Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)

1988-06-29 / 151. szám, szerda

A vonalban Ivano-Frankovszk: Sikerrel zárult a Haladás Gázvezeték építésének első szakasza Több mint 4600 kilométer hosszú a Tazovszki félszigetről, Jamburgból induló Haladás Gázvezeték a Szov­jetunió nyugati határáig. Ebből az 1985-ös kormányközi egyezmény alapján 580 kilométert a csehszlo­vák szakembereknek, pontosabban a bratislavai Hydrostavnak és a par- dubicei Plynostav vállalatnak kell el­készítenie. Az elmúlt két év nem kis feladat elé állította az építőmunká­sokat: 1988. június 30-ig be kellett fejezni és átadni a gázvezeték első 305 kilométeres szakaszát a szovjet partnereknek. A tervekből valóság lett: június 26-án ünnepélyes kere­tek között átadták az építők az emlí­tett szakaszt. Közvetlenül az ese­mény előtt telefoninterjút kértünk a Haladás Gázvezeték csehszlovák szakasza fő kivitelezőjének, a prágai Tranzit Gázvezeték nemzeti vállalat Ivano-Frankovszkban kihelyezett részlegének igazgatójától: • Az elmúlt év márciusában Ara- keljan elvtárs, a Haladás Gázveze­ték szovjet kormánymegbízottja szemlét tartott, ami után elégedet­lenségét fejezte ki. Szerinte az ellenőrző nap tapasztalatai nem ga­rantálják a június 30-i határidő be­tartását. Ennek ellenére emlékeze­tes másfél év után már június 26-án átadhatták a 305 kilométeres sza­kaszt. ..- Valóban voltak fenntartások a határidővel kapcsolatban. Ehhez azonban elsősorban mi járultunk hozzá az elmúlt év elejének bizony­talan kezdése után. Ugyanakkor itt járt Bakirov elvtárs is, a kormány- megbízott helyettese, aki akkor mo­solyogva kijelentette: hogyha a csehszlovák építők az említett ha­táridőben túljutnak a Kárpátokon, akkor megeszi a kalapját... Valóban csak rendkívüli áldozatok árán sike­rült szovjet barátainknak bebizonyí­tanunk, hogy mi is tudunk jól és gyorsan is dolgozni, s így az elmúlt esztendő végéig pótoltuk az év eleji lemaradást. Bakirov elvtárs pedig a moszkvai Pravdában közölt egy cikket, amelyben megírta, hogy a ta­valyi esztendő sikerei után már nem kételkedett abban, hogy betartjuk szavunkat. • Amikor a legutóbbi párt-, illetve gazdasági konferenciára készülőd­tek a Haladás építői, önök összeha­sonlították a gázvezeték építkezési grafikonjait más hasonló építkezé­sek grafikonjaival. Mit mutat ez az összehasonlí tás ?- Azokat a legnagyobb ilyen épít­kezéseket vettük figyelembe, ame­lyeket a Szovjetunióban és az Egye­sült Államokban építettek (ilyen volt az Alaszka-USA gázvezeték), to­vábbá nagy gázvezetéket építettek Mexikóban, Venezuelában és Algé­riában is. Ez utóbbit a Szaharán keresztül. Elmondhatom, hogy a mi munkánk, amit a Kárpátok nehéz terepein végeztünk, teljes egészé­ben elbírja az összehasonlítást az említett gázvezetékekkel, sőt néhány esetben mi vagyunk a jobbak. Min­denképpen jobb eredményeket ér­tünk el, mint a korábbi, szintén a Kárpátokon át vezető három gáz­vezeték építői. Szakembereink ké­pességei és a legújabb gépi felsze­relés garantálja, hogy bárhol a vilá­gon sikerrel birkóznánk meg ilyen feladattal. Pedig az elején, például a gépkocsi-vezetők azt állították, hogy az 1200 méteres hegygerince­ken aligha lehet átjutni a közlekedési eszközökkel, amelyek e nagy átmé­rőjű csöveket szállították. • Említette a Kárpátok 1200 mé­teres gerincét. Amikor azon koráb­ban együtt keltünk át lánctalpas te­repjáróval, őszintén szólva elsápad­tunk. ..- ... s akkor képzeljük el azokat, akik a 45 fokos lejtőkön munkájuk közben a biztonsági előírásokra is ügyeltek. Ráadásul az erdei utak nem feleltek meg, a Tatra tehergép­kocsik nem tudtak rajtuk közlekedni, új erdei utakat kellett építenünk. A mély, sáros terepen, függetlenül az időjárási viszonyoktól folyamato­san dolgoztunk, miközben előfordult olyan is, hogy a tehergépkocsi ketté­szakadt. 0 Az építőkről szólva az utóbbi napokban csak az elismerés hang­ján nyilatkozott mindenki, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a bogorodcsányi kompresz- szorállomáson nincs minden rendben.- Két kompresszorállomást épí­tünk, s Bogorodcsányban az elmúlt év végéig sikerrel dolgoztunk, s je­lenleg is betartjuk a technológiai ha­táridőket, azonban késik a 110 kilo­voltos vezeték építése. Mi azonban számos olyan intézkedést tettünk, hogy - a kormányközi egyezmény értelmében - ennek ellenére a kompresszorállomást az év végéig átadjuk. • Néhány hét múlva - a pontos időpontot még nem ismerjük - szak­embereink a Haladás Gázvezeték másik szakaszán, amelyet Jamal- nak neveznek, kezdik el a munkát. Miből tanulhattunk a Kárpátokon ke­resztül vezető szakasz építése so­rán elsősorban?- Meggyőződésem, hogy renge­teg hasznos tapasztalatra tettünk szert. A Haladás Gázvezeték építé­se során havonta rendeztünk ellen­őrzési napokat, amelyeken részt vettek a vállalatigazgatók, és min­den csütörtökön megtekintette az építkezést a csehszlovák kormány- megbízott, Karéi Zavážal is. Ekkor minden alkalommal értékeltük mun­kánk gazdaságosságát, a negatívu­mokat és a pozitívumokat is. El kell mondanom azt is, hogy a Szovjet­unióban először építünk gázvezeté­ket, és egyáltalán nem ismertük azokat a feltételeket, amelyeket a hegyek, sőt a hegyi mocsarak jelentenek. Tudatosítottuk azt is, hogy nemcsak a feladatainkat kellett teljesítenünk, hanem a lehető legna­gyobb hatékonyságra is töreked­nünk kellett, hogy minél kisebb költ­ségekkel oldjuk meg az építkezést. A Považská Bystrica-i lako­sok az év elejétől a város szépíté­se terén 30 ezer órát dolgoztak társadalmi mun­kában. Jelenleg a Vág Menti Gép­gyár, valamint mezőgazdasági vállalatok, isko­lák és más intéz­mények dolgo­zói annak a sétá­lóutcának az épí­tésében vesznek részt, amelyet a járási székhely központjában lé­tesítenek. A ké­pen: a Považské Podhradie-i Efsz tagjai betonozás közben. (Vladimír Gabčo , felvétele - ČSTK) Mindez azt jelenti, hogy amikor a második szakaszon folytatjuk, ak­kor elsősorban a gazdasági hiá­nyosságokból kell okulnunk, ame­lyeket természetesen nem szándé­kosan követtünk el, hanem tapasz­talatlanságunkból eredt. Mindez ezen kívül technológiai változtatáso­kat is követel, az irányítási munka javítását, a szállító vállalatoknak az eddiginél nagyobb szerződéses fe­gyelmét, s szervezési változtatások­ra is szükség van. • Említette azokat a dolgokat, amelyekből okulnunk lehet. Mit érté­kel a legtöbbre a Haladás Gázveze­ték építésének most lezárult szaka­szából?- Leginkább az emberek eddig soha nem tapasztalt kezdeménye­zőkészségét, emberi tartását, amit az építkezés egész ideje alatt tanú­sítottak. Például az építkezés alatt, eltekintve néhány magasabb kitün­tetéstől, csak okleveleket adtunk a dolgozóknak. Amikor ezeket átad­tuk és kezet szorítottunk, tapasztal­hattuk, hogy az emberek őszintén örülnek. Annak ellenére, hogy száz meg száz ilyen alkalom volt, senki sem mondta azt, hogy inkább adná­tok valamivel több pénzt, elégedet­tebb lennék... Ugyanis ez a „papír­darab“ számukra sokkal több annál, mintha - mondjuk - ezer korona jutalmat adunk helyette. Ez emlék egy egész életre. Erről nagyon jó érzés volt meggyőződni. Az admi­nisztratív munkát végző dolgozók, vezetők pedig megérették, hogy a Haladás Gázvezeték másik szaka­szának építésekor sokkal gazdasá­gosabban kell dolgoznunk, javítani kell a munkaszervezést, hogy ily módon sokkal jobban helytálljunk a konkurenciában, s nem csak a KGST keretén belül. A szovjet szakemberekkel történő eszmecse­rék során pedig a jövőben sokkal inkább felkészült partnerként kell fel­lépnünk. • Végezetül szóljunk arról, hogy a Haladás Gázvezeték építőinek na­gyobb része az elmúlt napokban már hazautazott és megérdemelt szabadságát tölti. Mikor kezdik el a második szakasz építését?- Feltételezem, hogy az állami szakvéleményezés még a július fo­lyamán jóváhagyja a felvonulási ob­jektumok tervdokumentációit. Ezek felépítésére vállalataink felkészül­tek, szereztek elég tapasztalatot, és elkészítésük nem lesz hosszú lejá­ratú folyamat. Ha ezzel készek le­szünk, a szovjet fél átadja a további szakasz első 178 kilométerének tervdokumentációit. Már előkészü­letben vannak az építési terület áta­dásának munkálatai, és jelezték az illetékes vállalatok az első csőveze­ték-szállítmányok elkészítését is. Ha valamennyi feltétel meg lesz, akkor azok a dolgozóink, akik most több mint kétéves megfeszítő munka után pihennek, újra visszatérhetnek a Szovetunióba, hogy hasonlóan si­keresen folytassák a Jamalon azt, amit a Haladáson befejeztek. JOZEF KUNÍK Javuló szociális szolgáltatások A külső jelekből ítélve hamarosan befejezik Rimaszombatban (Ri­mavská Sobota) a Kirejevszk utcá­ban annak a harminchat lakásos bérháznak az átépítését, melynek falai között nyugdíjasotthont rendez­nek be a jövő év első felében. Az átalakításra csupán az elmúlt esz­tendőben 1,8 millió koronát költöt­tek, s az idei ráfordítás összege is meghaladja majd a félmillió koronát. A járás területén egyébként az elmúlt két esztendőben hetvenhá- rommal növekedett az állandó felü­gyeletet és gondoskodást igénylő nyugdíjasok száma, s ez fokozott terheket ró a szociális szolgáltatá­sokra. Javult viszont az idős embe­rek napközi ellátása. Klenovec köz­ségben kifőzdét létesítettek, Ajnács- kőn (Hajnáčka) pedig a Jednota vendéglátóüzemének segítségével oldották meg a nyugdíjasok étkezte­tését. -h. a­Megnyerni és megtartani A szövetkezet és a nemzeti bizottság együttműködése egy célt szolgál Nagylúcson (Lúč na Ostrove) ra­gyogó napsütés köszöntötte a kü­lönféle sportrendezvényekkel egy­bekötött, rendhagyó mezőgazdasági bemutatót. Az agárverseny után fő­leg a gyerekek figyelme a sportpálya szélén sorakozó, korszerű mező- gazdasági gépek, illetve a bemuta­tott gazdasági állatok felé fordult. A kisebbek kerek szemmel, távolról nézegették a bárányokat, malaco­kat, teheneket, nagyobb társaik vi­szont friss füvet kínáltak a borjak­nak, s felkapaszkodtak a traktorok­ra, a kombájnok vezetőfülkéjébe.- Élünk, dolgozunk, egyik nap megy a másik után, s közben nem is tudatosítjuk, mennyit változott falun az élet - mondta Fekete Zoltán, a szövetkezet elnöke -,a gyermek­ismerkedés a technikával (A szerző felvétele) napi rendezvény kapcsán. Egyre ke­vesebben foglalkoznak háztáji állat­tartással, a naponta ingázók pedig jószerivel azt sem tudják, mi történik a szövetkezetben, hogyan élnek, milyen körülmények között dolgoz­nak az emberek a növénytermesz­tésben vagy az állattenyésztésben. Hát ezen szeretnénk változtatni, el­sősorban azért, hogy megismertes­sük és megkedveltessük a fiatalok­kal a mezőgazdaságot. Azt szeret­nénk, ha nem csupán szemlélnék, de maguk is megkedvelnék a falusi életmódot, a mezőgazdasági mun­kát. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy megmutassuk-elmondjuk: a mezőgazdasági dolgozók egyre korszerűbb feltételek között dol­goznak. Beszélgettünk, de közben a zsi­bongó gyermekhadat figyeltük. Egy népes csoport felcsimpaszkodott Bartal István fogatos kocsijára, ő pe­dig nekiindult a határnak. Vitte a gyerekeket a sárguló kalászokat ringató mezőre, hadd lássák, mit s mennyit terem a csallóközi róna, miért verejtékeznek nap nap után a szövetkezet tagjai. Bartal István büszkén tartotta a gyeplőt, ámde arra is volt gondja, hogy a lovak szép nyugodtan, lépésben haladja­nak. Egy másik csoport Csiba And­rásnak, a járási pionírotthon dolgo­zójának felügyelete mellett a video­játékokkal, megint mások a művelő­dési házban a számítógépekkel is­merkedtek. Egyszóval mindenki ta­lált kedvére való programot a nem­zeti bizottság, a szövetkezet és a társadalmi szervezetek által közö­sen szervezett rendezvényen, mely­nek előkészítéséből és lebonyolítá­sából a helyi alapiskola tanítói szin­tén kivették a részüket. Kovács Ernővel, a 735 lakosú település nemzeti bizottságának el­nökével az ízlésesen berendezett Madaras presszóban találkoztam. Arról beszélt, hogy a falu szívügyé­nek tartja a szövetkezet fejlődését, a szövetkezet pedig hatékony segít­séget nyújt a Nemzeti Front válasz­tási programjának teljesítéséhez. A jó együttműködésnek is része van abban, hogy a múlt évi 198 községi rendezvényen több mint 12 ezren vettek részt. A művelődési ház ajtaja mindenki előtt nyitva áll, legyen szó ismeretterjesztő előadásokról, vetél­kedőkről, a társadalmi szervezetek rendezvényeiről vagy szórakozás­ról. Például a presszóban hétfő kivé­telével egész héten összejöhetnek, kedvükre szórakozhatnak a fiatalok. Persze, kizárólag üdítők mellett, me­lyekből mindig kielégítő a választék. A cukrászsüteményekről nem is be­szélve, melyek a környező köz­ségekből szintén sok fiatalt csábíta­nak a Madarasba. Az érdeklődésre való tekintettel a nemzeti bizottság elhatározta, rövidesen önálló cuk­rászdát nyit. A lúcsiak szeretik a falujukat, a nemzeti bizottság elnöke szerint nemcsak az idősebbek, de a fiatalok is készek bármilyen áldozatra, ha a község fejlesztéséről, arculatának csinosításáról van szó. Közös mun­kával szép zöldöve­zetet létesítettek, melynek ápolásáról sem feledkeznek meg. Az 1886-ban épült kislúcsi kastély felújításánál 100 ezer korona értékű társa­dalmi munkát végez­tek a falu lakói. A tár­sadalmi szervezetek vezetőinek nincs ne­héz dolguk, mert mint mondják, ebben a fa­luban senkit sem kell kétszer megszólítani, ha közhasznú társa­dalmi munkáról van szó. S hogy komo­lyabb feladatokra is vállalkozhassanak, arról a szövetkezet gondoskodik. A gaz­daság egymillió koro­nás hozzájárulásának köszönhető, hogy az iskolában ma már konyha, ebédlő és napközi működik. Szóval nem a vé­letlen műve, hogy Nagylúcs az élet- és munkafeltételek javí­tásában kiemelkedő sikereket ér el s rend­re eredményesen szerepel a meg­hirdetett szocialista versenyekben. Legutóbb a kerületi versenyben lett kategória-győztes, ami az elismerő oklevélen kívül 25 ezer korona pénzjutalmat is jelentett. Ezt mege­lőzően a nemzeti bizottságok járási versenyében második helyen vé­geztek, ami kerek 13 ezer koronával gyarapította a költségvetésüket. Jövő? A szövetkezet elnöke sze­rint a gazdaságnak és a nemzeti bizottságnak egyaránt érdeke, hogy még színvonalasabbá tegyék az együttműködést. A cél, hogy a szö­vetkezet tagjai és a falu valamennyi lakója még kedvezőbb feltételek kö­zött éljen, illetve dolgozzon. Jelentős összegeket áldoznak a termelés, el­sősorban az állattenyésztés korsze­rűsítésére. Új istállókat építenek s azokat nagy termelőképességű ál­lománnyal telepítik be. A csehorszá­gi tapasztalatokat kamatoztatva, a borjakat a tehénállománytól telje­sen elkülönítve nevelik, így a mini­mumra csökkent az elhullás. A tej­termelésben valószínűleg az idén is elérik a 4800 literes fejési átlagot, s talán a minőségen is tudnak még javítani, hogy az eddigi 85 százalék­nál több tejet értékesíthessenek az első minőségi osztályban. Fekete Zoltán elégedetten nyug­tázta a rendezvény sikerét. Mint mondotta, hasonló célokra a jövő­ben sem fogják sajnálni a pénzt, hiszen bizonyos értelemben a szö­vetkezet érdekeit szolgálja a ráfordí­tás. Igaz, egyelőre nincsenek mun­kaerő-gondjaik, hiszen a szövetke­zet tagjainak átlagos életkora 44 év, de már most gondolniuk kell arra, hogy a nyugdíjasok helyére egyszer fiatalokat kell állítani. Talán éppen azokat, akik ezen a párját ritkító bemutatón a gépkolosszusokkal is­merkedtek. Olyan szakképzett dol­gozókra lesz szükség, akik ismerik, kedvelik az állatokat és gépeket, s bánni is tudnak velük. Ebből a megfontolásból kiindulva támogat­ja a szövetkezet nyolc fiatalnak a szakközépiskolai, további kettőnek pedig a főiskolai tanulmányait. Visz- szavárják őket, hogy majdan átve­gyék és továbbvigyék a stafétabotot, s tudásukat kamatoztatva öregbít­sék a nagylúcsi szövetkezet orszá­gos hírnevét. BALLA JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents