Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)

1988-07-07 / 158. szám, csütörtök

Küldöttségvezetők felszólalása a KGST 44. ülésszakán (Folytatás a 3. oldalról) avult. Mindez azt bizonyítja, hogy a külföldi gazdasági viszonyokhoz való eddigi hozzáállás - az admi­nisztratív tervutasításos módszerek hosszú éveinek gyakorlata alapján- az irányításban immár teljesen túlhaladott. Már többször tájékoztattuk bará­tainkat a külgazdasági tevékenység minőségileg új mechanizmusának kialakításáról. Épp úgy, mint minden nagyszabású átalakítás során, itt sem küszöbölhetünk ki azonnal min­den hiányosságot, azonban a meg­kezdett irányvonal helyessége, amelynek során aktívan bekapcsol­juk a vállalatokat a nemzetközi gaz­dasági viszonyokba, bennünk sem­milyen kétségeket sem ébreszt. Az SZKP Központi Bizottságának beszámolója a 19. pártkonferencián megállapította, hogy a szocialista világ nem könnyű, változó időszakot él. Ezek között a körülmények között a Szovjetunió éppúgy, mint koráb­ban, előnyben részesíti a baráti or­szágokkal létrehozott kapcsolatait. Ezt sokatmondóan bizonyítja az a magas részarány - több mint 60 százalék -, ami a szocialista orszá­gok részesedése külkereskedelmi forgalmunkból. Barátainkkal együtt- a két- és sokoldalú kapcsolatok alapján - a KGST keretén belül törekszünk a tudományos-műszaki fejlődés kulcskérdéseinek megoldá­sára és a gazdasági együttműködés korszerű módszereinek elsajátítá­sára. Nem lehet azonban nyugtalansá­gunk kifejezése nélkül eltekinteni azon negatív folyamatok felett, ame­lyek a KGST-tagországok együtt­működésében egyre inkább meg­mutatkoznak. A történelmileg kiala­kult, az országaink közötti munka- megosztás extenzív modellje immár valamennyi lehetőségét kimerítette. Megengedhetetlenül alacsony szint­re süllyedt közös árucserénk dina­mikája: 1985-től a KGST-tagorszá- gok közötti kölcsönös árucsere csak négy százalékkal nőtt. Nem sikerül stabilizálnunk a tudományos-terme- lői együttműködés ágazatközi fej­lesztését. A tudományos-műszaki haladás komplex programja gazda­ságaink termelő bázisának korsze­rűsítésére csak gyenge hatással van. Ennek ellenére együttműködé­sünk alapját még mindig nem képezi a technológiai fejlődés és az új tQph- nológiai eljárások bevezetése, ame­lyek pedig a termelést forradalma­sítják. Ezen a helyzeten nem lehet vál­toztatni anélkül, hogy országaink ne mozgósítsák valamennyi belső tar­talékaikat. Előtérbe kerülnek azok a feladatok, amelyek lehetővé teszik a nagy szerkezeti változások meg­valósítását és rugalmas, nemzetközi mértékkel mérve is az optimális nép- gazdasági komplexumok kialakulá­sára irányulnak. A Szovjetunióban napjainkban ezeket a kérdéseket döntő fontosságúnak tartjuk, és megoldásuk nélkül nehéz lenne a népgazdaság intenzifikációjának sikereit elképzelni. Ebből a szempontból nagyon po­zitívan értékeljük a szocialista nem­zetközi munkamegosztás kollektív koncepciójának javaslatát, amelyet a tanácskozás elé terjesztettünk. Véleményünk szerint a beszámoló pontosan tükrözi a termelés, az ipari és a szociális infrastruktúra globális fejlődési irányzatait. E koncepció ki­indulási alapot képezhet a népgaz­daság szerkezeti átalakításának ko­ordinációjához, a KGST keretén be­lüli dinamikusabb árucseréhez és termékeinknek a növekvő világpiaci versenyképességéhez. A beszámo­ló megállapításait le kell bontanunk, és