Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)
1988-08-27 / 202. szám, szombat
KIS _____ NYELVŐR Eg y hét a nagyvilágban Augusztus 20-tól 26-ig Szombat: Érvénybe lépett az Irak és Irán közötti tűzszünet • Eltemették Ziaul Hakk pakisztáni elnököt, aki légi szerencsétlenség áldozata lett Vasárnap: Jelentős, 11 tárcát érintő kormányátalakításról döntöttek Kambodzsában Hétfő: Általános sztrájk kezdődött az Izrael által megszállt területeken, Jasszer Arafat Bagdadban tárgyalt egy átmeneti palesztin kormány létrehozásáról Kedd: Hadifogolycserére került sor Etiópia és Szomália között Szerda: Az ENSZ-főtitkár részvételével közvetlen tárgyalásokat kezdett Georgiosz Vasziliu ciprusi elnök Rauf Denktassal, a ciprusi török közösség vezetőjével • Brazzaville-ben újabb tárgyalási forduló kezdődött Namíbia jövőjéről és az angolai rendezésről Csütörtök: Megkezdődtek a közvetlen tárgyalások Genfben Irak és Irán között • Chilében feloldották a rendkívüli állapotot • Budapestre érkezett Abdul Vakil afgán külügyminiszter Péntek: Panmindzsonban befejezték tárgyalásaikat a két Korea parlamentjeinek képviselői Nagyon rövid idő alatt vált szinte közhellyé az a kifejezés, hogy az afganisztáni rendezés láncreakciót indított el a nemzetközi válsággócok megoldásában. Ez a hét szintén a regionális konfliktusok rendezésének jegyében telt el - mint az utóbbi hónapokban már jónéhányszor. Irak és Irán között a tüzszünet múlt szombati érvénybe lépése után csütörtökön megtörtént a második fontos lépés a rendezés felé: a közvetlen párbeszéd az ENSZ-főtitkár részvételével, s tegnap reggel ismét tárgyalóasztalhoz ültek a felek. Az első, mintegy két és fél órás megbeszélések után Perez de Cuellar úgy nyilatkozott, hogy elégedett, hiszen az ügyrendi kérdések megvitatásán túlmenően fontos problémák is szóba kerültek Tarik Aziz iraki és Ali Akbar Velajati iráni külügyminiszter eszmecseréin. A két küldöttség nem egy asztal mellett foglalt helyet, hanem külön- külön, eléggé távol egymástól. Ez jelképnek is felfogható: a két álláspont között most még nagyok a távolságok, ezért még a legderúlátóbb megfigyelők sem számítanak túl gyors sikerre. Nem könnyű pontot tenni egy olyan, nyolc éve húzódó konfliktus végére, amelyről már nagyon sokszor elmondta a világ, hogy öngyilkos és értelmetlen háborúnak tartja. Különösen akkor nem, ha mindkét fél nagy súlyt helyez arra, hogy ne szenvedjen presztízsveszteséget. Ezért a tárgyalások hónapokig, de akár évekig is elhúzódhatnak. . Ismeretes, a konzultációk alapját a Biztonsági Tanács tavalyi, 598-as számú határozata képezi. Ennek szinte minden pontját másként értelmezik Bagdadban és megint másként Teheránban. A közeledéshez óriási diplomáciai erőfeszítésekre lesz majd szükség, nem csupán a problémák bonyolultsága, hanem egy alapvető fontosságú tényező, a bizalom hiánya miatt is. Hiszen még meg sem kezdődött a párbeszéd, s a felek máris a tűzszünet megsértésével vádolták egymást. Tekintettel Bagdad és Teherán érzékenységére, az ENSZ katonai megfigyelői csoportjainak is nagyon nehéz feladatuk van. Olyan kényes témákat kellene a diplomatáknak az elkövetkező időszakban megnyugtatóan tisztázniuk, mint a konfliktus okának tekintett határvita, továbbá a háborús felelősség megállapítása, a hadifoglyok sorsa, a háborús jóvátételek ügye. Különösen bonyolulttá teszi az egészet az, hogy a nézeteltérések gyökerei a múltban rejlenek, nem elég csupán a nyolc évvel ezelőtti eseményeket visszapergetni. Ami pedig a háború kirobbanását illeti, a felek az egymásra mutogatásnál tartanak, s mindkét fővárosban úgymond megdönthetetlen bizonyítékokra hivatkoznak. Teljesen nyilvánvaló: kielégítő rendezés csak akkor születhet, ha a felek túlteszik magukat a presztízsszempontokon, s nem arra fogják összpontosítani a figyelmet, hogy kit nyilvánítsanak győztesnek vagy vesztesnek, hanem országaik, népeik valódi érdekeire. Mindkét országban helyre kell állítani a háború miatt megrendült gazdaságot, arra törekedve, hogy a súlyos sebek behegedjenek. Igazi gyógyírt csak az idő hozhat a fájdalmakra, hiszen a hősi halottaknak nyilvánított százezreket feltámasztani nem lehet. Cipruson szintén egyhúltebb légkör uralkodik a korábbinál. Három és fél évi szünet után most szerdán ismét közvetlen tárgyalások voltak a ciprusi görög és török közösség vezetői között. Perez de Cuellar a genfi Nemzetek Palotájában munkaebéden látta vendégül Georgiosz Vasziliut, a Ciprusi Köztársaság elnökét és Rauf Denktast, a kizárólag Ankara által elismert, úgynevezett Északciprusi Török Köztársaság vezetőjét. A felek megállapodtak abban, hogy szeptember 15-én Nicosiában felújítják a török és görög ciprióták tárgyalásait. Kijelentették, hogy ezeket mindenféle előfeltételek nélkül kezdik újra, s 1989. július 1 -ig szeretnék kidolgozni a megállapodást. Két dologra kell felhívni a figyelmet. Először: akárcsak az iraki-iráni rendezés esetében, itt is nagyon fontos szerepük van az ENSZ-főtit- kár erőfeszítéseinek. Másodszor: kétségtelen, hogy a ciprusi rendezés Görögország és Törökország viszonyának is a függvénye, s ez a folyamat nem kezdődhetett volna el And- reasz Papandreu görög és Turgut özal török kormányfő szenzációnak számító davosi, majd athéni találkozója nélkül. Úgy mint az Öböl menti háborúGeorgiosz Vasziliu, Perez de Cuellar és Rauf Denktas (Telefoto: ČSTK) ban, itt sem könnyű az álláspontok egyeztetése, sokéves ellenségeskedést kell feledni és feledtetni. A rendezés természetesen a kettéosztott szigetország újraegyesítését kell hogy jelentse. Emlékeztetőül: a hetvenes évek elején robbantak ki Cipruson a görögök és törökök közti véres csatározások. Az akkori athéni katonai junta a sziget megszerzésére törekedett, s puccsot szervezett az ezt ellenző Makariosz érsek ellen. A hatalomátvétel a görög juntának nem sikerült, de ürügyet adott Törökországnak a beavatkozásra. Ankara 1974-ben - a szigeten élő törökök védelmének jelszava alatt - csapatokat küldött Ciprusra, megszállta a szigetország északi részét. A megszállt területeken 1983-ban kiáltották ki az ún. Észak-ciprusi Török Köztársaságot. Georgiosz Vasziliu, az idén megválasztott ciprusi elnök kijelentette: A görög ciprióták az egyesített, demokratikus és szövetségi államformában működő demilitarizált állam megteremtéséért szállnak síkra. Itt is több kényes kérdést kell megoldani, ilyen például a török csapatok távozása, az északról elmenekült görög, és a betelepített török lakosság sorsa. Hiszen 1974-ben nemcsak kettéosztották a szigetországot, hanem északról erőszakosan kitelepítettek 200 ezer görögöt, s helyükbe 45 ezer bevándorló érkezett oda Törökországból. Panmindzson és Brazzaville Még két válsággócról érkeztek hírek. A két Korea közötti határközségben, Panmindzsonban tegnap mégis összeültek a phenjani és szöuli parlamenti képviselők, bár már hétfőn azt közölték a felek, hogy a tárgyalások megszakadtak. Röviden az előzmények: a KNDK az utóbbi két-három hónapban több javaslatot tett a feszültség csökkentésére a félszigeten. Előterjesztette egy meg nem támadásról szóló nyilatkozat tervezetét, s ő ajánlotta a parlamenti képviselők közötti politikai tanácskozást is. Az előkészítő, öt-öt fős csoportok meg is kezdték a párbeszédet, ez hétfőn azért jutott holtpontra, mert Szöul azt ajánlotta, hogy csak az olimpiával kapcsolatos kérdéseket vitassák meg, Phenjan pedig a meg nem támadási szerződésről is tárgyalni akar. Szöul szerint elég, ha a két parlamentet 20 tagú csoportok képviselik, Phenjan több mint ezer fő - parlamenti képviselők, politikai személyiségek - részvételéhez ragaszkodik. Szöul kívánsága: előbb kormányszinten kell megegyezni a meg nem támadási szerződésről, Phenjan viszont azt akarja, hogy a két parlament fogadjon el erről közös nyilatkozatot. Tegnap délelőtt már meg is érkezett a hír: a felek most sem tudtak megegyezni, sem a meg nem támadási nyilatkozat, sem pedig a KNDK olimpiai részvételének ügyében. Az öttagú csoportok úgy döntöttek, hogy a tárgyalásokat csak október 13-án, tizenegy nappal az olimpia után folytatják. Brazzaville-ben tegnap ért véget Angola, Kuba, Dél-Afrika és az USA tárgyalásainak 6. fordulója. A legfőbb napirendi pont a rendezési elvek, a tűzszünet életbe léptetése volt. Ezúttal is azt kell mondani: a tárgyalások rendkívül bonyolultak. Lassú előrehaladás mégis tapasztalható, Pretoria e hónap 10-én közölte, hogy megkezdi csapatainak kivonását Angolából, a felek ezen a héten aláírták a túzszüneti megállapodást, s létrehozták az ezt ellenőrző háromoldalú katonai vegyesbizottságot -is. A mostani forduló legnagyobb eredménye, hogy állítólag közeledtek az álláspontok a kubai csapatok Angolából való kivonásának időrendjét illetően. Pretoria mindeddig az egy évet tartotta elfogadhatónak, Luanda és Havanna viszont négy évhez ragaszkodott. Ebben a konfliktusban is érvényes az, ami a korábbiaknál: a feleknek az előrelépéshez kompromisszumot kell kötniük. MALINÁK ISTVÁN A munkakerülők csak a főbejáraton? Egy kétnyelvű feliratról, pontosabban: figyelmeztetésről lesz szó. Egy dél-szlovákiai kisvárosban - a nevét elhallgatom, hiszen az érintettek talán így is felfedezik, hogy róluk van szó - tűnt szemembe a szép, korszerű művelődési ház hátsó oldalán egy ajtó fölött. ,,Tu nezamestnaným vstup zakázaný!“ - olvashatjuk a megszokott szlovák mondatot. Majd a magyar mondat - szándékosan nem mondom: magyar változat - következik: „Itt nemdolgozóknak belépni tilos!“ Ez az úgynevezett fordítás iskolapéldája annak, hogyan nem szabad fordítani. Aki a szlovák szöveg magyar változatát elkészítette, nem gondolt arra, hogy más a szlovák nyelv rendszere, szavainak jelentése és szerkezetbe állíthatósága, mint a magyaré. Ö úgyszólván mechanikusan, szó szerint fordította le a szlovák mondatot magyarra, csupán annyit változtatott rajta, hogy a nezamestnaný szó zamestnaný elemét, utótagját nem az alkalmazott, foglalkoztatott magyar szavakkal fordította le - iez önmagában véve helyes is lett volna hanem a dolgozó-val. Csakhogy ezt a szót a szlovák szóalkotás és szerkezetbe állítás pontos utánzásával - helyezte mondatba. Nem gondolt arra, hogy a nezamestnaný és az egybeírt nemdolgozó nem mindig ugyanazt jelenti, sőt ebben a mondatban- a szavak szerkezetbeli összefüggéseiből következően - egészen mást. Annyira mást, hogy a felirat olvasójának okkal mosolyra húzódhat tőle a szája. Talán hangsúlyoznom sem kell - hiszen ez magától érthető hogy a fordítás akkor jó, ha mindkét szöveg ugyanazt a tartalmat fejezi ki: a mi esetünkben: a magyar szövegen ugyanazt érti a magyar vagy magyarul jól tudó ember, mint a szlovák szövegen a szlovák vagy szlovákul jól tudó. Vizsgáljuk most meg ilyen szempontból az idézett két mondatot! „Tu nezamestnaným vstup zakázaný!“ - ez a mondat - a beszédhelyzet, más szóval a szituáció adta információt is figyelembe véve- ezt a közlést tartalmazza: aki nem itt dolgozik vagy nincs itt alkalmazva - annak tilos ezen az ajtón belépnie. Ha viszont ezt a magyar figyelmeztetést elolvassuk: „Itt nemdolgozóknak belépni tilos!“, azt értjük rajta, hogy itt nem léphetnek be nemdolgozók, vagyis munkakerülők, csakis dolgozók. Tehát: aki egyáltalán dolgozik, az itt beléphet, akinek viszont nincs ínyére a munka, az csak a főbejáraton mehet be. Ez az értelmezési lehetőség bizony humorossá teszi az egész feliratot, noha megszerkesztői nem ilyennek szánták. Elég lett volna, ha a magyar mondatnak a szórendjén változtatnak, már ugyanazt fejezte volna ki, amit a szlovák mondat: Nem itt dolgozóknak belépni tilos! Vagyis: akik nem itt dolgoznak, nem léphetnek be ezen az ajtón. De más, szintén megszokott, sót talán még gyakrabban előforduló magyar felirattal is figyelmeztethették volna a tájékozatlan embereket: Idegeneknek belépni tilos! S a szlovákban sem ritka ez a változat: Cudzím vstup zakázaný! De talán másféle, udvariasabb megfogalmazású feliratot is el tudnék képzelni egy művelődési ház mellékbejáratán. Nem ilyen hivatalosat, vagy inkább rideget. Nem a tiltást, hanem a megengedést- természetesen a megszorítva megengedést - kifejezőt. A helyzet adta információt is figyelembe véve - vagyis azt, hogy az épület hátsó felén van az ajtó, tehát csak mellékbejáróról van szó; sőt azt is, hogy minden ajtónak az a rendeltetése: kintről közelítve hozzá belépjenek, bemenjenek rajta - ezt: Csak itt dolgozóknak!, szlovákul: Len pre tu zamestnaných! JAKAB ISTVÁN Ilyen szegények vagyunk? Bizonyára nemcsak nekem, hanem az olvasóknak is nemegyszer feltűnt már, hogy egyetlen cikkben, egy néhány perces rádióinterjúban, egymás közvetlen közelében is hányszor ismétlődnek bizonyos szavak, főleg azok közül, amelyek valamilyen okból divatossá váltak. Egy rádióhallgató nemrégiben olyan újságcikket juttatott el hozzám- nem is hosszút, mindössze egyhasábosat -, amelyben nyolc előrelépés olvasható. Egyszer sem fejlődés, haladás, korszerűsödés, javulás, növekedés vagy más hasonló, hanem mindig csak előrelépés. Máskor meg - ki tudja, hányadmagammal? - azért kapom fel fejemet újságolvasás, rádióhallgatás vagy tévézés közben, mert szinte záporoz, zuhog rám a sok tulajdonképpen, látványos, felszámol, indul... Nem külön-külön bukkannak fel - ha így volna, nem is lenne velük semmi bajom hanem többnyire csapatostul járnak: egyetlen cikkben négy-öt felszámol, egy röpke interjúban öt-hat tulajdonképpen. Ilyen rosszul állunk, ennyire szegények volnánk? Hogy érdemben válaszolhassunk, vessünk még egy pillantást az említett példákra! (Csak zárójelben jegyzem meg, nem bármifajta szóismétlésre gondolok itt. Köztudomású, hogy egyrészt szakmai szövegekben, másrészt művészi alkotásokban nagyon is nagy szerepe van az ismétlésnek. Szakszövegekben azért, mert egy terminus technikust a szakembernek általában nincs módja rokon értelmű megfelelővel felcserélni, irodalmi, költői, szónoki alkotásokban pedig azért, mert ott az ismétlés mint szóalakzat maga is fontos művészi kifejezőeszköz. Valójában ez is megérne egy külön cikket, de most legyen elég a summás megállapítás.) Térjünk vissza tehát példáinkhoz! Az e/őre/épés-ekben bővelkedő újságcikkeket nem javítom, hiszen pontosan nem is idéztem, szinonimákat pedig már írásom elején is soroltam az előrelépésre. A tulajdonképpen semmivel sem több, nem is jobb, mint a lényegében, voltaképpen, igazában, alapjában véve, s ráadásul az esetek nagy részében funkció nélküli, fölösleges töltelékszó. A látványos eredmények inkább bámulatosak, ragyogóak, a látványos bukások ellenben csúfosak, elképesztőek, meghökkentöek. Az sem kötelező, sőt nagyon is stílustalan, hogy mindig mindent felszámoljunk. Bátran mondhatjuk ehelyett azt, hogy a lázadást leverték, elfojtották, a katonai támaszpontokat megsemmisítették, a színvonalbeli különbségeket eltüntették, a szerződést felbontották. Végül korántsem szükség- szerű, hogy már szinte az indulók ütemére kopog, ismétlődik ritmuso- san a tömegtájékoztató eszközök (sajtó, rádió, tévé) nyelvében az indul. Az adás, a tanév vagy a tanfolyam már szinte sohasem kezdődik, mindig csak indul. De indul a kiállítás is, ahelyett, hogy nyílna, megnyílna; ezenkívül szóváltás indul (holott: támad, kerekedik), szélvihar indul (noha valójában kitör, keletkezik), a Duna a Fekete-erdőből indul (holott onnan ered) stb. Az ember már-már haragra indul (azazhogy: gerjed) e sok indul hallatán. Csakugyan szegények volnánk? Mint e kis eszmefuttatásból is látható, nem szegénység ez, hanem nyelvi restség, kifejezésbeli igénytelenség. Ha megtanulunk kellőképpen válogatni szavaink kincsesházából, menten kiderül, hogy nagyon is gazdagok vagyunk. Csak élni kell tudnunk nyelvünk gazdagságával. GRÉTSY LÁSZLÓ
