Új Szó, 1988. április (41. évfolyam, 77-101. szám)
1988-04-06 / 80. szám, szerda
Kifullad-e az átalakítás? Egyik külföldi újságíró-kollégámtól egyszer ilyen megjegyzést hallottam: az önök átalakítása kifullad, energiája puszta indulattá válik. A párt beszámolási kampányából például, ugyancsak a szovjet újságok alapján ítélve, szintén nem hiányzott a szócséplés... Nos, talán valóban túl sokat beszélünk az átalakításról: a szavak áradatában nyilván olyanok is akadnak, amelyek nem pusztán fölöslegesek, hanem üresek is. Ez bennünket is bosszant, meg azokat is, akik megértik, hogy lehetetlen egy csapásra megszabadulni attól az évtizedek során meggyökeresedett szokástól, hogy mindent „helyeselni és támogatni kell". De annál hasznosabb, ha azt, ami azelőtt volt, megpróbáljuk elfogulatlanul összehasonlítani azzal, ami most van, személyes megfigyeléseinket egybevetni a különböző években a pártban rendezett beszámolási kampányokkal. Az SZKP-ban néhány hónapig folytak azok a gyűlések és plenáris ülések, amelyeken húszmillió kommunista meghallgatta az arról szóló beszámolókat, miként irányítják az átalakítást a különböző szintű, választott pártszervek - egészen a szövetségi köztársaságok kommunista pártjainak központi bizottságáig. Ennek eredményeként több mint 4800 pártbizottság és pártvezetőség munkáját ki nem elégítőnek minősítették, és a választott pártszervek iöbb mint 89 000 tagját váltották le. Hogy azoknak a helyére, akik nem igazolták elvtársaik bízalKözvélemény-kutató központ A Szovjetunióban nemrégiben fogadták el az országos közvélemény-kutató központ megalakításáról szóló határozatot. Ez újabb lépést jelent a szovjet társadalom demokratizálása terén; a politikai vezetés kész figyelembe venni a lakosság véleményét, érdekeit, szükségleteit- mondotta sajtókonferenciáján Tatyjana Zaszlavszkaja akadémikus, az újonnan alakult központ igazgatója. A központ a Szakszervezetek Össz- szövetségi Központi Tanácsa, valamint munkaügyi és szociális kérdésekkel foglalkozó állami bizottság mellett alakult. Mintegy 180 szakember - szociológus, programátor, újságíró kap itt munkahelyet. Legtöbbjük az egyes szövetségi köztársaságok fővárosaiban és több más nagyvárosban létesített fiókintézetben fog dolgozni. Évente körülbelül 20 országos méretű közvélemény-kutatást tartanak. A felmérések elsősorban az irányítással, a családdal, a munkával, a népesedéssel kapcsolatos kérdéseket fognak tartalmazni A jövőben várhatóan több hasonló jellegű- szociális, politikai, nemzetközi és ideológiai kérdésekkel foglalkozó közvélemény-kutató központot létesítenek a Szovjetunióban. (č) A magánjellegei munkavállalás Észtországban is elsősorban a szolgáltatások területére összpontosul. Jelentős hiány mutatkozott többek között a szabómühelyek kapacitása terén is, ezért - rövid ideje tartó tevékenysége ellenére - Joszif Rahelcsik szabó úgy érzi, nem választott rosszul, amikor szabóműhelyet nyitott ílelefoto: ČSTK) mát, mindenütt valóban tevékeny embereket választottak, akik szívükön viselik az átalakítás sorsat és hajlandóak azt maximális hozzájárulással elősegíteni - ez majd elválik. Egyelőre csak arról lehet szilárd meggyőződéssel beszélni, hogy a pártszervek és vezetőik országos jellegű beszámolói fontos szerepet játszottak - mint olyan kollektív központok véleménynyilvánítása, amelyek feltárják a változások útján levő konkrét akadályokat, és az új szemlélet, az új eszmék vidéken is történő érvényesülésének katalizátorait. A legutóbbi mondatban levő „vidéki“ szót azért hangsúlyozom, mert a régi éppen a fővárostól távol különösen feszült ellenállást fejt ki az újjal szemben, szívósan ragaszkodik a magáéhoz. Sok éven keresztül a Pravda tudósítója voltam, és ebben a minőségben nemegyszer vettem részt a kerületi, határterületi vagy köztársasági pártbizottságok plénumain. A „kedves fővárosi vendégeket“ ott nem kényeztették őszinteséggel, és a látszólagos rend mögött nem mindig sikerült azonnal észrevenni a valódi helyzetet. Ez pedig olykor elkeserítő volt. Egyfelől az „első számú vezető" teljhatalma és a hozzájuk közel álló hízelgő klikkszellem, másfelől pedig az egyszerű végrehajtóknak az önkénnyel szembeni védte- lensége és politikai apátiája. Még amikor választóik előtt tartottak beszámolót, a párttitkároknak akkor is sikerült néha a nyomás, a megrovás, a megalázás eszközévé változtatni előadói beszédüket. Valameny- nyire komoly, alulról jövő kritikáról, vitáról nem volt szó A nép körében ez a keserű tréfa terjedt el: én főnök vagyok - te ostoba vagy, te főnök vagy - én ostoba vagyok. Három évvel ezelőtt még eszembe se jutott, hogy eljön az idő, amikor valamelyik pártbizottságnak az az ötlete támad, hogy az újságon keresztül a közvéleményhez fordul: „Súgják meg, hogy mit csinálunk rosszul“. Manapság az ilyen nyílt felhívás, az éles párbeszéd - mindennapos jelenség. Az Észt Kommunista Párt KB nemrég tartott plé- numa előtt például annak a vezetősége az újságokon keresztül azzal a kéréssel fordult az egész köztársaság lakosságához, hogy fejtse ki véleményét a KB munkájáról. A leginkább elvhű, olykor éles hangú értékeléseket közölték. „Bíráljanak bennünket - ettől nem félünk, ez hasznunkra válik!" - az ilyen nyílt felhívásokban a pártnak nemcsak azt a törekvését látom, hogy kivezesse a vezető kádereket a sok éves elzárkózásból: ebből az a kívánság is kitűnik, hogy ezeket az egész közvélemény szigorú felügyelete, a törvény feltétele nélküli ellenőrzése alá akarják helyezni. Nagyon óvatosan, de mégis változik a káderek kiemelésének mechanizmusa is. Módom volt jelen lenni olyan kerületi és városi pártbizottságok plénumain, ahol közvetlen, titkos szavazással választották ki a titkárt néhány jelölt közül. Egyre aktívabban tért hódítanak, sőt talán divatossá válnak azok a szociológiai vizsgálatok, amelyek módot nyújtanak annak meghatározására, hogy egy tisztség jelöltjei élvezik-e környezetük bizalmát. Egyszóval maguk a kommunisták igyekeznek egyre több és változatosabb eszköz segítségével új dinamizmussal felruházni a párton belüli életet, megszilárdítani benne a valódi pluralizmust. Ami különösen szembetűnő ma- napsag: az az emberek felszabadult magatartása a plénumokon és a gyűléseken. Ez még abban is megnyilvánul, hogy bátran, úgyszólván valamilyen személyes érdekeltséggel tárgyalják a politikai rendszer, a történelem, az ökológia azelőtt tilos kérdéseit. És a személyekre, a heves szóbeli összecsapásokra való tekintet nélkül, ma mindenre futja a kritikájuk. Nyilván a Szovjetunióban kell születni és élni ahhoz, hogy valaki igazán értékelje, menynyire jelentős esemény ez az egyelőre ugyan kicsi lépés, amely a közömbösség felöl a társadalmi aktivitás felé történt. És ez a lépés bizonyára a fő tünete annak, hogy a demokrácia fejlődése a pártban valóság. A beszámolók maguknak a kommunistáknak is segítséget nyújtottak ahhoz, hogy észrevegyék az átalakítás igazi panorámáját: sikereivel, komoly zavaraival, aránytalanságaival együtt. Azokkal az országos problémákkal együtt, amelyeknek a megoldása nem túr halasztást. A népgazdaságban ilyen probléma az adminisztratív és a gazdasági irányítási módszerek huzamos kettős hatalma. A törvényesség és a rend megszilárdítása terén - ilyen a lakosság öntudatosságának elégtelen színvonala; mellesleg szólva, ennek körzeti sajátosságai is vannak. Vannak olyan köztársaságok, amelyekben különösen nehéz kiirtani a rossz gazdálkodást, az élősdi mentalitását. Ez pedig természetes elégedetlenséget kelt más körzetekben. A Baltikum vagy Szibéria lakói semmiképpen sem értik meg például, hogy Türkméniában miért virágzik a korrupció, a protekcionizmus. Nyíltan megmondjuk, nem volt alaptalan Szaparmurad Nyijazovnak, a Türkmén Kommunista Párt KB első titkárának ez a kijelentése: „Fáradhatatlanul harcolni fogunk a korrupció ellen, bár ez sokfejü sárkányhoz hasonlít". Ugyanaz a korrupció szívós harcok árán vonul vissza Kazahsztánban, Üzbegisztánban. A pártszervek beszámolóiból világosan kicsendült ez a következtetés: a kommunisták nincsenek megelégedve az átalakítás ütemével, ezentúl nyilván fokozzák a nyomást a bürokráciára, mindarra, ami akadályozza a normális életet. Ezt a saját szememmel látom. Úgyhogy az átalakítás nem fullad ki, hanem új, bonyolultabb menete kezdődik. Aztán pedig, mint mondani szokás, ha élünk - majd meglátjuk. MIHAIL POLTORANYIN, az APN politikai szemleírója Vallás és ateista propaganda a Szovjetunióban A szocializmus építése során a Szovjetunióban gyorsan gyengült a vallás befolyása. de ez még távolról sem jelenti azt. hogy a szovjet társadalom minden ezzel összefüggő problémát megoldott - írta a moszkvai Pravda napilap cikkében, amelyet az államnak és az iskoláknak az egyháztól való elválasztásáról szóló lenini dekrétum elfogadásának 70. évfordulója alkalmából közölt. A vallás nemcsak a múlt csökevénye, hanem az emberi korlátoltság, az elégtelen fejlettség megnyilvánulása. Sok vallási szervezet már többé-ke- vésbé alkalmazkodott társadalmunk jelenlegi életfeltételeihez - írta a Pravda. Igyekeznek gondoskodni az emberek földi dolgairól és létük reális feltételeiről Nagy szerepet játszanak a vallási szervezetek a békemozgalomban és aktívan támogatják a szovjet állam békepolitikáját. Ezt a tevékenységet nagyra becsüli a szovjet nép. Az utóbbi időben azonban az egyház feladta a szociális semlegesség elveit és társadalmi jelentőségének eszméit igyekszik propagálni Fokozza tevékenységét, gyakran kihasználja az ateista nevelés iránti közömbösséget Mindez különösképpen most, a kereszténység felvételének 1000, évfordulóján nyilvánul meg Nem csoda, hogy az egyház politikai tevékenysége, a különböző problémákhoz való hozzáállása a társadalomban betöltött ideológiai pozícióinak megerősödéséhez vezet. Éppen ezért fokozni kell az ateista nevelést a lakosság és főleg a fiatalság körében. Jelenleg az ateista propaganda nem veszi figyelembe azokat a nagyszabású változásokat, amelyekre a társadalmi életben, a vallási szervezetek tevékenységében, a hivök életében és magatartásában kerül sor. Az ateizmus propagálása magas színvonalú kultúrát igényel, nemcsak elutasításokat. Feladataink pozitívak: a materialista világnézet és a humanizmus terjesztése - hangsúlyozta a Pravda. (č-f)KOMMENTÁLJUK ' Küldöttek küldetése Pártunk fennállásával egyidős gyakorlat, hogy a CSKP Alap- szabályzata szerint s a központi pártszervek mindenkori utasításainak megfelelően a különböző pártszervek és -szervezetek az időszerű pártéleti feladatok megtárgyalása céljából kiemelkedőbb párttanácskozásokat, tehát hosszabb időszakot értékelő taggyűléseket, plenáris üléseket, konferenciákat tartanak. E tanácskozások fontos napirendi pontjaként az illetékes pártszervek és pártszervezetek kijelölik, illetve megválasztják küldötteiket, akik képviselik őket a további párttanácskozásokon. Miként most is az évzáró pártalapszervezeti taggyűlések és plenáris ülések után a rövidesen megtartandó járási pártkonferenciákra. Következésképp a küldöttek kijelölése, jóváhagyása és felkészítése jórészt már megtörtént, vagy éppen ez idő tájt megy végbe. Ahogyan erről oly követésre érdemes módon gondoskodtak már például a hodosi (Vydrany) Dukla Egységes Földműves-szövetkezet üzemi pártszervezetében is, ahol a február második felében tartott évzáró taggyűléseiken megválasztották küldötteiket a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járási pártkonferenciára. Jelölésük s választásuk igen célszerű volt, mivel a négytagú küldöttség egyszersmind a szövetkezet egészét is képviseli. Nyilvánvaló, hogy a küldöttek kiválasztásához minden párt- szervezetben eltérőek a feltételek, vagyis nem mindenütt alakulnak az említett példához, illetve kedvező adottsághoz hasonlóan. Más pártszervezetekben - s ezek alkotják a többséget - a küldöttek határozott felkészítésére van szükség. Annál inkább is, mert a mostani időszak a korábbiaknál jóval magasabb igényeket támaszt mind a pártszervezetek, mind a hatáskörükbe tartozó munkahelyek teljesítőképességével szemben. Ez egyébként világosan kitűnt már az évzáró pártalapszervezeti taggyűlések egész lefolyásából, eredményességéből is. E tekintetben igen fontos követelmény tehát, hogy az alapszervezeti pártbizottságod nagyon alaposan tanácskozzék meg küldötteikkel: miként fogják képviselni pártszervezetüket, milyen tartalmi mélységben szükséges tájékoztatniuk a járási pártkonferencia résztvevőit pártszervezetük tevékenységének eredményeiről s egyben munkahelyi feladataik állásáról, valamint a további terveikről. Egy dolog mindenesetre már eleve tisztázható. Nevezetesen, hogy az illető alapszervezeti pártbizottságok küszöböljenek ki minden formális elemet a küldöttek felkészítéséből, főleg ami a vitában szándékolt felszólalásuk tartalmát illeti. Hogy tehát a küldöttek feltétlenül kerüljék ki az olyan korábban, sajnos, elég sok helyen tapasztalt sablonos eljárást, mint amilyen az évzáró alapszervezeti taggyűlések beszámoló jelentéseiből kivonatolt szövegek lélektelen, gépies felolvasása, valamint a hasonló formális megnyilvánulásokat. Magától értetődik, hogy mindehhez lényegéből következően nem lehet receptet adni, az eljárások mikéntjének sajátságos megoldásait kell megtalálni mindenütt, aminek a lényege, hogy a küldötteknek méltóképpen kell képviselniük pártszervezetüket s hogy fellépésük is tényleges hozzájárulást jelentsen a kommunisták járási szintű tanácskozásához. Hiszen ezúttal köztudottan olyan nagy horderejű gazdasági, társadalomfejlesztési és párt- politikai célok elérésének, megvalósítási módjainak megtanács- kozásáról van szó, mint a XVII. pártkongresszus határozataiból s a 8. ötéves népgazdasági tervből egy-egy járás feltételeire is lebontott feladatok teljesítésének értékelése, valamint további megvalósítása kérdéseinek eldöntése. MIKUS SÁNDOR Átgondoltabb településfejlesztést! Duna menti község vagyunk. Mindennapi életünket 31 tagú helyi nemzeti bizottság, annak 9 tagú tanácsa és 5 szakbizottság irányítja. Izsának (lža) hosszúra nyúlt településszerkezete van, főutcája keskeny, ezáltal nagy a zajártalom, légszennyeződés. Igazi fejlődése a fel- szabadulás után kezdődött. Megindult a járdák s utak portalanítása, javult a közvilágítás, hangosanbeszélő váltotta fel a kisbírót, tatarozták az épületeket, kerítést kapott a temető, helyi gazdálkodási munkacsoport gyarapította pénzeszközeinket. Az ígéretes fejlődés 1959-ben megtorpant. Az engedélyezett új művelődési ház nem épült fel. pedig itt lettek volna a hnb irodái, a könyvtár és tűzoltószertár. A tanácstagok javarésze arra hajlott, hogy régi gazdasági épületet alakítsanak át erre a célra. Rossz választás volt a sivár környezetben felépült korszerűtlen „kulturális otthon", melyben lehetetlen klubtevékenységet és könyvtármunkát kifejteni, színvonalas képzőművészeti és színházi bemutatót tartani. Ilyen téves nézetek alapján született a harminc személyes korszerűtlen óvoda is, melyben ma kétszer annyi gyermeket nevelnek az óvónők. Az 1965-ös árvíz okozta reménytelenséget eloszlatta a gyors állami és baráti segítség. A tervezők nagyszerű rendezési tervet készítettek az újjáépítéshez, amit a károsultak egy része nem fogadott el, így csak redukált terjedelmű rendezési terv keretén belül épült az új iskola, az orvosi rendelő, a vegyesbolt és a vendéglő, rendezettebb utcasorok és rangos faluközpont nélkül. A 70- es évek elejéig felépült a ravatalozó, tűzoltószertár, sportöltözö, elkezdődött a gázvezeték lefektetése, de ezt követően napjainkig a falu lényegében nem fejlődött. Más. környékbeli falvaktól eltérően nem készült egy központi épület, jelenleg a fodrászat, a mosodai begyűjtő s a posta szétszórtan üzemel, a hnb pedig egy kisméretű családi házba költözött, melynek azért sincs középület jellege, mert mellé épült az esketőterem. Komoly hiány, hogy a tervezett új utca megnyitása évről- évre elmarad s az új óvoda építése is már több éve húzódik. Szembeötlő, hogy a templom környéke elhanyagolt A legszembetűnőbb fogyatékosságok azonban a Fő-utcán tapasztalhatók. A buszmegállók állapota elszomorító, szennyezett az úttest s a járdák hosszú sora megrongálódott. Majdnem félszázra tehető a romos szerkezetű, ápolatlan külsejű épület száma, ilyen a Jednota élelmiszer-raktára, és a régi szlovák iskola stb. Nagyfokú felelőtlenségről árulkodik a Fő-utcára kapcsolódó, Duna felé vezető lejáróban összegyűlt hulladék és szeméthalmaz. Örvendetes látvány viszont az új tűzoltószertár szépen parkosított előtere. Talán ez a példa az említett fogyatékosságok felszámolására ösztönözhetne! Járási hetilapunk, a Dunaj 1986. október 11-i számában olvastuk: „...nyilvános gyűlést tartett az Izsai Hnb, .. megválasztották a polgári bizottságokat, amelyek tagjai... felderítik a problémákat s ellenőrzik a közös feladatok valóra váltását". Vajon felderítették-e azóta a leírt állapotokat, az évtizedes mozdulatlanságot? Ha igen, akkor nagyon sokan szeretnénk végre ismerni a megoldáshoz vezető tanácsi elképzeléseket. KURUCZ NÁNDOR ÚJ SZÚ 4 1988. IV. 6.
