Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)
1988-08-05 / 183. szám, péntek
Miért elégedetlenek az utasok? Az autóbusz-közlekedés gondjairól Igények és lehetőségek A szövetségi és a szlovák kormány az elmúlt években egyaránt foglalkozott az autóbusz-közlekedés problémáinak megoldásával, de az elfogadott határozatok teljesítésével az illetékesek adósak maradtak. Épp ezért került a közelmúltban újra napirendre ez a téma a Szlovák Nemzeti Tanács kereskedelmi, szolgáltatási és közlekedési bizottságának ülésén is. Hogy az elégedetlen utasok nem alaptalanul zsörtölődnek (elég látogatást tenni csúcsidőben a bratislavai autóbusz-pályaudvaron, vagy akárcsak a helyi járatokkal kapcsolatos néhánynapos tapasztalatokat összegezni), annak alátámasztására érdemes néhány gondolatot kiragadni az SZSZK Belügyi és Környezetvédelmi Minisztériumának a témával kapcsolatos jelentéséből. A tények, adatok alapján képet kaphatunk a jelenlegi helyzetről, válaszokat a sokszor felvetett miértekre, de a helyzet javításának feltételeit is megismerhetjük. Bevezetőül néhány szám. Az autóközlekedési vállalat 1980-ban 862,5 millió személyt szállított autóbuszaival, az elmúlt évben az utasok száma 74,5 millióval növekedett. Ezzel szemben a vasút szolgáltatásait 10,9 millióval kevesebben vették igénybe utazásaik során. Naponta mintegy 68 ezer járattal 1992 vonalon szállítják az utasokat az autóbuszok, a vonalak hossza 107 253 kilométer és három község kivételével összekötik Szlovákia valamennyi kistelepülését, nagyvárosát. A szállítási igények nem a lakosság gyarapodása miatt növekedtek, hanem elsősorban a lakóhelyek és a munkahelyek nem épp összehangolt fejlesztése miatt. így aztán a járatok és a hálózat bővítése sem hoz minőségi változást ebben a szolgáltatásban. Az igények jóval meghaladják nemcsak a közlekedési vállalatok, hanem egész társadalmunk anyagi, üzemeltetési és gazdasági lehetőségeit. Többen többet tehetnének Az utasszállítás milyenségének egyik lényeges meghatározója, hogy az egyes napszakokban nem oszlik meg a forgalom arányosan. A reggeli és a délutáni csúcs a jelenleg közlekedő autóbuszokkal zsúfoltság nélkül elképzelhetetlen, a közlekedési vállalatok nem képesek ezen változtatni. A megoldási lehetőségek közé tartozna a munkahelyeken a több műszak bevezetése, illetve a lépcsőzetes munkaidőkezdet bevezetése. Ez nemcsak a nemzeti bizottságok feladata, hanem valamennyi munkáltatónak - dolgozói érdekében is - foglalkoznia kellene az optimális változat megkeresésével. Természetesen mindez még korántsem mentesíti a felelősség alól a közlekedési vállalatok illetékeseit, akiknek főleg az irányítómunka tökéletesítésére kell törekedniük. Igaz ugyan, hogy például a diszpécser- szolgálat dolgozóinak a telefon és elvétve a rádióösszeköttetés nem ad módot a gyors, rugalmas ellenőrzésekre, illetve intézkedésekre, a számítástechnikai rendszer nélkülözhetetlenségéről viszont - mely elősegítené az irányítást, a munkaszervezést - még csak terveikben szólnak. Fogyatékosságok vannak a menetrendekben is, melyek összeállítói nem elemzik eléggé körültekintően a valós helyzetet és nem veszik figyelembe a lakosság igényeit. Kihasználatlan lehetőségek rejtőznek a vasút- és az autóbusz-közlekedés jobb összehangolásában is: ennek megvalósításával is lehetne bizonyos előrehaladást elérni a személyszállítás színvonalának javításában. Viszonylag kevesen vannak olyan szerencsés helyzetben, hogy nem kell (a munkahely közelsége miatt vagy saját jármüvüket használják) igénybe venniük a tömegközlekedési eszközöket. Az ingázók és a gyakran utazók a megmondhatói, mennyi bosszúságot éltek már át utazásaik során. Szlovákiában az utasszállitást túlnyomórészt a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat bonyolítja. Annak ellenére, hogy korábban feltételezték a buszközlekedés ütemének lelassulását, számítva azzal, hogy az utasok inkább a vasutat használják majd ki, mégis az ellenkező helyzet alakult ki: nőtt az autóbuszokon utazók száma. Ezzel párhuzamosan a gondok is megnövekedtek. Kevés az autóbusz, nincs alkatrész A közlekedési vállalatok irányítása, az érintettekkel való együttműködés ugyan fontos a tömegközlekedés szempontjából, de a a megfelelő műszaki alap nélkül - pontosabban a közlekedési eszközök hiánya miatt - elképzelhetetlen az utasok által elvárt kényelmes utazás feltételeinek megteremtése. Az elmúlt hét esztendő alatt a személy- szállítás teljesítménye 8,6 százalékkal növekedett, a szállítóeszközök kapacitása viszont ugyanebben az időszakban csupán 7,7 százalékkal. Ez aztán megnyilvánult az autóbuszok túlzsúfoltságában. Mivel kevés új járművet kapnak a vállalatok, a géppark kellő felújítására nincs lehetőségük. A közlekedési vállalatok autóbuszainak 22,6 százaléka már túllépte az „élettartami normáját". A 8. ötéves tervidőszakban nem javult a helyzet: 1986-87-ben a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat és a helyi tömegközlekedési vállalat 147 autóbusszal kaptak kevesebbet a tervezettnél, idén pedig a gyártók 49-cel kevesebb megrendelést igazoltak vissza, mint ameny- nyit a terv előírt. Ezzel kapcsolatban egy elgondolkodtató tényt is tartalmaz a minisztériumi jelentés: amíg a közlekedési vállalatok az említett gondokkal küzdenek, a nem közlekedési vállalatok évente jelentős mennyiségű járművet kapnak. 1987 elején Szlovákia különböző vállalatai, üzemei 4572 autóbusszal rendelkeztek. Ezek sokszor kihasználatlanok, viszont a közlekedési vállalatok bonyolítják le a munkások szállítását (ami veszteséges), az előbbiek pedig autóbuszaikat a gazdaságilag kifizetődőbb kirándulásokra használják ki. De nemcsak az autóbuszok hiánya, hanem a meglévő járművek karbantartása és javítása is az égető problémák közé tartozik. Évek óta nem épült komolyabb beruházás: műhelyek, kocsiszínek, diagnosztikai létesítmények. Szlovákiában egyetlen közlekedési vállalatnak sincs korszerű műszerekkel felszerelt diagnosztikai műhelye. A legtöbb helyen nem megfelelő körülmények közt végzik a meghibásodott jármüvek javítását. És ezt még nehezíti a pótalkatrészek hiánya. Az elmúlt évben a megrendelt alkatrészeknek csupán 41,3 százalékát kapták meg a közlekedési vállalatok. Ez a helyzet tarthatatlan. Minél előbb megoldást kell találni, mert nemcsak az üzemeltetést teszi bonyolulttá, hanem közlekedésbiztonsági szempontból is fontos. De szólhatnánk a gumiköpenyek mennyiségi és minőségi kérdéseiről is, melyek szintén az évek óta húzódó problémák közé tartoznak. Nem vonzó a kormánykerék A már említett anyagi-műszaki gondok mellett más jellegűek is előfordulnak a közlekedési vállalatoknál. Ha alaposan belegondolunk, bizony nem leányálom naponta a kormánykerék mögött ülni és a nagyforgalmú utakon róni a kilométereket, felelni a félszáz vagy még annál is több utas életéért. A rendszertelen munkaidő, a szombat-vasárnapi szolgálatok, a kényszerű túlórák miatt - ez utóbbiak száma sok esetben meghaladja az autóbuszvezetők fizikai alkalmasságának határát - nem vonzó a gépjárművezetői pálya. De például a lakáskérvényeiket sem elégítik ki megfelelően a nemzeti bizottságok - évről évre kevesebb lakást utalnak ki számukra. A fizetésük is csupán a túlórák miatt tűnik magasnak. A toborzási és a stabilizációs kedvezményekkel sem oldódott meg a munkaerőhiány. Úgy tűnik, az elmúlt év október elsején hozott politikai és javadalmazási intézkedések viszont hatásosak: igaz, nem növekedett a járművezetők száma és a túlórák sem csökkentek, de legalább nem növekedett a fluktuáció. Az utasszállítást lebonyolító gépjárművezetők szociális- és munka- feltételei egyaránt javításra szorulnak és nem elég ezen a téren a központi intézkedések végrehajtása. A közlekedési vállalatoknak és a nemzeti bizottságoknak egyaránt arra kell törökedniük, hogy saját forrásaikból is hozzájáruljanak például a pihenőszobák és a végállomásokon a szociális létesítmények felépítéséhez. xxx A fentiek alapján úgy tűnik, az autóbusz-közlekedésben túl sok a megoldatlan kérdés, a problémák egész sora halmozódott fel. Mi utasok a következményeket, a kulturáltnak aligha nevezhető utazást, a pontatlan járatokat, a zsúfoltságot érzékeljük. A megoldás elsősorban a munkaerő és a munkalehetőségek arányos elosztása, de a közlekedési vállalatoknak is van mit tenniük a helyzet javításáért. Viszont a többi érintettnek - a járművek gyártóinak, az alkatrészek szálítóinak - is mihamarább ki kell küszöbölniük a fogyatékosságokat. Hogy valamennyien, minden vonalon, minden autóbuszban kényelmesen, biztonságosan utazhassunk. DEÁK TERÉZ Sokoldalúság, munkaszeretet... Napbarnított arca, nyugodt tekintete elárulja, hogy a minap tért visz- sza a szabadságáról. Asztalán laboratóriumi elemzések. Hronyec Sán- dorné, a gömörhorkai (Gemerská Hôrka) cellulóz- és papírgyár minőségellenőre gondoskodik arról, hogy a gyár kapuját elhagyó termékek minősége minden szempontból megfeleljen a követelményeknek.- Az utóbbi időben sok nehézséggel kellett szembenéznünk - kezdi a beszélgetést. - A gépek, a berendezések elhasználódtak és a gyártási fegyelem sem olyan, mint szeretnénk. Ez elsősorban az embereken múlik, főleg azon, hogy a minőség terén milyen az anyagi érdekeltségük. Idestova tíz éve dolgozik a gyárban. Az érettségi után a gombaszögi (Gombasek) mészgyárban állt mun(A szerző felvétele) kába, laboránsként. Közben férjhez ment, két gyereket szült. Az elsó kínálkozó alkalmat megragadta, hogy közelebb kerüljön a családjához, munkahelyet változtatott.- Néhány év eltelte után lehetőségem nyílt arra, hogy a ružombero- ki Vegyészeti Szakközépiskolában folytassam tanulmányaimat. Úgy éreztem, a munkámhoz, a beosztásomhoz szükségem van erre. A mindennapi munka, a két gyerek mellett nem volt könnyű a tanulás. Szerencsémre a férjem mindenben segítségemre volt és a munkatársaim is támogattak. Az érettségi óta eltelt négy év alatt meggyőződtem arról, hogy az iskola sokat adott, alaposan megismertem a cellulóz- és papír- gyártást. Szorgalmára, igyekezetére már az előző munkahelyén. felfigyeltek. Ott lett tagjelölt, majd párttag. Jelenlegi munkahelyén az üzemi pártbizottság tagja. A pártoktatást szervezi, de egy idő óta ő látja el a pénztárosi teendőket is. Nemegyszer felveszi a telefont és csak annyit mond: ne várjatok, munkám van, később megyek haza. Azért arra is jut idejéből, hogy a Népi Milícia üzemi egységében is dolgozzon.- Férjem évek óta viseli az egyenruhát, jelenleg az egység parancsnoka. Én rádiós beosztást kaptam. Az alapkiképzésen, az éleslövészeten már túlvagyok. Az utóbbi kitűnő osztályzatra sikerült. Tizenöt ' töltényt kaptam, de tíz elég volt ahhoz, hogy a száz, illetve százötven méterre lévő céltáblát és figurát eltaláljam. A rádiózásban még sok a ta- nulnivalóm, de mindent megteszek, hogy ne csalatkozzanak bennem. Az a gondolat, hogy a Népi Milícia tagja legyek, már korábban foglalkoztatott, de csak most nyílt lehetőség arra, hogy két nő az egység tagja lehessen. Eddig minden poszton helytállt. Azt mondja, ennek az a titka, hogy jó munkatársai vannak, olyanok, akik segítik egymást, akik mindent megtesznek, hogy a gyár hírnevét öregbítsék, hogy a minőség terén minden rendben legyen. Ezt fogalmazták meg akkor is, amikor 1976-ban versenyre keltek a szocialista munkabrigád címért, amelyet azóta megszereztek. A brigád tagjai a bronzjelvényeket is megkapták már. A Barátság nevet vették fel és 1983 óta Hronyec Sándorné a brigád vezetője. Igyekszenek népszerűsíteni az új szovjet munkamódszereket. Mint brigádvezetó lett a Csehszlovák Szovjet Baráti Szövetség üzemi bizottságának az elnöke, és a CSSZBSZ járási bizottságának tagja. Nyilvánvaló, hogy sok a munka utáni elfoglaltsága, hiszen feleségként és édesanyaként is sok feladat hárul rá. Azért talál időt az olvasásra is. Hétvégén szívesen megy a családdal a természetbe, kikapcsolódnak.- Azt tervezem, hogy a nyugdíjas éveinket kertes családi házban töltjük majd el. Rendbe tesszük a szülői házat, aztán odaköltözünk. Közelebbi terveim közé tartozik, hogy a záró gyakorlaton bebizonyítsam, helyt tudok állni a Népi Milícia üzemi egységében. Szeretem amit csinálok és úgy érzem, meg is becsülnek. Ennél nagyobb elismerésre nem is vágyik. Igyekszik, s vele együtt a kollektíva minden egyes tagja, továbbképezni magát, hogy a megnövekedett igényeknek, feladatoknak meg tudjon felelni. NÉMETH JÁNOS Áruátrakás - csökkentett létszámmal AMIKOR SEGÍT A RÁSZORULÓ... A nyári hónapokban az ágcsernyői (Čierna nad Tisou) átrakóállomás dolgozói is kiveszik a megérdemelt szabadságukat. Az átrakó- és egyéb munkákat kisebb létszámmal kell végezniük. Nem mindegy tehát, hogy a szabadságok ideje alatt a saját dolgozóikon kívül számíthatnak-e valakire. Böjti László részlegvezetőnek beszélgetésünk megkezdésekor megemlítettem: tudom, már évek óta gondot okoz, hogy némelyik munkaterületen nincs elegendő dolgozójuk...- Sajnos, azt kell mondanom, ezen a téren a problémáink megmaradtak. Nagyon sok fizikai dolgozó hiányzik, nem sikerül feltöltenünk az állományt, és ez aztán a tervteljesítésben is, természetesen, problémát okoz. • Van-e lehetőségük arra, hogy legalább a nyári hónapok alatt idénymunkásokat alkalmazzanak?- Mégha lenne is ilyen lehetőségünk, jelentkezők sajnos nincsenek. Ezért maximálisan ki kell használnunk a vezetők szervező képességét. Ószintén meg kell mondanom, hogy előfordul, amikor a dolgozót nem engedhetjük szabadságra, mert nincs, aki helyettesítse! • Hogyan sikerül koordinálni a munkákat, ha kevés a dolgozójuk?- Igyekszünk meggyőzni őket, hogy a szabad idejükben is álljanak műszakba, annak érdekében, hogy a szovjet kocsikat mihamarabb ki tudjuk üríteni, ugyanis nagyon fontos feladatunk a kocsik forgásának biztosítása. Segít bennünket a szakszervezet, az ifjúsági szövetség tagjai és az üzemi népi milícia alakulata. A munkavállalásokkal nincs probléma, ebben az évben is már körülbelül 100-100 ezer tonnát raktunk át társadalmi munkában. • Számíthatnak-e a diákok segítségére a vakáció ideje alatt?- Erre lenne lehetőség, viszont tekintettel arra, hogy ez a munka óriási fizikai megterhelést jelent felnőtt embereknek is, nem akarjuk a diákokat ilyen nehéz munkával leterhelni. • Gyakran halljuk, hogy a nehéz testi munkát fokozatosan ki kell iktatni a termelésből. Milyen lehetőség van az átrakodó munkák gépesítésére az ágcsernyői állomáson?- A gépesítés, automatizálás - úgy gondolom - utat fog törni a mi részlegünkön is. Már vannak nagy kapacitású átrakó berendezéseink, most épül egy átrakó részleg, melynek beiktatásával bizonyos mennyiségű munkaerő felszabadul. Hozzá kell tennem, hogy - sajnos - problémát okoz az alkatrészhiány. Sokszor állnak az átrakó gépek, mert nem tudunk pótalkatrészt szerezni. A javítóműhelyünkben néha szinte csodákat művelnek a dolgozók, hiszen vannak olyan gépeink, melyekbe már rég nem gyártanak alkatrészeket. • Térjünk vissza a munkaerőgaz- dálkodáshoz. A nyári hónapokban nemcsak a szabadságok miatti létszámhiányt kell pótolni, hanem az aratási munkáknál segédkező dolgozók helyét is - arra a néhány napra - be kell tölteniük.-A tolatómunkások közül sokan mint kombájnosok dolgoznak az aratásnál - kapcsolódik be a beszélgetésbe Horváth József, az állomás- főnök forgalmi helyettese - a környékbeli szövetkezetekben és állami gazdaságokban. Sokan vállalnak munkát a szalmagyűjtésnél, mint gépkezelők, vagy traktorosok. Nekünk ugyanis a pártkongresszus adta feladatul, hogy az aratás ideje alatt segítsük a mezőgazdasági üzemeket. Ebből eredően másképp kell a munkát szerveznünk. Egy példát mondok: egy brigádban egy tolatásvezetőre három tolató jut, mi a nyári hónapokban csak két tolatómunkást alkalmazunk. Ha a műszak alatt a tervmutatókat - csökkentett létszámmal is - teljesítik, akkor ezek a dolgozóink a műszak alatt megkeresett pénzösszegen felül 60 korona jutalékot kapnak. Ezzel a munka- szervezéssel 19 munkaerőt takarítunk meg egy műszak alatt. Persze, nem mindenki vállal munkát az aratás ideje alatt. Azokat, ha kell, behívjuk túlórázni, vagy külön műszakokra. Ha a tolatónak megvan a tolatásvezetői szakvizsgája, akkor mint tolatásvezetőt is alkalmazzuk. És, persze, a tolatásvezetők is vállalnak más munkát. Ebben az esetben a túlórapénzt azonnal, a műszak befejezése után kifizetjük. • Ha a szabadnapjukat feláldozva bejönnek dolgozni? Ilyenkor fáradtabbak. Hamarabb előfordulhat baleset...- Nagyon vigyázunk arra, hogy a munkatörvénykönyv szabályait betartsuk. Vannak olyan dolgozóink, akik reggeltől estig és estétől reggelig - mondhatnám látástól vakulásig- dolgoznának. Ezt nem engedhetjük meg. Tehát a szervezők, az irányítók érdeme is, hogy a munkák menete az ágcsernyői átrakóállomáson a nyári szabadságok ideje alatt is zavartalanul folyik. Mindezt a belső tartalékok, a saját munkaerőállo- mány hatékony kihasználásával tudják elérni, mert külső segítségre nem számíthatnak. Sőt, inkább- mint láttuk - ök segítenek... MOLNÁR JENÓ
