Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)
1988-08-18 / 194. szám, csütörtök
Az APN válaszol a Rudé právo, a Pravda és az Új Szó kérdéseire (1) Mi érdekli önt az SZKP 19. országos konferenciájáról? Az idén június 28-a és július 1 -e között lezajlott 19. országos pártkonferencia, a tanácskozás nyílt, bíráló és ösztönző vitája, építő és alkotó szelleme, akárcsak az elfogadott határozatok, nagy figyelmet és érdeklődést váltottak ki közvéleményünk körében. A pártkonferencia vitathatatlanul a Szovjetunióban végbemenő társadalmi változások további menetének határköve volt. Épp ezt az érdeklődést szeretnénk legalább részben kielégíteni a Rudé právo, a Pravda és az Új Szó nyilvános beszélgetésével, amelyhez a három szerkesztőséghez érkezett olvasói levelek adták az ötletet. Az olvasók kérdéseire a Novosztyi (APN) sajtóügynökség munkatársai válaszolnak. Aj szú 38. VIII. 18. A párt önmagánál kezdi • Hogyan lehet tömören, de érthetően általánosítani az SZKP politikájának gyakorlati megvalósítása során szerzett eddigi tapasztalatokat, azt, hogy a pártnak az átalakítás feladatai során elsősorban önmagánál kell kezdenie? Mi érvényes itt általánosságban? (Jan Groušl, Praha-Ŕepy) Válaszol Alekszej Jerocnyin, APN: Ez lényegében a kommunista pártnak a szocialista társadalomban betöltött szerepére vonatkozó kérdés. Nincs értelme megismételni az ezzel kapcsolatos közismert tézist, amelyet lefektet országunk alkotmánya is. Mindenesetre a lényeg világos. A párt politikai élcsapat. Ez a tagságra egész sor kötelezettséget ró, amelyek közül a legfontosabb és mindent magában foglaló az, hogy a párt élcsapat legyen, de nem „funkciójából eredően“, hanem a nép körében élvezett tekintélye alapján. így értelmezte a kérdést Lenin. A bolsevikok pártjától azt követelte, hogy szüntelenül erősítse meg jogát a munkásosztály, a dolgozó tömegek vezetésére. A vezető erőnek mindenekelőtt példát kell mutatnia. Ebből a szempontból értékeli az SZKP saját helyét és feladatait a szocializmus megkezdett megújításának feltételei között. Épp a párt volt az átalakítás kezdeményezője. De pontosabban mondva - a kezdeményezés az 1985 tavaszán létrejött pártvezetéstől érkezett. Ez azt jelenti, hogy az első - és rendkívül erős - ösztönzés a változások irányában „fölülről“ jött. A párt soraiban és a nép körében támogatásra lelt átalakítás mozgásba lendült, ám egyáltalán nem ment a dolog simán. Minden lépésnél akadályok merültek fel. A megcsontosodottság nagy visz- szahúzó erő. Az új nem tör utat magának olyan könnyen. Ebben a helyzetben, érthetően, a társadalom tekintete a vezető erőre - a pártra - összpontosul. A párt fogalmazta meg az eszmét, megmutatta az utat, felvázolta az akcióprogramot. Mi kell még? Úgy tűnik, s ez világos volt már az átalakítás első évében, hogy létfontosságú a párt saját példamutatása. A megcsontosodott és elöregedett munkamódszerekkel való határozott leszámolás példája. Az SZKP életében és tevékenységében ezek a stílus- és formaváltozások 1985-től valósulnak meg, s elmondható, hogy folyamatosan. Talán nem mindenütt és nem minden nehézség nélkül, de felszámoljuk azokat a súlyos hiányosságokat, amelyeknek a párt gyakorlatában alá volt rendelve a demokratikus centralizmus elve, amely elv sokszor a bürokratikus centralizmus javára szorult háttérbe. A pártszervezetekben megújulnak a szabad viták bolsevik hagyományai, helyreáll a kommunista nagyfokú személyes felelősségének, a nyílt bírálatnak az elve, érintse az a bármely tisztségben és beosztásban dolgozó embert. A párt bátran vállalta azt is, hogy a nyilvánosság részéről érje kritika - másképp nem is veheti sorra saját hiányosságait. A társadalom számára mindez tanulságos és ösztönző lecke, amelyből megtudni, valójában mit is jelent az átalakítás. A párt számára ez a tekintély további növekedését, vezető szerepének erősítését jelenti. Ebből egyáltalán nem ered az, hogy a párt teljesítette feladatát, miszerint „önmagánál kell kezdenie". Ezt a feladatot sosem lehet egyszer s mindenkorra teljesíteni. A pártnak mindig önmagánál kell kezdenie, amint az élet és az átalakítás menete problémákat vet fel. Például a politikai rendszer reformja most a legidőszerűbb feladat. Ez a szocialista demokrácia fejlesztése terén nagy lépést jelent -se demokrácia feltételei között még csak tanulunk élni. A belpolitika meghatározó • Miért nem voltak jelen a konferencián külföldi küldöttségek, ahogy az az SZKP kongresszusain szokásos? (Rudolf Beneš, Semčivce) Válaszol Oleg Ivonyin, APN: Gondolkozzunk együtt. Feltételezzük, hogy a konferencia még csak előttünk áll, megkezdéséig egy vagy két hónap van hátra. Tegyük hozzá, tőlünk függ, hogyan döntsünk a testvérpártok képviselőinek és más külföldi vendégeknek a meghívásáról. Természetesen eszünkbe jutnak a hagyományok, amelyek a kongresszusokkal kapcsolatosak. Ugyanakkor arra is gondolunk, hogy a központi bizottság ülései - amelyek a párt életében szintén jelentős eseményt jelentenek - külföldi küldöttségek részvétele nélkül zajlanak le. Vegyük figyelembe a konferencia napirendjét. Kizárólag az SZKP és a Szovjetunió belső életének problémái szerepelnek rajta. És már jóval a konferencia előtt nyilvánvaló, hogy a pártszervezetük megbízásából felszólalni óhajtó szónokok listája meghaladja a lehetőségeket, sőt, szükség van a felszólalások időtartamának meghatározására is. Emellett a külföldi vendégek az SZKP kongresszusain nem csupán néma megfigyelők, hanem a jelentős politikai munka aktív résztvevői. A kongresszusokon megvitatásra kerülnek a nemzetközi politika, a munkásmozgalom és a világban végbemenő osztályharc kulcsfontosságú problémái is. Ez azt jelenti, hogy a külföldi kommunista pártok képviselőinek a meghívása nem egyszerű rituálé. Ezúttal a konferencián nemzetközi kérdések nem szerepeltek napirenden. Tekintettel minderre, talán ön is ugyanúgy döntene, ahogy az SZKP vezetése, amikor azt vette fontolóra, hogy hívjon-e meg a konferenciára külföldi vendégeket. Az első titkár a tanácselnök • A konferencia határozata javasolja, hogy az első titkárokat válaszszák meg a tanácsok elnökévé. Ez nem logikus, s nem is demokratikus. Egyrészt nem kerül sor a párt- és az állami szervek szétválasztására, másrészt nem lehet tanácselnök párton kívüli. És ez nem demokratikus. (Tomáš Bajer, Ostrava-Poruba) Válaszol Mihail Poltoranyin, az APN politikai szemleirója: A pártbizottság titkára és a járási, városi, kerületi, területi stb. tanácselnök tisztségének összevonásáról folytatódnak a viták. Az emberek egész sor kérdést tesznek fel, azt kérdezik, vajon ez nem ellenkezik-e a hatalom behatárolásának koncepciójával. Nurszultan Nazarbajev, a Kazah SZSZK Minisztertanácsának elnöke a következőket írta: „Bármennyire is paradox a dolog, az első pillanatban nem ismerték fel a javaslat demokratikus voltának legerősebb momentumát. A párttitkár tanácselnökké történő megválasztásának módjáról van szó. Igen, a pártbizottság egyetlen jelöltet fog javasolni - saját első titkárát. De hiszen nem biztos, hogy a jelöltet megválasztják. Ha nem, felmerül a kérdés: miért kapott bizalmat. Megmaradható továbbra is a pártszervezet élén. Más szóval, a pártbizottság most kettős ellenőrzés, a kommunisták és a képviselők ellenőrzése alatt lesz." Valóban, erős ösztönzések nélkül nem lehet a tanácsokat az átalakítás pereméről a középpont felé terelni, oda, ahol a hatalom pákái vannak. A konferencia javaslata szerint is-a pártnak kell ösztönző szerepet játszania, amely tekintélyével javasolja első titkárait a tanácsok elnökévé. Ók azonban nem fogják közvetlenül irányítani a végrehajtó bizottságot, feladatuk az üléseken elfogadott politikai döntések teljesítésének ellenőrzése lesz. Feltételezhetően ebben a formában adhatja át a pártapparátus a végrehajtó hatalmat a tanácsoknak. Ez az intézkedés a dolgozóknak a párt feletti ellenőrzését hivatott erősíteni. Gyakran hangzik el, hogy ez a változat „ideiglenes lépés", az „első időszakra" vonatkozik. Ezzel öszefüggésben gyakran hallom: mindez pozitív eredményeket hoz, ha... A legfőbb feltétel: mindenütt biztosítani a konkurenciát a tanács elnökségének elnöke megválasztása során. Erre a tisztségre nem egy, hanem több jelöltet kell javasolni. Egyelőre még nincs kidolgozva az a megbízható demokratikus mechanizmus, amely megakadályozná, hogy a pártbizottságok első titkárai olyan emberek legyenek, akik ezt nem érdemlik meg. Ha karrierista ember jut ebbe a tisztségbe és nem lesz vetélytársa a személyes programok előterjesztése, a titkos választások során, egyenesen megnyílik előtte az út ahhoz, hogy „helyi elnökké" váljon. És a mindenütt jelenlevő talpnya- lók elintézik, hogy a dolgok simán, zökkenőmentesen menjenek. A gondolat kompromittálva lesz abban az esetben is, ha a tanácsok elnökségei magukra vállalják a végrehajtó bizottságok feladatait. így az első titkárok önmaguk fognak kitűzni valamit és önmaguk fognak ezért felelni. Ezt már ugyancsak átéltük. Úgyhogy a hatalom átadása a tanácsoknak kétélű fegyver. Ezt ma mindenki megérti. Ezért gondosan mérlegeljük a sikert garantáló hozzáállásokat és intézkedéseket. Hogy ez miként sikerül a gyakorlatban, azt az idő mutatja meg. Az idő határozza meg a politikai rendszer mint egész átalakításának hatékonyságát is. Miért csak most? • Miért csak most tudjuk meg, hogy Csernyenko elvtárs nem volt népszerű és megválasztásakor halálos beteg volt? (J. V. Haering, Štéchovice) Válaszol Ivan Szerenko, APN: Igen, sok mindent csak most tudunk meg, bár illett volna ezt korábban tudnunk. Ebbe a mondatba be akartam még szúrni a „sajnos" szót, de azon gondolkodtam, nem okozna-e ez zavart. Nyilvánvaló, hogy most elérkezett az idő, amikor saját múltunkról (s úgyszintén jelenünkről) szerzett, egyre bővülő ismereteinkkel kapcsolatban nem a sajnálkozást, hanem inkább a megelégedést kell hangsúlyozni. Amikor ön feltette ezt a kérdést, igen világosan rámutatott, milyen sokszínűén alakul a társadalom élete a glasznoszty feltételei között, illetve nélküle. Jelenlegi helyzetünkben, különösen a 19. országos pártkonferencia után a valóban létező demokrácia kérdésévé válik a minden szintű párt- és állami vezetők kiválasztása. A dolgozókollektíva, a nyilvánosság, a pártszervezet véleménye, a választások, a jelöltek személyének általában nyílt és szabad megvitatása - ez kezd gyakorlattá válni a Szovjetunió életében. Éppen ez a garancia a későbbi lehetséges csodálkozás ellen: miért csak most tudjuk meg ezt? LIBANON Kié legyen az ostor? Ma összeül a libanoni parlament, hogy a következő hat évre megválassza az ország elnökét - valahogy így kellene kezdeni egy államfőválasztást, „beharangozó“ jegyzetet, de Libanonról lévén szó, helyénvalóbb egy másik indítás: Ma valószínűleg összeül a libanoni parlament, s talán megválasztja az elnököt. Nem azért indokoltak a kétségek és a feltételes mód, mert az államfő személyének megválasztásához kétharmados többségre van szükség, s csak a második fordulóban lehetséges az abszolút többséggel történő megválasztás, hanem inkább azért, mert Libanonban sosem lehet tudni, hogy mi történik holnap. Vagyis minden megtörténhet: nem jönnek össze a képviselők, s nem lesz határozatképes a parlament, a számtalan jelölt közül egyik sem kap annyi szavazatot, hogy jelölhető legyen a második fordulóra, bojkottálja a választást valamelyik jelentősebb) párt vagy csoport vezetője, s akkor hiába lesznek ott a képviselők, a választásból nem lesz semmi, mert a távolmaradó nem ismeri el az elnököt... Természetesen Libanonnak is van alkotmánya, amely az 1943-as Nemzeti Chartán alapul, s kimondja, hogy az államfő maronita keresztény kell hogy legyen, a miniszterelnök szunnita muzulmán, a parlament elnöke síita. Csakhogy az elmúlt 45 évben, de főleg az utóbbi évtizedben az is számtalanszor elhangzott, hogy változtatni kell ezen az elavult felekezeti elrendezésen. Csakhogy a még mindig lappangó, s bármikor kitörni kész polgárháború közepette annyira még sosem nyugodtak meg a kedélyek, hogy tényleges tárgyalásokat lehetett volna kezdeni az alkotmányreformról. Mert ugye erre is vannak alkotmányos keretek, de a mostani alkotmány ugyanúgy nem működik, mint az egész államgépezet. Valójában sok kicsi Libanon van, pedig az egész ország sem túl nagy. Délen lekanya- rított belőle egy darabot Izrael, s van egy-egy kis „családi“ állama a Ge- majeleknek, a Chamounoknak, a Frangiéknak, a Dzsumblattok- nak... Vagy mondhatjuk akár így is: a maronitáknak, a szunnitáknak, a drúzoknak, a síitáknak, az izraeli zsoldosoknak, az ilyen meg olyan milíciáknak... Mindemellett az sem mindegy, melyik klán, melyik „keresztapa“ van éppen jóban a szíriaiakkal, akik hivatalosan békefenntartó küldetésüknek tesznek eleget Libanonban, de szerepük inkább az államfenntartás vagy - összetartás. Libanon ugyanis már évek óta kísértetiesen hasonlít egy kátyúba juttott szekérhez, amely képtelen valamerre is elmozdulni, bár erős lovak húzzák - csak éppen mindegyik másfelé. Kellene egy hozzáértő kocsis, aki kézbe venné a gyeplőt, s tudná használni az elnöki hatalom ostorát. Ki legyen ez? Talán egy friss erő kellene, de melyik klán-vezér fogad el elnöknek egy olyan személyt, akinek nálánál kisebb a pillanatnyi katonai és pénzügyi hatalma? Viszont szinte minden maronita keresztény „nagy név" volt már elnök - s nem éppen sikeres. Vonatkozik ez Szu- lejman Frangiéra is, akit pillanatnyilag a legnagyobb favoritnak tartanak, mivel - állítólag - élvezi a szí- riaiak támogatását. Természetesen a politikusok is változnak, de feledhető-e, hogy éppen az ő elnököskö- dése idején robbant ki a polgárháború? Esélyes jelöltnek tartják Michael Aun tábornokot, a hadsereg főparancsnokát is. Éppen ő helyezte vasárnap riadókészültségbe a hadsereget, tartva a szélsőséges milíciák, elsősorban a Libanoni Erők provokációitól. Szamir Zsazsa fegyveresei ugyanis nem szeretnének egy - viszonylag - erős politikust az ország élén. Arra spekulálnak, hogy ha sikerül valamilyen módon megakadályozniuk az elnökválasztást, akkor a jelenlegi államfő szeptember 23-án lejáró mandátumát lesz kénytelen meghosszabbítani a parlament. Márpedig Amin Gemajel és a Libanoni Erők vezetése az utóbbi időben nagyon jól megérti egymást ... Maradjunk tehát ennyiben: Ma valószínűleg összeül a libanoni parlament, s talán megválasztja az elnököt. GÖRFÖL ZSUZSA Ortega a nicaraguai-amerikai kapcsolatok normalizálásáról Honduras egyetért a nemzetközi békeerők állomásoztatásával (CSTK) - Nicaragua normalizálni kívánja kapcsolatait az Egyesült Államokkal. A közép-amerikai helyzet stabilizálása, a térségben kialakult konfliktus megoldása érdekében elkerülhetetlen a két ország közötti politikai párbeszéd. Ezt Daniel Ortega nicaraguai elnök jelentette ki kedden az újságírók előtt. George Bush amerikai alelnök szombati kijelentésére reagált. Bush a nicaraguai politikai élet megváltoztatását szabta a kétoldalú találkozó feltételéül. Ortega elutasította ezt az amerikai követelést és hangsúlyozta: bármiféle előzetes feltételek nélkül kellene megtartani a találkozót, amelyen nem a belpolitikai helyzetet, hanem csakis a nicaraguai- amerikai viszonnyal kapcsolatos problémákat vitatnák meg. Bush meglepetést okozott a republikánus konvenciónak Dán Quayle indianai szenátort választotta maga mellé alelnöknek (ČSTK) - A Republikánus Párt országos kongresszusán New Orleansban kedden bejelentették, George Bush, a párt biztos elnökjelöltje Dán Quayle szenátort javasolja alelnökjelöltnek. Bush jelöltjei között emlegették Robert Dole szenátort, annak feleségét, Elizabethet, volt közlekedési minisztert. Jack Kent képviselőt és több más hangzatos nevű politikust. A 41 éves indianai szenátor gyakorlatilag ismeretlen a közvélemény előtt, s bár szerepelt az esetleges alel- nökjelöltek között, esélyeit minimálisnak tartották. Megfigyelők véleménye szerint Bush mindenekelőtt azért választotta alel- nökévé Quayle szenátort, hogy megnyerje a fiatal választópolgárokat és az amerikai Középnyugat szavazatait. Quaylet ugyanis fiatal, törekvő és tehetséges politikusnak, kitűnő szónoknak tartják, aki attraktív ellentéte lehet Lloyd Bentsen- nek, demokrata ellenfelének, s végső soron magának Michael Dukakisnak is. A kedd esti ülésen a főbeszámolót Thomas Kean, New Jersey kormányzója tartotta. Fő célkitűzése az volt, hogy a Republikánus Párt politikája számára megnyerje a nemzeti kisebbségeket, főleg a négereket. Gerard Ford volt elnökhöz, Pat Robertson lelkészhez, az idei elnök- választási kampány kudarcot vallott résztvevőjéhez és Jeane Kirkpatrick egykori ENSZ-nagykövethez hasonlóan Kean is elsősorban Bush és éppen kinevezett alelnökjelöltje dicséretére s természetesen a demokraták elnökjelöltjének és politikai irányvonalának a támadására összpontosított. Dán Quayle - teljes nevén J. Danforth Quayle - 1947. február 4-én született Indianapolisban, egy neves kiadó családjában. 1969-ben végzett Greencastle egyetemén, 1974-ben fejezte be az indianai egyetem jogi karát. Jogászként dolgozott, majd egy napilap társkiadója lett. 1976-ban választották be a képviselöház- ba, 1980-ban 33 évesen lett szenátor Indiana képviseletében. A szőke, kék szemű politikus sokak szerint Robert Redfordra hasonlít és - a Reuter hírügynökség szerint - éppen „hollyvoodi arcának“, nem pedig politikájának köszönhetően ismert. Nős, feleségét Merylinnek hívják, három gyermek szülei. A szenátus költségvetési és védelmi bizottságában töltött nyolc évvel kiszolgálta a ,,héja" hírét. Nemcsak a sajtó, hanem az elnökjelö- ló konvención is sokan meglepetéssel fogadták Bush választását. Többen felteszik a kérdést: valóban a jó svádájú, délceg milliomos a legmegfelelőbb jelölt? Hiszen Washington és Indiana határain túl teljesen ismeretlen. Viszont egyes politológusok úgy vélekednek, a 64 éves Bush a lehetséges jelöltek közül nem azt választotta, aki a legtöbbet segíthet neki, hanem azt, aki a legkevesebbet árthat. Honduras egyetért a nicaraguai javaslattal, hogy a közös határon nemzetközi békeerők állomásozzanak - közölte a hondurasi külügyminisztérium. Cserébe Nicaraguának vissza kell vonnia a hágai nemzetközi bíróságon Honduras ellen emelt vádját. A nemzetközi békeerók feladata az lenne, hogy ellenőrizzék a guate- malai békeszerződésbe foglalt kötelezettségvállalások betartását. Az öt közép-amerikai ország - köztük Nicaragua és Honduras - által aláírt béketerv kötelezi a feleket: nem engedélyezik, hogy területükről agresszió induljon a szomszédos országok ellen. Ennek ellenére továbbra is Hondurasban táboroznak a nicaraguai kontrák, akik már nem egy fegyveres provokációt hajtottak végre a közös határon. MAGYARORSZÁG Alkotmánymódosítás készül (ČSTK) - Magyarországon megkezdte tevékenységét az a munka- bizottság, melynek feladata az alkotmánymódosítás javaslatának kidolgozása. Többek között mérlegelik, ne legyen-e a jövőben kétkamarás az országgyűlés, megőrizzék-e a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsát, amelynek jogköre fokozatosan korlátozódik. A bizottság egyes tagjai javasolják a köztársasági elnök tisztségének a létrehozását. Az alkotmány új koncepciója előkészítésével egyidőben új törvényeket is kidolgoznak. Az idén például a parlament elé terjesztik a gyülekezésről és az egyesületek alakításáról szóló törvénytervezetet, a jövő évben tervezik megvitatni a nemzetiségekről és a vallásszabadságról szóló törvényt.
