Új Szó, 1988. május (41. évfolyam, 102-126. szám)
1988-05-19 / 116. szám, csütörtök
Az átalakítás céljai megvalósításának útján Május elején a Szövetségi Gyűlés kamaráinak 9. együttes ülése - a csehszlovák föderációról szóló alkotmánytörvény 69. cikkelyének megfelelően - megvitatta az áprilisban kinevezett új szövetségi kormány programnyilatkozatát. A társadalom életének szinte minden területét érintő kormányprogram vitájában felszólaló képviselők a választókerületeikben szerzett tapasztalataikról számot adva fejtették ki álláspontjukat az előterjesztett programmal kapcsolatban. A vita tükrözte, hogy legfelsőbb népképviseleti és törvényhozó testületünk tagjai felelősségük teljes tudatában kívánnak hozzájárulni a szociális-gazdasági fejlesztés meggyorsításához, a társadalmunk átalakítását és demokratizálását célzó program megvalósításához. Az alábbiakban részleteket közlünk néhány felszólalásból. A Szövetségi Gyűlés ellenőrző szerepének elmélyítése az átalakítást segíti ZDENÉK ČEŠKA, a Népi Kamara képviselője, a Károly Egyetem rektora örvendetes, hogy állampolgáraink számára nem közömbös a törvény- alkotás, a törvények minőségének kérdése. Az állami vállalatról szóló törvénytervezetről, illetve a szövetkezeti törvények tervezetéről folytatott társadalmi vita a széles nyilvánosság élénk érdeklődését tanúsította, s nem kétséges, hogy hasonló érdeklődés fogja kísérni a Munka Törvénykönyve módosításával kapcsolatos nyilvános vitát is. Az állampolgárok észrevételei, hozzászólásai elősegítik, hogy a törvényeket végleges formájukban a társadalom teljes egyetértésben elfogadja. Ezért fontos az érzékeny reagálás a lakosság véleményére. A nyilvános vita a képviselők számára szélesebb teret nyújt az új, különösen fontos törvények kormányjavaslatainak megvitatásához. Jelenleg azonban kiemelt figyelemben kell részesítenünk a gazdasági mechanizmus átalakításával kapcsolatos törvény- tervezeteket, ugyanakkor nem szorulhatnak háttérbe a lakosságnak a lakástörvény módosításával, az alkoholizmus és a kábítószer-élvezet elleni harccal, a levegő tisztaságának védelmével összefüggő javaslatai sem. Az irányítás adminisztratív és utasításos formáinak elhagyásával egyidejűleg elő kell segíteni az ágazati jogszabályalkotás elburjánzásának korlátozását is, mert ez a jelenség, szemben az átfogó törvényes szabályzással, komoly akadályt jelenthet a születő állami vállalatok önigazgatásának és önállóságának kibontakozása előtt. Ebben az esetben különösen érvényes a törvény- alkotás szabálya, miszerint új előírásokat csak akkor érdemes kiadni, ha azok hasznossága meghaladja Nyílt szavak a lakásépítés hiányosságairól MEDE GÉZA, a Nemzetek Kamarájának képviselője, a Csehszlovák Állami Gyógyfürdők beruházási ügyvezetője, Sliač Felszólalásomban a komplex lakásépítés néhány sajátosságával is szeretnék foglalkozni. Az átlagos építkezési idő ezen a téren kilenc év, s ez egyben a befejezetlen építkezések magas arányáról is tanúskodik. Ezen kívül az utóbbi időszakban a lakásépítést az átfogó, komplex munkavégzés hiánya jellemzi, így például a 8. ötéves tervidőszakban 202 ezer lakás számára nincs biztosítva a szennyvízelvezetés. Növekszik a komplex lakásépítkezés kiterjedtsége és a műszaki ellátottságra fordított eszközök közti különbség, vagyis: rosszabbodik az emberi környezet. A lakások minősége terén is vannak gondok. Az építőiparban már 1982-ben bevezették az átfogó minőségirányítás rendszerét, a Népi Ellenőrzési Bizottság megállapította, hogy ezen a téren hiányosan és késve teljesítik a feladatokat. Például Krásna nad Kysucou-ban a žilinai építőipari vállalat által épített 42 lakásegység átadásánál, több mint 200 helyiség átvételénél, az egyes lakásokban 20-30 hibát fedtek fel. Ugyanakkor a szóbanforgó épületet az átvevő bizottság az elsó minőségi kategóriába sorolta. Egyes esetekben a beruházásokra közvetlenül kiható irányítási hibákkal is találkozunk. Például a munkatermelékenység alakulása az átlagkeresethez viszonyítva már régóta az építőipar káros kísérő jelensége. Választókerületemben- a Rimaszombati (Rim. Sobota) és a Losonci (Lučenec) járás déli része- az aktív, kereső férfilakosság nagy része az építőiparban dolgozik. A közöttük végzett egyéni felmérések alapján elmondható, hogy a hetvenes években a jó teljesítményt elérő munkabrigádok többet kerestek. Ma, amikor az építőiparban a havi átlagkereset hozzávetőlegesen 3300 koronára nőtt, a jó teljesítményt nyújtó dolgozók keresete némileg csökkent, ám az átlagos és átlagon aluli teljesítményt nyújtóké viszont emelkedett! A bérek és a munkatermelékenység közti aránytalanságot ez év első negyedének teljesítményei is tükrözik. Az időjárás kedvező volt, tehát számos építőipari vállalat már januárban túlszárnyalhatta volna tervfeladatait. A béralapból azonban nem meríthettek a teljesítmények szerint, mivel a terv túlteljesítése esetében a bérek kifizetését külön előírás szabályozza. Tehát hiányzott a központ rugalmas reagálása. Az átalakítás idején az új gondolkodásmódnak valóban nem ez az útja! Nem jár sikerrel az új létesítmények határidőn belüli, s a tervben megjelölt paramétereknek megfelelő üzembehelyezése sem. 1987-ben az állami tervben kötelező feladatként előirányzott száz létesítmény közül csupán 82-t sikerült próbaüze- 'meltetésbe helyezni. Folyamatban van az új gazdasági mechanizmus feltételeinek kialakítása, több új törvényt hagyunk jóvá. Ez azonban csak az érem egyik oldala. A CSKP KB 7. és 9. ülése felhívta a figyelmet a döntő fontosságú előfeltételekre: a gondolkodásmód megváltoztatásának szükségszerűségére, s arra is, hogy minden állampolgár hozzáállásában és elkötelezettségében is változásnak kell bekövetkezni. A CSKP XVII. kongresszusa határozatainak teljesítése, társadalmi és gazdasági fejlődésünk céljai megvalósításának során senki számára sem könnyíthetók a feladatok. Megfelelő mozgásteret a közvetlen kapcsolatok kialakításához a jogrendben bekövetkezett változások negatív következményeit, scsakis olyan mennyiségű jogszabályt érdemes kiadni, amennyit igazán meg lehet valósítani. Mi, képviselők, teljesen osztjuk választóink véleményét és aggodalmát az esetleges jogszabály-elburjánzással kapcsolatban. Ha nagy célokat tűzünk ki, akkor keresnünk kell azok megvalósításának megfelelő garanciáit. A föderáció végrehajtó szerveinek viszonylatában - összhangban a CSKP XVII. kongresszusa határozataival - ismét a Szövetségi Gyűlés ellenőrző szerepe az egyik legfontosabb eszköz az átalakítás irányvonala érvényre juttatásában, s annak ellenőrzésében, hogy ez a Szövetségi Gyűlés törvényeiben is kifejezett irányvonal miként érvényesül az államapparátus és a gazdasági szféra tevékenységében. Ezzel összefüggésben megelégedéssel állapíthatom meg, hogy ennek az igénynek teljesen tudatában vannak a végrehajtó szervek, élükön a kormánnyal. A Szövetségi Gyűlés ellenőrzési felhatalmazása kiteljesítésének az eddigieknél jobban hozzá kell járulnia a gazdasági fejlődés meggyorsítása céljainak eléréséhez, társadalmunk élete valamennyi szakaszának demokratizálásához. Az ellenőrző szerep érvényesítését a szocialista demokrácia egyik megnyilvánulásának tartjuk. A Szövetségi Gyűlés a dolgozók, nemzeteink és nemzetiségeink képviseleti szerve. Szerepének és összetételének összhangban kell lennie az ellenőrzés jellegével és módjaival. Alkotmányos, politikai jellegű ellenőrzésről van szó, amelyet egyedül a választóiknak az üzemekben, a lakóhelyen és a Nemzeti Front szervezeteiben kifejtett aktivitására támaszkodó képviselők láthatnak el. ANTON HLAVÁČ, a Nemzetek Kamarájának képviselője, az SZLKP Komáromi (Komárno) Járási Bizottságának vezető titkára Az új gazdasági mechanizmus bevezetésével kapcsolatban közvetlenül a vállalatoknál tapasztalhatjuk, hogy növekszik a dolgozók - választóink - érdeklődése a nemzetközi együttműködés, a szocialista munkamegosztás kérdései iránt, ideértve a KGST-tagországok gazdálkodó szervezetei közti közvetlen kapcsolatokat is. A Nyugat-szlovákiai kerületben a csehszlovák és szovjet vállalatok közti közvetlen kapcsolatok konkrét tapasztalatairól is számot adhatunk. A mezőgazdasági üzemek közti közvetlen kapcsolatok mellett értékes tapasztalatok születtek a kerület iparvállalatainak a szovjet vállalatokkal kialakult együttműködése terén is. Választókerületemből, példaként, legalább két vállalatot említenék. Az első esetben távlati, sokoldalú együttműködésről van szó, mégpedig a komáromi Steiner Gábor Hajógyár nehézgépipari üzemről. Itt a hajók 90 százalékát a Szovjetunió számára építik. A szovjet szakemberek részt vesznek szakembereink felső- és középfokú elméleti s gyakorlati felkészítésében. Elmélyül a mi hajóipari kutatóintézetünk és leningrádi partnerintézete közti együttműködés. Nem csupán a vízi járművek előtervezési és tervezési szakaszában kerül sor tapasztalatok cseréjére, de a szovjet és csehszlovák szakemberek közvetlenül részt vesznek a vizijármű- vek építésében, ami jelentős mértékben hozzájárul a hajógyár termékeinek magas színvonalához. A szovjet vevő elégedettsége állandó biztonságot jelent a termelési programban, hosszú távon - jelenleg szerződésben rögzítve 1995-ig - biztosítja az értékesítést. Ez azonban nem jelenti, hogy a kapcsolatokra nem a hajók minősége, s használati és hajózási tulajdonságuk iránti magas igényesség lenne a jellemző. A konkurencia és más nyugati cégek ajánlata ma már ugyancsak kiszélesedett. Másik példát egy fiatal, alig három éve önállósult vállalatból, a kolárovói gördülőcsapágy-gyárból említenék. Ez az üzem, jóllehet, még küszködik termélési tervének teljesítésével és a gazdasági mutatókkal, de ugyanakkor távlatilag is keresi helyét a nemzetközi munkamegosztásban. S rá is talált, mégpedig a rigai motorkerékpár-gyárral kialakított termelési kooperációban és szakosításban. Ezzel a szovjet üzemmel még az idén közösen gondoskodnak a kisfo- gyasztású Stella motorkerékpár gyártásáról. Ez a motorkerékpár-típus a Szovjetunióban és nálunk is gazdagítja e népszerű jármű választékát. Egyúttal hangsúlyozni szeretném, hogy az ehhez hasonló, a közvetlen kapcsolatok iránti megfelelő viszonyt a jövőben is támogatni és fejleszteni kell, hiszen mindkét ország gazdasága számára haszonnal jár. Ugyanakkor előbbre kell jutnunk egyes jogszabályok és irányelvek módosításában, hogy a vállalati szférában megfelelő mozgásteret biztosítsunk a közvetlen kapcsolatok megteremtéséhez. Másrészt azonban meg kell akadályozni, hogy a közvetlen kapcsolatokkal egyes vállalatok különféle ügyeskedéseiket leplezzék, s a vállalatok a belpiacon hiánycikként jelentkező késztermékek cseréjére irányítsák figyelmüket. Mezőgazdaságunk nem fél az új feltételektől FRANTIŠEK PROCHÁZKA, a Népi Kamara képviselője, a Chvojnice egyesített mező- gazdasági vállalat igazgatója, Kralice nad Oslavou A gazdasági mechanizmus átalakításával kapcsolatos kérdések nagyon időszerűek a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari vállalatok dolgozókollektíváinak körében. Ez érthető, hiszen a mezőgazdasági-élelmiszer-ipari komplexumban az átalakítás átfogó bevezetéséig - amint ezt a CSKP KB 7. ülése meghatározta - alig nyolc hónap van még hátra. Ezt az időt a központban, de főleg a vállalatoknál és a dolgozókollektívákban az előkészületek befejezésére kell fordítani. Mezőgazdasági körökben talán a legvitatottabb kérdések közé a mezőgazdasági vállalatok új kategorizálása tartozik, azaz e vállalatok besorolása egyes termelési-gazda- sági csoportokba. Az érdeklődés érthető, hiszen a besorolás fontos gazdasági kérdésekről dönt, így például a földadó magasságáról és a differenciált pótlékok tarifájáról. A besorolás megváltozása többszázezer, sót, millió koronában jut konkrét kifejezésre. Ezért érthető a vállalatok vezető testületeinek érdeklődése e kérdések iránt. A kategorizálás előkészületei és megvitatása már több hónapja tart, s még mindig nem ért véget. A mezőgazdasági termelésre számos tényező hat ki, ezek gyökerei és hatásfoka azonban különböző. Ezért jelenleg nehéz meghatározni az egyes mezőgazdasági üzemek termelési és gazdasági feltételei megítélésének abszolút objektív módszerét. De az átalakítással kapcsolatos további teendők érdekében szükséges, hogy a kategorizálás körüli vitát mielőbb lezárjuk. A gazdasági mechanizmus előkészítése során a mezőgazdaság gazdasági eszközeinek meghatározása az egész népgazdaság számára érvényes alapelvek szerint történik. A termelési alapok viszonylatában a nyereségráta 4,5 százalékos, a béradó 50 százalékos, a nyereségadó ugyancsak 50 százalékos. Ezzel azért is egyetértek, hogy érjenek véget a mezőgazdaság gazdasági előnyökben való részesítéséről, a mezőgazdaság hatékonysági szintjéről a viták. A mezőgazdasági dolgozók nem félnek az új feltételektől, mert az efsz-ek megalakulásuktól kezdve az önelszámolás és az önfinanszírozás légkörében dolgoznak. Ezért, ha változatlanul fennmarad az állami költségvetés iránti viszony, akkor csupán az egyes vállalatok aktivitásának és tehetségének igazságosabb megítélésére kerül sor. A népgazdaság többi ágazatához hasonlóan, a mezőgazdaság is a lehető legkisebb üzemanyagfogyasztásra törekszik. A képviselők is érdeklődéssel tekintenek az új, kisebb üzemanyag-fogyasztású, a harmadik unifikált gépsorba tartozó traktortípus gyártásának előkészületeire. A brnói Zetor gyárban szerzett ismereteim alapján elmondható: annak ellenére, hogy a CSŠZSZK kormányelnöksége többször - így 1978-ban, 1980-ban, 1981-ben és 1985-ben - határozatot hozott a gyár és a traktorgyártás fejlesztéséről, a határozatok közül egy sem valósult meg maradéktalanul. Fordulat csak azután következett be, amikor e probléma megoldásába a CSKP brnói városi bizottságával az élen bekapcsolódtak a pártszervek is. A brnói Agrozet vezérigazgatóságától kapott tájékoztatás szerint jelenleg már a prototípus-sorozat összeszerelésén folyik a munka, s ha a technológiák szállítói a kormányhatározatokból rájuk háruló kötelezettségeiket teljesítik, akkor, előreláthatólag, az eredeti 1986. évi időpont helyett a sorozatgyártást 1990-ben megkezdhetik. A környezetvédelem mindannyiunk kötelessége JOZEF ŠIMÚTH, a Szövetségi Gyűlés alelnöke, a Szlovák Megújhodás Pártjának elnöke Nagyra értékeljük a kormány határozottságát, amellyel a környezet védelmének kérdését kezeli. A környezetvédelem mindannyiunk alapvető kötelessége, mert az életszínvonal értékei közé az emberi környezet minősége éppúgy odatartozik, mint például a tej- vagy a húsfogyasztás. A kormány azonban még többet tehet a környezetvédelem terén; már a beruházásokról, a beruházási elképzelésekről való döntések során. Ahogy nem engedélyezik a megfelelő statikai alapot nélkülöző objektum építését, éppúgy nem kellene megkezdeni olyan beruházást, amely megkárosítja az emberi és természeti környezetet. A környezet javítása érdekében iparunk műszaki színvonalát és a kutatómunka lehetőségeit még mindig nem aknáztuk ki teljes mértékben. Például szennyvíz-tisztítóink gépiberendezéseinek energiafogyasztása - egybevetve a külföldi csúcs-berendezésekkel - kétszeres, s a hatékony szabályozó és mérőtechnika hiányában üzemeltetési költségeik is feleslegesen magasak. Továbbá hangsúlyoznunk kell: ahhoz, hogy a kutatás és a műszaki fejlesztés gazdaságunk hajtóerejévé váljon, önmagának is korszerűnek és fejlettnek kell lennie, s el kell érni a világszínvonalat. A Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatai ugyanis feltárták a műszer-ellátottság nagy fokú elavultságát, a lassý és korláto- ?ott tájékozottságot egyes szakmai kérdésekről. Ha a tudományos-mű- szaki feladatok megoldása során csupán a már közzétett szakiroda- lom adataiból indulunk ki, ez annyit jelent, hogy arról szerzünk tudomást, ami volt, s nem arról, amit jelenleg versenytársunk kutatásai a termelés számára előkészítenek. A dolgok egyik oldala, s ez természetes, a határozatok, az előrejelzések és a törvények, a másik, a lényeges oldala pedig azok gyakorlati megvalósítása. Ahhoz, hogy az alapkutatás megfelelő előnnyel fejlődhessen, manőverezési szabadságra van szüksége. Elsősorban olyan rendszert kell bevezetni országos viszonylatban, amely az építés és az anyagi-műszaki ellátottság kérdéseiben bizonyos könnyítések és kedvezmények útján lehetővé tenné a szükséges eszközök előteremtését. Ez nem új megállapítás. Újak azonban a feltételek, amelyeket ma a kormány elénk állított. Attól sem kell tartani, hogy ezek a könnyítések és intézkedések valamiképp veszélyeztetnék a népgazdaságot. Mert az alapkutatás az erőforrásoknak csupán néhány tized százalékát veszi igénybe. Az alapkutatás képes az egész gazdaság hatékonyságának kifejező javítására. Olyan helyzetben vagyunk, amikor az egész világ hatalmas mozgásba lendült, amely az emberiséget a tudomány és a technika útján viszi előre. Néha úgy tűnhet, hogy ez a gyorsulás ködbe borítja életünket, s elpusztítja elsődleges értékeinket. Ha nem térünk időben észhez, ha ez a fejlődés az eddigihez hasonló módon folytatódik, akkor a fejlődés ökológiai katasztrófával végződne. S ez a Földön az atomrobbanásnál ugyan lassabban pusztítaná el az életet, de az eredmény azonos lenne.
