Új Szó, 1988. május (41. évfolyam, 102-126. szám)

1988-05-25 / 121. szám, szerda

Mi lesz veled, burgonya?

Termelők, kutatók és felvásárlók véleménye a burgonyatermesztés legégetőbb problémáiról

A burgonya a második kenyerünk, az utóbbi években mégis valahogy rendszeressé vált, hogy 20-40 ezer tonna étkezési burgonyát kell importálnunk. A tarthatatlan helyzet egyik fő okát egyes mezőgazda- sági szakemberek abban látják, hogy a burgonyatermesztés fejlesztését éveken át elhanyagolták, sokad- rendű feladatként, sőt amolyan szükséges rosszként kezelték. így felhalmozódtak a problémák, melyek ma már nem csupán a mezőgazdasági-élelmiszer-ipari komplexum dolgozóit foglalkoztatják. Az okok elemzéséből kitűnik, hogy a siker, illetve a kudarc a burgonyatermesztés esetében is elsősorban az emberi tevékenység és hozzáállás függvénye. Ezt a tényt domborította ki az a szerkesztőségi beszélgetés is, melynek keretében a kutatók, a gyakorlati szakemberek és a felvásárló szervezetek képviselői együtt keresték a választ a címben megfogalmazott kérdésre. A beszélgetésen Ján Blcháč, a szocialista munka hőse, az SZNT képviselője, a Liptovský Ondrej-i Május 1 Efsz elnöke, Domin János, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma szakosztályának igazgatója, Oto Fassinger, a Spišská Nová Ves-i Mezőgazda- sági Terményfelvásárló és Ellátó Üzem dolgozója, Ján Hudáček, a vendéglátó Spišské Podhradie-i Efsz elnöke, Jaroslav Karas, az SZNT képviselője, a Liptovský Mikuláš-i Állami Gazdaság igazgatója, Tyukos Ferenc, az (melyi ((meľ) Efsz elnöke, Ján Ukrop, a Dobrá Niva-i Efsz elnöke, Ivan Záhradník, a Slovosivo kutatási és nemesítési szakosztályának igazgatója, Ján Žihal, a Veľká Lomnica-i Burgonyatermesztési Kutató és Nemesítő Intézet igazgatója, valamint Arnošt Bak, a Pravda főszerkesztőhelyettese, Eduard Fašung és Jozef Sedlák a Pravda, illetve Eduard Drábik, a Rudé právo szerkesztője vettek részt.

Mindenért a termelők felelősek?

Mindjárt az elején el kell mondanunk, hogy a beszélgetés résztvevői egyértelműen elutasították azt a nézetet, amely a burgonya körüli bonyodalmakért kizárólag a termelőket teszi felelőssé. Ugyanis ma már a burgonyatermesztók sem tudják nélkülözni a népgazdaság további ágazatainak hozzájárulását a termelés fejlesztéséhez és a. fogyasztói igények kielégítéséhez.

De lássuk, miként vélekedtek a beszélgetés résztvevői a burgonyatermesztés fejlesztésével kapcsolatos gondokról és feladatokról.

Ján Hudáček: - Közel 280 hektáron termesztünk burgonyát, és amint a 20 tonna fölötti hektárhozamok jelzik, egészében jól elsajátítottuk az agrotechnikát. Persze, ennél többre is képesek volnánk, de a kiváló fajták hiányán kívül a növényvédő szerek hiánya is gátol bennünket a jobb terméshozam elérésében. Nagy adósaink a gépgyártók, s ráadásul a felvásárló szervezetekkel is évről évre hadakoznunk kell, hogy az időterveknek megfelelően vegyék át tőlünk a termést. Véleményem szerint, azért akadozik az elosztás, mert sok a köztes láncszem. Például tőlünk a terményfelvásárló és ellátó üzem veszi át a burgonyát, amely átadja a termést a Zelenina nemzeti vállalatnak, s csak az utóbbitól kerül az áru a boltokba. Nekünk természetesen a két vállalaton keresztüli értékesítést kell elkönyvelnünk, s magától értetődik, hogy mind a két vállalat felszámítja a kezelési illetéket, holott a burgonyát gyakran nem is látják.

