Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)

1988-08-18 / 194. szám, csütörtök

Szlovákul - csaknem anyanyelvi szinten MAGYAR TANÍTÁSI NYELVŰ KÖZÉPISKOLÁK TANULÓINAK VERSENYE Másodszor rendezte meg az SZSZK Oktatási, Ifjúsági és Testne­velési Minisztériuma a magyar taní­tási nyelvű középiskolák szlovák nyelvi vetélkedőjének (Poznaj slo­venskú reč - Ismerd meg a szlovák nyelvet) szlovákiai, vagyis országos döntőjét. A versenynek az idén is, mint tavaly, a Komáromi (Komárno) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium adott otthont. A döntőt kerületi fordulók előzték meg. Ezeken minden magyar tanítá­si nyelvű iskolából a Kelet- és Kö­zép-szlovákiai kerületben 2-2, a Nyugat-szlovákiaiban 1-1 harma­dikos diák vehetett részt. A kétnapos verseny két kategóriában folyt; a gimnáziumok és a szakközépisko­lák a III., a szakmunkásképző inté­zetek a IV. kategóriában mérték össze tudásukat. A döntőbe a III. kategóriában Kelet- és Közép-Szlo- vákiából 3-3, Nyugat-Szlovákiából 6 tanuló, a IV. kategóriába Kelet- Szlovákiából 2, Közép- és Nyugat- Szlovákiából 1-1 tanuló jutott be. (Az I. és II. kategóriában az alapis­kolák versenyeztek.) A III. kategória versenyzőinek el­ső feladatuk írásbeli munka volt: 14 sornyi (8 mondatos) magyar szak­szöveget kellett szlovákra fordítani­uk. A szövegben 14 szakszó, illetve szókapcsolat volt (biológiai, kémiai, fizikai szakkifejezések). Az írásbeli feladat után szóbeli következett. A zsűri elnöke felolvasott egy szlo­vák nyelvű tudományos-ismeretter­jesztő szöveget (három gépelt oldal­nyit), ezt a Príroda a spoločnosť lapból választották. A tanulók köz­ben jegyzetelhettek. (A szöveget a felolvasó egyszer megismételte.) Ezután a versenyzőknek reprodu­kálniuk kellett a hallott szöveget sa­ját szavaikkal, de minél több szak­szót felhasználva a hallott szöveg­ből. A versenynek ez a része telje­sen új volt a tanulók számára, eddig ilyen feladat nem szerepelt sem a kerületi, sem az iskolai fordulóban. A harmadik feladatban öt megadott téma közül választhattak a résztve­vők. 15 perc előkészület után az adott témáról (meghatározott műfaji követelmények szerint) kellett be­szélniük 4-5 percig. Az elkészített vázlatot nem használhatták. A IV. katógória résztvevőit két feladat várta. Először szabadon, vázlat nélkül kellett beszélniük szak­májukról, illetve arról, hogyan ké­szülnek iskolájukban jövendő hiva­tásukra. Utána ők is szöveget alkot­tak (hat témából választva), majd saját szövegüket adták elő sza­badon. A bírálóbizottságnak nehéz dolga volt mindkét napon, mert a verseny színvonalasan és igen szorosan folyt. A háromtagú zsűrinek (Bohács Béla, a Somorjai - Šamorín - Ma­gyar Tanítási Nyelvű Gimnázium ta­nára, dr. Ján Nemčok, a Banská Bystrica-i Kerületi Pedagógiai Inté­zet munkatársa és Július Éliáš, a mi­nisztérium munkatársa) a verseny­zők ugyancsak feladták a leckét. A bírálók azonban nagy örömmel végezték munkájukat. Nagyobb örö­mük talán csak a felkészítő tanárok­nak volt, akik a versenyen közön­ségként vehettek részt. Jó volt halla­nunk, hogy tanulóink könnyedén vették az akadályokat, és csaknem anyanyelvi szinten szólaltak meg a legnehezebb szakszöveget repro­dukálva is. A versenyt értékelve a jó nyelvi készséget, a szép kiejtést, a pontos megfigyelő képességet emelte ki a zsűri elnöke. Értékelte a verseny­zők tárgyi tudását, nyelvi felkészült­ségét és nyilvános szereplési