Új Szó, 1988. május (41. évfolyam, 102-126. szám)

1988-05-21 / 118. szám, szombat

A döntés nem tűr halasztást „Ha nem lesz kender, lesz más!...“ Amikor a vállalatvezetés „mostoha“ • Tervmódosítás - utólag • Csökkenő alapanyagár - drágább bútorok • A dolgozók létbiztonságát nem lehet felelőtlenül kezelni Ebben az évben eddig már két ízben is foglalkoz­tunk a len- és kenderfeldolgozás jelenlegi helyzeté­vel. Tettük mindezt azért, mert e textilipari ágazat válságba került, s úgy tűnik a kenderfeldolgozás leáldozóban van, ez pedig közvetlenül érinti a Holiči Len- és Kenderfeldolgozó Vállalat két dél-szlovákiai üzemét is. A tanyi (Tôň) Kendergyár helyzetével már korábban foglalkoztunk, majd ezt követően a holiči vállalat igazgatója a valósnál derűsebb képet igyeke­zett festeni a jelenlegi állapotokról. Legalábbis erről győzött meg látogatásunk a sládkovičovói üzemben. Daniel Bednár, az üzem igazgatója előbb az elműlt csaknem két évtized statisztikai adatait tette elém, majd rövid bevezetőt mondott:- Higgye el, nem kellemes olyan üzem élén állni, amely, veszteséges, különösen akkor nem, amikor az üzemben dolgozók - összesen mintegy 360-an vagyunk pártonkí­vüliek és kommunisták - mindent megteszünk annak érdekében, hogy a lehető legjobban végezzük dol­gunkat. Korábban, persze, nem volt mindig így, hiszen volt időszak - például 1975-ben - amikor 13 millió korona fölött volt a nyeresé­günk, azonban a 7. és a 8. ötéves tervidőszak során egyfolytában veszteségesek voltunk. Igaz, mind­ezt külső tényezők is befolyásolták, mint például termékeink nagykeres­kedelmi árának módosítása. De hisz’ mindez világosan kiderült a statisztikai adatokból... Statisztika A számok pedig világosan be­szélnek. Például 1971-ben és 72- ben nagyjából azonos szinten moz­gott az üzem nyeresége (4,42 illetve 4,44 millió korona), ezt követően pedig 1974-ben egy nagy „ugrást“ könyvelhettek el, hiszen 10,2 millió koronára nőtt a nyereség. Termé­szetesen nem véletlenül, hiszen egy évvel korábban indították be azt a gépsort, amelyen a felületkezelt pozdorjalemezek gyártása vált lehe­tővé. Abban az esztendőben ebből 520 ezer négyzetmétert gyártottak. A növekvő termeléssel fokozatosan nőtt az üzem nyeresége is: 75-ben 3 millióval volt több mint az előző esztendőben, és 1976-ban is jóval 11 millió korona fölötti nyereséget írhattak az év végén az üzem szám­lájára. Annak ellenére, hogy a felü­letkezelt pozdorjalemez gyártása évről évre nőtt és 1981-ben már túllépték a 705 ezer négyzetmétert, a gépsor névleges kapacitását (!), az üzem 600 ezer korona veszte­séggel zárta a gazdasági évet. En­nek természetesen megvan az oka. Ugyanis 1977-ben módosították az üzemben gyártott termékek nagyke­reskedelmi árát, aminek következté­ben a nyereség is 5,8 millió koronára csökkent, s a 6. ötéves tervidőszak utolsó évében, amikor a második nagykereskedelmi ármódosításra került sor, már csak 647 ezer korona lett az üzem nyeresége. Ezt követte a már említett „látványos“ veszte- ségességi sorozat, ami az elmúlt esztendőben kulminált 6,6 millió ko­ronával. Ezeknek az adatoknak az ismeretében óhatatlanul is felmerül a kérdés:- Ha a nagykereskedelmi ármó­dosítás indokolt, vajon létezik-e ob­jektív magyarázat erre a tenden­ciára?- Hajlanánk arra, hogy elismerjük a nagykereskedelmi ármódosítások számunkra kedvezőtlen voltát, s ha népgazdaságilag egyébként indo­kolt, elfogadjuk. Azonban az aligha­nem mindenki számára érthetetlen, hogy miként fordulhat elő az olyan eset, amikor az alapanyag nagyke­reskedelmi ára - esetünkben a felü­letkezelt pozdorjalemezeké - lénye­gesen csökkent, miként emelkedhet a belőle készült bútor ára, nem is kis mértékben?! Pedig termékeink ellen általában minőségi kifogás sem me­rült fel, hiszen a nyers pozdorjale- mezeket korábban nyolc éven ke­resztül Nyugatra exportáltuk: 1973- ig a teljes termelés mintegy 70 szá­zalékát... Terv nélkül- Tehát a mélypont a múlt esz­tendőben következett be, mi várható ebben az évben?- Már véget ért az első negyedév, amikor még a vállalatvezetés mindig nem közölte velünk részletesen az idei esztendő tervfeladatait, csak az’ első két negyedévét. Az év első három hónapjában száz százalékra teljesítettük a nyers pozdorjaleme­zek gyártási tervét, a felületkezelt lemezekét 3 ezer négyzetméterrel túl is léptük, s ugyancsak túlléptük - mintegy három tonnával - a ken­derszál és a kenderkóc tervét, s így az árutermelését is, mintegy 150 ezer koronával. Kedvező változást jelent, hogy március végén a Škoda- export külkereskedelmi vállalat szer­ződésben biztosította számunkra az új kazánt, amely a nagyon igényes és rendkívül hullámzó hőszolgálta­tást remélhetőleg zavartalanul bizto­sítja majd, ha üzembe állítjuk. Re­méljük két-három hónapnál nem kell rá tovább várni.- Mindez azonban csak részben oldja meg az önök gondjait, hiszen immár évek óta időszerűvé vált egyes gépi berendezések felújítása, de a jelenlegi helyzetben mindez - véleményem szerint - nehezen megoldható...- A vállalatvezetés kidolgozta a hosszú lejáratú fejlesztési tervet, s egyúttal az állami vállalat megala- kulási tervezetét, mégpedig 1989. július 1-i hatállyal. Ennek a doku­mentumnak az ismeretében én fel­tettem a kérdést, hogy vajon most honnan vesz a vállalat 70 millió deviza koronát a rekonstrukcióra, amikor már 8-10 évvel ezelőtt is időszerű lett volna, s akkor a felújí­tás nem került volna többe 35-40 millió devizakoronánál. A jelenlegi helyzetben, amikor a mi munkánk eredményét a bútoripar fölözi le, esetleg elképzelhető lenne, hogy ők is hozzájár ''janak, persze, hallani sem akartak róla. Aztán itt van pél­dául az önfinanszírozás kérdése. Azt vajon hogyan oldjuk meg? Ami­kor a Slovakotex termelési-gazda- sági egység hosszú éveken keresz­tül felhasználta a mi nyereségünket, nem akadt pénzeszköz immár akút bajaink orvoslására, most már aligha...- Mit szólnak ehhez a járási szervek?- Az utóbbi két év során a járási pártbizottság elnöksége legalább háromszor foglalkozott gondjaink­kal, s a városi pártkonferencián a határozatba is bekerült egy olyan pont, ami sürgeti üzemünk helyzeté­nek megoldását. Vélemény Amikor az üzem igazgatójával be­fejeztük beszélgetésünket a galántai járási pártbizottságon Štefan Laukó- val, az ipari osztály munkatársával beszélgettünk. Elmondotta, hogy az elmúlt év novemberében a járási pártbizottság elnöksége foglalkozott a járás textilipari üzemeinek nehéz helyzetével, s ekkor a Slovakotex termelési-gazdasági egység képvi­selői ígéretet tettek, hogy rövidesen javulás áll be. Amíg a vágsellyei (Šaľa) Trikotában érezhető javulás következett be, ez nem mondható el a sládkovičovói Kendergyárról. Eb­ben a kérdésben Štefan Lauko a já­rási pártbizottság véleményét tolmá­csolta:- A Holiči Len- és Kenderfeldol­gozó Vállalat vezetése egyfelől semmit sem tesz a gondok érdem­beli orvoslására, másfelől meg azt teszi, amit akarv. Szinte hallatlan, hogy az idei esztendő januárjában lehetséges legyen egy üzem múlt évi tervét felfelé „kerekítve“ módo­sítani. Ráadásul önkényesen, anél­kül, hogy az üzem vezetését erről megkérdezték volna. A tavalyi terv teljesítéséről szóló dokumentumot Sládkovičovóból megkaptuk, és a plénumunk is foglalkozott vele. A január 4-én keltezett levél a terv teljesítéséről számol be. Ezzel szemben az említett módosítás után január 11 -én kiderült, hogy a tervet nem teljesítették...! Jellemző, hogy az üzemben megtartott évzáró köz­gyűlésen a vállalat vezetésének képviseletében senki sem volt jelen. Az a tény pedig, hogy az első ne­gyedév végén még mindig nem is­meretesek az egész évi tervfeladatok, nem jellemezhető másképpen, mint: tánc borotvaélen... Semmilyen ga­ranciája nincs annak, hogy a jövő­ben megszüntethető a veszteséges termelés, hiszen az elmúlt évi módo­sított terv olyan feladatokat rótt az üzem dolgozóira, amelyeket akkor sem teljesíthettek volna, ha teljes kapacitással egész évben dolgoz­nak, és egy percre sem állnak le. Az nem indok, hogy a vállalat terve sem volt reális. Ugyanis a vállalat mint jogi személy, nem engedheti meg magának, hogy olyat aláírjon, ami már eleve teljesíthetetlen. Nincs rá erkölcsi joga. Honnan lesz rá pénz?- Ennek ellenére már elkészült az állami vállalattá nyilvánítás terveze­te is...- Ezzel kapcsolatban felkértük a sládkovičovói üzem vezetőségét, hogy írja meg álláspontját. Szá­munkra is érthetetlen, hogy erre az esztendőre miként tételezhet fel a vállalat vezetése 73 százalékos termelésnövelést például a kender- kóckészítésben, ha a feltételezett mennyiség 660 tonna, a gyár kapa­citása pedig csak 380. Ráadásul a Juta nemzeti vállalat, mint e ter­mék monopol megrendelője, 1988- tól mindössze 300 tonnát igényel évente. Hasonló a helyzet a kender­szál esetében is, mindez így együtt pedig azt jelentené, hogy értékesít­hetetlen termék készülne az üzem­ben. Azonban sokkal kirívóbb a helyzet a szinte teljesen elhaszná­lódott műszaki-technológiai beren­dezések felújítása körül. A vállalat- vezetés a rekonstrukciót két sza­kaszban óhajtja megvalósítani. Az első szakaszt 1989-90-ben, a má­sodikat pedig 1990-91 -ben. Minder­re 78 millió devizakoronára lenne szükség, s ennek az összegnek a biztosítására egyelőre nincs ga­rancia. Ráadásul az indokolásban a 9. ötéves tervidőszak során feje­ződne be a felújítás, amikor a terme- lési-gazdasági egység már nem fog létezni. Az viszont már jelenleg tény, hogy a gépi berendezések 96 szá­zalékban használódtak el! Nincs kel­lően indokolva miként oldják meg a környezetvédelmi gondokat. Pedig ez is halaszthatatlan. Konklúzió-Ha a legalapvetőbb kérdések ennyire egyértelműen jelentkeznek, akkor csakis egyfajta konklúzió kö­vetkezhet!- Mégpedig nagyon is egyértel­mű! A vállalat és a termelési-gazda- sági egység egyáltalán nem törődött az üzem fejlesztésével, mintha azt tartaná: utánunk a vízözön... A vál­lalat képtelen megoldani - a tervezet alapján - a veszteségesség problé­máját is, és még 1989-ben is csak „nullás“ gazdasági eredményt felté­telez, nyereségről pedig szó sincs a tervezetben. Sem arról, miként oldódik meg legalább az egyszerű újratermelés. A termelési-gazdasági egység és a vállalat oldaláról nincs meg a garancia arra, hogy a problé­mák megnyugtatóan megoldódja­nak. Ilyen helyzetben a járási pártbi­zottság nem tehetett mást, mint azt, hogy felszólította a vállalatot és a termelési-gazdasági egységet: dolgozzanak ki megnyugtató kon­szolidációs programot! Ha ezt nem hajtják végre, a helyzetet másképp oldjuk meg. Ezt mindenképpen meg kell tennünk, hiszen oda kell állnunk az emberek elé, hogy megnyugtas­suk őket. Az a véleményünk, hogy ha az üzemben nem lesz kenderfel­dolgozás, akkor lesz más. Abban az esetben az üzemet olyan szervezet­re bízzuk, amely megnyugtató ter­melési programmal áll elő. Érdeklő­dés van, nekünk pedig érdekünk, hogy konszolidálódjék az üzemben a szociális program, megoldódjék a tisztességes jövedelmek feltételei­nek kérdése, hiszen a dolgozók lét- biztonságát nem lehet felelőtlenül kezelni. A Sládkovičovói Kendergyár továbbra is termelő üzem lesz. El­végre előre veszteségességet ter­vezni a jelenlegi körülmények között nem más, mint hazárdjáték a dolgo­zók bizalmával. MÉSZÁROS JÁNOS KÖSZÖNTŐ tésnapját. E szép ünnep alkalmából szív­ből gratulálnak, s jó egészséget, hosszú, boldog életet kívánnak: férje: Misi, lányai: Mónika, Éva, fia: Tamás és Magdi Ú-2300 ■ 1988. május 21-én ünnepli 55. szüle­tésnapját a drága jó édesanya, nagyma­ma és anyós, özv. Gyurkovics Pálné Beronszky Rozália (Dióspatonyban (Orechová Potôň). E szép ünnep alkalmából szívből gratulál, s erőt, egészséget és további hosszú, boldog életet kíván: fia, lányai, vejei és unokái: Krisztina, Denisa és Mónika. Ú-2311 ■ Both Istvánnénak Felbárra (Horný Bar) 70. születésnapja alkalmából szívből gratulál és további jó egészséget kíván sógornője, Cili és családja. Ú-2371 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Fájó szívvel mondunk köszönetét min­den kedves rokonnak, ismerősnek, a ne­mesócsai (Zem. Olča) tantestületnek és mindazoknak, akik 1988. április 21-én elkísérték utolsó útjára a dióspatonyi (Orechová Potôň) temetőbe drága jó édesanyánkat, Lelkes Lászlóné Hervay Máriát, akit a kegyetlen halál rövid betegség után, 85 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a megható búcsúbe­szédeket, a sok szép virágot, koszorút és az őszinte részvétnyilvánítást, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-2303 HALÁLOZÁS MEGEMLÉKEZÉS A brnói Šmeral Művek dolgozói innovált gyártmányai közé tartozik a süllyesztékkovácsolásra szolgáló függőleges kovácsprés. A gép egyes részeinek elkészítésekor új megoldásokat alkalmaztak a világon elsőként. Ezeket a préseket elsősorban személygépkocsik és mezőgaz­dasági gépek gyártása során használják. A képen: Jirí Krček mérnök (előtérben) és Václav Šmerda mechanikus feszültséget mér. (Igor Zehl felvétele - ČTK) és Ledneczky Idát (Felsószeli - Horné Saliby), akik 1988. május 22-én ünnepük házas­ságkötésük 60. évfordulóját, valamint 85., illetve 81. születésnapjukat. E szép ünnep alkalmából erőt, egészséget és hosszú életet kívánnak családjuk körében: lányaik, fiaik, vejeik, menyeik, tizenhat unokájuk és tizenhat dédunokájuk. Ú-2088 — ■ 1988. május 22­én ünnepli 60. szüle- | 1 tésnapját V fflwE Laki József Deákin (Diakovce). ~~ E szép ünnep alkal­mából szívből gratu­lál, s további jó erőt és egészséget kíván: felesége: Ilonka, lányai: Gyöngyi, Ica, vejei: Laci, Zoli, valamint unokái: Zoli­ka, Petronella és Tomika. Ú-2164 ■ Májusban ünnepli 60. születésnapját a jó édesanya és nagymama, Blaho Istvánné Dunaszerdahelyen (Dun. Streda). E szép ünnep alkalmából jó egészséget és még sok boldog születésnapot kí­vánnak: fia: Frigyes, menye: Ági, unokái: Frici, Jani, Tibiké. Ú-2297 ■ Szívünk teljes szeretetével köszöntjük a drága jó édesanyát, feleséget, Csadi Erzsébetet Dióspatonyban (Orechová Potôň), aki 1988. május 21-én ünnepli 42. szüle­■ Május 21 -én ünnepli 65. születésnapját Morschl Gyula és felesége, Baka Ágnes. E szép ünnep alkalmából kívánjuk, hogy szívük szeretete még sokáig melengesse az egész családot. Olgi, Erzsi, Gyuszi családjukkal, édes­anyja, testvére, nászasszonyaik Ú-1722 I ■ Május 21 -én ün- nepli 45. születés­ig ^ % napját a drága jó férj, * |F édesapa, após és- - / nagyapa, x Jamriska János J, £ Galántán (Galanta).- 'W mr <' ' E szép ünnep alkal­mából szívből gratulálunk, és sok erőt, egészséget s hosszan tartó, boldog, nyu­godt életet kívánunk, hogy szívének jósá­ga még sokáig melengesse az egész családot. Felesége: Rózsika, fiai: Jani, Zoli, Atti­la, menye: Iveta, unokája: Dianka, aki sokszor csókolja a nagypapát. Ú-2065 ■ Szívünk teljes szeretetével köszöntjük a legdrágább édesapát és édesanyát, ■ Értesítjük, hogy életének 84. évében csendesen elhunyt Dr. Bereczky Endréné Burgics Márta. Gyászoló családja Ú-2290 ■ A mély fájdalmat és bánatot csak az ismerheti, aki elve­szítette azt az em­bert, akit legjobban szeretett. Május 21- én múlt egy éve, hogy örök álomra szenderült a legdrá­gább édesanya és nagymama, Maurerné Racskó Mária palásti (Plášťovce) lakos. A csendes megemlékezésért min­den barátunknak és rokonunknak köszö­netét mondunk. Az elhunytra örök tiszte­lettel és soha nem halványuló szeretettel emlékeznek: fiai: József és Péter családjukkal s az unokák. Ú-2174 ■ Egy évvel ezelőtt, 1987. május 22-én örökre eltávozott a szeretett férj, édes­apa és nagyapa, Varga József (Fejszés - Fejséš). E szomorú évfordu­lón fájó szívvel, em- -------------------------- lékét örökké szí­vünkben őrizve gon­dolunk rá. Fe lesége, fia, lánya, menye, veje és unokái Ú-2264 ÚJ sz 6 1988. V.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents