Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)
1988-08-06 / 184. szám, szombat
Brit napilap bírálja Pakisztánt és az USA-t Az ENSZ-meMók Éden szovjet egységet meglátogathatnak (ČSTK) - Míg a Szovjetunió és az afgán Kormány becsületesen teljesíti az áprilisban Genfben aláírt megállapodásokat, Pakisztán és az Egyesült Államok fokozza beavatkozását az afgán ellenforradalmárok oldalán - írta tegnapi számában a The Morning Star brit kommunista napilap. Emlékeztet rá, a genfi megállapodások nem vonatkoznak csak á szovjet csapatok kivonására, ahogyan azt a bur- zsoá sajtó leegyszerűsítve magyarázza, hanem tiltanak minden külföldi beavatkozást is Afganisztán belügyeibe. Ezeket a kitételeket Pakisztán és az Egyesült Államok most megsérti, igyekszik egyre nagyobb bizonytalanságot előidézni az országban. Végezetül a lap leszögezi: az afgán megállapodások nemzetközi vonatkozásban is rendkívül fontosak, példaként szolgálhatnak más regionális konfliktusok megoldásához. A lap szerint mozgósítani kell a brit demokratikus erőket az afgán nép és forradalma támogatására, az USA-nak és Pakisztánnak pedig feltétlenül meg kell mondani, tartsák tiszteletben, amit aláírtak. Borisz Gromov altábornagy, az afganisztáni szovjet katonai kontingens parancsnoka újságíróknak adott nyilatkozatában leszögezte, a Szovjetunió pontosan teljesíti a genfi megállapodásokat. A csapatkivonás időrendjét úgy határozták meg, hogy az afgán fegyveres erők probléma nélkül folytathassák küldetésüket, a haza védelmét és az ellenség fegyveres akcióinak visszaverését. Gromov elmondta: a szovjet egységek kivonása most két irányban folyik - Kandahar és Herat, illetve Kabul irányában. Kanduzból és Kandaharból konvojban fognak haladni az egységek, Kuska és Termez szovjet városok lakosai augusztus 11-én találkozhatnak velük. A szovjet parancsnok hangsúlyozta, az ENSZ megfigyelőinek és külföldi újságíróknak lehetővé tették, hogy bármely szovjet egységet meglátogassák. Egyben figyelmeztetett arra, hogy azok a katonák, akiknek lejár a szolgálati idejük, leszerelnek, de helyükbe mások jönnek. Ez a csere folytatódni fog a szovjet katonák Afganisztánban való tartózkodásának utolsó napjáig. A Krasznaja Zvezda napilap beszámolt arról, hogy Kandahar tartományból csütörtökön kivonták a szovjet helikoptereket, személyzetük is már úton van hazafelé. A hónap elsó napjaiban ebből a tartományból hazaindultak a gépesített lövészalakulatok és az ejtőernyősök is. Vagyis Kandaharban és egész Dél-Afga- nisztánban már nincsenek szovjet egységek - hívja fel a figyelmet a lap. Ugyancsak a Krasznaja Zvezdában jelent meg az az interjú, amelyet Kandahar tartomány vezetője, Nijaz Ulumi adott. Felhívta a figyelmet arra, hogy Kandaharnak, az ősi Afganisztán egykori fővárosának a mostani katonai-politikai Uruguay nem enged a washingtoni nyomásnak Shultz Montevideóból Brazíliába utazott (ČSTK) - George Shultz amerikai külügyminiszter csütörtökön Montevideóból Brazíliába érkezett. Az ország vezetőivel elsősorban a kölcsönös kereskedelmi kapcsolatokról folytatott tárgyalásokat. Az Egyesült Államok a közelmúltban gazdasági szankciókat vezetett be Brazíliával szemben, válaszintézkedésként azért, hogy Brazília állítólag korlátozta a gyógyszerbehozatalt az Egyesült Államokból és az ország vállalatai ezen a téren megszegték a szabadalmi jogokat. Montevideóból való elutazása előtt Shultz sajtókonferenciát tartott, amelyen a latin-amerikai országok gazdasági és politikai helyzetével foglalkozott. Elismerte, hogy Latin-Amerikát nehéz helyzetbe hozzák az óriási adósságok, a töke elvándorlása és a nyomor. Shultz szerint ezeket a problémákat csak úgy lehet megoldani, ha a térség államai gazdaságilag „nyitnak" a kapitalista világ felé. Elsősorban az importkorlátozások feloldását és a szubvenciók politikájának beszüntetését, továbbá a szabadpiaci mechanizmusok és a szabad konkurencia alkalmazását szorgalmazta. Elutasította, hogy globálisan oldják meg Latin-Amerika 410 milliárd dolláros adósságának problémáját. Szerinte „esettől esethez" kell haladni. Shultz üdvözölte, hogy a latin-amerikai államok többsége áttért a kormányzás demokratikus formáira és derűlátóan nyilatkozott belpolitikai kilátásaikról is. Éles kirohanásokat intézett azonban Nicaragua ellen, az országot „rákos daganatnak" nevezte Latin-Amerika testén, olyannak, amelyet feltétlenül el kell távolítani. Éppen ezért - hangsúlyozta - az Egyesült Államok továbbra is támogatni fogja a nicaraguai ellenforradalmárokat, akik erőszakkal akarják megdönteni a sandinista kormányt. Jósé Diaz, az uruguayi parlament egyik képviselője elmondta, Shultz igyekezett rávenni az ország kormányát, hogy csatlakozzon a Nicaragua diplomáciai elszigetelését célzó amerikai erőfeszítésekhez. Uruguay azonban az ún. limai csoport tagjaként támogatja a Contadora- erófeszítéseket a közép-amerikai válság békés rendezésére. Nicaragua kormánya csütörtökön hivatalos jegyzékben tiltakozott az Egyesült Államoknál amiatt, hogy az ellenforradalmárok megtámadtak egy személyszállító hajót az Escondido folyón. A támadás során két utas életét vesztette, 27 pedig megsebesült, köztük egy amerikai lelki- pásztor. helyzetben különösen fontos szerep jut. Azzal összefüggésben, hogy csütörtökön elrepültek Kandaharból a szovjet helikopterek, fedélzetükön az utolsó szovjet katonákkal, nagyon nyíltan beszélt azokról a nehézségekről, amelyek bekövetkezhetnek a katonai-politikai helyzetben, de nem volt túlságosan pesszimista. Megállapította, a hadüzenet nélküli háború évei alatt az ellenforradalmárok vezetői igyekeztek elfoglalni Kandahart, s most, a szovjet egységek távozása után nyilván minden erejükkel a város elfoglalására fognak törekedni, összevonják egységeiket, fokozzák a lélektani nyomást. Az ellenséges rádióadók, beleértve a pakisztániakat is, azt jelentették, hogy elesett Szpinboldak határváros és az egész Ar- gandab járás. Ez azonban csak újabb provokáció, az afgán hadsereg szétverte azokat a felkelőket, akik az említett területeket el akarták foglalni. Guatemala Elvetélt puccskísérlet (ČSTK) - Vinicio Cerezo guate- malai államfő a Mozgalom a Nemzeti Felszabadításért elnevezésű szélsőjobboldali szervezet három tagjának letartóztatásával kapcsolatban közölte: a guatemalai szélsőjobboldali erők a múlt hét végén katonai hatalomátvételt kíséreltek meg az országban. A puccskísérletbe a helyi televízió szerint a főváros katonai helyőrségének több tisztje is belekeveredett, a guatemalai parancsnokság azonban élesen elutasította ezt a vádat. A Cerezo-kormány rövid időn belül részletes tájékoztatást ad a „fegyveres erők köreiben történt újabb destabilizációs kísérletre". Mint ismeretes, Guatemalában idén májusban már meghiúsítottak egy hasonló kísérletet. Dél-Afrika Rendőrterror és sztrájk (ČSTK) - A Dél-afrikai Köztársaság északi részén, botswanai és zimbabwei határ közelében a rendőrség tegnap öt színesbórűt lőtt agyon, mivel állítólag tagjai voltak a betiltott Afrikai Nemzeti Kongresszusnak (ANC) - jelentette be Nennie de Witt, pretoriai rendórfelügyeló. A Dél-afrikai Köztársaságból érkeztek a fémkohászati iparban dolgozó munkások sztrájkjáról szóló hírek is. Tegnap további 3000-en csatlakoztak a csaknem 23 ezer sztrájkolóhoz. A munkabeszüntetés középpontja Johannesburg, célja pedig a jobb munkakörülmények és a magasabb bérek elérése az afrikai őslakosság számára. ÚJ SZÚ 988. VIII. 6. A közép-amerikai béketerv aláírásának első évfordulóján (pontosan holnap lesz) George Shultz amerikai külügyminiszter látványos vereséget szenvedett. Guatemalavárosban nem sikerült elérnie, hogy Nicaragua-ellenes koalícióba tömörítse a térségbeli országokat, hiába szorgalmazta, hogy Honduras, Costa Rica, Salvador és Guatemala váljanak a fegyveres konktrák támogatóivá. A négy ország diplomáciai vezetője a béke helyreállítása, a térség szociális és gazdasági fellendítése, a demokrácia fejlesztése mellett foglalt állást, elutasította az idegen beavatkozást és Shultz rendezési elképzeléseit. Guatemalában az amerikai külügyminiszter azt a Ma- naguát akarta a vádlottak padjára ültetni, amely példásan teljesítette az Arias-terv előírásait: feloldotta a rendJött, látott, de nem győzött kívüli állapotot, szót adott az ellenzéknek, sőt tárgyaló- asztalhoz ült a kontrákkal. A Sapoában megkezdett békefolyamat életben tartása érdekében még többre is hajlandó volt. (A sandinista kormány újabb tárgyalási fordulót javasolt, augusztus végéig egyoldalúan meg- hosszabította a tűzszünetet). Kérdéses viszont, hogy Managua meddig mehet el a kompromisszumok egyre szűkülő ösvényén... Kudarccal végződött Shultz körútja és kudarcot vallott a lassan leköszönő amerikai elnök közép-amerikai politikája is. (És nemcsak Nicaraguáról van szó). Ennek ellenére Ronald Reagan újabb harcba kezdett azzal a céllal, hogy „méltó“ búcsúcsapást mérhessen a sandinistákra. Mindenáron rá akarja bírni a Kongresszust a nicaraguai ellenforradalmároknak szánt katonai segély felújítására. Erre várnak a kontrák. Abban reménykednek, hogy újabb fegyvercsomaggal a kezükben ismét feltételeket diktálhatnak, s az esetleges tárgyalásokat majd harci sikerekkel tudják befolyásolni. Dominika fővárosában, Santo Domingóban július közepén Enruque Bermudezt (akinek mint a hondurasi támaszpontokkal rendelkező Északi Front parancsnokának már eddig is óriási befolyása volt) megválasztották a kontrák különböző csoportjait tömörítő Nicaraguai Ellenállás katonai főparancsnokává. Ezzel megerősödött az ellenforradalmárok szélsőjobboldali háborús szárnya és veszélybe került a sandinista kormány által meghirdetett békeprogram. Ismeretes, hogy Somoza Nemzeti Gárdájának egykori ezredese elutasítja a tárgyalásos rendezés gondolatát. Kinevezése megosztotta a már amúgy is széthúzó kontrák legfelső vezetőségét, s ezért a döntést Washington sem fogadta nagy lelkesedéssel. Nem okozott túl nagy meglepetést, amikor július 27-én Miamiban bejelentették, hogy Bermudez lemondott a szervezet fóparancsnoki tisztségéről - illetve a több oldalról jövő nyomás alatt lemondásra kényszerült. B ermudez távozásával sem csökkentek látványosan a kontrák táborában az ellentétek, elsősorban azért, mert az ellenforradalmárok vezetői saját hatalmuk, pozícióik és elképzeléseik megőrzésével, valamint az egymás elleni torzsalkodással törődnek. A „mérsékeltek“, akik nem a diktatúra visszaállítására, hanem inkább a kormánnyal való megegyezésre törekednek, heves vitába keveredtek az ellenforradalmárok kemény szárnyának képviselőivel. A helyzetet még kuszábbá teszi, hogy e két nagy szárny (mely több kisebb frakcióra oszlik) közötti ellentéteken kívül az ún. Déli Front kivált a Nicaraguai Ellenállásból. Ez persze még nem jelenti azt, hogy a mérsékelt kontrák vezetői kezet ráznak a sandinistákkal és ezután „jó barátok“ lesznek. A meglévő ellentétek és viták ellenére a kontrák ellenforradalmárok maradnak. Ezt bizonyítják az elmúlt hónap eseményei is. Az ellenforradalmárok sorozatos provokációkat, nyílt támadásokat hajtottak végre, megsértették a tűzszünetet, polgári személyeket gyilkoltak és hurcoltak el. Ezek a fejlemények nem túl biztatóak. Miben lehet hát reménykedni? A sandinista kormány türelmében, a nicaraguai nép támogatásában, és mély álomból ébredező közép-amerikai országok békeerőfeszítéseiben és a washingtoni „gépezet" leállításában? Hosszú út vezet Managua békevágyainak teljesítéséhez. E hosszú, göröngyös úton haladva remélhetőleg a kontrák is rádöbbennek arra, hogy még az Egyesült Államok támogatása mellett sem arathatnak győzelmet a sandinisták felett. URBÁN GABRIELLA Akikért a harang szól... Harangok. Kicsik és nagyok, Keleten és Nyugaton, Európában és a tengerentúlon. A nap szakát jelzők, a felhők elé harangozok, békét hirdetők, s csapástól, veszedelemtől óva intők. Harangok, melyek végigkísérték történelmünk alakulását. A mai nap a hirosimai harangoké. Ezek 1945. augusztus 6-a óta szüntelenül emlékeztetnek: az elsó atombomba ledobásával a történelem egy újabb, veszélyes fejezete, az atomkor vette kezdetét. Hirosima élen jár az emlékezésben. Mai napja minden évben ugyanúgy zajlik: a békepark emlékművének talapzatára még mindig újabb és újabb nevek kerülnek fel - az atomtámadás utóhatásának áldozataié. A harangok ,,memento mori - emlékezz a halálra “ figyelmeztetése pedig az egész világnak szól, akárcsak a város polgármesterének szavai, melyek a „pokol" után negyvenhárom évvel is minden korábbinál időszerűbbek: ,, Hirosima nem egyszerűen a történelem szemtanúja. Örök figyelmeztetés az emberiség számára. Ha Hirosimát elfelejtik, a pokol megismétlődik, az emberi életnek vége szakad. “ Az emberiség számára ezért kötelező az emlékezés. S nemcsak ma. Mert holnap is ma lesz, de tegnap is ma volt. A mában, de nem a máért élünk, a múlt tapasztalataiból kell, hogy merítsünk. A tanulságok levonása pedig egyenesen mai kötelességünk. Mert korunk az értelem kora. Igaz ugyan, hogy az atomkorszak döbbenetes nyitánya nem éppen erről tanúskodik, annál is inkább, mert tudjuk, nem az atombomba ledobása kényszerítette térdre Japánt. Az amerikai döntés nem az eleve értelmetlen világháború utolsó akciója volt, hanem sokkal inkább távlati célokat követett: a háború utáni harc, a hidegháború kezdetét jelentette. A nixoni korszak atomzsarnoklásként emlegetett „nukleáris diplomáciája“ esetében, s ezt követően is nemegyszer az értelmet nélkülöző szempontok játszottak közre. A tudomány azonban nem túr kiváltságosokat. Olyan erő birtokába juttatott, melynek segítségével az ember egyre inkább beleszólhat a jövő alakulásába, kellő értelem híján viszont az esetleges végzetes véletlen fogságába kerülhet. Az értelem ma: az egyedüli döntő tényező. A haditechnika szédületes fejlődése, az egyre tökéletesebb fegyver- rendszerek ugyanis nem adnak időt arra, hogy megfontolt politikai döntések szülessenek a súlyos válsághelyzetekben. Negyvenhárom évvel Hirosima után még mindig válaszúton vagyunk. Hol maradt az értelem akkor, amikor a szemellenzős politika lázas fegyverkezési hajszába sodort, akkor, amikor a legkorszerűbb hadászati eszközök állnak bevetésre készen, s a Föld vált potenciális Hirosimává. Az atomháborúnak nem lehet győztese, a földi civilizáció együtt áll vagy bukik. Csakis együtt, nem pedig egymás ellenében szavatolható a biztonság. Ezt pedig aligha lehet katonai úton elérni. Ha viszont politikai feladat, annak eszközeivel kell megoldani. Szavak, melyek számtalanszor, de nem elégszer hangzottak el, melyeket - ismét csak az értelemre hivatkozva- újból tartalommal kell megtölteni, hogy a jelen legidőszerűbb célja és szándéka, a béke akarása örökérvényű maradjon. Azért, hogy általánosan elfogadhatóvá váljon a gorbacsovi mondat: ,,Az emberiség jobb sorsra érdemes, minthogy a nukleáris őrület túsza legyen“, s eljusson az értelemig a washingtoni politikai tudósítók nagy öregjének, I. F. Stone-nak felismerése, hogy az elsó csapás elleni ,,legbékésebb elrettentő erő" van a kezünkben, az, hogy a nukleáris hamuesó, a kisugárzás, s az utóhatások nem ismernek határokat, tehát válogatás nélkül mindenki számára a véget hozzák. A politika mai alakulása szerencsére az értelem fokozatos térhódítását igazolja. A közeledés, az enyhülés, a párbeszéd ténye, a sűrűsödő legfelső szintű találkozók, a fegyverkezési kérdések tisztázásában tanúsított viszonylagos türelem, az elsó rakétamegsemmisítések, a helyszíni ellenőrzés megvalósítása- ez mind önmagáért beszél. A szellem értelméről tanúskodik, hogy megérett a felismerés: a biztonság vagy mindenki számára egyenlő, vagy pedig nem lesz biztonság. Manapság érdekegyensúlyra van szükség, a közös és az egyedi érdekek egyensúlyára. Ezt pedig aligha garantálhatják nagyhatalmi célok. Ezért szólnak ma a harangok. Értünk, s elsősorban mementó- ként: nekünk. A ma korparancsával, Willy Brandt szállóigévé vált mondatával: ,,A béke nem minden, de a béke nélkül minden semmi. “ FÓNOD MARIANNA Javaslat az Izvesztyijában A városok történelmi neveinek visszaállításáról (ČSTK) - A Szovjet Kulturális Alap a közvélemény részvételével, a nyilvános tájékoztatás szellemében megvalósítandó vitára szólított fel arról, hogy a Szovjetunió egész területén a városoknak, különböző intézményeknek és iskoláknak visz- szaadják történelmi nevüket. Az Izvesztyija napilap tette közzé az alap elnökének, Dmitrij Lihacsov akadémiKusnak a levelét, amely konkrét javaslatokat tartalmaz erről a kérdéskörről a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnökségéhez címezve. Az alap javasolja:-az 1982-ben kidolgozott, a történelmi és kulturális emlékeket tartalmazó jegyzék kiegészítését a történelmi-földrajzi elnevezés fogalmával (városok, falvak, utcák, terek, hegyek stb. elnevezéseit) úgy, hogy ezek az elnevezések jogi védelmet fognak élvezni;- szigorúan tudományos alapon ki kell dolgozni és jóváhagyásra a Legfeisóbb Tanács Elnöksége elé kell terjeszteni a rendeletet a földrajzi objektumok elnevezéséről és átnevezéséről;- első lépésként vissza kell adni történelmi nevüket a következő városoknak: Kalinyint ismét Tvernek kell hívni, Gorkijt Nyizsnij Novgorodnak, Kujbisevet Szamarának, Zsdanovot Mariupolnak, Kirovot Vjatkának, Vorosilovgradot Luganszknak, Kirovobadot Gandzsának. A jövőben véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy ősi városokat és falvakat egyes személyiségek tiszteletére neveznek el, róluk legjobb esetben csak új utcákat és tereket, új városokat lehessen elnevezni - figyelmeztet a továbbiakban a levél. Minden egyes esetben azonban történelmi és nyelvi szempontból is indokolni kell az ilyen elnevezést. Feltétlenül véget kell vetni annak a gyakorlatnak is, hogy iskolákat, kultúr- házakat, színházakat és más létesítményeket olyan személyiségekről nevezik el, akiknek ezekhez semmi közük sem volt. Természetesebb lenne ezeket mindenféle „megtisztelő" elnevezés nélkül hagyni, vagy végsó esetben alapítójukról, illetve az adott intézmény kimagasló képviselőiről elnevezni - szögezi le a levél. Környezetvédelem Ogyesszában (ČSTK) - Az Ukrán SZSZK Miniszter- tanácsa több mint 100 ezer millió rubel nagyságú összeget szavazott meg Ogyessza ökológiai gondjainak megoldására, azt követően, hogy a legnagyobb földközi-tengeri kikötő lakossága aggodalmát fejezte ki a jelenlegi környezet- romlás miatt. Ez az összeg háromszor nagyobb, mint amennyit az elmúlt tíz évben fordítottak hasonló célokra. A jövőben megkülönböztetett figyelmet fordítanak a szennyvíztisztító berendezések építésére, valamint a föveny és a partmenti övezet állapotának javítására. Az ogyesszai kerületi tanács a város területén és az ivóvíztárolók közelében betiltotta az új ipari létesítmények építését.
