Új Szó, 1988. április (41. évfolyam, 77-101. szám)

1988-04-07 / 81. szám, csütörtök

Erősödő és sokasodó szálak A nógrádi dolgozók nemcsak hagyományőrzésből ápolják külföldi kapcsolataikat • Rendszeres találkozások a gazdasági együttműködés fejlesztéséért Az SZLKP losonci (Lučenec) Já­rási Bizottságának székházában már évekkel ezelőtt külön emlékszo­bát nyitottak a nógrádi vidék külföldi testvérjárásokkal felvett és egyre sokrétűbb kapcsolatainak pontos dokumentálása céljából. A panele­ken, a vitrinekben, a polcokon, az állványokon és a falakon fényké­pek, városcímerek, zászlók, jelvé­nyek, plakettek, jellegzetes népmű­vészeti tárgyak, szobormakettek, gyártmánymodellek és emlékkönyvi bejegyzések idézik a szovjet Bogo- rogyick, a bulgáriai Michajlovgrad, a magyarországi Rétság, valamint az NDK-beli Arnstadt küldöttségei­nek losonci látogatásait. Az emlékszoba rendszeresen gyarapodó gyűjteményének legérté­kesebb darabja az az ereklyeként őrzött és Szlovákiában ma már párja nélküli híres lobogó, amelyet 1927- ben, a nagy októberi szocialista for­radalom tizedik évfordulója alkalmá­ból ajándékoztak a város és a járás proletárjainak a moszkvai Dinamó üzem munkásai. A nagyméretű vö­rös selyemzászló mindkét oldalára orosz, szlovák és magyar nyelvű forradalmi jelszavakat hímeztek az adományozók.- A lobogót Herz Sándor, a hazai és nemzetközi munkásmozgalom is­mert harcosa, a CSKP egyik alapító tagja hozta haza Moszkvából - is­merteti az igen nagy becsben tartott emléktárgy történetét Ján Bruncko, a járási pártbizottság titkára. - Ün­nepélyes átadására 1927. decem­ber 2-án, a körzeti pártkonferencia tanácskozásának kezdetekor került sor. E jelentős eseményről már a kö­vetkező számában így írt a Kassai Munkás: Ez a zászló lesz a lu­csenyeci körlet dolgozóinak vezető­je az eljövendő harcokban. A konfe­rencia delegátusai nagy lelkesedés­sel vették át a zászlót és esküt tettek amellett, hogy soha el nem ejtik." A nógrádi proletárok megtartották az esküt. Az ezernyi veszély köze­pette, illegalitásban is aktívan folyta­tott pártmunka és a kommunisták kegyetlen üldözéseinek éveiben kü­lönösen nagy gonddal szervezték meg a lobogó őrzését. Volt, amikor a helyi temető egyik kriptájában rej­tegették, máskor dunyhába varr- va sikerült még idejében eltün­tetni a gyakori házkutatásokra kül­dött csendőrök elől, később pedig jól becsomagolva és csakis a legmeg­bízhatóbb mozgalmiak - köztük Bol- dis János, Weil Jenő és Sinka Gyula- által ismert helyen tartották elásva Losonc felszabadításáig Azóta a május elsejei felvonulásokon és az egyéb ünnepeken, nagygyűléseken mindig egy-egy érdemes kommu­nista megtisztelő feladata a lobogó hordozása.- Járásunk vezetői, termelőválla­lataink, intézményeink dolgozói és nem utolsó sorban a tömegszerve­zetek tagjai rendkívül fontosnak te­kintik a szovjet munkások képvise­lőivel több mint hatvan évvel ezelőtt felvett közvetlen kapcsolatok állan­dó ápolását, erősítését - hangsú­lyozza az SZLKP JB titkára.- A Nógrádból Bogorogyickba rend­szeresen meghívott és onnan hoz­zánk ugyanígy érkező küldöttségek gondosan összeállított programja már régen túlnőtte a jó barátoknál szokásos udvariassági látogatások határait. Minden egyes találkozás konkrét haszna az épitőmunkában szerzett legújabb tapasztalatok köl­csönös kicserélése és az együttmű­ködés fejlesztése. Losoncon a szlovák tanítási nyel­vű - Božena Slančíková Timrava nevét viselő - gimnázium pedagó­gusainak és tanulóinak egy-egy né­pesebb csoportját kétévenként rendszeresen több hétig látják ven­dégül a bogorogyicki 1. számú kö­zépiskolában, amelynek mostani igazgatója, Szergej Pavlovics Belec- kij egy tulai területi pártküldöttség tagjaként 1969-ben járt először a Losonci járásban.- Baráti beszélgetés közben ve­tődött fel az a gondolat, hogy jó lenne megismerni, sőt tüzetesebben is áttanulmányozni egymás oktatási módszereit - mondja a gyümölcsöző kapcsolatról Tibor Macko, a gimná­zium igazgatója. - Röviddel a tulai pártküldöttség elutazása után már meg is kaptuk az első útra szóló meghívót. Akkor két pedagógus és 12 tanuló mehetett el tőlünk a Szov­jetunióba. Mivel azonban a kéthetes programot éppen augusztusra szer­vezték meg a vendéglátók, a bogo­rogyicki középiskola hétköznapjait csak az elbeszélésük alapján ismer­hettük meg. Ezért arra törekedtünk, hogy a soronkövetkező cserelátoga­tásokra már tanév közben kerüljön sor, ami így is lett. Tavalyelőttig minden második évben 10-10 tanu­lót és két-két pedagógust küldtünk, kollektívája készül Bogorogyickba három hetes tapasztalatszerzésre. A brigádtagok együtt fognak dolgoz­ni a szovjet kollégáikkal a termelés- szervezés és a kezdeményező moz­galom új feltételeinek alapos megis­merése végett. A feldolgozó üzem podrečanyi magnezitbányájának dolgozói közül már szintén sokan jártak a Szovjet­unióban. Mivel természetesen az utazásaik egyikét sem tekintették illetve fogadtunk, akik már termé­szetesen az osztályokban lehettek részesei a tanításnak. Az eredmé­nyek láttán 1986-ban kibővítettük az együttműködési megállapodást: oda-vissza alapon 25 fős csoportok­ban és mindig három héten át fogjuk egymás oktatási módszereit tanul­mányozni vagy gyakorolni. A legutóbbi években a losonci járás több más iskolája is hasonló jó partnerre talált Bogorogyickben vagy a városhoz közeli községek valamelyikében. A termelővállalatok közül főleg a lovinobaňai magnezit­feldolgozó üzem kollektívája kama­toztatja eredményesen a haladó szovjet munkamódszereket.- Közösen keressük a kezdemé­nyező- és brigádmozgalom fejlesz­tésének újabb útjait - ismerteti a kapcsolattartás egyik célját Ladis­lav Dubovský mérnök, az üzem igazgatója. - Meggyőződésem, hogy a mindig példamutató szocia­lista munkabrigádok Szovjetunió­ban, illetve nálunk tett eddigi és ezután sorrakerülő tanulmányútjai­val a legjobb módszert választottuk ehhez a törekvésünkhöz. Tőlünk az idén Jozef Kováčik aranyjelvényes csak kirándulásnak, már régebben eredményes együttműködést foly­tathatnak a tulai körzetben lévő Pokrokovszkaja akna vájáraival, akik úttörőknek számítanak a legújabb műszaki berendezések alkalmazá­sában. Négy évvel ezelőtt egy közös munkaversenyt is indítottak a tulai és a podrečanyi bányászteljesítmé­nyek fokozására. A mind nagyobb jövesztési sikerek kiértékelése most a gyakori találkozások programjá­nak elmaradhatatlan része. A szovjetunióbeli kapcsolatok ápolása, erősítése közben a ma­gyarországi, bulgáriai és NDK-beli testvérvárosok, -intézmények, -vál­lalatok képviselőivel megkötött, majd többször kibővített együttmű­ködési szerződések teljesítése sem korlátozódik csupán a vezetőségi küldöttségek kölcsönös látogatásai­ra. A nógrádi dolgozók megbontha­tatlan szálakkal kötődnek barátaik­hoz. Ezért valószínűleg már hama­rosan egy nagyobb terembe kell át­költöztetni a külföldi kapcsolatokat dokumentáló emlékszoba gyorsan gyarapodó gyűjteményét. LALO KÁROLY Egy-egy levél elolvasása után sokszor földerül az arcunk, jó érzés tölt el bennünket. Ezek a levelek többnyire köszönetét, aranyos kis történeteket, esetleg idős korban megírt fiatalos lendületű verseket tartalmaznak. Nemrégen több ilyen „verses“ levelet is kaptunk, sajnos közlésre nem tudjuk a költeménye­ket ajánlani, mégis említést érde­melnek. Egy 88 éves dédnagyma- ma, Melisek Józsefné és 9 éves dédunokája, Janka [mindketten ér­sekújvári (Nové Zámky) lakosok] együtt alkottak egy kis versikét, melyből kiderül, hogy íróik minden­napos gondolata a béke. Lakos László Dunavecséről ,,csak“ egy­két verssel és egy elbeszéléssel ajándékozott meg bennünket, mivel- mint írja - „kilencven évemmel már talán hosszabb regényekbe nem kezdhetek, bár még naponta 15-20 kilométert szoktam kerékpá­rozni ...“. Laci bácsi még a kertjét is műveli, mérsékletes életet él, mert szerinte ez a hosszú élet titka. To­vábbi jó egészséget kívánva kö­szönjük írásait. Sokszor azért írnak olvasóink, mert valamiről tájékoztatni akarnak bennünket és a többi olvasót. Schaeller Zsuzsa arra hívja fel fi­gyelmünket, hogy Trenčínben a kö­zelmúltban antikvárium nyílt, s a bő­séges kínálatból biztosan sokan ta­lálnak igényeiknek megfelelő olvas­mányt. Vannak levélíróink között olyanok, akik ily módon szeretnének köszönetét mondani valakinek vala­miért. Itt jegyezzük meg, hogy az ilyen jellegű köszönetnyilvánításokat nem közöljük, most mégis idézünk az egyik levélből: „Dicséretet érde­melnek azok, akik ebben az évben is szép műsorral szórakoztatták a nagykürtösi (Veľký Krtíš) szociális otthon lakóit.“ - írja Jakab József, társai nevében is. Olyan írásokat is kapunk, melyek­ben a levélíró kis történet formájá­ban fejezi ki tetszését vagy megrö­könyödését egy-egy esettel kapcso­latban. Schaeller Zsuzsa trenčíni levelezőnk az utóbbit választotta: „A téren sápadt férfi állt, s fáradt moz­dulatokkal etette a galambokat. A galambok már ismerhették őt, nem féltek tőle. A férfi picit elmoso­lyodott, amikor egy 10-12 éves fiú állt meg mellette, majd váratlanul a galambok közé ugrott. A madarak szétröppentek, s a kisfiú így kiáltott: Na, most etesse őket! Csend lett, senki sem szólt. Megérkezett az autóbusz, a férfi nehézkesen elindult- akkor láttam meg, hogy műlába volt...“. Szomorú ez a történet, de az még szomorúbb, hogy nem akadt ember, aki rendre utasította volna a fiút. Még az édesanyja sem. Sok észrevétel, bírálat érkezik szerkesztőségünkbe. Ilyen jellegű Horváth Gyuláné (Dunaszerdahely- Dunajská Streda) levele is, aki arról értesít bennünket, hogy Alsójá- nyokon (Dőlne Janíky) az idei gyer­mekbálon úgy érezte magát, mint a kocsmában, mivel „többen támo­lyogtak részegen az önfeledten tán­coló ovisok és iskolások között“. Kérdésére, hogy miért mérnek bort a rendezők a sulibulin, azt felelték, hogy nem tud haladni a korral. Jogo­san érzi úgy, hogy inkább a rende­zők maradiak, sőt felelőtlenek. A szolgáltatásokkal egyre kevés­bé vagyunk megelégedve, bizonyít­ják a nap nap után érkező panaszle­velek. Péli Fazekas Rozália (Kürt- Strekov) boldogan (és főleg éhe­sen) rágta a kiflijét, s egyszercsak megakadt: a kifliben belesütve egy jókora madzagot talált. Felháboro­dását megértjük, hiszen ugyan kinek ízlik a madzagos kifli? Olyan kérdésekkel és kérésekkel is fordulnak hozzánk olvasóink, amelyek megoldásában nem mi va­gyunk a legilletékesebbek. Hol fes­tethetné be a kifakult kabátját?- kérdezi Nagy Ferenc palásti (Pláš- ťovce) olvasónk. Mivel nálunk a nyomdafestéken kívül más festék nem található, - s ez biztosan nem felelne meg a levélírónak - azt tud­juk ajánlani, hogy forduljon a helyi, illetve a járási mosoda és vegytisztí- tóhoz. Ott biztosan bővebb és hasz­nálhatóbb tanácsot tudnak adni... Az ilyen levelek azonban még­sem okoznak olyan problémát, mint a névtelenek. A „Vág és a Duna csatlakozása“ jeligéjű levél is ehhez a csoporthoz tartozik. írója pár sor­ban említi, hogy járásukban is sok a kiskirály. Lehetséges, hogy levél­írónknak igaza van, de mivel nem írja meg, hogy kire és milyen vonat­kozásban gondol, levele inkább rá­galom, mint bírálat. így nem tudunk az ügyben további lépéseket tenni. Szabó Gergely (a címét nem ta­lálta ildomosnak feltüntetni) a bürok­ratizmus ellen emel szót. Egyik kér­dése: „Ott, ahol mester kell, miért van bürokrata, aki művészi gyorsa­sággal tudja kitölteni az áruk szám­láját. Miért nem az a mester, aki mesteri árut tud készíteni? Vagy az a fontos, hogy minél jobban és minél többet tudjon írni?“. Természetesen egy vállalat mesterének nem kell tudnia jól írni, viszont az, aki írását közöltetni szeretné, jobb, ha egy kicsit elsajátítja ezt a „mestersé­get“. MADINÉ JAKAB GIZELLA Versenyben a vándorzászlóért PÉLDAMUTATÓ KEZDEMÉNYEZÉSEK Nagy elhatározással kezdte az idei évet a Milex nagymegyeri (Ca- lovo) üzemének 217 dolgozója. Szeretnék ismét elnyerni a vállalati vándorzászlót, ami utoljára az 1985- ös eredményeikért volt a tulajdonuk­ban. Az ezt követő két évben - ahogy mondani szokás - hajszá­lon múlt elsőségük. Előbb a munka- baleseti mérleg, tavaly pedig a job­ban hajrázó érsekújvári (Nové Zámky) testvérüzemük szorította a megyerieket a második helyre.-Tavalyi eredményeink persze így is figyelemre méltóak. Annak ellenére, hogy a mezőgazdasági üzemektől a tervezett tejmennyiség­nek csak a 92,9 százalékát kaptuk meg, valamennyi mutatónkat teljesí­tettük, sőt néhányat túlszárnyaltunk. Például kiviteli tervünket. A nyugati piacra 75 millió korona értékben szállítottunk terméket, ami 465 millió korona éves termelési értékünknek jelentős hányada. Mindezt az alap­anyag jobb hasznosításával, termé­keink kiváló minőségével, keresett tejtermékek, például a pudingok ter­ven felüli gyártásával, valamint messzemenően hatékony és gazda­ságos termeléssel értük el - össze­gezte sikereik hátterét Mórocz Béla igazgató. összegezésének lényege: üze­mükben a termelés intenzifikáló té­nyezőit már évekre visszamenően komplex egységben érvényesítik, és a felújítások adta lehetőségeket ma­ximálisan kihasználják. Például a tejszárító felújítása után élelmi- szeripari célokra ízesített tejport is akarnak készíteni. A puding iránti keresletet a választék bővítésével fokozzák. így a tavalyi 650 tonnás terv és 700 tonnás valósággal szemben az idei terv már 900 tonna pudingpor legyártását irányozza elő. A folyamatos termeléshez az üzem vezetősége biztosítja a mun­kafeltételeket, a dolgozókat pedig anyagilag és a szociális kedvezmé­nyek különböző formáival ösztönzik. Mindez alapja, feltétele a széles kö­rű kezdeményezésnek, amit a szak- szervezet üzemi bizottsága a szo­cialista munkaverseny keretében célszerűen kamatoztat. A verseny- formákat és alapelveket Uhrín Já­nossal, a szakszervezet üzemi bi­zottságának elnökével és Családi Irénnel, a munkaverseny felelős ve­zetőjével vettük számba.- Munkaversenyünket tizenegy szocialista munkabrigádunkra ala­pozzuk, amelyek dolgozóink több mint 80 százalékát tömörítik. A ha­gyománynak megfelelelően az év első heteiben az üzem vezetősége és a szakszervezet tisztségviselői valamennyi szocialista munkabri­gáddal külön megbeszélték, hogy a termelési tervekkel összhangban és a munka hatékonyabbá tételéért mire összpontosítsák vállalásaikat. Ezek a beszélgetések messzeme­nően őszinték és nyíltak. A brigádok tagjait minden lényeges kérdésről pontosan tájékoztatjuk és nekünk is elmondják, hogy részlegükön milyen problémákat kell megoldani. A válla­lásokat csak ezek után összegez­zük. Ösztönzőként mindig számba vesszük az év jelentős évfordulóit, amelyek jegyében megtesszük vál­lalásainkat. Az idén elsősorban a februári győzelem történelmi jelen­tőségét emeltük ki, s hangsúlyoztuk, hogy a 40. évfordulót kiváló munka­eredményeinkkel köszönthetjük a legméltóbban - mondta az elnök. Családi Irén elsősorban azt érzé­keltette, hogy munkaversenyük mi­ként segíti a termelési feladatok tel­jesítését.- Szocialista munkabrigádjaink vállalásai az adott részleg jellegével összhangban vannak. A tejet feldol­gozók elsősorban a napi feladatok teljesítésére kötelezték magukat így, ha valamilyen üzemzavar miatt áll a termelés, akkor aznap hosz- szabb a műszak. Például ma közel két órás kiesés volt a vízszolgálta­tásban, és ezt az időt az érintett részlegeken automatikusan rádol­gozzák. A termelő részlegeken ezen túlmenően ügyelnek a csomagoló­anyaggal való takarékoskodásra, a vajat és tejport készítő részlege­ken pedig az exportfeladatok teljesí­tése is kiemelt feladat. A kereske­delmi osztályon dolgozók számító­gépünk fokozottabb kihasználására kötelezték magukat, hogy az üzem a korábbiakhoz viszonyítva keve­sebbet fizessen a bérben végezte­tett számításokért. A karbantartók hasonló céllal vállalták a korábbiak­nál több pótalkatrész felújítását, illet­ve legyártását, és úgy igyekeznek, hogy a másokkal végeztetett javítá­sok mennyisége tovább csökkenjen. Ezeken túlmenően több szocialista munkabrigád tagjai tettek újítási kö­telezettséget. Kivétel nélkül vala­mennyi brigádtag ügyel a munka és a termékek minőségére, messze­menően megtartja a munkabizton­sági előírásokat. A nagymegyeri tejüzemben az ér­dekelt kollektívák tagjait az év folya­mán rendszeresen és pontosan tá­jékoztatják, hogy vállalásuk teljesí­tésével hány százalékban szárnyal­ták túl az adott részleg tervét, meny­nyi többletbevételt jelentett a kiváló minőségű és keresett termékek gyártása, vagy az exportfeladatok túlteljesítése, mennyivel adtak ki ke­vesebbet a bérben végeztetett szá­mításokért és javításokért stb. Mind­ezek által mennyivel javult a haté­konyság, vagyis mennyivel fordít­hatnak többet a prémiumokra és a különböző szociális juttatásokra.- Ez adja meg munkaverse­nyünknek az igazi tartalmat, ez teszi hatékonnyá és célszerűvé - sum­mázta a lényeget Uhrín János. - A kollektívák - egymást ösztönöz­ve - a felmerülő problémák megol­dásában kezdeményezőek, egy­mással szemben pedig igényesek. Szocialista munkabrigádjaink ezáltal felkészültek, hogy a brigádrendsze­rű munkaszervezési és -bérezési formát sikerrel alkalmazhassuk. EGRI FERENC Levelek közt tallózva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents