Új Szó, 1988. április (41. évfolyam, 77-101. szám)

1988-04-02 / 78. szám, szombat

Eduard Sevardnadze az afganisztáni rendezésről nyilatkozott a Robotnicseszko Delonak

A Szovjetunió a genfi tárgyalások sikerét kívánja

(ČSTK) - Eduard Sevardnadze az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter, aki részt vett a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottságának szófiai ülésén, interjút adott a Rabotriicseszko Delonak.

KÉRDÉS: Milyen a Genfben folyó afgán-pakisztáni tárgyalások jelenlegi helyzete? Mit lehet várni? De először talán szóljon néhány szót a genfi dokumentumokról, arról, milyen kötelezettségeket vállalnak magukra a rendezésben részt vevő felek?

VÁLASZ: Valóban, először azt kell tisztázni, mit is értünk a „genfi dokumentumok" alatt. Tömören szólva: néhány olyan egyezménytervezetről beszélünk, amelyeket az ENSZ-fótitkára által kezdeményezett, s majd a főtitkár különmegbí- zottja által közvetített diplomáciai folyamat során dolgoztak ki. A tárgyalások 1982 júniusa óta folynak. Hangsúlyozom, két kormány, az afganisztáni és a pakisztáni kormány között folyó tárgyalásokról van szó. A kölcsönös összefüggésekről szóló okmány tervezetében az áll, hogy „az Afgán Köztársaság és a Pakisztáni Iszlám Köztársaság kormánya megkezdte a tárgyalásokat“, Ez az okmány magyarázza a nemzetközi jog azon alapelveit, amelyekből a helyzet politikai rendezése során kell kiindulni. A következőkről van szó:- kötelezettségvállalás arra, hogy nem avatkoznak be egyik állam belügyeibe sem, összhangban az ENSZ Alapokmányával;-az államok egyenjogú szuverenitása.

Itt található azoknak a dokumentumoknak a felsorolása, amelyek a „politikai rendezés egyes részeit“ alkotják:

1. kétoldalú afgán-pakisztáni megállapodás a kölcsönös kapcsolatok elveiről, főleg a be nem avatkozásról és az intervencióról történő lemondásról; 2. nyilatkozat a Szovjetunió és az Egyesült Államok nemzetközi garanciáiról; 3. kétoldalú afgán-pakisztáni megállapodás a menekültek önkéntes hazatéréséről. Ez a három és a kölcsönös összefüggésekről szóló dokumentum alkotja az úgynevezett genfi csomagot. Beletartozik még az „emlékeztető a megértésről“, ez főleg a technikai kérdésekre vonatkozik - a két fél kötelezettség -váiialásai teljesítésének ellenőrzési mechanizmusára.

Minden Afganisztán és Pakisztán közötti szerződés a klasszikus nemzetközi megállapodások jellegével bír: a felek egyenjogú és független szubjektumokként lépnek fel, s minden kötelezettség a kölcsönösségen alapszik. Kár, hogy ennek az interjúnak a terjedelme nem teszi lehetővé ezeknek a kötelezettségeknek a felsorolását. Ezért csak néhány példát említek. A felek kölcsönösen kötelezték magukat, hogy:- tiszteletben tartják a másik fél szuverenitását és azt az elidegeníthetetlen jogát, hogy önállóan választhassa meg saját politikai, gazdasági, kulturális és társadalmi rendszerét, fejlessze nemzetközi kapcsolatait;-tartózkodnak a másik fél ellen irányuló felkelés vagy szeparatista tevékenység támogatásától, az ehhez nyújtott közvetlen vagy közvetett segítségnyújtástól;- nem kötnek más államokkal olyan megállapodásokat, amelyek a másik fél elleni intervenciót, bel- és külügyeibe való beavatkozást célozzák.

Hangsúlyozni szeretném, az afgán -pakisztáni tárgyalások mostani fordulójának megkezdéséig ezekről a javaslatokról egyetértés született. Csak a kölcsönös összefüggésekről szóló dokumentumban kellett pontosítani a szovjet csapatok távozásának azt az időpontját, amely minden fél számára elfogadható. Ez már a mostani forduló kezdetén meg is történt. A csapatkivonás időtartamát 9 hónapban rögzítették. Maradt egy kérdés, amelyben nem sikerült megegyezni:

a „nemzetközileg elismert határok" említése az egyik közös pontban. A mostani forduló kezdete előtt nyilvánvaló volt- s ennek komoly okai voltak - hogy ez a megfogalmazás a kompromisszum felé vezető utat jelenti. Ebből a kérdésből most a pakisztáni fél ütközŐDontot csinál.

KÉRDÉS: Miről van szó?

VÁLASZ: Az afgán-pakisztáni határ megegyezik a Durand-vonallal, ezt a múlt század végén jelölték ki - önkényesen- a brit gyarmatosítók. A pastuk lakta területen húzódik keresztül Minden országban kényesnek számit a határkérdés, hiszen magának az államiságnak a lényegét érinti, a nemzet területi integritását és szuverenitását. S természetesen nem olyan kérdés ez, amely könnyen megoldható lenne azáltal, hogy három

szót belefoglalunk a dokumentumba, amely nem függ össze a határok kijelölésével.

Úgy vélem, ezzel nem érthet egyet egyetlen afgán kormány sem, mivel azonos lenne az egész ország nemzeti érdekeinek - beleértve a pastukat is - elárulásával. Úgy tudjuk, hogy a pakisztáni területen állomásozó úgynevezett „pesavari hetek" egyetlen vezetője sem támogatja a határkérdésben a pakisztáni álláspontot. Mindenesetre még egyetlen olyan szó sem hangzott el a részükről, amely ennek az ellenkezőjét bizonyítaná. Akinek ez ügyben kétségei vannak, felkérheti az afgán ellenzék vezetőit, hogy nyilvánítsanak véleményt a dologról.

Iszlamabadnak azok a törekvései, hogy kihasználja a véletlenek - nézete szerinti - kedvező egybeesését arra, hogy megoldjon egy évek óta vitatott problémát, az az afgán rendezéssel összefüggésben nemcsak elfogadhatatlan, hanem erkölcstelen is. Hozzá kell fűznöm: a határrendezés kérdésében Afganisztán pozitív álláspontra helyezkedik. Nem zárkózik el attól, hogy rendkívüli diplomáciai párbeszédet kezdjenek a problémáról. Úgy tudjuk, az afgán fél a genfi megállapodásokban hajlandó volt egy kompromisszumos megfogalmazásra, arra, hogy a „meglévő határvonalak“ kifejezést használják. Véleményünk szerint ez nagyon konstruktív megközelítés.

KÉRDÉS: Az utóbbi időben bizonytalanság van akörül, hogy az USA az afgán-pakisztáni megállapodás garantálója lesz-e vagy sem. Nem tudná ezt a dolgot megmagyarázni?

VÁLASZ: Először arról, mit jelent a garantálója kifejezés az afgán—pakisztáni rendezésben. A garantáló olyan ország, amely:- támogatja az afgán-pakisztáni diplomáciai rendezést:- hozzá kíván járulni a rendezéshez, Afganisztán és Pakisztán szuverenitásának, függetlenségének, területi egységének és el nem kötelezett státusának tiszteletben tartása alapján;-kötelezi magát arra, hogy feltétel nélkül tartózkodik az Afganisztán és Pakisztán belügyeibe való beavatkozástól és intervenciótól, s tiszteletben tartja ezen országok kétoldalú megállapodásában rögzített elveket a kölcsönös kapcsolatokról.

A játékszabályok a Szovjetunió és az USA számára azonosak. Ismeretes azonban, az amerikai kormány kijelentette; továbbra is segítséget nyújt az afgán ellenzéki erőknek. A gyakorlatban ez azt jelenti, az USA követelni fogja Pakisztántól, hogy juttassa el az amerikai fegyvereket a kormányellenes afgán csoportokhoz, mivel az amerikaiaknak nincs más útjuk a segítségnyújtásra. Másképpen fogalmazva: arra törekednek, hogy Pakisztán megsértse a genfi megállapodásokból eredő kötelezettségeit. Az USA ezáltal beavatkozik Pakisztán belügyeibe, mivel rákényszerít bizonyos dolgokat, s távolról sem támogatja az afgán-pakisztáni rendezést.

Őszintén szólva, ilyen magatartással nem lehet garanciát vállalni. Annak idején Washington beleegyezett abba, hogy vállalja a garantáló szerepét, mert nem hitte, hogy a szovjet csapatok valaha is távoznak Afganisztánból. Lehet, hogy ezt nem is kívánták.

KÉRDÉS: Az amerikai kormány képviselői azzal magyarázzák álláspontjukat, hogy „szimmetriára“ van szükség a szovjet és az amerikai fegyverszállítások terén, s ezekre moratóriumot javasolnak.

VÁLASZ: Nagyon meglepett bennünket, hogy az amerikai külügyminiszter a moratóriumot javasolta. A nálam nagyobb tapasztalatokkal rendelkező diplomaták sem tudnak visszaemlékezni arra, hogy az Egyesült Államok pozitívan szólt volna a moratóriumról. Mindig allergiásak voltak erre a szóra, bármire is vonatkozott. Számunkra viszont a moratórium megfelelő kifejezés. Akkor most miért utasítjuk e\? Nem is arról van szó, hogy a most javasolt moratórium egyoldalú vagy igazságtalan lenne. Az afgán ellenzék számára ugyanis az Egyesült Államok a fegyverek fó, de nem az egyedüli szállítója. Ezzel szemben az Afgán Köztársaság kormánya a védelemhez szükséges fegyvereket sokkal kevesebb országból szerzi be. Távolról sem formálisak azok az okok, amiért elvetjük ezt

a gondolatot. Sehol, egyetlen dokumentumban sem történik említés a fegyver- szállítások „szimmetriájáról“, vagy „moratóriumáról". Ezeket az1 érveket az utolsó pillanatban agyalták ki, amikor a genfi megállapodások aláírásától már csak egy lépés választott el bennünket.

Számunkra azért elfogadhatatlan a moratórium, mert beavatkozást jelent egy szuverén államhoz, az ENSZ tagjához - s amelynek az USA-val is vannak diplomáciai kapcsolatai - fűződő kapcsolatainkba. A Szovjetunió államközi szerződések és kormányközi megállapodások alapján szállít fegyvereket Afganisztánnak. 1921 óta vannak ezzel az országgal ilyen kapcsolataink.

S most az USA arra szólít fel bennünket, hogy ezeket a szerződéseket és megállapodásokat rúgjuk fel, ne teljesítsük a belőlük ránk háruló kötelezettségekét. Ez teljesen jogellenes magatartás. Mégpedig abból a szempontból is, hogy a valódi célja: bizonyítani azt az elképzelést, mintha semmilyen különbség sem lenne az Afgán Köztársaság kormánya - amely az országot az ENSZ-ben és más nemzetközi szervezetben is képviseli -, valamint a „pesavari hetek" vezetői között.

A moratóriumra és a szimmetriáról szoló tárgyalásokra tett javaslat célja olyan státust adni a heteknek, mintha többet jelentenének egy olyan fegyveres csoportnál, amely az ország törvényes kormánya ellen harcol. Nyilvánvaló, hogy mi ezt az elképzelést nem támogathatjuk. A Szovjetunió teljesíti az Afganisztánnal kötött szerződésekből rá háruló kötelezettségeket.

KÉRDÉS: Nem következik-e az amerikai magatartásból, hogy elutasíthatja a nemzetközi garanciákról szóló nyilatkozat aláírását?

VÁLASZ: Véleményünk szerint az Egyesült Államok a garanciákban való részvételét összeköti az általa javasolt, távolról sem szimmetrikus moratórium elfogadásával. El kell döntenie, hogy haj- landó-e részt vállalni a garanciákból vagy sem. Nyilvánvalóan jobb lenne, ha igen. Véleményünk szerint azonban amerikai garanciák nélkül is végig lehet vinni a genfi folyamatot, annál is inkább, mivel földrajzi szempontból az adott terület nem kapcsolódik az USA-hoz. Ebben az esetben a rendezés az alábbi képlet szerint mehetne végbe: Afganisztán és Pakisztán megköti a kétoldalú megállapodásokat, de a kölcsönös összefüggésekről szóló dokumentumot Afganisztán, Pakisztán és a Szovjetunió Írja alá, mivel a szovjet csapatok távozásáról van benne szó.

KÉRDÉS: Elképzelhetö-e elméletileg az afgán probléma rendezése és a szovjet csapatok távozása a genfi dokumentumok aláírása nélkül? Milyen alapon valósulna meg ekkor a csapatkivonás?

VÁLASZ: Azt kívánjuk, hogy a genfi tárgyalások sikerrel járjanak Mind az afgán, mind a szovjet fél megtette ennek erdekében azt, ami tőle tellett. Rugalmas, konstruktív irányvonalat követtünk. Nagymértékben Afganisztánnak és a Szovjetuniónak köszönhető, hogy a genfi tárgyalások ma olyan szintre jutottak, amikor már csak egy lépést kell tenni az okmány aláírásáig. Ezt világosan kifejtette Mihail Gorbacsov a mostani forduló kezdete eiőtt az Afganisztánról szóló nyilatkozatában. A genfi párbeszédben azonban mások is részt vesznek. Nem függ minden csak tőlünk és az afgán kormánytól. Ezért kell számolni azzal, hogy a tárgyalások nem vezetnek el a megállapodásokig. Ha ez megtörténik, az sem ér váratlanul bennünket. Ezzel a lehetőséggel is számoltunk. Politikai döntésünk a csapat- kivonásról nem változik. De akkor azonban már nem a többoldalú megállapodások alapján járunk el, hanem az oiyan különmegállapodás szerint, amelyet Afganisztánnal közösen dolgozunk ki. Úgy fogunk cselekedni, ahogyan az afgán kormánynak és nekünk megfelel. De ismét kijelentem, a genfi tárgyalások sikerét kívánjuk, s tiszteletben tartjuk azt az igyekezetei, amelyet az ENSZ főtitkárának különmegbízottja fejt ki. Ma történelmi lehetőség van a jövőbeni békés, jószomszédi kapcsolatok alapjainak a lerakására. Az állam és a nemzet nem élhet csak a mában. Hiszem, hogy a pakisztáni vezetés fontolóra veszi országának jövőjét is.

A Rabotriicseszko Delo utolsó kérdése és Eduard Sevardnadze rövid válasza a szófiai külügyminiszteri tanácskozásra vonatkozott.

„Egyarcúság“ és „sokarcúság“

Huzamosabb ideje végzett megfigyelésem alapján mondhatom, hogy publicisztikánk nyelvhasználatában arc főnevünknek és származékainak használata körül nincs minden rendben. A csehszlovákiai magyar publicisztikában az említett szó túlságosan gyakran és sokféle változatban fordul elő, jobbára olyan jelentésben és szókörnyezetben, amilyenben más újságokban nemigen található. Leggyakrabban mennyiségjelzós összetételek utótagjaként melléknévképzővel ellátva szerepel. Vizsgáljuk meg néhány formáját „egytől" fölfelé haladva!

A szovjet-amerikai kapcsolatokról szólva az egyik cikk ezt állapítja meg: „Csupán emlékeztetni akartunk, s érzékeltetni: ami a Szovjetunióhoz fűződő viszonyt illeti, az USA-ra sosem az egyarcúság volt a jellemző."

Kéznél lévő szótáraimban az egyarcúság szót egyikben sem találtam. A mondatösszefüggésből olyasféle értelmet következtethetünk ki, mint őszinteség, egyértelműség. Fölvetődik az a kérdés, miért épp e homályos jelentésű, furcsa szót használja a fogalmazó. Bizonyára a szlovák „jednotvárnosť“ analógiájára alkotta, annak a magyar jelentése azonban „egyhangú", s a mondatba semmiképpen sem illik. A közlés egyértelmű tehát az említett két szó valamelyikével lesz, talán igy: „... ami a Szovjetunióhoz fűződő viszonyt illeti, az USA-ra sosem az őszinteség volt a jellemző“.

Eggyel nagyobb számú együtthatót kap az arc melléknévképzős alakja a következő mondatban lévő szóösszetételben: „A jobboldal kezdettől fogva becsapta a népet, visszaélt bizalmával, kétarcú politikával leplezte magát.“

Mint a római mitológiából ismeretes, két arca Janus istennek volt. Egyik előre, a jövőbe, a másik hátra, a múltba nézett. A kétszínű magatartásra, viselkedésre szokták mondani, hogy Janus-arcú, a politikára azonban a kétkulcsos megnevezés a gyakoribb. A példamondatunkban szereplő kétarcú, bár meglehetősen ritkán használt és szokatlan, mégsem hibáztatható.

A sokarcú melléknevet az Értelmező kéziszótár nem tartalmazza ugyan, mégsem hibáztathatjuk például olyan jelentésben, mint ahogyan egy úti beszámoló címében szerepel: „A sokarcú város“. Jelentése itt egyértelmű: olyan város, amelynek sokféle arca van. Ebben a mondatban azonban már korántsem olyan egyértelmű: „Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az emberek életét áthatja ez a sokoldalú és sokarcú aktivitás.“

A „sokarcú aktivitás“, „sokarcú tevékenység“, „sokarcú viszonyulás“publicisztikánk nagyon gyakori kifejezései. Nem vitás, hogy ezek szlovák mintára keletkeztek, és a fordításokból kerültek az eredeti írásokba. A sokarcú helyett egyértelműbb, bár talán nem kevésbé elkoptatott, a sokrétű, sokirányú meilék- név használata.

A következő mondatban az arc szó származéka ugyancsak nem mindennapi kapcsolatban szerepel: ,,A dolgozók további észrevételei nagyrészt a gazdasági tisztségviselők olyan fogyatékosságait és hibáit tárják fel, amelyek szöges ellentétben állnak a szocialista ember erkölcsi arcélével.“

A mondatot fogalmazó talán a profil helyett akart magyar szót használni. A profil magyar megfelelője valóban rendszerint az arcét, ám „erkölcsi arcéiról“ nem szokás beszólni; ha mindenképpen magyar kifejezést akarunk használni, akkor „erkölcsi arculat“-o\ mondunk. Idézetünkben is ez lenne a helyesebb.

MORVAY GÁBOR

Nyelvi nagyképűség

Amikor a következő szövegrészeket hallottam egy előadó beszámolójában, talán joggal merülhetett fel bennem az a gyanú, hogy az illető magatartása kimeríti a nagyképűség fogalmát. Szólt pedig egyik testes mondata eképpen:

„Rekonstrukcionális terveinket csak optimális financiális lehetőségek esetén realizálhatjuk; kapacitásunk csak minimális konstrukciómódosítás feltételeit produkálja az eljövendő tervperiódus időszakában, ezért maximálisan kell orientálódnunk az racionálisan produktív termelés irányában..."

Ami leginkább szemet szúr ebben a szövegben, az az idegen szavak tolakodóan tüntető halmozása. Azzal az esettel állunk szemben, amikor a beszélő a szakmai gőggel párosuló nagyképűséggel, a műveltségnek előkelősködőfitogtatásával akarja hallgatóit elbűvölni.

Mennyire emberibb módon szólhatott volna az előadó egyszerűbben, világos magyarsággal, például így:

Felújítási terveinket csak a legkedvezőbb pénzügyi feltételek mellett valósíthatjuk meg; kapacitásunk csupán igen csekély szerkezetmódosítást enged meg a következő tervidőszakban. Ezért a legnagyobb mértékben kell ésszerű termelékenységre törekednünk..

Ez már közérthető beszéd lett volna, és megkímélte volna az előadót a köntörfalazás és magamutogatás vádjától. Ez a vád persze nemcsak az idegen szavaknak ízléstelenül rikító használatától támadhat jogosan, hanem az efféle terpeszkedő kifejezésektől is: „konstrukciómódosítás feltételeit produkálja“, meg a „tervperiódus időszaka" (fölösleges szószaporítás, hiszen a periódus önmagában időszakot jelent).

A hibáztatott példával természetesen nem az idegen szavak oktalan száműzését kívántam javasolni, hanem célozni akartam arra a visszaélésre, amelyet kellő nyelvi figyelemmel elkerülhetünk. Mert a visszaélés társas veszélyt jelent; a még oly tiszta szándékot elhomályosítva zavarja az emberi kapcsolatok őszinteségét.

SZENDE ALADAR

Lehet eljárást tanúsítani?

Nem. Pedig amint az alábbi példa mutatja, egyesek úgy vélik: lehet. Nyilván nem latolgatják, hogy helyes-e vagy helytelen, amit mondanak.

Az egyik rádióriportban hangzott el a környezetvédelemmel kapcsolatban a következő ígéret: Rövidesen szakemberekből álló többtagú bizottság fogja eldönteni, milyen eljárást kell tanúsítani, hegy a szivárgást kiküszöböljék. Ez a kijelentés elszállt ugyan a légbe, de igen sokan hallhatták. Az efféle „alkalmi“ szókapcsolatok tehát könnyen bizonytalanná tehetik azoknak a nyelvhasználatát, akiknek a nyelvérzéke nem fejlődött ki oly mértékben, mint a nyelvhelyességi kérdésekkel foglalkozóké. Lássuk csak, milyen szókapcsolatokban lehet használni eljárás szavunkat és a tanúsít igét!

Természetesnek vesszük, hogy a népgazdaság legkülönbözőbb ágazataiban az eddigi eljárást tökéletesítik, vagy teljesen új eljárást alkalmaznak. - Ha valaki törvénybe ütköző cselekedetet követ el, eljárást indítanak ellene. Ha már megindult az eljárás, de tisztázatlan kérdések merültek fel, az eljárást felfüggesztik, elrendelik a bizonyítási eljárást, ha pedig valaki tisztázza magát, a bíróság megszünteti az eljárást.

Hogyan állunk a tanúsít igével? A bűnözők általában ellenállást tanúsítanak letartóztatásuk előtt. Az igyekvő tanulók jó előmenetelt tanúsítanak, a rossz tanulók pedig szívesen védekeznek azzal, hogy tanítójuk ellenséges magatartást tanúsít velük szemben. Korunk embere minden új iránt érdeklődést tanúsít, a fiatal újítók iránt pedig rokonszenvet tanúsít. Egyes emberek bizonyos váratlan helyzetekben hidegvért, illetve hősiességet tanúsítanak.

Mi azonban ne tanúsítsunk megértést, ha helytelen szókapcsolattal találkozunk. HASÁK VILMOS