Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)

1988-08-02 / 180. szám, kedd

Konkrét tettekre és felelősségre van szükség

(Folytatás a 4. oldalról) alapvetően megváltoznak a gazdasági viszonyok. A mi feladatunk ezeket oly módon megváltoztatni, hogy a földműves valóban gazda legyen a földön, valóban érvényesíthesse erejét, tudását, képességeit.

A változások lényege abban rejlik, hogy a gyakorlatban használjuk ki a szocialista tulajdon realizálásának legkülönbözőbb formáit. Ezt a feladatot csak akkor tudjuk teljesíteni, ha általánosan és széleskörben alkalmazzuk a teljes önelszámolást, a rentabilitást, a szállítási és bérleti szerződéseket, s ezekkel összefüggésben változnak a termelési viszonyok a kolhozokban és szovhozokban, ha fejlődnek a különböző szövetkezeti formák, kialakulnak a családi farmok és más olyan termelési módszerek, amelyek a termőföld hosszútávra szóló bérbeadásán alapulnak. Fejleszteni kell továbbá a mezőgazdasági-ipari kombinátokat, az agrárvállalatokat és a legkülönbözőbb formákban ösztönözni az egyéni kisegítő gazdaságokat.

Tömörebben szólva: tág teret kell nyitnunk a termelők önállósága és felelősége előtt, és sokoldalúan fejleszteni a mezőgazdasági piacot.

És senki se aggódjon azért, hogy a paraszt hosszabb távú használatra kap ter- melóeszKpzöket a gazdasággal kötött szerződés alapján. Nincs ebben semmi olyan, ami ne lenne szocialista. Ez a legigazibb szocializmus, mert az embert állítja az első helyre. A szocializmusnak elsősorban az embernek a termelőeszközöktől, a politikától, a kultúrától való elidegenedésével kell leszámolnia.

Nem szabad csupán arra korlátozódni, hogy az önelszámolást a kolhoz vagy a szovhoz szintjén vezetik be. Egy újabb lélegzetvételt kell neki adni a bérleti szerződésekkel. Az embernek lehetőséget kell kapnia arra, hogy kibontakoztassa gazdálkodói tehetségét, úgy művelhesse a földet, ahogy azt jónak tartja, s ő jobban tudja, mint mi együttvéve, hogy hogyan kell termelnie. Ez ne aggassza önöket. Nem szenvedünk vereséget ezen az úton, ellenkezőleg, győzni fogunk. Elkerülhetetlen, hogy a szállítási, valamint a bérleti szerződéseket az egész országban széleskörűen kezdjük alkalmazni. Ezek a kérdések számunkra jelenleg, s a vidék gazdasági viszonyai tökéletesítésének minden eljövendő szakaszában annyira fontosak, hogy a dologhoz még valamit hozzá kell fűznöm. A kerületi és határterületi pártszervezetek vezetőivel folytatott beszélgetésekből, a helyszíni felmérésekből kitűnik, hogy e kérdésről távolról sincs mindenkinek világos elképzelése azok közül, akiknek ösztönözniük kellene az ügyet.

1983 óta törekszünk arra, hogy a kolhozokban és szovhozokban áttérjenek az olyan kollektív munkaformákra, amelyeknél a végeredményeket fizetik meg. Az élet bizonyította, hogy ez a gazdálkodás hatékony formája.

Mint már szóltam róla, a gyakorlat ugyanakkor azt is megmutatta, hogy jelenleg a gazdálkodásnak azok a formái radikálisabbak, amelyek alapját a termőföld és más termelőeszközök hosszú távú bérbeadása jellemzi, a bérlő teljes gazdasági önállósága mellett. Mellesleg: a bérbeadást nálunk a harmincas évek közepéig széleskörűen alkalmazták, de azután megszüntették. A bérletnél az ember valódi gazdává válik, s érdeke, hogy a bérbevett földet és más termelőeszközöket a lehető leghatékonyabban használja ki a lehető legjobb eredmények érdekében.

Elvtársak, nézzük miként van ez az iparban. Az embereknek rosszul működő műhelyeket és üzemeket adnak bérbe, s az első amit tesznek, hogy egy harmaddal csökkentik a dolgozók számát, a felére vagy a harmadára csökkentik a vezetők számát, s elkezdenek valóban a munkával foglalkozni. Hét-nyolc hónap, de legfeljebb egy év múlva a vállalat magasabb szintre kerül. S a mi munkásaink állampolgárhoz méltóan gondolkodnak, egyáltalán nem mérlegelnek önzőén. Nemcsak a kereset jár az eszükben, hanem az is, hogyan fejlesszék a termelést, miként hozzák létre a termelési alapokat azzal a céllal, hogy növekedjen a gyártás és emelkedjen annak műszaki színvonala. S ezen nincs semmi csodálkozni való: hiszen ez a mi szovjet emberünk, a szovjetek korszakában született, a szovjet hatalom nevelte.

A bérleti viszonyok lehetővé teszik a szocialista tulajdon lehetőségeinek jobb érvényesülését, segítségükkel biztosítják egyrészt a társadalom érdekeit, másrészt a produktív és hatékony munka ösztönzőit. Ismétlem, nemcsak anyagi ösztönzőkről van szó. Az emberek lehetőséget kapnak, hogy a gyakorlatban érvényesíthessék képességeiket, kihasználják alkotó erejüket, és megmutassák, hogy mit tudnak. S ez nagy megnyugvást ad nekik.

Egészében véve leraktuk a mély változások alapjait. S ahhoz, hogy következetesen valósuljanak meg és meghozzák gyümölcsüket nagy, sokrétű és képzett munkára van szükség, ismeretekre, a vidéken születőben lévő gazdasági viszonyok lényegének a megértésére.

Nyilvánvaló, hogy nem nélkülözhetjük a bérletekről szóló külön törvényt. Miért szükséges jóváhagyni? Azért, mert különböző szinteken nálunk még sok az olyan dolgozó, akik maguk semmit sem tesznek az ügy előrehaladása érdekében, hanem keményfejúen akadályozzák azokat, akik kinyilvánítják kezdeményezésüket, nézetüket, vállalkozó szellemüket. Éppen a törvénynek kell minden érdeklődő számára biztosítani a lehetőséget, hogy új feltételek között dolgozhasson, el kell érni, bízzanak abban, hogy az állam védelme alatt állnak. Emellett a bérbeadásnak nyilvánvalóan hosszú távra kell szólnia, mondjuk 25-30 vagy esetleg 50 évre. A kérdést a következőképpen kell feltenni: senkinek sincs joga, hogy elutasítsa az embereket, ha bérleti szerződés alapján akarnak dolgozni.

Bátrabban kell hozzáállnunk a nem hatékony gazdaságok felszámolásához, hogy ezek termőföldjeit és más termelőeszközeit pályázatok alapján azon kolhozok, szovhozok, ipari vállalatok, kollektívák vagy egyéni bérlők vehessék át, akik képesek a magasan hatékony gazdálkodást szavatolni. Valószínű, hogy új törvényt kell elfogadnunk a termőföld kihasználásáról.

Mivel az ügy jelenleg a kolhozok és szovhozok, valamint más szintek vezető munkatársainak a konzervatív hozzáállásába ütközik, a pártbizottságok elsőrendű feladatát abban látjuk, hogy hozzák létre az akadályok felszámolásához szükséges feltételeket, a megfelelő munkalégkört. Nem nélkülözhetjük itt a pártbizottságok következetes ideológiai és szervező munkáját, a szakszervezetek és a Komszomol segítségével.

Elvtársak, a mai plénumülésünkön állapodjunk meg abban, nem fogjuk tovább túrni a puszta szócséplést ezekről a kérdésekről. Az élet mindenütt igazolta a termelési viszonyok új formáinak hatékonyságát, a mezőgazdaságban a munka szervezéséhez és ösztönzéséhez való új hozzáállások hatékonyságát. Szükségessé vált, hogy minden akadályt elhárítsunk ezek általános érvényesítésének útjából. össznépi feladat ez. A teljesítése nem pusztán óhaj, hanem követelmény, amelyet az átalakítás időszakában fejlődésünk logikája diktál.

Ha határozottan síkra szállunk a vidék gazdasági viszonyai megváltoztatásának támogatásáért, ugyanakkor azt is hangsúlyoznunk kell, hogy ez a munka hatalmas felelősséget kíván. Ki kell zárni a különböző túlkapásokat, tanulnunk kell a történelemből. E fontos feladatnál megengedhetetlen a huzavona, de a mesterséges gyorsítás is. A legfontosabb viszont az, hogy e kérdések megoldásakor az életből kell kiindulni, a józan észhez igazodni, tanácskozni az emberekkel, és kihasználni a már rendelkezésünkre álló óriási tapasztalatokat.

S még egy dologról akarok beszélni.

A gazdaságok közötti kapcsolatok irányításának alapvető átalakításáról van szó. Egyszer már beismertük, hogy a mezőgazdasági-ipari komplexum irányításának jelenlegi rendszere nem hozott különös eredményeket, túlhaladottá vált. Ezért nem kell hozzá ragaszkodni.

Nagy mértékben hozzá kell látnunk ahhoz, hogy a kolhozok és a szovhozok önkéntesen hozzanak létre közös irányító szerveket a járási mezőgazdasági-ipari egyesülések helyett, át kell térni a termelési-műszaki és gazdasági szolgáltatások " szövetkezeti formáira. Ugyanakkor ezeket az elveket ki kell terjeszteni a mezőgazdasági-ipari komplexum irányításának magasabb szintjére is. Nem lehet halogatni a mezőgazdasági-ipari komplexum irányításának átszervezését. Feltétlenül végérvényesen el kell zárni mindazokat a csatornákat, el kell szakítani mindazokat a szálakat, melyek segítségével felülről adják az utasításokat.

A Szovjetszkaja Rosszija napilapban olvastam a Gorkij kerület kolhozelnökeinek levelét. Azt panaszolják, hogy a kolhozoknak saját jövedelmük rovására kell eltartaniuk az egész irányítási apparátust, erre fordítják tiszta jövedelmük 15 százalékát, az amortizációból pedig 10 százalékot kell erre kiutalniuk. Mire jó ez? Kinek van szüksége ilyen apparátusra? A legfontosabb pedig, hogy V. A. Sztarodubcev és a gazdaság további irányitói bebizonyították, hogy ezt az apparátust többszörösen lehet és kell korlátozni.

Végül, elvtársak, mint tudják, a konferencia küldöttei határozottan állást foglaltak amellett, hogy más területek beruházásainak korlátozása mellett kiutaljuk a szükséges eszközöket a vidék szociális fejlesztésére. Lényegében szükségünk van a lakások, az iskolák, kórházak, utak, a szolgáltatási objektumok, a távközlési és kereskedelmi létesítmények vidéken való építésének országos programjára, egészében véve fel kell építeni mindazt, ami nélkül egy modern ember nem élhet és nem dolgozhat normálisan. Már ma növelni kell a falvakban a szociális ellátás ütemét. Ez már több kerületben és köztársaságban folyik. Természetesen ebből a célból meg kell változtatni a 13. ötéves terv beruházásainak rendeltetését. Ezek politikai utasításaink a tervezószerveze- tek és a kormány számára.

És még valami, elvtársak. Két nappal ezelőtt beszéltem V. P. Gyemigyenkóval. Minek köszönhetően változott meg a Kusztanaji kerületben a lakosság mezőgazdasági termékekkel való ellátása? Ehhez érthetően döntő mértékben járultak hozzá a kolhozok és a szovhozok. De nagy jelentősége volt a háztáji gazdaságok bevonásának is a szerződések és új ösztönzők alapján. Minden száz gazdasági udvarra 250 szarvasmarha jut.

Mindez azonban elvtársak, megköveteli a lakosság körében végzett munkát, megköveteli, hogy legyenek tartalékok a takarmánybázisban. így azután létrejöhetnek az ilyen megoldások. Jó tapasztalatokat szereztek a háztáji gazdaságok, valamint a kolhozok és szovhozok közti szerződéses alapon való integráció terén Belorussziában és a Balti Köztársaságban. Ez ismét csak a szocializmus! Talán vannak, akik számára ez még mindig érthetetlen?

Egészében véve, elvtársak, ha visszatérünk az általam felvetett problémák egész komplexumához, arra a következtetésre jutunk, hogy a mai ülésen meg kell fogalmaznunk az egész ország számára a reális politikai irányvonalat: hogyan kell hozzálátni az élelmiszerkérdés megoldásához? Kérem, szóljanak hozzá ezekhez a kérdésekhez.

Most pedig azokról a javaslatokról, hogyan lehetne meggyorsítani a lakosság áruellátását, és a szolgáltatások iránti igényeik kielégítését. A fő út világos. Ez a fogyasztási cikkeket gyártó erős ipari bázis mielőbbi kiépítése.

A könnyűiparra vonatkozó, megfelelő határozatokat már jóváhagytuk, ezeket mielőbb meg kell valósítani, és ki kell egészíteni őket minden dolgozókollektívának a közszükségleti cikkek gyártása növelésében való érdekeltségét biztosító megfelelő gazdasági mechanizmusban.

Most az a feladat, hogy megvalósuljanak a könnyű- és élelmiszeripari vállalatok korszerűsítése meggyorsítását célzó kiegészítő intézkedések, amit lehetővé tesznek a külföldről behozott berendezések, valamint a nehéz- és védelmi ipar sokkal szélesebb részvétele a fogyasztási cikkek gyártásában. Jelentős gyorsítást tervezünk a fizetett szolgáltatások terén.

Ezeknek a kérdéseknek a kidolgozása a minisztériumok és a központi hatóságok, a köztársaságok és helyi szervek részvételével megmutatta, reális annak lehetősége, hogy 1989/90-ben a nem élelmiszerjellegú fogyasztási cikkek gyártását 24 milliárd rubellel növeljük az ötéves terv feladatain túl, éspedig 1989-ben 9 milliárddal, 1990-ben pedig 15 mil- liárddal.

önök megkapták a javaslatokat azokra az intézkedésekre vonatkozóan, melyek célja, hogy alapvetően javuljanak a lakosság számára nyújtott fizetett szolgáltatások. Fontos hangsúlyozni, hogy volumenük már ebben az ötéves tervben évente 15-20 százalékkal emelkedik, összehasonlítva a komplex program által előirányzottakkal.

1990-ben ez a volumen több mint 70 milliárd rubelt fog képezni, s a 13. ötéves tervidőszak végéig 60 százalékkal emelkedik és meghaladja a 119 milliárd rubelt.

Ezek kiterjedt intézkedések és megfelelő munkát követelnek úgy központi, mint helyi szinten.

A fogyasztási cikkek és a fizetett szolgáltatások mennyiségének növelését célzó feladatok megoldása során alaposan kell foglalkoznunk az egész elosztási rendszer, de mindenekelőtt a kereskedelem és a közétkeztetés tökéletesítésével.

Azért beszélek erről, mivel a dolgozók életszínvonala erkölcsi és politikai hangulatuk nemcsak az előállított anyagi javak és szolgáltatások mennyiségétől és minőségétől függ - aminek természetesen már önmagában döntő jelentősége van -, hanem attól is, hogyan bánunk ezekkel, hogyan van megszervezve a kereskedelem és a szolgáltatások szférája.

Ezen a területen számos hiányosság összefügg ezek anyagi bázisának lemaradásával és sok esetben elhanyagoltságával, ezt a bázist sokoldalúan bővíteni és műszakilag korszerűsíteni kell.

Ezeket a javaslatokat dolgoztuk ki és terjesztettük önök elé megvitatásra.

Sokat, nagyon sokat kell azonban elvtársak azonnal megtennünk, oly módon, hogy határozott harcot hirdetünk az egészségtelen jelenségek és folyamatok ellen, amelyek már túl mély gyökereket eresztettek. Például arról van szó, hogy a kereskedelemben időnként ne hiányozzanak azok az árufajták, melyekből az országban elég van. Amikor tudomást szerzünk arról, hogy egyes helyeken állandóan eltűnik az üzletekből a só, a cukor, a liszt és számos olyan termék, amiből van elég, akaratlanul az jut az eszünkbe, hogy valakinek érdeke a hiány megőrzése, vagy legalább is teljesen hiányzik belőle az emberekkel szembeni felelősségtudat. Mindezeket a kérdéseket a pártszervek és a tanácsok, a dolgozók ellenőrzése alá kell helyeznünk.

Vagy vegyünk egy olyan elterjedt jelenséget, mint a sorbanállás. Sorok vannak mindenütt az üzletekben, a szolgáltatások terén, a közlekedésben, a helyi gazdálkodási vállalatokban, az egészségügyben, mindazokban a szervezetekben és intézményekben, melyeknek valami közük van a dolgozók különböző kérelmeinek elintézéséhez.

A probléma annyira égetővé vált, hogy komolyan kell vele foglalkoznunk és ezen a téren rendet kell teremtenünk. Szégyen, hogy számos vezető dolgozó nyugodtan nézi a sorokat, és nem tartja szükségesnek, hogy valamit tegyen megszüntetésükért. Hiszen ez nem más, mint az emberek iránti tiszteletlenség és felelőtlenség.

Lev Zajkov elvtárssal ezekben a napokban ellátogattunk a moszkvai Zarja cipőipari egyesülés két gyárába. Ez a látogatás jó benyomást tett rám. Nagy örömömre szolgált az, ahogyan gondolkodnak az emberek, hogyan cselekednek, és hogyan ítélik meg a valóban állami kérdéseket.

Beszéltem azonban egy munkásnövel. Ó is meg a férje is jól keresnek. Két gyermekük van. Első pillanatra minden rendben van náluk - a lakás és a bér is. Mi okoz neki azonban gondot? Ezt válaszolta: „Mihail Szergejevics, naponta két, sót három órát is sorban kell állnom az üzletekben. Ez kimeríti az embert. A munkahelyemen sem fáradok el úgy, mint a sorbanállásban.“

És ez, elvtársak, Moszkvában van, ahol mégis csak mindent meg lehet venni. Az emberek azonban itt is kénytelenek álldogálni a végtelen sorokban. Ugyanabban az üzletben először sorban kell állni az egyik pénztárnál, majd a másiknál, végül a pult előtt. Az emberek egész órákat állnak sorban munka után, hogy megvegyék azokat az egyszerű dolgokat, amelyek raktáron vannak. Ez talán megengedhető?

Mindezek a kérdések, elvtársak, a tanácsok hatáskörébe tartoznak. Ha pedig a tanács vezető dolgozója ezt nem látja, nem tudja, mit gondolnak az emberek, akkor feleslegesen tartjuk őt vezető tisztségben.

Még egyszer szeretném kijelenteni, elvtársak, hogy ezeknek az égető kérdéseknek a megoldásával azonnal és aktívan foglalkoznunk kell. Természetesen vannak itt olyan kérdések is, amelyek a kereskedelmi vállalatok és szolgáltatások területi elrendezése és anyagi-műszaki ellátottsága javításának szükségességével függnek össze. Ezt jelentősen elhanyagoltuk.

Hogyan lehet elérni ennek a kérdésnek a megoldását?

Az első, ami mindenkinek az eszébe jut, hogy pénzt kérjen és szállítási szerződést a kereskedelmi és szolgáltatási létesítmények építésére. Nyilván ezzel is számolnunk kell terveinkben. Tekintette! az ezen a téren tapasztalható elmaradással a kérdéssel kapcsolatos határozati javaslatunkban is számítunk az új létesítmények építésének bővítésével. Ha azonban csak ezen az úton haladnánk, hosszú évekre elhúzódna ezeknek a gondoknak, elsősorban a halaszthatatlan problémáknak a megoldása.

Nekünk azonban lehetőséget kell találnunk arra, hogy igyekezzünk mielőbb javítani a helyzeten.

A központi bizottsághoz és a kormányhoz most kérelmek érkeznek arra vonatkozóan, hogy különböző helyiségeket használjanak fel a kereskedelem és a szolgáltatások bővítésére. Mi ezt minden eszközzel támogatjuk. A politikai bizottság és a kormány ebben az irányban egyértelműen állást foglalt. Amellett vagyunk, hogy a különböző gazdasági, de párt- és állami intézmények most épülő, nem sürgetően szükséges adminisztratív épületeit is ilyen célokra használják fel.

Nemrégiben találkoztam V. P. Asztaf- jev íróval. Arról beszélgettünk, hogyan

élnek az emberek a Krasznojarszki határ- területen. Hány probléma halmozódott itt fel! Rendkívül égetőek az egészségügyi szolgáltatások gondjai. Nincs elég szülészet. Ugyanakkor a városban egy hatalmas sportkomplexum van épülőben. Erre bizonyára szintén szükség van, de vannak halaszthatatlan problémák és mindenekelőtt ezeket kell megoldani. A városban még áll a krasznojarszki pártbizottság egészen jó állapotban lévő épülete, de már még egyet építettek. Most helyesen úgy döntöttek, hogy ezt átadják a szolgáltatások számára.

És egyáltalán, elvtársak, határozottabban kell megszabadulnunk a különböző irodáktól, csökkenteni kell számukat és helyiségeiket át kell adni a kereskedelmi és szolgáltató vállalatoknak, az egészségügyi berendezéseknek. Ahogy mondani szokás, ez az érem egyik oldala. Van azonban egy másik is, nem kevésbé jelentős. Ez azoknak az eszközöknek a kihasználása, melyeket ennek a szférának a fejlesztésére folyósítanak. Meg kellene állapodnunk abban, hogy amit kiutaltak, azt ki kell használni.

A pártszerveknek ezt ellenőrizniük kell. Ugyanis az a helyzet állt elő, hogy tevékenységünk során belekeveredtünk számos gazdasági ügybe, míg azokat a kérdéseket, melyek közvetlenül érintik az emberek életét, néha szem elől tévesztjük. Csak hogy az a cél, hogy az ember jobban éljen, normálisan érezze magát. Ezért a pártszervek tevékenysége átalakításának fő értelme, hogy valóban pártügyekkel, politikai, szervező és ideológiai munkával foglalkozzanak, hogy közelebb kerüljenek az emberekhez. Ezt egyszerűen nyomatékosan megköveteli az élet. Éppen ez a legfontosabb érv amellett, elvtársak, miért kell az átalakítás szellemében nekünk is megváltoznunk.

Az átalakítás éppen azáltal erős, hogy leleplezte mindezeket a kérdéseket és megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy az emberek elmondhassák megjegyzéseiket és javaslataikat, értékelhessék a helyzetet. Az átalakítás reális lehetőségeket teremt ahhoz, hogy az emberek felelősségre vonják azokat, akik ellentétbe kerültek lelkiismeretükkel, vagy tévedésből jutottak vezető tisztségbe.

Hiszen, elvtársak, végül is teljesen megoldható kérdésekről van szó, olyanokról, amelyek nem követelik meg sem hosszú távú programok kidolgozását, sem tudományos tanulmányozásokat. Sok mindent el lehet érni a helyi források, a helyi kezdeményezés alapján, elsősorban rendet kell teremteni és állandóan figyelemmel kísérni ezeket a kérdéseket. Remélem, tanácskozásunk nem lesz hiábavaló. Mindannyiuknak le kell belőle vonni a komoly tanulságokat, és javítani kell a helyzeten.

A nagyobb figyelmet igénylő kérdések közé tartozik az építőipar bázisának fejlesztése is. A küldöttek beszéltek erről. A lakások és más szociális objektumok építésének bővítése során nehézségekbe ütköztünk az építőanyagokkal, technikával, berendezésekkel stb. való ellátás terén.

Ezt a kérdést már megvitattuk. Kiegészítő intézkedéseket dolgoztunk ki az építőanyag-termelés jelentős fokozására. Mindez nagy erőfeszítéseket és figyelmet követel meg.

Mindazok az intézkedések elvtársak, melyeket javaslunk, megfelelnek a konferencia irányvonalának, a konferencia javasolta a következő, 13. ötéves terv kidolgozását gazdaságunk szociális orientációjának megerősítése szempontjából. Lényegében megállapíthatjuk, hogy már ma új ösztönzést kapott ebben az irányban végzett munkánk.

Elvtársak! Valamennyien tanúi voltunk annak az éles vitának, amely a konferencián a radikális gazdasági reform problémái körül bontakozott ki. Milyen következtetéseket vonunk le belőle?

Mindenekelőtt azt, hogy a gazdasági reform irányai az alapvetőben és a fontosban helyesen lettek megválasztva. Sőt újra bebizonyosodott, hogy a szociálisgazdasági reformok sikere kizárólag a reform következetes megvalósításával és elmélyítésével biztosíthatók. Végül is a reformot senki sem vonta kétségbe, bár megvalósítását élesen bírálták.

A konferencia valami mást is megerősített: tapasztalható a konzervatív erők ellenállása, ezek szeretnék a reformot észrevétlenül lefékezni, ehhez igyekeznek kihasználni a legkisebb lehetőségeket, megakadásokat és hibákat is, amelyek a reform során felmerülnek. Azt hiszem, egyet lehet érteni a küldöttek következő javaslatával: azokat az embereket, akik a reform útjában állnak, el kell távolítani a vezető tisztségekből.

Mit kell tehát tennünk a gazdasági reform meggyorsításáért? A politikai bi- (Folytatás a 6. oldalon)