Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)
1988-08-17 / 193. szám, szerda
Barátságunkat szemünk fényeként óvjuk A Praga gyár 99 munkásának levele 1988. augusztusa. A prágai Praga autógyár bejárata fölött felirat: A Szovjetunióval szoros szövetségben a békéért, a szocializmusért. Augusztus első hetében csaknem néptelen az üzem udvara. A csarnokok többsége is üres. Üzemi szabadság van, csak a karbantartók javítják a gépeket és néhány műhelyben folyik a munka. Az üzemi pártbizottság irodahe- Az a tény, hogy egy napilap sem lyiségének falán a moszkvai Pravda közölte a levél teljes szövegét (csak ÚJ SZÚ 988. VIII. 17. 1968. július 30-i számának fényképmásolata van bekeretezve. Azt a levelet tartalmazza, amelyet a Praga gyár 99 párttagja, pártonkívüli dolgozója, milicistája, fiatal alkalmazottja illetve családtagjaik küldtek a prágai szovjet nagykövetség révén a Szovjetunióba. Kifejezték aggodalmaikat az akkori helyzettel kapcsolatban, kiemelve hűségüket és barátságukat a szovjet nép iránt.- A Praga 99 alkalmazottja- mondja Josef Konečný elvtárs, az üzemi pártbizottság alelnöke. Irattartót vesz elő, és olvassa a neveket. Mindegyikhez hozzáfűz valamit:- Már nem dolgozik nálunk..,nyugdíjas, nyugdíjas.., meghalt.., már régen elment tölünk, nem tudom mi történt vele.., meghalt... a műhelyben dolgozik, összeszámoljuk: a 99 közül már csak hatan dolgoznak a Pragában, hárman pedig nyugdíjasként segítenek.- Aki nem élte át azokat a napokat, nem érti meg, mi történt a levél közzététele után... Miről szólt tulajdonképpen a levél? Térjünk vissza a húsz évvel ezelőtt történtekhez. 1968 júliusához és augusztusához. Nézzük meg, mit is tartalmazott tulajdonképpen a levél. Nem hosszú. Címe: Barátságunkat szemünk fényeként óvjuk. Többek között ez áll benne: „Az országunkban és pártunkban végbemenő mai megújhodási folyamat során kialakult súlyos helyzetben tekintetünket önök felé fordítjuk. Naponta figyelemmel kísérjük sajtójukat és rádiójukat. Tudjuk, hogy aggódnak, és ebben egyetértünk. Számos üdvözletét, beszédet hallgattunk meg és ismerjük a népi milícia levelére adott választ. ... Nem akarjuk, hogy visszatérjen az az idő, amikor megsértették nálunk a törvényeket, valamennyien támogatjuk országunkban és a pártban is a megújhodási folyamatot. Határozottan ellenezzük azonban, hogy a rádióban, a sajtóban és a televízióban ellenséges légkört teremtsenek a Szovjetunió és a többi szocialista ország, a testvérpártok iránt... Drága elvtársak, barátságunk, szövetségünk a Szokolovnál, a Duk- lánál és más harctereken közösen ontott vérrel pecsételődött. Ellenségeink nem változnak. Ugyanazok az imperialisták és ügynökeik, csakhogy most tapasztaltabbak és ezáltal veszélyesebbek is. Tudjuk, mi a céljuk, és ki segíti őket... ... Sohasem engedjük meg, hogy visszatérjenek a háború előtti vagy a Február előtti viszonyok. Klement Gottwald szavai szerint, szemünk fényeként védjük barátságunkat a Szovjetunióval, és kijelentjük, nem engedjük meg, hogy bárki is büntetlenül gyalázza és rágalmazza a közös vérontásban megerősödött barátságunkat, álljon akár a legmagasabb poszton is...“ A levél egyúttal válasz volt arra až aláírásgyűjtő akcióra, amelyet egyesek az üzemben szerveztek a Kétezer szó című nyilatkozat támogatására, valamint az ellen, hogy a szövetséges csapatok részt vegyenek a nálunk megrendezett törzskari gyakorlaton. Miután a moszkvai Pravda közölte a levelet, az üzemben drámai események bontakoztak ki. A Praga a közvélemény figyelmének középpontjába került, még nyugati újságírók is ellátogattak ide. Olyan légkör alakult ki, amelyben elítélték a levél aláíróit és magát az üzemet is. A fő cél egyértelmű volt: elhallgattatni azokat, akik nyíltan kifejezték nézetüket, a Szovjetunió iránti barátságukat, valamint azt, hogy nem értenek egyet a közéletben és a tájékoztató eszközökben tapasztalható egyes megnyilvánulásokkal. A kampánnyal, amelybe számos vezető és sajtótermék is aktívan bekapcsolódott, figyelmeztetni akarták mindazokat, akik valami hasonlót szerettek volna tenni. tizennégy nappal később a Rudé právo) lehetővé tette, hogy félrevezessék a közvéleményt, elferdítsék tartalmát és olyan terveket tulajdonítsanak az aláíróknak, amilyenek azoknak eszükbe se jutottak. Emberek üldözése A Praga párt- és szakszervezeti szervei, valamint az igazgató is a feszült légkör hatása alá került. Az üzemi pártbizottság és szakszervezeti bizottság elismerte ugyan az aláírók jogát, hogy szabadon kifejtsék véleményüket, de nyilatkozatukban hangsúlyozták, hogy a levelet nem tárgyalták meg sem a párt- sem a szakszervezeti szervek és így tehát gyakorlatilag az alkalmazottak és családtagjaik kis csoportjának magánvéleményét tolmácsolja. Ezt nyilatkozta a Csehszlovák Rádiónak J. Hrnčíŕ igazgató is. Még inkább olaj volt a tűzre Cest- mír Cisámak, a Cseh Nemzeti Tanács akkori elnökének és Josef Smrkovskýnak, a Szövetségi Gyűlés elnökének nyilatkozata. Az üzemben megrendezett gyűléseken ,,megmagyarázták“, mit idézett elő állítólag a levél. Szerintük nem enyhítette a politikai légkört, hanem éppen ellenkezőleg. Az a tény, hogy elhatárolták magukat a levéltől, az aláírókat kiszolgáltatottakká tette. Az aláírókat és családtagjaikat a nemzet árulóinak nevezték. Lelkileg és fizikailag is veszélybe kerültek. A további események is megfeleltek az akkori légkörnek. Például megkíséreltek titkos szavazást rendezni arról, hogy az aláírók továbbra is az üzemben dolgozhatnak-e. Nyilvánosan felelősségre vonták az aláírókat, miért merészelték nyilvánosságra hozni politikai nézeteiket - emlékezik Ladislav Kudrna, a levél egyik aláírója, a Večerní Prahában közölt cikkében. Az egyik csiszolónak, aki aláírta a levelet, valaki elrontotta a gépét, egy másiknak üvegcserepeket szórtak a gépébe. Az üzemi pártbizottság leváltotta a pártszervekben és a népi milíciá- ban betöltött tisztségeiből a levél számos aláíróját. Egyetértett azon elvtársak lemondásával, akik felsőbb pártszervek tagjai voltak. Hasonlóan jártak el a szakszervezeti szervek is. A vállalat vezetősége leváltotta vezető beosztásából Dvo- rák és Lorenc elvtársat. Kitiltották őket az üzemből. Később felbontották munkaviszonyukat. A többi gazdasági vezetőnek, aki aláírta a levelet, azt javasolták, hogy „mérlegeljék helyzetüket“. Az emlékezőket hallgatva megdöbbenünk, mit kellett azoknak az embereknek elviselniük, akik kiálltak a Szovjetunióval való barátság mellett. Annak a két elvtársnak volt legnehezebb a sorsa, aki a levelet kezdeményezte. A legkönnyebben a sértéseket és szidalmakat viselték el. Voltak, akik arcul köpték őket. Arra akarták őket kényszeríteni, utazzanak Moszkvába és vonják vissza a levelet. Amikor ezt visszautasították, leváltották őket gazdasági és politikai funkciójukból. Megtiltották, hogy az üzembe lépjenek. Az egyik közülük nem bírta ki a nyomást, és összeomlott. Hosszabb ideig munka nélkül voltak. Egyikük csak öt hónap múlva, másikuk pedig 1969 áprilisában talált munkahelyet. A felsőbb pártszervek állásfoglalása A felsőbb pártszervek, így a CSKP KB Elnöksége sem avatkozott be azonnal, pedig ez sok mindentől megvédte volna a levél szerzőit. A CSKP KB Elnöksége csak 1968. augusztus 13-án vagyis az uszító kampány elindítása után két héttel foglalkozott a kérdéssel. Közleményében ez állt: „Egyértelműen vissszautasítja és elítéli a levéllel kapcsolatos kampány nem demokratikus formáit. Az elnökség elfogadhatatlannak tartja, hogy bármilyen olyan intézkedést foganatosítsanak a levél szerzői és aláírói ellen, amely veszélyeztetné egzisztenciájukat.' ‘ Sajnos, az akkori pártvezetés állásfoglalásában nem tette meg a legfontosabbat: nem védte meg a levél tartalmát, és nem cáfolta meg azokat a koholmányokat, hogy az SZKP szervei felhasználták ezt a levelet a Čierna nad Tisou-i tárgyalások során. Megelégedett azzal, nogy elítélje a levélírók elleni kampány antidemokratikus formáit. Egy nappal később a CSKP prágai városi bizottságának elnöksége és a 9. városkerületi pártbizottság elnöksége is foglalkozott a kérdéssel. Elítélte a levelet és a levélírókat, és támogatta az üzem politikai szerveinek állásfoglalását. A Pragában augusztus 20-án megtartott üzemi gyűlésen már egy kedvezőbb légkör kialakulásának jelei mutatkoztak. Felolvastak itt ugyanis néhány levelet, amely az üzembe érkezett és támogatta a levélírók nézeteit. Tegyük hozzá, hogy a Praga dolgozói leveléhez hasonló véleményeket küldtek abban az időszakban a CSKP Központi Bizottságára is. Ezeket azonban nem hozták nyilvánosságra. Ez a magyarázata annak is, miért nem címezték ezt a levelet a CSKP Központi Bizottságának. Nem hozták volna nyilvánosságra, feledésbe merült volna. Augusztus 21 -e után ismét kampány indult a levélírók ellen. Egyesek nem is járhattak munkába, otthon kellett maradniuk. Amint fokozatosan fény derült az igazságra, a helyzet megnyugodott. Örökérvényű tanulság 1970 decemberében a CSKP Központi Bizottsága jóváhagyta „A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai“ című dokumentumot. Ez többek között megállapítja: A Praga azon 99 dolgozója ellen heves támadások, akik levelükben kifejezték hűségüket a szocializmus és a Szovjetunióval való barátság iránt, a születő fehérterror megnyilvánulásai voltak. A jobboldal és az ellenforradalom a szovjetellenesség és a nemzeti érzelmekkel való visszaélések platformján egyesült.“ Igen. A kampány egy széles körű törekvés része volt. A cél a párt egységének megbontása, vezető szerepének aláásása a Szovjetunióhoz fűződő barátságunk megszakítása volt. Szemléltetően bizonyította, hogy azt, aki ellent akar mondani, elhallgattatják és üldözni fogják.