Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)
1988-08-05 / 183. szám, péntek
Sevardnadze-Jakub Khán találkozó PAKtSZTAN NYÍLTAN MEGSZEGI GENFI KÖTELEZETTSEGVALLALASAIT (ČSTK) - Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter szerdán Moszkvában pakisztáni kollégájával, Jakub Khánnal találkozott. Az afgán rendezésről április 14-én Genfben aláírt okmányok jelentőségét hangsúlyozva a szovjet diplomácia vezetője rámutatott: a Szovjetunió és Afganisztán ezeket következetesen teljesíti, a másik fél - Iszlámábád - azonban figyelmen kívül hagyja. A pakisztáni vezetés nem szüntette meg az afgán bel- ügyekbe való beavatkozást, nem számolta fel azokat a területén levő bázisokat, amelyek ezt a beavatkozást lehetővé teszik. Pakisztán nyíltan megsérti a genfi kötelezettségvállalást. Az „ideiglenes kormány“ létrehozását (pakisztáni területen) a Szovjetunió a konfrontációs légkört élező lépésnek tartja - mondotta Sevardnadze. Bár Iszlámábád megállapodást írt alá Kabullal a menekültek önkéntes hazatéréséről, mégis akadályokat támaszt ezen a téren. A pakisztáni katonák a határon feltartóztatják az Afganisztánba visszatelepülni kívánó menekülteket, s arra kényszerítik őket, hogy maradjanak a táborokban. Sevardnadze hangsúlyozta: Iszlamabad- nak tudatosítania kellene, hogy ezt a politikát nem lehet a végtelenségig folytatni. A genfi folyamat elveszti értelmét, ha csak az egyik fél teljesíti a kötelezettségvállalásokat, a másik pedig megsérti. A Szovjetunió, mint garantáló ország, arra fog kényszerülni, hogy fontolóra vegyen olyan lépéseket, amelyek elősegítenék a genfi megállapodások teljesítését. Afganisztánnal közösen megtalálja az olyan megoldásokat, amelyek ellensúlyozzák az Afgán Köztársaság belügyeibe való növekvő beavatkozást. Az afgán lázadók fogságában levő szovjet katonák sorsáról szólva Sevardnadze elmondotta, a szovjet fél információi szerint több száz szovjet katonát fizikailag kínoznak, és lélektani nyomásnak vannak kitéve. „Az az igyekezetünk, hogy a hadifoglyokat kiszabadítjuk, Iszlámábád ködösítő kijelentéseibe ütközik. Ezek szerint állítólag semmit nem tud arról, hogy hol tartják őket fogva. Moszkvai nyilatkozat a bogori koktélpartiról Segíteni kell a béke elérését Kambodzsában (ČSTK) - Július 25-28 között az indonéziai Bogorban nem hivatalos találkozóra került sor Hun Sen kambodzsai kormányfő, valamint három ellenzéki khmer csoport vezetői között. A koktélparti második szakaszában Vietnam és Laosz, illetve az ASEAN-országok képviselői is bekapcsolódtak a párbeszédbe. A koktélparti khmer résztvevői véleménycserét folytattak Norodom Szihanuk herceggel, aki az indonéz államfő meghívására tartózkodott Dzsakartában. A bogori találkozóról a szovjet külügyminisztérium tegnap nyilatkozatot tett közzé, amelyben többek között rámutat: a kambodzsai kormányfő a békés rendezés konkrét programját terjesztette elő, a laoszi küldöttség pedig a kambodzsai probléma politikai megoldását, s a délkelet-ázsiai béke és stabilitás erősítését célzó ajánlatokat tett. A Szovjetunió üdvözli a bogori megállapodásokat, s a találkozót a helyzet megoldását szolgáló párbeszéd fejlesztéseként értékelte. Az okmány hangsúlyozza, hogy a bogori értekezlet a politikai rendezés felé tett újabb lépésnek tekinthető, bebizonyosodott ugyanis, hogy a konfliktusban részt vevő felek elismerik: a politikai megoldásnak nincs alternatívája. A szembenálló kambodzsai felek most ültek először tárgyalóasztalhoz, s ez a kambodzsai, vietnami és laoszi kormány következetes és konstruktív politikájának köszönhető. E szempontból döntő fontosságú volt az a döntés, hogy ez év végéig 50 ezer vietnami önkéntes hazatér Kambodzsából, s a jövő év végéig, vagy 1990 első negyedévéig az összes vietnami egység hazatér. A kambodzsai probléma körüli helyzetben ezzel minőségileg új szituáció állt elő. Nem kis erőfeszítéseket tett a bogori találkozó megrendezése érdekében Indonézia és néhány más ASEAN-ország. A legidőszerűbb kérdés most az, hogy segítséget kell nyújtani a realisztikus irányvonal erősítéséhez, a béke eléréséhez Kambodzsában. Ennek érdekében tartózkodni kell az olyan lépésektől, amelyek alááshatnák az érdekek egyesítésének folyamatát. - szögezi le a külügyminisztériumi nyilatkozat. Ha a pakisztáni vezetés elősegítené hazatérésüket, azzal bizonyítaná, hogy a kapcsolatok javítására törekszik a Szovjetunióval.“ Jakub Khán olyan érveket próbált meg felsorakoztatni, amelyekkel az elhangzott vádak megalapozatlanságát szerette volna bizonyítani, s azt állította, hogy Pakisztán következetesen teljesíti a genfi megállapodásokat. A kabuli külügyminisztérium már a 65. tiltakozó jegyzéket juttatta el az ENSZ-megfigyelókhöz arról, hogy Pakisztán megsérti a genfi okmányokat. A jegyzék sürgeti a felsorolt esetek kivizsgálását, s hogy az eredményről tájékoztassák az ENSZ főtitkárát és az afgán kormányt, Abdar Rahim Hatif, Afganisztán alelnöke, a Nemzeti Front országos bizottságának és a nemzeti megbékélés országos bizottságának az elnöke Moszkvában, a külügyminisztérium sajtóközpontjában szovjet és más külföldi újságírók előtt arról beszélt, hogy a megbékélési politika már meghozta a konkrét eredményeket. A továbbiakban rámutatott: már 19 olyan tartomány van, ahol nincsenek szovjet katonák. Augusztus 15-e után a szovjet egységeknek már csak a fele lesz Afganisztánban, s csupán öt tartományban, a kabuli- ban, a paravániban, a herátiban, a baklaniban és a szamanganiban. Arra a kérdésre, hogy Afganisztán képes-e saját erőből megvédeni az ország függetlenségét, az alelnök azt hangsúlyozta: a történelem bizonyítja, hogy Afganisztán mindig készen áll területének megvédésére. Hozzáfűzte, meggyőződése, hogy az afgán védelmi erők megbízhatóak és megvédik a forradalom vívmányait. Mathias Rust hazatért (ČSTK) - Mint már röviden beszámoltunk róla, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége úgy döntött, hogy szabadon bocsátják Mathias Rust nyugatnémet állampolgárt, s kiutasítják a Szovjetunióból. Rust még szerdán hazarepült a szovjet fővárosból. A 19 éves hamburgi fiatalember 1987. május 28-án Cessna 172-es típusú kis sportrepülógépével leszállt a moszkvai Vörös tér közelében. Amint később a szakértők megállapították, csak a szerencsének köszönhető, hogy ez a kaland nem követelt halálos áldozatokat, nem okozott tragédiát. Rust ugyanis szovjet területen repülve egyáltalán nem a kijelölt útvonalakon haladt. A moszkvai Seremetyevói repülőtér közelében nagyon veszélyes helyzetet teremtett, amikor keresztezte egy nyugatnémet, egy brit és egy szovjet repülőgép útját. Amerikai választási kampány A republikánusok mindent bevetnek (ČSTK) - A The Wall Street Journal és az NBC televíziós állomás közvélemény-kutatásának adatai szerint a republikánusok szinte biztos elnökjelöltjével, George Bush- sal szemben a demokraták jelöltje, Michael Dukakis jelenleg 51:34 százalék arányban vezet. Dukakis népszerűsége a demokraták elnökjelölő konvenciója óta öt százalékkal növekedett. A republikánusok augusztus 15-18-án tartják meg elnökjelölő kongresszusukat New Orleansban. Addig minden eszközt fel akarnak használni a Bush számára kedvezőtlen népszerűségi arány megváltoztatására. Részletekbe menően kidolgozták a „Dukakis elleni támadás“ tervét, melyben elsősorban arra összpontosítanak, hogy megpróbálják elhitetni: állítólag képtelen az elnöki tisztség betöltésére, főleg ami a katona- és külpolitikai kérdéseket illeti. Arra is gondoltak, nehogy Reagan elnök túlságosan beárnyékolja Busht: az alelnök csak egy nappal azután érkezik a helyszínre, hogy Reagan, aki a kongresszus első napján mond beszédet, már elutazik a városból. A Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága a múlt év szeptemberének elején a szovjet területre való törvénytelen behatolás, valamint a nemzetközi légi közlekedés szabályainak megsértésében bűnösnek találta őt és négy évi szabadságvesztésre ítélte. Most mégis szabadon bocsátották, bár büntetésének csak egynegyedét töltötte le. A Szovjetunió ezzel a lépéssel ismét humánus magatartását bizonyította. Moszkvából való elutazása előtt Rust a TASZSZ hírügynökségnek nyilatkozva elsősorban a szovjet hivatalok humánus magatartását emelte ki. „Tudom, hogy súlyos törvénybe ütköző cselekedetet hajtottam végre. A Legfelsőbb Tanács Elnökségének döntését a humánum megnyilvánulásának tekintem. Úgy gondolom, hogy ez az országaink közötti kölcsönös kapcsolatok javulását is igazolja.“ Arra a kérdésre, vannak-e kifogásai a szovjet bírósági és vizsgálati szervek, vagy pedig a szovjet büntetés-végrehajtási intézetek ellen, elmondotta, hogy ezt már az államügyész is megkérdezte tőle. „Ismét hangsúlyozni akarom, hogy semmilyen fenntartásaim nincsenek. A körülményekről, amelyek között a büntetésemet töltöttem: találkozhattam a szüleimmel, a nyugatnémet nagykövetség munkatársaival és az ügyvédemmel is." Rust hazatérése után mivel kíván foglalkozni? Megszúnt-e a repülés iránti érdeklődése? A fiatalember elmondotta, hogy ezeket a kérdéseket nehéz megválaszolni. Először komolyan át akarja gondolni az egész helyzetet. ÚJ SZÚ 3 1988. VIII. 5. Az Egyesült Államokban hagyományos elnökválasztási „karneválból“ az állampolgárok már az elnökjelölő konvenciók előtt is ízelítőt kapnak. Ezek a felvételek a demokraták kampányán készültek. (Telefoto - ČSTK) If ét, látszólag nem összetarts tozó esemény párosítása mindig magában hordozza az eró- szakoltság, az alma és a körte összeházasításának veszélyét. Különösen akkor, ha egy tudományos tanácskozásról és egy diplomáciai aktusról - ha még oly fontos is - van szó. Az első: rendhagyó tudományos értekezletet tartottak a múlt hét elején a szovjet külügyminisztériumban, amelyen a 19. országos pártértekezlet irányvonala alapján elemezték a külügyek átalakításának feladatait, a külpolitika, a diplomácia és a tudomány viszonyát. Eduard Sevardnadze külügyminiszter rendkívül érdekes, újszerű elvi megállapításokat tartalmazó bevezető előadását (az Új Szó július 27-i száma is ismertette) szakértői berkekben még sokáig fogják idézni. Ezt a beszédet, a munka- csoportokban lefolytatott viták anyagait a szovjet szaksajtó várhatóan folyamatosan közölni fogja. A konferencia a napilapokban is állandóan visszatérő téma, például a Moszkovszkije Novosz- tyi szerdai számában Vlagyimir Petrovszkij külügyminiszter helyettes azt emelte ki, hogy a szovjet diplomáciának bővítenie kell a kapcsolatokat a tudománnyal, a külpolitikai újságírással és a nyilvánossággal. Ahogy Sevardnadze fogalmazott: „Gondolkozni kéne azon, hogyan lehetne a szovjet külpolitikai újságírásban is meghonosítani a vélemények és értékelések pluralizmusát, s hogy általuk miként lehetne ellenőrizni külpolitikánk irányvonalát és gyakorlatát.“ Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter múlt hét végi látogatása a másik esemény. Nem a „minden mindennel összefügg“ kényelmes és nem túl meggyőző gyakorlat alapján választottam éppen ezt. Hanem mert példaértékűnek (de korántsem egyedüli példának) érzem abból a szempontból, ahogyan az új szovjet külpolitika a nyugat-európai országokhoz fűződő viszonyt alakítani akarja, ahogyan a Nyu- gat-Európához fűződő kapcsolat- rendszert beleágyazza egész nemzetközi kapcsolatrendszerébe. Sevardnadzenak az a gondolata - igaz, sokkal szélesebb, alapelvi kivetítéseket tartalmazó gondolata - jut itt az ember eszébe, amit 6 így fogalmazott meg: „Teljesen megalapozottan utasítjuk el, hogy a békés egymás mellett élésben az osztályharc sajátos formáját lássuk.“ Szerinte nem azonosítható az osztályharc a koegzisztenciával, amely olyan elvekre épül, mint a meg nem támadás, a szuverenitás és a nemzeti függetlenség tiszteletben tartása. „Ma a döntő az, hogy az anyagi javak termelésének és igazságos elosztásának alapján egyesült erőfeszítésekkel regeneráljuk, újratermeljük és megvéd- jük az emberiség túléléséhez nélkülözhetetlen eszközöket és forrásokat. “ LJa ezt Wópénzre váltjuk, nH akkor jelen esetben arról beszélünk, hogy szovjet-nyugatnémet munkacsoportokat alakítanak az olyan együttműködési területek elbírálására, mint a haj- tómügyártás, repülőgépgyártás, űrkutatás, ipari tervezés. Hogy szóba került a kapcsolatok bővítését fékező COCOM-lista, az együttműködés a környezetvédelemben, az NSZK részvétele szovjet rekonstrukciós programokban, például az élelmiszeriparban és a könnyűiparban. Foglalkoztak a nyersanyagok közös kitermelésének és értékesítésének gondolatával és így tovább. Ezek közül több megállapodást Kohl kancellár októberi moszkvai látogatásáig a szakértőknek elő kell készíteniük. Bonni kormánypolitikusok a kancellár őszre tervezett szovjetunióbeli, s Mihail Gorbacsov jövőre esedékes NSZK-beli útját úgy értékelik, hogy e találkozók új fejezetet nyitnak a két ország viszonyában. Maga Kohl is ezt a kifejezést használta, amikor kijelentette, hogy rendkívül elégedett azzal, amivel Genscher hazatért. Hogy menynyit kell ebből az udvariasság, a hazai és nemzetközi indíttatású taktikai megfontolások számlájára is írni, azt pontosan felmérni nem lehet. Tény viszont az, hogy az általános európai légkör alakulásában a szovjet-nyugatnémet viszony meghatározó szerepet játszik. S hogy még tovább színezzük a képet: az ellenzéki SPD üdvözölte ugyan Genscher moszkvai tárgyalásainak eredményeit, de azt rótta fel a bonni kormánykoalíciónak, hogy nincsenek konkrét javaslatai a leszerelési folyamat továbbvitelére. Van egy másik oka is annak, amiért a Genscher-látogatás mellett döntöttem: a nyugatnémet külügyminiszter személye. Genscher az utóbbi hónapokban nemegyszer nyilatkozott úgy, hogy a Nyugatnak igenis pozitívan kell reagálnia a Szovjetunióban zajló folyamatokra, hogy bízik az új szovjet politika őszinteségében és a szovjet átalakítás nincs a Nyugat kárára. Tette ezt akkor is, amikor még nem egy tekintélyes nyugat-európai és tengerentúli kollégája taktikának, propagandának minősítette a gorbacsovi politikát. (Ma is vannak ilyenek, de kevesebben és visszafogottabbak.) Nem lehet ugyanis nem látni a gyakorlati vetületeit annak, amit Sevardnadze úgy összegzett, hogy a múltban az ország belső életében bekövetkezett deformációk törvényszerűen hatottak a külpolitikai irányvonalra is, s a Szovjetunió demokratizálása a szükséges előfeltétele a nemzetközi kapcsolatok demokratizálásának is. „A belpolitikában minden elhajlás a lenini elvektől erős, negatív befolyással volt a szovjet diplomáciára." Végezetül pedig azért döntöttem a Genscher-látogatás mellett, mert a szovjet külügyi konferenciának a nyugati országok közül az NSZK sajtóorgánumai szentelték talán a legnagyobb figyelmet. Nem hinném, hogy ebben nagy szerepe lett volna a külügyminiszteri, majd a kancellári út miatti kötelező figyelmességnek. A bonni kormányszóvivő is megemlékezett róla, mondván: a szovjetek újrafogalmazzák nyugati politikájukat, s örvendetesnek nevezte, hogy Moszkva az emberi jogok terén javítani akarja a helyzetet. Szúrjuk be ide Sevardnadze véleményét: az emberi jogok terén a Szovjetunió nem engedményeket tesz, hanem tudatában van annak, hogy ez felel meg a szocializmus érdekeinek. Amint a szóvivő mondta, a bonni kormány kivételes érdeklődéssel nyugtázta Sevardnadze kijelentéseit a katonai költségvetés nyilvánosságra hozataláról. Ami persze nem véletlen, hiszen a vezető nyugat-európai kormányok közül Bonn szorgalmazza a legintenzívebben, hogy még az idén kezdődjenek meg az európai haderők és hagyományos fegyverek csökkentéséről szóló tárgyalások, s ugyancsak a nyugatnémet fővárosban erős az ódzkodás a taktikai atomfegyverek korszerűsítésétől - amibe természetesen belejátszik az NSZK geopolitikai és belpolitikai helyzete is. Egyébként e témánál Sevardnadze azt húzta alá, hogy a biztonság szavatolásának a politikai eszközei kerülnek előtérbe, ami megköveteli, hogy átértékeljék a külügyminisztérium helyzetét a végrehajtó hatalom rendszerében, azért, hogy aktívabb, hatékonyabb szerepet vállalhasson a külpolitika alakításában. „A legfontosabb külpolitikai döntések megvitatásának és elfogadásának alkotmányos mechanizmusát követelő pártér- tekezleti döntésért a szovjet nép megszenvedett... Olyan törvényhozási eljárás kell, hogy minden katonai és katonai-ipari tevékenységet folytató főhatóságot a legfelsőbb választott népképviseleti szervek ellenőrizzenek. Vonatkozik ez arra is, hogy bevessünk-e katonai erőt az országhatárokon túl, vonatkozik ez a védelmi létesítmények építésének terveire, a katonai költségvetések nyilvánosságára is, ott, ahol a legszorosabban kapcsolódnak a nemzetbiztonság problémájához.“ A külpolitika lényeges átalakítár\ sával összefüggő elvi és gyakorlati kérdések - hangsúlyozni kell: a legfajsúlyosabb kérdések - ennyire nyíltan még nem kerültek a nyilvánosság elé. összegezni frappánsabban talán lehetne, de találóbb jelzővel nem: ez a glasznoszty a külügyekben. Ami pedig a szovjet-nyugatnémet tárgyalásokat jellemezte: tárgyszerűség, őszinteség, nyíltság. S ami mindezt közös nevezőre hozza: az az új külpolitikai filozófia. MALINÁK ISTVÁN Párhuzamok
