Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)
1988-08-19 / 195. szám, péntek
A szocializmus védelme és fejlesztése — a párt és a nép oszthatatlan feladata (Folytatás a 3. oldalról) a szocializmusra. Nyugat-Német- országban azt remélik, hogy a Csehszlovákiában végbemenő politikai harc kihasználásával a javukra változtathatnak az európai egyensúly helyzetén“. Nyugaton valóban nagy érdeklődéssel tekintettek a csehszlovákiai fejleményekre és nem titkolták reményeiket. így például a brit rádió már 1968 március 27-én megállapította: „Egyelőre csak örömmel fogadhatjuk a csehszlovákiai liberalizálódás folyamatát, ebben látva az első fontos lépést és az olyan fejlődés kezdetét, amely az idő múlásával nem torpanna és valószínűleg nem is torpan meg még a szocialista rendszer előtt sem...“ Ezerkilencszázhatvannyolc júniusában Prágába érkezett Zbigniew Brzezinski, aki a New York-i Kolumbiai Egyetemen a Kommunizmus Kérdései Kutatóintézetének igazgatójaként és 1966-tól az Amerikai Egyesült Áliamok külügyminiszterének tanácsadójaként Csehszlovákia szakemberének is tekintette magát. A konvergencia-elméletnek ez a szellemi atyja (a konvergencia elmélete a szocializmus és a kapitalizmus közeledését és egybeolvadását hirdeti a tudományos-technikai forradalom alapján, mégpedig olyan egységes rendszerré, amely megőrizné a termelőeszközök magántulajdonát) nálunk a hatvanas évek elején számos hálás követőre talált. Prágában már 1964-ben előadást tartott A leninizmus vége(!) témára. Ezt az élenjáró nyugati antikommu- nista ideológust 1968-ban a Nemzetközi Politikai és Gazdaságtan Intézete hívta meg, s előadása témájának címe már kerülte a feltűnést- Korunk világa az amerikai nézőpontok egyikének szemszögéből. „Az önöknél történtekre rokon- szenvvel, érdeklődéssel tekintünk- állapította meg. - Tőlünk, New Yorkból tekintve, a történteket nagy örömmel fogadjuk és úgy véljük, ezek éppen azért kedvezőek, mivel lényegében a régi értékek új formájának érvényesítéséről, a múlt történetének, a történelmi értékeknek és a hagyományoknak bizonyos összefonódásáról van szó azokkal az újabb struktúrákkal és célokkal, amelyek Csehszlovákia újkori történelmét fejezik ki.“ Majd hozzátette: ,,Olyan szemszögből indulunk ki tehát, hogy a Kelet-Európában nemrég lejátszódott események annak következményei, hogy felszínre kerültek az itt már létező politikai kultúrák...“ A csehszlovákiai fejleményeket kezdettől fogva elemezte Berman Kahn professzor, a millitáns anti- kommunizmus teoretikusa és követője is. A Fortune című amerikai folyóirat 1968 novemberi számában a jós szerepében tetszelgett. Elemzése szerint, ha a csehszlovákiai fejlemények „normálisan“ alakulnának, akkor erőteljesen érvényesülne itt a nyugatnémet befolyás. Az ellenzéki pártok tevékenysége biztosítaná „a kommunista párt befolyásának általános csökkenését.“ Az államok a politikában támaszkodnak „talán még a szociáldemokráciára is, kapitalista aláfestéssel“. Fordulat következne be Lengyelországban és „gyakorlatilag elszigetelődne és gyengülne a kelet-németországi rendszer.“ Ezt követné „egy, vagy néhány kelet-európai országnak feltehetően végleges kilépése a Varsói Szerződés keretéből...“ stb. A nyugatnémet sajtó is elárulta, hogy az NSZK egyes körei mit vártak az ún. prágai tavasztól. A Die Welt már 1968. március 28-án ezt tanácsolta: „Mi következik számunkra, külpolitikánk számára a prágai tavaszból? Annak a fejlődésnek fényében, amelyről nem tudjuk, hogy vajon más országokban is megvaló- sul-e, a jelenlegi német külpolitikát kitartóan, kezdeményezően és nagy csinnadratta nélkül folytatni kell...“ A csehszlovákiai jobboldali erők gondosan igazodtak a nyugati utasításokhoz és tanácsokhoz. Erről tanúskodik egyebek között Jaroslav Brodskýnak (a K-231 elnevezésű szocialistaellenes szervezet egyik alapítója) kijelentése, amelyet 1968. március 31-én tett a Sláv szigeten: „Felette elővigyázatosan és felette ésszerűen kell azonban eljárnunk... Világos az, hogy sohasem leszünk kommunisták, de nyíltan nem harcolhatunk ellenük. Eljárásunk célja nem a kapituláció, hanem mindenképpen diplomáciai sakkhúzás. Manapság a nyúlra nem vadásznak már dobszóval“. S még egy jellemző dokumentum - a kongresszusi munkaprogram, amelyet 1968 nyarán a volt szociáldemokrata párt jobboldali szárnyának hívei dolgoztak ki. Ez megállapítja: „Azt a követelményt kell támasztani, hogy Csehszlovákia lépjen ki a Varsói Szerződésből, valamint Ausztria és Svájc mintájára nyilvánítsák semleges állammá. Esetleg a semlegesség kinyilvánításával kapcsolatban országos népszavazást kell szorgalmazni.“ „Csehszlovákia Európai Gazdasági Közösségbe történő esetleges belépéséről egyelőre ne tárgyaljanak és egyelőre ne vitassák meg belépését a NATO-ba se...“ Nemcsak a nyíltan szocialistaellenes erők támadták külpolitikai irányvételünket, hanem a párton belül is lejáratták és kikezdték szövetségi kapcsolatainkat a Szovjetunióval és a többi szocialista állammal. Ezt megerősítette V. Prchlík tábornoknak, akkoriban a CSKP KB honvédelmi és biztonsági osztálya vezetőjének felszólalása az 1968.július 15-én megtartott sajtókonferencián, amelyen élesen támadta a Varsói Szerződést és nyíltan kétségbe vonta ebben a szervezetben Csehszlovákia részvételének szükségét. Szövetségeseink felhívták a figyelmet arra, hogy Csehszlovákiában veszély fenyegeti a szocializmust, megkísérelték segíteni a párt vezetőségét, figyelmeztettek az országban a polgárháború fenyegető veszélyére, a köztársaság belső és nemzetközi stabilitásának gyöngülésére. Elsősorban az ő javaslataik alapján számos két- és többoldalú találkozóra került sor. A párt vezetőségén belüli jobboldal azonban nem tulajdonított megfelelő komolyságot ezeknek a figyelmeztetéseknek és tanácsoknak s arra törekedett, hogy szövetségeseink aggodalmát elkendőzze a nyilvánosság előtt. Sőt, maga Dubček a központi bizottság, valamint a CSKP KB Elnökségének néhány tagja előtt is. Az, ami Csehszlovákiában 1968 nyarán történt, nem volt apró- cseprő vita a társadalom további szocialista elrendezésének különféle lehetőségeiről, megújhodásának és tökéletesítésének módszereiről, amint azt napjainkban igyekeznek magyarázni a „prágai tavasz“ egyes szereplői-, hanem teljesen komoly szándékú kísérlet a politikai fordulatra, a politikaihatalmi struktúra alapvető megváltoztatására, és a Februárért való revansra. Ebben az időszakban szélesre ágyazott antikommunista koalíció, és a politikai rendszer új struktúrája jött létre. Megkezdődött a párt és a szocilista állam vezető szerveinek fokozatos bomlása. A politikai válság olyan szakaszához ért, amelyben közvetlen veszély fenyegette a szocialista forradalom eredményeit. A jobboldali és a szocialistaellenes elemek bomlasztó tevékenysége aláásta Csehszlovákia stabilitását és biztonságát. A párt és az állam vezetősége a nyilvánosság nem csekély részében és szövetségeseink körében elveszítette a bizalmat. Határozatlan magatartásával annyira meghátrált az ellenzék ellenséges erőivel szemben, hogy gyakorlatilag eltékozolta az 1968 januárjában kialakult történelmi lehetőségeket, s képtelenné vált határozott fellépést szervezni az ellenforradalmi fejlemények elfojtására. Csehszlovákiát az fenyegette, hogy megismétlődik benne az 1956. évi magyarországi tragédia. Erre azonban nem került sor barátaink internacionalista segítségének köszönhetően, akik tudatosították, hogy Csehszlovákia 1968-ban ugródeszkájává válik a szocialista világközösség elleni támadásnak, s az országot, valamint az egész szocialista közösséget közvetlenül nagy veszély fenyegeti. A nemzetközi szolidaritásnak ez a lépése, amint azt hangsúlyozzák a Tanulságok - „megfelelt egyrészt a csehszlovák dolgozók közös érdekének, másrészt a nemzetközi munkásosztály és a szocialista közösség érdekének, valamint a kommunista világmozgalom érdekének.“ A párt- az átalakítás kezdeményezője, szervezője és záloga Tudjuk, hogy milyen óriási igyekezetei kellett kifejteni a válságnak és következményeinek a leküzdésére, hogy társadalmunk eljusson a további szocialista fejlődés útjára. Ennek előfeltétele elsősorban az volt, hogy a párt megtisztuljon, tevékenysége megújuljon a marxizmus -leninizmus alapelveinek bázisán, szilárduljon a párt és az erkölcsi politikai egysége, és a párt meggyőző tettekkel megnyerje bizalmukat és támogatásukat. A párt új vezetőségének, amely élén Gustáv Husák elvtárssal a CSKP KB 1969 áprilisi ülése után kezdett kialakulni, rövid időn belül politikai eszközökkel sikerült a pártban és a társadalomban véghezvin- nie a konszolidáció folyamatát és országunkban megújítani a szocializmus értékeit. Az elmúlt húsz esztendő megerősítette pártunk eljárásának helyességét a válság következményeinek felszámolásában, hazánkban a szocialista társadalom további építése XIV. pártkongresszuson kitűzött irányvonalának megvalósításában. A szocializmus fejlődésének a világ fejlődésével szervesen összefonódó új szakasza azonban új helyzetet teremtett, amelynek velejárói voltak az új problémák is. A CSKP XVII. kongresszusa felmérte ezt a helyzetet és kitűzte az ország szociális és gazdasági fejlődése meggyorsításának irányvonalát. Ebben a szovjet kommunisták azon tapasztalataira támaszkodunk, amelyekre a társadalmi élet átalakítását célzó irányvonal megvalósításában tettek szert, s amelyek kifejezésre jutottak az SZKP 19. országos konferenciájának tanácskozásában és határozataiban is. Mi is rátértünk az átalakítás útjára, amelyben új feltételek között a forradalom folytatását látjuk. A párt kezébe vette a történelmi kezdeményezést, az átalakítás fő erejeként lépett fel annak teljes tudatában, hogy a dolgozó népet szolgálja. Az átalakítást érvényesíti a társadalom minden szférájában és meghatározta forradalmi tartalmát. „Arról van szó - hangsúlyozta Miloš Jakeš elvtárs tavaly decemberben a CSKP KB 7. ülésén -, hogy az egész pártot és társadalmat mozgásba lendítsük az átalakítás irányában, a szocializmus, országunk és népe fejlődése érdekében. Ebben a törekvésben minden becsületes állampolgárnak van helye, lehetősége és alkalma“. A feladat az, hogy elmélyítsük és továbbfejlesszük a szocializmus minden értékét, és a marxizmus-le- ninizmus alkotó elméletének tudományos bázisán építsük a szocialista társadalmat. Az átalakítás forradalmi folyamatként minőségileg új megközelítést kíván meg, magas fokú követelményeket és igényeket támaszt a kommunista pártnak, a munkásosztály forradalmi élcsapatának, az egész társadalom vezető erejének tevékenységével szemben. A párt ilyen felelősségtudattal fogott hozzá tavaly áprilisban központi bizottsága 9. ülésén ahhoz, hogy nyíltan, az önbírálat szellemében felmérje a CSKP szervezeteinek és szerveinek felkészültségét az átalakításra, s határozatokat hozzon a kommunisták mozgósítására, a pártmunka teljes kibontakoztatására, az Arccal a tömegek felé! gott- waldi jelszó jegyében. Pártunk a dolgozó nép, a szocializmus és a béke szolgálatát a múlthoz hasonlóan ma is a legnagyobb megtiszteltetésnek, a legnemesebb feladatának tekinti. Manapság, még inkább mint bármikor a múltban, igazodik a mélyértelmű, felette jelentős gottwaldi hagyatékhoz: „A szemünk fényeként kell őriznünk és fejlesztenünk pártunknak, Csehszlovákia Kommunista Pártjának egységét, nagyságát és cselekvőképességét. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy mit jelent a párt. A párt nélkül nem lenne népLdemokratikus köztársaság. A párt nélkül nem lenne győzelmes február. A párt nélkül nem volna biztosítéka annak, hogy nem térünk le a szocializmus útjáról. Csehszlovákia Kommunista Pártja ma megtestesíti szocialista munkásosztályunk egységét és közéletünk minden területén vezető szerepét. Annál nagyobb felelősség hárul a pártra, mindannyiunkra, minden egyénre.“ Ezek a szavak pártunk tankönyvébe íródtak. Nem egyszer előfordult, hogy saját hibáink és tévedéseink felismerésének keserű és fájdalmas folyamatában kellett tudatosítanunk mélységes igazukat. A miniszterelnök nyilatkozata Afganisztán helyzetéről LIBANON Kierősza Kunduzból (ČSTK) - Mohamed Hasszan Sark, az Afgán Köztársaság Minisztertanácsának elnöke a TASZSZ hírügynökségnek adott interjújában kijelentette, a szovjet csapatoknak Afganisztánból való kivonásával létrejött új feltételek között megszűnt az utolsó ürügy is annak a háborúnak a folytatására, melyet az afgán ellenzéknek a kompromisszumot elutasító része robbantott ki. Ha Pakisztán és az Egyesült Államok ugyanúgy teljesítené a genfi megállapodásokat, mint Afganisztán és a Szovjetunió, akkor reálissá válna az afganisztáni béke. Sark hozzáfűzte, hogy a helyzet jelenlegi alakulása polgárháborúhoz vezethet, amelyet külföldről erőszakolnak rá az országra. Teljesen valótlannak minősítette az afgán miniszterelnök az ellenséges propagandának azokat az állításait, hogy az országban nem egyenlő az egyes nemzetiségek helyzete. Ellenkezőleg, a kormány gazdasági programokat valósít meg azoknak a térségeknek a javára, melyekben a nemzeti kisebbségek vagy törzsek laknak. Ez az eljárás az egész ország érdekeit szolgálja. Sark megállapította, Afganisztánkolt polgárháború kiűzték a szélsőséges fegyvereseket Elmaradt az elnökválasztás ban nagyon nehéz a gazdasági helyzet, a háború tízmilliárd dolláros károkat okozott. Ennyit fordítottak ugyanis a gazdaság fejlesztésére a háború előtti négy évtizedben. Ezzel összefüggésben értékelte azt a segítséget, melyet Afganisztán a szocialista országoktól kap. A TASZSZ hírügynökség tegnapi jelentése szerint a fegyveres ellenzék tíznapos fokozott aktivitása után normalizálódik a helyzet az északafganisztáni Kunduz tartományban. Ismét a kormánycsapatok ellenőrzik a tartomány azonos nevű központját. A felkelők 265 katonát veszítettek, 15 katonájukat fogságba ejtették. A kormánycsapatok vesztesége 40 fő. Jelentős anyagi károk jelentkeztek a városban az alatt a rövid idő alatt, míg a fegyveres ellenzék fennhatósága alatt állt. Károk keletkeztek az állami épületekben és a magánházakban, számos üzletet kifosztottak. Már megkezdődtek a helyreállítási munkák, és segélyben részesítik a károsultakat is. A tartomány központjában nagygyűlést tartottak, melyen az állampolgárok élesen elítélték az ellenzéki erőknek az emberek biztonságát veszélyeztető akcióit. A nagygyűlésen beszédet mondott Mirszahib Karval, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt KB Politikai Bizottságának tagja. A tartomány új vezetőjévé Abdallah vezérőrnagyot nevezték ki. x x x Az Afgán Köztársaság Miniszter- tanácsának javaslatára tegnap Sah Navaz Tanai vezérezredest, az ANDP KB Politikai Bizottságának póttagját nevezték ki az ország védelmi miniszterévé. (ČSTK) - Ihszan Abu Khalil, a libanoni parlament főtitkára Bejrútban tegnap bejelentette, hogy elhalasztották az elnökválasztást. A parlamenti szavazás új időpontját később közük. Helyi idő szerint tegnap 11 órakor kellett volna összeülnie a parlamentnek, de még két órával később sem gyűlt össze a testületnek a Bejrútot megosztó zöld vonalon lévő székházában annyi képviselő, hogy megtarthassák a szavazást. A 99 tagú, egykamarás parlamentben jelenleg csak 76 mandátum van betöltve. 51 Megszállt területek Tüntetések a deportálások ellen (ČSTK) - Ciszjordániában arabok százai vonultak tegnap az utcákra, és több városban zárva maradtak az üzletek. Nabluszban az izraeli katonák ismét lőfegyvert használtak a tüntetők feloszlatására. Egy 9 éves kislány életét vesztette, többen megsebesültek. Ciszjordánia lakossága amiatt tiltakozott, hogy szerdán az izraeliek négy palesztint toloncoltak ki és további 25 személy kapott deponálási parancsot. Simon Peresz izraeli külügyminiszter azzal indokolta a megszálló hatóságok döntését, hogy az említett palesztinok „erőszakos akciókat“ szerveztek. A Gázai övezetben több helyen megszüntették a kijárási tilalmat. A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) tegnap Genfben kiadott nyilatkozatában sajnálkozását fejezte ki az Anszar 3 koncentrációs táborban lejátszódott események felett. A dokumentum rámutat, az ICRC küldöttei már nem egyszer figyelmeztették az izraeli hatóságokat, hogy megsértik az 1949-es 4. genfi konvenciót. képviselőnek kellett volna összegyűlnie ahhoz, hogy sor kerülhessen az elnökválasztásra, de csak 38 jelent meg. Jellemző, hogy Szamir Zsazsa, a szélsőséges keresztény Libanoni Erők főparancsnoka üdvözölte az elnökválasztás elhalasztását. Már tegnap reggel megjósolta, hogy a keresztény képviselők nem vesznek részt a szavazáson és így megakadályozzák, hogy Szulejman Frangié egykori államfőt ismét megválasszák ebbe a tisztségbe. Nem volt nehéz jósolnia, mivel éppen a Libanoni Erők vezetése volt az, amely már napok óta kampányt folytatott az elnökválasztás megakadályozásáért. Szovjet-kínai konzultációk (ČSTK) - Pekingben augusztus 27-én kezdődik a kínai és a szovjet külügyminiszter-helyettes tanácskozása a kambodzsai kérdésről - közölte tegnap a kínai külügyminisztérium szóvivője. Reményét fejezte ki, hogy a tárgyalások sikeresek lesznek és elősegítik a kínai-szovjet kapcsolatok további javítását is.