eré­nyeit, beszédkészségét. A harmadik kategóriában kisebb nehézségeket csak az írásbeli fordí­tás okozott. Ebben a feladatban senki sem dolgozott hibátlanul. A 2. és 3. feladatot sokan szinte hibátla­nul oldották meg. A negyedik kategóriában az 1. feladat sikerült jobban. A 2. feladat közben, amely több rögtönzést és önállóságot követelt meg, be-becsú- szott egy-egy nyelvi hiba, ügyetle­nebb fogalmazás is. Emellett ebben a kategóriában is jó színvonalú volt a verseny, kiegyenlített a mezőny. A III. kategória győztese Lády I Andrea lett a bratislavai gimnázium­ból, 2. helyezést ért el Varga Éva kassai (Košice) gimnazista (1 pont­tal maradt le a győztestől), 3. helyen Duhony Éva zselizi (Želiezovce) gimnazista végzett. A IV. kategóriában 1. helyezett Csonka Róbert, a losonci (Lučenec) szakmunkásképző növendéke, 2. Lengyel József, 3. pedig Bernáth László lett (mindketten a királyhel- meci - Kráľovský Chlmec - szak­munkásképző tanulói). A többi versenyző sem ment haza legyőzötten, hiszen mindegyikük igazán jól szerepelt. Tudásukat iga­zolta már az is, hogy részt vehettek a szlovákiai döntőben. A bírálóbi­zottság elnöke többször is hangsú­lyozta, hogy minden versenyző di­cséretet érdemel teljesítményéért. A díjazottakon kívül rendkívül jó megfigyelő és reprodukáló képessé­géért megdicsérte Urbán Károly kassai gimnazistát. A versenyről jó hangulatban tért haza mindenki, diák és tanár egy­aránt, hiszen munkájuk eredménye bizonyította, jól dolgoztak. A hazafe­lé vezető úton és otthon mindenki újraértékelte munkáját, összehason­lítva a többiekével, és levonhatta a tanulságokat a jövőre nézve. A következő évben jó volna, ha többen kapcsolódnának be a ver­senybe a szakmunkásképzőkből Sajnos, ezekből az iskolákból keve­sen vettek részt a kerületi fordulókon is. Ezért érdemel dicséretet a király- helmeci szakmunkásképző intézet, ahonnan ebben az évben is (és tavaly is) két-két tanuló jutott el az országos döntőbe, és mindketten díjjal tértek haza. Számomra, aki először kísérhet­tem tanulóinkat a versenyre, külön öröm volt, hogy a mi gimnáziumunk­ból az idén - éppúgy, mint az elmúlt évben - két tanuló jutott el Komá­romba, ahonnan most is (és 1987- ben is) elhoztuk a 2.díjat (és a másik versenyzőnk is a legjobbak között volt). Jól éreztük magunkat Komárom­ban. Házigazdáink a gimnáziumban és a szakközépiskola diákotthoná­ban is szívélyesek, készségesek voltak. S talán nem sértődnek meg, ha kérünk, illetve javaslunk valamit a következő évekre, örülnénk, ha a gimnázium ifjúsági szervezete a következő években elvinné a ver­senyzőket városnéző sétára, hiszen Komárom olyan sok mindennel di­csekedhet. Jobban élveznék a tanu­lók a diáktársak kalauzolását, mint a kísérő tanárokét, akik szintén ide­genek a városban. S talán egy mű­soros est is kedves meglepetés len­ne a versenyzőknek, hiszen a komá­romi gimnáziumnak jónevű színját­szói, versmondói, énekesei, tánco­sai vannak. Sajnáltuk, hogy sokan több mint két napig voltunk a város­ban s nem juthattunk be a szép új színházba, mert nem volt előadás. Talán az időpontokat jobban egyez­tetni lehetne. Ezek a megjegyzések nem akadékoskodások, de gondol­juk, akik eljutnak a szlovákiai döntő­be, ennyi jutalmat megérdemelné­nek, nem is szólva arról, hogy ezzel is gazdagodna tudásuk, bővülne lá­tókörük. Befejezésül csak a zárszót tartó Fibi Sándor minisztériumi osztályve­zetőt ismételhetem, aki szerint a verseny színvonala igazolta létjo­gosultságát és szükségességét. Re­méljük, a következő versenyek lega­lább ilyen jó színvonalúak és hangu­latúak lesznek. PÁSZTÓ ILDIKÓ, a Kassai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium tanára Cseh kulturális mozaik Hol kezdjük az átalakítást a kultúrá­ban? Ezt a kifejező és időszerű kérdést tette fel a Rudé právo augusztus 5-i számában Miroslav Brúžek, a Károly Egyetem Bölcsészettudományi Karának professzora, aki a hetvenes években a Cseh Kulturális Minisztérium élén állt. A kultúra és a közművelődés területén dolgozók felkészültségének fontosságára utalva hangsúlyozza: A művelődéspolitika eredményessége a kultúra munkásainak szakképzettségétől, fejlettségétől, az al­kotómunka iránti érzékeny és felelősség­teljes viszonyuktól, de a lakosság ízlésvi­lágának, nézeteinek és érdekeinek isme­retétől is függ. Véleménye szerint a kultú­rában az átalakítás sikerét a jelen pilla­natban döntő mértékben befolyásolja az, hogy az átalakítást kik valósítják meg. Az elemzésekből kitűnik, hogy a mű­velődési létesítmények munkatársai ki­sebb részének van megfelelő képesítése. Ennek több oka van, ezek közül Brúžek arra hívja fel a figyelmet, amiről egyéb­ként éppen a Rudé právónak adott inter­jújában Vaszilij Zaharov szovjet kulturális miniszter is szólt korábban: A művelődési otthonok élére gyakran a különféle intéz­ményekből éj szervezetekből távozó, megfelelő helyet kereső volt vezető be­osztású emberek kerülnek. Értékelésük­nél elegendő, hogy becsületesek, öntuda­tosak és érdeklődést tanúsítanak a kultú­ra iránt. Ez a kérdés egyre időszerűbbé válik a mi feltételeink között is. Meg kell akadá­lyozni, hogy a kultúra terén tervezett és '' végbemenő létszámcsökkentés során a kulturális intézmények a más funkciók­ból távozók helyévé váljanak. Az ilyen gyakorlatot az is megkönnyíti, hogy mind­máig nincs meghatározva: pontosan a kulturális tisztségek betöltéséhez szük­séges képesítés, az előírt gyakorlat tarta­ma. A kiváló munkát végző kulturális dolgozók nincsenek többségben, s egye­dül nem képesek megvalósítani a kulturá­lis élet egészének alapvető átalakítását. A cikk szerzője rámutat, hogy a kultu­rális dolgozók nagy része érzi: szükség van szakképzettségének levelező tago­zatokon való emelésére. Ám, az utóbbi években, a bölcsészkar tapasztalatai sze­rint, szembetűnóek a hiányosságok a je­lentkezők felkészültségében. Közülük so­kan a középiskolai általános ismeretekkel sincsenek felvértezve, s hiányos a hazai és a nemzetközi élet fő eseményeiről való tájékozottságuk is. - Nehéz elképzelni kulturális dolgozót, aki semmit sem tud Zdenék Nejedlýról, aki S. K. Neumannt I Vítézslav Nezvallal téveszti össze... Az osztályok, az osztályharc, az állam, a for­radalom, a munkásosztály szerepe, a for­radalmi párt fogalma ismeretének hiánya egyben az oktatás hiányosságait is tük­rözi. Cikke végén Brúžek professzor leszö­gezi: Célja nem az volt, hogy borúlátó képet fessen a kulturális dolgozók nagy részének rátermettségéről. De egyedül a valós helyzet és a jelen igényeinek elemzésén alapuló reális hozzáállás se­gítheti elő a kultúra átalakításával össze­függő sürgető gondok megoldását. A régi hibák megismétlődését már ma elkerül­hetjük, ha a kultúra nem válik ismét a más munkahelyekről távozók letéthelyévé. A prágai Lidová demokracie napilap­ból megtudjuk, hogy a CSSZK színhá­zaiban a mögöttünk levő idényben több mint négyszáz bemutatót tartottak. Az elmúlt év végén és ez év elején a társula­tok többsége a noszf 70. és a februári győzelem 40. évfordulója jegyében mint­egy harminc orosz és szovjet művet tűz­tek műsorra. A darabok kiválasztása so­rán a dramaturgia különösen az új szovjet művek műsorra tűzésével maradt adós - állapítja meg a prágai napilap. Február évfordulója sem aktivizálta teljes mérték­ben a dramaturgokat. Általában hiánycikk volt az új eredeti színmű. A hazai drámai termésből átlagon felülinek csupán Dag- mar Fischerová Mese című új darabja, J/r/ VedraI új műve tekinthető, s színházi eseményt jelentett Karéi Steigerwald né­hány régebbi darabjának bemutatása. Számos színház tűzött műsorára nevelő célzatú ifjúsági darabot. A Cseh Drámaművészek Szövetségé­nek kongresszusán munkabizottságokat hoztak létre, amelyek javaslatokat dol­goztak ki a cseh hivatatásos színházak irányításának átalakítására. A javaslato­kat a Scéna című lapban ismertették, s a körülötte kialakult vita felkavarta az állóvizeket. A cél az, hogy a színházak valóban a szellemi élet központjaivá vál­janak. Arról van szó, hogy a színházak reális esélyt és távlatot kapjanak ahhoz, hogy kijussanak a középszerűségből, s hogy visszanyerjék nemcsak sajátos művészeti, de közéleti, erkölcsi és etikai értékeiket is - összegezi a Lidová demok­racie. SOMOGYI MÁTYÁS Gyökeres György felvétele a Gyerkőcök sorozatból Iskolás lesz... Rövidesen iskolába indulnak a mostani nagycsoportos óvodások. Fontos feladat, hogy ne érje őket felkészületlenül az iskolakezdés. A szülők aggódva gondolnak rá, vajon hogyan állja meg a helyét, hogyan szokik bele az iskolai fegye­lembe, a rendszeres tanulásba a tegnap még óvodás gyermekük? Ez az aggodalom rendszerint feles­leges, hiszen éppen 6-7 éves élet­korban éri el a gyerekek többsége azt a fejlettségi fokot, amely minder­re alkalmassá teszi őket. A gyerekek örömteli várakozással és szorongva gondolnak az iskolára. Meg kell értenünk őket, hiszen rég várt, nagy jelentőségű esemény számukra az iskolakezdés, s hogy zavartalanul beilleszkedjenek, feltét­lenül segítenünk kell nekik ebben. Most érezzük majd, mennyire nem tett jót, ha az utóbbi egy-két évben többször hangoztattuk: az iskolában majd móresre tanítanak, ott majd nem léhet ezt csinálni... Most gyor­san visszakoznunk kell, és eloszlatni a gyerekben kialakult félelmet és gátlásokat. Hogyan? Elmesélhetjük, hogy mi történik az iskolában, mivel foglalkoznak az első osztályosok, mik a viselkedés szabályai. (Példá­ul: óra alatt nem lehet engedély nélkül felállni, ha mondani akarsz valamit, a két ujjadat fel kell nyújtani stb.) A gyereket érdekli mindez, s annál otthonosabban érzi majd magát, minél több ismerős motívu­mot fedez fel az iskolában. Elmondhatjuk, hogy a tanulás mellett sokat játszanak, és a tanító néni szép meséket olvas fel jutalmul. Utalhatunk rá, hogy a tanulás ko­moly munka, de aki igyekszik, az hamarosan már maga olvassa a meséskönyveket. Minél több isme­rete van a gyereknek az iskoláról (hadd hangsúlyozzuk, valós ismere­te, hiszen vétek bármit is kedvezőbb színben feltüntetni), annál jobban csökken benne az ismeretlentől való félelem, annál nagyobb örömmel várja az első szeptembert, a tanév­kezdés napját. Könnyebb a dolgunk, ha óvodás volt a gyerek, hiszen itt legalább a gyermekközösséghez való alkalmazkodást megszokta. Bi­zonyos magatartási elvárásoknak megfelelt, az apróbb feladatok meg­oldását gyakorolta. Sok gyereknek kezdetben nehézségeket okozhat, hogy míg otthon anyuka esetleg mindig csak rá figyelt, addig a tanító néni „nem törődik vele“. Nincs ideje meghallgatni az ő történeteit, nem válaszolhat minden kérdésére, amit olyan jól meg lehetett beszélni anyu­val. Ezért fokozott gondot kell for­dítani az első időben a gyerek meghallgatására. Ne csak azt kér­dezgessük állandóan: feleltél-e? Mi volt az iskolában? Erre többnyire úgyis nemmel és semmivel válaszol, de azért van mondanivalója, s elő is jön vele, ha nem riasztjuk el türel­metlenségünkkel. Ez az utolsó pillanat, amikor nem halogathatjuk tovább, és az öltözkö­désben is teljesen önállósítanunk kell gyermekünket. Igaz, több időbe telik, ha maga öltözik, de az iskolá­ban már nincs gondozás, a tanítónő nem vállalkozhat 30 tornacipő bekö­tésére, ugyanennyi ing és nadrág begombolására. Ezt bizony gyako­roltatni kell, ha nem ment idáig meg­felelően. Eleinte egy kis segítséggel, és jókora türelemmel, mert az állan­dóan siettetett gyerek az ingerült hangra megmakacsolja magát, s még azt is elfeledni látszik, amit idáig tudott. Egyébként is inkább negyed órával előbb keljen fel a kis­diák, hogy nyugodt körülmények kö­zött, kényelmesen készülhessen fel, minthogy ennyivel tovább aludjon. A reggeli ideges kapkodás az egész napját elronthatja, hiszen már fel­bolygatott idegekkel, ingerülten ér­kezik az iskolába. A hatéves gyereknek napi 12 óra az alvásszükséglete. Ragaszkod­nunk kell hozzá, hogy az esti tv- mese után lefeküdjön. Különben másnap az iskolában nem tud meg­felelően figyelni. Sőt, túlmozgásban, a tanórákon való rendetlenkedésben is megnyilvánulhat a gyerek kialvat­lansága. Ez természetesen erősen visszahat fejlődésére, iskolai telje­sítményére. Hogyan készítsük elő a gyereket, hogy társaival egyenlő eséllyel in­duljon a tanulásban? Beszélges­sünk vele sokat, és minden kíváncsi kérdésére válaszoljunk. De semmi­képpen ne akarjuk megtanítani né­hány betű vagy szám írására. Való­színűleg a szülő nem pontosan ugyanúgy írja a betűket és a számo­kat, ahogyan ma tanítják az iskolában s a rosszul beidegződött formáról leszoktatni nehezebb, mint az isme­retlen alakzatot megtanítani. Ne fe­ledkezzünk el viszont megtanítani a gyereket az emberi érintkezés és a jó modor alapvető ismereteire: a köszönés formáira, a különbségre, ha felnőttekkel, és ha társaival érint­kezik, a valahová belépés, a kérde- zősködés, a kérés stb. udvarias for­muláira. A közlekedési alapismere­tek sem nélkülözhetők már ebben a korban. Ha mindig szabályosan haladunk át az úttesten a gyerekkel, akkor már sok mindent elsajátítha­tott a saját megfigyelései alapján. Most nem árt tudatosítanunk ezt benne. Ha úgy döntünk, hogy egye­lőre mindennap elkísérjük az iskolá­ba és tanítás után érte megyünk, akkor sem feleslegesek ezek az is­meretek. Fontos a veszélyérzet ki­alakítása, és ennek normális szinten tartása. De ha eltúlozzuk a közleke­dés kockázatát, félelemmel lép az úttestre, s ez már önmagában is veszélyt jelent, mert megfontolás nélkül dönt, hajtja a félsz. Az elsős gyerek új környezetbe kerül, új követelmények elé néz. Ta­lán eleinte nehézségek lesznek a beilleszkedéssel, a teljesítmény­nyel. Ne legyünk türelmetlenek vele. Hiszen ezzel csak az amúgy is meg­levő felfokozott idegállapotot, a gát- lásoka. növeljük. ÄTÄNY|LÄSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents