Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)
1988-08-24 / 199. szám, szerda
Szenzációs, hazai viszonylatban egyedülálló leletre bukkant a Nyitrai (Nitra) Régészeti Intézet munkatársa, dr. Ľubomíra Kaminská vezette régészcsoport, a poprádi járásbeli Hôrka térségében. Leletük, egy női koponyatöredék korát 40 ezer évre becsülik. Felvételünkön dr. Kaminská mellett Štefan Žoldák látható, ö találta meg a koponyát. (Svätopluk Písecký felvétele - ČSTK) Elérkezett a cselekvés ideje Környezetvédelmi gondok a cseh országrészekben • Csak az évszázad végére várható az ökológiai egyensúly helyreállítása • ötezer vízszennyező forrás • Késnek a beruházások Az erdők, a vizek és a levegő szennyezése a cseh országrészekben is egyike a legégetőbb társadalmi és gazdasági gondoknak. A köztársaság kormányszervei a soron következő feladatokat úgy határozták meg, hogy az évtized végéig minden téren mérsékelni kell az ártalmak fokozódását, a századfordulóra pedig a hatvanas évek állapotának megfelelő csökkenést, javulást kell elérni. Látszólag szerény ez a célkitűzés, ám ha figyelembe vesszük szorító gazdasági gondjainkat, megvalósítása korántsem Ígérkezik könnyű feladatnak. A nyolcadik ötéves terv időszakában például a század végéig meghatározott ökológiai program keretében kilencvenegy beruházásnak kellett volna elkezdődnie a vizek és a levegő tisztaságának védelmére. Sajnos, az építkezések egy része még várat magára, s a folyamatban lévők sem haladnak az ütemterveknek megfelelően. Nem kevésbé fontos feladatnak Ígérkezik a hulladék-megsemmisítő üzemek építése illetve a veszélyes hulladékok elhelyezése és a tárolása sem. A tizenegy tervezett nagyberuházás többsége még el sem kezdődött a tervdokumentációk és építőkapacitások hiánya miatt. A folyóvizek szennyezéséről az utóbbi hónapokban gyakran számol be a napi sajtó, meg kell azonban állapítani, hogy a helyzet az utóbbi öt-tíz évben lényegében nem romlott, csak korábban erről nem mindig tájékoztatták megfelelően a közvéleményt. A Cseh Szocialista Köztársaság területén jelenleg mintegy ötezer vízszennyező forrást tartanak nyilván. A felszíni vizek legnagyobb szennyezői továbbra is az ipartelepek, a mezőgazdasági nagyüzemek és a nagyvárosok. Prága, Brno, Ostrava, Plzeň, České Budéjovice és Liberec szennyvíztisztítói már évtizedek óta túlterheltek, Ústí nad La- bem, Déčín, Pardubice és Kolín városok pedig nem is rendelkeznek nagyteljesítményű víztisztító állomással. Az állandó szennyező források mellett gyakoriak a folyók, tavak időszaki mérgezései, pusztításai is. Az elmúlt évben ötszáz súlyos esettel kellett foglalkozniuk a hatóságoknak, közülük 243 olajszennyezés volt. Az elmúlt évben előfordult egyéb szennyezések közül különösen az Ústí nad Labem-ben történt balesetet kell megemlíteni, ahol nagymennyiségű növényi zsiradék került a folyóvízbe, a štétíi papírgyárból pedig alkalikus hulladék került a vízbe tetemes kárt okozva. A balesetek kiváltó okai a legtöbb esetben az emberi tényezőre, a hanyagságra, a nemtörődömségre vezethetők vissza, mind több helyen mondják fel a szolgálatot a műszaki és a biztonsági berendezések is. A tavalyi ellenőrzések csupán a Nyugat-csehországi kerületben 184 komoly műszaki fogyatékosságra derítettek fényt, még rosszabb a biztonsági berendezések állapota az észak-csehországi ipari létesítményekben, ahol 319 vizsgált léte- i sitmény közül csak 35 felelt meg O J SZU a csehszlovák normáknak. 5 A számos negatív jelenség mel-* lett szerencsére több kedvező változás is történt a közelmúltban vizeink 988. VIII. 24. tisztaságának megőrzésében. A CSSZK területén tavaly 221 víztisztító-állomás berendezésének kisebb nagyobb javítására 26 millió koronát fordítottak. Tizenegy új víztisztító-állomást is üzembe helyeztek, többek között Hodonínban, Trutnovban és Slavkovban, melyek működése következtében javult az ottani folyók vízminősége. Az erdők szennyezése is sok gondot okoz a környezetvédelmi szakembereknek és a természetkedvelők millióinak. A nagy ipartelepek környékének „zöld tüdői“ már régebben gyógyításra szorulnak, a fák betegsége és pusztulása újabban azonban már a többi területekre is kiterjed, ami egyértelműen jelzi, hogy a levegő szennyezését nem lehet csupán helyi problémaként kezelni. A tájvédelmi területként nyilvántartott 1630 négyzetkilométernyi területű Šumava hegységben főként Trojmezné és Boubin környékén pusztulnak a fenyvesek, amit egyértelműen az ipari szennyezéssel hoznak összefüggésbe a szakemberek. Nem kevésbé súlyos a helyzet százezrek kedvenc üdülőhelyén, az Óriáshegységben sem, melyet köztudottan nemzeti parknak nyilvánítottak huszonöt évvel ezelőtt. A tájvédők véleménye szerint a növényvilágnak mintegy harminc százalékát veszélyezteti az ipari szennyezés és a közlekedési ártalmak. A jelentős gondok ellenére sajnos még mindig tapasztalhatók bizonyos törekvések az idegenforgalmi és a sportszervezetek részéről a térség további beépítésére, ugyanakkor már most teljesen egyértelmű az üdülőhelyek túlterheltsége. Prágát sem kímélik a környezeti ártalmak. Az elmúlt évek iparkitele- pítési kísérletei ellenére az ország nyolc legszennyezettebb körzete közé sorolják fővárosunkat. A legsűrűbben lakott belvárosi negyedekben különösen súlyos a helyzet. Az egyes városkerületek vezetői szerint elérkezett a cselekvés ideje, elkészültek a tervek a szennyezóforrá- sok felszámolására. A legfontosabb teendőnek a gázmúvesítési program folytatását tartják. Prága első és második városkerületében összesen 1214 nagy teljesítményű központi fűtőkazánt tartanak nyilván, közülük azonban csupán százhuszonkettő gázfűtésű. A csehszlovák kormány még 1986-ban határozatot hozott a szilárd tüzelésű kazánok és egyéb fűtőberendezések felszámolására, az átállás azonban nem megy zökkenők nélkül. Kevés az építőkapacitás, s megfelelő teljesítményű gázkazánok sem állnak rendelkezésre. A főváros ez esetben is az ország más vidékeiről vár segítséget problémáinak megoldásához. HACSI ATTILA Erdők ölén gyermekzsivaj Sűrű erdő árnyas fái alatt kanyarog a keskeny hegyi út. A napsugarak csak néhol lopják át magukat a lombsátoron, játékosan, furcsa figurákat rajzolva az út fényes aszfaltjára. Az egyik szelíd kanyar után hirtelen kitárul a völgy, kis hegyi patak hídján visz át az út, hétvégi házak színes tetői tűnnek fel. Távolból gyermekzsivaj hallatszik, csalhatatlan jele annak, hogy úticélom közelébe érkeztem. Ez tehát a Kapronca-völgy, benne a Nagykürtösi (Veľký Krtíš) Dolina Bánya üdülőközpontjával, mely ilyenkor nyáridőben, pionírtáborrá alakul át. A tábor bejáratánál sorompó állja utamat, feladatukat felnőtt komolysággal ellátó gyermek-őrök fogadnak. Csak úticélom tisztázása után emelkedett fel a sorompó. Miközben bekerült nevem a vendégkönyvbe, gyorsfutár vitte érkezésem hírét a táborvezetőhöz, aki pár percen belül már üdvözölt is. Az üdülő főépülete előtti téren nagy volt a zsongás, a tábor lakói különféleképpen töltötték a szabad- foglalkozás idejét.- Még csak néhány napja vagyunk itt - magyarázta Miroslav Bohmär pedagógus, táborvezető -, jól jön a gyerekeknek egy kis kötetlen foglalkozás. Legtöbben a tábor környékének megismerésére, személyes dolgaik rendberakására használják fel ezt az időt. Persze, nem hiányozhat a játék, a vidámság sem, miközben ismerkednek is egymással, hiszen sokan itt a táborban találkoztak egymással először.- Sok helyről érkeztek a táborlakók? - érdeklődtem már bent, a táborvezető irodájában.- A Közép-szlovákiai kerület északi részéből érkeztek. Zömében a Dolný Kubín-i Járási Szolgáltató Vállalat dolgozóinak gyerekei, de vannak köztük a kórház és a nemzeti bizottságok alkalmazottainak fiai, lányai is.- Az idő kedvez, a környezet ideális, gondolom, jól érzik itt magukat a gyerekek?-.Valóban nagyszerű az üdülő. A kisebbek az épületben kaptak helyet, a nagyobbakat a négyszemélyes faházikókban helyeztük el. Számukra ez megfelelőbb, hiszen közvetlenebb a kapcsolatuk a természettel. Jól érzik magukat, kellemes élményekkel térhetnek majd haza a táborból.- Közismert tény, hogy az iskolapadból kiszabadult gyerekek rakoncátlanabbak a szabadban. Nincs panasz a magaviseletükre? - kíváncsiskodom.- Itt szinte követelmény, hogy kezdeményező, másokat is mozgósító legyen a táborlakó. Kapcsolódjon be minden akcióba, járjon elől jó példával, de ne kövessen el rendbontást. Szerencsénkre, gyermekeink többsége fegyelmezett, hasznos tevékenységgel tölti a nap szinte valamennyi óráját. így a nyolc rajve- zetónek nincs is nehéz dolga velük, jószerivel csak irányítani és ellenőrizni kell a feladatok valóra váltását.- Bizonyára tartalmas és a gyermekek számára vonzó programokat dolgoztak ki - jegyzem meg, miközben a táborvezető és helyettese, Ján Prichta társaságában táborszemlére indultunk.- Nagy figyelmet fordítunk a környezet és a környék megismerésére, beleértve a járás jelentősebb létesítményeit is, - sorolja Miroslav Bohmär. - Ellátogatunk a járási székhelyre, megtekintjük a szénbánya felszíni részlegét, kirándulást tervezünk a járás ismert termálfürdőjébe, Alsósztregovára (Dolná Strehová).- Szerencsés helyzetben vagyunk a fürdést illetően - veszi át a szót Ján Prichta. - Itt, a tábor tőszomszédságában van ugyanis a bányászüdülő három medencéje, melyekből az egyiket rendelkezésünkre bocsátották. Ott úszóversenyeket is rendezünk. Nagy gonddal készítjük elő az éjszakai honvédelmi játékot, de lesz tábortűz is, beszélgetés a bánya és a járás képviselőivel. Beszélgetésünket éles, hosszú sípszó szakította meg, Janeta Kutli- ková sportfelelős délutáni versenyre szólította a tábor lakóitvA gyerekek izgalmas élmények reményében iramodtak a főépület előtti térre. BÖJTÖS JÁNOS Időmilliomosok vagyunk? Hétvége. Emberek százai várakoznak a Szene (Senec) felé induló vonatra a bratislavai főpályaudvar második peronján. A vonatnak