Új Szó, 1988. április (41. évfolyam, 77-101. szám)

1988-04-07 / 81. szám, csütörtök

Szakszervezeti tanácskozás a Kelet-szlovákiai Vasműben Fejlesztik a szociális gondoskodást Hazánk egyik legkorszerűbb ko­hászati üzemében, a több mint 24 ezer embert foglalkoztató, évente csaknem 16 milliárd korona értékű árut termelő Kelet-szlovákiai Vas­műben a kohómü népgazdasági szerepéből eredően az átlagosnál sokrétűbb és bonyolultabb tenniva­lók hárulnak a szakszervezeti szer­vezetekre és szervekre. Mind a gaz­dasági feladatok sikeres teljesítésé­re irányuló szervezőmunka, mind az ott dolgozó emberekről való szociá­lis gondoskodás terén. Az általában köztudott, hogy a vasmű népes kollektívája az utób­bi esztendőkben mind sikeresebben teljesíti a gazdasági tervfeladatokat, így történt tavaly is, amikor a terve­zett árutermelési értéket 123 millió koronával, a tőkés piacra irányuló exportot 175 millió koronával, s a nyereség tervét 110 millió koro­nával szárnyalta túl. Sorolhatnánk a további eredményeket is, melyek kétségtelenül a vasmű dolgozóinak céltudatos, szorgalmas munkáját és szakszervezeti szerveinek érdem­dús tevékenységét bizonyítják. A közelmúltban megrendezett vállalati szakszervezeti konferen­cián a küldöttek - Micha! Vorobel elvtársnak, a vállalati szakszervezeti bizottság elnökének beszámolója alapján - a gazdasági eredmények felsorakoztatása mellett, főleg a szakszervezeti munka mérlegét vonták meg, s a helyzetfelmérés tapasztalatai alapján a dolgozókról való sokrétű gondoskodás javításá­nak feladatait fogalmazták meg. Újból bizonyítást nyert, milyen nagy mozgósító erő a dolgozók szervezett bekapcsolódása a terme­lési és gazdasági mozgalmakba, il­letve az irányításban való részvéte­lük. A Szakszervezetek Központi Tanácsa által meghirdetett kezde­ményezésre a vasmű több mint 600 szocialista munkabrigádja rea­gált, a Prágai felhívás pedig további 450 kollektívánál talált visszhangra. A vállalati konferencián ismertetett elemzés szerint tavaly csaknem 13 ezer termelési értekezletet szer­veztek, amelyeken több mint 257 ezer dolgozó vett részt, s 31 ezer észrevétel, javaslat hangzott el. Többségük a szociális gondoskodás kérdéseit érintette. A továbbiakban mi is ezekre összpontosítjuk figyelmünket. An­nak tudatában, hogy az anyagi érde­keltség mellett a céltudatos szociális gondoskodás a munkaerők állandó­sításának egyik legjelentősebb té­nyezője. A Kelet-szlovákiai Vasmű­ben pedig - a 2000-ig érvényes szociális program alapján - egy, erre a célra létesített külön üzem gondoskodik a dolgozók egészség­90 ezer beavatkozást végeznek. Nem véletlen, hogy a munkaképte­lenség aránya a vasműben alacso­nyabb az országos átlagnál. Ez az üzemi egészségügyi intézmények jó felszereltségének, szakembereik ki­váló munkájának s nem utolsósor­ban a vasmű illetékes szervei mesz- szemenő gondoskodásának kö­szönhető.- A XI. szakszervezeti kongresz- szus megkülönböztetett hangsúllyal hívta fel figyelmünket a foglalkozta­tott nőkről való gondoskodás felada­Ivan Goňko, a Szlovák Szakszervezeti Tanács elnöke (balról) elismerő oklevelet ad át Michal Vorobelnek. (A szerző felvétele) ügyi ellátása, üdültetése, üzemi ét­keztetése színvonalának emelésé­ről, lakás- és kulturális igényeinek kielégítéséről. A Kelet-szlovákiai Vasmű tő- szomszédságában, šaca köz­ségben korszerűen felszerelt üzemi kórház működik húsz szakorvosi rendelőből álló üzemi rendelőinté­zettel, vállalati gyógyszertárral, a vasmű üzemeiben 22 általános orvosi és 16 fogorvosi rendelővel. Évente átlagosan csaknem 23 ezer munkaképtelen beteget látnak el, több mint hatezer olyan dolgozónál végeznek szűrővizsgálatot, akik ve­szélyeztetett munkahelyeken dol­goznak. A fogászati osztályok szak­embereinek is akad bőven tenniva­lójuk, évente összesen csaknem A járási pártkonferencia küldöttje Dombi István a Komáromi (Ko­márno) Nehézgépipari Müvek Stei­ner Gábor Hajógyárában a 02-es üzem 47/50-es részlegén géplaka­tosként dolgozik. Ez az üzemrészleg a dízel-mozdonyok hathengeres motorblokkjait készíti. 1963-ban iparitanulóként került a gyárba, apja ugyancsak itt dolgo­zott élete végéig, húga és öccse szintén a vállalat alkalmazottjai. 1968-ban, katonai szolgálata alatt vették föl a pártba, 1969-től munka­helyén a SZISZ alapszervezetének elnöke volt, s 1976-ban beválasztot­ták a pártalapszervezet bizottságá­ba. 1982-től a 16-os számú párt­alapszervezet elnöke. Mindmáig speciális lakatosmun­kát végez, bár nem panaszkodik, szavaiból kitűnt, hogy munkakörül­ményei meglehetősen nehezek. Vé­leménye szerint részlegükön a mun­kafeltételek az elmúlt húsz évben romlottak. Gyakran előfordult, hogy műhelyükben a hőmérséklet nem érte el azt a szintet, amely szüksé­ges a hegesztési munkák végzésé­hez. Műszaki berendezéseik tanuló­évei óta változatlanok. Még mindig azokon a gépeken dolgoznak, ame­lyeket 1961-ben Dubnicáról kaptak 50%-ban elhasznált állapotban. Munkakollektívájuk brigádrend­szerű munkaszervezés és javadal­mazás szerint dolgozik. Náluk ez a rendszer bevált. Jobb munkaszer­vezést, igazságosabb jutalmazást eredményezett. Sajnos a folyamatos munkavégzést gyakran hátráltatja az akadozó anyagellátás. Gondot okoz a munkaerőhiány is. Főleg a darukezelők hiánya érinti őket ér­zékenyen. Munkája elismeréseképpen nem­rég a Szocialista Munka Úttörője érdeméremmel tüntették ki, s a Népi Milícia vállalati egysége megalakítá­sának 40. évfordulója alkalmából Az Érdemeiért I. fokozatával méltányol­ták sokéves szolgálatát. A 28 tagot és 3 tagjelöltet számlá­ló alapszervezet, amelynek elnöke, egyike a legaktívabbaknak. Az év­záró taggyűlésen például tizenné­gyen szólaltak föl. Sajnos tagságuk állományának bővítésére kevés le­hetőségük van, mivel már évek óta nem kapott a részlegük fiatal szak­munkást. Arra a kérdésemre, mit tartana szükségesnek elmondani a komáro­mi járási pártkonferencián, Dombi István a következőket válaszolta: „Elsősorban az átalakítás meggyor­sításának szükségességére hívnám föf'a figyelmet Véleményem szerint, ami a Szovjetunióban megindult - gondolok itt elsősorban a nyíltság­ra és az átalakításra - azt nálunk is követni kellene, mégpedig az eddi­gieknél sokkal nagyobb határozott­sággal. Hatékonyabb lépéseket kel­lene tenni a bürokrácia ellen. Feltét­lenül csökkenteni kellene az admi­nisztrációt, leépíteni a soklépcsős irányítást, s a fölszabadult munka­erőt a termelésbe irányítani. Az áta­lakítást a dolgozók helyeslik és tá­mogatják, ütemét azonban nem tart­ják kielégítőnek. Úgy vélik, túl sokat beszélnek róla, s kevés konkrét in­tézkedést tesznek érte.“ MORVAY GÁBOR taira - állapította meg Vorobel elv­társ. - Jelenleg csaknem 6100 nő dolgozik vállalatunkban. Sajnos, kö­zülük csaknem 950 olyan munkahe­lyen, ahol egészségük veszélyezte­tett. Szociális programunk megvaló­sításával a 8. ötéves tervidőszakban 760 dolgozó esetében ezen változ­tatunk és további csaknem 3900 dolgozónál javítjuk a munkafeltéte­leket. Dolgozó nőink gondjait igyek­szünk csökkenteni a gyermekneve­lésben is. Gyermekintézményeink­ben csaknem ezer gyerekről gon­doskodunk s a kassai (Košice) vá­rosvezetőkkel együttműködve azon fáradozunk, hogy tovább bővüljön az óvodahálózat és minden üj vá­rosnegyedben elhelyezést nyerhes­senek a mi dolgozóink gyerme­kei is. Igen nagy segítséget jelent a gye­rekek üdültetésének biztosítása is. Például az idén, a tavaszi iskolai szünetben majdnem 390 gyerek el­helyezéséről gondoskodott a válla­lati szakszervezeti bizottság. A nyári pionírtáborokban idén 1646 gyerek üdülhet, a vállalati táborokon kívül az NDK-ban, a Balatonnál, és a Lengyel Népköztársaságban is. A turizmust kedvelő gyerekek részé­re három vándortábort szerveznek a Spišská Nová Ves-i, a Plzeňi, és a Rozsnyói (Rožňava) járásban. Tavaly több mint 2,5 millió adag meleg ételt fogyasztottak a vasmű dolgozói. Ez szintén az emberről való gondoskodás eredményessé­gét bizonyítja. De nincs olyan jó, ami jobb ne lehetne. Ezt vallja a vasmű /állalati szakszervezeti bizottsága is. Tagjai a politikai és gazdasagi vezetéssel karöltve jelentős anyagi eszközökkel törekednek az üzemi étkeztetés színvonalának emelésé­re. hálózatának bővítésére, illetve tökéletesítésére, hogy az ezredfor­dulón a vállalat dolgozóinak leg­alább 73-75 százaléka élhessen az üzemi étkeztetés lehetőségeivel KULIK GELLERT | KOMMENTÁLJUK Egy szerepkör „reneszánsza“ Bizonyára nagyon sokan lehettünk - lehettünk volna - a közel­múltban tanúi akár szószerint így elhangzó kijelentéseknek: „Felkértek, hogy a műhelyben én legyek a mester, de nem vállaltam. Nagy felelősség, kis pénz, semmilyen hatáskör...“ Kétségtelen, hogy van benne némi túlzás, de a lényeget azért nagyjából behatárolja. Igaz, azt is lépten-nyomon hallhattuk, hogy az ipari termelés­ben a legfontosabb szerep a mesteré, aki minden munkahelyen egyúttal a vállalatvezetést is képviseli. Meg aztán: amilyen a mester, olyan a műhely - és az eredményei. Igaz, fordítva is: amilyen a vállalatvezetés színvonala, olyan a mester. Valójában az volt az igazság, hogy ezt a „szerepkört“ a leg­jobb szakmunkások nem szívesen vállalták. A nagy felelősség­hez nem „társult“ megfelelő anyagi elismerés, sőt még keve­sebb volt a támogatás a felettesek részéről. így aztán hiába is próbált lehetőleg megközelítően igazságos differenciálást meg­valósítani, sokszor számára megalázó kompromisszumokra volt kárhoztatva. Máskor meg eleve vállalnia kellett az egyenlösdit, ami ugyancsak nem járult hozzá a gondjaira bízott kollektíva berkeiben tekintélye elmélyítéséhez. Mindez nemhogy növekvő, inkább csökkenő gazdasági eredményekhez vezetett. Napjainkban egyre többet hallhatjuk, hogy a mester szerepé­nek ilyen értelmezését el kell vetni, és e munkakört az őt megillető rangra kell emelni, s ehhez minden lehetőséget meg kell adni. így kívánják ezt a gazdasági átalakítás követelményei, az intenzifikáció, amiről tudvalevőleg azt hangoztatjuk a leg­gyakrabban, hogy ez a gyorsítás legfontosabb tényezője. Mindez azért reménytkeltő elsősorban, mert az átalakítás követelményeiből és a vállalati törvénytervezet utalásaiból eleve következnie kell(ene) a mesterek irányító és ellenőrző feladatai jelentősége növekedésének. (És mindez függetlenül attól, hogy választják-e, vagy kinevezik őket). Az egészséges gazdasági fejlődés az irányítás minőségének javulását követelj meg minden szinten. Ez pedig csakis olyan szakemberektől várható el, akik szakmailag a legjobbak, de biztosítani kell számukra annak lehetőségét is, hogy megfelelő feltételeket teremthessenek az anyagi érdekeltség javításához, hogy a dolgozók jövedelmét a minőségi követelmények teljesíté­sétől tehessék függővé. Ehhez pedig alkalmas légkör is kell. Nyilván mindez így nagyon egyszerűnek tűnik, pedig a gya­korlatban nagyon is nehéz. Nemcsak annak garantálásáról van szó, hogy a mesterek minden fölösleges adminisztráció mellőzé­sével tehessék dolgukat, ösztönözhessenek a gazdaságilag célszerű és szükséges feladatok teljesítésére. Ez mindenképpen a nagyobb felelősség vállalását is megköveteli a mesterektől a folyamatos termelés biztosítása érdekében, a kollektívák kez­deményezésének fokozásáért, a kisebb önköltségért, gazdasá­gosabb termelésért. Mivelhogy a legjobban ismerik a munkahe­lyek gondjait, feltételeit és lehetőségeit. A teljes önelszámolás­ban ugyanis egyedül nem üdvözítöek a gazdasagi szabályzók: rátermett vezetőkre - mesterekre is - szükség van. A mesteri munkakörről tehát az új megvilágításban kiderült, hogy mennyire fontos, de mennyivel igényesebb is, mint az utóbbi időben lehetett. A nagyobb felelősségnek azonban nagyobb hatáskörrel is kell járnia. Mégpedig az irányításban, javadalmazásban, ellenőrzésben egyaránt. Többek között a még dolgozó, ősz halántékú szakmunkások a megmondhatói, mennyi feltárásra váró tartalék (!) van ezen a területen. Ami tovább nem halasztható e „gyorsuló“ idő­ben... MÉSZÁROS JÁNOS Adjunk lehetőséget az életnek A Prágai Vegyészeti Főiskola pszichotronikai laboratóriuma a hidro­geológiai kutatások egyik ősrégi népi módját, a füzfavesszös forrásku­tatást vizsgálja. Ma már ezt a módszert világszerte hasznosítják a geo­lógiai gyakorlatban, természetesen megfelelő műszerekkel kiegészítve. Felvételünkön Radek Bláha, a főiskola hallgatója a pszichotronikai laboratórium által gyűjtött adatokat számítógépen ellenőrzi. (Jan Vrabec felvétele - ČTK) Április 7-én idén dohányzás elleni vi­lágnap lesz, de nagy baj lenne, ha csak az évnek ezen a napján logialkoznánk e káros szenvedéllyel és következménye­ivel. A dohányzás egészségkárosító hatá­sát kimutató kísérletek és klinikai vizsgá­latok meggyőzően és egybehangzóan bi­zonyítják, hogy a dohányzás korunk egyik legnagyobb egészségügyi problémája. A rengeteg vizsgálati anyag között ki­emelt helyen áll a dohányzás szívet és az érrendszert károsító hatása. Egyetlen példa: a végtagok vérellátása egy cigaret­ta elszívása után a férfiaknál átlag húsz, nőknél harminc százalékkal csökken. Bi­zonyított a dohányzás rákkeltő hatása és nagy szerepe van a gyomor- és nyombél- fekély, valamint sok más betegség kiala­kulásában. Az Egészségügyi Világszervezet meg­állapítása szerint a fejlett országokban -, mert ezekben terjedt el leginkább a do­hányzás - az ideiglenes és tartós munka- képtelenség, valamint a halálozás egyik legfőbb oka a túlzott dohányzás, illetve az ebből származó betegségek. Nálunk hoz­závetőleg évente legalább másfél száz ezren halnak meg olyan betegségben, amelyet a mértéktelen dohányzás idézett elő. A dohányzás egészségkárosító hatá­sáról összeírt anyagokkal, könyvekkel, előadásokkal szinte már nem is Dunát, hanem tengerszorost lehetne rekeszteni. Ennek ellenére nem mondhatjuk el, hogy sikerült áttörni a nikotinfronton. Bár némi­leg lelassult a dohányfogyasztás növeke­désének üteme, hazánk nemzetközi vi­szonylatban még mindig a közepesnél erősebb dohányfogyasztó országok közé tartozik. Ha a csecsemőket is számítjuk, a lakosságnak majdnem a fele dohányzik. Amúgy az arány még magasabb, és a do­hányos naponta átlag majdnem húsz ci­garettát szív el, ami már igen komoly ártalmakkal jár. De a szüntelenül kongó vészharang, a kézzelfogható tényekkel alátámasztou intelmek és a felvilágosító munka ellenére nem csökken a dohányzás mértéke, jólle­het nem is emelkedik. Sokan úgy véle­kednek, hogy minden igyekezet hiábava­ló. A dohányosokat úgy sem szoktatjuk le káros szenvedélyükről. Adjuk talán fel a harcot? Valóban hiábavaló lenne min­d en igyekezet? Nem, határozottan nem. Hacsak egy-két, tíz-húsz embert is sike­rült eltéríteni káros szenvedélyétől, né­hány száz fiatalt megóvni attól, hogy rá­szokjon, az igyekezet már nem volt hiába­való. Éppen ezért meg kell említeni a Kassai (Košice) Egyetemi Kórház belgyógyászati osztályának személyzetét, amely már évek óta elkeseredett harcot folytat a do­hányzás ellen. Az osztály bejáratánál fel­irat fogadja az érkezőt: „Adjunk lehetősé­get, hárommillió embernek!“ A szöveg, mint ahogy azt a szemléltető anyag is bizonyítja, arra a hárommillióra gondol, aki kétezerig születik hazánkban. Mert kimutatható, hogy a szülők dohányzása már a magzaton súlyos elváltozást okoz. A Kassai Egyetemi Kórház belgyógyá­szati osztályán elsők között tiltották meg a dohányzást a munkahelyen. Példáját azóta a kórház további tizenhárom osztá­lya követte, igyekezetükkel nem marad­tak pusztán a kórház falai között. Meg­egyeztek a városi filmkölcsönzö vállalat­tal, hogy a Druzsba moziban a játékfilmek előtt mindig felvilágosító rövidfilmeket ve­títenek a dohányzás káros hatásáról. Ha­sonló egészségügyi tanácsokat sugároz­nak rendszeresen a kórház belső televízi­ós és rádióhálózatán keresztül. A máso­dik városkerületben, ahol székelnek, fá­radhatatlanul járják az iskolákat, hogy megmagyarázzák a felnövő nemzedék­nek a dohányzás értelmetlenségét, káros hatását. Munkájuk még akkor is tiszteletet és elismerést érdemel, ha tudjuk, hogy az ilyesfajta felvilágosító munka, propagan­da hatása, sajnos, csekély. PALÁGYI LAJOS ÚJ SZÚ 4 1988. IV. 7.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents