Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)
1988-06-07 / 132. szám, kedd
A SZOCIALISTA MUNKA HOSE Mindig valami újért, hasznosért cselekedni Vannak pillanatok az ember életében, amikor gondolatban - mint a filmvásznon - lepereg előtte egész élete, annak minden fontosabb állomása. Különösen akkor kellemes az emlékidézés, ha az ember tartalmas életet él, tudását és energiáját olyan dolgokra fordítja, amiből neki öröme, a társadalomnak pedig haszna származik. Milan Lipták mérnöknek, a Sviti Műszálkutató Intézet főkonstruktőrének életében is akadtak ilyen pillanatok és olyan állomások, melyekre szívesen gondol. Az emlékezésre joggal okot adó esemény számára rendelkeztünk - emlékezik Milan Lipták. - Fűtött bennünket a tiszta, fiatalos lelkesedés, amit a Barátság Vasútvonal, a bratislavai diákotthonok és az első ötéves tervidőszakok egyéb jelentős építkezéseiről hoztunk magunkkal. Az intézetben több olyan jeles, idősebb szakemberrel hozott össze a sors, akik gazdag szakmai, gyakorlati tapasztalataikkal pótolván az egyre korszerűsödő elméleti ismereteket, őszintén, egyenrangú társakként fogadtak bennünket, kezdő konstruktőröket. Kölcsönösen segítettük egymást, mi fiatalok csodáltuk szakmai hüségüa prágai várban tett látogatása, ahol a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke május elseje alkalmából neki is átnyújtotta a Szocialista Munka Hőse címet és a vele járó aranycsillag viselési jogát. Az 56 esztendős főkonstruktőr ezekben a napokban gyakran felidézte életútját a kíváncsiskodó újságírók előtt, készségesen beszámolt arról, hogy az erdőkkel körülvett, hegyvidéki Stratená községben favágó fiaként tanulta a munka megbecsülését, tiszteletét, gyermekkorában esze ágában sem volt arra gondolni, hogy valaha olyan gépeket szerkeszt majd, amelyeket műszálak gyártására használnak. A gépek, szerkezetek iránti vonzalma részben a Kassai (Košice) Gépipari Szakközépiskolában, részben a Bratislavai Szlovák Műszaki Főiskola gépészeti karán alakult ki. Tanulmányainak befejezése után, csaknem három évtizede került jelenlegi munkahelyére és így részese lett egy olyan kutatási programnak, amilyen korábban még nem valósult meg az országban.- Kedves emlékeim fűződnek az ötvenes esztendőkhöz. Fiatalok voltunk, nem sok tapasztalattal, de annál számottevőbb tenniakarással Jó terméshozamot várnak- Legfontosabb feladatunk a takarmányfélék betakarítása. Az évelő takarmányok első kaszálását 432 hektáron végeztük el. Jó ütemben halad a széna begyűjtése és a sze- názsolás is. A lucernát az esti órákban és éjszaka takarítjuk be, így jobban megőrzi minőségét. Már most a télre kell gondolnunk, sok függ a munka szervezettségétől és végrehajtásától - mondotta Papp Sándor az Újbódvai (Nová Bodva) Egységes Földműves-szövetkezet növénytermesztője. A begyűjtéssel egyidejűleg permetezik a takarmánynövényeket, mert az esős idő kedvez a gombabetegségek terjedésének. A permetezést főképpen repülőgéppel végzik egy nap alatt 240 hektáron. Gondot okoz, hogy nehezen tudnak hozzájutni egyes nélkülözhetetlen nö- vényvédó-szerekhez. Annak ellenére, hogy a szövetkezetnek már két éve van nagy teljesítményű öntözőberendezése, vízhiány miatt eddig még nem tudták alkalmazni, ebben az évben azonban már 279 hektáron tudják pótolni a csapadékot. A rendszeres öntözés is hozzájárul ahhoz, hogy az idén az eddigiekhez viszonyítva nagyobb hektárhozamokat érjenek el a múlt- hetieknél. -csőket, ők pedig nagyon szívesen vették át a technikai újdonságok terüle-' tén szerzett ismereteinket, javaslatainkat. Ennek köszönhetően, folyamatosan megszűnt intézetünkben az olyan szerkezetek, gépek tervezése, amelyek másutt a világban már léteztek. Tudtuk, nekünk fiatalabbaknak az a feladatunk, hogy a világban végbemenő technikai fejlődést figyelemmel kísérjük, megfelelő információkat szerezzünk. Akkor, ott tanultam meg a csapatmunkát. A műszálgyártáshoz nélkülözhetetlen a csapatmunka. Úgy érzem, a műszaki élet egyéb területein is szükség van erre, hiszen az egyedi elképzelések és a tehetség egyesítése eredményeként születnek a műszakilag legfejlettebb termékek. Az ötvenes években divatba jött a műszálas kötöttáruk gyártása, amihez megfelelő, korszerű gépekre volt szükség. Ezek tervezésében, kifejlesztésében vállalt feladatokat a fiatal konstruktőr, Milan Lipták mérnök. Keze munkája nyomán kiváló gépek tervei születtek, hasznos tevékenységét a nevéhez fűződő csaknem húsz találmány, az 1973- ban adományozott Klement Gott- wald Díj, számos minisztériumi, ágazati kitüntetés is fémjelzi. Milan Lipták már középiskolás korában híres volt lelkesedéstől fűtött találékonyságáról, amiből gyakran született egy-egy új repülőgépmo- dell. Vonzotta a repülés, tagja volt a kassai és poprádi aeroklubnak, fel-felszállt a levegőbe, végül mégis más elfoglaltság felé orientálódott. Arról álmodozott, hogy egyszer olyan gépet szerkeszt, amely az egyszerű fából selymet készít. Megálmodott, megtervezett, társai segítségével kivitelezett számos olyan gépet, amely jelentős mértékben elősegítette hazánkban a műszálgyártást. Igen sok hazai vegyipari és textilüzemben tisztelettel, barátként fogadott vendég Milan Lipták mérnök. Jelenleg legtöbbet Senicában időzik, ahol munkatársaival egy új gépsor próbaüzemeltetését végzi. A Hu- mennéi Chemlon vezetői és dolgozói is jól emlékezetükbe vésték Milan Lipták nevét, hasznos segítségét.- Ez volt talán az első olyan szakmai beavatkozásom, amely eredményhez vezetett - emlékezik.- A hatvanas évek végén a vállalat azt a feladatot kapta, hogy évente hatezer tonna kordselymet gyártson. Ehhez gépek is kellettek, de ezekért külföldön szinte megfizethetetlen összegeket kértek. A Chemlon vezetői hozzánk fordultak segítségért, arra kértek bennünket: fejlesszük ki számukra ezeket a gépeket. Sikerült, így jelentős devizát megtakaríthatott népgazdaságunk. Gépünk olcsóbb is volt, mint a külföldi. Bármennyire hitvallása Milan Lipták mérnöknek a csapatmunka, bennünket az is érdekelt, marad-e ideje a vezető konstruktőrnek az egyéni fejlesztési munkára, sikerült-e megterveznie azt a régen megálmodott gépet, amely egyszerű fából selymet gyárt?!- Számoltam ezzel a kérdéssel- válaszolta mosolyogva. - Első részére röviden csak annyit mondok, ha nehezen is, de találok annyi időt- gyakran a pihenés, kikapcsolódás rovására - hogy egyéni elképzeléseim megvalósításával foglalkoz- hassam, e nélkül üres lenne az életem. Ami az említett gépeket illeti, kedvezően válaszolhatok, bár csak részben. Intézetünk hozzálátott az ilyen gépek kifejlesztéséhez, ez 1985-ig tartott. Viszont a jóváhagyási folyamat, a hat gép mintapéldányainak legyártása a senicai selyemgyár számára csaknem három évet vett igénybe. Ma már folyik a próbaüzemelés. A végleges műszaki-gazdasági mutatók még nem ismertek, de a gépek létezéséről tudomást szerző lengyel, szovjet, magyar és NDK-beli cégek már érdeklődést tanúsítanak irántuk. Ha a gépek próbája sikeres lesz, feltételezhetően 250 darabot külföldön tudunk értékesíteni, csaknem 1 milliárd korona értékben. Ez újabb bizonyítéka annak, mennyire időszerű az új mechanizmus, a gazdasági átalakítás elveinek rugalmas érvényesítése hazánkban, amitől elvárható, hogy a gépgyártó vállalatok lemondanak kényelmes munkamódszereikről és saját érdekükben sokkal rugalmasabban dolgoznak. Milan Lipták szavaival élve: elérkezik rövidesen az ideje annak, hogy a gépipar csakis olyan gépeket gyárt, amilyeneket használóik igényelnek. - Van-e szebb dolog, mint mindig valami újért, hasznosért cselekedni?! Milan Lipták mérnök becsületesen végzett munkájával, kommunista helytállásával adta tanúbizonyságát annak, tudását társadalmunk szolgálatába állította. Egy ilyen ember valóban hőse a munkának, az alkotásnak. KULIK GELLÉRT A Szlovák Tudományos Akadémia Bratislavai Kísérleti Biológiai és ökológiai Intézetének munkatársai a környezet biológiai tényezőinek hatásáról is kutatásokat folytatnak. A limno- lógia területén v mikrobiológiai és virológiái úton elemzik a vízmintákat, s foglalkoznak a vízszennyeződések által a szervezetre gyakorolt hatással, s a Duna és mellékfolyói öntisztulásával kapcsolatban végzett kísérletek értékelésével. A képen: Dr. Eleonóra Horská a vízminta oxigéntartalmát méri. (Ivan Rýchlo felvétele - ČSTK) Napfényes öregkor A vasúton túl, ahol éles kanyart vesz az országút, egyszerű épület áll. Földszintjén borbély, fodrász, csemege- és hentesüzlet, az emeleti ablakokon mindenütt függöny. Tágas kertjében gyümölcsfák adnak árnyékot. Olyan ház ez, mint a körülötte levő többi, mégis más. Nyugdíjas, idős emberek élnek itt, olyanok, akik gondozásra, ápolásra szorulnak, hiszen legtöbbjük túl van már a nyolcvanon. Itt élnek békességben a nyugdíjasházban, ahol fizetett és önkéntes ápolónők segítenek, leküzdeni az idős korral járó nehézségeket.- Az első nyugdíjasház ez járásunkban, s talán szlovákiai viszonylatban is az volt. Az egyszobás, konyhás lakások adva voltak. Rendbe tették, az első lakók 14 évvel ezelőtt költöztek be - tájékoztat Magdaléna Czabalová, az Érsekújvári (Nové Zámky) Járási Szociális Intézet igazgatóságának főnövére.- Azóta már hat van a járásban, de mindnyájunkhoz ez áll a legközelebb. Itt szereztük az első tapasztalatokat. Mindig szívesen jövök ide. A nővéri szobában, amelyben tévé, hűtőszekrény, gáztűzhely áll a lakók rendelkezésére, dr. František Mareček körzeti orvos éppen vérnyomást mér, aztán a korábban megtartott vizit alapján orvosságot ír fel a ház lakóinak. Közben megjegyzi:- Havonta kétszer jövök ide, de ha hívnak, többször is. A nyugdíjasházban van telefon, ha a szükség úgy kívánja, éjszaka is ki lehet hívni az ügyeletes orvost. Az épület nem új, de a célnak megfelel. Bárcsak több ilyen lenne! Az idős ember számára nemcsak az a fontos, hogy tető van a feje fölött, hanem az is, hogy nincsen egyedül, van kivel elbeszélgetnie, megosztani gondjait. A lakók közül kilencen szorulnak állandó gondozásra, a többiek pedig magukról gondoskodnak. Úgy élnek, laknak itt, mint korábbi lakóhelyükön. Amikor a postás elhozza a nyugdíjat, kifizetik a lakbért, a villany- és a gázszámlát, ami havi 180-210 koronát tesz ki. A többivel maguk rendelkeznek. Biztonságérzetet ad nekik, hogy van aki naponta többször is bekopog hozzájuk. Mi is bekopogtunk az egyik ajtón. Magas, hajlott hátú asszony jött elénk. Az ember szinte hinni sem akarja, hogy özv. Cservenák Mihály- né 84. életévét tapossa. Az asztalon gyúrótábla, nyújtásra előkészített tészta, a gáztűzhelyen gríz pirul. Az ablak tele muskátlival.- Sohasem hittem volna, hogy ilyen magas életkort élek meg- mondja. - Évekig feles dohányosként dolgoztunk, részaratók voltunk. Két gyereket neveltünk fel. Hét éve élek itt, rendszeresen meglátogatnak az unokák is. Minden rendben lenne, csak az a baj, hogy egyre gyengébb vagyok. A városba nem járok be, csak a közeli élelmiszerüzletbe, hogy bevásároljak. Gyorsan telik a nap, sokat olvasok, pótolom azt, amire fiatal koromban nem volt lehetőségem. Rendszeresen meglátogatom a szomszédasszonyt. Hát így telnek az én napjaim... Fehér köpenyes, őszülő hajú, fiatalos mozgású asszony néz ki a másik ajtó mögül. Invitál, menjünk be, nézzünk szét az egyik gondozottjánál. Éppen ebédet főz, rántott levest, rizst és párolt csirkecombot. Két évvel ezelőtt, amikor elérte a nyugdíj- korhatárt és más került a hivatalos ápolónői helyére, itt maradt önkéntes ápolóként. A 80 éves Foltán Rózsikát kezdettől ő gondozza s a 85 éves Salgó Lajost is gondjaiba vette, miután a felesége elhalálozott. özv. Perlaki Jánosné azt mondja, főleg miattuk maradt itt továbbra is dolgozni, segíteni.-Az idős embereket arra biztatom, hogy a helyes táplálkozás értelmében egyenek több gyümölcsöt, ne sajnáljanak maguktól semmit sem. Rózsikénak mindig veszek banánt, vagy más déligyümölcsöt, vagy legalább almát. Tizennégy év alatt alaposan megismertük egymást. Nem mindig barátságos, de azért jól kijövünk - mondja mosolyogva. Megmutatja az éléskamrát is, amelyből nem hiányzik a babhéj sem, amiből Rózsikénak teát kell főznie. Befőttek, és ki tudja mi minden sorakozik ott, mindaz, amire egy háztartásban szükség van. Ebédelni készülnek, így hát magukra hagyjuk őket. A lépcsőházban botra támaszkodó idős asszonnyal találkozunk. Kezében virágpalánta. A 82 éves Anežka Križárová szereti a virágot, így hát ügyel arra, hogy mindig legyen belőle a kertben. Magas kora ellenére szépen köt. Munkáját a ház lakói mindig megcsodálják.-Amikor a háztömbből nyugdíjasház lett, én már két éve itt laktam- mondja a 88 éves Bán Vilma néni.- Ittmaradtam és nem bántam meg. Gondoskodnak rólam, még meg tudok főzni. Igaz, az utóbbi napokban gyengélkedem, előbb is benézett hozzám az orvos. Ennek ellenére az életkedvem, a vidámságom nem hagyott el. Gesztikulálva beszél, szeme mosolyog, látszik rajta, hogy szereti az életet, elégedett, csak lakótársai ellen van kifogása, pedig ritkán találkozik velük. A leginkább csak akkor, ha lemegy a földszintre tévét nézni. Rádiót, bútort otthonról hozott magával. A szobáját úgy rendezte be, mint a régi lakásban, hogy életében ne következzen be törés.-A nyugdíjasházban két fürdőszoba van, ezeket nemcsak a ház lakói, hanem a környék idősebb emberei is igénybe vehetik - mondja Kovács Jánosné, a nyugdíjasház hivatásos gondozója. - A köröm- és hajvágást elvégezzük és a fürdésben is segítünk nekik. Az emeleten két szoba van fenntartva a rászorulóknak, sürgős esetekre. Bárki bekerülhet hozzánk, aki szociális otthonban való elhelyezésre vár és gondozásra szorul. Olyankor is segíthetünk, ha a fiatalok elutaznak és nincs kire hagyni az idős szülőket. Korábban az Elektrosvitben dolgozott, közben mint önkéntes ápoló tevékenykedett. Három éve ez a fő hivatása, amelyet szeret, amelyet Kovács Jánosné irányítja a ház életét és emellett öt idős embert ápol (A szerző felvétele) nem cserélne fel a régi munkahelyével. Szereti az idős embereket, azok is ót. Pedig ugyancsak elfáradt. A ház életét irányítja, s emellett öt idős embert ápol, többnek főz is.- A Vöröskereszt 4. alapszervezetének tagjai, az iskolák■ tanulói gyakran meglátogatják a nyugdíjasházat - folytatja. - A Brašna ipari szövetkezettel, a Tesla üzemmel együttműködési szerződésünk van. Amiben kell és amiben tudnak, segítenek. Korábban kirándulásokat is szerveztünk, de mivel a ház lakói elöregedtek, erre már sajnos nincs igény. Ami a mindennapi életünket illeti, a ház egészségesebb lakói segítik munkánkat, mint Vígh Jánosné, aki távollétünkben a telefonra ügyel.- Az utóbbi években járásunkban sokat tettünk a szociális gondozás terén - állapítja meg Magdaléna Czabalová. - A 241 szociális gondozónk közül 111 az önkéntes. A nemzeti bizottságok is igyekeznek, hogy a lehetőség szerint kisebb nyugdíjasházakat létesítsenek, a járási székhelyen pedig már épül a nyugdíjas panzió. Még sok munka vár ránk, hogy az igényeket mind ki tudjuk elégíteni. A meleg délután a kertbe csalogatja a ház lakóit. Néhányan beszélgetnek, van aki a magányt keresi. Különböző sorsú, természetű emberek élnek itt. Egyesek azért, mert teljesen magukra maradtak, mások meg nem akarnak gyermekeik terhére lenni. A legtöbbjük túl van már a nyolcvanon, de életkedvük, elégedettségük bizonyítja, hogy az élet alkonya is lehet napfényes. NÉMETH JÁNOS Új gép születik (Svätopluk Písecký felvétele)
