Új Szó, 1988. április (41. évfolyam, 77-101. szám)

1988-04-05 / 79. szám, kedd

A gazdaságosabb termelésre törekednek A sárói (Sárovce) Béke Efsz há­rom pártalapszervezetének tagjai jö­vőbe tekintő bizakodással tartották meg üzemi konferenciájukat. A szö­vetkezet a Lévai (Levice) járásban az élenjárók közé tartozik. Ladislav Schvarc, az üzemi párt- bizottság elnöke mélyen elemző be­számolójában - összhangban a gazdasági átalakítással - hangsú­lyozta, hogy el kell távolítani a fejlő­dést fékező akadályokat. A kommu­nisták fő feladata segíteni a még jobb gazdálkodás feltételeinek a ki­alakítását. Előtérbe kerül a termelési költségek csökkentése és a haté­konyság növelése. A nyereség csak akkor növelhető, ha a növényter­mesztés kiemelt helyet kap a szö­vetkezetben. Ezen a téren az elmúlt évben sokat tett a szövetkezet veze­tősége, mert nagy teret biztosított a korszerű termelési módszerek ki­bontakozásának. Eredményesen al­kalmazzák többi között a magyaror­szági bajai kukoricatermelési rend­szert, de más hasonló korszerű ter­melési módszereket is bevezettek a növénytermesztésben. Nem vélet­len tehát, hogy tavaly a búza átlagos hektárhozama 6,18, a tavaszi árpáé 6,25, a szemes kukoricáé pedig 7,13 tonna volt. A távlati tervek szerint több mint nyolc tonna szemes kuko­ricát akarnak termelni hektáronként. Az állattenyésztésben is kedvező fordulat történt. A tervezettnél példá­ul jóval több malacot választottak el. Az eredmények jobbak lehetnének, ha a Mezőgazdasági Terményfelvá­sárló és Ellátó Vállalat lévai üzemé­től nagyobb tápanyagtartalmú takar­mánykeveréket kapnának. A több mint 6 millió korona nyereség is bizonyítja, hogy az efsz jól zárta az elmúlt évet. A beszámolóban szó esett a párt­alapszervezetek politikai szervező munkájáról is. E téren az eredmé­nyek ellenére is van még bőven tennivaló. Jobban kell aktivizáin, a passzív párttagokat, hogy többet vállaljanak a közös feladatokból. A káderpolitikával kapcsolatban hangzott el az a kívánalom, hogy nagyobb teret kell adni a fiataloknak. Erkölcsi és anyagi ösztönzőkkel biz­tatni őket a mindennapi aktív mun­kára. A vita főleg az önfinanszírozás feltételeinek kialakítására irányult. Ezzel kapcsolatban elhangzott több vélemény is. Dr. Milan Sulka, az efsz alelnöke arról beszélt, hogy mindent meg kell tenni a termények és ter­mékek jobb értékesítéséért. Foglal­kozni kell azzal, hogy mi mennyibe kerül. A szállítói-megrendelői kap­csolatok javításáért is többet kell tenni. Előfordult például, hogy a hús­ipari átvevő központban eltérések voltak a hízóállatok súlyának megál­lapításánál. Nagy gondot okoz a tej­nek az új szabványok szerinti eladá­sa Hűtőberendezéseik elavultak, öt éve igényelnek új berendezéseket, de a mai napig nem kaptak. Emiatt a szövetkezetei jelentős károk érik. Ebbe a témakörbe kapcsolódott be Kazlov László mérnök, az egysé­ges földműves-szövetkezet elnöke is. Hangsúlyozta, hogy a vezetőség sokoldalú intézkedéssel alakítja ki a jövedelmezőbb termelési módsze­reket. Elvárja, hogy az üzemgaz­dász munkatársaival együtt rend­szeresen kimutassa, hogy mi meny­nyibe kerül. Tegyen javaslatot a ter­melési költségek csökkentésére. Felmérése szerint, ha az elképzelé­seik valóra válnak, akkor mintegy 5 millió koronával csökkentik a ter­melési költségeket. Minden szaka­szon van lehetőség a gazdaságo­sabb termelésre. Nem mindegy, hogy az egyes munkákat milyen módszerekkel és gépekkel végzik. A szemes kukorica termelésénél például a legmagasabb hektárho­zam azon a területen volt, ahol a magot a korszerű Becker vetőgép­pel juttatták a földbe. A hektárhozam közel kilenc tonna volt. Viszont a ha­gyományos vetögépekkel vetett szemes kukorica hektárhozama ha­sonló feltételek között csak 6,1 ton­na volt. Ilyen tartalékokat keresnek a növénytermesztésben és az állat- tenyésztésben egyaránt. Nagyon meggondolják, hogy mire fordítják a pénzt. Már azzal is foglalkoznak, hogy a rossz munkát végző szövet­kezeti tagoktól fokozatosan megvál­nak. Inkább azokat díjazzák jobban, akik mindent megtesznek a termelés gazdaságosságáért és a feladatok teljesítéséért. Az elképzelések sze­rint a taglétszámot mintegy ötvennel csökkentenék. Az önfinanszírozás jegyében szó­lalt fel Ciril Mérés, a lévai járási pártbizottság küldötte is. Javasolta, hogy az elért eredményeket és ta­pasztalatokat felhasználva olyan tervet kell kidolgozni, amely még jobb eredmények elérésére serkent minden szövetkezeti dolgozót. Végh Ferenc, a nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság küldötte a beszámolót és a felszólalásokat értékelve azt a következtetést vonta le, hogy a Béke Efsz kommunistái jó úton járnak, de egyben bírálta, hogy a jö­vőben többet kell foglalkozni a költ­ségek alakulásával. Előtérbe került a kollektív felelős­ség kérdése is, s hogy mindenki érezzen nagyobb felelősséget a ter­melés alakulásáért munkahelyén. Magasabb szintre kell emelni a szo­cialista munkaversenyt, s ez első­sorban a kommunisták feladata. De az is, hogy a termelés hatékonysá­gának a növelésére irányuló 2 070 000 korona értékű kötelezett­ségvállalást - amelyet a szövetke­zeti tagok a győzelmes február 40. évfordulójának tiszteletére tettek - teljesítsék. BALLA JÓZSEF Orvosi ellátás a Közép-szlovákiai kerületben EGÉSZSÉGMEGŐRZŐ PROGRAM AZ EZREDFORDULÓIG új szú 1988. IV. 5. A Közép-szlovákiai kerület egész­ségügyi szakemberei a közelmúlt­ban tájékoztatták az újságírókat az egészségügyi ellátás helyzetéről, a feladatokról, különös tekintettel az ezredfordulóig meghirdetett egész­ségmegőrző programra. Dr. Jozef Komon kandidátus, a kerületi egészségügyi intézet igaz­gatója elmondotta, hogy a terveknek megfelelően számos korszerű egészségügyi beruházás épült s az évtized végéig újabb létesítménye­ket adnak át. A kerületi székhelyen, Banská Bystricában új kórház és rendelőintézet enyhíti a betegellátás gondjait, s Liptovský Hrádok és kör­nyékének- lakói is igénybe vehetik már a jól felszerelt új területi rende­lőintézetet. Jelenleg is számos fontos beru­házás munkálatait végzik, közülük is kiemelkedik a Banská Štiavnica-i rendelőintézet, a losonci (Lučenec) sebészeti pavilon és a zvoleni reha­bilitációs központ építése. Banská Bystricában megkezdték már az or­topéd osztály építését. Már tervezik, illetve előkészítik a rimaszombati (Rimavská Sobota) és a martini rendelőintézet, továbbá a Považská Bystrica-i kórház építé­sét, az utóbbi az idősek és hosszan­tartó betegségben szenvedők gyógykezelését szolgálja majd. Sajnos a személyi, mindenekelőtt a szakorvosi ellátottság szempontjá­ból már nem ilyen kedvező a hely­zet, sőt a kilátások sem túl biztatóak. Közép-Szlovákiában tavaly volt az első olyan esztendő, amikor az egyetemi tanulmányaikat befejező fiatal orvosok számára felkínált 136 helyet egy kivétellel betöltötték. Per­sze sokéves tapasztalat, hogy a fia­tal orvosok - különösen ha az or­szág más vidékeiről érkeztek - nem maradnak hosszabb ideig első mun­kahelyükön, hanem a nagyobb váro­sok felé orientálódnak. így aztán a Čadcai, Dolný Kubín-i, Rimaszom­bati, Nagykürtösi (Veľký Krtíš) és a Žiar nad Hronom-i járásokban je­lentős munkaerőhiány tapasztal­ható. A legutóbbi időszakban örvende­tesen javult az egészségügyi intéz­mények felszereltsége. A korszerű orvosi technika Banská Bystricá­ban és Martinban összpontosul, fo­kozatosan javítják azonban a területi hatáskörű kórházak, így a losonci, zvoleni és a žilinai intézmények ellá­tását. Legutóbb Považská Bystricá­ban szereltek fel korszerű gyógyá­szati eszközöket, egyebek között ultrahangos diagnosztikai berende­zéseket. Némiképpen javult a helyzet a gyógyszerellátás terén is, bár a kerület fogyasztása még mindig jóval az országos szint alatt van. Megszűnt a hiány a széleshatáskörű antibiotikumokból, ugyanakkor vál­tozatlanul hiány van egyszer hasz­nálatos gyógyászati eszközökből, mindenekelőtt injekciós fecskendők­ből és transzfúziós eszközökből. A kerület kimagasló eredménye­ket ér el a gyermekgyógyászatban. A korábbi gyakorlattól eltérően olyan módszereket vezettek be például a csecsemögondozásban, hogy egyéves korig minden gyerek leg­alább tízszer fordul meg a szakor­vosnál. A járási kórházak ultrahan­gos berendezésekkel való ellátása óta jelentősen csökkent a csecse­mőhalandóság. Két év alatt a Ban­ská Bystrica-i járásban 23,2-ről 16,2 ezrelékre, a Čadcai járásban pedig még ennél is nagyobb mértékben. A kerületi és az országos átlagnál is rosszabb viszont a helyzet a Nagy­kürtösi és a Rimaszombati járásban, ahol még nem rendelkeznek korsze­rű gyógyászati eszközökkel, s a kör­nyezeti ártalmak is számottevőek. Minderről részletesen dr. Lubomir Šefranko, a kerületi közegészség- ügyi állomás igazgatóhelyettese be­szélt, aki elmondotta, hogy a levegő szennyezettségén kívül éppen ezekben a járásokban okozza a leg­nagyobb gondot a vezetékes ivóvíz hiánya. A kerület összlakosságának ma már több mint 75 százaléka jut megfelelő minőségű vezetékes ivó­vízhez, ugyanakkor a Nagykürtösi járásban csak a lakosok 43 száza­léka. A gyermekek daganatos megbe­tegedéseinek gyógyítására jól felké­szültek a kerület intézményei. Világ- viszonylatban is megállják a helyü­ket a szűrővizsgálatok szervezettsé­ge, a betegség felismerése és a ha­tékony kezelés terén. Szinte egye­dülálló, hogy a betegség felismeré­sét követően 48 órával már teljes hatékonyságú terápiás kezelésben részesülnek a rászorulók. Nem utol­sósorban ezzel a rugalmassággal magyarázható, hogy a kezelés a pá­ciensek 69 százalékánál teljes siker­rel jár, azaz a gyerekek egészséges emberként élhetik le életüket. A szív- és érrendszeri betegsé­gek gyógyítása terén is nagy erőfe­szítéseket tesznek a kerület egész­ségügyi intézményei. Dr. Juraj Hrnčiar kandidátus, a Banská Bystri­ca-i kórház belgyógyászati osztályá­nak vezető orvosa szerint az elmúlt években közel tíz százalékos javu­lás tapasztalható a betegség gyó­gyításában, a helyzet mégis ag­gasztó, mert egyre növekszik a be­tegek száma. Ezért a megelőzésre kell hangsúlyt helyezni. Ennek mód­jai közismertek. Szükség van a fo­lyamatos felvilágosító tevékenység­re, az emberek gondolkodásmódjá­nak és életvitelének megváltoztatá- sára. g.— „Adni akartam, és kaptam...“ líMegyven évvel ezelőtt kezdték el az Ifjúsági Vasút építését A helyszínre már március 8-án megérkezett 24 sládkovičovói fiatal és Bohumir Tornán, az ifjúsági épít­kezés vezetője, illetve ahogy akkor nevezték: a parancsnok. Sátrat ver­tek a hegyoldalban, az erdő alatt. A sátortábort, hogy védett legyen, körülsáncolták hóval, majd hozzálát­tak a barakkok építéséhez. Március 15-én már százhuszan dolgoztak, mert időközben segítségükre érke­zett a földműves fiatalok kollektívája. Később, évtizedek múltával egye­sek az ifjúsági mozgalom hőskor­szakának nevezték el az akkor kez­dődött nagy és országos ifjúsági építkezések időszakát. A felesleges túlzás és a még feleslegesebb alá­becslés elkerülése végett érdeme­sebb a tények vizsgálatával foglal­kozni. Annál is inkább, mert a fiata­lok akkori és jelenlegi helyzetében nagyon sok a hasonlóság. Pártunk akkor is bizalommal fordult az ifjú­ság felé, számított a fiatalok bátor­ságára, kezdeményezésére. Fárad­hatatlanul segítette, támogatta, poli­tikai, társadalmi, közéleti cselekvés­re biztatta őket. Tény, hogy az ifjúság akkori ve­zetői a párt útmutatására kezdték el tanulmányozni, figyelni a szovjet Komszomolszk város építését, a ju­goszláv és a bolgár ifjúsági építke­zéseket, míg meg nem született az elhatározás: a Banská Štiavnica és Hronská Dúbrava közötti 20,3 km-es szakaszon, a hozzá szükséges 32 létesítménnyel együtt, megépítjük a vasutat. És tény az is, hogy a ba­teológus, leendő evangélikus, illetve katolikus pap. Munkaszervezésben a legszigo­rúbban érvényesült a kollektivitás elve, mert mindegyik munkacsoport, még a legkisebb létszámú, 12 fős osztag is tudta a reggel hallott napi­parancs alapján, hogy a munkahe­lyén milyen teljesítmény kell az álla­mi norma, majd a jóval igényesebb ,,ifjúsági“ norma, és a munkaver­senyben meghatározott „tábori“ norma túlteljesítéséhez. Maradékta­lanul érvényesült a „brigádrendsze- rű javadalmazás“ elve is, mert ugyan a tábor törzskara osztotta ki az élmunkáskitüntetéseket, de az elért teljesítmény szerint az osztag tanácskozása döntötte el, hogy arra ki érdemes. Egyébként naponta 6 órát dolgoz­tak a fiatalok, akik megérkezéskor egy-egy munkaruhát, bakancsot, kék inget, csajkát, evőeszközt és két takarót kaptak. Legalább egy hóna­pig dolgoztak az építkezésen. Utána ajándék gyanánt kaptak egy-egy jel­vényt, igazolványt, kék inget, köny­vet vagy albumot, egyévi előfizetést az ifjúsági sajtóra, utazási jegyet, és élelmet az útra. Mégis mindegyik, mind a 47 162 vasútépítő fiatal, azzal a tudattal ment haza, hogy ő ugyan fizetés nélkül, csak a kosztjáért dolgozott az építkezésen, de valójában a pénz helyett valami sokkal értékesebbet A IV. számú barakktábor építésén részt vettek a komáromi hajógyár kommunistái, idősebb dolgozói is Az egykori vasútépítők fogadása a 30. évfordulón (Felvételek a szerző archívumából) rakkok építésétől kezdve, míg a 8 évre tervezett munkát 18 hónap alatt el nem végezték a fiatalok, mindig ott voltak, együtt dolgoztak velük a kommunisták. Az akkori adottságokhoz képest merész vállalkozás volt ez, hiszen három viaduktot is fel kellett építeni. A legnagyobbat 23 méter magasan, 144 méter hosszan, és még így is 250 méteres, természetes emelke­désű a vasútvonal. Alagutat is fúrni kellett, mégpedig 1194 méter hosz- szan. Április 5-én hatszázan kezdték a munkát, májusban már 1600 fiatal dolgozott. Júniusban eljöttek a főis­kolások, majd az ipari tanulók. Jú­liusban 650 bolgár, 170 francia, 81 norvég fiatal csatlakozott a mieink­hez. Augusztusban eljött harminchat kapott: megismerte a jól végzett munka örömét. Ennek a tudati változásnak a he­vületét, ezt az izzó lelkesedést, a nagy-nagy szándékok és elhatáro­zások erejét érezhette meg Fraňo Kráľ, a költő is, mert amikor az építkezés megkezdésének első év­fordulóján a vasútépítő fiatalok tábo­rába látogatott, ezt írta a tábor króni­kájába: Adni akartam, és kaptam... hitet, erőt a munkához. Különben pedig 19,5 év volt a vasútépítő fiatalok átlagos életko­ra. Ami azt jelenti, hogy az a nemze­dék kezdte el akkor az Ifjúsági Vasút építését, amelyik éppen mostaná­ban készül nyugdíjba. Tisztelet a munkájukért! HAJDÚ ANDRÁS

Next

/
Thumbnails
Contents