Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)
1988-08-01 / 179. szám, hétfő
Az a bizonyos „hajszál“ Nem jutott az SZNL-be a tavasz sikercsapata, a falu sportélete mégis virágzik Régóta készülök, hogy írok a per- betei (Pribeta) „csodáról“, az ottani férfi röplabdacsapat sikereiről. Mire létrejött a randevú, kiderült, a csoda mégsem teljes, ahhoz, hogy az legyen, a kerületi bajnokság megnyerése után fel kellett volna jutniuk az SZNL-be. De nem így történt; az a bizonyos utolsó lépés hiányzott... Amikor telefonon megbeszéltem a látogatást, Szetei Ernő, a Slávia sportegyesület elnöke, aki egyben hnb-elnök is (és még számos más tisztsége is van a községben), még egy icipicit reménykedett. Ezért egy héttel későbbre halasztottuk a találkát, mondván, megvárjuk a szövet- szerintem - még akkor is annak számítanak, ha nem jutottak az SZNL-be?-A Slávián kívül van a falunak még egy sportegyesülete, a Družstevník, ott a futball dívik. Azért alakítottuk meg mi a miénket, hogy megmozgassuk a más nembelieket is, merthogy a labdarúgásnak csak a férfiak hódoltak. Az egyesületben elsősorban a röplabdáé volt a fő szerep, 1976. december 1-én létrejött a röplabdacsapat, s a következő idényben már élen végzett a járási bajnokságban, s jogot nyert a kerületi szereplésre.-Miért épp a röplabdára esett A perbetei röplabdázók ség döntését. Találkozásunkkor nem is nagyon kellett rákérdeznem, Szetei Ernő arcáról leolvashattam ennek kimenetelét.- Annyira bíztunk a feljutásban. Ilyen lehetőségünk már soha nem lesz! Az idén már nincs esélyünk.- Mi is történt valójában? Min csúsztak el a legvégén?-A bajnokság befejeztével júniusban osztályozót játszott a három kerület és Bratislava győztese az SZNL-be jutásért. Két csapat került feljebb, a Kežmarok és a žilinai juniorok. A mi gárdánk épp az előbbi elleni meccsen ingott meg, az utóbbival, amely addig mindenkit simán vert, szoros mérkőzést játszottunk, de vesztettünk. Talán az volt a baj, hogy túlságosan is bíztunk a feljutásban ...- A lezárult osztályozó után mégis megcsillant a remény...-Nem volt az igazi remény. Az egyik csapat vezetői szerint a žilinai együttesben a korhatárt meghaladó röplabdázók is pályára léptek, meg is óvták az osztályozót, de a szövetség képviselői szerint nem történt szabálysértés. Szetei Ernőt még mindig bántja a dolog, és nyilván még sokáig fogja. Mert ha egyszer valamibe belefog, azt rendszerint sikerre viszi, legyen az faluépítés, vagy netán sport.-Belefáradtam - mondja kicsit letargikusan, de nem meggyőzően, mert másik mondata már a soronkö- vetkezó teendőket vázolja. Közben még az aratási stáb ülésére is elugrik, amint visszatér, telefonon intézkedik néhány ügyben. Nem kelti fáradt ember benyomását. Sőt! Amíg ő elfoglalt, a krónikát lapozgatom. Innen tudom meg, hogy 1977-ben kezdett foglalkozni a röplabdával, ó volt az Új Szó hasábjain is sokszor, emlegetett sikeres leánycsapat edzője. Tíz éven át játszottak a kerületben, a diák- és ifiegyüttes is nyert többször bajnokságot.- Ötödikesekkel kezdtem, s végigvittem őket, még nőkként is szerepeltek, de aztán férjhez mentek, szültek, s szétszéledtek. Két esztendeje hagytuk abba, de közben áttértünk a fiúcsapat szervezésére. Az idén a 18 csapatból álló kerületi mezőnyben harmadikok lettek a perbeteiek. A lányokkal az idén gondok voltak, ók már nem játszottak kerületi bajnokságot sem.- Mégis, hogyan lehetséges, hogy egy faluban, még ha 3452 lelket számláló nagyközségről van is szó, hirtelen, szinte a semmiből kinő egy sikercsapat, mert a röplabdázók a választás? Közrejátszott netán, hogy Szetei Ernőhöz közel áll ez a sportág?- Nyilván ennek is köze volt a dologhoz, amikor szervezni kezdtem, de a fő ok, hogy Nyugat-Szlovákiá- ban kevés helyen űzik ezt a sportot, pedig nem igényes, mert egy spárgát kihúzva bárhol játszhatják kinn a szabadban is.- De térjünk vissza még egyszer a férfiakhoz, a diáklányok után hogyan lett egyszerre kerületi nyertes gárda Perbetén?-Négy éve alakult a kollektíva, s tavaly már kerületi versenyt nyert, így jutott a bajnokságba, ahol újoncként végzett az élen.- Ahhoz, hogy ilyen sikert érjen el az együttes, nyilván kitűnő feltételek kellettek...- Erre azt hiszem, nem panaszkodhatnak a fiúk. Hetente háromszor edzenek Jobbágy Lajos irányításával, igaz, soha nem teljes a részvétel, mert Komáromból (Komárno) és a környékéről vannak a játékosok, ketten a fővárosból járnak le, így érthetőek a hiányzások. Főleg az edzőtáborozásokon, a felkészülés során játszott tornákon hangolódik össze a kollektíva. Ami az edzéskörülményeket illeti, még jobbak lesznek, ha felépül az új sportcsarnok... Erre a létesítményre nagyon büszke a hnb-elnök. Mert nem titok, hogy oroszlánrésze van az ötlet megvalósításában, hiszen a falu apraját-nagyját meg tudta nyerni az ügynek. 1986 őszén kezdték az építését, s az ideire, november 4-re tervezik az átadását.- Hétvégeken, munka után is dolgoztak az emberek, egész éjszaka, ha kellett. Volt úgy, hogy százhú- szan is összejöttünk. Jól is halad a munka. Lassan az utolsó simításokat végzik az 5,6 millió korona értékű, Z-akcióban épülő csarnokon, amely nemcsak a sportolni vágyóknak, hanem kulturális rendezvényeknek is otthont ad majd.-Nagy szükség van a létesítményre; az alapiskola tornatermében játszottuk a meccseket, és sok csapat nem volt hajlandó pályára lépni, mert ennek méretei nem felelnek meg a szabályoknak. Kicsit búslakodnak Perbetén az elúszott lehetőség miatt, de azért nem állt meg az élet. Mert bármenynyire a röplabdáé volt a fő szerep, van it még más is. Jól működő asztalitenisz-szakosztály, amelynek csapata Uzsák Miklós vezetésével járási bajnokságot játszik. Népszerű a sakk, Skotnár József nagy súlyt fektet az utánpótlás nevelésére is, így nem csoda, hogy a járásban induló 9 kollektívából 3 perbetei. Büszkék arra is, hogy náluk soha nem volt gond a spartakiád megszervezésével, még az országszerte problémát okozó férfiak gyakorlatához is elegendő tornásza volt a szabadidősport-szakosztálynak. Kollár András három éve kezdte szervezni a testépítők tevékenységét, s ma már ifi versenyzőik is vannak. Szetei Ernőhöz közben ketten is befutnak, valamilyen lakásépítési ügyben, s hiába próbáljuk meggyőzni, hogy mi majd megnézzük magunk a hnb szomszédságában épülő csarnokot, meg a kétpályás gyönyörű új stadiont, amely tavaly 700 Aki midenütt ott van: Szetei Ernő (Lőrincz János (2) és archív felvétel) férőhelyes fedett lelátót kapott, csak elkísér. Legalább a sportcsarnokhoz ... Hát igen, az a bizonyos recept... Hogyan lehet faluhelyen is jó a sportélet? Csak úgy, ha minden más is rendben megy a községben, ha van egy olyan vezető, aki szívügyének tekinti a sportot, s ennek támogatására meg tudja nyerni a többieket is. Szetei Ernő ilyen ember. Ezért vehette át a bratislavai várban a szlovák kormány elismerő oklevelét... URBÁN KLÁRA Az épülő új sportcsarnok Húsz nyári olimpia (1968 - Mexikó) Versenyek az „égben“ A sok előzetes vitát megért mexikói olimpiára még húsz év távlatából is bizonyára mindnyájan nagyon jól emlékszünk. Emlékezetünkben élnek a XIX. „magaslati játékok“ győztesei és vesztesei, a nagy eredmények és a drápnai versenyek. Ternu, Woíde, Clarke, Hines, Smith, Fosbury, Evans, Beamon, Čásiav- ská, Meyer... Micsoda nevek! Kétségtelen, hogy a 2400 méter tengerszint feletti magasság befolyásolta az eredményeket pozitív és negatív irányban. A tudósok és az orvosok olimpiája volt a mexikói olimpia. A tüzetes kísérletek bizonyították: a magaslati edzőtáborozások szinte minden sportágban kedvező hatással voltak a teljesítményekre. A ritka levegő azonban nemcsak „barátja“, hanem „ellensége“ is volt a nagy eredményeknek. 1. OXIGÉNHIÁNY. Sokan „nem ismerik el“ a mexikói játékokat. A tengerszint feletti magasságot elsősorban a hosszútávfutók, az úszók, az evezősök, a birkózók, ökölvívók és az öttusázók sínylették meg. Szép olimpia volt a mexikói; ez igaz. De nem volt százszázalékosan reguláris. Sok sportoló (főleg a mexikóiak és az afrikai hosszútávfutók) kétségtelen előnyben voltak. Nem csoda hát, hogy a futószámok legtöbbjét az amerikai néger atléták és a kenyai, etiópjai, tunéziai sportolók nyerték. Európa és Amerika fehér futói nem tudtak teljes sikerrel megküzdeni a magaslati körülmények különlegességeivel és az oxigénhiánnyal. Szomorú látványt nyújtott például az ausztrál Ron Clarke, a világcsúcstartók csúcstartója, amint a 10 000 méteres futásban teljesen kimerültén, oxigénhiánnyal küszködve hatodikként futott át a célon. Vagy az evezősök, akiknek az eredményhirdetés előtt oxigénpalackokkal kellett pótolniuk a levegőt. CSÚCSOLIMPIA. A mexikói olimpia a rekordok olimpiája volt. A ritka levegő kedvezett a rövid erőkifejtést igénylő számoknak. Még egyetlen olimpián sem értek el annyi világ-, olimpia és nemzeti csúcsot, mint a mexikóin. A Nemzeti Stadion atlétikai versenyei során 23(ü) világrekord dőlt meg. Súlyemelésben nyolc világcsúcs jelentette az emberi teljesítőképesség határának kitolódását, de nem maradt világrekord nélkül a kerékpáros stadion és a lőtér sem. Ki is tudna választani vagy akár rangsort készíteni a nagyszerű eredmények között?! 2. UGRÁS A JÖVŐBE. A mexikói olimpia első szenzációjával az amerikai Bob Beamon szolgált: 890 centimétert ugrott távolba! Ez az eredmény 20 év távlatából is fantasztikus és talán még jó pár esztendőt kell várni megjavítására. Mert a távolugrás világcsúcsait általában nem egyszerű dolog megjavítani. Owens 813-as világrekordja 1935 májusától kereken 25 esztendeig állta az ostromot. A világcsúcs azóta, 1968- ia mindössze 22 centimétert javult. Es a mexikói olimpián, egyetlen perc leforgása alatt 55 centimétert! A mexikói tudósítók így számoltak be a 21. század ugrásáról: Bob Beamon mint egy fekete ceruza, 190 cm-es magassága mellett alig éri el a 70 kilót. Mozdulatai szögletesek, néha kicsit talán esetlenek. Feláll a nekifutó végén, előrehajol, aztán indul. Minden lépésre biccent egyet vállával, felső testével. Mintha bólingatna, helyeselne: így, csak így, minden rendben van, jól csinálod, fiú. Ellép a deszkáról és repülni kezd. Nincs az átmenetben semmi erőltetett vagy zökkenő. Föld vagy levegő, neki teljesen mindegy. Fellép az Estadió légterébe is, ott is marad. Mintha soha többé nem akarna visszatérni a támaszpontjára. Röptében különös mozdulatokat tesz, összekapcsolja a bicikliző- és homorító technika elemeit. Felemelkedik, köröz a lábával, aztán hirtelen derékszögben maga elé szúrja mind a kettőt. Közben előrehajol, két karját combjai között mélyen maga alá nyújtja és végre nagy lassan ereszkedni kezd. Majdhogynem túlrepúl a homokon. Az ember vár, vár, az eredmény nem jön. A térmérők hosszú percekig matatnak, majd kisül, hogy csak 860 centiméterig elegendő az optikai mérőeszköz. Acélszalagot kell keresni. Aztán kigyullad az eredményjelző tábla és a stadion percekig tombol. 890 centiméter! Hogy ez „véletlen“, kimondottan „magaslati“ ugrás volt, bizonyítják Beamon későbbi eredményei. Sohasem nyert jelentősebb versenyt az USA-ban, csak középszerű eredményeket ért el. 3. MÉG MINDIG EVANS. Atlétikában szinte nem lehetett világ- vagy olimpia csúccsal az aranyérem birtokába jutni. Említsünk meg néhány nagy nevet és eredményt. A 100 m- es síkfutásban az amerikai Hines 9,9-es világrekordbeállítással, 200 m-en honfitársa, T. Smith 19,8- as, a 400 m-es síkfutásban az ugyancsak amerikai Evans 43,86-os világcsúccsal (ezt mindmáig nem döntötték meg), az 1500 m-es futásban a kenyai Kei no 3:34,9 olimpiai csúccsal győzött. Akárcsak magasugrásban (224) az amerikai Fosbury (emlékeznek rá, hogyan támadták új stílusát?), hármasugrásban a szovjet Szanyejev (17,39), diszkoszvetésben - immár negyedszer! - az amerikai Oerter (64,78), a kalapácsvetésben a magyar Zsi- vótzky (73,36) ... Az említett nagyokhoz, sorolhatjuk a négyszeres aranyérmes (mind egyéni számban!) Véra Čáslavskát, a játékok legsikeresebb résztvevőjét. SPITZ ARANY NÉLKÜL. Az úszást a kiemelkedő eredmények helyett inkább a meglepetések jellemezték. Ki gondolta volna például, hogy az amerikai Mark Spitz, a Pánamerikai Játékok ötszörös győztese és Don Scholíander nem nyer egyéni bajnokságot? Váratlan volt a 100 méteres női mellúszásban a jugoszláv Bjedov győzelme a szovjet Galina Prozumenscsikova előtt. Világcsúcsok az úszásban - 100 m: Wenden (usztrál) 52,24, 4x100 m vegyesváltó: USA 3:54,9,100 m női hátúszás: Hall (amerikai) 1:06,2, 4x100 női vegyesváltó: USA 4:28,3. A többi számban olimpiai csúccsal lehetett győzni... A labdarúgás olimpiai bajnokságát - immár harmadszor - Magyar- ország nyerte. Eredményei - selejtező: El Salvador 4:0, Ghana 2:2, Izrael 2:0, negyeddöntő: Guatemala 1:0, elődöntő: Japán 5:0, döntő: Bulgária 4:1 A csehszlovák csapat nem jutott tovább csoportjából, miután a következő eredményeket érte el: Guatemala 0:1, Bulgária 2:2, Thaiföld 8:0. 4. 104 PONT. Száztizenkét ország majdnem 8000 sportolója küzdött az addigi olimpiák legnagyobbikán a 174 bajnoki címért, az érmekért, a pontot jelentő helyezésekért. A nemzetek nem hivatalos pontversenyét az USA csapata nyerte (a Szovjetunió versenyzőinek helsinki megjelenése óta másodszor): 711 pont, 45 arany-, 21 ezüst- és 21 bronzérem, 2. Szovjetunió: 596- 29 - 32 - 30, 3. NDK: 239 -9-9 -7,4. Magyarország: 194- 10 - 10 - 12, 5. Japán: 191 - 11 -1-1,6. NSZK: 180 - 5 - 10- 10 ... 11. Csehszlovákia: 104 -7-2-4. Csehszlovákia aranyérmesei: čáslavská (4 arany: lóugrás, felemás korlát, talaj, egyéni összetett), Rezková-Hübnerová (női magasugrás - 182 cm), Kurka (kisöbű sportpuska, fekvóhelyzet), Duchková (toronyugrás). A 10 magyar aranyérem tulajdonosai: Németh Angéla (női gerelyhajítás - 60,36), Zsívótzky (kalapácsvetés - 73,36), Kulcsár (férfi párbajtőr), Kozma (nehézsúlyú birkózás), Varga (légsúlyú birkózás), Hesz (kajak egyes), Tatai (kenu egyes), öttusacsapat(Balczó, Móna, Török), párbajtőrcsapat (Kulcsár, Nemere, Fenyvesi, Schmitt, B. Nagy), labdarúgócsapat: Fatér, Szarka - Novák, Dunai L., Páncsics, Noskó, Juhász I., Szűcs, Fazekas, Menczel, Dunai A., Nagy L., Kocsis L., Básti, Szalai, Sárközi, Keg- lovich. TOMI VINCE
