Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)

1988-08-17 / 193. szám, szerda

Barátságunkat szemünk fényeként óvjuk A Praga gyár 99 munkásának levele 1988. augusztusa. A prágai Praga autógyár bejárata fölött felirat: A Szovjetunióval szoros szövetségben a békéért, a szocializmusért. Augusztus első hetében csaknem néptelen az üzem udvara. A csarno­kok többsége is üres. Üzemi szabadság van, csak a karbantartók javítják a gépeket és néhány műhelyben folyik a munka. Az üzemi pártbizottság irodahe- Az a tény, hogy egy napilap sem lyiségének falán a moszkvai Pravda közölte a levél teljes szövegét (csak ÚJ SZÚ 988. VIII. 17. 1968. július 30-i számának fénykép­másolata van bekeretezve. Azt a le­velet tartalmazza, amelyet a Praga gyár 99 párttagja, pártonkívüli dol­gozója, milicistája, fiatal alkalma­zottja illetve családtagjaik küldtek a prágai szovjet nagykövetség révén a Szovjetunióba. Kifejezték aggo­dalmaikat az akkori helyzettel kap­csolatban, kiemelve hűségüket és barátságukat a szovjet nép iránt.- A Praga 99 alkalmazottja- mondja Josef Konečný elvtárs, az üzemi pártbizottság alelnöke. Irat­tartót vesz elő, és olvassa a neve­ket. Mindegyikhez hozzáfűz valamit:- Már nem dolgozik nálunk..,nyug­díjas, nyugdíjas.., meghalt.., már régen elment tölünk, nem tudom mi történt vele.., meghalt... a műhely­ben dolgozik, összeszámoljuk: a 99 közül már csak hatan dolgoznak a Pragában, hárman pedig nyugdí­jasként segítenek.- Aki nem élte át azokat a napo­kat, nem érti meg, mi történt a levél közzététele után... Miről szólt tulajdonképpen a levél? Térjünk vissza a húsz évvel eze­lőtt történtekhez. 1968 júliusához és augusztusához. Nézzük meg, mit is tartalmazott tulajdonképpen a levél. Nem hosszú. Címe: Barátságunkat szemünk fényeként óvjuk. Többek között ez áll benne: „Az országunkban és pártunkban végbemenő mai megújhodási folya­mat során kialakult súlyos helyzet­ben tekintetünket önök felé fordítjuk. Naponta figyelemmel kísérjük sajtó­jukat és rádiójukat. Tudjuk, hogy aggódnak, és ebben egyetértünk. Számos üdvözletét, beszédet hall­gattunk meg és ismerjük a népi milícia levelére adott választ. ... Nem akarjuk, hogy visszatér­jen az az idő, amikor megsértették nálunk a törvényeket, valamennyien támogatjuk országunkban és a párt­ban is a megújhodási folyamatot. Határozottan ellenezzük azonban, hogy a rádióban, a sajtóban és a te­levízióban ellenséges légkört te­remtsenek a Szovjetunió és a többi szocialista ország, a testvérpártok iránt... Drága elvtársak, barátságunk, szövetségünk a Szokolovnál, a Duk- lánál és más harctereken közösen ontott vérrel pecsételődött. Ellensé­geink nem változnak. Ugyanazok az imperialisták és ügynökeik, csak­hogy most tapasztaltabbak és ezál­tal veszélyesebbek is. Tudjuk, mi a céljuk, és ki segíti őket... ... Sohasem engedjük meg, hogy visszatérjenek a háború előtti vagy a Február előtti viszonyok. Klement Gottwald szavai szerint, szemünk fényeként védjük barátságunkat a Szovjetunióval, és kijelentjük, nem engedjük meg, hogy bárki is büntet­lenül gyalázza és rágalmazza a kö­zös vérontásban megerősödött ba­rátságunkat, álljon akár a legmaga­sabb poszton is...“ A levél egyúttal válasz volt arra až aláírásgyűjtő akcióra, amelyet egye­sek az üzemben szerveztek a Kétezer szó című nyilatkozat támogatására, valamint az ellen, hogy a szövetsé­ges csapatok részt vegyenek a ná­lunk megrendezett törzskari gyakor­laton. Miután a moszkvai Pravda közöl­te a levelet, az üzemben drámai események bontakoztak ki. A Praga a közvélemény figyelmének közép­pontjába került, még nyugati újságí­rók is ellátogattak ide. Olyan légkör alakult ki, amelyben elítélték a levél aláíróit és magát az üzemet is. A fő cél egyértelmű volt: elhallgat­tatni azokat, akik nyíltan kifejezték nézetüket, a Szovjetunió iránti ba­rátságukat, valamint azt, hogy nem értenek egyet a közéletben és a tá­jékoztató eszközökben tapasztalha­tó egyes megnyilvánulásokkal. A kampánnyal, amelybe számos ve­zető és sajtótermék is aktívan be­kapcsolódott, figyelmeztetni akarták mindazokat, akik valami hasonlót szerettek volna tenni. tizennégy nappal később a Rudé právo) lehetővé tette, hogy félreve­zessék a közvéleményt, elferdítsék tartalmát és olyan terveket tulajdo­nítsanak az aláíróknak, amilyenek azoknak eszükbe se jutottak. Emberek üldözése A Praga párt- és szakszervezeti szervei, valamint az igazgató is a fe­szült légkör hatása alá került. Az üzemi pártbizottság és szakszerve­zeti bizottság elismerte ugyan az aláírók jogát, hogy szabadon kifejt­sék véleményüket, de nyilatkozatuk­ban hangsúlyozták, hogy a levelet nem tárgyalták meg sem a párt- sem a szakszervezeti szervek és így te­hát gyakorlatilag az alkalmazottak és családtagjaik kis csoportjának magánvéleményét tolmácsolja. Ezt nyilatkozta a Csehszlovák Rádiónak J. Hrnčíŕ igazgató is. Még inkább olaj volt a tűzre Cest- mír Cisámak, a Cseh Nemzeti Ta­nács akkori elnökének és Josef Smrkovskýnak, a Szövetségi Gyűlés elnökének nyilatkozata. Az üzem­ben megrendezett gyűléseken ,,megmagyarázták“, mit idézett elő állítólag a levél. Szerintük nem eny­hítette a politikai légkört, hanem ép­pen ellenkezőleg. Az a tény, hogy elhatárolták ma­gukat a levéltől, az aláírókat kiszol­gáltatottakká tette. Az aláírókat és családtagjaikat a nemzet árulóinak nevezték. Lelkileg és fizikailag is veszélybe kerültek. A további események is megfelel­tek az akkori légkörnek. Például megkíséreltek titkos szavazást ren­dezni arról, hogy az aláírók továbbra is az üzemben dolgozhatnak-e. Nyil­vánosan felelősségre vonták az alá­írókat, miért merészelték nyilvános­ságra hozni politikai nézeteiket - emlékezik Ladislav Kudrna, a levél egyik aláírója, a Večerní Prahában közölt cikkében. Az egyik csiszoló­nak, aki aláírta a levelet, valaki el­rontotta a gépét, egy másiknak üvegcserepeket szórtak a gépébe. Az üzemi pártbizottság leváltotta a pártszervekben és a népi milíciá- ban betöltött tisztségeiből a levél számos aláíróját. Egyetértett azon elvtársak lemondásával, akik fel­sőbb pártszervek tagjai voltak. Ha­sonlóan jártak el a szakszervezeti szervek is. A vállalat vezetősége leváltotta vezető beosztásából Dvo- rák és Lorenc elvtársat. Kitiltották őket az üzemből. Később felbontot­ták munkaviszonyukat. A többi gaz­dasági vezetőnek, aki aláírta a leve­let, azt javasolták, hogy „mérlegel­jék helyzetüket“. Az emlékezőket hallgatva meg­döbbenünk, mit kellett azoknak az embereknek elviselniük, akik kiálltak a Szovjetunióval való barátság mel­lett. Annak a két elvtársnak volt legnehezebb a sorsa, aki a levelet kezdeményezte. A legkönnyebben a sértéseket és szidalmakat viselték el. Voltak, akik arcul köpték őket. Arra akarták őket kényszeríteni, utazzanak Moszkvába és vonják vissza a levelet. Amikor ezt visszau­tasították, leváltották őket gazdasági és politikai funkciójukból. Megtiltot­ták, hogy az üzembe lépjenek. Az egyik közülük nem bírta ki a nyo­mást, és összeomlott. Hosszabb ideig munka nélkül voltak. Egyikük csak öt hónap múlva, másikuk pedig 1969 áprilisában talált munkahelyet. A felsőbb pártszervek állásfoglalása A felsőbb pártszervek, így a CSKP KB Elnöksége sem avatko­zott be azonnal, pedig ez sok min­dentől megvédte volna a levél szer­zőit. A CSKP KB Elnöksége csak 1968. augusztus 13-án vagyis az uszító kampány elindítása után két héttel foglalkozott a kérdéssel. Köz­leményében ez állt: „Egyértelműen vissszautasítja és elítéli a levéllel kapcsolatos kampány nem demok­ratikus formáit. Az elnökség elfogad­hatatlannak tartja, hogy bármilyen olyan intézkedést foganatosítsanak a levél szerzői és aláírói ellen, amely veszélyeztetné egzisztenciájukat.' ‘ Sajnos, az akkori pártvezetés ál­lásfoglalásában nem tette meg a legfontosabbat: nem védte meg a levél tartalmát, és nem cáfolta meg azokat a koholmányokat, hogy az SZKP szervei felhasználták ezt a le­velet a Čierna nad Tisou-i tárgyalá­sok során. Megelégedett azzal, nogy elítélje a levélírók elleni kam­pány antidemokratikus formáit. Egy nappal később a CSKP prá­gai városi bizottságának elnöksége és a 9. városkerületi pártbizottság elnöksége is foglalkozott a kérdés­sel. Elítélte a levelet és a levélírókat, és támogatta az üzem politikai szer­veinek állásfoglalását. A Pragában augusztus 20-án megtartott üzemi gyűlésen már egy kedvezőbb légkör kialakulásának je­lei mutatkoztak. Felolvastak itt ugyanis néhány levelet, amely az üzembe érkezett és támogatta a le­vélírók nézeteit. Tegyük hozzá, hogy a Praga dol­gozói leveléhez hasonló véleménye­ket küldtek abban az időszakban a CSKP Központi Bizottságára is. Ezeket azonban nem hozták nyilvá­nosságra. Ez a magyarázata annak is, miért nem címezték ezt a levelet a CSKP Központi Bizottságának. Nem hozták volna nyilvánosságra, feledésbe merült volna. Augusztus 21 -e után ismét kam­pány indult a levélírók ellen. Egye­sek nem is járhattak munkába, ott­hon kellett maradniuk. Amint fokoza­tosan fény derült az igazságra, a helyzet megnyugodott. Örökérvényű tanulság 1970 decemberében a CSKP Központi Bizottsága jóváhagyta „A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kiala­kult válság tanulságai“ című doku­mentumot. Ez többek között megál­lapítja: A Praga azon 99 dolgo­zója ellen heves támadások, akik levelükben kifejezték hűségüket a szocializmus és a Szovjetunióval való barátság iránt, a születő fehér­terror megnyilvánulásai voltak. A jobboldal és az ellenforradalom a szovjetellenesség és a nemzeti érzelmekkel való visszaélések plat­formján egyesült.“ Igen. A kampány egy széles körű törekvés része volt. A cél a párt egységének megbontása, vezető szerepének aláásása a Szovjetunió­hoz fűződő barátságunk megszakí­tása volt. Szemléltetően bizonyítot­ta, hogy azt, aki ellent akar mondani, elhallgattatják és üldözni fogják.- Nem csupán 99-en voltunk, a többi üzemben sok ezer munkás is így gondolkodott. A mi üzemünkben is több százan értettek velünk egyet - mondta Jirí Uchytil, a lakkozómű­hely munkása, a levél egyik aláírója. Szavai 1970 májusában, azon az üzemi nagygyűlésen hangzottak el, amelyet akkor rendeztek, amikor el­látogatott az üzembe az SZKP KB- nak a CSKP XIV. kongresszusán résztvevő küldöttsége. Ezekhez a szavakhoz nem kell külön kom­mentárt fűznünk. Miután új vezetőség került a párt élére Husák elvtárs vezetésével, a sérelmeket fokozatosan orvosol­ták. A helytelen döntéseket vissza­vonták, javultak az emberek közti kapcsolatok, azokat akik aláírták a levelet, nyilvánosan rehabilitálták. 1969 októberében a levél aláírói ta­lálkoztak Kapek elvtárssal, és így több mint egy év után nyugodtan elbeszélgethettek. Ezen a találko­zón ígéret hangzott el, hogy tovább­ra is védelmezni fogják a Szovjetuni­óhoz fűződő barátságunkat. Húsz év telt el 1968 augusztusá­tól. A Praga üzem főbejárata mellett elhelyezett emléktábla emlékeztet az akkori eseményekre. A táblán ez áll: A nagy forradalmi munkásha­gyományokkal rendelkező üzemből 1968 válságos évében 99 aláírással levelet küldtek a Szovjetunióba, tá­mogatást és segítséget kérve a szo­cialistaellenes erőkkel folytatott harcban. Az emléktáblát az esemé­nyek 5. évfordulóján leplezték le. Az események résztvevőinek so­rai fogynak. A fiatal nemzedék szá­mára ez már csak történelmünk egyik fejezete, de olyan fejezet, amelyet nem szabad elfelejte­nünk. VÁCLAV PERGL Cjí Plzeň utcáin Mikuláš Aleš számos sgraffitója található. Egyeseket már restauráltak, a többit rövidesen felújítják, hogy teljes szépségükben pompázzanak a város megalapításának 700. évfordulója alkalmából rövidesen tartandó ünnepségeken. A képen Jaroslav Šindeláŕ festő- és szobrászművész egy 1907-ben épült ház díszítését újítja fel. (Jirí Berger felvétele - ČSTK) Több rugalmasság, nagyobb összhang Üzemeinkben egyre több szó esik a munkamódszerekről, az irányítás színvonaláról, a termelési költségek csökkentéséről, a minőség növe­léséről. Mindenütt egyetértenek a szemléletváltás szükségességé­vel, az új termelési formák keresé­sével, de a„hogyan tovább" kérdé­se még sok helyen gondot okoz. E kérdésekről beszélgettem a Kas­sai (Košice) Autóbuszjavító Vállalat szepsi (Moldava nad Bodvou) rész­legén Laczkó Lászlóval, a pártszer­vezet elnökével. Laczkó elvtárs a Szlovák Nemzeti Tanács képvise­lője, s így országosan ismeri az ezzel összefüggő gondokat, felada­tokat.- Mi is a megújulást tűztük ki célul gazdasági és szociális téren egy­aránt - mondja bevezetőként, majd így folytatja. - Ez ránk, a mi kilenc­venötét tagú kollektívánkra is vonat­kozik. Dolgozóinkra a szakmai tu­dás, a tenniakarás a jellemző. Arra törekszenek, hogy minél jobban és tökéletesebben elvégezzék a rájuk bízott feladatokat. Ám sok esetben a feltételek ehhez hiányoznak, ezek bebiztosítása a továbblépés, a mi­nőség javításának az alapfeltétele. Dolgozóink az elvégzett munka mennyisége és minősége szerint kapják a bérüket. Természetes te­hát, hogy minél hatékonyabban és jobban dolgozzanak. Ehhez viszont biztosítani kell a zökkenőmentes anyagellátást. Éppen ezen a téren van a legtöbb problémánk. Vállala­tunknál leginkább az új típusú Karo­sa B-731 -es autóbuszok javításával A felkelés nyomában Forradalmi hagyományaink megisme­rése és ápolása közügy. Különösen fon­tos, hogy az ifjúság ismerje azokat a kö­rülményeket, amelyek nemzeti és szocia­lista forradalmunk kiteljesüléséig vezet­tek. Ehhez járul hozzá a Szocialista Ifjú­sági Szövetség Ifjúsági Utazási Irodája (CKM) is. Ahogy Gita Hajašová, a bratislavai kirendeltség hazai idegenforgalmának előadója elmondta, augusztus 20-27-e között társasutazásokat szerveznek a szlovák nemzeti felkelés egyik emléke­zetes helyére, Breznóba. Jelentkezhet­nek gyermekes családok is, a résztvevő­ket a kényelmes Ďumbier szállóban he­lyezik el. Elsősorban a legfiatalabb kor­osztályúak, csoportok jelentkezését vár­ják, amelyek teljesíthetik a MÉTA '90 mozgalom egyik feltételét. Megismerked­hetnek a város és környéke nevezetessé­geivel, természeti szépségeivel, elláto­gathatnak a felkelés központjába, a közeli Banská Bystricába, annak SZNF Múzeu­mába. Az érdeklődők a CKM hazai referá­tumán, Bratislavában a Nálepka utca 10. szám alatt vagy az iroda bármelyik kiren­deltségén jelentkezhetnek. (palágyí) foglalkozunk, de javítjuk még a ré­gebbi ŠM és ŠL 11 -es típusokat is. A 8. ötéves tervidőszak első két évének feladatait - bár nem köny- nyen -, de minden mutatóban telje­sítettük, sőt az első félév pénzügyi és gazdasági mutatóit is. Hogy meg­birkózunk-e a harmadik negyedév feladataival, az elsősorban az alkat­részellátástól függ majd. Szinte le­hetetlen beszereznünk az új típusú autóbuszokhoz a különböző elektro­mos és az automatikus sebesség- váltóhoz szükséges alkatrészeket. Szakembereink képzettek, különö­sen az esztergályosok leleményes­ségét illeti dicséret. Sok esetben maguk készítenek el egy-egy alkat­részt, vagy a régieket újítják fel. Szükségmegoldásként ez az állapot egy ideig elfogadható, de hosszú távon nem segíti elő a célul kitűzött minőségjavítást. A másik dolog pe­dig az, hogy a tömegközlekedésben a teljes biztonság csak tökéletes alkatrészek szakszerű beépítésével érhető el.- Milyenek a gépi berendezések?- Gépeink nagy része felújításra szorul. Nagy szükségünk volna sűrí­tett levegővel működő nittelő gépre, a pénz megvan hozzá, de nem tud­juk hol beszerezni. Az üzem belső fejlesztése és a szerkezetváltás is nagyon időszerű. Ehhez nagyobb rugalmasságra, összhangra volna szükség a partnervállalatokkal. Az új kazánház építését a járási építőipari vállalat kivitelezi, de a munka na­gyon lassan halad. Ezen kívül szük­ségünk volna egy télen is használ­ható komplexumra autóbuszok és alkatrészek mosására. Ez viszont elképzelhetetlen a csatornahálózat bővítése nélkül. A városnak ezen a részén, ahol az üzemünk van, nincs kiépítve a csatornahálózat. Ezen a téren a városi nemzeti bizott­ságtól várunk több segítséget. Be&élgetésünk során szó esett az üzemi demokrácia elmélyítéséről is. Ezzel kapcsolatban Laczkó Lász­ló a következőket mondta:- A párt- és a szakszervezeti gyűléseken nyíltan beszélünk a problémákról, s ez nem marad visszhang nélkül a dolgozók köré­ben. Ók vállalják a kitűzött feladatok teljesítését, de tőlünk jogosan elvár­ják a feltételek megteremtését. Csak sajnos sokszor mi is tehetetlenek vagyunk, a mi kezünk is meg van kötve a már említett okok miatt. Ezért beszéltem őszintén a ne­hézségekről. A hallgatás újabb problémákat szül. Ahhoz, hogy a jö­vőben tovább léphessünk, jobban össze kell hangolni munkánkat a partnervállalatokkal és biztosítani a folyamatos alkatrészellátást. FECSÓ PÁL

Next

/
Thumbnails
Contents