Új Szó, 1988. május (41. évfolyam, 102-126. szám)
1988-05-14 / 112. szám, szombat
Tartalmas tárgyalások - újabb szolid hozzájárulás a szovjet-amerikai viszony fejlesztéséhez Eduard Sevardnadze genfi sajtóértekezlete (ČSTK) - Mint már beszámoltunk róla, Genfben Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, külügyminiszter csütörtökön befejezte tárgyalásait George Shultz amerikai külügyminiszterrel és Colin Powell-lel, az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadójával. A megbeszéléseken elsősorban a hadászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentésével, valamint a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról szóló szerződés megtartásával kapcsolatos kérdésekkel foglalkoztak. Ezzel összefüggésben - a szakértők bevonásával - áttekintették az ide vonatkozó megállapodásokhoz vezető úton a haladás lehetőségeit. A külügyminiszterek megvitatták az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzet csökkentésével összefüggő kérdéseket, s a bécsi tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai küldöttséget utasították, törekedjenek kiegyensúlyozott eredményekre. A két miniszter folytatta a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolására vonatkozó szerződés ratifikálásával összefüggő kérdések köztük néhány felmerült technikai részlet megvitatását. Elemezték továbbá a világ különböző részeiben kialakult helyzetet, a regionális problémákat. A fennálló nézetkülönbségekre való tekintet nélkül mindenekelőtt a válsággócok olyan lehetséges megoldási módjaira koncentráltak, amelyek megfelelnének az egyes konfliktusokban érintett felek érdekeinek. Napirenden szerepeltek az emberi jogok és a humanitárius együttműködés kérdései is. Ugyancsak beszámoltunk róla, hogy a tárgyalások befejeztével Viktor Karpov, a szovjet külügyminisztérium kollégiumának tagja és Max Kampelman nagykövet megállapodást irt alá arról, hogy a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásáról szóló szerződésbe foglalják a hagyományos és az új fizikai elveken működő robbanófejeket (ezek az ún. egzotikus fegyverek) egyaránt hordozni képes közepes és rövidebb hatótávolságú rakétákat. A szovjet-amerikai külügyminiszteri találkozó után Eduard Sevardnadze és George Shultz sajtóértekezletet tartott. A szovjet külügyminiszter sajtóértekezletén kijelentette, hogy a szovjet-amerikai miniszteri szintű találkozók hosszú sorában a mostani megbeszélések George Shultz amerikai külügyminiszterrel több szempontból is rendkívülinek számítanak. Mindenekelőtt azért, mert ez volt az utolsó találkozó Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke moszkvai tárgyalásai előtt. Emellett időben egybeesett a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásáról szóló szerződés ratifikálásának mindkét országban jelenleg zajló zárószakaszával. Úgy gondolom, hogy mindezek az események önálló miniszteri találkozót igényelnének - hangsúlyozta Eduard Sevardnadze. - De nem csupán erről van szó. Vegyék szemügyre a mostani tárgyalások tartalmát. Számos olyan kérdés, amelyet korábban csak megvitattunk, most a megoldás stádiumában van. A vélemények puszta cseréje, természetesen, egyszerűbb, mint megoldást találni a bonyolult politikai problémákra. Vannak közöttük olyanok, mint a hadászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentéséről szóló megállapodás, a vegyi fegyverek tilalmára vonatkozó konvenció, a hagyományos fegyverzetről szóló tárgyalások mandátuma, az atomkísérletek korlátozása, valamint a nukleáris és a vegyi fegyverek további elterjedésének a megakadályozása. Mint mindig, a mostani tárgyalási fordulóri is napirenden szerepeltek a regionális konfliktusok, az emberi jogok és a humanitárius együttműködés kérdései. Vegyék hozzá még azt, hogy meg kellett vizsgálni a két ország vezetői találkozójának valamennyi szempontját, köztük féltucat kétoldalú megállapodás előkészítésének helyzetét, s elképzelhetik, mennyire volt tartalmas a mostani találkozó programja. Figyelmünket továbbra is a már aláírt megállapodások és a megoldott kérdések kötik le. Nem vártuk például, hogy problémák egész sora merül fel a közepes és rövidebb hatótávolságú rakétákról szóló szerződés körül. De hát éppen most merültek fel, amikor azt gondoltuk, hogy már minden tisztázott, minden megoldott. Számos nehézség a meg nem értésből ered, s éppen ezek okoznak a leggyakrabban fejtörést. A szovjet-amerikai viszony jellege azonban nyilván ilyen marad, s még sokáig fogjuk érezni a kölcsönös bizalmatlanság kihatásait. Ha bármennyi idő is állna rendelkezésünkre, az sosem lenne elég. Főleg most, a negyedik szovjetamerikai csúcstalálkozó előestéjén. Úgy vélem, mindkét fél tudatosítja az újabb csúcs előkészítésével kapcsolatos felelősségét. Amerikai partnereinkkel továbbra is úgy véljük, hogy központi feladat a hadászati támadófegyverek csökkentésére vonatkozó megállapodás munkálatainak előmozdítása, a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról szóló szerződés megtartása mellett. Ezzel összefüggésben bizonyára érdekelni fogja önöket, hogy a mostani megbeszélések alkalmával átadtuk az amerikai félnek a Szovjetunió stratégiai erőinek összetételéről szóló részletes adatokat, köztük a tengeri telepítésű robotrepülőgépeinkre vonatkozó adatokat is. Célunk, hogy maximális haladást érjünk el e megállapodás kidolgozása során, s ezt a haladást megerősítsük a csúcstalálkozón, majd intenzíven folytassuk a munkát. Szeretném külön felhívni a figyelmet egy aspektusra. A májusi csúcstalálkozó nem a végső célja tárgyalásainknak, az fontos szakasz lesz az új szerződés felé vezető úton. Ebben véleményünk megegyezik az amerikai fél álláspontjával. Úgyszintén szem előtt tartjuk, hogy a májusi találkozó erős ösztönzést adhat a szovjet-amerikai párbeszéd más területein való haladás eléréséhez. Rendkívül gyümölcsözőek voltak megbeszéléseink a bécsi utótalálkozón kialakult helyzetről. Kifejtettük új, s véleményem szerint távlati gondolatainkat a humanitárius együttműködés szerteágazó problémáinak a megoldására. Véleményünk megegyezett abban: most megvannak a feltételek ahhoz, hogy a bécsi utótalálkozó jelentős politikai megállapodásokkal érjen véget. Lényeges haladást értünk el az atomrobbantások, valamint későbbi korlátozásuk és megszüntetésük ellenőrzése kérdésében. Ami a legfelsőbb szintű találkozót illeti, mindkét fél abból indul ki, hogy a főtitkár és az elnök részletes véleménycserét fog folytatni a világpolitika problémáinak széles köréről és alaposan megvitatják a szovjetamerikai viszony leglényegesebb szempontjait. Meggyőződésünk, hogy a moszkvai csúcstalálkozó is kiemelkedő esemény lesz kapcsolatainkban, s viszonyunkat - a koncepciót és a gyakorlati lépéseket tekintve egyaránt - gazdagítani fogja. Szeretnék most szólni az útnak arról a szakaszáról, amelyről azt gondoltuk, hogy már mögöttünk van, de amelyre vissza kellett térnünk. Bizonyára tudják, hogy a közepes és rövidebb hatótávolságú rakétákról szóló szerződésre gondolok. Ezt a kérdést alaposan meg kell világítani. A szerződés aláírása után egyik fél sem várt a ratifikálásra, hanem úgy döntöttünk, hogy megkezdjük a szerződésben foglalt ellenőrzési rendelkezések megvalósításának előkészítését. Megszerveztük a jövendőbeli ellenőrök kölcsönös látogatásait az ellenőrzésre kerülő létesítményekbe, és megvitattuk az ellenőrzés megfelelő módszereit. Hirtelen néhány probléma merült fel. Ez teljesen érthető, hiszen még a legtökéletesebb szerződés sem láthatja előre az esetleges változatokat és helyzeteket, s annál inkább nem egy olyan szerződés, amelynek nincs párja. Ennek tudatában a megállapodás szerzői létrehoztak egy különleges ellenőrző bizottságot, amely az egyes rendelkezések körül felmerülő esetleges vitákat oldaná meg. Amikor visszatértünk ehhez a kérdéshez, mindkét oldalon bizonyos kérdések, illetve igények merültek fel. Az amerikai fél felvetette az ellenőrzések kiterjesztésének kérdését, az ellenőrzött létesítmény egész területén folytatott inspekció kérdését, a szerződéshez csatolt emlékeztetőben foglalt műszaki adatok ellenőrzésének kérdését, a Votkinszk melletti üzemnél ellenőrzött szállítóeszközök nagyságának és tömegének kérdését, az ins- pekciós berendezés jellegének kérdését, a szovjet rakéták egyes fokozatainak hosszáról szóló adatok pontosításának kérdését, valamint a robbanófejekkel ellátott rakéták fényképei cseréjének a kérdését. A mi részünkről számos dologban merültek fel aggályok, például az Egyesült Államok területén levő Pershing 1A és Pershing 2 rakéták ellenőrzésével kapcsolatban. Ezt normálisnak tekintettük, s a helyzetet nem dramatizáltuk. Ellenkezőleg, a jószándék szellemében mindkét fél megtett mindent a partner kétségeinek elhárítása érdekében. Végül sikerült megmagyarázni ezeket a félreértéseket, mégpedig annak alapján, hogy a vita során a szerződésnek maga a szövege az egyedüli kritérium és semmi más. A helyzet ilyen alakulásának pozitív oldalát abban látjuk, hogy bebizonyosodott a szerződés életképessége, illetve az a képessége, hogy választ adjon a bonyolult helyzetekre. Minden szempontból jobb lenne viszont, ha nem kerülne sor hasonló vitákra. A szerződéseknek és megállapodásoknak éppen olyan figyelmet kell szentelni, mint a szovjet-amerikai viszonyban tapasztalható pozitív jelenségeknek. Amint látják, a tárgyalások nem voltak egyszerűek. Annál nagyobb megelégedéssel tölt el bennünket a jó befejezés. Az a véleményünk, hogy tárgyalásaink újabb szolid hozzájárulást jelentettek a szovjetamerikai viszonyhoz. Eduard Sevardnadze bevezető nyilatkozatát követően újságírók kérdéseire válaszolt. KÉRDÉS: Nyilatkozatában úgy fogalmazott: a szovjetamerikai viszony jellege egyelőre olyan, hogy a kölcsönös bizalmatlanság okozta károkra számítani kell és hogy éppen emiatt keletkezett a legutóbbi vita. Nem gondolja-e, a kapcsolatok annyjra megváltoztak, hogy a jövőben nem kell majd ekkora károkra számítani? És még egy személyes jellegű kérdés. Mit gondol arról az útról, amelyet az Egyesült Államokkal való viszonyban tett meg George Shultz külügyminiszterrel 1985-ben Helsinkiben tartott első találkozója óta? Nem alakultak-e ki új kapcsolatok az amerikai diplomáciával? SEVARDNADZE: A szovjetamerikai viszony rendkívül bonyolult. A Genf óta eltelt évek során sok mindent tettünk. Figyelmen kívül hagyva az elvi nézeteltéréseket, a filozófia és az ideológia terén mutatkozó különbségeket, véleményem szerint sikerült lefektetnünk a szov- jet-amerikai viszony normalizálásának alapjait. A genfi, a reykjavíki és a washingtoni csúcstalálkozó hatalmas és tartós jelentőséggel bír a két ország további viszonyának alakulását tekintve. Ami a Szovjetunió és az USA külügyminisztere közötti viszonyt illeti, úgy fogalmaznék, hogy ez is hozzájárul a bonyolult feladatok megoldásához. Mostani találkozónk már a huszonhatodik volt. Úgy vélem, már maga ez a tény is rendkívül jelentős. Megbeszéléseink tárgyszerű és konstruktív légkörben, mindenfajta retorika és demagógia nélkül zájlanak. Az ilyen légkör jobban lehetővé teszi számunkra országaink érdekeinek védelmét, s azt, hogy hatékonyan dolgozzunk a békéért, a biztonságért és a nemzetközi együttműködésért. KÉRDÉS: Hogyan járulhat hozzá a többi európai állam - a Varsói Szerződés és a NATO tagországai - az európai párbeszéd fejlesztéséhez? Mely momentum volt a tárgyalásokon a legnehezebb? SEVARDNADZE: Valamennyi európai állam hozzájárulhat és hozzá is járul együttműködésünk fejlesztéséhez és elmélyítéséhez, a szovjet-amerikai viszony pozitív alakulásához. Ami a legnehezebb kérdést illeti, most erről nem szólnék részletesen, sok nehéz volt. KÉRDÉS: Megtudtuk, hogy két dokumentumot írtak alá a közepes és rövidebb hatótávolságú rakétákkal kapcsolatban. Nem ismerjük tartalmukat. Úgy gondolja, hogy eloszlatják az amerikai szenátus aggodalmait? SEVARDNADZE: Azt hiszem, a közösen kidolgozott dokumentumokból valóban elegendő van. A legfontosabb problémákat és kérdéseket soroltam fel, amelyek e két nap során felmerültek. Úgy vélem, hogy az amerikai kormány képviselőinek szintén az a véleménye: valamennyi felmerült kérdésre megadtuk a választ a rakétaszerződés ratifikálásával kapcsolatban. KÉRDÉS: Adna-e tájékoztatást annak részleteiről, hogyan hárultak el a közepes és rövid hatótávolságú rakétákra vonatkozó megállapodással kapcsolatos nézeteltérések? SEVARDNADZE: Ezek a kérdések technikai szempontból olyan specifikusak, hogy rendkívül nehéz, szinte lehetetlen őket részletesen ismertetni egy ilyen sajtókonferencián. A fő az, hogy megoldottuk őket. KÉRDÉS: Úgy gondolja, hogy a közel-keleti rendezésre vonatkozó Shultz-terv alapján lehetséges a megállapodás a Szovjetunió és az Egyesült Államok között? Ha nem, van-e saját tervük a közel-keleti probléma békés rendezésére. És még egy kérdés: Peresz izraeli külügyminiszter magyarországi látogatása nem előjele-e a szovjet-izraeli viszony javulásának? SEVARDNADZE: Véleményem szerint a Shultz-tervben vannak olyan elemek, amelyek megvalósításuk esetén hozzájárulhatnának a közel-keleti probléma politikai rendezéséhez. Főleg arra a tényre gondolok, hogy az Egyesült Államok elismeri a Biztonsági Tanács állandó tagjainak részvételével tartandó nemzetközi konferencia összehívásának szükségességét. Ami a Szovjetunió alapvető elképzeléseit illeti, a közel-keleti rendezéshez való hozzáállásunkat pontosan megfogalmazta Mihail Gorbacsov a Jasz- szer Arafattal lezajlott moszkvai találkozója alkalmával. Úgy vélem, hogy a találkozóról kiadott jelentés tartalmát jól ismerik. Az izraeli külügyminiszter magyarországi látogatása nem befolyásolja a szovjet-izraeli viszonyt. Ez olyan önálló lépés, amelyet a kétoldalú kapcsolatok keretében tettek. KÉRDÉS: Miután megérkezett Genfbe, kijelentette, hogy új javaslatokat hozott magával a hagyományos fegyverzet csökkentésére, főleg az erről szóló tárgyalások mandátumának kidolgozására vonatkozóan. Nem fejtené-e ki részletesebben ezeket a javaslatokat? Hogyan reagált rájuk az amerikai küldöttség? SEVARDNADZE: Az erről a problémáról folytatott párbeszéd hozott eredményeket. Mindkét fél álláspontját sikerült közelíteni a tárgyalások mandátumának kidolgozása kérdésében. A megfelelő utasításokat átadtuk a Bécsben tevékenykedő küldöttségeinknek, amelyek partnereikkel ezeket megkonzultálják. Berlinben holnap találkozom kollégáimmal, a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminisztereivel. Az NDK fővárosában részletesen fogunk konzultálni a következő tárgyalások mandátumának kidolgozásáról. KÉRDÉS: Tárgyaltak-e Shultz úrral a közép-amerikai helyzetről? Nemrég az amerikai kormány szóvivője kijelentette, hogy a Szovjetunió hozzájárulhatna e válsággóc rendezéséhez, mivel Nicaraguának mintegy 500-600, millió dollár értékű fegyvert szállít. SEVARDNADZE: Igen, tárgyaltunk erről a kérdésről. De Közép- Amerikáról minden találkozónk alkalmával részletes megbeszéléseket folytatunk. Ügy vélem, a világnak ebben a részében érdekes folyamatok játszódnak le, amelyek legfőbb jellemzője a nemzeti megbékélés tendenciája. A közép-ame- rik'ai rendezésben érdekelt valamennyi állam feladata, hogy ezt az egészséges tendenciát támogassa. Ami a fegyverszállításokat illeti, erről már többször beszéltem. Javasoltuk az Egyesült Államoknak, hogy a kölcsönösség alapján mondjunk le a Közép-Amerikába irányuló fegyverszállításokról. Szeretnék rá emlékeztetni, hogy ezt a javaslatot Mihail Gorbacsov a washingtoni csúcstalálkozón terjesztette elő, ám amerikai részről nem talált támogatásra. KÉRDÉS: A genfi megállapodások értelmében május 15-én a szovjet csapatok megkezdik a kivonulást Afganisztánból. Milyen mértékben vitatták meg ezt a kérdést? Mondana-e valamit azzal összefüggésben, hogy nyolc év után véget ér a Szovjetunió részvétele ebben a konfliktusban? A másik kérdés, van-e valami új fejlemény az irakiiráni konfliktus megítélésében? SEVARDNADZE: Afganisztánról a genfi megállapodásokban sok szó esik. Ismerik ezeket a dokumentumokat, melyeket idén április 14-én írtunk alá Genfben. Május 15-én megkezdődik a szovjet csapatok kivonása Afganisztánból és ez a folyamat a jövő év elején fejeződik be. Ezzel kapcsolatban semmi különösebb újságot nem tudok mondani. Ma a legfontosabb feladat mindazoknak a kötelezettségeknek a következetes teljesítése, amelyeket Pakisztán és Afganisztán, illetve a Szovjetunió és az Egyesült Államok vállalt magára. Az iraki-iráni konfliktus megvitatásában új momentumok nem merültek fel. George Shultz amerikai külügyminiszter csütörtök esti genfi sajtóértekezletén úgy nyilatkozott, hogy az Eduard Sevardnadzével folytatott tárgyalások építőek és tárgyszerűek voltak. Mindkét fél igyekezett megoldani azokat a kérdéseket, amelyek a moszkvai csúcstalálkozó napirendjén fognak szerepelni. George Shultz megelégedését fejezte ki afelett, hogy a-szovjet fél kielégítően magyarázta meg a helyszíni ellenőrzésre vonatkozó intézkedéseket, amelyekkel a közepes és rövidebb hatótávolságú szerződés megtartását fogják ellenőrizni. Az amerikai külügyminiszter hangsúlyozta, elégedett az emberi jogok kérdésében folytatott nyílt véleménycserével is.
