Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)
1988-07-13 / 163. szám, szerda
Világgazdaság - új kérdések és válaszok Bizonyára önökkel is megtörtént már, hogy barátja vagy ismerőse elpanaszolta, milyen kevés ideje jut mindenre, milyen gyorsan múlik az idő... Igen, az időt, értékét különösen most tudatosítjuk, hogy a világban, népgazdaságunkban, valamennyiünk életében hatalmas és gyors változások zajlanak. Az élet napról napra új kérdések elé állít bennünket, amelyekre újra és újra meg kell találnunk a választ. Erre ösztönöznek minket a világgazdaság új jelenségei és egyre bonyolultabb körülményei is. A hetvenes és a nyolcvanas években világszerte szokatlanul rosszabbá váltak a gazdasági szubjektumok működésének feltételei. A fejlődés forgatókönyve mindnyájunk számára ismert. A tőkés országok 1971-ben tetőző pénzügyi válsága a mai napig tart és zavarokat okoz a világkereskedelemben. Az első, majd a második olajsokk 1973- ban, illetve 1979-ben ráébresztette az emberiséget, elpazarolja az energiaforrásokat. A fizetési mérlegek hiányai és többletei egyre jelentősebb méreteket öltöttek, ami több tucat ország eladósodásával és a tőkés országokban a cégek tömeges csődjével járt. A második világháborút követően soha nem látott mértékűvé vált a gazdasági növekedés és a nemzetközi kereskedelem kölcsönös függősége. Ez a legszembetűnőbb Japán esetében, ahol a második világháború után az export lett a gazdasági növekedés legfőbb hajtóereje. Japán az 1985-ben elért rekord nagyságú, 50 milliárd dolláros aktív fizetési mérlegével a világ legnagyobb hitelezőjévé vált. Az éles nemzetközi konkurencia- harcban a külkereskedelemben is érvényes az alapelv: gyorsabban, jobb minőségben, olcsóbban és többet. Mindemellett érdekes megfigyelni némely fontos exportőr egyéni vonásait és hozzáállását. Az új exportőrök - főleg Dél-Kelet-Ázsiá- ban - agresszív dinamizmusa, szorgalma és kitartása a nemzetközi kereskedelmi arénában a hagyományos termelőkkel és exportőrökkel- elsősorban a nyugat-európaiakkal- vív éles konkurenciaharcot. A nemzetközi konkurencia már kisebb mértékben jelentkezik a termékek között, mert jó minőségük manapság természetes dolognak számít. Annál inkább nagyobb a konkurencia a szolgáltatás-rendszerek, s az olyan kísérő tevékenységek terén, mint a reklám, az áruszállítás, a szervizszolgálat, a finanszírozás, a biztosítás stb. A nyolcvanas években az innovációk új ciklusa jelentkezett, amely az előrejelzések szerint 2000-ben éri el tetőfokát. Teljesen új ágazatok, szakágazatok jönnek létre, új technológiai eljárások nyernek alkalmazást, soha nem tapasztalt forradalmi hatást gyakorolva a további gazdasági és szociális fejlődésre. A tudományos-technikai fejlődés, a változások ütemének fokozódása egész ágazatok, szakágazatok és vállalatok szerkezeti átalakítása, egyes dolgozók át-, illetve újraképzése, a műszaki, gazdasági, szociális, ökológiai és politikai aspektusok elmélyülő kölcsönös függősége és komplexitása új minőségi fejlődéshez vezet. A világgazdaságban a gazdasági növekedés ágazati különbözőségein kívül területileg is differenciálódik, ami Leninnek a kapitalizmus egyenetlen fejlődéséről szóló tételét bizonyítja. A fejlett tőkés országok között tulajdonképpen már ma létezik három pólus: az USA, Japán és Nyu- gat-Európa, azok kereskedelmi, s most már technológiai harcukkal együtt. Ám az úgynevezett fejlődő országok is külön világot képeznek a maguk gazdasági jellemzőikkel, természeti forrásaikkal, iparosításuk és eladósodásuk fokával, politikai orientáltságukkal stb. A kölcsönös kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatokban előforduló Vezetés és felelősség A pártaktíva szerepe és feladatai című kiadványról A CSKP történetében mindig fontos szerepet játszott a pártaktíva. Rendkívül nagy feladat hárult rá az antifasiszta harcban, 1948 februárjában és a szövetkezetesítés éveiben. Napjainkban viszont azért kap az átlagosnál nagyobb jelentőséget, mert a szociális és gazdasági átépítés során feltétlenül érvényesíteni kell tevékenységében a lenini munkastílust. Szükséges tehát, miként a kiadvány szerzői Vladimír Folp- recht és Ľuboš Tuma tették, hogy körülhatároljuk a pártaktíva fogalmát, rámutassunk a pártaktíva szervezésének, irányításának és működésének elvi kérdéseire. A lenini munkastílus követelményei közül hangsúlyozzák a szerzők is, legfontosabb, hogy a vezetés legyen kollektív, a felelősség pedig személyre szóló. És csak ezután határozzák meg a pártaktíva fogalmát, mégpedig gyakorlati szempontból csoportosításukat magyarázva. Vázlatuk szerint így: 1. a párt tisztségviselőinek aktívája, 2. a választott pártszerv pártaktívája, 3. politikai (társadalmi) aktíva. Az utóbbi csoport jelentőségét méltatva megállapítják, hogy ez lényegében a pártonkívüliek széles körű aktívája, melynek munkáját nagyon is időszerű kibontakoztatni, mert meg lehet velük vitatni, miként kell a problémákat a lehető legjobban megoldani. A pártonkívüliek közül sokan nagyra értékelik a párt irántuk tanúsított bizalmát. Kissé túlméretezett arányban - a 219 oldalas kézikönyv közel száz oldalán - foglalkoznak a járási pártaktíva munkájának formáival és módszereivel, bár a pártalapszervezetek tisztségviselői számára írták. Ebben a fejezetben rengeteg konkrét példa, megtörtént eset leírása található. Nagyon időszerű tennivalókkal foglalkoznak, amikor a gazdasági vezetés ellenőrzésekor szükséges feladatokat elemzik. Figyelmeztetnek, hogy az ellenőrzés legyen önálló és saját állásfoglalását is dolgozza ki az ellenőrzéssel megbízott pártaktíva. Az állásfoglalásnak azt is ki kell fejeznie, hogy a gazdasági vezetők hogyan viszonyulnak a feladatok végrehajtásához, miként irányítják és szervezik meg a fogyatékosságok és a hibák eltávolítását. A pártaktívák számára közölt módszertani útmutatások és tanácsok közül külön említést érdemel, hogy emlékeztetnek: a fejlődés minden szakaszában olyan utakat, módszereket kell keresni az emberek meggyőzéséhez, amelyek megfelelnek a kor követelményeinek. Ezért mutatnak rá a személyi felelősséggel kapcsolatosan arra, hogy az ideológiai munkával foglalkozó pártaktívák tagjainak azt is figyelemmel kell kísérniük, milyen az ideológiai munka színvonala, miként hat az érintett dolgozókra, az aktivisták differenciáltan tevékenykednek-e az egyes társadalmi osztályok, rétegek és csoportok körében. Egyébként a Pravda Könyvkiadónak a 3200-ik kiadványa ez a kézikönyv. Magyarul 1000 példányban jelent meg. Olvasása közben szinte észre sem lehet venni, hogy a szöveg fordítás, mert a meghatározások pontosak, szabatosak, a mon- datfúzés könnyed. A fordító, Pákoz- dy Gertrúd, gondos munkát végzett. A szöveghez, hogy szemléletes legyen a pártaktívák szervezeti felépítése, Melléklet címmel rajzos táblázatokat is illesztett Melaj Erzsébet, a kézikönyv felelős szerkesztője. Bizonyos, hogy ez a kiadvány hasznos olvasmány azok számára, akik tájékozódni kívánnak a szociális és gazdasági átépítés gyakran bonyolultnak tűnő jelenségei, eseményei között, s vállalják a jövőt formáló feladatokat. HAJDÚ ANDRÁS zavarok és deformációk a tőkés országokban is növelik a bizonytalanságot, a kockázatot. A csereárfolyamok változékonyságát a jelenlegi feltételek között elsősorban a jövőbeni fejlődéssel kapcsolatos bizonytalanság, az USA pénzügyi politikája okozza. A devizaárfolyamok és devizapiacok, amelyek a dollár megerősödésekor nem reagáltak közvetlenül az USA közgazdasági és pénzügyi szabályozóira, most az amerikai dollár alacsonyabb árfolyama esetében túlságosan érzékenyek. Ezért aztán nem ritkák a naponta tapasztalható egy, sőt több százalékos árfolyami kilengések sem. A világgazdaság kiegyensúlyozatlanságának és zavarainak problémája nagyon széles körű, összetett, sőt politikai, közgazdasági és szociális jellegű. Az elkövetkező tízhúsz évben a világgazdaság kiegyensúlyozatlanságának negatív következményeivel kell megküzdeni főleg:- az energia- és nyersanyag- szükséglet felmérése terén, mind mennyiségi, mind szerkezeti szempontból;- valuta és pénzügyi téren, a va- luta-árfolyamban jelenleg tapasztalható káosz valamennyi negatív jelenségével, akárcsak a nagyfokú eladósodási problémákkal;- a fejlődő országok jelenlegi politikai és gazdasági helyzetében a termelésnövekedésük és exportjuk, valamint a legfontosabb szükségleteik szempontjából; a fejlődő országok további gazdasági fejlődésének formálása és modelljének kialakítása különösen nagy jelentőséggel bír az új, igazságos nemzetközi munkamegosztás megteremtésének igyekezete szempontjából, amelyet a szocialista országok szorgalmaznak. A huszadik század utolsó évtizedeiben a világ globális problémáinak, de a Szovjetunió gazdasági és szociális fejlődésének eredeti, új megoldásai is új gazdasági és politikai gondolkodásmódhoz vezetnek, akárcsak a gyorsítás stratégiája, amelyet Mihail Gorbacsowal az élen a Szovjetunió vezetői igyekeznek érvényesíteni. A mi feltételeink között gondolkodásmódunkkal és egyáltalán cselekedeteinkkel szemben a gazdasági mechanizmus átalakítása állít sürgető követelményeket és kínál ösztönzőket. Az élet tehát új kérdéseket vet fel és ezekre új válaszokat kell adni. Ebben a tekintetben valószínűleg a jövő sem lesz egyszerűbb. Amint azonban Gorbacsov és Reagan moszkvai tárgyalása is bizonyította, jóakarattal, a gazdasági realitások figyelembevételével és az új politikai gondolkodásmód érvényesítésével a legbonyolultabb problémákat is meg lehet oldani. VLADIMÍR VALACH mérnök, a Csehszlovák Állami Bank szlovákiai vezérigazgató-helyettese Nem volt könnyű dolguk a harci technikát karbantartó szakembereknek, de megbirkóztak a nehézségekkel (A szerző felvétele) Erőpróba Nemrég hazánk egyik katonai ki- képzópontjában tartalékos katonák gyakorlatoztak. Az előző napok száraz időjárását tartós eső váltotta fel, amely órákon belül sártengerré változtatta a harcteret. így a ružombe- roki Ján Kollár gépesített lövész alakulat tartalékos katonái igényes feltételek között bizonyították felkészültségüket. A tartalékos és a sorkatonák kezdetben nehezen teljesítették feladatukat. Idővel azonban a kollektívák összeforrottak, mitöbb sokuk kezdeményezése és aktivitása révén a védelmi állások kiépítésére megszabott időt is sikerült csökkenteniük. Peter Ptáček hadnagy egységének tagjai a védelmi állás elfoglalása után rövid szünetet tartottak, s így módunk volt elbeszélgetni velük. A katonák parancsnokuk köré gyűltek. Kezükben hamarosan megjelent a friss napi sajtó. Amint Ľubomír Chovanec és Ladislav Nenosilaj tartalékos katona elmondta, mindany- nyiukat érdeklik a hazai és a külföldi hírek. Ezt alátámasztotta a szakasz agitátora, Teodor Neubauer tartalékos is. Elmondta, hogy az érdeklődés mindenekelőtt a leszerelési kérdésekre és a nemzetközi feszültség enyhülésével kapcsolatban felmerülő problémákra irányul. Az itt gyakorlatozó katonák tudatában vannak annak, hogy nagyfokú felkészültségük hozzájárul a haza védelméhez.- Igaz, eleinte több problémával kellett szembenéznünk. Hiszen a tényleges katonai szolgálat óta eltelt évek során számos dolgot elfelejtettünk - jegyezte meg Teodor Neubauer - Tudjuk, hogy a tartalékosok többsége férfiasan helytállt. Szinte valamennyien közösen kerestük a legjobb eredmények elérésének módját. Peter Ptáček hadnagy elmondta, a tartalékosok fegyelmezettsége és aktivitása meglepetést okozott. Felesleges kérdések nélkül, kezdemé- nyezően teljesítették feladatukat. A kimagasló eredmények elérésében szerepe volt Peter Lešický tartalékos szakaszvezetőnek, aki a Csehszlovák Légiforgalmi Vállalat alkalmazottja. Tisztségéből adódóan neki az időjárás okozott főleg gondot. Az átázott egyenruhák akadályozták a gyakorlatozókat, de sikerült megoldania, hogy megszárítsák a nedves ruhákat. Gondoskodott a meleg ételről és a rendszeres ételszállításról. Miközben a gépesített lövészekkel beszélgettünk, a harci járművek vezetői nem tétlenkedtek. A szünetet felhasználták járműveik ellenőrzésére. Egyikük, Adrián Mráz tartalékos órvezető elújságolta, hogy a négy év alatt, amióta nem ült a harci járműben, semmit sem felejtett el. Még bizonytalanság gyötörte, amikor a helyőrségben belépett a járműparkba, azonban a motor első beindítása után ez a bizonytalanság nyom nélkül elszállt. Közben közelünkbe ért Štefan Neszmery hadnagy egysége. Egyik harcjármű a másik után foglalta el helyét. A parancsnok röviden elemezte, hogyan teljesítették beosztottjai a feladatokat. Kiderült, hogy a legjobb Juraj Turtev tartalékos alhadnagy szakasza volt. Ezután Ľubomír Páleník tartalékos hadnagy, a századparancsnok politikai helyettese elmondta, hogy az egységek tagjai komolyan veszik a szocialista verseny kritériumait. A rövidtávú versenyt a gyakorlat előtt a századparancsnok és az alakulat pártalapszervezete hirdette meg. A versenyt rendszeresen értékelték, s a legjobbak értékes jutalmakban részesültek. Köztük volt Roman Borovička tartalékos őrvezető és Daniel Granec tartalékos sza- kaszvezetó. Ezt követően jártunk a katonák által kiépített védelmi állásokban is, ahol meggyőződhettünk arról, hogy a támpontok kiépítéséhez az erős karokon kívül egy kis fortély is szükséges. A földet nem volt könnyű megmozgatni. De amikor úgy tűnt, hogy minden sikerült, már csak a lövészárok külalakján kell kisebb módosításokat elvégezni, megjelent a legkevésbé várt vendég: a talajvíz. Rövidesen elöntött több védelmi állást. A tartalékosok azonban megbirkóztak a talajvíz támadásaival is. Vladimír Sladký tartalékos katona megjegyezte, hogy ha valóban harcra kerülne sor, az ilyen, „kényelmetlenséggel“ nem is törődnének. Tőle kissé távolabb építette ki állását Peter Svitanič tartalékos katona, aki a katonai szolgálat óta először vett részt ilyen gyakorlaton. Bizonyos nosztalgiával megjegyezte, hogy ő a határőrségnél teljesített szolgálatot. Annak ellenére, hogy a két év szolgálat igényes és néha veszélyes is volt, nem emlékezik arra, hogy a tényleges katonai szolgálat alatt annyit kellett volna dolgozni, mint itt pár nap alatt. A ružomberoki gépesített lövész ezred parancsnokai jól előkészítették a hadgyakorlatot. Erről tanúskodnak a gépesített lövészek által elért eredmények. A parancsnokok és katonák sokat tanultak a néhány nap alatt, lelkesedésükkel leküzdötték a kezdeti nehézségeket is. DUŠAN OVÁDEK A cigányság néprajza A szlovák etnográfia főleg az utóbbi időben olyan problémák fel- térképezésére és elemzésére törekszik, amelyek megoldásának nemcsak szakmai a jelentőségük, hanem össztársadalmi is. Ennek a céltudatos gyakorlatnak egyik meggyőző bizonyítéka a Szlovák Tudományos Akadémia Slovenský národopis c., évente négyszer megjelenő folyóiratának idei első száma. Arne B. Mann gondos összeállításában - több műfajban - összesen húsz szerző szakavatott írására találunk benne a hazai cigánykérdés múltjának és jelenének különféle vonatkozásairól. Božena Filová, az SZTA Néprajzi Intézetének igazgatója, az Akadémia levelező tagja bevezetőjében egyebek között hangsúlyozza: „...ez a monotematikai együttes megkísérli ábrázolni a csehszlovákiai és főleg a szlovákiai cigányság életmódjának néhány vetületét, összhangban a néprajzírás tudományos megismerési szándékaival. Célja nem a cigányok élete sajátosságainak és különlegességeinek felkutatása - sajnos, környezetük túl sokáig csak ilyen egzotikus szemszögből vagyis periferikusán fogta fel, s a cigányok is csupán így ismerkedtek önmagukkal - s nem is az, hogy ezt a problémakört kizárólag tudományos kabinetkérdésként kezelje. Éppen ellenkezőleg. Ezzel kezdeményező társadalmi mozgalmat szeretnénk kiváltani, amelynek keretében fokozatosan és céltudatosan pontosítanánk róluk szóló megismerésünket és önmaguk megismerését, mint a kölcsönös kétoldalú akceptálásnak és az együttélés javításának szükséges és nélkülözhetetlen követelményét. “ Tallózásunk alapján csak néhány érdekes feldolgozott témára hívjuk fel a figyelmet, igazolandó a fentebb mondottakat. így például Viera Ba- čovának a cigánylakosság társadalmi beilleszkedéséről és a cigány- családokról, továbbá Irena Pišuto- vának a cigányok kortársi művészetéről szóló tanulmányára. Figyelemre méltó Ctibor Nečasnak, a cigányság Szlovák Állam ideje alatti üldözésének tényeire utaló és Viliam Gruslának a cigány etnikummal foglalkozó írása is. Ez utóbbi hangsúlyozottan perbe száll a cigánykérdéssel s megoldásával kapcsolatos előítéletekkel. A folyóirat rövid recenziókat is közöl, egyebek között a magyarországi Ciganisztikai tanulmányok című folyóiratban megjelent néhány írásról. PETER SALNER ÚJ SZÍ 6 1988. VII.