konkretizálnunk kell a tervek koor­dinációja során s azoknak a további megállapodások alapját kell képez­niük a munkamegosztásban, a bará­ti országok közötti kooperációkban, mert ezek a tényezők vezetnek vé­gül is korszerűbb gépekhez, beren­dezésekhez, fogyasztási cikkekhez és a komplex módon feldolgozott nyersanyagokhoz kölcsönös áru­cserénkben. Ettől elválaszthatatlan a termelés magas műszaki színvo­nalának a biztosítása. Ha azonban az egyes országok azt kívánják, hogy a koncepcióban tükröződjék népgazdaságuk szakosodásának iránya, az ilyen javaslatokat csak támogatni tudjuk. , Tulajdonképpen a szerkezeti át­alakításnak ugyanezeket a feladatait kell megoldanunk az európai KGST- országok és Vietnam, Kuba, vala­mint Mongólia együttműködési prog­ramjának megvalósítása során - multilateláris alapon. Eddig más •volt a gyakorlat - a szóban forgó országoknak nyújtott támogatás ko­ordinálatlanul és nem komplex mó­don történt, ami lényegesen csök­kentette annak hatékonyságát. Most a három program mindegyikét kol­lektiven alakítottuk ki az európai ba­ráti országok valós lehetőségei alapján. Ezeket a programokat elő­nyös gazdasági feltételek között fog­juk megvalósítani. Ezek orientációja azonban nagyon hasonlít a kollektív koncepcióhoz. A legfontosabb, hogy lényegesen növeljük a gazdasági segítség hatásfokát, javítsuk Viet­nam, Kuba és Mongólia saját erőfor­rásainak felhasználását, és mozgó­sítsuk ezen országok szociális-gaz- dasági fejlődése kulcsproblémáinak megoldására szolgáló eszközeiket, fokozzuk részvételüket a nemzetkö­zi munkamegosztásban. A szóban forgó elképzelések szo­lid, hosszú lejáratú alapfeltételeket biztosítanak a kölcsönösen előnyös együttműködésre azokkal a szocia­lista országokkal is, amelyek nem tagjai a KGST-nek. Amint azt bizo­nyítják a közelmúltban lebonyolított kétoldalú tárgyalásaink Kínával és kapcsolatai a szocialista közösség többi országával, a Kínai Népköztár­sasággal való külgazdasági kapcso­latok fejlesztésében nem kis tartalé­kok rejlenek. Ezek ugyancsak nin­csenek kiaknázva messzemenően a Jugoszláviához fűződő kapcsola­taikban sem. A szovjet fél, hangsúlyozva nép­gazdaságaink szerkezete koordinált átalakításának fontosságát, úgy véli, hogy ezeket a célokat nehezen ér­hetnénk el az együttműködés jelen­legi mechanizmusának keretei kö­zött. A gazdasági mechanizmus és a népgazdaság szerkezeti struktúrá­ja, a népgazdaság egyes ágazatai­nak fejlődési arányai a társadalmi újratermelés két oldalát jelentik, és amint azt eddigi tapasztalataink mu­tatják - az, hogy nincs rugalmas áru-pénz mechanizmusunk, amely a reális piac feltételei között formá­lódhatna, miközben meggátolja a létrehozott cserestruktúrától törté­nő elhajlásokat, - akadályozzák a szerkezeti átalakítás terveinek megvalósítását is. Éppen ezért a testvéri országok együttműködésének területén elkö­vetkezett az idő a mély minőségi változásokra. Amint az ismert, ezt a feladatot tűztük ki párjaink vezető képviselőinek találkozóján, amelyre 1986-ban került sor Moszkvában. A legutóbbi tanácskozáson elfogad­tuk a kölcsönös integrációs tevé­kenység átalakításának széles körű programját, és fő vonalakban kitűz­tük a közösségünkön belüli piac ki­alakításának irányvonalát. Az áru-pénz viszonyok lehetősé­geinek alacsony szintű kihasználása napjainkban nemcsak az integráció „szűk helye“ lett, hanem olyan