Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)

1988-06-24 / 147. szám, péntek

Tanítás után

(Lőrincz János felvétele)

Nemcsak a jeles lehet jeles

Prózamondók a XIII. Duna Menti Tavaszon

Köztudott, mennyire meghatározó lehet egy, hét-kilencéves gyermek érzelmi és értelmi fejlődésének szempontjából, hogy milyen viszony alakul ki benne ebben a korban az irodalom, a művészi szöveg iránt. A helyes viszony formálásához nem elég annyi, hogy valamelyik ügyesnek mutatkozó, szorgalmas kislányt vagy kisfiút „kiválaszt“ a pedagógus: képviselje osztályát, iskoláját versenyen. Következménye lehet ennek ugyanis az, hogy a tanuló szorgalomból vagy az iskolai-szülői kényszer hatására „végigszavalja“ alapiskolás éveit, azután vége, a külső kényszerítő erő elmúlásával megszűnik aktívan viszonyulni a költészethez, a prózához. Nem beszélve ezeknek a műfajoknak a pódiumról történő népszerűsítéséről. Ugyanakkor tehetséges, jó előadói képességekkel megáldott gyerekek veszhetnek el, mert rájuk nem figyelt föl senki, minthogy a tanulásban nem értek el kimagasló eredményeket. Úgy gondolom, a pedagógusoknak minden tehetségre oda kell figyelniük, függetlenül attól, milyen a tanulmányi előmenetelük. És ha megfelelő a szövegválasztás, mint például a marcelházi (Marcelová) Wiedermann Tamás esetében volt ezúttal (második helyen végzett az első kategóriában), akkor élmény a szövegmondás, előadónak és hallgatónak egyaránt.

Az „idősebb“ tizenegy-tizenhárom éves gyermek jobban körvonalazható egyéniségéhez is meg lehet találni a megfelelő szöveget, persze a lehető legnagyobb körültekintéssel. A prózamondásnak is egyik alapvető mércéje, hogy miként tudja realizálni, illetve megmutatni önmagát a szövegben a gyermek. A második kategóriával kapcsolatban lejegyezhetem, ennek a mezőnye volt a legerőseob, a tizenkét versenyző közül szinte mindegyik helyesen választott prózával szerepelt, leqjob- ban a zselizi (Želiezovce) alapiskola két tanulója, Vladár Ildikó és Gu- bik Ágnes, az első, illetve a második helyen végeztek.

A harmadik kategóriában többnyire túl hosszú szövegeket mondtak a szereplők, ennek következtében nem mindegyikük bírta tartani a tempót, a ritmust, megfelelően alkalmazni a váltásokat.

Mindenesetre, jó érzés volt együtt látni, hallgatni a Dél-Szlovákia különböző tájegységeiből érkezett prózamondókat is, találkozni az őket felkészítő pedagógusokkal és szülőkkel. Reméljük a következő esztendőkben többen ott lesznek ezek közül a gyerekek közül a felnőttek versenyében, gondoskodva a csehszlovákiai magyar amatőr előadóművészet folytonosságáról.

KISS PÉNTEK JÓZSEF

Egy mellszobor születése

A házat, amelyben a művésznő édesanyjával él, nagy kert veszi körül. Hátsó traktusába, ahol a dolgozószoba és a műterem található, nem jut el a hurbanovói forgalmas főutca zaja. Fák lombjai borulnak az udvar fölé, védve a fű bársonyát a portól. Olyan ez a ház, mint ahol az ihlet vert tanyát, s az ide érkezőt nem érné váratlanul, ha egy-egy zugban felfedezné a plakettek, érmek természeti motívumait.- Lehet azt állítani, hogy termékeny kert, meghitt nyugalmú otthon és alkotóműhely egyesül itt egyetlen térben?- Mindez édesanyámnak köszönhető. Ö alakította ilyenné az udvart, s legtöbbet ő tevékenykedik a kertben is. A május végi esők megbolondították a növényeket. Egy-egy zöld vulkán tört ki belőlük. Szükség lenne az én munkámra is, de az éppen zajló érettségi vizsgák minden időmet lekötik. Most érettségizik az utolsó évfolyam a megszűnő magyar tanítási nyelvű óvónőképzőben. Képzőművészetet tanítottam itt.- Több mint két hónapja láthattuk munkáit a Szilva Józseffel rendezett közös tárlaton. Azóta mi foglalkoztatja?- Baráti megrendelésre emlékérmet készítettem egy jubileumi érettségi találkozóhoz. Ennek az ittmaradt modelljei még itt találhatók az asztalomon. Persze végre szobron is dolgozhatom. A műteremben két változata is áll a Konkoly-Thege Miklós sírboltjánál felállítandó mellszobornak. Az itteni csillagdát alapító világhírű tudósnak így kíván emléket állítani a szülőhelye. Különös időszakban dolgozom ezen a szobron. Nemrég élhettem át azt a megrázkódtatást, amelyet az a tény okozott, hogy engedély nélkül földig

rombolták a műemléképületet, amely ráadásul védett volt. A kertből ellátok a csillagda kertjébe, s a megszokott látképben szinte ordít a hiány, ami az épület helyén keletkezett. Remélem, a pontos rekonstrukció nyomán legalább fogalmat alkothatunk milyen is volt ez a korabeli tudományos szenzációnak számító műemlék.- Nem okozott ez az eset valamifajta érzelmi vagy szellemi törést abban az alkotói ívben, amit Kon- koly-Thege mellszobrának elkészítése előtt felépített magában?- Az biztos, hogy rengeteget töprengek ezen. Egy szoborportré elkészítése merőben más jellegű alkotói folyamat, mint egy fiktív, bizonyos témabeli szabadsággal megalkotható érem, reliéf, kisplasztika vagy köztéri szobor. Ebben az esetben nincs nagy terepe a szobrásznak az eredetieskedésre. Kiteszi maga elé a korabeli festmények, fotográfiák reprodukcióit, összeolvas ezt-azt a megmintázandó személyiségről, s nem hagyatkozhat csupán a saját képzeletére.- Milyen térben helyezik el Konkoly-Thege Miklós mellszobrát?-A temetőben a családi sírbolt kápolnáját restaurálják, s ott állítjuk fel. Addig még tisztáznom kell ön- magamban, milyen talapzatra helyezzük, illetve milyen térbeli elhelyezést kíván meg a méretek függvényében a szobor. Mindez annak a folyamatnak a része, amelynek csak a végén lehet azt állítani egy alkotásról, hogy elkészült. Fogalmam sincs, hogy addig még hány változatot rakok fel a mintázó állványra. Ennek a küzdelemnek csak a végeredménye biztos, minden egyéb naponta változhat.

DUSZA ISTVÁN

A lélek hídján

ARANY PRÁGA 1988

Változott-e vajon az utóbbi egykét évben a világ? És változtunk-e benne mi, emberek? Ha igen, menynyit? Kicsit? Vagy még ennél is kevesebbet? Az idei prágai nemzetközi tévéfesztivál filmjei szerint bátrabbak és őszintébbek vagyunk, mint az elmúlt esztendőben. Bátrabban vállaljuk fel önmagunkat, múltunkat és jelenünket, őszintébb hangon beszélünk hibáinkról és tévedéSzilveszter írása nyomán készült. A film központi figurája egy jámbor, engedelmes ember, (Horváth Sándor játékát a legjobb színészi alakítás díjával jutalmazta a nemzetközi zsűri), aki azért kerül vád alá, mert hirtelen támadt felindulásában borosüveggel esik neki az őt molesztáló rendőrnek. Fekete Lázár tipikus antihős: nem tett ő semmi olyat az életben, amivel több lenne társainál.

így emlékezzetek rám! - jelenet a szovjet tévéfilmből

seinkről, nyíltabban szólunk arról, hogy milyenek vagyunk és milyenek lehetnénk. Úgy tűnik: hamis szavakkal, szépen csengő, üres frázisokkal nem hagyja többé elringatni magát a világ. Az Arany Prága harminckét drámai és harminc zenés versenyfilmje között azonban bőven akadt unalmas és szürke alkotás, olyan, amelynek sem az észhez, sem a szívhez nem volt köze, de a Kö- zép-Kelet-Európában készült tévéfilmek egyértelműen azt jelezték: új szelek fújnak felénk.

Pavel Csuhraj rendezése, az Így emlékezzetek rám! a drámai filmek kategóriájában győzött. Merész és izgalmas munkát küldött Prágába a szovjet televízió. Maria Ivanovna, a napjainkban játszódó történet hőse, túl a nyolcvanon, zsigereiben a leningrádi blokád életre szóló borzalmaival, lelkében a tisztességesen leélt évek nyugalmával, beszélgetésre hívja haza Szibériában élő fiát, annak régi és új feleségét, felnőtt unokáját és kamaszodó dédunokáját. Csak úgy pattognak a szavak... A kemény, megalkuvást sohasem ismerő veterán asszony mindenkit felelősségre von, mindenkit kifaggat. Fia harminc évi házasság után vált el a feleségétől, új élettársa ugyanolyan életunt, kiábrándult ember, mint ő. Lidát, az elhagyott feleséget makacssága, büszkesége futtatta vakvágányra. Másenyka, a lányuk „szabadon“, férj nélkül, rosszul nevelt fiával bukdácsol az életben. Maria Ivanovna másik gyereke, az ötven év körüli Násztya, férj és gyerek híján, csak a munkájának él. Ki hol rontotta el? Kinek mi a bűne? Lehet-e felnőtt fejjel mindent elölről kezdeni? Meddig lehet hit nélkül, hazugságokban élni? Pavel Csuhraj filmje nemcsak kérdez - válaszol is. Ószintén és egyértelműen.

A lélek hídján jön felénk František Filip A hős című alkotásának nyugdíj előtt álló képkeretezője is. Az Inter- vízió díjával jutalmazott cseh tévéfilm cselekménye a mában játszódik, de megelevenedik benne a prágai felkelés is. Régi, fakó kép viszi a nézőt a múltba - egymásra nevet egy fiú és egy lány. Ez még 1945 tavasza. Ma, több mint negyven évvel később, ezt a felvételt tartja kezében a csendben és magányban élő képkeretezó - és felismeri rajta önmagát, s élete első szerelmét, akit azóta sem látott. Nyakába veszi hát a várost, megkeresi a nőt, aki már férjét is, lányát is elveszítette, s vejé- vel és két unokájával él egy fedél alatt. Külsőleg ma is jól fest, de belül szúrós lett és megkeseredett. Változtat-e rajta a nagy találkozás? Egymásra talál-e két ember annyi sok év után? Josef Kemrés Jaroslava Adamová, a film főszereplői a legfinomabb gesztusokkal játsz- szák el, hogy igen.

Sikere volt Prágában Szegvári Menyhért rendezésének, a Gyorsított eljárásnak is, amely ördögh

Csak éppen nem találja helyét a mai világban. Akármit tesz is, nem engedelmeskedik neki senki és semmi. A múlt tiszta: mindig úgy cselekedett, ahogy elvárták tőle. A háborúban nem gyilkolt. Az ellenforradalom alatt is csak dolgozott, nem ártotta magát mások dolgába. „Az ember csak azt a pofont szégyellj, amit megérdemelt“ - ez a mondása. Ördögh Szilveszter nemcsak az 1945 utáni magyarországi paraszti és munkáslétről ad pontos „jelentést“, az önérzetében megbántott ember lelki kínjait is a legtisztább szavakkal adja tovább.

Kevesebb meglepetést tartogattak az idén a nyugati országok televíziói. Az osztrák színeket Karin Brandauer (Klaus-Maria Brandauer, a világhírű bécsi színész felesége)

Addigra délután lesz című elnyújtott munkája képviselte - a harmincas évek gazdasági helyzetéről, a munkanélküliségről és a zsidóüldözésről beszélve. A hollandok - A nyugati körzet egészségügyi központjával - a Kórház a város szélént próbálták utánozni, teljes sikertelenséggel. Pedig ebben a filmben is van minden: mellrák és gyomorfekély, flört és féltékenység, nagy szerelem és nagy szakítás, de hiába. Úgy látszik:

„koppintani“ is tudni kell. A dánok Gyűrűjének egyetlen hibája volt: azzal ért véget, amivel kezdődnie kellett volna. A múlt század elején játszódó történet olyan mint egy Grimm-me- se: hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy grófkisasszony. Férje volt, kastélya és birtoka, de a boldogságot csak addig ismerte, míg a gyűrűjét el nem veszítette. Hogy miért és miben változtatta meg az életét az erdei útonállóval való találkozása, arról már nem szól a film, mindössze azt jelzi: attól a naptól fogva odalett a nyugalma.

Kellemes szórakozást csupán az olaszok és a spanyolok versenyfilmje nyújtott. Az olasz televízió - Ma- riangela Melato és Salvatore Castel- lito nagyszerű játékával - Ötcsillagos szerelemről beszélt. A vérbő komédia két főhőse másfél éves „szünet“ után találkozik újra, s valahogy mind a ketten abban reménykednek, folytatni tudják megszakadt szerelmüket. De mert egyikük sem változott: a nő ugyanolyan féltékeny, ugyanolyan hirtelen haragú, mint régen, a férfi pedig megrögzött szoknyavadász - újra kitör a patália és ott vannak megint, ahol a part szakad. A spanyolok Gabriel Garda Márquez elbeszéléséből, A szépséges galambászlányból készítettek tévéfilmet, pontosan visszaadva a Nobel-díjas író érzelmektől fülledt, tragikus világát. A történet egyszerű: a gyönyörű Fulvia beleszeret Don Orestóba, s övé lesz egy forró éjszakán. Férje persze megérzi, hogy megcsalta őt, de nincs számonkérés, marakodás - egyetlen perc alatt végez vele. Ruy Guera nem véletlenül kapta meg a hazai és a külföldi újságírók díját, filmje láttán úgy érzi a néző: maga olvassa Márquez csodálatos írását.

A zenés filmek kategóriájában a Pluto napja című belga tévéoperát találta a legjobbnak a zsűri, az Inter- vízió díját pedig a moszkvai Borisz Galantyer forgatásában készült Maja Pliszeckaja portréfilm kapta. A világhírű szovjet balett-táncosnő életéről és munkájáról vall a kamera előtt, arról, hogy mind a mai napig úgy érzi: táncolnia, alkotnia kell, mert akárhogy szállnak is az évek, nem tud megállni az úton, képtelen búcsút venni a pályától, hiszen még most is erejének teljében érzi magát. S amikor például a haldokló hattyút táncolja, a néző is úgy látja: Pliszeckaja még ma, hatvanhárom évesen is maga a csoda.

A másik nagy balerina, Alicia Alonso, a kubaiak csillaga, Maria Callast táncolta el A díva című havannai filmben. Színészi alakítása, mimikája semmi kívánni valót nem hagy maga után, lépteiben, forgásaiban azonban már érezni az óvatosságot, a bizonytalanságot. A hatvanhét esztendős Alicia Alonso sajnos ugyanúgy gondolkodik, mint Pliszeckaja, noha, akármilyen kegyetlenül hangzik is, neki már régen abba kellett volna hagynia, hiszen évek óta kontaktlencsével a szemében táncol.

Josef Kemr és Jaromír Hanzlík A hősben

(Pavla Otáhalová felvétele)

Wagner Trisztán és Izoldájára, az NSZK televízióban Béjart. készített felejthetetlen koreográfiát. A szék - lonescu librettója nyomán-egy férfi és egy nő kapcsolatáról és a gyerekkor elveszett paradicsomáról szól. Érdekes volt a hollandok Fotballetje, amely a táncosok és a futballisták mozdulatsorait hozta közös nevezőre, a nyugatnémetek Bernstein-port- réja, Pavel Šmok táncjátéka, a Svájcban forgatott Kártyajáték, a svédek Kékszakállú hercege és az osztrákok Bajazzókja is. A zenés és táncos filmek egyébként is azzal az elsődleges céllal készülnek, hogy szórakoztassanak. A világ komo- rabb és komolyabb arcát inkább a drámai alkotások mutatják meg.

SZABÓ G. LÁSZLÓ