Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)

1988-08-05 / 183. szám, péntek

Miért elégedetlenek az utasok? Az autóbusz-közlekedés gondjairól Igények és lehetőségek A szövetségi és a szlovák kor­mány az elmúlt években egyaránt foglalkozott az autóbusz-közlekedés problémáinak megoldásával, de az elfogadott határozatok teljesítésével az illetékesek adósak maradtak. Épp ezért került a közelmúltban újra napirendre ez a téma a Szlovák Nemzeti Tanács kereskedelmi, szol­gáltatási és közlekedési bizottságá­nak ülésén is. Hogy az elégedetlen utasok nem alaptalanul zsörtölőd­nek (elég látogatást tenni csúcsidő­ben a bratislavai autóbusz-pályaud­varon, vagy akárcsak a helyi járatok­kal kapcsolatos néhánynapos ta­pasztalatokat összegezni), annak alátámasztására érdemes néhány gondolatot kiragadni az SZSZK Bel­ügyi és Környezetvédelmi Miniszté­riumának a témával kapcsolatos je­lentéséből. A tények, adatok alapján képet kaphatunk a jelenlegi helyzetről, vá­laszokat a sokszor felvetett miértek­re, de a helyzet javításának feltéte­leit is megismerhetjük. Bevezetőül néhány szám. Az au­tóközlekedési vállalat 1980-ban 862,5 millió személyt szállított autó­buszaival, az elmúlt évben az utasok száma 74,5 millióval növekedett. Ezzel szemben a vasút szolgáltatá­sait 10,9 millióval kevesebben vették igénybe utazásaik során. Naponta mintegy 68 ezer járattal 1992 vona­lon szállítják az utasokat az autóbu­szok, a vonalak hossza 107 253 ki­lométer és három község kivételével összekötik Szlovákia valamennyi kistelepülését, nagyvárosát. A szállítási igények nem a lakos­ság gyarapodása miatt növekedtek, hanem elsősorban a lakóhelyek és a munkahelyek nem épp összehan­golt fejlesztése miatt. így aztán a já­ratok és a hálózat bővítése sem hoz minőségi változást ebben a szolgál­tatásban. Az igények jóval megha­ladják nemcsak a közlekedési válla­latok, hanem egész társadalmunk anyagi, üzemeltetési és gazdasági lehetőségeit. Többen többet tehetnének Az utasszállítás milyenségének egyik lényeges meghatározója, hogy az egyes napszakokban nem oszlik meg a forgalom arányosan. A reggeli és a délutáni csúcs a jelen­leg közlekedő autóbuszokkal zsú­foltság nélkül elképzelhetetlen, a közlekedési vállalatok nem képe­sek ezen változtatni. A megoldási lehetőségek közé tartozna a munka­helyeken a több műszak bevezeté­se, illetve a lépcsőzetes munkaidő­kezdet bevezetése. Ez nemcsak a nemzeti bizottságok feladata, ha­nem valamennyi munkáltatónak - dolgozói érdekében is - foglalkoz­nia kellene az optimális változat megkeresésével. Természetesen mindez még ko­rántsem mentesíti a felelősség alól a közlekedési vállalatok illetékeseit, akiknek főleg az irányítómunka tö­kéletesítésére kell törekedniük. Igaz ugyan, hogy például a diszpécser- szolgálat dolgozóinak a telefon és elvétve a rádióösszeköttetés nem ad módot a gyors, rugalmas ellenőrzé­sekre, illetve intézkedésekre, a szá­mítástechnikai rendszer nélkülözhe­tetlenségéről viszont - mely elősegí­tené az irányítást, a munkaszerve­zést - még csak terveikben szólnak. Fogyatékosságok vannak a me­netrendekben is, melyek összeállítói nem elemzik eléggé körültekintően a valós helyzetet és nem veszik figyelembe a lakosság igényeit. Ki­használatlan lehetőségek rejtőznek a vasút- és az autóbusz-közlekedés jobb összehangolásában is: ennek megvalósításával is lehetne bizo­nyos előrehaladást elérni a sze­mélyszállítás színvonalának javítá­sában. Viszonylag kevesen vannak olyan szerencsés helyzetben, hogy nem kell (a munkahely közelsége miatt vagy saját jármüvüket használják) igénybe venniük a tömegközlekedési eszközöket. Az ingázók és a gyak­ran utazók a megmondhatói, mennyi bosszúságot éltek már át utazá­saik során. Szlovákiában az utasszállitást túlnyomórészt a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat bonyolítja. Annak ellenére, hogy korábban feltételezték a buszközlekedés ütemének lelassulását, számítva azzal, hogy az utasok inkább a vasutat használják majd ki, mégis az ellenkező helyzet alakult ki: nőtt az autóbuszokon utazók száma. Ezzel párhuza­mosan a gondok is megnövekedtek. Kevés az autóbusz, nincs alkatrész A közlekedési vállalatok irányítá­sa, az érintettekkel való együttmű­ködés ugyan fontos a tömegközle­kedés szempontjából, de a a meg­felelő műszaki alap nélkül - ponto­sabban a közlekedési eszközök hiá­nya miatt - elképzelhetetlen az uta­sok által elvárt kényelmes utazás feltételeinek megteremtése. Az el­múlt hét esztendő alatt a személy- szállítás teljesítménye 8,6 százalék­kal növekedett, a szállítóeszközök kapacitása viszont ugyanebben az időszakban csupán 7,7 százalékkal. Ez aztán megnyilvánult az autóbu­szok túlzsúfoltságában. Mivel kevés új járművet kapnak a vállalatok, a géppark kellő felújítására nincs lehetőségük. A közlekedési vállala­tok autóbuszainak 22,6 százaléka már túllépte az „élettartami normá­ját". A 8. ötéves tervidőszakban nem javult a helyzet: 1986-87-ben a Csehszlovák Autóközlekedési Vál­lalat és a helyi tömegközlekedési vállalat 147 autóbusszal kaptak ke­vesebbet a tervezettnél, idén pedig a gyártók 49-cel kevesebb megren­delést igazoltak vissza, mint ameny- nyit a terv előírt. Ezzel kapcsolatban egy elgondolkodtató tényt is tartal­maz a minisztériumi jelentés: amíg a közlekedési vállalatok az említett gondokkal küzdenek, a nem közle­kedési vállalatok évente jelentős mennyiségű járművet kapnak. 1987 elején Szlovákia különböző vállala­tai, üzemei 4572 autóbusszal ren­delkeztek. Ezek sokszor kihaszná­latlanok, viszont a közlekedési válla­latok bonyolítják le a munkások szállítását (ami veszteséges), az előbbiek pedig autóbuszaikat a gaz­daságilag kifizetődőbb kirándulá­sokra használják ki. De nemcsak az autóbuszok hiá­nya, hanem a meglévő járművek karbantartása és javítása is az égető problémák közé tartozik. Évek óta nem épült komolyabb beruházás: műhelyek, kocsiszínek, diagnoszti­kai létesítmények. Szlovákiában egyetlen közlekedési vállalatnak sincs korszerű műszerekkel felsze­relt diagnosztikai műhelye. A leg­több helyen nem megfelelő körülmé­nyek közt végzik a meghibásodott jármüvek javítását. És ezt még ne­hezíti a pótalkatrészek hiánya. Az elmúlt évben a megrendelt alkatré­szeknek csupán 41,3 százalékát kapták meg a közlekedési vállalatok. Ez a helyzet tarthatatlan. Minél előbb megoldást kell találni, mert nemcsak az üzemeltetést teszi bo­nyolulttá, hanem közlekedésbizton­sági szempontból is fontos. De szól­hatnánk a gumiköpenyek mennyisé­gi és minőségi kérdéseiről is, melyek szintén az évek óta húzódó problé­mák közé tartoznak. Nem vonzó a kormánykerék A már említett anyagi-műszaki gondok mellett más jellegűek is elő­fordulnak a közlekedési vállalatok­nál. Ha alaposan belegondolunk, bi­zony nem leányálom naponta a kor­mánykerék mögött ülni és a nagyfor­galmú utakon róni a kilométereket, felelni a félszáz vagy még annál is több utas életéért. A rendszertelen munkaidő, a szombat-vasárnapi szolgálatok, a kényszerű túlórák mi­att - ez utóbbiak száma sok esetben meghaladja az autóbuszvezetők fizi­kai alkalmasságának határát - nem vonzó a gépjárművezetői pálya. De például a lakáskérvényeiket sem elégítik ki megfelelően a nemzeti bizottságok - évről évre kevesebb lakást utalnak ki számukra. A fizeté­sük is csupán a túlórák miatt tűnik magasnak. A toborzási és a stabili­zációs kedvezményekkel sem oldó­dott meg a munkaerőhiány. Úgy tű­nik, az elmúlt év október elsején hozott politikai és javadalmazási in­tézkedések viszont hatásosak: igaz, nem növekedett a járművezetők száma és a túlórák sem csökkentek, de legalább nem növekedett a fluk­tuáció. Az utasszállítást lebonyolító gép­járművezetők szociális- és munka- feltételei egyaránt javításra szorul­nak és nem elég ezen a téren a köz­ponti intézkedések végrehajtása. A közlekedési vállalatoknak és a nemzeti bizottságoknak egyaránt arra kell törökedniük, hogy saját for­rásaikból is hozzájáruljanak például a pihenőszobák és a végállomáso­kon a szociális létesítmények felépí­téséhez. xxx A fentiek alapján úgy tűnik, az autóbusz-közlekedésben túl sok a megoldatlan kérdés, a problémák egész sora halmozódott fel. Mi uta­sok a következményeket, a kulturált­nak aligha nevezhető utazást, a pontatlan járatokat, a zsúfoltságot érzékeljük. A megoldás elsősorban a munkaerő és a munkalehetőségek arányos elosztása, de a közlekedési vállalatoknak is van mit tenniük a helyzet javításáért. Viszont a többi érintettnek - a járművek gyártóinak, az alkatrészek szálítóinak - is miha­marább ki kell küszöbölniük a fogya­tékosságokat. Hogy valamennyien, minden vonalon, minden autóbusz­ban kényelmesen, biztonságosan utazhassunk. DEÁK TERÉZ Sokoldalúság, munkaszeretet... Napbarnított arca, nyugodt tekin­tete elárulja, hogy a minap tért visz- sza a szabadságáról. Asztalán labo­ratóriumi elemzések. Hronyec Sán- dorné, a gömörhorkai (Gemerská Hôrka) cellulóz- és papírgyár minő­ségellenőre gondoskodik arról, hogy a gyár kapuját elhagyó termékek minősége minden szempontból megfeleljen a követelményeknek.- Az utóbbi időben sok ne­hézséggel kellett szembenéznünk - kezdi a beszélgetést. - A gépek, a berendezések elhasználódtak és a gyártási fegyelem sem olyan, mint szeretnénk. Ez elsősorban az em­bereken múlik, főleg azon, hogy a minőség terén milyen az anyagi érdekeltségük. Idestova tíz éve dolgozik a gyár­ban. Az érettségi után a gombaszögi (Gombasek) mészgyárban állt mun­(A szerző felvétele) kába, laboránsként. Közben férjhez ment, két gyereket szült. Az elsó kínálkozó alkalmat megragadta, hogy közelebb kerüljön a családjá­hoz, munkahelyet változtatott.- Néhány év eltelte után lehető­ségem nyílt arra, hogy a ružombero- ki Vegyészeti Szakközépiskolában folytassam tanulmányaimat. Úgy éreztem, a munkámhoz, a beosztá­somhoz szükségem van erre. A min­dennapi munka, a két gyerek mellett nem volt könnyű a tanulás. Szeren­csémre a férjem mindenben segít­ségemre volt és a munkatársaim is támogattak. Az érettségi óta eltelt négy év alatt meggyőződtem arról, hogy az iskola sokat adott, alaposan megismertem a cellulóz- és papír- gyártást. Szorgalmára, igyekezetére már az előző munkahelyén. felfigyeltek. Ott lett tagjelölt, majd párttag. Jelen­legi munkahelyén az üzemi pártbi­zottság tagja. A pártoktatást szerve­zi, de egy idő óta ő látja el a pénztá­rosi teendőket is. Nemegyszer felve­szi a telefont és csak annyit mond: ne várjatok, munkám van, később megyek haza. Azért arra is jut idejé­ből, hogy a Népi Milícia üzemi egy­ségében is dolgozzon.- Férjem évek óta viseli az egyenruhát, jelenleg az egység pa­rancsnoka. Én rádiós beosztást kap­tam. Az alapkiképzésen, az éleslö­vészeten már túlvagyok. Az utóbbi kitűnő osztályzatra sikerült. Tizenöt ' töltényt kaptam, de tíz elég volt ah­hoz, hogy a száz, illetve százötven méterre lévő céltáblát és figurát elta­láljam. A rádiózásban még sok a ta- nulnivalóm, de mindent megteszek, hogy ne csalatkozzanak bennem. Az a gondolat, hogy a Népi Milícia tagja legyek, már korábban foglal­koztatott, de csak most nyílt lehető­ség arra, hogy két nő az egység tagja lehessen. Eddig minden poszton helytállt. Azt mondja, ennek az a titka, hogy jó munkatársai vannak, olyanok, akik segítik egymást, akik mindent meg­tesznek, hogy a gyár hírnevét öreg­bítsék, hogy a minőség terén min­den rendben legyen. Ezt fogalmaz­ták meg akkor is, amikor 1976-ban versenyre keltek a szocialista mun­kabrigád címért, amelyet azóta megszereztek. A brigád tagjai a bronzjelvényeket is megkapták már. A Barátság nevet vették fel és 1983 óta Hronyec Sándorné a bri­gád vezetője. Igyekszenek népsze­rűsíteni az új szovjet munkamódsze­reket. Mint brigádvezetó lett a Cseh­szlovák Szovjet Baráti Szövetség üzemi bizottságának az elnöke, és a CSSZBSZ járási bizottságának tagja. Nyilvánvaló, hogy sok a mun­ka utáni elfoglaltsága, hiszen fele­ségként és édesanyaként is sok fel­adat hárul rá. Azért talál időt az olvasásra is. Hétvégén szívesen megy a családdal a természetbe, kikapcsolódnak.- Azt tervezem, hogy a nyugdíjas éveinket kertes családi házban tölt­jük majd el. Rendbe tesszük a szülői házat, aztán odaköltözünk. Közeleb­bi terveim közé tartozik, hogy a záró gyakorlaton bebizonyítsam, helyt tu­dok állni a Népi Milícia üzemi egysé­gében. Szeretem amit csinálok és úgy érzem, meg is becsülnek. Ennél nagyobb elismerésre nem is vágyik. Igyekszik, s vele együtt a kollektíva minden egyes tagja, to­vábbképezni magát, hogy a megnö­vekedett igényeknek, feladatoknak meg tudjon felelni. NÉMETH JÁNOS Áruátrakás - csökkentett létszámmal AMIKOR SEGÍT A RÁSZORULÓ... A nyári hónapokban az ágcsernyői (Čierna nad Tisou) átrakóállomás dolgozói is kiveszik a megérdemelt szabadságukat. Az átrakó- és egyéb munkákat kisebb létszámmal kell végezniük. Nem mindegy tehát, hogy a szabadságok ideje alatt a saját dolgozóikon kívül számíthatnak-e valakire. Böjti László részlegvezetőnek beszélgetésünk megkezdésekor megemlítettem: tudom, már évek óta gondot okoz, hogy némelyik munkaterületen nincs elegendő dolgozójuk...- Sajnos, azt kell mondanom, ezen a téren a problémáink megma­radtak. Nagyon sok fizikai dolgozó hiányzik, nem sikerül feltöltenünk az állományt, és ez aztán a tervteljesí­tésben is, természetesen, problémát okoz. • Van-e lehetőségük arra, hogy legalább a nyári hónapok alatt idénymunkásokat alkalmazzanak?- Mégha lenne is ilyen lehetősé­günk, jelentkezők sajnos nincsenek. Ezért maximálisan ki kell használ­nunk a vezetők szervező képessé­gét. Ószintén meg kell mondanom, hogy előfordul, amikor a dolgozót nem engedhetjük szabadságra, mert nincs, aki helyettesítse! • Hogyan sikerül koordinálni a munkákat, ha kevés a dolgozójuk?- Igyekszünk meggyőzni őket, hogy a szabad idejükben is álljanak műszakba, annak érdekében, hogy a szovjet kocsikat mihamarabb ki tudjuk üríteni, ugyanis nagyon fon­tos feladatunk a kocsik forgásának biztosítása. Segít bennünket a szak­szervezet, az ifjúsági szövetség tag­jai és az üzemi népi milícia alakula­ta. A munkavállalásokkal nincs probléma, ebben az évben is már körülbelül 100-100 ezer tonnát rak­tunk át társadalmi munkában. • Számíthatnak-e a diákok segít­ségére a vakáció ideje alatt?- Erre lenne lehetőség, viszont tekintettel arra, hogy ez a munka óriási fizikai megterhelést jelent fel­nőtt embereknek is, nem akarjuk a diákokat ilyen nehéz munkával leterhelni. • Gyakran halljuk, hogy a nehéz testi munkát fokozatosan ki kell ik­tatni a termelésből. Milyen lehetőség van az átrakodó munkák gépesíté­sére az ágcsernyői állomáson?- A gépesítés, automatizálás - úgy gondolom - utat fog törni a mi részlegünkön is. Már vannak nagy kapacitású átrakó berendezéseink, most épül egy átrakó részleg, mely­nek beiktatásával bizonyos mennyi­ségű munkaerő felszabadul. Hozzá kell tennem, hogy - sajnos - problé­mát okoz az alkatrészhiány. Sokszor állnak az átrakó gépek, mert nem tudunk pótalkatrészt szerezni. A ja­vítóműhelyünkben néha szinte cso­dákat művelnek a dolgozók, hiszen vannak olyan gépeink, melyekbe már rég nem gyártanak alkatré­szeket. • Térjünk vissza a munkaerőgaz- dálkodáshoz. A nyári hónapokban nemcsak a szabadságok miatti lét­számhiányt kell pótolni, hanem az aratási munkáknál segédkező dol­gozók helyét is - arra a néhány napra - be kell tölteniük.-A tolatómunkások közül sokan mint kombájnosok dolgoznak az aratásnál - kapcsolódik be a beszél­getésbe Horváth József, az állomás- főnök forgalmi helyettese - a kör­nyékbeli szövetkezetekben és állami gazdaságokban. Sokan vállalnak munkát a szalmagyűjtésnél, mint gépkezelők, vagy traktorosok. Ne­künk ugyanis a pártkongresszus ad­ta feladatul, hogy az aratás ideje alatt segítsük a mezőgazdasági üzemeket. Ebből eredően másképp kell a munkát szerveznünk. Egy pél­dát mondok: egy brigádban egy tola­tásvezetőre három tolató jut, mi a nyári hónapokban csak két tolató­munkást alkalmazunk. Ha a műszak alatt a tervmutatókat - csökkentett létszámmal is - teljesítik, akkor ezek a dolgozóink a műszak alatt megke­resett pénzösszegen felül 60 korona jutalékot kapnak. Ezzel a munka- szervezéssel 19 munkaerőt takarí­tunk meg egy műszak alatt. Persze, nem mindenki vállal munkát az ara­tás ideje alatt. Azokat, ha kell, behív­juk túlórázni, vagy külön műszakok­ra. Ha a tolatónak megvan a tolatás­vezetői szakvizsgája, akkor mint to­latásvezetőt is alkalmazzuk. És, per­sze, a tolatásvezetők is vállalnak más munkát. Ebben az esetben a túlórapénzt azonnal, a műszak befejezése után kifizetjük. • Ha a szabadnapjukat feláldoz­va bejönnek dolgozni? Ilyenkor fá­radtabbak. Hamarabb előfordulhat baleset...- Nagyon vigyázunk arra, hogy a munkatörvénykönyv szabályait betartsuk. Vannak olyan dolgozóink, akik reggeltől estig és estétől regge­lig - mondhatnám látástól vakulásig- dolgoznának. Ezt nem engedhet­jük meg. Tehát a szervezők, az irányítók érdeme is, hogy a munkák menete az ágcsernyői átrakóállomáson a nyári szabadságok ideje alatt is zavartalanul folyik. Mindezt a belső tartalékok, a saját munkaerőállo- mány hatékony kihasználásával tud­ják elérni, mert külső segítségre nem számíthatnak. Sőt, inkább- mint láttuk - ök segítenek... MOLNÁR JENÓ

Next

/
Thumbnails
Contents