Évről évre sürgetjük a fajtaválaszték javítását, elsősorban a hazai nemesítésü fajták vonatkozásában. Mivel hazai új fajták nincsenek, behozatalra szorulunk. Ez nem perspektív, ráadásul túl drága és devizaigényes megoldás. Ami pedig a gépipart illeti, nem csupán a speciális gépekkel adósunk, de a korszerű ekékkel is.

Ján Blcháč: - Miként a többi termelőt, engem is bosszant az a tény, hogy a piac ellátásában tapasztalt hiányosságokért kizárólag a burgonyatermesztőket marasztalják el. Ha nekünk nem akkor kinek lehet érdeke a jó hektárhozam és a kifogástalan minőség elérése? A mi szövetkezetünk a szántónak 16,9 százalékán termel burgonyát, tehát számunkra létkérdés, hogy milyen bevételt érünk el a bur- gonyatermesztésben. A minőséget még javítanunk kell, de itt lényegesen kevesebb a tartalék, mint a partnereink szolgáltató tevékenységében. Igazat adok Hudáček elvtársnak, hogy bár az alaptermelésben képzett szakemberek „bábáskodnak“ a burgonya körül, és a gépkezelők is mesterei a szakmájuknak, a terméshozam nagyságát és minőségét jelentős mértékben mégis a fajta tulajdonságai határozzák meg. Egészséges fajtákat kell kinemesíteni, hogy a fogyasztók kifogástalan minőségű árut kapjanak a pénzükért.

Nem tudom, kellőképpen tudatosítot- tuk-e, hogy 1989. január 1-től új gazdasági szabályozók lépnek életbe. Ezen alaposan el kell gondolkodni, mert burgonyabetakarítás idején sok idénymunkást kell hoznunk Liptóba Bratislavából. Ez igencsak megterheli a béralapot, amelyből jövőre még 50 százalék adót is el kell vezetnünk. Gondolom, a jövőben az étkezési burgonya termesztését arányosabban kell elosztani az országban, beleértve a déli körzeteket is. Ami pedig a tárolók építését illeti, ehhez véleményem szerint a Zeleninának is hozzá kellene járulnia ugyanúgy, mint ahogy a terményfelvásárló és ellátó vállalat segíti a gabona utókezelésére szolgáló létesítmények építését.

Húsz éve kérünk jobb gépeket

Jaroslav Karas: - Ha elegendő vegyszert kapunk, az agrotechnikával nincs

különösebb gondunk. A problémák a betakarítással kezdődnek, mert a rendelkezésre álló gépek egyáltalán nem kímélik a termést. Az utánfutókon szintén károsodik a gumó, hiszen 8-10 tonna burgonyát és követ szállítunk vegyesen. S az osztályozás még csak ezután következik. Lassan húsz éve kérjük az ipart, hogy az osztályozó gépsoroknál gumírozott szállítószalagokat használjon és úgy oldja meg a berendezést, hogy a termés ne többméteres magasságból hulljon alá, de nem változott semmi. A felvásárló szervezet néha nem is látja a termést, csak kiírja a szállítólevelet s küldi tovább az árut, melynek minőségét a tényleges átvevő rendszerint kifogásolja. A tapasztalatokból kiindulva, gazdaságunk úgy oldotta meg a dolgokat, hogy a szállítói-megrendelői kapcsolatokból kirekesztette a terményfelvásárló vállalatot is meg a Zeleni- nát is. A szerződést magunk is meg tudjuk kötni a megrendelőkkel, az árut szintén közvetlenül le tudjuk nekik szállítani, és a vitás kérdések kölcsönösen előnyös megoldása sem okoz különösebb gondot. Ami az országos gondok megoldását illeti, mindenekelőtt azt kellene végre tisztázni, hogy mennyi burgonyát és mennyi félkész-, illetve burgonyaalapú végterméket kell szállítani évente a piacra? Ha lépést akarunk tartani a világgal, akkor csökkenteni kell a közvetlen fogyasztást. Ehhez persze az szükséges, hogy megfelelő tárolókat építsünk közvetlenül a feldolgozásra is vállalkozó termelő vállalatoknál, amelyek hámozva, konyhakész állapotban vagy egyébként feldolgozva és csomagolva szállítanák a burgonyát az átvevőknek és az üzleteknek. Mi 10 ezer tonna burgonya veszteségmentes feldolgozására alkalmas melléküzemet építünk, ahol burgonyalisztet fogunk készíteni. A burgonyaalapú végtermékek készítése iránt is érdeklődünk, de az SZSZK Kereskedelmi Minisztériumától, illetve a žilinai Zeleninától még csak választ sem kaptunk a kérdésünkre, hogy milyen termékekre tartanának igényt.

Semmi szükség két felvásárló szervezetre

Oto Fassinger: - Vitathatatlan, hogy a burgonya betakarításának, kezelésének és tárolásának kérdése egyelőre megoldatlan, s ennek a termelők és fogyasztók egyaránt kárát látják. Az osztályozásnál jelentős a hulladék, de megoldatlan, hogy mi legyen vele. Egyelőre a termelőknél marad és beszámítják a takarmányalapba, holott közismert, milyen hatásfokkal hasznosítják az ilyen burgonyát az állattenyésztésben. Nálunk ugyan üzemel már egy burgonyaszárító, de nem győzi a feldolgozást, így az apró vagy sérült burgonya jelentős része kárba vész. El kellene dönteni, hogy a terményfelvásárló és ellátó vállalat vagy a keményítőipar köteles felvásárolni a hulladékburgonyát s miként kell azt feldolgozni. Az is elgondolkodtató, hogy a hulladék mennyisége nem számít be a tervteljesítésbe, s ha a gazdaságok takarmányburgonyaként értékesítik, nem kapnak érte különbözeti árpótlékot.

Ami a szállítói-megrendelői kapcsolatokat illeti, egyetértek azzal a nézettel, hogy két felvásárló szervezet fölösleges. Viszont egyre feltétlenül szükség van, legyen az akár a Zelenina, akár a terményfelvásárló és ellátó vállalat.

Ján Ukrop: - A termelőknek nagy gondot okoz, hogy a burgonya ellenében 1:4 arányban megrövidítik őket az eróta- karmányok kiutalásánál. Hogy is van ez: büntetés a vállalkozók jutalma? Hozzánk képest a déli körzetek mezőgazdasági vállalatai jelentős előnyt élveznek, hiszen őket nem rövidítik meg a répaszelet, a melasz, illetve a rendelkezésükre álló leveles répafej miatt.

Ján Blcháč: - Elismerem, hogy a burgonya számára jól meg kell választani a termőterületet, csakhogy az északi körzetek szakosított gazdaságainál már túl magas a burgonya szántóföldi részesedése. Mi a 270 hektár burgonya mellett még 60 hektár takarmányrépát is termelünk, így nem csoda, hogy nem győzzük a betakarítást. Tudomásom szerint a déli körzetekben a kapások szántóföldi részesedése megközelítőleg 12 százalék. Miért erőltetik, hogy Liptóban 16 százalék legyen?

Ján Žihal: - A Poprádi járásban a 4 ezer hektár 56 százalékáról kombájnnal takarítjuk be a burgonyát, de tavaly még így is ötezer bratislavai főiskolást kellett foglalkoztatnunk. Ez is jelzi, hogy az északi körzetekben tarthatatlanul nagy a burgonyatermesztés koncentrációja. Véleményem szerint a hegyi körzetekben csökkenteni kellene a burgonya termőterületét, még akkor is, ha ez a déli körzetekben a gabonatermesztés korlátozását vonná maga után. Szerintünk északon főleg ültetőanyag-szaporításra kellene szakosodni, s a déli járásokban is kellene legalább annyi étkezési burgonyát termelni, amennyi december végéig biztosítja az önellátást. Ezt nem csupán a munkaerőgondok indokolják, de az a tény is, hogy nálunk a rövid tenyészidő nem kedvez a kései fajtáknak.

Jövedelmezőség és megbecsülés

Tyukos Ferenc: - Szövetkezetünk a Komáromi (Komárno) járásban 50 hektáron termel korai burgonyát. Korán és kifogástalan minőségben kell piacra adnunk a termést, hogy legalább 4 korona kilónkénti értékesjtési átlagárat érjünk el, mert különben ráfizetnénk a vállalkozásra. Ugyanis az ültetőanyag, azelócsíráz- tatás és az eddig alkalmazott kézi betakarítás hektáronként 25-30 ezer korona költséget képvisel. Tulajdonképpen két hét alatt értékesítenünk kell a termést, mert ötnaponként 50-90 fillérrel csökken a felvásárlási ár. Szerintem olyan árpolitikát kellene folytatni, amely a piac folyamatos ellátására ösztönzi a termelőt.

Nem értem, hogy a szabvány miért szigorúbb a hazai termelőkhöz, mint az import termékekhez? A külföldről behozott burgonya kilója most 12 korona, pedig sokkal törödöttebb, mint a mi árunk, ha júniusban kezdjük a betakarítást. A ko- raiság érdekében kénytelenek leszünk áttérni a fóliás hajtatásra, de ha a hektáronkénti nyereség nem éri el a 3-5 ezer koronát, gazdaságaink megszűnnek érdeklődni a korai burgonya termesztése iránt.

Jaroslav Karas: - Fontos kérdés, hogy a felsőbb szervek miként értékelik a burgonyatermesztők munkáját. A gabonatermesztőknek Munka Érdemrendet osztogatnak, mi csak kritikát kapunk. Nekem például húszévi fáradozásomba került meggyőzni a felettes szerveket egy burgonyatároló felépítésének szükségességéről. Ezért nem értem, miért kizárólag bennünket, termelőket bírálnak, akiktől elvárták, hogy tartsuk a szánkat és a lépést.

A fejlődés érdekében feltétlenül tenni kell valamit, hiszen a termelési rendszerek előnyét lebecsülve, nagyüzemi módszerekkel termeljük ugyan, de kisüzemi módon tároljuk és akármilyen módon hasznosítjuk a burgonyát. Vezessük be a termelési rendszert, mégpedig a szaporítóanyag-termelésben is. Az ültetőanyagot a termelő tárolja és ültetés idején ő szállítsa közvetlenül a kijelölt parcellára.

Valóban rosszak a hazai fajták?

Ján Žihal: - A termelők egyre azt hajtogatják, hogy nincsenek megfelelő fajtáink. Tény, hogy termőképesség tekintetében a hazai burgonyák nem vehetik fel a versenyt a külföldiekkel, mégsem állíthatjuk egyértelműen, hogy rosszak. Ezt a termelési eredmények közötti különbségek is jelzik. Például a Prešovi járásban, ahol a terület 62 százalékán

csehszlovák fajtákat termeltek, tavaly

15,2 tonnás hektárhozamot értek el burgonyából. Ezzel szemben a Spišská Nová Ves-i járás a hazai fajták 56 százalékos részesedése ellenére 20 tonna fölötti átlaghozamot ért el, s a Szlovákiában legeredményesebbnek számító Dolný Kubín-i járásban szintén 56 százalék volt a hazai fajták részesedése.

Jaroslav Karas: - Az ültetőanyag-ellá- tás javítását szolgálná a termelők kölcsönös együttműködése. Szerintem nem okozhatna gondot, hogy a megállapodások értelmében például a Jihlavai járásban egy gazdaság a mi részünkre, mi pedig az ő számára szaporítsunk ültető- anyagot a keresett fajtából. A bökkenő abban van, hogy a kölcsönösen kicserélt termésre nem vonatkozik a különbözeti árpótlék. Márpedig véleményem szerint ezt akkor is meg kellene kapniuk a gazdaságoknak, ha a termést nem a felvásárlási monopollal rendelkező Slovosivonak, vagy a terményfelvásárló vállalatnak adják el. Ezeket a köztes láncszemeket szerintem különben is ki kellene rekeszte- ni a burgonyatermesztésből.

Ivan Záhradník: - A gyakorlat a fajtát a terméshozamot meghatározó alaptényezőként emlegeti. Elgondolkodtató, hogy a nagy termőképességű külföldi fajták a csaknem 40 százalékos részesedés ellenére miért nem járulnak hozzá hatékonyabban a burgonya hozamának és minőségének javulásához, mint a saját fajtáink? Ez komoly kérdés, hiszen a nyugati piacon borsos ára van az ültetőburgonyának. Sajnos, nem értékeljük kellőképpen az ültetőanyag-termelés jelentőségét. Aki járt Hollandiában, az tudja, hogy ott a burgonya keléstől kezdve szigorú vegyszeres növényvédelem alatt áll. Nálunk mindez pénz kérdése, hiszen a vegyiparunk az ismételt igénylések ellenére nem gyártja a nélkülözhetetlen készítményeket, így azokat külföldről kell behozni. A következmény ismeretes: a gumók vírusfertőzöttsége miatt az ülte- tőanyag használhatatlan. Mivel a növény- védelemben nem lehet spórolni, az idén a továbbszaporítási céllal behozott ültetőanyaggal együtt növényvédő szereket is importáltunk. Tapasztalataink szerint, az ültetvények agronómiai ellenőrzését, a negatív kiválasztást szintén meg kell szigorítani. Akik úgy gondolják, hogy egykét ellenőrzéssel eleget tettek kötelességüknek és biztosították az ültetőanyag kifogástalan minőségét, nagyot tévednek és a jövőben nem kapnak megbízatást ültetőanyag-szaporításra.

Ján Hudáček: - Mint tudjuk, Szlovákia északi vidékein a kései burgonyafajták tökéletes beéréséhez nincsenek meg a kellő feltételek. Ennek kapcsán felmerül a kérdés, nem kellene növelni a korai és közepesen korai burgonyafajták részarányát? ,

Ivan Záhradník: - A CSSZSZK kormányának 1981-ben hozott törvényerejű rendelkezése a korai fajták részarányát 30-35 százalékban határozta meg. Az alaptermelés igényeinek megfelelően a korai fajták ma 42 százalékban részesednek a fajtaösszetételből. Az SZSZK Népi Ellenőrzési Bizottsága nemrég büntetést szabott ki, mert nem tartottuk meg a - szerintünk már túlhaladott - rendelkezést.

Előtérben a műszaki ellátottság javítása

Domin János: - A minisztérium nem igyekszik megszabadulni a burgonyatermesztés fejlesztésével összefüggő felelősségétől. Egyebek között erről tanúskodnak a problé mák megoldására hozott intézkedések, melyek realizálása már az idén kezdetét vette. A gépellátásban javulás tapasztalható, s remélhető, hogy végre az igényelt ekékből is eleget kapnak a termelők. Az NDK- beli gépgyártók immár figyelembe veszik a burgonyakombájnok tökéletesítésével kapcsolatos észrevételeinket. Legégetőbb gondunk a tárolók hiánya, intenzíven folytatnunk kell az építkezést. A cél, hogy a kli- matizált tárolókból egykilós tasakok- ból egészen az ötvenkilós zsákokig olyan kiszerelésben szállítsuk a burgonyát az üzletekbe, ahogy azt a fogyasztók igénylik. A kielégítő piaci ellátás céljaira 110-120 ezer tonna étkezési burgonyát kell télire elraktároznunk. Ebben az ötéves tervidőszakban a tárca keretén belül 60 ezer tonnával, a Zeleninánál pedig 4 ezer tonnával bővül a tárolókapacitás. Az építés az időterveknek megfelelően halad, így 1990 végén

80 ezer tonna burgonya tárolására lesz korszerű létesítményünk. Többen hangoztatják, hogy a Zelenina nemzeti vállalatnak részt kell vállalnia a burgonyatárolók - és nem csupán azok - építéséből. A vállalatnak a közös gondok megoldásához való hozzájárulását egyelőre a most épülő 4 ezer tonnás tárolókapacitás fejezi ki. Úgy vélem, hogy nem csupán a burgonya tárolásában, de az elosztásban is sok problémának elejét lehetne venni, ha a Zelenina a mezőgazdasági-élelmi- szer-ipari komplexumhoz tartozna. Ha ezt nem lehet megoldani, mérlegelni fogjuk a saját bolthálózat kiépítésének lehetőségeit. A kereskedelmi kapcsolatokat le kell egyszerűsíteni, közvetlenné tenni, kizárva valamennyi fölösleges köztes láncszemet. Miként azt Karas elvtárs is említette, gondolnunk kell a burgonya végtermékké történő feldolgozásának kiszélesítésére. Mindenekelőtt a hámozók kiépítéséről van szó, melyekből közvetlenül a boltokba, illetve az üzemi étkezdéknek és a vendéglőknek szállítanák a konyhakész burgonyát. A feladat megoldása széles körű vállalati és tárcaközi együttműködést, a pénzeszközök társítását igényli.

Nem zárkózunk el attól az igénytől sem, hogy Szlovákia északi vidékein, ahol a gabonaprogram következtében túlságosan nőtt a burgonyatermesztés koncentrációja, mérsékeljük a terhelést. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a burgonya termőterületének egynegyede - tehát mintegy 10-12 ezer hektár - az északi vidékekről átkerüljön Dél-Szlovákiába. Igen fontos kérdés a burgonyának a szemestakar- mánykénti 4:1 arányú elszámolása. Ezt a minisztérium sem helyesli, s úgy gondoljuk, hogy ebben a kérdésben nem muszáj a csehországi mezőgazdasági szakemberekkel egységesen eljárnunk, hisz náluk több burgonya terem.

Sok megjegyzés és kérdés hangzott el az ültetőanyag-termelés és nemesítés kapcsán. Tény, hogy az ültetőanyagért kiadott hat millió koronát vegyszerekre költhettük volna. Sajnos, a helyzet másként alakult. Viszont meggyőződésünk, hogy a Veľká Lomnica-i nemesítők hatékonyabban fognak dolgozni, mint a múltban. A keresett Desiré fajta gyors elszaporításához behozatallal biztosítottuk a minigumókat.

Egyet azonban nem hallgathatok el: nem elég, hogy a mezőgazdasági dolgozók bírálják a szolgáltató vállalatok fogyatékosságait, mindenkor igényesen kell értékelni a munkájukat. Különösen érvényes ez a tervezőkre. Üdvözöljük a klimatizált burgonyatárolók ismételt típusterveit, viszont a beruházónak nincs erkölcsi joga olyan létesítményt átvenni, amely egyértelműen nem teljesíti a technológiai követelményeket. Nagyon jól tudjuk, hogy a sérülések elkerülése végett a gumóknak legfeljebb 30-40 cm-es magasságból szabadna aláhullani, a tárolókban mégis több mint négy métert „zuhan“ a burgonya a vermek feltöltésekor. Melyik gépesítő vagy agronó- mus emelte fel ez ellen a szavát? Ha valami nem felel meg az igényeimnek, akkor azt nem veszem át és nem fizetek érte.

Véleményem szerint, Záhradník elvtársnak igazat kell adnunk a korai és közepesen korai burgonyafajták részarányát illetően. Ez a kérdés kizárólag a termelőre tartozik, nem pedig a minisztériumra, és főleg nem a Népi Ellenőrzési Bizottságra.

Burgonyatermesztésünk számos fogyatékossággal küszködik. Ezek a problémák azonban, miként az elhangzott véleményekből is kitűnik, szinte azonnal megoldhatók. Ha a termelő vállalatok megbirkóznak a komplex agrotechnikával és növényvédelemmel, a helyzet már az idén lényegesen javulhat. Úgy érzem, hogy az elfogadott intézkedések összessége nem csupán a termelőknek a burgonyához, de a minisztérium űj irányításának a burgo- nyatermesztőkhöz fűződő megváltozott viszonyát is hűen tükrözi. Merem állítani, hogy képesek vagyunk jó minőségű burgonyával ellátni a piacot.