té­nyező is, amelynek negatív hatása van országainkban a gazdasági fej­lődésre. Bonyolulttá teszi számunk­ra nemcsak az intenzifikáció felada­tainak teljesítését, hanem a haté­konyság megfelelő szintjének eléré­sét, megfoszt bennünket annak le­hetőségétől, hogy helyesen hason­lítsuk össze a társadalmilag szüksé­ges munka költségeit, és ily módon a technológiai vívmányok birtoklásá­nak egyik akadályát képezi. Ebből következik a minőség kérdéseinek megoldatlansága, az alacsonyfokú versenyképesség és az árucsere szerkezetében megfigyelhető stag­nálás. Azonban reális lehetőségünk van mozgásba hozni a gazdasági me­chanizmust nemcsak a belső, ha­nem a külső szférában is. Például a KGST-tagországok keretében a termelő eszközök nagykereske­delmével kibontakoznak annak le­hetőségei, hogy abba bekapcsolód­hassanak a partnerországok vállala­tai is. Más útjai is vannak a szabad árucsere kiszélesítésének - a kon­tingenseken felül kötött árucsere­egyezményekben, és a kishatárfor- galomban, valamint olyan folyama­tok rendszeresítése, amelyek lehe­tővé teszik az árucserét egyes or­szágok területi egységei, valamint az állami és szövetkezeti szektor vállalatai között. A termelési szférában országaink gazdasági együttműködésének le­hetőségei kibővülnek az alapvető gazdálkodó egységnek - a vállalat­nak - közvetlen, széles körű bekap­csolásával az együttműködésbe, közvetlen kapcsolatok létesítése ré­vén. Ez az ágazatközi együttműkö­dés fejlesztésének hatékony esz­köze. Természetes, hogy az integrációs mechanizmus átalakításában szük­ség van bizonyos átmeneti időszak­ra, amikor az új elemek együtt létez­nek a régiekkel. Az új elemek meg­szilárdulásának garanciája az a tény, hogy országaink túlnyomó többségében a gazdasági reform alapelemei megegyeznek. A terme­lés irányításában hovatovább a gaz­dasági szabályozók minél szélesebb körű alkalmazására irányulnak, a termelésben és az erőforrások elosztásában a vállalati önállóságra, a konkurencia elveire és a gazdasá­gi élet minden területének demokra­tizálására. A gazdasági együttműködés új módszereit csakis a teljes önkéntes­ség alapján lehet megvalósítani az érintett országok közötti kétoldalú és sokoldalú megállapodások alapján. A KGST szerveiben zöld utat kell kapnia a kísérletezésnek és az útke­resésnek. Meggyőződésünk, hogy ezáltal azoknak az országoknak az érdekei, amelyek az együttműkö­désben részt vesznek, nem korláto­zódnak. Valamennyi ország kölcsönös függősége elmélyülésének feltételei között szocialista piacunkat a világ- gazdaság hatásaival összhangban a világpiaci irányzatok sokoldalú fi­gyelembe vételével építjük. Orszá­gaink számára ez alapvetően a pia­caink nyitottsága felé történő fordu­latot jelenti, elsősorban a szocialista közösség országainak figyelembe vételével, de a nyitottság vonatkozik més orcrágokra is. Ez a kezdemé­nyezőbb és a nemzetközi munka- megosztásba történő szervesebb bekapcsolódás kezdete. Azok a tartalékok, amelyek napja­inkban fellelhetők a szocialista or­szágok és a fejlett tőkés országok gazdasági együttműködésében, aszerint is elbírálhatók, hogy ezekre esik a világ ipari termelésének há­romnegyede, azonban kölcsönös árucseréjük mindössze a világke­reskedelem két-három százalékát teszi ki. A nyugati kereskedelmi körök nagy részében megfigyelhető a szo­cialista országokkal történő együtt­működés iránti érdeklődés. A Kelet és Nyugat közötti politikai párbeszéd elmélyülése kedvező politikai felté­teleket biztosít a gazdasági kapcso­latok terjedésére és ez a politikai stabilitás alapját képezi. Jelentős lépés ebben a tekintet­ben a KGST és az EGK közötti hivatalos kapcsolatfelvétel. Ez a tény már önmagában is jelentős politikai esemény, amely összhang­ban van napjaink politikai szellemé­vel. Jelentős hozzájárulás is egy­szersmind az európai biztonsági és együttműködési konferencia záróok­mányában foglaltak megvalósításá­hoz, és a légkör jelentős javulásá­hoz az egész világon. Hozzájárulhat a nagy európai tervezetek megvaló­sításához a gazdasági élet különbö­ző területein, beleértve a környezet- védelmet, a tudományt és technikát, az energetikát, a közlekedést, stb. Egyre nagyobb jelentősége van a fejlődő országokkal elmélyülő gaz­dasági kapcsolatoknak, hiszen ezekben él a világ lakosságának csaknem négyötöde. Érdekeink, amelyek szem előtt tartják a gazda­sági növekedés és a társadalmi ha­ladás biztosítását, szóbanforgó cél­jaink feltételeinek stabilitását, telje­sen megegyeznek. GEORGI ATANASZOV (Bolgár Népköztársaság) A KGST jelenlegi ülésszakának jelen­tősége a nemzetközi politikai és gazdasá­gi élet folyamataiból és realitásaiból, a tagállamok szociális és gazdasági fej-- lódése időszerű szükségleteiből és a szo­cialista gazdasági integráció területén ránk váró új, bonyolult és felelősségteljes feladatokból ered. Tekintettel a szocialista közösségben és világméretekben lejátszódó új fel­adatokra és realitásokra, meggyőződé­sünk, hogy megvannak az objektív felté­telek a szocialista gazdasági integráció minőségileg új modelljének a megterem­téséhez. Ennek a modellnek teljes mér­tékben biztosítania kell társadalmi rend­szerünk előnyeinek kihasználását a tudo­mányos-technikai forradalom feltételei között, s ezen az alapon a kölcsönös együttműködés dinamikusabbá tételét, a szociális és gazdasági növekedés mi­nőségileg új szintjének elérését. E mo­dellnek számolnia kellene a gazdaságpo­litika mélyreható koordinálásának lehető­sségével és a tagállamok gazdasági szer­vei közötti aktív együttműködéssel, s biz­tosítania kellene, hogy a világgazdaság­ban és a nemzetközi munkamegosztás­ban megszilárduljanak a szocialista kö­zösség pozíciói. A kollektíván jóváhagyott határozatok­ból eredő feladatok a gyakorlatban egé­szében véve nem megnyugtató ütemben teljesülnek. Véleményünk szerint a lassú és gyakran nem könnyű előrehaladás okait, figyelmen kívül hagyva a meglevő objektív nehézségeket, túlnyomórészt az országaink közötti gazdasági és tudomá- nyos-műszaki kapcsolatok problémáihoz való adminisztratív hozzáállásban kell ke­resni, amely már kimerítette lehetősé­geit, s úgyszintén abban, hogy a szocia­lista közösségben lezajló gazdasági fo­lyamatok szabályozásának mechanizmu­sa már nem felel meg a jelenlegi és a jövőbeni követelményeknek. A KGST 43. (rendkívüli) ülésszaka határozatainak és ajánlásainak megvaló­sítása terén, valamint a tudományos-mű­szaki haladás komplex programja munká­lataiban elért eredmények azt mutatják, hogy a fő célokra és feladatokra vonatko­zó elvi egyetértés mellett a tagállamok között vannak bizonyos nézetkülönbsé­gek a megvalósításuk módszereire és eszközeire vonatkozóan. Ez vélemé­nyünk szerint természetes, mivel a szo­cialista integrációs folyamat résztvevői­nek reális érdekeiről van szó. Az egyes országok érdekei egyeztetésének, ki­egyensúlyozottságának és egységesíté­sének új formái a KGST megkezdett át­alakításának a legfőbb tényezői közé tar­toznak. Az a véleményünk, hogy a közös döntésekre irányuló erőfeszítések mellett szélesebb körben kellene érvényesíte­nünk a pozitív érdekeltség elvét. Az integ­rációs folyamat így megszakítás nélkül folytatódhatna, s azok az országok, ame­lyek bizonyos szakaszban nem voltak kellően felkészülve, utólag csatlakozhat­nának a közös kezdeményezéshez.* Ugyanakkor egyre nagyobb mértékben kell egyeztetnünk érdekeinket gazdasági alapon, mégpedig az áru- és pénzviszo­nyok nagyobb érvényesítése révén. A KGST 43. (rendkívüli) ülésszakának határozataiból eredő gyökeres szerkezeti és szervezeti változásokat lényegében befejeztük. Kedvező feltételek jöttek létre ahhoz, hogy a Tanács szervei, köztük a titkárság, figyelmüket az olyan kérdé­sekre összpontosítsák, amelyeknek való­ban stratégiai jelentőségük van. Vélemé­nyünk szerint különösen fontos, hogy a KGST szerveiben és a Tanács üléssza­kain is létrejöjjön a szabad, nyílt és aktív eszmecsere légköre, amely alapján kerül­nének kidolgozásra a megvitatott kérdé­sek lényegére vonatkozó és az együttmű­ködés fejlesztését célzó hatékony konkrét lépéseket magukban foglaló határozatok. Az új feltételek között még alaposab­ban kell tanulmányozni a folyamatokat, feltárni az objektív tendenciákat és ezen az alapon kell kidolgozni a KGST legfel­sőbb szervei elé terjesztett anyagokat. Ezekben a szervekben az utóbbi időben nagy terjedelmű dokumentumokat dol­goznak ki és bonyolult problémákat olda­nak meg. Ezek előkészítésével rendsze­rint a KGST-tagországok vagy a titkár­ság szakembereiből álló munkacsoporto­kat bízzák meg. Anélkül, hogy kétségbe vonnánk szakértelmüket, úgy véljük, hogy az ügyet szolgálná, ha bevezetnénk a gyakorlatot, miszerint szerződéses ala­pon, főleg a stratégiai dokumentumok kidolgozásába bevonnánk a legkiemelke­dőbb szakembereket - tudósokat és gya­korlati szakembereket, valamint a tekinté­lyes kutatóintézeteket. A KGST tagországaiban ma sürgetően vetődik fel, hogy meg kell szilárdítani a gazdaságpolitika szociális beállítottsá­gát, s az, hogy az ember és szükségletei képezik valamennyi testvérpárt stratégiá­jának legfőbb célját. Az e területeken megfogalmazott feladatok teljesítésének egyik döntő feltétele a szocialista közös­ség népgazdasági komplexumainak mi­nél szorosabb integrációja, s a gazdasági és technológiai potenciál ésszerű és egyeztetett kiaknázása azokon a terüle­teken, amelyek összefüggenek a lakos­ság szociális szükségleteinek kielégíté­sével. Ezért határozottan kiejelenthetjük, hogy integrációnk a tagországok szociális és gazdasági fejlődésének megváltozott prioritásaihoz viszonyítva lemaradozik, mégpedig jelentősen. Az együttműködés prioritásai még jelentős mértékben tükrö­zik fejlődésünk korábbi szakaszának jel­lemző vonásait, amely számára tipikus volt a kibővített újratermelés, a termelő­eszközök ún. „első csoportja“ gyártásá­nak a problémáira és szükségleteire for­dított figyelem, ami több tekintetben öncé­lú volt. Jellemző, hogy a könnyű- és élel­miszeriparban hiányzik a széles körű nemzetközi kooperáció, nem megfelelően fejlett a mezőgazdasági együttműködés és elmaradozik az integráció a nem ter­melő szférában és a szolgáltatásokban. Ugyanakkor nem arról van szó, hogy a szocialista gazdasági integrációnak jó­val nagyobb mértékben kell hozzájárulnia népeink életszínvonalának növeléséhez és létre kell hoznia a feltételeket a KGST- tagországok piacának jó minőségű és korszerű szükségleti cikkekkel való feltöl­téséhez. El kell mondani, hogy az együtt­működés csaknem kizárólag a termelő- eszközök gyártásának területére össz­pontosul, s ez főleg a kisebb országokban nehezíti az áttérést az ember és a társa­dalom szükségleteit előtérbe állító gazda­sági fejlesztési modellre. Úgy véljük, helyes lesz, ha a KGST illetékes szerveit a végrehajtó bizottság vezetése alatt megbízzuk azzal, hogy elemezzék a kölcsönös együttműködé­sünk szociális orientációjának megszilár­dításával összefüggő egész problémakör elemzésével és olyan konkrét javaslatok kidolgozásával, amelyeket az ülésszak vitatna meg A problémák jelentősége, valamint annak szükségessége, hogy fi­gyelembe vegyük a következő ötéves tervidőszakra vonatkozó tervek egyezte­tésének folyamatában felmerülő javasla­tokat, sürgetően felveti annak szükséges­ségét, hogy ezeket a kérdéseket az elő­készületben levő napirend keretében már a következő KGST-ülésszakon megvi­tattuk. Végezetül szeretném hangsúlyozni, hogy országunk dolgozói és egész társa­dalmunk a Bolgár Kommunista Párt veze­tésével aktívan bekapcsolódott a társa­dalmi élet minden területének forradalmi átalakításába. Legfőbb célunk, hogy a szocializmust minőségileg új szintre emeljük. CARLOS RAFAEL RODRIGUEZ (Kubai Köztársaság) Elmondható, a KGST történetében csak kevés időszak volt sikeresebb, mint a mai, amelyet a végrehajtó bizottság jelentése alapján vizsgálunk. A 43. (rendkívüli) ülésszak óta eltelt időszak rendkívül jelentős volt a KGST valamennyi mechanizmusa és szerve számára. A végrehajtó bizottság kidol­gozta és előterjesztette a szocialista mun­kamegosztás 1991-2005 közötti időszak­ra vonatkozó kollektív koncepciójának az elemzését. Javaslatokat terjeszt elő arra vonatkozóan is, hogy a sokoldalú együtt­működés és a szocialista gazdasági in­tegráció átalakítását szakaszokra bontsuk. A két dokumentumról folyó vitában olyan kezdeményezések és javaslatok születtek, amelyek jelzik a KGST tevé­kenységének gyökeres változását. Ilyen például a kereskedelem területén az érdekelt tagállamok közötti egységes piac megteremtésének a terve. Olyan lépésről van szó, amely további haladást jelent a szocialista közösség előrehaladá­sa területén. Kuba ezt a javaslatot érdek­lődéssel tanulmányozza, megvizsgálja azokat a lehetőségeket, amelyeket meg­valósítása teremtene meg. A legkevésbé fontos a javaslatnak az a része, amely a viszontkereskedelem- ben az árképzés tökéletesítésével foglal­kozik. Ha a KGST-tagországok 1984-es felsőszintű gazdasági értekezletén elfo­gadott döntésekből és a 43. (rendkívüli) ülésszakon ssiiletett megállapodásokból indulunk ki, nem feledkezhetünk meg ar­ról, hogy a tőkés piacokon, ahonnan a KGST-piacokon érvényes árakat szár­maztatjuk, a gépi berendezések és gyá­rak, az ipari termékek árai kiegyenlíthető eltérésekkel tükrözik a nemzetközi terme­lékenység elért és elérhető szintjét. Az alapvető termékek (nyersanyagok, mező­gazdasági termékek és ásványi nyers- (Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÓ 4 1988. VII. 7.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents