Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)

1988-06-13 / 137. szám, hétfő

Az Árvai víztározó környékén több szép és forgalmas üdü­lőközpont található. Évente fiatalok és felnőttek tízezrei töltik ott szabadidejüket. Az üdülőkön, szállodákon, kem­pingeken kívül pionírtáborok is épülnek. A Dolný Kubín-i Csapágygyár Ústí nad Prie- hradouban levő pionírtáborát a Dolný Kubín-i Járási Építő­ipari Vállalat dolgozói most újítják fel és bővítik új fahá­zakkal és egy központi épü­lettel. A képen: az említett vállalat dolgozói csatornát ásnak. (Vladimír Gabčo felvétele - ČSTK) VÁLJON MEGGYŐZŐDÉSSÉ Az ifjúság és a tudományos világnézet A Pravda érdekes beszélgetést közölt az ifjúság egy része vallásossá­gának okairól. Dr. Tibor Halečka professzor, a tudományok doktora, és dr. Rudolf Dupkala, a prešovi Šafárik Egyetem Bölcsészkara marxis- ta-leninista filozófia és tudományos ateizmus tanszékének munkatár­sai, dr. Václav Dostál docens és dr .Samuel Uhrín docens, kandidátus, a Komenský Egyetem Marxizmus-Leninizmus Intézetének munkatár­sai, dr. Matej Beňo kandidátus, a Pedagógiai Kutatóintézet igazgatója és dr. Viera Huttová, a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának munkatársa a Pravda szerkesztőivel azt boncolgatták, hogy a fiatalok hogyan keresnek választ a tudományos-technikai forradalom időszaká­ban korunk legfontosabb kérdéseire, milyen hatások érik formálódó személyiségüket, nézeteiket, jellemüket. Az utóbbi időben olyan nézetek­kel találkozhatunk, főleg az illegális egyházi struktúrák tevékenységével kapcsolatban, hogy fiataljaink köré­ben terjed a vallásosság. A szakem­berek a felmérésekből, tudományos munkásságukból és pedagógus gyakorlatukból kiindulva leszögez­ték, hogy napjainkban világszerte a vallás válságáról beszélhetünk. Szlovákiában például az 1950. évi népszámlálás adatai szerint a lakos­ságnak csak 0,28 százaléka volt felekezeten kívüli. Az 1974. évi fel­mérés viszont azt mutatta, hogy a megkérdezettek 55,6 százaléka volt hívő, 29,9 százaléka ateista a többiek nem tisztázták világnéze­tüket. Az 1980. évi adatok szerint nőtt a materialista világnézetet val­lók száma: 53 százalék volt a hívő, 37 százalék az ateista. Érdekes fel­ismeréshez vezetett az a felmérés, amelyet tavaly mintegy háromezer érettségiző fiatal között végeztek. A fiatalok 72 százaléka materialista világnézetet vallott, 22 százaléká­nak nem volt kiforrott világnézete és csak hat százalékuk nem értett egyet a világ materialista lényegé­vel. Hasonló arányt mutatott a kü­lönböző típusú középiskolákban végzett felmérés is. A felsőoktatási intézményekben végzett kutatás szintén a tudományos világnézet előretörését tanúsítja. A 7200 meg­kérdezett főiskolás 70,1 százaléka volt ateista és 13,8 százaléka hívő. Az elmondottak alapján alaptalan­nak minősítették azt a feltevést, hogy országunkban a vallásosság reneszánszának lehetünk tanúi. A valóságban nem nőtt a hívők szá­ma, de bizonyos klerikális körök ha­tására különböző formákban nyíl­tabban hirdetik vallásosságukat. Tanulságos volt az a felmérés, amely során arra a kérdésre keres­tek választ, mi befolyásolja elsősor­ban a fiatalok világnézetének alaku­lását. Tavaly a középiskolások ilyen sorrendbe állították az egyes ténye­zőket: iskola, szülők és a család, könyvek, filmek, sajtó, rádió és tele­vízió, felnőtt ismerősök, barátok és csak ezek után következett a SZISZ. Ez nem vet jó fényt ifjúsági szerve­zetünkre. A Szocialista Ifjúsági Szövetség rendszeresen foglalkozik az ateista nevelés koncepciójának megvalósí­tásával. Tudja, hogy a SZISZ-tagok mintegy fele vallásos nevelésben ré­szesül. Felmérte az egyes területek helyzetét, megállapította, hogy a szövetség járási bizottságainak egy része nem folytat következetes munkát ezen a téren, nem működik együtt a Nemzeti Front szervezetei­vel, sok esetben megelégszik a rá­hatás közvetlen módszereivel. Át­gondoltabb munkára serkent az a felismerés, hogy azokban a járá­sokban, ahol nem szentelnek kellő figyelmet ennek a kérdésnek, na­gyobb a fiatalok vallásossága. A felmérések tanúsága szerint te­hát nő a tudományos világnézetet valló fiatalok száma. Hiba lenne azonban, ha a lakosság egy részé­nek vallásosságát a múlt csökevé- nyének tartanánk. A tudományos vi­lágnézet térhódításának figyelem­mel kísérése azt mutatja, hogy nem bízhatunk az oktatási folyamat auto­matikus hatásában. Átütőbb ered­ményeket azokban az iskolákban érnek el, ahol a tudományos ateiz­mus oktatását összekapcsolják a marxista-leninista filozófia és más tantárgyak oktatásával. Érvekkel alátámasztva kell a fiataloknak meg­magyarázni a világnézet egyes kér­déseit. Párbeszédet kell folytatni azokkal, akik eltérő ideológiát hirdet­nek, de azokkal is, akiknek világné­zeti hovatartozását határozottabbá akarjuk tenni. Ezzel kapcsolatban a beszélge­tés résztvevői rámutattak, hogy a vallás és az egyházak az utóbbi időben fokozzák a fiatalokra gyako­rolt hatásukat. Míg a lojális, hivatalo­san engedélyezett egyházak és val­lásos szervezetek a vallásszabad­ságot szavatoló tön/énnyel össz­hangban próbálják növelni befolyá­sukat, a politikai klerikalizmus képvi­selői, az illegális egyházi struktúrák az antikommunizmus szellemében politikai célokra akarják felhasználni a vallást. Különböző módszereket alkalmaznak. A hivatalos egyházak a vallás modern interpretálására és propagálására törekednek, például a könnyűzene segítségével. Az ille­gális szervezetek viszont antikom- munista kampányokba akarják be­vonni a fiatalokat, támadják a mar- xizmus-leninizmust. Szocialistaelle­nes alapon vallásos ifjúsági mozgal­mat próbálnak szervezni. A klerikális propaganda szerint az ateizmus az élet értelmének elvesz­téséhez vezet. A prešovi Šafárik Egyetem felmérései szerint azonban a hívők között többen vannak olya­nok, akik nem találják az élet értel­mét. Ráadásul az ateisták többsége hasznos akar lenni a társadalom számára, míg a hívők és a kiforrat­lan világnézetűek inkább az egyéni elégedettségre helyezik a hangsúlyt. Nagy figyelmet szenteltek a be­szélgetők azoknak a fiataloknak, akiknek nincs határozott világnéze­tük. Egy részük fokozatosan eljut a va[lástól a tudományos világnéze­tig. Ők úgy tartják, hogy isten való­színűleg nem létezik, de mivel még nincsenek erről meggyőződve, azt mondják, hogy nincs határozott né­zetük. Egy további csoport már olyan mértékben kétségbe vonja va­lamilyen földöntúli erő létezését, hogy nem tartja magát hívőnek. A legkisebb csoportot azok alkotják, akik otthoni környezetük hatására közömbösek, fásultak. Érdekes, hogyan választanak ezek a fiatalok a továbbtanulási le­hetőségek közül. Azt tartják, hogy a világnézeti kérdéseknek a peda­gógiai és bölcsészkarokon tulajdoní­tanak legnagyobb jelentőséget, s ezért sokan inkább a műszaki főiskolát választják. Nem alaptalan a feltevésük, mert éppen a bölcsész és pedagógiai karokon érik el a leg­jobb eredményeket az ateista neve- ‘ lésben. Kedvezőtlenebb a helyzet a műszaki és művészeti főiskolákon. A pedagógusoknak mindenütt tuda­tosítaniuk kell, hogy a világnézet kérdése még sok főiskolás számára gondot okoz. Fontos szerepe van a fiatalok ne­velésében a családnak, s ez a világ­nézeti nevelésre is vonatkozik. A szakemberek szerint huszonöt­ször nagyobb annak valószínűsége, hogy az aki gyermekkorában hisz az istenben, felnőttként is istenhívő marad. Pótolhatatlan az iskola hatá­sa is. Az olyan gyakorlat azonban, amikor a szavak mögött elsikkad a mondanivaló, nem ösztönzi a fia­talokat arra, hogy tisztázzák a világ­nézeti kérdéseket. Helytelen az a nézet is, hogy a világnézet kikris­tályosodása kizárólag a tudományos ismeretek elsajátításától függ. Az ateista nevelés nem ragadható ki az oktatási-nevelési folyamatból. Amennyiben a világ tudományos megítélése nincs összhangban az­zal az értékrenddel, amelyet a fiata­lok kiskoruktól sajátítottak el, nem lehet eredményes a világnézet for­málása. Iskoláinkban a kommunista nevelés rendszere átgondolt, össze­hangolt a pionírszervezet és az ifjú­sági szervezet feladataival. Az okta­tás azonban nem pótolhatja a való­ság közvetlen megismerését és át­alakítását. Oktatási-nevelési rend­szerünk fejlesztésében előtérbe ke­rült a tantárgyak és a tudomány kapcsolata, míg a nevelés kérdéseit mintha egy kissé elhanyagoltuk vol­na. A szakemberek úgy tapasztal­ják, hogy bár a fiatalok magasabb képzésben részesülnek, nem tudnak önállóan eligazodni a bonyolultabb helyzetekben. A világnézeti nevelés nem különíthető el a többi tantárgy oktatásától. Az átalakítás nemcsak a gazdaságra vonatkozik, az egész társadalmat, így tehát a nevelést is érinti, amelyben szintén változáso­kat kell eszközölni. Oktatási rendszerünknek pótol­hatatlan szerepe van az ifjúság egy része vallásosságának leküzdésé­ben. Amint azonban a beszélgetés résztvevői megállapították, új mód­szereket kell alkalmazni az ateista nevelésben, s az eddiginél többet kell tenniük a művészeknek, a sajtó­nak, rádiónak és televíziónak is. Na­gyon sok teendő vár az ifjúsági szer­vezetre. A hangsúlyt a közvetett be­folyásolásra kell helyezni, elsajátít­tatva a fiatalokkal'a szocialista ér­tékrendet, megtanítva a fiatalokat, hogy maguk küzdjék le a felmerülő nehézségeket, maguk alakítsák éle­tüket. Ezen a téren sok lehetőség nyílik a fiatalok szabadideje kihasz­nálásának szervezésében. Az eddi­ginél differenciáltabban kell viszo­nyulni a fiatalok egyes kor- és szo­ciális csoportjaihoz. Átgondoltabban kell szervezni a kulturális és sport- rendezvényeket, jobban együttmű­ködni az oktatási és művelődési mi­nisztériumokkal, a szakszervezetek­kel és a többi társadalmi szerve­zettel. Amint a kérdés neves szakértői megállapították, a tudományos vi­lágnézet formálása nem indulhat ki csupán a vallás visszautasításából, a fiataloknak el kell sajátítaniuk a marxista-leninista ateizmus pozi­tív filozófiai, humanista és kulturális alapjait. Nem elég az ismeretek ter­jesztése, a fiatalokban belső meg­győződést kell kialakítani, mivel csak ez lehet a gyakorlati állásfogla­lások forrása. (cs. é.) A garantált sertéshizialás problémái SOKOLDALÚ EGYÜTTMŰKÖDÉSRE VAN SZÜKSÉG Aratás előtt a mezőgazdasági vál­lalatok vezetőinek többsége minden évben abraktakarmányért kilincsel a gazdasági szerveknél. így van ez az idén is. A Nyugat-szlovákiai kerü­letben több gazdaság a még be nem takarított termésre kér előleget, mert a szorult helyzetből nincs más kiút. Vajon meddig lehet ilyen körülmé­nyek között gazdálkodni? Nincs le­hetőség az erőtakarmányokkal való gazdálkodás kedvező feltételeinek megteremtésére? Ezekre a kérdé­sekre kerestük a választ a Mezőgaz­dasági Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat vezérigazgatóságán. Szá­mos megszívlelendő javaslatot, vé­leményt hallottunk, amelyeket érde­mes papírra vetni. Jozef Zlehovec mérnök, a vállalat termelési igazgatója a sertéshizlalás idényjellegét helytelenítette. Elmon­dotta, hogy Szlovákiában a mező- gazdasági vállalatok többsége az év végén a pénzügyi terv teljesítése érdekében úgymond „kisöpri“ az istállókat, így a következő év első hónapjaiban nincs elég süldő a ter­melési-értékesítési tervek teljesíté­séhez. Ezen a téren színvonalasabb irányító és szervezőmunkára van szükség. Az állományfejlesztési in­tézkedések hatására Szlovákiában ez idén már elegendő süldő áll ren­delkezésre. Most az a legfontosabb, hogy a vállalatok a takarmányok gazdaságosabb felhasználásával eredményesebbé tegyék a terme­lést, és a húsipari vállalatok igénylé­seinek megfelelően, egész évben egyenletesen kínálják megvételre a vágóállatokat. Kisebb-nagyobb eredményekkel évtizedek óta kísérletezik a Mező- gazdasági Terményfelvásárló és El­látó Vállalat a garantált sertéshizla­lás elterjesztésével. A mezőgazda- sági vállalatokkal szerződést kötnek az optimális napi súlygyarapodás elérésére. A vállalkozás elég nagy kockázattal jár, hiszen a sikernek több feltétele van. A jó súlygyarapo­dás eléréséhez elsősorban jó minő­ségű és megfelelő összetételű ta­karmánykeverék kell. Sajnos, a gya­korlat azt mutatja, hogy ezen a téren elég sok probléma akad. A mező- gazdasági vállalatok zootechnikusai gyakran tapasztalhatják, hogy a ta­karmánykeverékek nem teljes érté­kűek, ami lényegesen kihat az álla­tok súlygyarapodására. Az abraktakarmánnyal való pa­zarlásnak az állatok részleges kop- laltatása a fő oka. A Központi Mező- gazdasági Ellenőrző és Minőség­vizsgáló Intézet dolgozói laborató­riumi vizsgálatokkal megállapították, hogy ha a hízósertések naponta át­lagosan 2,30 kilogramm abraktakar­mányt fogyasztanak, és minden egyéb körülmény kedvezően alakul, akkor 60 dekagramm lehet az átla­gos súlygyarapodás. Természete­sen eltérések lehetnek az egyes üzemekben gyártott keverékek mi­nőségében, de arra is ügyelni kell, hogy a hízóállatokat ne létfenntartá­si adagokon tartsák. Az igazgató szerint a hízósertéseknek naponta 2,30-2,40 kilogramm takarmányke­veréket kellene fogyasztaniuk. A ga­rantált hizlalás akkor hozza meg a várt eredményeket, ha az állatállo­mány ellátása folyamatos. Néhány jó példáról is hallottunk. A Féli (To­mášov) Efsz-ben a hízósertések na­pi átlagban 2,46 kilogramm abrakta­karmányt fogyasztanak, és a napi súlygyarapodásuk több mint 68 de­kagramm. A Nagycétényi (Veľký Cetín) Efsz-ben 2,28 kilogramm az átlagos napi abrakfogyasztás, de a súlygyarapodás itt is eléri a 68 dekát. Szintén jó eredményeket ér­nek el a lévai (Levice) Koopera kö­zös mezőgazdasági vállalatnál, ahol a hízósertések napi súlygyarapodá­sa 60 dekagramm. Ezzel szemben más vállalatoknál jóval gyengébbek az eredmények. A hízósertések nagyon érzéke­nyen reagálnak a stressz- és más környezeti hatásokra. Ezért Juraj Hrabussay, a vállalat takarmányellá­tási osztályának vezetője munkatár­saival felmérést készített arról, hogy a szlovákiai sertéstenyészetekben milyen körülmények között tartják és hogyan etetik az állatokat. A felmé­rés részletesen elemzi a sertéshizla­lás helyzetét, s rámutat a fogyaté­kosságokra. Megtudhatjuk belőle, hogy hol alkalmaznak száraz, illetve nedves etetést, melyik mezőgazda- sági vállalatoknál egészítik ki a ta­karmányadagot melléktermékekkel, hogyan tartják meg a higiéniai elő­írásokat, milyen az istállók mikroklí­mája stb. A feltételek között az osz­tályvezető első helyen említette az állomány rendszeres vízellátásának fontosságát. S nem véletlenül, ugyanis, ha a száraz eleséget fo­gyasztó állatok nem kapnak elegen­dő vizet, akkor nem hasznosítják kellőképpen a takarmányt és kisebb a súlygyarapodás. Azt gondolhatnánk, hogy a zoo- technikusokat elsősorban az álla­tok termelékenysége, gyarapodása szerint premizálják. Amint a felméré­sek bizonyítják, sajnos nem így van. A kimutatások szerint a Dunaszer- dahelyi (Dunajská Streda), Komáro­mi (Komárno), Galántai (Galanta), Lévai, Nyitrai (Nitra) és Érsekújvári (Nové Zámky) járásban a zootechni- kusok munkadíja mozgó részének alakulása nem függ az állatok súly- gyarapodásától. Ezzel szemben a Bratislava-vidéki, Senicai és Tren- číni járásban a zootechnikusok pré­miumának megállapításánál a ser­téshizlalásban elért eredményeket is figyelembe veszik. Nem véletlen, hogy ezekben a járásokban a mező- gazdasági vállalatok többségénél ál­talában jó szinten mozog a sertéste­nyésztés. Vagyis az itteni tapaszta­latok alapján másutt is érvényesíteni kellene az érdem szerinti javadal­mazást. A Mezőgazdasági Terményfel­vásárló és Ellátó Vállalatnak a ga­rantált sertéshizlalás elterjesztésére tett kezdeményezése meghozta az első eredményeket. Az elemzés azonban azt bizonyítja, hogy még nagyon sok a tennivaló. Elsősorban jobban össze kell hangolni a felvá­sárló üzemek és a mezőgazdasági vállalatok munkáját, s mindkét rész­ről kedvezőbb feltételeket kell te­remteni az optimális súlygyarapodás eléréséhez. Mivel a takarmány ki­használásának mértéke sok min­dentől függ, több vállalattal kell együttműködni a hizlalás eredmé­nyesebbé tételéhez. Amint az igaz­gató elmondotta, a garantált sertés­hizlalásban a törzstenyésztő vállala­tot, az állatorvosi szolgálatot, a hús­ipart és további vállalatokat, illetve intézményeket is érdekeltté akarnak tenni. Elsődleges céljuk, hogy a megfelelő takarmánykeveréktől a lehető leggyorsabban hízzanak az állatok. Az igazgató úgy vélekedik, hogy ha sikerül mindezt megvalósí­tani, akkor kisebb létszámú hízóállo­mánnyal is termelhetnek annyi ser­téshúst, mint a jelenlegi időszakban. Ezzel egyidejűleg csökkenhetnek a termelési költségek, ami szintén nem elhanyagolható szempont. A garantált hizlalás megközelítő­leg a hízósertések állományának a felére terjed ki. A jövőben ezt az arányt kissé mérsékelni akarják, fő­leg abból a célból, hogy az eredmé­nyek mindenütt megfeleljenek az el­várásoknak. Egyelőre az állomány 45 százalékánál vállalnak garanciát a tervezett súlygyarapodás elérésé­ért. Ez azonban nem jelenti azt, hogy jó tapasztalatok esetén a jövő­ben ez a százalékarány nem lehet nagyobb. Tehát a mennyiség helyett a ga­rantált sertéshizlalásban is a minő­ség kerül a figyelem középpontjába. A törekvés nyomán a jövőben re­mélhetőleg tovább javulnak az ered­mények. Kevesebb, de jobD minősé­gű takarmánykeverék felhasználá­sával több sertéshúst termelhetünk, és a költségek csökkenése révén javulhat a mezőgazdasági vállala­tok jövedelmezősége. BALLA JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents