Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)
1988-07-04 / 155. szám, hétfő
E gyre többet beszélünk manapság a művelődési házak anyagi-tárgyi-műszaki feltételeiről, ezzel kapcsolatban pedig arról, hogy mit kell(ene) tenni fejlesztésük, korszerűsítésük érdekében. Vajon mi a helyzet e téren a Királyhelmeci (Kráľ. Chlmec) Városi Művelődési Központban, amely a Bodrogköz egyik legnagyobb ilyen jellegű intézdaná a szolgálatot, a meghibásodott alkatrészt ma már aligha tudnánk pótolni. És van még két varrógépünk. Hogy mi hiányzik? Többek között egy hangversenyzongora. Gyakran fogadunk előadóművészeket, és ilyenkor nagy szükség lenne zongorára, persze, más műsorok alkalmával is. Jó lenne egy video, mely ugyancsak sokat segíthetne, például az amatőr művészeti csoportok munkájában. A fiatalok is kihasználhatnák. Meggyőződésem, hogy a fiatalok körében csak úgy tudunk vonzóak lenni, ha többet adunk nekik e téren, mint amire a szüleik képesek otthon. Említettem már, mindössze két varrógépünk van - legalább tízre lenne szükségünk, hogy ki tudjuk elégíteni az igényeket. Nem jobb a helyzet más tevékenységi területeinken sem. Sok háztartás jobban ellátott műszaki eszközökkel, mint a művelődési házak zöme, így nem csoda, ha az emberek úgy döntenek, hogy Nemcsak varrógép hiányzik EGY BODROGKÖZI MŰVELŐDÉSI KÖZPONT MŰSZAKI FELTÉTELEIRŐL ménye. Amint az alábbi beszélgetésből hamarosan kiderül, járási viszonylatban nem itt dolgoznak a legrosszabb körülmények között, ám gond van bőven, a mai követelményeknek ma már csupán hellyel- közzel megfelelő épület szüntelen karbantartása is hatalmas összegeket emészt fel.- Néha már azt sem tudom, hogy az intézmény vezetője, karbantartója, beszerzője vagyok-e, vagy a kulturális élet irányítója. - mondja Popália Valéria, aki közel két éve igazgatója a művelődési központnak. - A hatvanas évek elején, amikor beköltöztünk ebbe az épületbe, már akkor sem voltak itt korszerűek a körülmények, nem volt különösebben vonzó a ,,ház“. Egyébiránt, eredetileg a város egyik üzemének klubjaként épült, később lett a városé, mint művelődési ház. Az épület régóta olyan állapotban van, hogy évről évre rengeteg pénzt kell fordítanunk a karbantartására. Hetvennégyben például 1 millió 800 ezer koronát kaptunk a felújítási munkálatokra. Azt hittük, ezzel sok minden megoldódik. Végül kiderült, hogy csak a színházterem nézőterének felújítása, pontosabban a székek kicserélése, elviszi az összeg egyharma- dát. Egy idő óta szó van egy új művelődési központ felépítéséről, de a helyzet ismeretében erre aligha kerül sor a következő évtizedben.- Milyen a műszaki ellátottság, mi az, ami nagyon hiányzik?- Sajnos, a- műszaki feltételeinkkel sem dicsekedhetünk. Van két magnetofonunk, két lemezjátszónk. Ezek is úgy, hogy nyertük őket különböző versenyeken. Saját erőnkből talán még most sem lennénk képesek megvásárolni, ilyen alapvető eszközöket sem. Van aztán egy nyomdagépünk, melyet kiselejtezett alkatrészekből állítottak össze. Jelenleg még működik, de ha felmoninkább otthon maradnak, otthon hódolnak szenvedélyeiknek. Tervezzük egy elektrotechnikai szakkör megalakítását, szakember lenne. Biztos vagyok abban, hogy az amatőr rádiósok is jóval többen lennének, ha vásárolhatnánk és rendelkezésükre bocsáthatnánk néhány adóvevő-készüléket.-Ha a műszaki körülményeik lehetővé tennék, milyen elképzeléseket tudnának még megvalósítani?- Sok újat szeretnénk. A szemléltető agitációt jószerivel jelszavak, transzparensek jelentik. Milyen remek dolog lenne például úgy emlékezni egy-egy évfordulóra, hogy az ünnepi eseményen diaképeket vetíthetnénk, dokumentumokat a múltról. Persze, ehhez vászon is kellene. És több fényforrás a színpadra. Sajnos, nekünk még pontreflektorra sem telik. A színes tévére is legfeljebb csak gondolhatunk, amiként más műszaki eszközökre is. Szeretnénk megújulni, de ez egyelőre csupán utópia.- Nem okoz-e külön gondot, hogy a művelődési központhoz tartozó kulturális intézmények a város különböző pontjain működnek?- De igen. Például, közgazdászunk, aki eddig a kulturális munka szervezésében is részt vett, a kulturális intézmények egy központba történő integrálása után szinte teljesen kívülreked a kultúra művelésén, annyi lett az adminisztrációs munka.- Nem könnyű tehát a helyzetük.- De lehetne könnyebb. Ehhez azonban változtatni kellene a köztünk és a különböző üzemek szak- szervezetei közötti együttműködés eddigi gyakorlatán. Szeretnénk végre eredeti funkciónkat betölteni, segítséget nyújtani többek között az üzemek kulturális életének szervezésében, egyáltalán a város műveltségi szintjének emelésében. Több segítséget várnánk el az iskoláktól is. ZSEBIK ILDIKÓ Jó érzés jó évet zárni, minden munkahelyen. Hát még, ha az a munkahely iskola. Amilyen például a Nagymegyeri (čalovo) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola is, melynek életében szép, hagyományteremtésre serkentő esemény zajlott le a közelmúltban. Az intézmény és a szülői munka- közösség vezetősége, mint minden esztendőben, a tanév végéhez közeledve, általános értekezletre hívta a szülőket a városi művelődési központba, előre jelezve, hogy ezúttal Gyerekek - szülőknek kulturális műsor is lesz, melynek szereplői természetesen az iskola tanulói. A megjelölt időpontban megtelt a művelődési ház nagyterme, mintegy négyszáz szülő és pedagógus ült a nézőtéren. Nagy Ernő, az iskola igazgatója szólt az oktató-nevelő munka több területéről, az eredmények mellett nem hallgatva el a gondokat sem, melyek szinte naponta felmerülnek a közel ezer tanulót számláló, több, egymástól távol eső épületben működő iskolában. Persze, valamennyi olyan gond, mellyel soksok iskola küzd szerte az országban. Jó hír viszont a nagymegyeri szülők számára, hogy az idén megkezdik az iskola központi épületének kibővítését, ez nyolc új tantermet jelent; és a következő tanévben egy osztállyal többet nyithatnak a napköziben. Ezután az iskolán kívüli munkában, a különböző olimpiákon, valamint a szakkörökben elért eredményeket ismertette az igazgató. Régen voltak ilyen sikeresek, ilyen nagy számban aktívak az iskola tanulói, mint ebben a tanévben. Például, matematikából, fizikából, kémiából, valamint csillagászati versenyben voltak eredményesek járási méretben, orosz és német nyelvi vetélkedőben kerületi méretben, ugyancsak kerületi szintig jutottak a legtehetségesebb sportoló gyerekek, továbbá egy-egy vers-, illetve prózamondó, közülük az utóbbi az országos döntő résztvevője is volt a Duna Menti Tavaszon, akárcsak a Csigabiga színjátszócsoport, mely elnyerte a legjobb képzőművészeti megoldás díját. Tulajdonképpen új együttes ez, hasonlóan a néptáncegyütteshez és a moderntánc- körhöz. Ha mindehhez hozzávesszük a régóta sikeresen működő kis- és nagykórust, valamint a szólóban is éneklő gyerekeket, nem nehéz elképzelni: gazdag és sokrétű kulturális műsort vittek az iskola tanulói a szülők elé. Mindez egyben arról is tanúskodik, hogy megélénkült az iskola pedagógusainak iskolán kívüli tevékenysége, eredményeket hozva.-bor Országos fesztiváljaink - pillanatképekben Mivel kezdődött? Talán az ujjakkal. Amikor először észlelte szeme látóterében mozgásukat, amikor magától fedezte fel, miként mozdulnak. Az elsó öntudatlan gesztusok voltak ezek. Felerősítésükben szerepe volt annak, hogy akik körülötte éltek, mosolyogtak. így lett a mozgás öröm és örömszerzö. Elsó játékával már ketten játszottak. Eldobta, és mindig volt mellette valaki, aki visszaadja. Cselekvése egyre több változást idézett elő környezetében. Már hatással volt rá ó is, nemcsak a környezet emelt leküzdendő akadályokat kicsisége számára. Egyre több dolgot birtokolt, s egyre több tárgyat, hangulatot, érzelmet ismert meg. Már nem volt egyedül, ha egy időre magára hagyták. Megtanulta, mit hogyan hívnak. Egyre népesebb lett a környezete. Babák, mackók, kisnyulak és képeskönyvek vették körül. Szülei egyre többször mentek el hazulról, s ő velük ment. Megismerte az utcát, a kutyákat, a füvet, a fát és a sok embert. Néha magára hagyták a szobájában. Ilyenkor mind több lett a barátja. Beszélt hozzájuk, s ók válaszoltak neki. Simogatta őket, s már meg is szidta a bohócot, mert ügyetlenül fogta meg a csészét. Aztán valami megmagyarázhatatlan történt... Mások is törődni kezdtek vele, amikor anyu vagy apu elvitte az óvodába. Gyerekekkel volt egész nap, s már voltak feladatai. Nem táncolt már irka-firka a papírlapon. Virágot, erdőt, cseresznyét rajzolt. Valaki azt mondta a gyerekek közül, hogy olyan pillangó, amilyet ô rajzolt, nincs is. Mert a pillangók szárnya színes, ó meg kávészínúre festette. A kávénak talán nincs színe? És ez a szegény pillangó beleesett apu kávéjába. Attól ilyen színű. Ilyen marad, míg meg nem szárad a szárnya. Akkor majd úgy rajzolja le. De ez azért is színes volt! Már iskolás, de játszani most is szeret. Kitalálta a tanító néni, hogyan és mikor játszhatnak anélkül, hogy zavarnák az órát. Mert az órán figyelni kell, feladatlapokat kapnak, munkafüzetbe rajzolnak. Pedig ô mindig elhozza magával a babáját. A legkisebbiket, amelyiknek már alig van haja. Nem meri elővenni, mert a fiúk kinevetnék, hogy egy harmadikos lány babát hord az iskolába. Ó tudja, hogy a többiek is elhozzák magukkal. Egyszer titokban megmutatta a barátnőjének, azután ő is elővette a magáét. Nem árulták el egymást a fiúknak. Azóta barátnők. A báb- szakkörbe is együtt járnak. Ott senki sem neveti ki őket, pedig fiúk is vannak ott. Ahol mindenki játszik, senkin sem nevetnek. Máshol a fiúk és a lányok külön-külön játszanak. Itt mindenki együtt örül a bábuknak. Volt, amit még a tanító néni csinált meg, de sok mindent ók varrtak és ragasztottak össze. Ez annyira jó! Még akkor is, ha egy sírós kisnyuszit mozgat. A gyerekeknek ez nagyon tetszik... Mivel is kezdődött? Talán azokkal az ujjakkal, amelyek ezen a képen a nyuszi kezét fogják. A nyuszi sír, s a kislány arca szomorú. Együttérzés, vigasztaló gyengédség és szeretet látszik az arcán. A nyuszikönnyeket letörló gesztusban egyszerre jelenik meg a szomorúság és a vidámság: együttérzés, amelyből a közös öröm forrása fakad majd. DUSZA ISTVÁN Híven a hagyományokhoz, az idén is a Jókai Napokkal kezdődött a tavaszi fesztiválsorozat. Felvételünkön a szímói (Zemné) színjátszók, akik Schwajda György Mari című darabját mutatták be A štúrovói Csángállók ezúttal A palacsintás királlyal szerepeltek a Duna Menti Tavaszon Két pár a kassai (Košice) Új Nemzedékből - a zselizi (Želiezovce) országos népművészeti fesztiválon Gombaszög '88 Szereplők - fellépés után. Vagy előtt? ÚJ SZÚ (Lőrincz János felvételei) 1988. VII. 4.
