskör adta. A résztvevők hangsúlyozták, hogy bár a térszemlélet részben velünk született adottság, rendszeres és szakszerű fejlesztéssel minden gyermeknél elérhető bizonyos ered­mény. Az egyiknél jobb eredmények mutathatók fel például a testek sík­beli ábrázolásánál, a másiknál a tér­beli alakzatok nagyságának és köl­csönös helyzetének elképzelésénél, esetleg a térbeli problémák szer­kesztéses megoldásánál vagy az ábrázolt testek ábra alapján való rekonstrukciójánál. Egy biztos: a tér- szemlélet fejlesztése síkmértani is­meretek megszerzése nélkül elkép­zelhetetlen. Ezért a síkmértani és térmértani ismereteket egységben kell tanítani azzal a céllal, hogy az élet minden területén fontos tér- szemlélet kialakításában a lehető legjobb eredményt érjük el. A ta­pasztalatok azt mutatják, hogy igen jó eredmények érhetők el a térszem­lélet terén, ha a térbeli problémák megoldását igyekszünk visszave­zetni a hasonló síkbeli kérdések megoldására. A térszemlélet kialakí­tásának egyik kulcskérdése, hogy a térrel kapcsolatos feladatok meg­oldásakor képesek vagyunk-e a ta­nulókat sikerélményhez juttatni. Szólni kell még arról, hogy szá­mos felszólaló kifogásolta az ábrá­zoló mértan hiányát a középiskolák matematikaoktatásából. Rámutattak azokra a konkrét követelményekre, amelyek a műszaki káderek képzé­sében jelentkeznek, illetve már je­lentkeztek is. Az ábrázoló mértan tanításának hiánya elsősorban az információk grafikus formában törté­nő rögzítésekor, illetve az ilyen infor­mációk értelmezésekor mutatkozik meg. A felszólalók mindegyike sür­gette az ábrázoló mértannak a visz- szaállítását a középiskolai tanter­vekbe a kötelező oktatás keretén belül. Az értekezlet sok kérdést vetett fel a geometriaoktatás köréből. Kö­zülük viszont csak keveset tudott megoldani. Javaslatot azonban a felmerülő kérdések mindegyikére tett. Az oktatásirányítási szakem­berek feladata, hogy fontossági sor­rendben megoldják ezeket és meg­valósítsák az elhangzott javaslato­kat. DR. BÁLINT LAJOS, kanditátus Tanulságos rádiójáték A ghymesi (Jelenec) várban (Lőrincz János felvétele) Elgondolkoztató, tanulságos és idő­szerű témát dolgozott fel Gabriel Halmo Prágai kirendeltség című rádiójátékában, melyet nemrég sugárzott a Csehszlovák Rádió magyar adása Kövesdi Károly for­dításában. A csaknem egyórás rádiójáték mindvégig lekötötte a hallgatók figyelmét, s ez nemcsak a szerző érdeme, hanem a rendező, Lelkes Júliáé és a szereplőké is. A darab felhívja a figyelmet arra, mennyire összefüggnek egymással a fel­gyülemlett hibák, fogyatékosságok. Ezek közé tartozik a szinte minden területen tapasztalható pótalakatrészhiány. Ezzel küszködik a darabban szereplő két szlo­vákiai üzem is, a Keramika és az Azbeszt, melynek igazgatói: Réti Iván (BugárBéla) és Keszthelyi Tamás (Turner Zsigmond) habozva bár, de beleegyeznek, hogy Prá­gában anyagbeszerzői kirendeltséget hozzanak létre. Mivel a pótalkatrészek hiánya veszélyeztetné a tervteljesítést, Fedor Sivák (Dráfy Mátyás) anyagbeszer­ző álma megvalósul: Prágába kerül, ahol szerelme, Katalin (Petrécs Anna) dolgo­zik. Rövidesen feleségül is veszi, s gyere­kük születik. Életük azonban nem sokáig felhőtlen, hiszen Fedor alig egy év után csalásért börtönbe kerül. A fővárosi kiren­deltség megszűnik, s a Keramika és az íAzbeszt újból hasonló gondokkal néz szembe, mint korábban. Az anyagbeszer­zésért megint rendszeresen Prágába kell utazni, ami jóval költségesebb, mint a ki- rendeltség fenntartása, viszont nem tör­vényellenes. A két igazgató most már csak abban bízik, hogy az anyagbeszer­ző, miután amnesztiával kiszabadul, megfelelő prémiummal újból rávehető lesz, hogy segítsen rajtuk. Erre koccinta­nak. Ezt azért emelem ki, mert nekem éppen poharaik összecsendülésének kü­lönös hangja jelentette a jó rendezői ötle­tet. Ez nemcsak két egymáshoz koccanó pohár hangjának tűnt, hanem nevetés­nek, de egyben csengetésnek is. Mintha valamiből föl akarna bennünket ébreszte­ni ez a csengetés. A színészek és a rendező általában helyesen domborították ki a darab mon­danivalóját. A már említetteken kívül hall­hattuk még Pöthe Istvánt (Vilmos terme­lési igazgató), Holocsy Istvánt (ügyész) és Dér Líviát (postás és titkárnő). Külön dicséret illeti a rendezőt a hang­kulisszák alkalmazásáért. Hatásos volt a teniszezés alatt hallható hangháttér is. Ugyancsak az elismerés hangján kell szólni a zenei rendező, Hikisch Éva mun­kájáról, aki megfelelő arányban alkalma­zott zenével segítette a darab mondani­valójának kibontakoztatását. Mindent egybevetve nem bánta meg, aki meghallgatta a Prágai kirendeltséget. Csak helyeselhető, hogy a magyar adás a rádiójáték igényes és hatásos műfajával is hozzájárul az égető társadalmi gondok megoldásához. FUU0PIMBE

Next

/
Thumbnails
Contents