Új Szó, 1988. május (41. évfolyam, 102-126. szám)

1988-05-13 / 111. szám, péntek

A nemzeti önmegbecsülés jelképe Százhetven éves a prágai Nemzeti Múzeum A Vencel tér magasabbik pere­mén emelkedő Nemzeti Múzeum fő­városunk legismertebb középületei közé tartozik. A patinás intézmény most érkezett el fennállásának 170. évfordulójához. Létrejötte szorosan kapcsolódik a 19. század eleji csehországi társadalmi és kulturális fejlődéshez, megalapítására ösztön­zően hatott az is, hogy a század első évtizedeiben a Habsburg-birodalom más országaiban és tartományai­ban, így Magyarországon, Stájeror­szágban és Sziléziában is létesült nemzeti múzeum. A prágai Nemzeti Múzeum gyűj­teményeinek alapját értékes adomá­nyok teremtették meg. A csehorszá­gi tudományos élet számos képvise­lője nemcsak pénzadományokkal, hanem gazdag gyűjteményekkel is gyarapította a múzeum anyagát. A későbbiek során, különösképpen teménye, s a Kisoldal (Malá Strana) egyik palotájában a zenetörténeti és hangszerosztály. A Nemzeti Múze­um főépületében az őstörténeti, a numizmatikai és a történelmi-ré­gészeti gyűjtemény tekinthető meg. A történeti múzeumhoz tartozik még a Palacký utcában levő Palacký- és Rieger-emlékmúzeum, illetve Smí- chovon a Mozart prágai tartózkodá­sáról nevezetes Bertramka-villa. A főépületben vannak a termé­szettudományi múzeum osztályai, s ott van a közel másfél millió köte­tes könyvtár. A múzeum levéltára viszont a várnegyed egyik épületé­ben található. A Nemzeti Múzeum­hoz tartozik az ázsiai, afrikai és amerikai kultúrákat bemutató Náprs- tek Néprajzi Múzeum, valamint az országos jellegű muzeológiai kabi­net. A Neruda utcában befejezés előtt áll egy régi gyógyszertár átala­František Palacký munkásságának köszönhetően, a múzeum igazi cseh nemzeti intézménnyé fejlődött. A cseh nemzet számára a Nemzeti Múzeum, a prágai Nemzeti Színház­hoz hasonlóan, az önmegbecsülés jelképe, a nemzeti újjászületés ide­jén a tudomány és a kultúra köz­pontja lett. Az impozáns, neoreneszánsz stílusú palotát 1885-1890 között emelték Josef Schulz tervei alapján. Addig a múzeum gyűjteményei a Šternberk-, illetve a Nostic-palotá- ban voltak. 1919-ben a Cseh Király­ság Múzeuma nevet viselő intéz­ményt nemzeti múzeummá nyilvání­tották. 1929-ben a képviselőház nem fogadta el a múzeum államosí­tására vonatkozó törvényjavaslatot. A Nemzeti Múzeum teljes egészé­ben 1948-ban vált állami intéz­ménnyé. A jubileum alkalmából dr. Vlasti­mil Vondruškával, a történeti múze­um igazgatójával beszélgettem, aki néprajz-történelem szakot végzett a Károly Egyetem Bölcsészettudo­mányi Karán. Egyetemi tanulmányai után a Csehszlovák Tudományos Akadémia Etnográfiai Intézetében dolgozott, megszerezte a történettu­dományi kandidátusi fokozatot, majd a Nemzeti Múzeumba került, ahol 1986-ban kinevezték a történeti mú­zeum igazgatójává. Tanulmányai­nak tárgya elsősorban a cseh népi tárgyi kultúra és a gazdaságtörténet. Egyebek között feldolgozta a Šuma- va-vidék népi kultúrájának emlékeit.- Mit értünk ma a prágai Nemzeti Múzeum fogalmán?-A Nemzeti Múzeum az elmúlt százhetven év alatt kiterjedt közin­tézménnyé fejlődött. A Vencel téri főépületen kívül jelenleg hetven épület tartozik igazgatása alá, s hoz­zá tartoznak a csehországi műem­lék-kastélyok könyvtárai is, tehát mintegy száz objektum gazdái va­gyunk - válaszolja dr. Vondruška.- Múzeumépületeink többsége Prágán kívül, vidéken van, nagyobb részük letéthelyül szolgál, egy ré­szük pedig a nyilvánosság rendelke­zésére áll. Például a Vrchotovy Ja- novice-i kastélyban kapott otthont a Cseh társadalom a 19. században című állandó tárlatunk. A történeti múzeum részét alkotja a prágai Vár területén levő Lobkovic-palotában elhelyezett történelmi tárlat, amely Cseh- és Morvaország történetét öleli fel, a keltáktól egészen 1848-ig. Az egykori Kinský-palotában he­lyezték el a múzeum néprajzi gyűj­teményét. önálló múzeumi osztály ad áttekintést a csehszlovákiai test- nevelési mozgalom fejlődéséről és eredményeiről. A Julius Fučík Műve­lődési és Pihenóparkban van a mú­zeum építészeti és szobrászati gyúj­Jan Karbusický felvétele kítása patika-múzeummá. A Rožmi- tál pod Tŕemšínem-i neorene­szánsz kastélyt pedig játékmúzeum­má alakítjuk át. Mindez együttvéve egyenlő a Nemzeti Múzeum fogal­mával.- Mi iránt érdeklődnek az embe­rek leginkább?- Főleg az időszakos kiállítások iránt, persze, a látogatottság mérté­ke függ a kiállítások témájától is. Tavaly például rendkívül nagy láto­gatottságnak örvendett a történeti múzeum újabb gyűjteményeit bemu­tató kiállítás, vagy a Lobkovic-palo­tában Ludmila hercegnő halotti textí­liáinak bemutatása. Ez év elején viszont a főépület panteonjában II. (Utószülött) László maradványainak kiállítása vonzotta a közönséget. Nagy az érdeklődés főleg a közis­mert eseményekhez, személyekhez és témakörökhöz kapcsolódó kiállí­tásaink iránt. Az emberek látni akar­ják az olvasmányaikból, filmekből, tévéfeldolgozásokból ismert ténye­ket, tárgyi emlékeket. A történeti múzeum százötven al­kalmazottjának mintegy kétharmada tudományos dolgozó, különböző szakterületek ismerője. A tudomá­nyos munka mellett fő feladatunknak tartjuk a nyilvánosság szolgálatát. Különösen a tanulóifjúság, az isko­lák igényeit elégítjük ki azzal, hogy bő magyarázatot adunk egy-egy konkrét témához. Ebből a szem­pontból a Lobkovic-palotában elhe­lyezett történelmi tárlatunk iránt nagy az érdeklődés.- Közismert, hogy a Nemzeti Mú­zeum gyűjteményeiben nagy értékű tárgyak is vannak.- Igen. Például a Lobkovic-palota történelmi tárlatát túlnyomórészt a Nemzeti Múzeum gyűjteményeiből állítottuk össze. Az ott látható tár­gyak, emlékek többsége a cseh tör­ténelem legértékesebb hagyatéká­hoz tartozik. Vonatkozik ez levéltá­runkra is, ahol még 12. századbeli okiratok is vannak. A numizmatikai osztályon hatalmas antik fizetőesz­köz-gyűjtemény van. Szinte minden osztályon található valami, ami a cseh nemzet történelmének döntő szakaszaihoz, eseményeihez kap­csolódik. Most is akadnak nagyvonalú ajándékozók, akik egyedülálló érté­keket adnak át a múzeumnak. Több közismert személyiség - író, politi­kus, tudós - fejezte ki óhaját, hogy halála után hagyatékát a Nemzeti Múzeumnak adják át. így jutottunk értékes címergyújteményhez, irattá­rakhoz. Például Zdenék Fierlinger is ránk testálta iratait. Levéltárunkban található például a Németország tör­ténetéhez kapcsolódó Mandersche- id családi archívum, amely 12. szá­zadból származó fóliánsokat is tar­talmaz. Mi magunk szintén gyarapít­juk gyűjteményünket régiségek vá­sárlásával, de sokan személyesen hozzák el az otthon talált iratokat. Nemrég az egyik prágai régiségke­reskedésben egy arany karkötőre bukkantunk. Tulajdonosa mint csa­ládi ékszert adta el. Láttuk, hogy bronzkori ékszerről van szó, hason­lók már vannak gyűjteményeinkben. Utánajártunk, honnan került e be­cses darab tulajdonosához. A múlt században szántás közben került felszínre, s a gazda megajándékoz­ta vele feleségét. A karkötőt nemze­dékeken át mint „a dédnagymama ékszerét“ örökölték, mindaddig, míg úgy döntöttek, hogy eladják.- Milyen tapasztalatokra tett szert tanácsadó szolgálatuk?- Minden osztályunk hetente két napon az érdeklődők rendelkezésé­re áll. Az utóbbi években megnőtt például az érdeklődés a címertan és a családkutatás iránt, sok lelkes gyűjtő fordul hozzánk kérdéseivel Az emberek érdeklődése és tájéko­zottsága örvendetes számunkra. Persze, akadnak sajátos ügyfeleink is. Egyikük például azt kérte, írjuk meg neki, hogy a morvamezei csata idején milyen volt a nap állása, amit azért szeretne tudni, hogy eldönt­hesse nagy dilemmáját: II. Premysl Ottokár nem azért vesztett-e csatát, mert a nap, visszaverődve az őt körülvevő lovagok vértjén, éppen a szemébe sütött... Ostravából két férfi terjedelmes „tudományos“ munkát terjesztett elénk megítélés­re. A mű lényege: Az Atlantisz való­jában azonos a mai-Szaharával! Ar­ra kértek bennünket, vegyünk velük részt egy szaharai expedíción, s együtt keressük a mondabeli el­süllyedt földrészt! Látogatásom végén dr. Vlastimil Vondruška arról tájékoztat, hogy a jubileum alkalmából a főépületben három kiállítást rendeznek. Az első Kincsek a Nemzeti Múzeum gyűj­teményeiből. A másik témája: A Nemzeti Múzeum a cseh kultúra és tudomány kincsesháza. Ez végig­vezeti a látogatót a múzeum 170 esztendején. A múzeum munkatár­sainak tudományos munkásságát kívánja érzékeltetni a harmadik kiál­lítás, amelynek címe Imprimatur. A Lobkovic-palotában szeptem­berben Iratok és okmányok a cseh korona archívumaiból címmel, októ­berben üvegkiállítás nyílik, az év végén pedig a csehországi karácso­nyi szokásokkal kapcsolatos emlé­keket állítják ki. Az évforduló alkal­mából a Nemzeti Múzeum reprezen­tatív jubileumi kiadványt hoz forga­'0mba SOMOGYI MÁTYÁS Jellemeket, sorsokat táncolt Olga Skálová nemzeti művész hatvanéves Vajon tudják-e azok a szülők, akik balettra íratják be csemetéiket, milyen pályát is szánnak nekik? Hogy mi az ára a színházban megcsodált súlytalan lebe­gésnek, virtuóz mozgásnak? Gondolnak-e arra, hogy a táncosok egyetlen előadás alatt két-három kilót adnak le és annyi energiát veszítenek, mint a legnehezebb fizikai munkát végző dolgozók? Észreve- szik-e a mosolygó arcú táncosok testén a patakokban csörgő verejtéket? Hallot- tak-e arról, hogy a színrelépés előtti per­cekben úgy felszökik a vérnyomásuk, hogy a legtoleránsabb orvos is leparan­csolná őket a színpadról? Tudják-e, hogy a tánc szerelmesei egyetlen napot sem hagyhatnak ki, mert munkaeszközüket, a testet, kemény, órákig tartó gyakorlás­sal kell formában tartani? Mindezt aligha tudták Olga Skálová szülei, amikor a család jószemú festőba­rátjának tanácsára úgy döntöttek, hogy a kecses mozgású kislányt beadják Ivó Váňa-Psota brnói balettiskolájába. Mint ahogy azt sem sejtették, hogy ezzel örök­re eldöntötték lányuk sorsát és elindítot­ták azon a pályán, ahol sosincs megállás. Ráadásul olyan pedagógushoz adták, aki maga is fanatikusa volt „mesterségének“, neve, működése a szakmában szinte le­gendává vált, új korszakot nyitott a cseh balettművészetben, ahol pályatársainál jóval többet ért el, de ugyanannyit követelt tanítványaitól is. Igaz, hogy amikor Skálo­vá Váňa-Psota magániskolájába került, a művész éppen külföldön tartózkodott, de testvére, Ljuba, aki távollétében he­lyettesítette, az ő szellemében, az ó mód­szerével tanította a növendékeket. Tizen­két évnek kellett eltelnie, hogy a brnói színház kartáncosnójeként dolgozó Ská­lová találkozhasson a kiváló koreográ­fussal. Táncosok esetében nehéz beszélni későn érő alkatról, hisz nagyon rövid a pálya és a technikai tudás mellett a szembeszökő testi adottságoknak itt meghatározó szerepük van. Érdekes mó­don a kitűnő alkati adottságokkal és jó technikával rendelkező Skálovára - aki később a hazai balett-táncosnők közül elsőként kapta meg a nemzeti művész címet -, nem figyeltek fel a vele dolgozó szakemberek. Tizenhét évesen került a brnói színházhoz, de már huszonöt éves volt, amikor eltáncolhatta élete első főszerepét, a Hattyúk tava Odette-jét. Skálová a hosszú évek alatt nem lázado­zott, nem kilincselt nagyobb szerepekért. Többre hivatottságát csak rendkívüli szor­galma árulta el, no meg az a szokása, hogy nyúlfarknyi alakításaira is annyi gya­korlással, olyan intenzitással készült, mintha főszerepek lettek volna. A brnói színházba koreográfusként visszatért Psota meglátta a fiatal táncosnőben Tavaszi seregszemlék A csehszlovákiai magyar amatőr mű­vészeti mozgalom idei országos sereg­szemléi is a hagyományos helyszíneken zajlanak, ezúttal a februári győzelem 40. évfordulójának jegyében - a XXV. Jókai Napok május 16-tól 22-ig Komá­romban (Komárno), a XIII. Duna Menti Tavasz június 1 -tői 5-ig Dunaszerdahe- lyen (Dunajská Streda), a XXXIII. Orszá­gos Népművészeti Fesztivál május 27-től 29-ig Zselizen (Želiezovce), illetve Léván (Levice), a XXXIII. Országos Kulturális Ünnepély június 18-19-én Gombaszögön (Gombasek), illetve Rozsnyón (Rožňava). A rendezvényekről közelebbi tájékozta­tást Bárdos Gábortól, a Csemadok Köz­ponti Bizottságának titkárától kértünk.-A jubiláló Jókai Napok újdonsága, hogy külön kategóriában versenyeznek a diákszínjátszó-csoportok. Az egykori résztvevők, ma neves színművészek sem feledkeznek meg az évfordulóról, közre­működnek az Ajándék című gálaműsor­ban. Természetesen az idén is szerepel vendégegyüttes a Napokon, egy szlovák csoport, Turanyból, valamint a budapesti Térszínház. És lesz képzőművészeti kiál­lítás, a Csemadok Galériában, egy másik az ifjúsági klubban. Reméljük, a Duna Menti Tavasz gyermekfesztivál, híven a hagyományokhoz, most is felejthetetlen élményeket nyújt majd a résztvevőknek, emellett hozzájárul erkölcsi-esztétikai tu­datuk formálásához. Az Országos Nép- művészeti Fesztiválon a felnőtt tánc- együttesek központi versenye május 27- én, pénteken este lesz, ezúttal is a Lévai Városi Művelődési Központban. A három­napos rendezvénysorozat műsorában szerepel többek között a soproni Ürmös táncegyüttes, a Téka parasztzenekar, a Szőttes; bizonyára érdeklődés kíséri majd a Verebély (Vráble) környéki falvak népi kultúrájából ízelítőt adó Csak tiszta forrásból című összeállítást, továbbá a szőlőtermesztéssel kapcsolatos szoká­sokat, dalokat, táncokat és munkafolya­matokat felelevenítő összeállítást, mely tulajdonképpen a Virágba szőtt álmok hetedik része. Ez utóbbi eseményhez kötődik az a néprajzi kiállítás, melyet a zselizi városi ifjúsági klubban rende­zünk, A szőlőtermesztés tárgyi hagyomá­nyai címmel. (E tárlatot Gombaszögre is elvisszük.) Lesz ezenkívül képzőművé­szeti kiállítás, a zselizi Schubert-parkban Lipcsey György szobrait tekinthetik meg az érdeklődők; és, ugyanitt, népművésze­ti kirakodóvásár. A rendezvények sora Gombaszöggel zárul, ahol többek között fellépnek központi versenyeink - az emlí­tetteken kívül a Tavaszi szél..., valamint a Kodály Napok - győztesei. Műsort ad itt is a Szőttes, fellépnek továbbá szlovák, szovjet és magyarországi vendégegyütte­sek. A korábbi évekhez hasonlóan, a Csehszlovák Televízió egyórás helyszí­ni közvetítést sugároz a június 18-án 16 órakor kezdődő összeállításból. Ter­mészetesen, az idén sem hiányoznak könnyűzenei együttesek és énekesek, népdal- és nótaénekesek, kabaréművé­szek. Minthogy az utóbbi években nagy népszerűségnek örvend a táncház, lesz ilyen rendezvényünk is, mind Gombaszö­gön, mind az Országos Népművészeti Fesztiválon.-si­szunnyadó lehetőségeket és elküldte az országos színházi seregszemlére egy rö­vid szólótánccal. Ez volt az egyetlen szó- lótáncosi teljesítmény, amely abban az évben díjat nyert; Skálovát a zsűri díszok­levéllel jutalmazta. A következő hónapok­ban Psota rábízta Csajkovszkij Csipkeró- zsikájának egyik legvirtuózabb szerepét, a Kék Madarat. Šaša Machov, a prágai Nemzeti Színház kitűnő koreográfusa fel­figyelt a briliáns technikával táncoló bale­rinára és szerződést kínált fel neki. Leg­nagyobb ámulatára, Skálová nem fogadta el a megtisztelő ajánlatot, mivel - mint mondotta - úgy érzi, még nem elég érett ahhoz, hogy az ország első színpadán táncolhasson. Két év múlva, 1952-ben egy tragikus eset - Psota halála - arra késztette, hogy megváltoztassa döntését. Férjével, Viktor Malcev szólótáncossal együtt a prágai Nemzeti Színházhoz szer­ződött. Akkor azonban már Šaša Machov sem volt az élők sorában. Helyére Vlasti­mil Jílek került, ő bízta rá Skálovára 1953- ban a Hattyúk tava Odette szerepét. Egy évre rá Tomszkij, a neves szovjet koreo­gráfus Prágába érkezett, hogy betanítsa Aszafjev Bahcsiszeráji szökókútját. Zaré- ma szerepére Skálovát szemelte ki. Ugyancsak Tomszkij tanította be neki a Hattyúk tava rendkívül igényes kettős szerepét: Odette-et és Odiliát. S ezt köve­tően már egymás után jöttek a nagy szerepek: Aszafjev Párizs lángjainak Szí­nésznője, Schumann Karneváljának Co- lombinája, Hacsaturjan Spartacusának Frigiája (ezt maga a legendás hírű szovjet koreográfus, Aszaf Messzerer tanította be Skálovának), Ravel Daphnis és Chloéjá- nak női főszerepe, Prokofjev Rómeó és Júliájának Júliája, Sztravinszkij Túzmada- rának címszerepe, Hanuš Othellójának Desdemónája, Prokofjev Kóvirágában a Rézhegyek Királynője és a Gyík, Burg- hauser Két úr szolgájában Beatrice, Meli- kov Legenda a szerelemről című balettjé­ben Mehmene Banu, Rimszkij-Korszakov Seherezádéja, Bartók A csodálatos man­darinjának Lánya és a testére szabott modern koreográfiák, Bukový Lelkiisme­rete és von Einen Medúzája... Alakításaiban a szívós munkával meg­szerzett tökéletes technika mellett rendkí­vüli színészi átélése ragadta meg a néző­ket. Szinte elfeledtette, hogy táncol: jelle­mek és sorsok elevenedtek meg előadá­sában. Jellemformáló készségének sok­oldalúsága és mélysége meghódította számos turnéján a külföldi közönséget és kritikusokat is. Rengeteg színnel, apró, jellegzetes vonással varázsolta plaszti­kussá alakjait. A Hattyúk tava bravúros kettős szerepében olyan volt, mintha nem ugyanaz a táncosnő alakította volna a fáj­dalmas szépségű Odette-et és a sistergó- en démoni Odiliát. Júliája percek alatt változott át játékos kislányból tragikus sorsú asszonnyá. A Kővirág kettős szere­pében fenséges és megközelíthetetlen volt, a Rézhegyek Királynőjeként és vib- rálóan mozgékony a Gyík alakjában. Tu­dott kihívó és kacér lenni, mint A csodála­tos mandarin Lánya és el tudta hitetni Frigia nemes önfeláldozását. A színpadnak több mint tíz éve búcsút mondott, de a táncnak nem. Technikai tudását és fanatikus hivatásszeretetét most a brnói balettiskola vezetőjeként és a Janáček Színház balettigazgatójaként adja át az ifjú nemzedéknek. VOJTEK KATALIN ÚJ szí 6 1988. V. ■ Gágyor Aliz felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents