Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)

1988-07-25 / 173. szám, hétfő

Olimpiai előkészületek' Zaharevics szilárdan ül a trónján A cardiffi Európa-bajnokság legnagyobb összecsapásának ígérkezett a szovjet Jurij Zaharevics és a bolgár Sztefan Botev párharca a súlyemelők 110 kilós súlycsoportjában. Többen jósolgatták, hogy a fiatal Botev, aki a kontinensviadal előtt egy hónappal a Pannónia Kupán lökött új világcsú­csot, megtöri Zaharevics öt éve tartó egyeduralmát. Már-már inogni látták Zaharevics trónját, a szovjet fiú azonban Cardiffban - talán a korábbiaknál is jobban - megerősítette uralkodásának alapjait. Első szakító gyakorlatára csak akkor jött ki, amikor a többiek már befejezték ezt a fogást. Igaz, Botev megragadt a 190 kilós kezdösúlyon! Aztán, amikor második gyakorlatára megjavította saját világcsúcsát, már nem is élt a harmadik lehetőséggel. S mert sohasem szerette, ha más neve áll a világrekordok mellett, lö­késben is átadta a múltnak Botev alig egyhónapos csúcsát. Az össze­tett versenyt - természetesen világ­csúccsal - 15 kg-os előnnyel nyerte a bolgárok üdvöskéje előtt - Zahare­vics ez év áprilisában Cardiffban'egy percig sem hagyott kétséget, hogy súlycsoportjában a legjobb, s ő az olimpiai aranyérem egyetlen esé­lyese. Pedig néhány évvel korábban a szakemberek egy fabatkát sem adtak volna azért, hogy Zaharevics- ből még egyszer súlyemelő lesz. A szomorú szenzáció Budapesthez kapcsolódott. Az 1983-as Pannónia Kupán a rosszul megerősített emel­vény megrogyott az éppen gyakorla­tát végző súlyemelő alatt, és a rop­pant súly könyökből kicsavarta Za­harevics bal kezét. Bár az orvosok bravúros munkát végeztek, a szovjet fiú mégsem tudta feledni ezt a bal­esetet. Azóta ahányszor dobogóra lép, a bal oldali tárcsákat mindig gondosan megigazítja a rúdon. Az ezüstérem legnagyobb esé­lyese kétségkívül a már említett Bo­tev. Nemcsak a magyar fővárosban megtapsolt világcsúcsa okán, ha­nem mert már összetettben is elért 445 kilót. A lökés az erőssége, sza­kításban biztosabbá kell válnia, mert ebben a fogásnemben sokat ront, az Európa-bajnokságon csaknem kie­sett. A súlycsoport legdinamikusabban fejlődő versenyzője az NDK-beli Ronny Weller. A mindössze 19 esz­tendős súlyemelő tavaly ifjúsági vi­lágbajnok volt az ostravai világbaj­nokságon, a 100 kilósok között Sza- nyi Andor mögött negyedik lett. Az idén súlycsoportot váltott, s nem­csak súlyban gyarapodott, hanem vert az őt követő magyar Jacsó Józsefre. Néhányan jósolták, hogy ezzel Oberburger el is lőtte minden puskaporát. Igaz, az utóbbi években csak egy-egy versenyre tudott ren­desen felkészülni, ám biztosra vehe­tő, hogy az olimpia évében ez más­képpen lesz. Nagyon kell tehát küzdenie Jacsó Józsefnek azért, hogy Szöulban do­bogóközeibe kerüljön. A versenyzők legjobb eredményei alapján reálisan a 4-5. helyre várhatók a magyar súlyemelők. Persze, Jacsó már Jurij Zaharevics (középen) és a magyar Jacsó József (balra) már régi ismerős. Mindkét súlyemelő nagyon tud küzdeni, ezt majd a nyári olimpiai játékokon is igazolhatja alaposan meg is erősödött. Tavaly szeptemberben még csak 405 kilót emelt, az idén áprilisban már 435-öt. Zaharevics, Botev, Weller minden bizonnyal kimagaslanak majd a me­zőnyből a szöuli ötkarikás játékokon is. Mögöttük azonban nagy harc vár­ható a helyezésekért. Cardiffban is­mét virágkorát élte a Los Angeles-i nyári játékok győztese, az olasz Oberburger. Az olimpiát követően 1985-ben volt utoljára dobogós (bronzérmes) világbajnokságon. Az idei kontinensviadalon meggyőző fölénnyel negyedik lett: 22,5 kilót „Minden vágyam, hogy Szöulból éremmel térjek haza“ - nyilatkozta a már 37 éves Anton Baraniak (Major Lajos és ČSTK-felvétel) nemegyszer bizonyította: a verse­nyeken tud küzdeni. Nem véletlenül szerzett két világbajnoki ezüst- és egy bronzérmet. Legutóbb a tavalyi ostravai vb-n lett második, Zahare­vics mögött. Az idei cardiffi Európa- bajnokság előtt deréksérülése hát­ráltatta felkészülését. Ez meg is lát­szott teljesítményén, tíz kilóval el­maradt legjobbjától, csupán három érvényes gyakorlata volt. Szöulban, úgy tűnik, ott lesz a 37 éves csehszlovák Baraniak is. a magyar Bacsóval emlékezetes csatát vívott tavaly Ostravában. Ba­raniak csak nagyobb testsúlyával szorult a harmadik helyre. Cardiff­ban nem indult az Európa-bajnoksá­gon, vélhetően már akkor is az olim­piára készült. A csehszlovák fiúnak nagyon össze kell magát szednie, ha a dobogón akar végezni. Ugyanis már tavaly leszálló ágban volt a ko­rábban többször vb-bronzérmes csehszlovák versenyző. A szakve­zetés azonban továbbra is neki sza­vazott bizalmat. Legutóbb tavaly de­cemberben Žilinában Baraniak ezt nyilatkozta: „Az olimpia évében mindent megteszek, hogy az öt­karikás játékokon jó formában le­gyek, és dobogóközeibe kerüljek. Minden vágyam, hogy Szöulból éremmel térjek haza. ^ ^ Húsz nyári olimpia (1964 - Tokió) A rekordok ázsiai fesztiválja A japán fővárosnak másodszor ítélte oda a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a 18. játékok rendezésének jogát. 1940-ben a második világháború miatt elmaradt az olimpia. Japán nemzeti ügyet, presztízs­kérdést csinált az első ázsiai olimpiai játékokból. Tokió a szervezés, a bámulatos technikai felkészültség olimpiája volt, de hiányzott belőle - a lelkesedés. Voltak napok, amikor 80 ezer ember töltötte meg a Nemzeti Stadiont, ám nem voltak hangosabbak a nézők, mint mondjuk nálunk egy jó vidéki labdarúgó-mérkőzés 2000 szurkolója. Albert Klára tájékozódási búvárúszó üstökösként tűnt fel MÁSFÉL ÉV ALATT AZ ÉLVONALBA Két évvel ezelőtt Albert Klárának még halvány sejtelme sem volt arról, hogy mi is az a tájékozódási búvárúszás. A Kassai (Košice) Kuznány utcai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium volt diákja egyik napról a másikra elhatározta: megpróbálkozik ezzel az alig ismert, nem elterjedt, ám annál igényesebb és kitűnő erőnlétet igénylő sportággal:- Hatévesen kezdtem el versenysze­rűen úszni. Nap mint nap jártam edzésre. Ezt a monoton, faltól falig úszást öt év után meguntam, s amikor az egyik isme­rősöm elvitt a kassai fedett uszodába, a tájékozódási búvárúszók edzésére, nem kellett sokáig gondolkodnom. Más­nap már velük gyakoroltam. A brnói, de a Kassán lakó Vladimír Valníček részle­tesen elmagyarázta, mi fán is terem ez a sportág. Albert Klára alig valamivel több mint másfél éve űzi a tájékozódási búvár­úszást. Az 1984-ben alakult Orient Košice sportegyesület tagjaként a tavalyi szlová­kiai bajnokságon nem kis meglepetésre arany-, az országos viadalon pedig ezüst­érmet szerzett. Ezek után felfigyeltek rá a válogatott szakvezetői, s beválogatták őt az Európa-bajnokságra készülő keret­be. De vajon mi is a tájékozódási búvár­úszás?-A versenyeket rendszerint tóban rendezik, oxigénpalackkal úszunk, ezen van egy irányfű, amiről le kell olvasni a partról bemért szöget. Előfordul, hogy harmincméteres mélységbe is leme­gyünk, ahol már kissé elviselhetetlen a nyomás. Egy-egy edzés alkalmából kisebb-nagyobb szünetekkel háromszor húsz percet tartózkodunk a víz alatt. Ez a fedett uszodában nem jelent különö­sebb megterhelést, de mondjuk egy 18 fokos tóban ez már nem gyerekjáték. Ekkor alig várjuk a tréning végét... A ver­senyek általában 15 percig tartanak, s olyan is előfordult már: a jéghideg víztől úgy lemerevedtem, hogy alig tudtam lábra állni és kibotorkálni a partra. Ennek elle­nére szeretem ezt a sportágat, s ha újra kellene választanom, megint a tájékozó­dási búvárúszásra voksolnék. Csehszlovákéban 1960-tól ismert ez a sportág, az első országos bajnokságot két évvel később rendezték. Szlovákiá­ban az Orient Košice tájékozódási búvár­úszó-szakosztálya a legnagyobb és lege­redményesebb, s ami külön figyelemre méltó - önellátó. Sportolói rendszeresen vállalnak víz alatti munkákat, és az ezért járó pénzből vásárolják a nem éppen olcsó felszereléseket.-Azért érdekes ez a sportág, mert minden viadalt más pályán rendeznek. Annál nagyobb öröm nincs, ha valaki jó idő alatt teljesíti az ismeretlen távot. Ez azonban kevés lenne a sikerhez. Vala­mennyi tájékozódási pontot minél előbb fel kell kutatni, meg kell találni a víz alatt, éppen ezért igényes a búvárúszásnak ez a fajtája. Aki nem próbálkozott vele, az nehezen tudja elképzelni, mit is csinálunk odalenn. A többi sportághoz hasonlóan a miénk is kitartásra, céltudatosságra, szívósságra nevel, s ennek csak később vesszük igazán hasznát. Albert Klára két nagy feladat teljesíté­sét tűzte ki célul az idén. Az elsőn, az érettségin már sikeresen túljutott. A szlo­vákiai bajnokság még hátravan. Termé­szetesen meg szeretné védeni tavalyi elsőségét, annál is inkább, hiszen hazai pályán, a Kassa melletti Ružín víztároló­ban lesz a viadal (augusztus 4-7.). ZSIGÁRDI LÁSZLÓ 1. 36 VILÁGREKORD. Tokió furcsa mó­don betetőzése és egyúttal ellentéte is volt Rómának. Betetőzése volt építészet­ben és eredményekben. Az egyik külföldi újságíró így írt a záróünnepség után: „Ezentúl éppen úgy érdemes elmenni Tokióba a stadion látványáért, mint Kairó­ba a piramisokért, vagy Athénba az Akro- poliszért. Róma betetőzése volt a japán főváros az eredmények tekintetében is. Tucatjával akadtak olyan számok, ame­lyekben a négy esztendővel korábbi győztes eredményével nem lehetett volna a dobogóra kerülni. Az ellentét - a már említett szenvedély hiánya volt. Ez azon­ban nem befolyásolta a sportolókat. A 94 ország csaknem 600 küldötte látványos versenyeket vívott és 36(!) világrekordot döntött meg. ÚJ ÉS RÉGI NEVEK. Róma óta új nevek kerültek az élvonalba, előretörtek a fiatalok, de több régi híres versenyző Tokióban is lépést tudott tartani a fejlő- désssel. Dawn Fraser, az ausztrálok kivá­ló úszója Melbourne és Róma után Tokió­ban is aranyérmet nyert a 100 méteres női gyorsúszásban (59,5 mp). Harmadik olimpiai elsőségét ünnepelhette az ameri­kai diszkoszvető Alfred Oerter (a cseh­szlovák Ludvik Danék 60.52 méteres tel­jesítménnyel, 48 centiméterrel lemaradva második lett) és az evezős szovjet Vja- cseszlav Ivanov. Melbourne óta kilenc- re(ü) növelte aranyérmei számát a szovjet Larisza Latyinyina és hétre Borisz Sahlin. Az előbbi minden idők legeredményesebb olimpikonja. Atlétikában (utoljára rendezték sala­kon a versenyeket) születtek a legna­gyobb meglepetések. Talán emlékszünk még az amerikai hosszútávfutó Mills (a nagy esélyes ausztrál Ron Clarke-ot győzte le 10 000 méteren), a gerelyhajító finn Nevala (82.66), a távolugró angol Davies (807 cm, négy centivel előzte meg Bostont, és nyolccal Ter-Ovaneszjant), a 17 éves romániai gerelyhajítónő Penes (60.54) nevére. Az amerikai néger futók visszaszerezték a hegemóniát a vágta­számokban (100 m: Hayes 10.00, 200 m: Carr 20,30). A tokiói olimpián alkalmazták először a futószámokban az elektromos időmérést; ellenőrző kézi időmérő szerint a robusztus, erőteljes futásáról híres Ha­yes 9.90-et teljesített. (Fantasztikus ered­mény!). Aztán elment profi rögbijáté­kosnak ... Meg kell említenünk az új-zélandi Pe­ter Snellt, aki megnyerte a 800 és az 1500 méteres síkfutást (1:45,1, illetve 3:38,1). 1920 óta Snell az első középtávfutó, aki sikerrel duplázott. Itt jegyezzük meg, hogy a küzdőképességéról ismert csehszlovák Josef Odložil 1500 méteren a második lett 3:39.6 perces idővel. No és nem marad­hat ki a sorból Abebe Bikila sem. Tokió­ban is nagy, négyperces előnnyel győzött (már cipőben!) a maratoni futásban (2:12:11,2). A mexikói olimpia után - ott feladta a versenyt - autóbalesetet szen­vedett és mindkét lábára megbénult. Biki­la 1974-ben halt meg. 2. CSAK PROZUMENSCSIKOVA. Az óriáskígyóra emlékeztető úszócsarnok­ban az amerikaiak új gárdájukkal rekorde- ső közben halmozták a győzelmeket, és alaposan kihasználták azt a lehetőséget, hoqy számonként ismét három versenyző indulhatott. Női bajnokai között nem akadt tizennyolc évnél idősebb, de alaposan megfiatalították a férfi csapatot is. Don Schollander 100 méteren is legyőzte (53,4) az európai reménységeket és ó lett a legeredményesebb úszó: még meg­nyerte a 400 méter vegyest (4:12,2) és tagja volt az aranyérmes két amerikai váltónak. Európa becsületét egy 16 esz­tendős szevasztopoli iskoláslány, Galina Prozumenscsikova mentette meg a 200 méteres női mellúszásban (2:46,4). Vízilabdában talán minden idők legiz­galmasabb döntőjére került sor. A magyar válogatott az utolsó mérkőzését a szovjet együttes ellen játszotta, s ahhoz, hogy első legyen, 2:0-ra, 3:1-re vagy 5:2-re kellett győznie. Az utolsó negyedben 2:2 volt az eredmény és másfél perccel a be­fejezés előtt még mindig hiányzott egy gól az aranyéremhez. Drámai hajrában aztán mégiscsak nyert 5:2 arányban a magyar csapat... 1:2 A DÖNTŐBEN. A kissé halk, hű­vös japán közönség előtt játszották a lab­darúgótorna döntőjét, a magyar-cseh- szlovák mérkőzést. A két csapat a követ­kező összeállításban szerepelt - Magyar- ország: Szentmihályi - Novák, Ihász, Sze­pesi, Orbán - Nógrádi, Farkas - Csernai, Bene, Komora, Katona. Csehszlovákia: Schmucker - Urban, Pičman, Vojta, Weiss- Geleta, Brumovský - Mráz, Lichtné- gel, Masný, Valošek. Az állandóan táma­dó magyar csapat szünetig nem tudta bevenni Rudolf Vytlačil edző védenceinek kapuját. Fordulás után a csúcsformában futballozó Bene vezérletével 2:0-ás veze­tést szerzett. Tíz perccel a befejezés előtt szépített a csehszlovák együttes Vojta révén; aztán tíz izgalmas perc következett- eredmény változás nélkül. 3. HATMILLIÓ NÉZŐ. A tokiói olimpián, melynek versenyeit hatmillió néző tekin­tette meg, a legtöbb bajnokságot az Egyesült Államok szerezte, de az érmek Abebe Bikila: Róma után Tokió­ban is megnyerte a maratoni fu­tást (Archív-felv.) összességében és a pontverseny tekinte­tében is a Szovjetunió sportolói végeztek az élen. Tehát „döntetlenül" végződött az újabb szovjet-amerikai párharc. A két óriás mögött a következő sorrend alakult ki a pontversenyben: 3. Közös német csapat (utoljára szerepeltek együtt az NSZK és az NDK sportolói, egy évvel később a NOB elismerte az NDK olimpiai egyenjogúságát), 4. Japán, 5. Olaszor­szág, 6. Magyarország, 7. Lengyel- ország... 10. Csehszlovákia. TIZENNÉGY ÉREM. Csehszlovákia sportolói is szereztek kellemes meglepe­téseket Tokióban. Nem sokan várták, hogy a pályakerékpáros Jirí Daler(egyéni üldözöverseny) és a súlyemelő Hans Zdražila (váltósúly) aranyérmet nyer. Vi­szont a nagy esélyes, a világcsúcstartó Ludvik Danék diszkoszvető „csak“ má­sodik lett. Megkezdte aranyérem-gyűjté- sét a tornász Véra Čáslavská, aki három számban győzött (összetett, lóugrás, ge­renda). A csehszlovák sportolók végered­ményben öt arany-, hat ezüst- (Josef Odložil, Ludvik Danék, labdarúgócsapat, férfi röplabdacsapat, Jirí Kormanik, női tornászcsapat) és három bronzéremmel (Anders-Hofmann kétpárevezős, nyolc- párevezős, Ľubomír Nácovský - lövészet) tértek haza. Magyarország tíz elsó helyével a Tá­vol-Keleten is a világ élmezőnyében ma­radt. A tíz magyar aranyérem így oszlott meg: Török Ferenc (öttusa), Rejtő Ildikó (tőrvívás), női tőrcsapat, férfi párbajtőr­csapat, Pézsa Tibor (kard egyéni), Pólyák Imre és Kozma István (birkózás), Ham­mer László (lövészet), vízilabdacsapat, labdarúgócsapat. TOMI VINCE

Next

/
Thumbnails
Contents