a második vágányról kellene indulnia, ám a második vágány üres. A peron túlsó vágányán azonban áll egy szerelvény. Több százan kétségek közt vergődünk; felszállni, beülni a vagonokba vagy várakozni, álldolgálni a tűző napon. Mert ugye, hátha a vasút nem tekinti kötelező érvényű szabálynak saját menetrendjét, hátha megtörténhet, hogy a vonat nem a menetrend szerinti, hanem a szomszédos vágányról indul. Tagadhatatlanul érdekes megfigyelni, kik és mennyire nem hisznek a menetrend adataiban, hányán szállnak fel a szomszédos vágányon álló szerelvénybe. De vészesen közeledik az indulás időpontja, s mi még mindig nem tudjuk, megbízhatunk-e a menetrendben közölt adatokban. Fel- lélegzünk, amikor a peron végén két vasutast pillantunk meg. Ők, a beavatottak, nyilván meg tudják mondani melyik vágányról indul a vonat, felszálljunk-e a szerelvénybe. Óvatos tudakozódásunkra, azonban olyan választ kapunk, melyet nemcsupán „lenyelni“ kell, de rejtjelezni is.- Mit türelmetlenkedik. Ha nekünk van időnk, magának még több kell hogy legyen! Nem szabad türelmetlenkedni? Talán csak nem azt akarta mondani ezzel, hogy egyszer majd a menetrend szerinti vágányra is beáll egy szerelvény? A feladott rejtvény ilyen értelmezését erősíti, hogy a kalauzkülsejű vasutasok sem szállnak fel. Pár perccel később, amikor a vonatnak a menetrend szerint már indulnia kellett volna, a megafon ráparancsol az utasokra, szánjanak ki a szomszédos vágányon álló szerelvényből, s mintegy mellékesen közli, Szene felé mintegy 15 perces késéssel indul majd vonat. Ekkor döbbentem rá a vasutas igazára. Nem szabad türelmetlenkedni! Idő van, sőt szabaidő van. Ehhez a puszta tényhez alkalmazkodik számos úgynevezett szolgáltató vállalat. Idő van, mondják, s a szabadidőnkön, szabadságunkon élósködnek. A mi szabadidőnk rovására oldják meg (illetve nem oldják meg) belső problémáikat. Nem állíthatom, hogy a meglepetés erejével hatott volna rám a belkereskedelmi tárca illetékeseinek bejelentése, miszerint augusztus első napjaiban 61 élelmiszerüzlet tartott zárva, s hogy nem egyedi eset az üzlet engedély nélküli bezárása sem. Az üzletek bezárását évről évre, illetve nyaranta nap mint nap saját bőrünkön tapasztaljuk, sőt nemcsak az üzletek bezárását, hanem nyitva tartási idejük korlátozását is. Az üzletek előtt kígyózó végtelen sorok bármilyen újságcikknél kifejezőbben minősítik a kereskedelem színvonalát. Ugyanígy megszoktuk azonban a fővárosi közlekedési vállalattól azt, hogy nyáron többet kell várakoznunk a buszokra, a lakásgazdálkodási vállalatoktól azt, hogy néhány hétig (általában három hétig - míg a szabadság tart) szünetel ‘a melegvíz-szolgáltatás, s azt is, hogy nem érdemes tejet venni, mert az gyakran savanyú. Az illetékesek természetesen minderre magyarázatot tudnak adni. Na de mégsem fürdethetjük gyermekeinket magyarázatban, s a pohárnyi meleg tej, vagy kakaó helyett sem adhatunk nekik magyarázatot reggelire, ebédre, vacsorára, márpedig fővárosunk benzin és ólomgözökkel szennyezett levegőjében a tej igazán szükséges. Az évek óta megszokott, unalomig ismert magyarázatok úgy kezdődnek, hogy munkaerőproblémák, ami alatt a szabadságra menő dolgozók helyettesítését értik, s úgy folytatódnak, hogy a dolgozók többsége nő, akiknek nyáron szabadságra kell menniük. Hát ezeknek az érveknek komolyságáról azért lehetne vitatkozni. Tudomásom szerint az állattenyésztésben és a mezőgazdaságban is sok nő dolgozik. Hogy az állatokat nem lehet akár egy napra sem élelem nélkül hagyni, az mindenki számára nyilvánvaló. Az állattenyésztési részlegek nem tarthatnak háromheti üzemi szabadságot. Ez a kedvezmény azonban „kijár“ a lakosság ellátásával foglalkozó élelmiszerüzleteknek. Elismerem, a hasonlat nem éppen a legtapintatosabb, de mindenesetre a legkézenfekvőbb. Vannak persze más munkahelyek is, sőt szolgáltatásokkal foglalkozó munkahelyek, ahol nem engedhetik meg maguknak, hogy bezárjanak vagy korlátozzák tevékenységüket, bár ezeken a munkahelyeken is nők, gyermekes anyák, nyáron üdülni akaró dolgozók végzik munkájukat. A strandok, a sütőipar, a szerkesztőségek, melyekben a dolgozók túlnyomó többsége nő, szintén nem zárhatnak be pusztán azért mert nyár van. Megemlíthetem azonban a Nyugdíjhivatalt is, ahol a dolgozók szinte kivétel nélkül a gyengébb nemhez tartoznak, és ahol az új Társadalombiztosítási Törvény jóváhagyásától hatálybalépéséig tartó három havi időszakban bőven akad a megszokott munkájukon felüli rendkívüli feladat is, tehát megszaporodott a munkájuk. Vajon hogy tudnák előkészíteni az új törvény hatálybalépését, mit szólna a több mint egymillió szlovákiai nyugdíjas, ha ők is az „idő van“ nézetet vallanák, ha ők is bezárnának, mondván, az állampolgárnak van ideje, várhat a pénzére. Alapjában véve, a feladataikat tekintve nem illeti őket külön dicséret azért, hogy nyáron nem merítik szabadságukat, ám ha figyelembe vesz- , szűk a munkahelyen kívüli körülményeiket, hogy ritkábban járnak a buszok, hogy az üzletek bezárnak, s így órákig tart a mindennapi kenyerük megvásárlása, bizony más következtetésre kell jutnunk. Ezt a megítélést kellene alkalmazni mindazokra a munkahelyekre, munkakollektívákra, melyek nyáron nem függesztik fel tevékenységüket, azokra akik az alapvető szolgáltatások hiánya ellenére ellátják munkájukat. Ám érdemes itt visszatérni a kereskedelem illetékeseinek, a Csehszlovák Sajtóiroda által ismertetett nyilatkozatára, mert ebből kiderül, hogy különleges elbírálásra kik tarthatnak majd számot. A Zdroj igazgatója szerint „a bérkeretek nem teszik lehetővé az üzletvezetők és az eladók megfelelő motiválását, hogy megakadályozzák az üzletek bezárását. A Jednota fogyasztási szövetkezet úgy döntött, hogy a jövő évben eszközöket utal át a prémiumalapból azoknak, akik nem veszik ki nyáron a szabadságukat..." Nos, elmondjam-e milyen képet vágna bármely állami gazdaság igazgatója, efsz elnöke, ha a fe- jőnö ilyen követeléssel állna elő. Ezen talán kár is elmélkedni, hiszen ők - s mi a többség, a törvénnyel összhangban csak akkor mehetünk szabadságra, amikor azt a munkáltatónk üzemeltetésének szükségleteivel összhangban - engedélyezni tudja. A fejőnőnek be kell látnia, hogy az állatot el kell látni, a Nyugdíjhivatal ügyintézőjének be kell látnia, hogy a nyugdíjasnak meg kell kapnia járandóságát, a bírónőnek azt, hogy az emberek nyáron is keresik igazságukat. Talán csak a lakosság kiszolgálását hivatásuknak valló szolgáltatók hiszik, hogy időmilliomosok vagyunk, az állampolgár rá kell hogy érjen várni szolgáltatásaikra. FEKETE MARIAN