Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)

1988-06-21 / 144. szám, kedd

Levelezőink írják Csigák exportra A Nagykürtösi (Veľký Krtíš) járás­ban már több éves hagyománya van a csigafelvásárlásnak. A növekvő érdeklődést bizonyítja, hogy a járás területén az idén már nyolc begyüj- tóhelyen vásárolták fel a kerti csigá­kat, melyeket Franciaországba ex­portáltak. A tavalyi, 30 tonnán felüli Sikeresen képviselik az iskolát A Štúrovói Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola 1250 tanulója 49 szakkörben tevékenykedik. Különböző versenyeken, bemutatókon képviselik iskolánkat. Hogy megismerkedjünk egymás munkájával, s nem utolsósorban a szülők is láthassák sokrétű tevékenységünk eredményét, minden évben kétórás műsort adunk a legsikeresebb fellépésekből. Az idén a tanulók háromszor léptek fel a városi művelődési házban, mindig teltház előtt. Évről évre nagyobb az érdeklődés irán­tuk. A műsort a kisbábcsoport nyitotta A telhetetlen kiskecske című meséjével Himler Zsófia vezetésével. Őket követte a már 8. éve sikeresen működő Neve­nincs bábcsoport, Góra Ilona és Bernáth Margit vezetésével, s szurkolhattunk ne­kik a Duna Menti Tavaszon is. A Csángál- lók színjátszócsoport is 8. éve működik és kerületi elsők lettek. Ök is képviselték iskolánkat a Duna Menti Tavaszon a Pa­lacsintás király című verses mesével. Nagy tapsot kapott a dr. Oroszky Judit vezette citerazenekar, a nyolcadikos lá­nyok modern tánca, Stugel Tibor és Kiss Andrea szavalok. A műsort hagyományo­san a kétszeres országos győztes Kisboj- tár népi táncegyüttes zárta a Csallóközi táncokkal Hégli Marianna vezetésével. Béres Csilla rekordterméshez viszonyítva, az idén két turnusban közel 24 tonna csigát vásároltak fel. A galábocsi (Glabušovce) Ádám Jánosné (a fel­vételen) aki az egyik legrégibb felvá­sárló, most is a legjobbak közé tarto­zik, hiszen egymaga több mint négy tonna csigát vásárolt fel. Kép és szöveg: Bodzsár Gyula Közös érdekük A tavalyelőtti választásoknál a Pányi (Paňovce, Kassa-Košice -vidéki járás) Hnb élére fiatalok ke­rültek Ladislav Ujco és Éva Seligová személyében. Az elnök másodállás­ban végzi tisztségét, a titkárnő füg­getlenített. Mindketten jóval negy­ven alatt vannak, s a többi képvise­lővel együtt mozgósítják a lakos­ságot. Az idén 162 egyéni és tíz kollektív kötelességet vállaltak: több mint 35 ezer órát dolgoznak társadalmi munkában, s községszépítés során 358 ezer korona étéket hoznak létre. Fő feladatuk a gázvezeték megépí­tése. Az utak, a járdák, a sáncok, a patak és a közterületek rendezet­tek. Közös érdekük a kulturált, szebb környezet. Vállalták, hogy mi­nél több hízót, szarvasmarhát, juhot, házinyulat, tojást és mézet adnak a közellátásnak, továbbá begyűjte- nek 100 kilogramm gyógynövényt, valamint 11 tonna másodlagos nyersanyagot. Iván Sándor Dolgozni szeretnék... Még március végén kért tanácsot szerkesztőségünktől, mitévő legyen, kihez forduljon B. K. lakszakállasi (Sokolce) olvasónk, aki harmincegy éves. Születése óta rövidlátó, húsz dioptriás szemüveget visel, s már lassan öt éve, hogy teljesen rokkant. „Levočában 1972-ben végeztem el a könyvkötő szakmát. Utána sike­rült is elhelyezkednem Komárom­ban. Sajnos, két hónap után más munkahelyet kellett keresnem, mivel nem volt még kellő gyakorlatom, és egy rám bízott munka nem jól sike­rült. Aztán Somorjára (Šamorín) ke­rültem. Nagyon meg voltam eléged­ve a munkával és a kollektívával, kivéve, hogy naponta kellett utaz­nom.“ - kezdi levelét panaszosunk, melyből azt is megtudtuk, hogy a fióküzemet áthelyezték Bratisla- vába, az Úsvit Ipari Szövetkezet új épületébe. Ott dolgozott 1983 végé­ig, majd egy évig betegszabadságon volt. Az orvosi tanácsadó bizottság úgy határozott, hogy 1420 korona rokkantsegély mellett könnyebb munkát végezhet. Azóta eredmény­telenül keres megfelelő munkalehe­tőséget, mindenütt visszautasítják kérvényét. A felülvizsgáló orvos nem tanácsolja a messzebbre való uta­zást. „...Még nőtlen vagyok, szüleim­mel élek egy háztartásban. A se­gély, amit kapok kevés a megélhe­tésre. Szeretnék dolgozni, hogy a társadalomnak ne legyek a terhé­re. Szeretném úgy érezni magamat, mint a többi ember a társadalomban, akivel nincsenek ilyen problémák.“ Olvasónk levelét a Komáromi (Komárno) Járási Nemzeti Bizottság HAYDN MENÜETTJEVEL A Piroska Mihály zeneszerző emlékére rendezett I. Csallóközi Cimba­lomverseny győztese Sárközi Albert érsekújvári (Nové Zámky) zeneta­nár volt. Igényes felfogásban, az ütemre, a hangerőre és hangsúlyra egyaránt ügyelve adta elő a kötelező versenyszámot, de igazán a szaba­don választott művek előadásakor remekelt. Főleg a Joseph Haydn kvartettjéből ismert, háromnegyedes ütemű Menüett bemutatása tet­szett a zsűrinek és a közönségnek. Játékában nagyszerűen érvényesí­tette a cimbalom adta hangzási lehetőségeket. Miként a felvételen látható: a húrok ujjakkal való pengetését is alkalmazta, hogy érdeke­sebb, színesebb legyen a mű hangzása. Kép és szöveg: Hajdú Endre munkaügyi osztályára továbbítottuk, ahonnan Berta János mérnök, osz­tályvezető, a minap válaszolt. Leve­lünk kézhezvétele után a jnb szociá­lis osztályával - mivel az egészség­károsultak elhelyezése ide tartozik- közösen tárgyalták meg az ügyet és számba vették a lehetőségeket. Annak ellenére, hogy olvasónk a 121/1975-ös törvény 25. § 3. be­kezdése D betűje értelmében teljes rokkant, s rendszeres foglalkozást csak egészen rendkívüli feltételek mellett végezhet, megkezdték a megfelelő munkahely biztosítását. „A járás több szervezetével tár­gyaltunk, majd a Komáromi Járási Ipari Vállalattal egyeztünk meg, hogy felveszik nappali portásnak. Az üzemi orvos a szemorvos vélemé­nyét is kikérte, hogy tudja-e majd teljesíteni munkafeladatát. Mivel annyira gyöngén látó, hogy naponta nem tud utazni, az említett szervezet nem létesített vele munkaviszonyt.“- írja Berta János mérnök. Tárgyaltak a lakszakállasi efsz- szel és hnb-vel is, hogy a lakóhelyen tudják biztosítani a munkalehetősé­get, de sajnos eredménytelenül mi­vel nincs olyan munkabeosztás, amelyre az üzemi orvos beleegye­zését adná. Bár gyenge vigasz, a jóakarat megvan, de a lehetőségek annyira korlátozottak, hogy a kérésnek be­látható időn belül nem tudnak eleget tenni. A jnb munkaügyi osztálya to­vábbra is tartja a kapcsolatot az említett két szervezettel, s ha megfelelő munkalehetőségre nyílik alkalom, olvasónkat értesíti. -tgá­Öröklés N. I.: 1984-ben mentem férjhez. Gyermekünk nincs. A férjemnek azonban az első házasságából van két gyermeke. A kisebbikre a rok­kantsági nyugdíjából fizeti a tartás­díjat. A férjemnek van egy családi háza, melyet már a válás után vett meg. A házat közösen felújítottuk és bevezettük a vizet. A férjem idős kora, illetve a volt felesége és gyer­mekei magatartása miatt szeretném tudni, hogy én is jogot formálhatok-e ehhez a családi házhoz, s hogy a férjem esetleges halála után örö­kölnék-e a házból, s ha igen, milyen arányban? Az, hogy kié az ingatlan (családi ház) rendszerint a vásárlás pillana­tában dől el. Az önök esetében pél­dául a családi házat a férje vásárolta meg, s így az ö kizárólagos személyi tulajdonába került. Ezen utólag már semmit sem változtat az, hogy a ház felújítását, a víz bevezetését közö­sen végezték el. A családi ház a fér­je kizárólagos tulajdonában maradt. Férje halála esetén tehát az egész családi ház a hagyatékba tartozik majd. A házra tehát nem formálhat jogot, ám jogában áll lakni a családi házban - abból a jogi indokból, hogy a tulajdonos házastársa. Az öröklési jogviszonyokat, ha az örökhagyónak gyermekei vannak, a Polgári Törvénykönyv 473. § (1) bekezdése szabályozza, mely sze­rint az örökhagyó gyermekei és há­zastársa egyenlő arányban örököl­nek. Az örökhagyó volt házastársa (az, akivel halála pillanatában már nem élt házassági kötelékben) nem örököl. Az említett rendelkezés alap­ján ön tehát a hagyaték egyharma- dát örökölné. A hagyaték elosztásá­nak módja azonban bonyolultabb le­het ennél, s így nem állíthatjuk azt, hogy ön a családi ház egyharmadát örökölné. A törvény elsősorban az örökösökre bízza, hogy megállapod­janak a hagyaték megosztásának konkrét módjáról, vagyis arról, hogy kié lesz a ház, kié az autó stb. Ha azonban az örökösök nem tudnak megállapodni, a hagyaték megosz­tását a közjegyző végzi el. Ennek során például megteheti azt is, hogy a családi házat az egyik örökös tulajdonába adja (törvény kötelezi a közjegyzőt arra, hogy figyelembe vegye, melyik örökös tudná a csalá­di házat célszerűen kihasználni a társadalom érdekeivel összhang­ban), s kötelezheti őt egyben arra, hogy a társörökösei öröklési igényét pénzzel elégítse ki. Meghatalmazások itthon és külföldre B. L.: A szüleimnek külföldön bank­számlájuk van. Idős koruk és megromlott egészségi állapotuk miatt ők már valószí­nűleg nem utaznak ki, s ezért a külföldi számlán elhelyezett pénzüket én szeret­ném felhasználni. Ezzel a szüleim is egyetértenek. Kaptunk is a banktól egy kitöltetlen meghatalmazást (űrlapot), amelyet a szüleimnek kellene kitölteniök. A probléma ott kezdődik, hogy az aláírá­saikat hitelesíteni kell. Elég ezt két tanú­val megtenni? Megjegyzem, hogy az űrla­pon „tanúk“ számára vannak kijelölt ro­vatok. A meghatalmazással voltunk már a közjegyzőnél is. Ó azonban az idegen nyelvű meghatalmazáson nem hajlandó hitelesíteni az aláírást, s arra sem tudott válaszolni, ki az, aki ezt megtehetné. A kérdésre mi sem tudunk egyértelmű választ adni. Ehhez ismernünk kellene az adott állam jogszabályait is, s talán még inkább joggyakorlatát (a jogszabályok al­kalmazásának módját). A jogszabályok és a joggyakorlat közti különbség tipikus példájaként említhetnénk meg egy jogta­nácsadó panaszát, aki a hagyatéki tár­gyalásra születési és igazolvány számok­kal, adatokkal bőségesen ellátott kifogás­talan meghatalmazást hozott ágyban fek­vő édesanyjától, hogy a tárgyaláson kép­viselje őt. A közjegyző mégsem engedte be a tárgyalásra, mondván, hogy a meg­hatalmazást érvénytelennek tekinti, mivel nincs közjegyzői pecséttel hitelesítve. A jogtanácsadó azóta is keresi azt az általánosan kötelező erejű jogszabályt, amely közjegyzői pecséthez kötné a meg­hatalmazás érvényességét. Ezt a rövid kitérőt nem véletlenül tet­tük. Nálunk túlságosan nagy fontosságot tulajdonítunk a pecséteknek, akár egy meghatalmazáson is, melyet a törvény szerint ráadásul szóbeli formában is meg lehet tenni (ilyenkor vajon hová kell tenni a pecsétet?). Külföldön azonban vannak olyan bankok is, melyek nem követelik meg a pecsétet a meghatalmazáson. Ezt azonban nem azért mondjuk, hogy a meghatalmazás aláírása és kivitele az önök esetében teljesen sima ügy lenne. A CSSZSZK devizamonopóliumát szabályozó 142/1970 Tt. sz. törvény sze­rint a külföldi pénzintézetben elhelyezett összeggel való rendelkezésre szóló meg­hatalmazást csak a Csehszlovák Állami Bank engedélyével szabad kivinni az or­szágból (ugyanúgy, mint a külföldi pénz­nemre szóló betétkönyveket és biztosítási kötvényeket vagy aranyat). Az említett törvény azonban más fontos rendelkezé­seket is tartalmaz; szabályozza azoknak kötelességeit, akiknek külföldön bármi­lyen vagyonuk, követelésük, értékpapírja­ik, ingatlanuk stb. van. Mindezt be kell jelenteni a deviza-nyilvántartásba. Az eh­hez szükséges űrlapokat a Csehszlovák Állami Bank fiókjában megkaphatja, de az állami takarékpénztárban, s a vagyoni és devizaügyek igazgatóságán is. Ezt a be­jelentést 15 napon belül kellett volna megtenni. A törvény 15. §-a szerint az, akinek külföldi számlán pénze van, köte­les gondoskodni arról, hogy ezt a pénz mielőbb átutalják neki ide. Ezekre a ren­delkezésekre épít a Büntető törvénykönyv 146. §-a a devizagazdálkodás veszélyez­tetéséről. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy ajánlatosnak tartjuk bejelentési kö­telezettségük mielőbbi teljesítését. Egy ilyen utólagos bejelentéssel feltehetően mentesülnének bármiféle büntetőjogi fe­lelősség alól a tevékeny megbánásra vo­natkozó rendelkezések értelmében (lásd Btk. 66.§). Alkoholizmus elleni jogi eszközök F. I.: Negyvenéves vagyok. A fér­jem rendszeresen iszik, s ilyenkor kibírhatatlan, kötekedik, veszekedik, semmi sem tetszik neki. Az utóbbi időben már a fizetését sem adja haza hiánytalanul. Mindig is azt vár­tam, hogy javulás áll be, de ez sajnos nem történt meg. Azt szeret­ném tudni, hogyan vitethetném el alkoholelvonóba. Ő ugyanis hallani sem akar róla, mondván, hogy nem alkoholista. Hallottam ugyan, hogy az orvos beleegyezésével járóbe­tegként is kezelhetik, én azonban ebben nem látok megoldást. Ezekről a kérdésekről az alkoho­lizmus elleni harcról szóló törvény 13. §-a. rendelkezik, mely szerint az egészségügyi intézet a döntésével kötelezheti az alkoholistát arra, hogy kivizsgáltassa és járóbetegként or­vosi kezelésnek vesse alá magát. Egy ilyen döntéssel azonban csak azt lehet kötelezni, aki „rendsze­res alkoholfogyasztással ismételten megbotránkozást keltő állapotba ke­rül, vagy olyan állapotba, amely ked­vezőtlenül hat a családjára, munká­jára vagy olyan állapotba, amely más módon sérti a közérdeket, vagy azt, aki egészségkárosodást okozott magának alkoholizálásával“. A dön­tés ellen az érintett fellebbezhet, s a fellebbezéséről végső soron a nemzeti bizottság dönt. Az intézeti elvonókezelés elren­delése rendszerint az egészségügyi intézet döntését követő lépcsőfok. Éppen ezért ennek elrendelése szi­gorúbb feltételekhez kötött. A járási nemzeti bizottság akkor kötelezheti az alkoholistát intézeti kezelésre, ha az nem kezelteti magát rendesen, ha a járóbeteg-kezelés nem elégsé­ges a gyógyításához vagy ha az alkoholista nem hajlandó önként alávetni magát az intézeti kezelés­nek. A kötelező intézeti kezelés idő­tartamát a járási nemzeti bizottság állapítja meg az egészségügyi inté­zet javaslata alapján. A törvény rendelkezik az alkoho­lista munkabérének kifizetéséről is. Ha a munkabérnek az alkoholista kezébe történő kifizetésével sértve lennének azoknak érdekei, akiknek az alkoholista tartást köteles nyújta­ni, a szakszervezeti szerv a törvény által szabályozott eljárásban elren­delheti, hogy a munkabért ne az alkoholista kezébe, hanem valaki másnak folyósítsák, aki ezt az alko­holista és főként a gyermekei élet- szükségleteinek kielégítésére köte­lesfelhasználni. (m-n.) O J szí Jól szerepeltek tűzoltóink Az önkéntes tűzoltók munkájának megmérettetése a körzeti tűzoltó­versenyek feladata. Legutóbb a nagylégi (Lehniee) sportpálya adott otthont a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás 5. körzeti vetélkedőjének, melyen a Felső- Csallóközből 25 férfi s négy női tűzoltóraj vett részt. Az ünnepélyes megnyitón dr. Bognár László, aTűzvédelmi Szö­vetség járási bizottságának elnöke köszöntötte a résztvevőket és a ven­dégeket. A nagyszabású versenyen a hagyományos tűzoltási gyakorlat mellett váltófutásban, akadályver­senyben és tömlőszerelésben mér­ték össze tudásukat. Csapatversenyben a nagyma- gyari (Rastice) tűzoltók remekeltek, a felnőttek kategóriájában a dobogó mindhárom fokán ök álltak, ifjúsági kategóriában pedig az első helyen végeztek. A nők versenyében a csá­kányi (Čakany) lányok győztek. Az egyéni számokban a nők közül az első díjat szintén a csákányi Nagy Hajnalka érdemelte ki. Felnőtt kate­góriában a férfiak egyéni versenyé­ben is nagymegyeri siker született; Zsigó Gábor, Zsigmond Gábor és Lengyel László volt a sorrend. Az ifjúsági kategóriában a győzelmet Farkas Róbert nagymagyari, a má­sodik helyet Lengyel Bálint csenkei (Čenkovce) és a harmadik helyet Horváth Csaba bélvatai (Vojtechov- ce) versenyző érdemelte ki. A győztes, a 3-as számú nagy­magyari együttes mellett Gomba (Hubice) és Csenke csapata jutott tovább a járási döntőbe. Méri István

Next

/
Thumbnails
Contents