Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)

1988-08-03 / 181. szám, szerda

Hívatlan vendég

Otven éve kezdődött lord Runciman missziója

A fenyegetések, nyomásgyakorlás, félrevezetések és hazugságok veszélyes játékában, amely 1938 őszén a müncheni drámába torkollott, dicstelen szerepet játszott Runciman missziója. Neville Chamberlain brit miniszterelnök az alsóházban 1938. július 26-án a következő szavakkal jelentette be döntését, hogy Prágába küldi a lordot: „Ami Csehszlovákiát illeti, népünk számára - azon kevesek kivételével, akik különös figyelemmel tanulmányozzák ezt a kérdést - nagyon nehéz levonni a helyes következtetéseket arról, mi jogos és mi jogtalan Csehszlovákia és a szudétanémetek vitájában. “ Csakhogy ezt az ügyet nem lehet csak az érdekelt felekre hagyni, mivel „tartalmaz minden elemet a béke megsértésére, ami kiszámíthatatlan következményekkel járna“. Kormánya éppen ezért „szoros együttműködésben Franciaországgal kész megtenni mindent, hogy elősegítse a vita nyugodt lezárását“.

Két hónappal később ugyanez a Chamberlain így fog esküdözni: „Milyen szörnyű, milyen fantasztikus és hihetetlen, hogy lövészárkokat kellene ásnunk és gázmaszkokat próbálgatnunk azért, mert egy távoli országban vita folyik olyan emberek között, akikről semmit sem tudunk...“ Ez talán beismerés akart lenni, hogy lord Runciman hosszan tartó csehszlovákiai látogatása egyáltalán nem járult hozzá ahhoz, hogy a brit kormányfő nagyobb ismeretekre tegyen szert az ellentétek okairól, s nem segítette elő a békés megoldást sem? Mit szolgált tehát Runciman útja?

Peroutkának kivételesen igaza volt

„Azok, akik Runcimant Prágába küldték, maguk is jól ismerik azokat a tényeket, melyeket személyesen kellene tanulmányoznia“ - vélekedett Ferdinand Peroutka udvari költő és Chamberlain politikájának csodá- lója. Hozzáfűzte: „Nem kell Londonból Prágába utazni annak megértéséhez, hogy a Szudétanémet Párt követelései az ország felbomlasztá- sát célozzák."

Peroutkának kivételesen igaza volt. Azok, akik Prágába küldték Runcimant, már rég megválaszolták maguknak a kérdést, engedni kell-e az agresszív pángermanizmusnak. Nyomban Halifaxnek 1937 novemberében Berchtesgadenben, Hitlernél tett látogatása után Chamberlain beírta naplójába: Adjon nekünk megnyugtató garanciákat, hogy nem alkalmaznak semmilyen erőszakot Ausztriával és Csehszlovákiával szemben, s mi garantáljuk, hogy semmilyen változást, amit el akarnak érni, nem akadályozunk meg erőszakkal, ha azt békés eszközökkel érik el." Hitler már „békés eszközökkel“ bekebelezte Ausztriát. Runciman missziójának kellett elősegítenie, hogy Csehország és Morvaország határvidékét „erőszakmentesen“ csatolják Hitler harmadik birodalmához.

Kelet-Európa „rekonstruálását“ akarták

Chamberlain, aki 1937 májusában állt a brit kormány élére, a konzervatív politikusok egy befolyásos csoportját képviselte, ezek programja az „appaeasement“ volt, melyet „a megnyugtatás és az ellentétek felszámolása“ politikájának minősítettek. Ez abból a feltevésből indult ki, hogy az angol partoktól sikerül távol tartani a háborút és a brit birodalmat sikerül megmenteni a megrázkódtatásoktól, ha Nagy- Britannia tolerálni fogja a német imperializmus harciasságát Közép-, Délkelet- és Kelet-Európában. Ezt követte volna a kapitalista államok közti ellentétek áthidalása és egy közös szovjetellenes front létrehozása, melynek fő ütőereje a fasiszta Németország lett volna. E politika részeként gyakoroltak állandóan nagyfokú nyomást a csehszlovák kormányra, hogy javítsa a német kisebbség helyzetét. Csehszlovákia ellen, Nyugat-Európa számára a béke megőrzéséért munkálkodott Berlinben Neville Henderson brit nagykövet is.

Maguk az angolok is elismerték a háború után, szerencsétlen dolog volt, hogy egy olyan kritikus időszakban éppen Henderson, Hitler politikájának csodálója képviselte Nagy- Britanniát Berlinben. Az sem volt

egy szerencsés eset, hogy Prágában ugyanakkor Basil Newton volt a brit nagykövet, aki ugyan Hender- sonnal ellentétben nem beszélt az „átkozott csehekröl“, de Csehszlovákiát ugyanúgy „életképtelen államalakulatnak“ tartotta.

Nyomban azután, hogy a hitleri csapatok megszállták Ausztriát Newton ezt jelentette Londonban: „Ha bekövetkezne a háború, akkor Csehszlovákiát a lerohanástól semmi sem mentené meg abból, amit mi tehetnénk vagy Franciaország. A legtöbb amit elérhetnénk, a status quo helyreállítása lenne egy hosz- szadalmas háború után, ám az már most bebizonyította, hogy működés- képtelen." Ezenkívül úgy vélte, „Csehszlovákia jelenlegi politikai helyzete - tekintettel földrajzi fekvésére, történelmére és lakosságának nemzetiségi megosztottságára - hosszú távon tarthatatlan lenne", s Angliának segítenie kellene Csehszlovákiának, hogy „alkalmazkodjon“ az európai viszonyokhoz.

A heinleinistákat tájékoztatták

Newton egyértelműen inkább Heinlein fasisztáival rokonszenvezett. Már ekkor - és különösen München után - úgy viselkedett Prágában, mint Washington néhány képviselője a közép-amerikai banánköztársaságokban. Halifax már júniusban felkérte őt, tudakolja meg, hajlandó lenne-e a csehszlovák kormány fogadni egy „független brit szakértőt“, aki „közvetítene“ a kormány és’a Szudétanémet Párt között. Az a tény, hogy Benešt meglepte a brit kormány döntése, miszerint Prágába küldi Runciman lordot, azt bizonyítja, a brit nagykövet elsősorban a Szudétanémet Párt vezetőit tájékoztatta, nem a csehszlovák államfőt és kormányt. Bizonyítja ezt az is, hogy a heinleinisták nagyon jól felkészültek Runciman megérkezésére és ezt az első naptól kezdve jól kihasználták céljaik érdekében. Tudtak arról is, hogy a britek még a misszió megkezdése előtt arról biztosították Hitler képviselőjét, készek fokozni a nyomást Prágára, mivel a csehszlovákiai német kisebbség helyzetének megoldatlanságát tartják „az egyetlen akadálynak Anglia és Németország egyetértése útjában“. Azt is (kihasználták propagandacéljaikra, hogy jobban ismerték a lordot, aki 1935-ben, amikor kereskedelmi miniszter volt, engedélyezte repülógépmotorok exportját Németországba, bár jól tudta: azokat katonai repülőgépekhez használják tel, és ezzel megsértik a versaillesi megállapodást.

Beneš vonakodik

Beneš elnök sejtette, Runciman- nek az a küldetése, hogy időt nyerjen annak megoldásához, hogyan kaphatná meg Németország harcok nélkül Csehország és Morvaország határvidékét. Bizonyára nemcsak az a példátlan követelés lepte meg, hogy kormánya „kérje“ a brit kormánytól ennek a nem szívesen látott vendégnek a kiküldését, méghozzá közösen a Szudétanémet Párttal. Megrettent attól, hogy hozzájárulását kell adnia a szuverén állam bel- ügyeibe való ilyen durva beavatkozáshoz. Ezért vonakodott, de végül is beadta a derekát, amikor Bonnet francia külügyminiszter javasolta Runciman missziójának fogadását, mondván, így Nagy-Britannia jobban fog kötődni Csehszlovákiához. Daladier és Bonnet a Halifaxszel folytatott tárgyalások után nyilván úgy vélte, Franciaország számára kedvező ez a misszió, mivel a csehszlovák-német ellentétek további alakulásáért Nagy-Britannia vállalja magára a felelősséget, s Londont semmilyen szövetséges kötelékek sem kötik Csehszlovákiához.

Bonnet szeptember 2-án közölte Németország párizsi nagykövetével, hogy „ha Beneš nem fogadná el lord Runciman döntését, Franciaország felmentve érezné magát a Csehszlovákiával szembeni kötelezettségei alól“. Egy hónappal később a következő bejelentéssel tetézte be cinizmusát: „Münchent a csehek okozták önmaguknak azzal, hogy elfogadták Runciman közvetítését. Amint valaki közvetítőt fogad, magától értetődik, hogy el kell fogadnia a levont következtetéseket is."

Göring köszönetét mond

Lord Runciman valóban jelentősen hozzájárult München előkészítéséhez. „Pártatlansága" hat héten keresztül - missziója augusztus 3- tól szeptember 16-ig tartott - abban nyilvánult meg, hogy missziója tagjaival együtt inkább a heinleinisták vezetőivel tárgyalt, s nem a csehszlovák politikusokkal. Ezt a Szudétanémet Párt vezetése úgy hálálta meg, hogy minden vasárnap valamely német nagybirtokos vendége volt. A szudétanémetek azt a taktikát választották, hogy elhalmozták információval az angolokat arra vonatkozóan, Csehszlovákiában az államon belül megoldhatatlan a nemzetiségi kérdés. Azt a célt tűzték maguk elé, hogy mire a lord elutazik, meg kell ót győzni arról, a csehek azok, akik Európában megsértik a békét.

A heinleinisták utcai verekedéseket provokáltak a német antifasisztákkal, megtámadták a cseh katonákat és csendőröket is, csakhogy bizonyítsák: Csehszlovákiában

a helyzet tarthatatlan. A Szudétanémet Párt külön ezzel megbízott tisztségviselői az ilyen esetek után nyomban jelentették a párt központjába és Berlinbe az újabb „incidensekről“ szóló híreket, melyeket a heinleinista és a náci propaganda még jól fel is fújt.

Ugyanekkor Németországban augusztus közepén 350 ezer tartalékost mozgósítottak kiterjedt hadgyakorlatokra, melyek mindenekelőtt a csehszlovák határvidéken zajlottak, de a Rajna mentén is. A hadgyakorlat célja az erődemonstráció volt, Franciaország és Anglia megfélemlítése, annak elhitetése, hogy a „csehek hajthatatlansága miatt“ Európa a háborúba rohan. Ezekhez a mesterkedésekhez teremtett kedvező hátteret Runciman missziója is.

Londonba való hazatérése után a hívatlan vendég jelentést írt. Ebben ugyan elismerte, hogy Heinleint és Frankot terheli a felelősség, amiért zátonyra futottak a tárgyalások a nemzetiségi rendezésről, de hozzáfűzte: mindezek ellenére „nagyon rokonszenvez a szudétanémetek ügyével“, mivel „nagy teher“, ha idegen faj uralkodik az emberen. Úgy vélte, a határvidék járásait azonnal Németországhoz kellene csatolni, miáltal „Közép-Európában megszűnne az erős politikai feszültség centruma".

Mindezek után nem meglepő, hogy Göring 1939 februárjában Runciman missziója egyik tagjának a következő szavakkal mondott köszönetét: „Runciman képes volt a brit kormánynak a valós helyzetet olyan világosan bemutatni, hogy ez ismeretek alapján megfelelöenjárt el a szeptemberi konferenciákon."

Igen, lord Runciman valóban „érdemeket szerzett" abban, hogy München bekövetkezett.

KAREL DOUDÉRA 1 •""" ............................. 11 ■■ ">i

KO

MMENTÁLJUK

■ --i - ■■ —...........n- M - -m - - | - Él

etünk minősége

Tulajdonképpen elégedettek lehetünk. A Szövetségi Statisztikai Hivatal jelentésében életszínvonalunkat illetően csupa pozitívum szerepel. A lakosság nomináljövedelme 4,8 százalékkal nőtt, 5,1 százalékkal többet fordítottak az emberek árufélék vásárlására és a szolgáltatásokra, mint az elmúlt év első felében. Tovább növekedett a hosszú lejáratú takarékbetétek részaránya. A háztartások költségei az elmúlt évivel azonos szinten maradtak. Lassan teret hódított az ésszerűbb táplálkozás is: az élelmiszerek közül elsősorban a zöldségfélék, a húsfélék közül a baromfi, valamint az ásványvizek iránt növekedett az érdeklődés. Több színes tévét, automata mosógépet, bútort és személy- gépkocsit vásároltak, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Növekedett a szociális ellátások összege, a gyermekes családoknak nyújtott társadalmi segítség. Egy orvos 272 lakos egészségügyi ellátásáról gondoskodik. A családok szociális és anyagi helyzete tehát tovább javul.

Mindebből azt a következtetést is levonhatná az ember, hogy a korszerű háztartási gépekkel, személykocsival megtakarított időt a családok egyre inkább önmagukra, egymásra fordíthatják. Hogy többet pihennek, többet foglalkoznak a gyermekekkel, hogy szellemi felfrissülésre, feltöltődésre is több módjuk és lehetőségük van. Sajnos azonban, nem így van.

Falvaink lakossága körében egyre terjed az a magatartás és szemlélet, amely szinte kizárólagosan anyagiakban méri az embereket, az életrevalóság, a szorgalom, az ügyesség egyetlen mércéje a ház - kocsi - színes tévé. Megszólják a népművelőt, a pedagógust, amiért „lusta fóliázni“, s éveken keresztül ellakik a szerény házban, szűk lakásban, s „nem telik neki másra, csak könyvek vásárlására“. Megszólják a hétvégén pihenőket „ezek már megint ünnepelnek“, s pazarlónak tartják, aki olajon főz, amikor háznál a sertészsír. Nem akarok általánosítani, de a megszólok vannak többen, s nem vonz, követésre nem csábít a megszóltak, a leszóltak példája.

Egyre kevesebb falusi ember olvas szépirodalmat, még ha az agrárértelmiség vásárol is szakkönyveket. Két járásunk adatai alapján egy lakos átlagosan, egy egész évben nem költi el egyetlen liter bor árát sem könyvek vásárlására.

Szellemi feltöltődés, felfrissülés? Eltűnt sokak életéből a hétköznapok és ünnepek váltakozásának szép ritmusa, s vált hajszássá a pihenésre fordítható hét vége. A szombat és vasárnap lett a hét legerősebb két munkanapja, amit aztán nem kevesen hétfőn és kedden, fizetett munkahelyükön próbálnak kiheverni. De hajtani kell, ráverni, megfogni a munka végét, s mikor építse házát, garázsát, kerítését valaki, ha nem hétvégén, mikor törődjön a kerttel, ha nem munka után? Hogy hol marad és milyen az édes pihenés? A tévé előtt ülve, fekve elalszik, majd a jól behűtött sörből, üdítőkből kortyol, hogy ébren maradjon, hogy kivárja az ebédet, a vacsorát. A meghitt beszélgetések, az egymásra figyelő, élményt adó együttlétek hiányát jelzik az itt-ott szúrópróbaként íratott dolgozatok a gyermekekkel, s az érzelmileg kihűlt, elsivárosult kapcsolatokra utalnak a válási statisztikák, amelyeknek növekvő százaléka mintha lassan és biztosan kúszna felfelé, az anyagi gyarapodásunkat jelző számok mögött.

Nem arról van szó, hogy legyünk szerényebbek, érjük be kevesebbel. De amíg palotányi házak mosókonyhájában, hozzá- toldott nyári konyhájában gubbaszt az egész család, s a gyönyörűen berendezett szobákba csak lábujjhegyen mennek be ünnepnapkor, addig mégse legyünk annyira elégedettek! A tárgyak arra valók, hogy szolgáljanak bennünket, hogy kényelmet, időt adjanak, s hogy fáradtságtól kíméljenek meg. A pihenésben önmagunkra, egymásra forduló figyelemmel azt kellene keresni, ami belülről gazdagít bennünket.

A nagy családi mesélések, a rokoni-szomszédi összejövetelek ideje talán végképp elmúlt. Van, aki megérzi a hiányt, s a mai kor igényei szintjén próbálja kitölteni. Most, amikor minőségi változásokat sürget a társadalom a termelés, az irányítás minden szakaszán, talán alaposabban és közelebbről, őszintén és nyíltan meg kellene vizsgálnunk azt is, mi a helyzet életünk minőségét illetően, hogy amíg nemzedékek szemléletét nem torzítja el az anyagiakra fordított túlzott figyelem, addig próbáljunk meg változtatni, javítani rajta. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET

Új üzemmel bővült Klatovyban az 1983 óta épüló, elsősorban ömlesztett sajtokat gyártó Nyugat-csehországi Tejipari Vállalat. Az új munkahelynek köszönhetően idén 500, az elkövetkező években pedig 11 ezer tonnával növekedik a termelés. Felvételünkön, amely a csomagolóosztályon készült, Miluše Kuzníková az automata csomagolóberendezést kezeli. (Jirí Berger felvétele - ČTK)