Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)
1988-06-30 / 152. szám, csütörtök
Mihail Gorbacsov előadói beszéde (Folytatás az 5. oldalról) gek közötti kölcsönös testvéri segítségnyújtás elveiért, és szorgalmazza majd az együttműködést, amely mind a közös fölemelkedést, mind pedig a hazánkat alkotó népek és nemzetiségek gazdasági és szociális létfeltételeinek a javítását biztosítja. A szövetségi köztársaságok jogait a mai helyzetnek megfelelően át kell gondolni és a gyweres gazdasági reformmal összhangba kell hozni. A jelek szerint célszerű, hogy ha a tagköztársaságok lerótták a szövetségi alappal szembeni kötelezettségeiket, ügyes és leleményes gazdálkodással növelhessék a saját szükségleteiket kielégítő termelést. Ez egyébként megfelelne a nemzetiségi viszonyok fejlesztésében követendő társadalmi igazságosság követelményeinek, és serkentené általános előrehaladásunkat. Az utóbbi években a demokratizálás és a nyíltság folyamatában olyan problémák is kiütköznek, amelyek létezését nem mindig vették kellőképpen figyelembe: ilyenek az anyanyelvvel, a kultúrával, az irodalommal és művészettel, a történelmi műemlékekkel és a természetvédelemmel összefüggő kérdések. Soknemzetiségű államunk fejlődése természetszerűleg a nemzetiségi öntudat növekedésével jár. Ez a jelenség pozitív, de mivel a vele kapcsolatban felmerülő új szükségleteknek nem mindig szenteltünk kellő figyelmet, egyes problémák egyre súlyosbodtak, sok esetben pedig nacionalista színezetet öltöttek. Pedig elvben meg lehetett volna oldani őket nyugodtan, anélkül, hogy tápot adnánk különféle spekulációknak és érzelmi túlcsordulásoknak. Az utóbbi időben saját szemünkkel győződhettünk meg arról, milyen béklyókat kötnek a nemzetiségi viszonyokban jelentkező problémák. A hazánk népeit összekapcsoló testvériséget és barátságot úgy kell óvnunk, mint szemünk fényét. Más út, más ésszerű alternatíva egyszerűen nincs. Aki mást bizonygat, az becsapja mind önmagát, mind társait. Mi több: aki a különböző nemzetiségű emberek szembeállítására, a köztük lévő viszály és gyűlölködés szitására törekszik, arra súlyos felelősség hárul saját népe és a szocialista társadalom előtt, a törvényről nem is beszélve. Az effajta akciók objektíve akadályozzák mind a demokratizálási folyamatot, mind pedig az átalakítás ügyét. A népek és a nemzetiségek közötti viszonyok kérdéseit a soknemzetiségű szovjet állam fejlődésének jelenlegi szakaszával összefüggésben is vizsgálnunk kell. Általánosítani kell összegyűjtött tapasztalatainkat, ki kell aknázni minden értékeset, s egyidejűleg föl kell tárni azt, amitől meg kell szabadulni. E téren van min elgondolkodni. Mindenekelőtt pedig meg kell vizsgálnunk számos, a szövetség és a köztársaságok kölcsönös viszonyát szabályozó normatívát: mérlegelnünk kell, mennyire felelnek meg a jelenlegi feltételeknek, soknemzetiségű társadalmunk feladatainak és követelményeinek, a demokrácia fejlettségi szintjének. A jelek szerint ez olyan követelményt is támaszt majd, hogy pontosabban megfogalmazzuk a szövetségi és az autonóm köztársaságok, valamint az egyéb nemzetiségi formációk helyzetét, jogait és kötelezettségeit. Ugyanennek a megközelítésnek a keretében a következő kérdést is meg kell vizsgálni. Társadalmunkra jellemző a lakosság nagyarányú belső vándorlása; sokan élnek a nemzetiségi határokon kívül, s akadnak olyan népcsoportok, amelyek nem rendelkeznek területi autonómiával. Mindezek soknemzetiségű államunkat jellemző realitások. E vonatkozásban felmerülhetnek bizonyos összeütközések, s ezek föloldására csak egy út kínálkozik: a szövetségi állam kialakult struktúrájának keretében biztosítani, a legmesszebbmenőkig figyelembe venni minden nép és nemzetiség, valamint a szovjet népek egész közösségének érdekeit. Konkrét körülményeink között a probléma más megközelítése egyszerűen lehetetlen, bármely kísérlet, hogy más útra lépjünk, végzetes lenne. Nézzük például Kazahsztánt. Hatalmas köztársaság, nagy fejlődési lehetőségekkel, valódi internacionalista közösség, amelynek vívmányai népeink együttműködésének eredményei is egyben. Ezen a földön együtt telepedtek meg és együtt élnek ott kazahok, oroszok, ukránok, németek, kirgizek, tatárok, üzbégek, türkmének, sok más nép és nemzetiség képviselői. Ugyanakkor senki nem vonja kétségbe a kazah köztársaság területi integritását. Ilyen vagy olyan mértékben a többi köztársaságban is hasonló a helyzet. Nem kerülhetjük el a gazdaság és az egész közélet internacionalistává tételét. A bezárkózásra való bármilyen törekvés csak gazdasági és lelki elszegényesedést eredményez. A mi szocialista megközelítésünk más: arra törekedünk, hogy bármilyen nemzetiségű személy az ország bármely részében valóban teljes jogú állampolgár legyen, bárhol gyakorolhassa jogait és érvényesíthesse törvényes érdekeit. Amikor a nemzetiségi viszonyok további erősítéséért lépünk fel, abból indulunk ki, hogy a szovjet szövetségi állam fejlődése, népeink internacionalista kapcsolatrendszere és testvérisége élő, dinamikus folyamatot alkot. A köztársasági és össz-szö- vetségi szerveknek ezt a folyamatot mindig szem előtt kell tartaniuk. Az ezzel kapcsolatos problémákat a népek akaratára, kölcsönös megegyezésükre támaszkodva, az összes szovjet ember érdekeinek figyelembe vételével kell megoldani. Nagyon fontos, hogy politikai rendszerünkön belül létezzenek olyan állandó állami és társadalmi intézmények, amelyek a nemzetiségi kérdések teljes körével foglalkoznak. Korábban már beszéltem arról, hogy ez legyen a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Nemzetiségi Tanácsának egyik legfontosabb feladata. Egyszóval, elvtársak, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége közös otthonunk. Mi, ennek az otthonnak a gazdái, kötelesek vagyunk róla állandóan gondoskodni, óvni, kényelmessé tenni. Igyekeznünk kell úgy rendezni a dolgokat, hogy minden szovjet ember büszke legyen szocialista hazájára. Nyilvánvaló, hogy konferenciánknak a nemzetiségi viszonyok tökéletesítésére vonatkozó határozatában ezt külön ki kell emelni. 6. A szocialista jogállam kialakítása Szólnom kell arról az érdeklődésről, amelyet a KB téziseinek az a megállapítása váltott ki, hogy a szovjet társadalom következetes demokratizálásának folyamatát a szocialista jogállam kialakításának kell betetőznie. Röviden szólva, a szocialista jogállam leglényegesebb jellemzője az, hogy ténylegesen biztosítsa a törvény magasabbrendúségét. Minden állami szerv, felelős személy, kollektíva, párt- vagy társadalmi szervezet, minden ember köteles engedelmeskedni a törvénynek. Ahogy az állampolgárok felelősséggel tartoznak az össznépi államnak, ugyanúgy az államhatalom is felelősséggel tartozik az állampolgároknak. Jogaikat a hatalom és a hatalom képviselőinek bármely önkényével szemben hatékonyan védeni kell. Az átalakítás különösen nyilvánvalóvá tette jogrendszerünk konzervatív voltát, amely egyelőre jelentős hányadát tekintve nem a demokratikus, s nem a gazdasági módszereket segíti, hanem az irányítás rengeteg tiltással és kicsinyes szabályozással teletűzdelt parancsoló-adminisztratív módszereit. Ezért számos, érvényben lévő jogszabály a társadalmi fejlődés fékjévé vált. Emiatt van szükség a szovjet jogalkotás reformjára, amelynek a jogi normák széles körét kell átfognia, elsősorban a szocialista tulajdonnal, a tervezéssel, a gazdálkodással, a munkaviszonnyal, az adó- és a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos normákat. A jogalkotás megújításakor szigorúan tiszteletben kell tartani azt az elvet, hogy mindent szabad, amit nem tilt a törvény. Nagyon fontos a bírósági szervek tevékenysége. Sok ember sorsa, jogaik védelme, a törvényszegők megbüntetésének elkerülhetetlensége függ az igazságszolgáltatás mérlegének pontosságától. Ilyen körülmények között rendkívül fontos demokratikus rendszerünkben a bíróságok szerepéről alkotott lenini felfogás felélesztése, a bírák függetlensége elvének szigorú tiszteletben tartása, az, hogy csak a törvénynek tartoznak engedelmességgel. Ennek egyik fontos biztosítéka lehet az, hogy a bírákat a felsőbb tanácsi szervek válasszák egy hosszabb, mondjuk tízéves időszakra. A közvélemény azt követeli, hogy keményebben követeljék meg a bíróságok tiszteletét, a bíróságok tevékenységébe való beavatkozás miatti felelősség- revonást, biztosítsák a bírósági eljárások olyan demokratikus alapjainak lehető legszigorúbb tiszteletben tartását, mint: a felek egyenlősége, a peres ’ vitához való joga, a nyíltság és a nyitottság, az elfogulatlanság, az ügyészségi elfogultság kizárása, az ártatlanság védelme elvének feltétlen elfogadása. Jogosan merül fel az a kérdés, hogy növelni kell a népi ülnökök szerepét. Figyelmet érdemel egyebek között az a javaslat, hogy a különösen bonyolult kérdések vizsgálatánál növeljék számukat. így tehát láthatjuk, elvtársak, hogy szükségessé vált a bíróságok munkájának jelentős reformja. Külön is szólni kell az ügyészség szerepéről és felelősségéről. Az elmúlt két évtizedben sok olyan pótlólagos feladatot hárítottak rá, amely kisebb- nagyobb mértékben háttérbe szorította a törvényesség felett gyakorlandó felügyelet funkcióját. Az SZKP Központi Bizottsága szükségesnek tartja e fogyatékosság megszüntetését, és feladatul tűzte ki a lenini állásponthoz való visszatérést, nevezetesen azt, hogy az ügyészek legfőbb feladata a szovjet törvények mindenre kiterjedő, s pontos értelmezése, az alkalmazásuk feletti felügyelet. A bűnözés elleni harc erősítésének fontos feltétele a büntetőjog, majd az eljárási jog és a javító- nevelő munkával kapcsolatos jogalkotás megkezdett módosítása, normáik összehangolása a társadalom szükségleteivel a jelenlegi fejlődési szakaszban. Nagy figyelmet kell szentelni a rendőrség munkájának javítására. Az utóbbi két-három évben a pártbizottságok és a dolgozókollektívák ajánlásai nyomán több tízezer kommunista és Komszomol- tag, a munkásosztály és a parasztság képviselői álltak soraiba. Ez hozzájárul a belügyminisztériumi szervek összetételének egészségesebbé válásához, mivel - mint ismeretes - ezekben ugyancsak előfordultak komoly botlások, sőt, sajnos, visszaélések is. A rendőri munka színvonalának hatékony emelésében a legfontosabb - a káderekkel való foglalkozás, a politikai nevelés, a jogi felkészítés és a szakmai hozzáértés javítása. Támogatást érdemel az a javaslat is, hogy már a közeli jövőben adják át a büntetőjogi ügyek legnagyobb részének nyomozását a belügyminisztérium nyomozószerveinek, alakítsanak e szervekből önálló szervezetet, amely nincs alárendelve a helyi rendőri szerveknek. Ez elképzeléseink szerint lehetővé teszi a szovjet rendőrség lehetőségeinek jobb kihasználását a bűnözés elleni harcban, a közrend fenntartásában. Az állampolgári jogok védelmének erősítése érdekében jogosan merül fel az a kérdés, hogy az ügyvédi kar önigazgató társulásként nagyobb szerepet játsszon, és az ügyvédek aktívabban részt vehessenek a büntetőjogi és a polgári jogi ügyek vizsgálatában. A gazdasági reform elveire való áttérés szükségessé teszi a tanácsok, a minisztériumok, a hatóságok, a gazdálkodó és más szervezetek jogi szolgáltatásainak megerősítését, az állami döntőbíráskodás szerveinek megerősítését. Az önelszámolás és az önigazgatás feltételei között, amikor a szerződéses kapcsolatok egyre inkább átszövik a termelési kapcsolatok szövetét, a megbízható jogi szolgáltatások elsődleges jelentőségre tesznek szert. Enélkül bajosan képzelhető el az átalakítás során felmerülő számtalan jogi és más jellegű kérdés szakszerű megoldása. Javasoljuk, hogy a tervbe vett jogi és bírósági reform fő irányelveit értekezletünk külön határozatban rögzítse. E reformok feltétlenül szükségessé teszik a megfelelő káderutánpótlás biztosítását. A jogászok képzésére és átképzésére vonatkozó külön program kidolgozása nélkül ez megoldhatatlan. Ugyancsak megoldásra vár a jogászok anyagi helyzetének javítása. A jogi képzettség alapjainak lerakását már az iskolákban meg kell kezdeni, s folytatni kell a technikumokban és a felsőoktatási intézményekben, a vállalatoknál és az intézményeknél. Úgy gondolom, hogy az anyagi érdekeltség növekedése, az önelszámolás feltételei önmagukban is hozzájárulnak majd ahhoz, hogy a széles néptömegek elsajátítsák a jogi ismeretek alapjait, és országunkban megerősödjön a jogrend. 7. Társadalmi szervezetek a politikai rendszerben A szovjet politikai rendszer fontos alkotó részét képezik a társadalmi szervezetek, amelyek kifejezik a társadalom különböző rétegeinek érdekeit. A szakszervezetek, a Komszomol, a szövetkezetek, a nő- és más szervezetek fontos szerepet játszottak a szocialista építés történetében. Manapság pedig keresik annak útját-módját, hogy miként aktivizálják tevékenységüket, miként járuljanak hozzá még nagyobb mértékben a társadalom forradalmi megújulásához. Az átalakítás a társadalmi szervezetekben - minden különbözőségük ellenére - lassan és fájdalmasan halad. Túlságosan erős a megszokás, a dolgok régi módon való vitele, még mindig tapasztalható, hogy a párt- és az állami szervekre pillant- gatnak. Az országban uralkodó általános légkör, a politikai döntések és a jogszabályok egész sora azonban lehetővé teszi a társadalmi szervezetek számára, hogy energikusabban kapcsolják be alkotó potenciáljukat az átalakítás folyamatába. Napirenden van például a szakszervezetek, az ifjúság, az önkéntes társaságok, a társadalmi öntevékenység és az öntevékeny társadalmi egyesülések jogairól szóló törvények kidolgozása. Ily módon tehát már jelen pillanatban adottak a jó feltételek a társadalmi szervezetek tevékenységének átformálásához, az új körülményeknek megfelelően. A dolog azonban természetesen nem ér véget a döntéseknél, a jogszabályoknál. A legfontosabb az, hogy magukban a társadalmi szervezetekben miként tudatosul szerepük és helyük a mostani szakaszban. Nyilvánvaló, hogy konferenciánkon minden oldalról meg kell vitatnunk a társadalmi szervezetek tevékenységének aktivizálásával összefüggő problémákat. Ezzel kapcsolatban néhány elképzelést akarok ismertetni. Mindenekelőtt a szakszervezetekről szólok. Természetesen, tiszteletben tartva önállóságukat nem szabad pontos recepteket adnunk azzal kapcsolatban, hogy miként is kellene nekik átalakulniuk. Ráadásul erről már volt szó a szakszervezetek XVIII. kongresszusán. A legfontosabb: magának a szakszervezeti életnek a demokratizálódása, az, hogy figyelembe vegyék az új helyzetet, amely kitermeli magából a társadalom demokratikus megújulásának folyamatát, különösen a munkahelyi kollektívák szintjén. Jelenleg kedvező kilátások nyílnak ahhoz, hogy néhány, eddig állami szervek által gyakorolt funkció átkerüljön társadalmi szervezetekhez. Joggal várjuk, hogy a szakszervezetek az önigazgatási elvek aktív harcosaivá válnak. A munkahelyi kollektívák önigazgatási rendszere megnöveli a szakszervezetek olyan feladatának a jelentőségét, mint amilyen a dolgozó ember demokratikus jogainak védelme. A szakszervezetek a demokrácia javára végzendő még magabiztosabb cselekedeteikkel lényegesen befolyásolhatják az emberek hangulatát, hozzáállását, segíthetnek abban, hogy eltűnjön a tehetetlenség, hogy a dolgozók még nagyobb számban kapcsolódjanak be a kollektíva és a társadalom ügyeinek irányításába. A dolgozók társadalmi-gazdasági érdekeinek a szakszervezetek általi védelme természetesen nem hogy nem csökken, de ez a tevékenység még nagyobb jelentőségre tesz szert. Elsősorban a munkavédelem, a műszaki biztonság, a társadalombiztosítás, a pihenés és a szabadidő megszervezése terén. Egyszóval, a szakszervezeteknek meg kell találniuk valódi helyüket és még sokkal aktívabb szerepet kell játszaniuk a gazdasági reform megvalósításában, mivel csak ezen a módon érhetünk el érezhető elmozdulást a munkásosztály, az összes dolgozó életkörülményeinek javulásában. A szakszervezetek és a többi társadalmi szervezet szerepének erősödéséhez hozzá fog járulni közvetlen képviseletük az államhatalom legfelsőbb szervében. Manapság tanúi vagyunk annak, hogy miként tömörül a szovjet emberek összes nemzedéke az átalakítás eszméje köré. Az átalakítás eszméi egyaránt megfelelnek az idősebb korosztály érdekeinek, azoknak akik vállukon hordozták a szocialista fejlődés első évtizedeinek nehézségeit, a nagy honvédő háborúban meg- védték az ország függetlenségét, a háború utáni években pedig felemelték az országot. Az átalakítás eszméi ugyancsak megfelelnek azok érdekeinek, akik csak most kezdik élni tudatos életüket, akik előtt még az a feladat áll, hogy hazánkat a haladás új magaslataira emeljék. Minden nemzedéknek hallatnia kell szavát közös történelmünkben. Mindannyian e történelem részvevői és alkotói vagyunk. De éppen az ifjúságra vár az, hogy teljes mértékben kibontakoztassa azt a hatalmas gazdasági, tudományos-műszaki és intellektuális potenciált, amely a szovjethatalom évei alatt halmozódott fel. Az ifjúságra vár az, hogy megsokszorozza ezt a potenciált, az életben megvalósítsa az átalakítás nagy céljait, s azt látjuk, hogy az ifjúság egyre inkább nem egyszerűen az össznépi harc részvevőjévé válik, de ütőerejévé, kezdeményezőjévé. A szovjet ifjúság politikai és munkapotenciálja hatalmas. E potenciál teljes mértékben való felszabadítása, az ifjúság energiájának az átalakítás folyamatába való bekapcsolása azonban csak akkor lehetséges, ha határozottan leküzdjük azokat a komoly hiányosságokat, amelyek jelen voltak az elmúlt évtizedekben ifjúsági munkánkban. Ezekben az évtizedekben rengeteg hangzatos szót intéztek az ifjúság címére, ugyanakkor elégtelenek voltak a valódi lépések az ifjúságnak az életre való felkészítésében, abban hogy az ifjúságot bekapcsolják a társadalom politikai és gazdasági vérkeringésébe. Az SZKP Központi Bizottsága jóváhagyólag viszonyul azokhoz a helyes elgondolásokhoz, amelyek e kérdésben a Komszomol KB és a Komszo- mol-szervezetek részéről hangzottak el. Úgy véljük, hogy az SZKP-nak, az államnak a mai körülmények között átgondolt, kiteljesedett politikával kell rendelkeznie az ifjúsággal kapcsolatban. Ezzel egyidejűleg pedig ki kell dolgozni ezen irányvonal megvalósításának jogi, gazdasági és politikai mechanizmusait. E politika a párt, az állami szervek, az összes társadalmi szervezet tevékenységének különlegesen fontos irányát képezi. Értelme a következő: az ifjúság számára olyan feltételeket és ösztönzőket kell teremteni, amelyek segítségével a legteljesebb mértékben kibontakoztathatja a gondolatait, energiáját, fejlesztheti és valóra válthatja alkotó képességeit a szocializmus nevében. Az ifjúsággal szemben teljes politikai bizalmat kell tanúsítanunk, meg kell változtatnunk magának a kapcsolattartásnak a módját. Változtatnunk kell az „atyáskodáson" a „gyerekekkel“ szemben - ezt fel kell váltania a párbeszéden alapuló kapcsolattartásnak. Amennyiben teljes mértékben helyre akarjuk állítani az ifjúság bizalmát, meg kell tanulnunk azt is, hogy miként beszéljünk vele. Meg kell tanulnunk az egyenlők közötti nyílt és becsületes párbeszédet. Eközben nem szabad elfelednünk, hogy ebben csak az igazság kimondása segít. Amennyi az igazság - annyi a bizalom. A fiatalságot meg kell tanítanunk arra, hogy önfeláldozó legyen az ideáljaink valóra váltásáért folyó harcban. Ezzel egyidőben azonban meg kell teremtenünk a feltételeket az örömteli, a vonzó és a teljes élethez is. Elvtársak, minderről szólva világosan ki kell mondanom, hogy nem az ifjúsággal való valamiféle taktikázgatásról van szó, a gyámkodás és a mindent megbocsájtás új formáiról. Ezt maga az ifjúság is elutasítja. A kapcsolatokat a bizalom, az elvtársiasság, a tisztelet, a kölcsönösen megnyilvánuló igényesség, az aktív egymást segítés elvei alapján kell építenünk - mindezt a szocialista társadalmunk megújításával kapcsolatos feladatok megoldásának során. Ezzel kapcsolatban a Komszomol mostani szerepe is hatalmas jelentőségre tesz szert. A lenini Komszomol a szovjet ifjúságnak a párt vezetésével dolgozó politikai szervezete. Tevékenysége számára ma is a lenini útmutatások a legfontosabbak: felkészíteni a fiatalságot arra, hogy kommunistává váljon, aktívan részt venni a kommunista párt politikájának valóra váftásában. Mindannyian azt akarjuk, hogy a Komszomol a fiúk és a lányok kommunista nevelésének iskolájává váljon, a demokrácia valódi iskolájává, újító szervezetté, ahol az alkotó, a kezdeményező emberek támogatást kapnának, ahol álláspontjaik kifejtésének nyíltsága, nyitottsága, a vitaszellem összekapcsolódik az ifjúság érdekeinek gyakorlati megvalósulásával, a társadalmi és a gazdasági átalakításokba való aktív bekapcsolásával. Arról a lehetőségről van szó, hogy a lenini Komszomol akadályoztatások nélkül végezze munkáját, ne várjon utasításokat felülről, hanem teljes mértékben realizálja a fiatal energiákban és kezdeményezésekben rejlő lehetőségeket. Ami a pártszervezeteket illeti, nekik tisztelniük és tiszteletben kell tartaniuk a Komszomol szervezeti önállóságát, azt a jogát, hogy belső szervezeti életének kivétel nélkül összes kérdésében önállóan döntsön, hogy részt vegyen a párt politikájának kidolgozásában és megvalósításában, hogy védelmezze az ifjúság érdekeit a párt-, a tanácsi és a gazdasági szervekben. Az átalakítás megköveteli, hogy az ifjú nemzedék széles körű képviseletet kapjon a tanácsokban (szovjetekben), a szakszervezeti és más társadalmi szervezetekben, hogy az ifjú emberek birtokában legyenek az irányítás tudományának, bátran kezükbe vegyék az állami és a társadalmi ügyeket. DJ SZÍ (Folytatás lapunk holnapi számában) 1988. VI.!
