Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)

1988-08-08 / 185. szám, hétfő

Baj, ha kevés, baj, ha sok Zöldségfelvásárlási gondok Kelet-Szlovákiában Hét évvel ezelőtt az így a paradi­csomból nem lesz éden című cik­künkben azon bosszankodtunk, hogy a Királyhelmeci (Kráľovský Chlmec) Állami Gazdaság a paradi­csomtermésének egy részét be­szántotta, mert a felvásárló, illetve a feldolgozó üzemek nem tanúsítot­tak iránta érdeklődést. A bodrogközi mezőgazdasági vállalat okult az esetből, s azóta majdnem a felére csökkentette a paradicsom termőte­rületét. Most a változatosság kedvéért az Ung-vidéki kertbarátok panaszkod­nak. A minap például a Tőketerebesi (Trebišov) járás legaktívabb alap­szervezetének tagjai, a csicseriek (Čičarovce) panaszolták, hogy hiába kötöttek szerződést, a felvásárlás akadozik, terményük egy részének a sorsa bizonytalan. Mennyit ér az adott szó?- Ki látott már ilyet - mérgelődött Majoros József kertbarát, amikor meglátogattuk. - Sok termény ve­szett az idén kárba, vagy nem kap­tuk meg érte a megfelelő árat. Mert ugye, ha a leszedett uborkát csak napokig tartó huzavona után veszik át, akkor nem lehet első osztályú. Csakhogy amikor szedtük, még nem volt semmi baja. A vásárlók rögtön megvették volna, csak lehetett volna kapni az üzletben. Nos, így fordulha­tott elő, hogy az ötkoronás uborka háromért kelt el. Nem tetszik nekem, s gondolom, egy termelőnek sem, az ilyen eljárás. Ha egyszer szerző­dést kötöttünk, megegyeztünk vala­miben, akkor úgy illik, hogy mindenki megtartsa a szavát. Idősebb Szakala Jánost is meg­kérdeztük. így vélekedett:- A múltban sem volt zökkenő- mentes a felvásárlás, de azért ennyi probléma nem volt. Hogy azért ment-e simábban az értékesítés, mert azelőtt a Zelenina vásárolta fel az árut, most meg a Szlovákiai Kert­barátok Szövetségének szolgáltató vállalatával kötöttünk szerződést, nem tudom. Tény viszont, hogy va­lahol valami sántít. Nem tartottuk helyesnek a partnercserét, de szö­vetségünk járási és kerületi képvise­lői meggyőztek bennünket. Szeret­nénk újra felvenni a kapcsolatot a Zeleninával, de állítólag nem lehet. Megértem, hogy a kertészeti szol­gáltató vállalat szeretné megtartani a partnereit, de annak nem a part­nerválasztási lehetőség korlátozása a legmegfelelőbb módja. Jönnek-mennek ' a táviratok A helyi nemzeti bizottságon is amelyben az állt, hogy a Szlovákiai Kertbarátok Szövetsége Központi Bizottságának utasítása értelmében a kertbarát-szervezeteknek a Zele­nina helyett a szövetség kerületi ker­tészeti szolgáltató vállalatával kell szállítói-átvevői szerződést kötniük.- Tagságunknak ez nem tetszett, ezért november 30-án taggyűlést tartottunk, melyre a kertbarát-szö­vetség felsőbb szerveinek képvise­lőit és az említett szolgáltató vállalat igazgatóját is meghívtuk. Nyíltan ki­mondtuk, hogy az új partnerszerve­zetet nem ismerjük, ezért vonako­dunk a kapcsolattól. Azt a választ kaptuk, hogy ne féljünk, ha történe­tesen az Ondava folyóban köt ki az áru, a termelőktől a szerződésben rögzített mennyiséget akkor is átve­szik. Belementünk. Újabb távirat. Ebben 1988. április 19-én az új partner 5 ezer csomó zöldhagymát kért. Másnap, amikor már majdnem egyben volt az áru, jött az újabb távirat: vissza az egész, mégsem kell a hagyma.- Később egy darabig rendben mentek a dolgok, de júniustól ismét akadozott a felvásárlás - folytatta az alapszervezet titkára. - Előbb ubor­kából nem akarták átvenni tőlünk a szerződött mennyiséget, július ele­je óta pedig a paradicsom okoz gondot. Az elmúlt években július közepéig szervezetünk tagjai általá­ban 1,5 millió korona értékű árut tudtak értékesíteni. Az idén csak 665 ezernél tartunk, holott az időjá­rás kitűnő, a termés pedig szép. A szolgáltató vállalat igazgatója ob­jektív nehézségekre hivatkozik. Le­het, hogy akadnak ilyenek, de a szer­ződés attól még érvényben marad, elvégre a terméseit folyamatosan érlelő paradicsomtöveknek nem le­het megmagyarázni, hogy most ép­pen nem kell az áru. Mit kezdjünk a felvásárolt áruval? A Szlovákiai Kertbarátok Szövet­sége kassai (Košice) szolgáltató vál­lalatának igazgatóját, Július Kováči- kot is felkerestük. így érvelt:- A Budkovcei Efsz-szel kötött megállapodás után megegyeztünk a csicseri kertbarátokkal, hogy átve­szünk tőlük 225 tonna zöldséget. Ugyanakkor a kertbarát-alapszerve- zetek képviselőinek Bardejovban megtartott értekezletén felhívtuk a csicseriek figyelmét, hogy gond lesz a salátauborka értékesítésével, s jó lenne, ha olyan zöldségfélékét is termesztenének, amelyekből gyen­gébb a kínálat. Természetesen ez a figyelmeztetés inkább a jövőre vonatkozott, hiszen tisztában va­Tóth Árpád és Balog Sándor rendszeresen megvitatják az értékesítési problémákat jártunk. Balogh Sándor elnök igazol­ta a panaszosok szavait. Tóth Árpád, a Szlovákiai Kertba­rátok Szövetsége helyi szervezeté­nek titkára, aki egyben a községi pártszervezet elnöke, további té­nyekkel szolgált. Elmondta, hogy fa­lujukban hagyománya van a szerző­déses háztáji zöldségtermesztés­nek. Főleg salátauborkát és paradi­csomot termelnek a kertészkedők. A múltban általában 250 tonna zöld­ségféle eladására szerződtek, de ennél rendszerint többet termeltek. Tóth Árpád mutatott egy 1987. október 30-i keltezésű táviratot, gyünk azzal, hogy az átállást nem lehet egyik napról a másikra megva­lósítani. A tapasztalt felvásárlási gondokat az okozta, hogy a Budkov­cei Efsz nem kapta meg a külföldi feldolgozó gépsort, illetve nem nyi­tott annyi saját boltot, mint amennyit eredetileg tervezett. Az árut nem tudtuk másutt értékesíteni, mert a feldolgozó üzem és a kereskedel­mi vállalatok elegendő árut kaptak szerződéses partnereiktől. Sajnos, ez a probléma nemcsak a termelő­ket érinti, de a vállalatunkat is. Mi a Budkovcei Efsz-tól kártérítést kö­vetelünk, ám a csorbát ez nem kö­szörüli ki. Hasonló helyzet áll elő most a paradicsomnál. A gondok enyhítése céljából kértük, hogy kül­földön, konkrétan a Szovjetunió Kár­pát-ukrajnai területén értékesíthes­sük a jó minőségű árut. Szövetsé­günk központi szerveitől, illetve a CSSZSZK Külkereskedelmi Mi­nisztériumától egyelőre nem kap­tunk választ. Még az igazgatónál voltunk, ami­kor az egyik alkalmazott jelentette, hogy a legújabb paradicsomszállít­mányt nem tudják elhelyezni, nem akad rá vevő. - A Budkovcei Efsz- be nem vihetem, hiszen ott már legutóbb sem vették át az árut. Még a tehergépkocsinkat sem engedték be a kapun - mondta keserűen. Az igazgató telefonált a Frucona tőketerebesi üzemébe, de hiába. Ott csak augusztus 5-e után kezdik a paradicsom feldolgozását. Egyelő­Majoros József: - Minek a szerző­dés, ha nem garantálja a termelői biztonságot? (Gazdag József felvételei) re más zöldségféléket dolgoznak fel, de különben is kevés a vizük, meg az emberük is. Végül a Slušovicei Efsz-be távira­toztak. Rövidesen megérkezett a_válasz: Rendben, jöhet az áru, holnap beindítják a gépsorokat. Ez volt a helyzet, amikor az üzle­tekben még tíz koronába került egy kilogramm paradicsom. Hogy melyik volt szebb, a külföldi vagy a hazai? Egyformának tűnt. S az sem volt silányabb áru, amelyik a termelők udvarán, illetve a felvásárló közpon­tok raktáraiban várta sorsa teljese­dését. Az iméntiekből úgy tűnik, a feldol­gozóipar és a kereskedelem a ludas. Nem készültek fel az idényre. Azaz, a számukra könnyebb utat járják, pedig miként a termelőnek, az or­szágnak sem lehet mindegy, mi lesz az itthon megtermett zöldségfélék sorsa! GAZDAG JÓZSEF OLVASÓINK FIGYELMÉBE Várjuk kérdéseiket 1988. szeptember 9-én ülésezik a Komáromi (Komárno) Járási Nemzeti Bizottság. A képviselők megvitatják, hogyan valósítják meg a nemzeti bizottságok a járási pártkonferencia határozatait, a nemzeti bizottság által irányított gazdaság fejlődését, a Nemzeti Front választási programjának teljesítését, valamint az elmúlt iskolaévben elért eredmé­nyeket és az oktatás fő célkitűzéseit a következő tanévre. A járási nemzeti bizottság tanácskozásának előkészítésébe a Komá­romi járás valamennyi lakosa bekapcsolódhat, ha részt vesz a Hlas ľudu szerkesztőségének a járási nemzeti bizottsággal, az Új Szó szerkesztő­ségével és a Dunaj című járási újsággal együttműködve szervezett ankétjában. Augusztus 30-ig küldjék el szerkesztőségünknek javaslatai­kat, bíráló észrevételeiket a lakásépítéssel, az egészségügyi létesítmé­nyek, iskolák és sportpályák építésével, a szolgáltatásokkal, a környezet és a kulturális emlékek védelmével, a szociális ellátással, a tudományos- műszaki haladás érvényesítésével kapcsolatban, vagyis minden olyan problémáról, amely foglalkoztatja önöket és amelynek megoldását halaszthatatlannak tartják. Kérdéseiket, javaslataikat átadjuk a járási nemzeti bizottság tisztségviselőinek, akik felhasználják ezeket a szep­temberi ülésen előterjesztett főbeszámolóban. Az ülést követően beszél­getést folytatunk a járási nemzeti bizottság, a városi nemzeti bizottság és a helyi nemzeti bizottságok tisztségviselőivel, képviselőivel és más illetékesekkel, amely során visszatérünk valamennyi észrevételhez. Várjuk levelüket, esetleg telefonhívásukat. A Hlas ľudu a 435 56, szerkesztőségünk az 532 20, a komáromi járási lap a 31 77 számon hívható. Előre örülünk együttműködésüknek. Ők, tizenhármán Leendő orvosok, vegyész-, építész­és agrármérnökök. Néhány év múlva visszatérnek hazájukba, s a bratislavai építőtábor szép, távoli emlékké válik. Messziről érkeztek, hazájuk a számunkra ismeretlen Bolívia. Énekszót követve találunk rájuk. Régi indián dallamok szállnak a szélben, a jobb, szebb, szabadabb életről szólnak. Meg a több kenyérről, szerelemről, bol­dogságról. Aztán beszélgetni kezdünk, s könnyen szót értünk. A társalgás oro­szul, bolgárul, németül, szlovákul és ma­gyarul folyik. És természetesen ók, tizen­hármán, spanyolul szólnak egymáshoz. Elsőnek azt tisztázzuk, honnan a nyelvtu­dás. Lucy Hinojosa csoportvezető tön/e a nyelvet, de azért érthetően magya­rázza.-A Bolíviai Diákok Szövetsége fel­ajánlotta a környező országokban tanuló egyetemistáknak a bratislavai nyári építő­tábort. Az NDK-ból, a Szovjetunióból, Bulgáriából és Magyarországról mutattak érdeklődést a nyári munka iránt, s így jött össze a 13 tagú kis munkacsoport. A Szo­cialista Ifjúsági Szövetség a Zaresban talált számunkra munkát, s mi örömmel jöttünk. A munka nem ismeretlen szá­munkra, hiszen otthon, tanulás mellett, sokat segítettünk szüléinknek. Valameny- nyiünket vonzott az új tájak, városok, de főleg az emberek megismerésének lehe­tősége, hát vonatra ültünk. - A pénzün­kön utazunk majd- kapcsolódik a beszél­getésbe Tito Costas, aki szemmel látha­tóan élvezi helyzetét, a csoportban ó az egyedüli férfi. - Azt hittem, nehezen talá­lom meg a helyem ennyi lány között, otthon La Pazban öten vagyunk fiútest­vérek. Meleg van- teszi hozzá, miközben megtörli homlokát, s az árnyékba húzó­dik Pihenőt tartanak a többiek is, a téma természetesen a napi munka. SZÓVÁ TESSZÜK Javít-e a javítás? Nos, a zsélyi (Želovce) - Nagykürtösi (Veľký Krtíš) járás - autószervizben eltöl­tött négy óra bizonyosan nem javított autóm műszaki állapotán, s ezáltal a közérzetemen sem. Történt ugyanis, hogy családunk féltve őrzött kincse, az új 1300-as Lada meg­szűnt fényt szórni és így kénytelen voltam felkeresni a legközelebbi autójavítót Nagy örömömre rögtön sor kerülhetett a javításra, csupán a szakemberre, Páris Endrére kellett még egy órácskát vára­kozni, mert éppen nem tartózkodott az üzem területén. A szereléshez elég durván fogott hoz­zá, s mint laikus, már akkor sem értettem, hogy miért kell kalapács és véső segítsé­gével ütlegelni a kormányszerkezetet, amikor az egy csavar meglazítása után könnyedén leemelhető. Ezután követke­zett, hogy beszorult az indítókulcs. Mivel félórás erőfeszítés után sem sikerült elfordítani, szét kellett verni az egész kapcsolószekrényt és újat tenni a helyé­be. Ez újabb erőteljes ütlegeléssel járt, végül pedig az is kiderült, hogy a kormány alatti fényszóró-, irányjelzó- és ablaktör­lő-vezérlőegység is rossz. Megnyugta­tott azonban, hogy nem kell drága pénzért újat vásárolnom, elég ha kicseréli egy régire úgy, hogy azt a csoportvezetője ne vegye észre. Szerinte ugyanis sosem le­het tudni, mit várhat egy olyam embertől, aki még azt se nézi el neki, ha néha megiszik egy-két pohárkával. Maga a javítás csupán egy zárlatos vezeték eltávolításából állt, mégis boldo­gan vettem tudomásul, hogy csekély 427 korona kifizetése után végre távozhatok megpróbáltatásaim színhelyéről. Ekkor viszont kiderült, hogy nem működik sem a sebességmérő sem a kilométerszámlá­ló. Visszafordultam, de ekkor - egy órával a munkaidő lejárta előtt - már senki sem volt hajlandó velem szóba állni. Nyéki Ottó csoportvezető úgy tett, mintha rekla­málásomat nem is hallaná, a mester és az üzem vezetője pedig szabadságon voltak. A szerelő sem ismerte el vétkességét és azt a tanácsot adta, hogy másnap a kollé­gája majd kijavítja a hibát, persze ha hajlandó vagyok azt megfizetni. Mivel az üzem területén már nem volt kihez fordul­nom, így panaszommal felhívtam a járási rendőrőrszobát, ahol bejelentésemre azt a választ adták, hogy a dolgozó ittasságá­nak megállapítása nem rájuk tartozik és különben sem tudnak segíteni az ese­temben. A történetnek ezzel vége is, s hogy közzé tettem, ezzel csupán óvni szeret­nék minden állampolgárt, hogy hasonló helyzetbe ne kerüljön. Dr. GÖMÖRY IMRE-Cserjéket, kis tujákat ültetünk át- mondja magyarul Marija Elena Cazorla Serrato, a gödöllői Agrártudományi Egye­tem rézbőrű másodéves hallgatója. - Ez számomra szakmailag is jól jön. De a leg­jobb mégis az, hogy egymás között va­gyunk, nap mint nap visszaidézhetjük az otthonunkat.- Jó pihenést - köszön ránk Ján Ka- mas, a Zares személyzeti osztályának vezetője, - s azonnal munkához is lát.- A külföldi diákok útiszámláját kell gyor­san kiállítani, a vállalat fedezi a határtól Bratísíaváig, illetve innen a határig szóló költségeket. S mivel ma kapják meg fize­tésüket - tájékoztat - el kell számolnunk mindent. Elmondja, a Zares gondoskodik az egyetemisták ebédjéről, kifizeti autó- busz-bérletüket, mozijegyüket és megté­ríti a számukra szervezett sétahajózás költségeit. A többiről a kollégiumban gon­doskodnak, tehát reggeliről és vacsoráról, illetve a délutáni és az esti programról.- A délutánról nem is kell gondoskodni- igazítja ki Ján Kamast Tito Costas.- Hazaérve a kollégiumba lefekszünk és alszunk. - Csak nem a munkától dőltök ki? - kérdezi, mire azonnal megnyugtat­ják, hogy mindennek a nagy meleg az oka. Elmondják azt is, hogy vacsora után nyakukba veszik a várost, s nem vetik meg a diszkót sem. - A két hét gyorsan elszaladt, nem lesz könnyű elbúcsúzni egymástól- vált témát Marija, s a többiek egyetértóen bólogatnak. - Igaz, én még Csehszlovákiában maradok, ha már ide jöttem, el szeretnék látogatni Prágába is. "Meglátom, mennyire futja a keresetemtől. Mert mindenhonnan - hogy lássák, érez­zék gondolatban velem vannak - ajándé­kot veszek, meg képeslapot küldök szü­leimnek és hat testvéremnek. Persze, csak tanulmányaim befejezése után tér­hetek vissza Bolíviába, ám akkor sem élhetek majd velük. Patosi bányaváros- édesapám is bányász tehát termő­földben nem bővelkedik. Máshol kell munkát keresnem. Igaz, ez még odébb van...- Ki kapott hírt otthonról? - kérdezi Lucy, s mert nem kap igenlő választ senkitől elmondja, ünnep a hazulról érke­ző levél. - Nem mintha a szülők nem gondolnának ránk, a ritka válaszlevél oka nagyon prózai, drága a postai költség.- Lányok, gyertek velem holnap Drez­dába - incselkedik társaival Tito. - Én ugyanis hétfőtől ismét építőtáborban dol­gozom, s csak három hét múlva jövök végén/ényesen vissza. Abban bízom csu­pán, hogy találok Drezdában valakit, aki­vel gyakorolhatom a szlovák nyelvet. Mert az nagyon rám fér. S hogyan értékeli Ján Kamas a bolíviai fiatalok munkáját? - Rendkívül köteles­ségtudó, dolgozni akaró fiatalokból áll ez a maroknyi csapat. S ha jövőre is dolgozni akarnak, örömmel vennénk jelentkezésü­ket. - Ma a kollégiumban búcsúestet rendezünk, tartsanak velünk - invitálnak,- megkóstolhatják az eredeti bolíviai éte­leket, megtanulhatnak egy-két népdalt is. Szomorúak a dalaink, de szépek. Oroszul, németül, szlovákul, magya­rul, bolgárul hangzanak a búcsú szavai, de a legvégén együtt mondják, a legszeb­ben: adios. PÉTERFISZONYA IJSZÚ 3 48. VIII. 8.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents