Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)

1988-08-15 / 191. szám, hétfő

„Mindig a saját elképzelésem szerint cselekszem“ Beszélgetés Szikora György edzővel Szikora György, a közelmúlt egyik legismertebb, legjobb válogatott labdarúgója volt. Pályafutása Tardoskedden (Tvrdošovce) kezdődött, majd Komáromot (Komárno) érintve az Inter Bratislava együttesében kötött ki. Hosszú éveken át nélküle el sem tudták képzelni a sárga­feketék összeállítását. A Pasienkyről néhány házzal odébb, a ČH Bratislava gárdájához került, majd a popradi és a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) csapatban rúgta a gólokat. Játszott a Slovan HAC Wien együttesében is. Először Popradban ült a kispadon mint edző, ezután a DAC-ot, a Duslo Šalát, az Intert, a Lokomotívát irányította. Jelenleg, 1987-től ismét a vágsellyeiek (Šaľa) mestere. • Mikor kerültél először a Vág­parti együtteshez?- Három évvel ezelőtt, a tavaszi idény kezdetén. Ha az utolsó fordu­lóban nem kapunk ki a Hurbanovo otthonában, akkor mi jutunk maga­sabb osztályba. Szikora György • Ezt megelőzően öt évig (1979-1984) a jelenlegi legjobb szlovákiai csapat, a DAC edzője voltál. Az SZNL ll-ből a második vonalba vezérelted a kék-sárgákat. Az I. ligába jutás azonban két alka­lommal sem sikerült...- A Banská Bystricánál nem, ám a Petržalkánál jobbak voltunk. Nem­csak a pontlevonásnak köszönhet­tük, hogy nem léphettük át az élvo­nal kapuját. • Mindenfélét mondtak akkor a távozásod okáról... Miért is mond­tál búcsút a Csallóköznek?- Senki sem küldött el, önszán­tamból mentem. A vezetők rá akar­tak beszélni: maradjak, ám nem tud­tam belenyugodni abba, hogy má­sodszor sem sikerült a ligába jutni. Csalódott voltam, de nagyon. Szíve­sen emlékszem vissza a Dunaszer- dahelyen eltöltött fél évtizedre. • A vágsellyei féléves kitérő után egykori csapatod kispadján kötöttél ki. Milyen érzés volt?- Örömmel mentem az Interhez, hiszen minden tréner vágya az, hogy az élvonalban dolgozzon. Igaz, én csak másodedzőként működtem a sárga-feketéknél. • Az Inter kiesett az I. ligából, s te is búcsút mondtál a legfelsőbb osztálynak. Miért?- Nem akartam én elmenni! A DAC hívott, én benne is voltam, aztán nem tudom miért, a szerző­désből nem lett semmi. Kicsit bántott a dolog. Meggondolatlanul csele­kedtem, amikor a ,,Loki“ ajánlatát elfogadtam. Nem kellett volna Kas­sára (Košice) menni. Amikor láttam mi a helyzet, meghökkentem. Sike­rült a hetedik helyet kiharcolnunk. • Kassáról aztán közelebb kerül­tél a szülőfaludhoz. Az I. ligából a harmadik vonalba ,,igazoltál".- Egy kis nyugalomra, feszültsé­gek nélküli környezetre vágytam. S ezt Vágsellyén meg is leltem. A labdarúgó-szakosztály vezetősé­ge mindenben segíti a munkámat. • Milyen edzőnek tartod magad?- Hát... Elsősorban megkövete­lem a rendet, mindenkivel a mege­gyezésre törekszem. Mindig a saját fejem szerint megyek. • Ez azt jelenti: nem engedsz beleszólni a munkádba.- A tanácsokat és az építő jellegű bírálatokat elfogadom. Az edzői munkába viszont nem szeretem, ha beleszólnak. • Mennyi ideje edzősködsz?- Tizenkét éve. Van egy archívu­mom, ahová mindent részletesen bejegyzek. • Tavaly milyen elképzelésekkel ültél le a Duslo kispadjára?- Megmondom őszintén: álmom­ban sem gondoltam az elsőségre és a feljutásra. A harmadik hely volt a cél, tehát öt helyet előrelépni... • Nem ijedtél meg, amikor a har­madik forduló után a tizennegyedik helyen állt a csapat?- Nem volt miért. Mondtam a játé­kosoknak: semmi vész, bátran fűt­és a maratoni futószámokat minden­ki zokszó nélkül végigcsinálta. Ekkor már világos volt: a feljutásért meg kell szenvedni. • Az első „félidőben" húsz pon­tot gyűjtöttetek, a másodikban há­rommal többet. Szerinted mikor dőlt el az elsőség?-Amikor a szencieket (Senec) vert helyzetből legyőztük. Kár, hogy csak egy csapat juthatott tovább. • Az egyik idegenbeli meccsete­ken az volt az érzésem, mintha a jó­val lassúbb ellenfél többet rúgott volna a sellyei játékosok lábába, mint a labdába. Gyakran szólt a csontzene?- Idegenben sok „csomagot“ kaptunk. Néhol az ellenfél likvidálá­sa volt a cél. De túléltük, és nagy örömünkre megnyertük a bajnoksá­got. Aggodalmakkal teli rajt után nagy menetelésbe kezdtünk. • Ami nem sikerült Dunaszerda- helyen, az négy évvel később Vág­sellyén valóra vált. Hány csapatot segítettél magasabb osztályba?- A Popraddal az SZNL ll-be, a DAC-cal és a Duslóval az SZNL I- be jutottam. Még mindig bánt, hogy a dunaszerdahelyiekkel nem sikerült duplázni! • A második vonalban nem vagy újonc, pontosan egyévtizedet mű­ködtél az SZNL l-ben. Ebből hat évet edzőként...- Jól ismerem a bajnokságot, az atmoszférát és a körülményeket. Az újoncnak mindig nehéz dolga van. Bízom a fiúkban, hogy helytállnak. Legrosszabb esetben a tizedik hely­re várom a csapatot. • Több játékos is hangoztatta: ilyen kemény nyári alapozáson még Takács már évek óta a Duslo erősségei közé tartozik. Felvételünkön az Elektrosvit Nové Zámky elleni mérkőzésen (0:0) Procházka mellett viszi el a labdát ballozzanak. Amikor Malackyból két ponttal távoztunk, megnyugodtak és a továbbiakban már azt nyújtották, amire képesek. • Mikor kezdtél bízni az első­ségben?- A sered'i 3:0-ás bravúros győ­zelem után. Ezen a meccsen nyúj­tottuk a bajnokság legjobb teljesít­ményét. • Négypontos hátránnyal a ne­gyedik helyen várta a Duslo a tava­szi folytatást. Mi történt télen?- Erről a játékosok tudnának be­szélni. A kemény erőnléti edzéseket ÚJ SZÚ 5 Í. VIII. 15. Békefelhívás Szöulból (N) - Azonos tartalmú levelet kézbesített ezekben a napokban a posta a nemzeti olimpiai bizott­ságokhoz. A küldemény Szöul­ból érkezett, s egy békefelhívást tartalmaz, melynek a szövege így kezdődik: ,,A Föld valamennyi népének, mélyen a lelkében - világnézet­től, fajtól és vallástól függetlenül - van egy közös célja: a háború és . az erőszak félelme nélkül, békében élni. Hiszen az embe­rek és a nemzetek egyetemes vágyódása a boldogság után csak a béke által valósulhat meg. Az összegyűlt tapasztalatok késztettek bennünket arra, hogy a szeptember 17 és október 2 között Szöulban megrende­zésre kerülő XXIV. nyári olimpia alkalmából felhívást fogalmaz­zunk meg a harc, az erőszak és a terror minden formája ellen, a fegyveres konfliktusokat és a gyűlölködést félretéve, tegyük a világ legjobb sportolóinak összejövetelét békefesztivállá. Legfőbb reményünk és vágyunk, hogy a szöuli játékok, amely 161 résztvevő nemzettel a legna­gyobb az olimpiák történetében, elő fogja segíteni a béke tartós megőrzését“. A szeptember 12-ei ,,A szöuli olimpia a békéért“ gyűlés szer­vező bizottsága a békefelhívás­hoz csatlakozók aláírásait összegyűjti, nyomtatásban meg­jelenteti, majd elküldi az ENSZ- nek és valamennyi világszerve­zetnek. (Virág Tibor felvételei) nem vett részt, mint most. Valóban olyan embertelen edzésekkel ké­szültetek a bajnokságra?