Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)
1988-07-04 / 155. szám, hétfő
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA HÉTFŐ 1988. július 4. XLI. évfolyam 155. szám Ára 50 fillér Győzedelmeskedett a néppel, a forradalommal szembeni nagyfokú felelősség A Ruzynéi repülőtéren vendégünket Ľubomír Štrougal, a CSSZSZK kormányelnöke fogadta, s vele együtt köszöntötték Ladislav Adamec, Matej Lúčan, Jaromír Obzina és Svätopluk Po- táč, a szövetségi kormány alelnökei, továbbá a szövetségi kormány miniszterei, s politikai valamint közéletünk más képviselői. Jelen volt Dušan Rozbor, hazánk mongóliai és Jondongin Ocsir, Mongólia csehszlovákiai nagykövete is. (ČSTK) - Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a szövetségi kormánynak a meghívására ma hivatalos baráti látogatásra hazánkba érkezik Nyikolaj Rizskov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. Nyikolaj Rizskov 1929. szeptember 28-án született az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság Donyecki területének Dilejevka községében. Orosz nemzetiségű és 1956 óta tagja a Szovjetunió Kommunista Pártjának. Elvégezte az Sz. M. Kirov nevét viselő Uráli Politechnikai Technikumot. Az Sz. Ordzsonikidze nevét viselő Uráli Nehézgépipari Üzemben 1950-től mesterként dolgozott. Mun(Folytatás a 6. oldalon) ihail Gorbacsov záróbeszéde Az SZKP 19. országos konferenciáján a péntek esti órákban Mihail Gorbacsov mondott záróbeszédet. Elvtársak! Konferenciánk befejezi munkáját. A vita eredményeiről éppen jóváhagyott dokumentumok és a róluk folyó vita is megköveteli, hogy széles körű következtetéseket vonjunk le. És ennek ellenére a konferencia olyan nagy jelentőségű esemény, hogy az elmúlt négy nap során végzett munkánkat a legszigorúbb mércék szerint kell értékelni. Erre nem azért van szükség, hogy adózzunk a hagyományoknak, amelyek szerint minden rendes párt- fórumot szokás volt jóváhagyni. Ez, úgy gondolom, azért szükséges, hogy mi magunk is tudatosítsuk, milyen helyet foglal el a 19. pártkonferencia a párt és az ország életében. Ez jelentős esemény volt pártunk történetében. Mindenekelőtt a vita légköréről szeretnék szólni. Valóban nyílt, pártos eszmecsere volt ez a kommunistákat és a szovjet embereket aggasztó legfontosabb dolgokról, tükröződött benne a törekvés, hogy választ találjunk a bennünket aggasztó kérdésekre. Ilyen eszmecserét, elvtársak, még nem élt meg a Kongresszusi Palota, s úgy gondolom, hogy nem térünk el az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy nálunk ilyesmi csaknem hat évtizede nem fordult elő. Ennek megfelelően jogunk van kimondani, hogy a konferencia lenini szellemben zajlott le, hogy a néppel, a forradalommal szembeni nagyfokú felelősség győzedelmeskedett. És ez különös jelentőséget ad neki. Hangsúlyozni kell a küldöttek rendkívül nagyfokú aktivitását. Meg kell mondanom, hogy bonyolult helyzetbe jutottunk. Hiszen a vitába mintegy 300-an jelentkeztek. Sajnos, nem szólalhatott fel mindenki, a kifejezés igénye azonban bizonyos mértékig érvényesült a szerkesztőbizottságok ülésein - már említettem, hogy mintegy 150 ember kapott ott szót. A munkának ez a számunkra új formája - a küldötteknek összesen csaknem az egyti- zede vett részt benne - lehetővé tette a vita során felmerült számos konkrét kérdés tárgyszerű megvitatását, s azt, hogy eljussunk a megoldásokig is. A konferenciát a nagyfokú igényesség, a kérdések éles és elvi megfogalmazásának a légköre, egyben a pártos elvtársiasság, sőt elmondhatom, a kölcsönös szívélyesség légköre jellemezte. És ez úgyszintén példa az egész párt, az egész társadalom számára, (gy kell lennie ennek az azonos nézeteket valló emberek között, akik belefogtak az átalakítás nagy művébe, a társadalom megújításába, és érzik a munkánkat rendkívüli érdeklődéssel figyelő elvtársaink, valamennyi szovjet ember százainak, ezreinek, millióinak a támogatását. Azt hiszem, elmondhatom, hogy ebben az értelemben a konferencia kifejezte azt a politikai légkört, amely országunkban egyre erősödik, megmutatta a demokratikus fejlődés szintjét, amelyre a párt, de nemcsak a párt, hanem az egész szovjet társadalom jutott el a központi bizottság áprilisi plenáris ülése óta eltelt több mint három év során. És most munkánk tartalmáról. Legfőbb eredménye, hogy az SZKP KB tézisei alapján lefolytatott össznépi vita, majd az ebben a teremben lezajlott élénk vita tárgyát képező valamennyi alapvető kérdésben kidolgoztuk programjellegü politikai állásfoglalásunkat. Ugyanakkor a konferencia nemcsak a központi bizottság által előterjesztett javaslatokat hagyta jóvá, de ezeket sok tekintetben a pártszervezetek és a dolgozókollektívák tapasztalataival is gazdagította. így is fogalmazhatnék: mindnyájan hatalmas érdeklődéssel és feszült figyelemmel hallgattuk mindazokat, akik az emelvényen álltak, a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség képviselőit, tudósokat, kulturális személyiségeket, a népgazdaság különböző területein dolgozó szakembereket, vállalati vezetőket és pártfunkcionáriusokat. A konferencia lényegében felölelte azokat a problémákat, amelyek a párt és az ország előtt a jelenlegi szakaszban állnak. De ha a vitából és az elfogadott határozatokból a legfontosabbat kellene kiválasztanom, a következőket mondanám. A konferencia a pártnak mint politikai élcsapatnak a szerepére összpontosította figyelmét. Mit kell itt hangsúlyozni, ha tömören össze akarjuk foglalni a küldöttek véleményét? Teljes a meggyőződés, miszerint a párt rendelkezik a XXVII. kongresszuson kidolgozott és az átalakítás tapasztalataival gazdagított pontos akcióprogrammal. Ezt kétségtelenül támogatja a nép, amely a magáévá tette az átalakítás politikáját és nem engedi meg, hogy eltérjünk tőle. Ha jól értem, a konferencia küldötteinek efelől nincsenek semmilyen kétségeik. Az az óhaj hangzott itt el, hogy a párt legyen még erősebb, s ezt csak üdvözölhetjük. Úgy gondolom, ez mindannyiunkat örömmel tölt el. A konferencia - ahogy azt a határozat fogalmazza meg - felvetette a követelményt, hogy pártunk legyen teljes mértékben lenini típusú párt - ne csak tevékenységének tartalmát, hanem módszereit is tekintve. Más szóval, végérvényesen fel kell hagnyia a direktív és parancsolgató módszerekkel és politikáját - a szovjet törvények és a társadalmi élet demokratikus elvei legszigorúbb megtartása mellett - szervező, káder- és ideológiai munkája által kell megvalósítania. Nem lehet szó az állami szervek helyettesítéséről, a szakszervezetek, a Komszomol és más társadalmi szervezetek, az alkotó és más szövetségek feletti diktátumról. Vajon ez azt jelenti, hogy a párt vezető szerepe meggyengülhet? Ilyen kétségek elhangzottak. Véleményem szerint a konferencia elég világos és meggyőző választ adott: nem. A párt, amely kormányzó párt marad, rendelkezik a vezető szerepének érvényesítéséhez szükséges eszközökkel. És ezek közül a legfőbb az a húszmillió kommunista, akik közvetítésével a párt a társadalom életének minden területén érvényesíti politikai irányvonalát. A demokratizálás, a glasznoszty feltételei között, s akkor, amikor a pártbizottságok funkciói változnak, a párt tekintélye, elvtársak, komoly próbának van kitéve. Ez a folyamat már elkezdődött. Legyünk őszinték: a direktív és adminisztratív rendszer idejében, amikor a pártapparátus rendelkezett mindennel és mindenkivel, néha nem volt könnyű kiismerni magunkat abban, mikor van szó a pártbizottság és a párttitkár mint vezető személyiség tényleges tekintélyéről és mikor a ,,funkció tekintélyéről“, amelynek csak szükségszerűségből kell alávetnünk magunkat. Vitathatatlan, elvtársak, hogy az átalakítás, a politikai rendszer reformja alapvetően más helyzetet teremt. A párt vezető szerepét az új feltételek között teljes mértékben az a reális tekintély határozza majd meg, amelyet újra és újra konkrét tettekkel kell majd bizonyítani. Éppen ezért számunkra egyszerűen létszükséglet, hogy a párttagoknak még a legkisebb arányú passziválását is leküzdjük. Minden kommunistának az átalakításért, a társadalom forradalmi megújításáért vívott küzdelem harcosává kell válnia. Ez legyen konferenciánk legfőbb parancsa. (Folytatás a 2. oldalon) A küldöttek a határozatokról szavaznak Hét záróhatározatot fogadott el az SZKP 19. országos konferenciája (ČSTK) - A Szovjetunió Kommunista Pártjának 19. országos konferenciája Moszkvában péntek este hét záróhatározat elfogadásával véget ért. A tanácskozáson a köztársasági központi bizottságok, valamint a területi és járási pártbizottságok ülésein megválasztott 4992 küldött vett részt. A négynapos élénk és nyílt vitában 70 küldött szólalt fel és csaknem 300-an jelentkeztek még a vitába. A küldöttek számára lehetőség nyílt arra, hogy vitahozzászólásukat írásos formában terjesszék elő. A pártkonferencia néhány kiegészítésről megtartott szavazás után egyhangúlag jóváhagyta a két legfőbb dokumentumot: az SZKP XXVII. kongresszusa határozatainak megvalósításáról és az átalakítás elmélyítésének feladatairól, valamint a szovjet társadalom demokratizálásáról és a politikai rendszer reformjáról szóló határozatot. A tanácskozás végén a munkaelnökség javaslatára ezeket a fő dokumentumokat a politikai rendszer reformjának gyakorlati megvalósítását célzó néhány halaszthatatlan intézkedésről szóló határozattal egészítették ki. A határozatok előkészítésében 500 küldött vett részt és 165-en terjesztettek elő konkrét javaslatokat és megjegyzéseket. A határozatokról folytatott vita során a konferencia emelvényéről további 31 kommunista fejtette ki véleményét. A szavazás során a küldöttek elutasították azt a javaslatot, hogy fogalmazzák újra a pártbizottságok elnökének és tagjainak a megválasztásáról szóló részt, továbbá azt az indítványt, hogy a Pravda című napilap ne az SZKP KB, hanem az egész párt szerve legyen. Elutasították azt a javaslatot is, hogy az SZKP KB főtitkárát ne a központi bizottság tagjai, hanem a pártkongresszus küldöttei válasszák meg. A fenti javaslatok elfogadása mellett a küldötteknek csupán kis része szavazott. A konferencia a másik oldalon jóváhagyta, hogy a főbb határozatokat a szovjet ifjúsággal foglalkozó önálló ponttal bővítsék ki. A pártkonferencia eredményei gyökeresen megváltoztatják a Szovjetunió politikai rendszerét. A legfelsőbb államhatalmi szerv a népi képviselők kongresszusa lesz, s ennek jogában áll majd a Legfelsőbb Tanács elnökének a megválasztása. (ČSTK-felvétel) A bel- és külpolitikai kérdésekben széles jogkörükkel rendelkező államfőt a népi képviselők kongresz- szusa ötévenként fogja megválasztani azzal, hogy e tisztség csupán két megbízatási időszakra tölthető be. (A politikai rendszerre vonatkozó határozatot lapunk 3. oldalán közöljük.) Az országos pártkonferencia eredményeiről várhatóan valamelyik legközelebbi központi bizottsági ülés fog tárgyalni. A küldöttek határozatot hagytak jóvá a bürokrácia elleni harcról, a nemzetiségi kapcsolatokról, a nyilvános tájékoztatásról és a jogi reformról is. A konferencia munkáját záróbeszédében Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára értékelte. PRÁGÁBAN A MONGOL NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERELNÖKE Megkezdődtek a kormányfői tárgyalások (ČSTK) - Dumagijn Szodnom, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke szombaton munkalátogatásra Prágába érkezett. Vendégünk küldöttség élén vesz részt a KGST július 5-én Prágában kezdődő 44. ülésszakán. Dumagijn Szodnom vasárnap Ladislav Gerle kohászati, gépipari és elektrotechnikai miniszter kíséretében megtekintette Prágában a Žiž- kov-hegyi nemzeti emlékművet. Megkoszorúzta az Ismeretlen katona sírját, s bejegyezte nevét az emlékkönyvbe. Ugyanezen a napon a Hrzán palotában megkezdődtek a tárgyalások Ľubomír štrougal és Dumagijn Szodnom között. Csehszlovák részről jelen volt La- (Folytatás a 6. oldalon) Ma érkezik hazánkba hivatalos baráti látogatásra Nyikolaj Rizskov