- Nem csupán 99-en voltunk, a többi üzemben sok ezer munkás is így gondolkodott. A mi üzemünkben is több százan értettek velünk egyet - mondta Jirí Uchytil, a lakkozóműhely munkása, a levél egyik aláírója. Szavai 1970 májusában, azon az üzemi nagygyűlésen hangzottak el, amelyet akkor rendeztek, amikor ellátogatott az üzembe az SZKP KB- nak a CSKP XIV. kongresszusán résztvevő küldöttsége. Ezekhez a szavakhoz nem kell külön kommentárt fűznünk. Miután új vezetőség került a párt élére Husák elvtárs vezetésével, a sérelmeket fokozatosan orvosolták. A helytelen döntéseket visszavonták, javultak az emberek közti kapcsolatok, azokat akik aláírták a levelet, nyilvánosan rehabilitálták. 1969 októberében a levél aláírói találkoztak Kapek elvtárssal, és így több mint egy év után nyugodtan elbeszélgethettek. Ezen a találkozón ígéret hangzott el, hogy továbbra is védelmezni fogják a Szovjetunióhoz fűződő barátságunkat. Húsz év telt el 1968 augusztusától. A Praga üzem főbejárata mellett elhelyezett emléktábla emlékeztet az akkori eseményekre. A táblán ez áll: A nagy forradalmi munkáshagyományokkal rendelkező üzemből 1968 válságos évében 99 aláírással levelet küldtek a Szovjetunióba, támogatást és segítséget kérve a szocialistaellenes erőkkel folytatott harcban. Az emléktáblát az események 5. évfordulóján leplezték le. Az események résztvevőinek sorai fogynak. A fiatal nemzedék számára ez már csak történelmünk egyik fejezete, de olyan fejezet, amelyet nem szabad elfelejtenünk. VÁCLAV PERGL Cjí Plzeň utcáin Mikuláš Aleš számos sgraffitója található. Egyeseket már restauráltak, a többit rövidesen felújítják, hogy teljes szépségükben pompázzanak a város megalapításának 700. évfordulója alkalmából rövidesen tartandó ünnepségeken. A képen Jaroslav Šindeláŕ festő- és szobrászművész egy 1907-ben épült ház díszítését újítja fel. (Jirí Berger felvétele - ČSTK) Több rugalmasság, nagyobb összhang Üzemeinkben egyre több szó esik a munkamódszerekről, az irányítás színvonaláról, a termelési költségek csökkentéséről, a minőség növeléséről. Mindenütt egyetértenek a szemléletváltás szükségességével, az új termelési formák keresésével, de a„hogyan tovább" kérdése még sok helyen gondot okoz. E kérdésekről beszélgettem a Kassai (Košice) Autóbuszjavító Vállalat szepsi (Moldava nad Bodvou) részlegén Laczkó Lászlóval, a pártszervezet elnökével. Laczkó elvtárs a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője, s így országosan ismeri az ezzel összefüggő gondokat, feladatokat.- Mi is a megújulást tűztük ki célul gazdasági és szociális téren egyaránt - mondja bevezetőként, majd így folytatja. - Ez ránk, a mi kilencvenötét tagú kollektívánkra is vonatkozik. Dolgozóinkra a szakmai tudás, a tenniakarás a jellemző. Arra törekszenek, hogy minél jobban és tökéletesebben elvégezzék a rájuk bízott feladatokat. Ám sok esetben a feltételek ehhez hiányoznak, ezek bebiztosítása a továbblépés, a minőség javításának az alapfeltétele. Dolgozóink az elvégzett munka mennyisége és minősége szerint kapják a bérüket. Természetes tehát, hogy minél hatékonyabban és jobban dolgozzanak. Ehhez viszont biztosítani kell a zökkenőmentes anyagellátást. Éppen ezen a téren van a legtöbb problémánk. Vállalatunknál leginkább az új típusú Karosa B-731 -es autóbuszok javításával A felkelés nyomában Forradalmi hagyományaink megismerése és ápolása közügy. Különösen fontos, hogy az ifjúság ismerje azokat a körülményeket, amelyek nemzeti és szocialista forradalmunk kiteljesüléséig vezettek. Ehhez járul hozzá a Szocialista Ifjúsági Szövetség Ifjúsági Utazási Irodája (CKM) is. Ahogy Gita Hajašová, a bratislavai kirendeltség hazai idegenforgalmának előadója elmondta, augusztus 20-27-e között társasutazásokat szerveznek a szlovák nemzeti felkelés egyik emlékezetes helyére, Breznóba. Jelentkezhetnek gyermekes családok is, a résztvevőket a kényelmes Ďumbier szállóban helyezik el. Elsősorban a legfiatalabb korosztályúak, csoportok jelentkezését várják, amelyek teljesíthetik a MÉTA '90 mozgalom egyik feltételét. Megismerkedhetnek a város és környéke nevezetességeivel, természeti szépségeivel, ellátogathatnak a felkelés központjába, a közeli Banská Bystricába, annak SZNF Múzeumába. Az érdeklődők a CKM hazai referátumán, Bratislavában a Nálepka utca 10. szám alatt vagy az iroda bármelyik kirendeltségén jelentkezhetnek. (palágyí) foglalkozunk, de javítjuk még a régebbi ŠM és ŠL 11 -es típusokat is. A 8. ötéves tervidőszak első két évének feladatait - bár nem köny- nyen -, de minden mutatóban teljesítettük, sőt az első félév pénzügyi és gazdasági mutatóit is. Hogy megbirkózunk-e a harmadik negyedév feladataival, az elsősorban az alkatrészellátástól függ majd. Szinte lehetetlen beszereznünk az új típusú autóbuszokhoz a különböző elektromos és az automatikus sebesség- váltóhoz szükséges alkatrészeket. Szakembereink képzettek, különösen az esztergályosok leleményességét illeti dicséret. Sok esetben maguk készítenek el egy-egy alkatrészt, vagy a régieket újítják fel. Szükségmegoldásként ez az állapot egy ideig elfogadható, de hosszú távon nem segíti elő a célul kitűzött minőségjavítást. A másik dolog pedig az, hogy a tömegközlekedésben a teljes biztonság csak tökéletes alkatrészek szakszerű beépítésével érhető el.- Milyenek a gépi berendezések?- Gépeink nagy része felújításra szorul. Nagy szükségünk volna sűrített levegővel működő nittelő gépre, a pénz megvan hozzá, de nem tudjuk hol beszerezni. Az üzem belső fejlesztése és a szerkezetváltás is nagyon időszerű. Ehhez nagyobb rugalmasságra, összhangra volna szükség a partnervállalatokkal. Az új kazánház építését a járási építőipari vállalat kivitelezi, de a munka nagyon lassan halad. Ezen kívül szükségünk volna egy télen is használható komplexumra autóbuszok és alkatrészek mosására. Ez viszont elképzelhetetlen a csatornahálózat bővítése nélkül. A városnak ezen a részén, ahol az üzemünk van, nincs kiépítve a csatornahálózat. Ezen a téren a városi nemzeti bizottságtól várunk több segítséget. Be&élgetésünk során szó esett az üzemi demokrácia elmélyítéséről is. Ezzel kapcsolatban Laczkó László a következőket mondta:- A párt- és a szakszervezeti gyűléseken nyíltan beszélünk a problémákról, s ez nem marad visszhang nélkül a dolgozók körében. Ók vállalják a kitűzött feladatok teljesítését, de tőlünk jogosan elvárják a feltételek megteremtését. Csak sajnos sokszor mi is tehetetlenek vagyunk, a mi kezünk is meg van kötve a már említett okok miatt. Ezért beszéltem őszintén a nehézségekről. A hallgatás újabb problémákat szül. Ahhoz, hogy a jövőben tovább léphessünk, jobban össze kell hangolni munkánkat a partnervállalatokkal és biztosítani a folyamatos alkatrészellátást. FECSÓ PÁL