- Egy biztos: aki végigcsinált egy- egy tréninget, az megérezte, hogy edzett. • A Duslo rendelkezett az egyik legfiatalabb csapattal az SZNL ll- be n. Történt-e változás a keretben?- Chrenko, Szabó és Juhász után újabb saját nevelésű játékost (Ruta) építettünk be a csapatba. Az időseb­bek közül Hlavatý, és Koník távo­zott, Meszlényi pedig beteg. Sikerült leigazolnunk Kovačovičot (Hutník) és Czuczort (Plastika). • Július végén a Duslo Érsekúj­váron (N. Zámky) részt vett egy tor­nán, ahol meglepően gyengén sze­repelt. Kikapott a Topoľčany-tól úgy, hogy az elsó félidő közepén már 3:0-ás vesztésre állt. Nem aggasz­tott ez az eredmény?- Kicsit mérges voltam, meg is büntettem a játékosokat. A felkészü­lés kellős közepén vettünk részt ezen a tornán. Nem kellett volna elmennünk. Kerestem is az okot a leszereplésre és meg is találtam: ezelőtt is minden csapatnál, ahol edzősködtem, az alapozás harma­dik hete után jelentkezett a krízis. • Nem akármilyen ellenféllel ta­lálkozik a Duslo a nyitófordulóban, az exligás Prešov otthonában lép pályára. Nem tartasz az elsó mérkő­zéstől?- Kicsit. Czuczort kivéve még egy játékosunk sem játszott villanyfény­nél. Nehéz kilencven perc vár ránk. De a többi huszonkilenc összecsa­pás sem lesz könnyű. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ Húsz nyári olimpia (1976 - Montreal) Az afrikai országok visszalépnek A Nemzetközi Olimpiai Bizottság az 1970-es amszterdami ülésén döntött a XXI. nyári játékok színhelyéről. A szavazás első fordulójában Moszkva 26, Montreal 25, Los Angeles 17 voksot kapott. Miután a kaliforniai nagyváros kiesett a jelöltek közül, a második fordulóban Los Angeles korábbi pártfogóinak nagy része Montrealra szavazott. így negyedszer került sor nyári olimpiára az amerikai kontinensen. Eleinte nagy lendülettel és derűlátással láttak munkának a szervezők, később azonban jócskán akadtak gondok. Elsősorban is az olimpiai stadion építésével. A gigantománia szele már Münchenben megcsapta az olimpia rendezőit, s ilyen értelemben akartak kitenni magukért a mont­realiak is. Három és fél hónappal a játékok kezdete előtt az olimpiai stadion azonban csak félkész állapotban volt, s úgy tűnt, nem készül el időben. Aztán nagy nehézségek árán mégiscsak mindent megoldottak a szervezők. Július 17-én az olimpiai stadionban ünnepélyesen megnyi­tották a világ sportolóinak legnagyobb seregszemléjét. 1. AFRIKAI BOJKOTT. Ebben az időben már érezhetőek voltak a válság jelei az olimpiai mozgalomban. Kezdődött ez Taj­vannal, Kína önjelölt „képviselőjével". A kanadai kormány megtagadta a vízu­mot a tajvaniaktól. Erre a NOB, az Olim­piai Chartára hivatkozva, elérte: Tajvan saját neve alatt indulhat az olimpián. A küldöttség azonban hazautazott Mont- realból. Aztán következtek az afrikaiak. Azt követelték, hogy Új-Zélandot zárják ki a olimpiáról, mivel rögbicsapata a fajüldö­ző Dél-Afrikával tart fenn kapcsolatokat. A NOB és Új-Zéland azzal védekezett, hogy a rögbi nem olimpiai sportág, s a nemzetközi szövetség az olimpiai moz­galom egységének megőrzésére szó­lította fel az afrikai országokat. A bojkott ellen foglalt állást a szovjet küldöttség vezetője, Szergej Pavlov is, aki hangsú­lyozta: a Szovjetunió elítéli az apartheid politikát, harcol ellene, de annak a meg­győződésének adott kifejezést, hogy a bojkottnál hatásosabb, ha az afrikai sportolók részt vesznek az olimpián. Az utolsó pillanatig folytak a tárgyalások, vé­gül 28 afrikai ország képviselői hazautaz­tak. Ezzel ugyan kevesebb lett az induló nemzetek száma mint Münchenben, Me­xikóban és Tokióban, de több a sportoló­ké. Elsősorban a nők jóvoltából (1244). A FEGYVEREK ÁRNYÉKÁBAN. Montrealban nemcsak a versenyek szín­helyein csillogtak a fegyverek, hanem mindenütt. A rendezők - emlékezve a tra­gikus müncheni eseményekre - olyan biztonsági intézkedéseket foganatosítot­tak, hogy az rányomta bélyegét az olimpia ünnepélyes légkörére. A sportolók és kí­sérőik védelmére mintegy 16 000 rendőrt és legalább kétszer annyi katonát mozgó­sítottak. Állítólag ez volt az amerikai konti­nens legnagyobb szabású rendőri akció­ja. A fegyveresek ugyan korrektül visel­kedtek, de lépten-nyomon beléjük ütköz­tek a résztvevők. S ez nem volt valami kellemes érzés. Érthetetlen azonban, ho­gyan juthatott az olimpiai faluba az ukrán emigránsok egy csoportja, hogyan kerül­hettek oda uszító röpiratok, melyek disz- szidálásra bíztatták a szocialista orszá­gok sportolóit. Úgy tűnik, nem mindenkire vonatkoztak a szigorú biztonsági intézke­dések. 2. HÁRMAN KÉTSZER. Az atlétika ki­lenc számában javítottak világcsúcsot. Nagyon nehéz kiválasztani a legjobbak közül a legjobbakat. Három névben meg­egyeztek a tudósítók: Viren, Juantorena, Kazankina. 1975-ben a Szovjetunió népeinek spartakiádján egy törékeny leningrádi ta­nítónő, Tatjana Kazankina nyerte az 1500 métert. „Ez a lány olyan gyors és olyan iramot diktált, hogy olimpiai bajnok is lehet“ - mondotta róla a fiatalon elhunyt Vlagyimir Kuc, Melbourne kétszeres győztese. A 800 és az 1500 m-es futás a szovjet, NDK-beli és a bolgár nők ver­senye volt. Az előbbi során sokáig Sztirki- na, Weiss és Stereva vezetett. 50 méter­rel a cél előtt Kazankina elhúzott az élmezőnytől és hihetetlen könnyedséggel futott a célig. 1:54,9 percre javította a vi­lágrekordot. Ettől olyan jó kedve lett, hogy csak úgy, „levezetésképpen“ elindult az 1500 m-en is. És győzött. Ó lett az első nő a világon, aki az olimpián megnyerte mindkét középtávot. Kazankina „alteregója" a kubai Alber­to Juantorena volt. A magas erőteljes futó, akit stílusáért „lónak“ becéztek, vi­lágcsúccsal lett első a 800 méteren (1:43.5) és nyert 400 méteren is. A har­madik kétszeres győztes a finn Lasse Viren. A 27 esztendős rendőr, akit később doppingvérrel vádoltak, megismételte müncheni sikereit, s a nyári játékok törté­netében egyedülálló rekordot ért el: két egymás utáni olimpián lett bajnok 5000 és 10 000 méteren. Montrealban megpróbál­ta utolérni Emil Zátopeket (Helsinkiben 5000, 10 000 méteren és a maratoni fu­tásban győzött), de elsó maratoni verse­nyére 22 órával az 5000 m-en elért sikere után kellett kiállnia, s nem bírta végig az iramot, csak az ötödik lett. Teljesítménye így is csodálatra méltó. A futószámokban érződött az afrikaiak hiánya. Nemcsak a helyezésekbe szól­hattak volna bele, hanem a színvonalba is. 3. TORNÁSZKIRÁLYNÓ. A Montreal Canadiens jégkorongozóinak csarnoka, a Fórum a tornaversenyek során ugyan­úgy zsúfolásig megtelt, mintha Stanley Kupa-döntőt játszottak volna. Több mint 100 ezer néző látta a szebbnél szebb, látványosabbnál látványosabb gyakorla­tokat. A tizenéves kislányok jóvoltából fantasztikus lendülettel kezdődött fejlődni a torna. Montrealban új tornászkirálynő született, a 14 esztendős romániai Nadia Comaneci. A Károlyi házaspár védence három egyéni számban győzött (össze­tett, korlát, gerenda), egy-egy ezüt- és bronzérmet nyert. Gyakorlatai során a bí­rák hétszer(!) mutatták fel a legmaga­sabb, a 10-es pontszámot. A két aranyér­met szerzett csodálatosan szép A/e/// Kim testesítette meg az igazi nőiességet a tor­naversenyeken. 30 VILÁGCSÚCS. Mark Spitz, a müncheni játékok hétszeres aranyér­mes úszója tv-kommentátorként volt jelen Montrealban, és egy kicsit szomorkásán figyelte, hogy az ő 200 m gyorson elért világcsúcsa a döntőbe jutáshoz sem ele­gendő. Egyetlen vigasza volt, hogy a 100 m-es pillangóúszásban általa tartott olim­piai rekordon kívül minden olimpiai csúcs megdőlt. Harminc világ- és 80(!) olimpiai csúcsot javítottak meg. Az úszófesztivál csillagai az amerikai férfiak és az NDK- beli nők voltak. Az amerikaiaktól csak egyetlen aranyérmet tudtak elvenni (Wil­kie, angol, 200 m mell), az NDK-beliektól kettőt (Kosévá, szovjet, 200 mell, USA, 4x100 m gyorsváltó). ENDER, NABER, MONTGOMERY. Az olimpia legeredményesebb úszója John Naber és Kornelie Ender volt. Mind­ketten négy-négy aranyérmet szereztek. Naber: 100 m hát 55:49, 200 m hát 1:59.19; Ender: 100 m gyors 55,65, 200 m gyors 1:59,26, 100 m pillangó 1:00.13. Tagjai voltak országuk győztes váltóinak is. Nagy visszhangot váltott ki Jim Mont­gomery teljesítménye. „Csak“ három arany- és egy ezüstérmet nyert, de ó lett a világ elsó úszója, aki a legklasszikusabb számban, a 100 m gyorson elsőként úszott 50 másodpercen belül (49.99 mp). 4. TKÁČ ÉS AZ ÖTTUSÁZÓK. Az olimpia egyik nagy meglepetésével a csehszlo­vák öttusázók szolgáltak. Az utolsó szám, a futás előtt még a csehszlovák csapat vezetett, végeredményben ezüstérmes lett, ráadásul Jan Bartú a harmadik helyet szerezte meg az egyéniben. Anton Tkáč a pályakerékpározás „királyi" számában, a repülőversenyben óriási hajrával győzte le a többszörös világ- és olimpiai bajnok francia Moreiont. A másik aranyérmet a sportlövő (skeet) Josef Panáček sze­rezte. Magyarországnak a következők sze­reztek elsőséget: Németh Miklós (gerely­hajítás, 94.58, Tordai Ildikó (tőrvívás), Magyar Zoltán (lólengés), vízilabda­csapat. A nemzetek nem hivatalos pontverse­nye: 1. Szovjetunió 788.5 (47 arany-, 43 ezüst-, 35 bronzérem), 2. NDK 635.5 (40-25-25), 3. USA 603.5 (34-35-25), NSZK280.0 (10-12-17) ...9 Magyaror­szág 153,5 (4-5-12) ... 14. Csehszlová­kia 77 (2-2-4). TOMI VINCE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents