Új Szó, 1988. április (41. évfolyam, 77-101. szám)

1988-04-18 / 90. szám, hétfő

Bepillantás egy vidéki labdarúgó-szakosztály életébe Céljuk a sportélet fellendítése Több mint félévszázada alakult meg a sportegyesület Gélléren (Holiare), ám amióta Bogyaréttel (Bodza-Lúky) Bogyához (Bodza) csa­tolták, azóta, a 70-es évek elejétől innen irányítják a több mint 1200 lakosú, három településből álló község sportéletét. A Komáromi (Komárno) és a Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járás határán található falunak ugyan két focipályája van, de csupán egy szakoszálya és egy felnőtt labdarúgócsapata. Pedig 25 évvel ezelőtt a kézilabda és a röp­labda is legalább olyan népszerű volt, mint a futball.-A 60-as években, a pusztító árvizet megelőzően pezsgő sport­élet folyt Bogyán és Gelléren. Volt röplabda-, továbbá kézilabdacsapa­tunk, melyek figyelemre méltó ered­ményeket értek el. A medréből kilé­pő Duna azonban elmosta ezeket a sportágakat is. Mivel a faluban nincs iskola, ezért mindenki a kör­nyéken tanul, később pedig a fiata­lok többnyire Nagymegyerre (Čalo- vo) mennek lakni, dolgozni. Éppen ezért a közelmúltban komoly gondot jelentett a labdarúgócsapat fenntar­tása. A 19 játékos közül heten Me- gyerről jöttek - kezdi a beszélgetést Végh Zoltán, a bogyai sportegyesü­let titkára. Annak ellenére, hogy az együttes a járási bajnokság III. osztályában a szerényebb játékerőt képviselő gárdák közé tartozik, a szakosztály vezetői derűlátóak. A Raffay Árpád és Ravasz Ödön edzők által irányí­tott csapat az idei bajnokságban a középmezőnyben szeretne végez­ni. Jövőre viszont jóval merészebb terveik lesznek: magasabb osztály­ba akarnak jutni. Már most komo­lyan veszik a felkészülést, az edzé­seket, hetente kétszer, kedden és pénteken a helyi pályán gyakorol­nak. Télen rendszeresen a szom­szédos lakszakállasi (Sokolce) alap­iskola tornatermében edzettek.- Legnagyobb problémánk az, hogy a lakosok sem támogatják a sportegyesületet. Nem is olyan ré­gen még 57 tagunk volt, most a lét­szám lecsökkent 37-re. Az utóbbi időben elmaradtak az eredmények, talán ezért fordítottak hátat a labda­rúgó-szakosztálynak. A sportélet fellendítésén fáradozunk, és ebben nyújt hathatós anyagi segítséget a Lakszakállasi Efsz. Enélkül aligha tudnánk létezni, mivel igen csekély a bevételünk. Nehéz feladat olyan helyen jó és ütőképes labdarúgó-együttest létre­hozni, ahol nincs ificsapat. Bogyán sajnos ez a helyzet. Nem azért nincs, mert megfeledkeztek volna az utánpótlás-nevelésről, hanem azért, mert egyszerűen nem tudnak össze­hozni tizenegy embert. Kevés a fia­tal! Esetleg, ha Bogyarétről (14 km- re van) bejárnának, akkor... Ez vi­szont elképzelhetetlen, megoldha­tatlan (?) Legalább is egyelőre. Azok, akik (öten-hatan) focizni akar­nak, a nagycsapattal edzenek, vagy edzői felügyelet nélkül rúgják a lab­dát. így fejlődésük aligha biztosított.- Az igazat megvallva, a fiatalo­kat sokkal jobban vonzza a lövészet, mint a foci. Főleg azért, mert ez a sportág attraktívabb és nem olyan leterhelő. Manapság pedig nagy úr a kényelem. A Honvédelmi Szövet­ség helyi szervezete kitűnő feltétele­ket biztosít versenyzőinek. A művelő­dési házban gyakorolnak, és rend­szeresen részt vesznek a kerületi és a szlovákiai viadalokon, ahol már jó pár sikert értek el. Több olyan spor­toló van községünkben, aki a labda­rúgó-szakosztálynak és a Honvé­delmi Szövetségnek a tagja. Ezt a sportegyesületünk is támogatja Sót, közösen építjük majd fel a lövöl­dét és bekerítjük a futballpályát. Re­méljük, ez a szoros együttműködés is hozzájárul a falu sportéletének magasabb szintre emeléséhez - bi­zakodik Végh Zoltán. Bogyán ugyanazokkal a problé­mákkal küszködnek, mit bármely más vidéki sportegyesületnél. Az is­kola hiánya szinte lehetetlenné teszi a legifjabbak szervezett sportolását. A felnőttek pedig - tisztelet a kivétel­nek - nemigen járnak a focipályára. Talán nekik nincs szükségük a moz­gásra? Nagyon is! A szabadidősport jelentőségét és fontosságát már többször hangsúlyoztuk. Nemcsak a városon élő, túlhajszolt embernek kell(ene) sportolnia, hanem a vidé­ken, reggeltől estig dolgozó, fóliázó lakosnak is. Ez csak úgy érhető el, ha a kis sportegyesületeknek is lesz szabadidősport szakosztályuk. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ A női sport Azerbajdzsánban Az azerbajdzsáni női sportolók gyorsan fejlődő mesterségbeli tudá­sának újabb bizonyítéka, hogy a ba- kui Firuza Velihanova bejutott az országos sakkbajnokság döntőjébe. Ez a 16 éves kislány másfél évvel ezelőtt teljesítette a sportmesteri normát és a Szovjetunió népeinek 1986. évi spartakiádjának sakkver­senyén, ahol a második táblán a le­hetséges 8 pontból nyolcat szerzett meg, bámulatba ejtette a szakem­bereket. A női sport Azerbajdzsánban, ahol a szovjethatalom megteremté­se előtt (1920) a nők a testedzésre nem is gondolhattak, ma gyorsan fejlődik. A sportolás egyáltalán nem zavarja a nőket családi kötelezettsé­geik teljesítésében, a tanulásban, a munkában. Ziba Alekszerova, a 4x200 méteres női váltófutás egy­kori világbajnoka például a fizikai­matematikai tudományok kandidátu­sa, az Olajkémiai Intézet docense; Zamina Mirgogyijeva, a kardvívás sportmestere pedig újságírónő lett. A 43 év, a háztartási gondok nem zavarják Rafiga Sabanovát, a neves azerbajdzsáni kézilabdajátékost, a montreali olimpia bajnokát abban, hogy klubjában, a bakui Avtomobi- lisztban ma is játsszon. Azerbajdzsánnak az olimpiai programban szereplő valamennyi sportágban megvan a maga női csa­pata. A kézilabdacsapat tagjai emel­lett a Szovjetunió többszörös bajno­kai. A köztársaság városaiban és körzeteiben valamennyi gyermek- és ifjúsági sportiskolának megvan a maga női szekciója. A nők a ha­gyományos férfi sportágba, a judoba is betörtek. Két évvel ezelőtt rendez­ték meg Azerbajdzsánban az első női cselgáncsbajnokságot. Ma a köztársaságban körülbelül 100 nő űzi ezt a férfias sportot. (APN) SZÁMVETÉS Egy egyesület, ahol nem csak kézilabdáznak Nyárasd (Topoľníky) hírnevét az I. ligás női kézilabdacsapat alapozta meg. Ez így igaz. De téved, aki azt hiszi, hogy a csallóközi nagyközség 480 tagot számláló sportegyesületé­ben csak kézilabda van, semmi más. Csölle István, a helyi sport- szervezet megbízott elnöke (azóta már megválasztották) a közelmúlt­ban megtartott évzáró taggyűlésen tárgyilagosan értékelte az öt szak­osztály tevékenységét. A labdarúgók felnőtt, diák- és ifjú­sági csapata a járási bajnokságban szerepel elég jó eredménnyel, s reá­lisnak tűnik az a célkitűzés, hogy a felnőttgárda bajnokságot nyerjen. Ezért is tervezik a pálya talajának felújítását, amely nem kis összegbe kerül majd, de számítanak a tagság társadalmi munkájára is. A Dórák Lajos vezette asztalite­nisz-szakosztály 1986-ban szerve­ződött újjá. Együttesük a járási baj­nokság I. osztályában szerepel, s természetesen részt vesz a sport­ágat népszerűsítő tornákon is. Az utánpótlás komoly gondot jelent a faluban, ezért a jövőben nagyobb segítséget várnak az iskoláktól. A szabadidősport szakosztálya elsősorban a tömegsport népszerű­sítésére törekszik. A nők tornagya­korlataira harmincan járnak, s vala­mennyien kihasználják a szaunát is. Az öregfiúk focicsapata is hallat ma­gáról; jó kapcsolatot tart fenn a ma­gyarországi Kóny gárdájával. A test­építők csoportja hetente edz. A rá- termettségi versenybe a tanulóifjú­ság mintegy 90 százaléka bekap­csolódott, az 5-8. osztályosok kate­Érsekújvárott (N. Zámky) hatodik alkalommal rendezték meg a felszaba­dulási futóversenyt. A nók viadalát Éva Dubcová (Elektrosvit N. Zámky), a férfiakét pedig Jozef Múčka (Slovan Bratislava) nyerte. A veteránoknál Dózsa Gyula (Dynamo čalovo) lett az első (Virág Tibor felvétele) góriájában a gyerekek 75 százaléka megszerezte a jelvényt. A felnőttek soraiból 48-an versenyeztek, Ivana Dullová Szlovákiában az előkelő harmadik helyen végzett. A szak­osztály legsikeresebb akciójának a „Futunk a rádióval" tömeges megmozdulás bizonyult, 394-en áll­tak rajthoz, s összesen 1344 kilomé­tert teljesítettek. Gazdag hagyományai vannak a községben az atlétikai szakosz­tálynak, bár a kézilabda térhódításá­val ez a sportág bizonyos mértékben háttérbe szorult. Czajlik Tibor edző, valamint Libárdi Ferenc és Nagy Tibor igyekezett újjászervezni a szakosztályt. A fiúcsapattal bene­veztek a kerületi bajnokságba, ahol a déli csoportban a 9. helyen végez­tek 643 ponttal. A járási versenyben Nagy Ervin 155, Laki Ildikó 145 cm-rel nyerte a magasugrást, Káro­lyi Judit 8,8 mp-cel harmadik lett a 60 m-es síkfutásban. Az atlétikai négytusában a nyárasdi lányok vit­ték el a pálmát. Hatékony szakmai és politikai-ne- velő munka folyik a kézilabda-szak­osztályban. A felnőttek mellett ifjú­sági és diákcsapatot is szerepeltet­nek a nyárasdiak. A fő figyelem természetesen Németh Pál edző I. ligás női gárdájának szereplésére irányul. Az utóbbi hónapok szeré­nyebb teljesítménye főként erőnléti és pszichikai problémákra vezethető vissza, s a technikai felkészítés sem ideális, ezért a szakvezetés­nek főként ezekre kell jobban odafi­gyelnie, Az új feladatok megfogalmazásá­nál elsősorban a tömeg- és a ver­senysport színvonalának emelése kapott hangsúlyt, s természetesen a spartakiád-előkészületek, amely­be 90 asszony és lány kapcsolódik be. A vitában is a tömegsport fej­lesztésének fontosságára, a ver­senysportban pedig az utánpótlás nevelésének fontosságára hívták fel a figyelmet a felszólalók. MÉRI ISTVÁN HÚSZ NYÁRI OLIMPIA (1900) A világkiállítás árnyékában A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elsősorban Pierre de Coubertin érdemeinek elismeréseként bízta meg Párizst a második nyári játékok megrendezésével. Coubertin azonban éppen saját hazájában nem nagyon talált megértésre és támogatásra. A francia fővarosban ugyanis világkiállítás volt, s ennek vezetői féltek az olimpia konkurenciájától, aggódtak befektetett tőkéjükért; ezért mindent elkövettek, hogy akadályokat gördítsenek a játékok megrendezése elé. Végül is a világkiállítás egyik nem túlságosan érdekes műsorszámaként bonyolították le. A megnyitóünnepélyre például mindössze ezer néző jött össze, a programot nem a sportvezetők határozták meg, az első és az utolsó versenynap között több mint öt hónap(ü) telt el... Méltán nevezték a párizsi olimpiát a „zűrzavarok olimpiájá“- nak. 1. AKADÁLYÚSZÁS, KÖTÉLHÚZÁS... Párizs mindmáig kideríthetetlen műsorá­val és eredményeivel vonult be a sporttör­ténelembe. Mivel az olimpiát a világkiállí­tás keretében rendezték, a hivatalos ver­senyek közé egész sor szórakoztató szá­mot iktattak. Máig sem tudnak megegyez­ni a sporttörténészek, hogy a 21 ország 1076 versenyzője hány sportágban és számban indult. Egyesek 15 sportág 98 versenyszámát emlegetik, mások viszont ennél sokkal kevesebbet. Ilyen beiktatott szám volt az élóga- lamb-lövészet és a vaddisznólövés(ü). E két attrakció csak a párizsi olimpián szerepelt, de például a nem kevésbé szórakoztató és „sportosabb“ akadály­úszás, valamint a kötélhúzás később is műsoron maradt. Akadályúszás közben - nyilván a na­gyobb cécó kedvéért - két lehorgonyzott hordón is át kellett vergődniük az úszók­nak. Az ausztrál Lane 2:38.4-gyel győ­zött, alig 13 másodperccel ért el gyen­gébb eredményt, mint amikor a „sima“, hordómentes 200 gyorsot nyerte. Bizo­nyára söröshordókról volt szó; azok körül az ausztrálok mindig is nagymesterek voltak... Ha már a párizsi úszásoknál tartunk: az angol Jarvis 1:16.4-gyel nyerte a 100 gyorsot, a fent nevezett Lane meg 2:25.2- vel a 200-at. Vagyis: Lane második szá­zával is megverte volna az angolt. Ma­gyarázat? Ki tudja! Az úszószámokat a Szajna egyik holtágában tartották. Le­hetséges, hogy a holtág csak tetszholtság volt. Hol erre folyt, hol arra... KALAPÁCS AZ ERDŐBEN. A francia rendezők nem nagyon törődtek a megfe­lelő versenyzési körülményekkel, a külföl­di résztvevőkkel. Sót, még arra sem fordí­tottak gondot, hogy a világkiállítás nézői­nek felhívják figyelmét az olimpiára. A já­tékokon először szereplő kalapácsvetés során például minden dobás után keresni kellett a „szerszámot“. Nemegyszer a közeli erdőben. Ennek következtében az eredményeket sem tudták pontosan megállapítani. Csak saccolták. Elképesztően pontatlan volt a tájékoz­tatás is. Diszkoszvetésben a magyar Bauer győzött (36.04), mire a zenekar eljátszotta tiszteletére az - amerikai him­nuszt. Gyorsan figyelmeztették a karmes­tert a tévedésre, s „helyreigazításként" kö­vetkezett - az osztrák himnusz. A sajtó­ban is így jelent meg az eredmény: 1. Bauer (Budapest, Ausztria). „Ha még egyszer előfordul ez a sértés, akkor...“ - tiltakoztak a magyar sportvezetők. Nem fordult elő. Sőt! Másnap így jelent meg egy eredmény: ...2. Wahle (Bécs, Ma­gyarország). Hiába. Még az olimpiák hőskorában vagyunk. Rúdugrásban másfajta eset tör­tént. Mivel a felvilágosult franciák vasár­nap délelőtt is rendeztek döntőt, a vallá­sos amerikai menők nagymisére mentek, illetve kellett menniük. A közepes képes­ségű Baxter viszont kevésbé volt hitbuz­gó. Meg is nyerte a versenyt (3.30). Másnap egyik honfitársa egy bemutatón 20 cm-rel ugrott többet. 2. KÉT KIVÉTEL. Szóval nem véletlenül kapta a francia főváros a „zűrzavaros olimpia“ elnevezést. Ezen az sem változ­tatott, hogy az indulók száma, a verse­nyek színvonala és sportértéke szem­pontjából kétségtelenül felülmúlta athéni elődjét. Az atlétikai bajnokságokon - kettő ki­vételével - az amerikaiak és az angolok osztoztak. A maratoni futásban egy fran­cia pékinast ünnepeltek, 15 másodperc híján 3 óra alatt teljesítette a 40.260 km- es távot, míg a diszkoszvetést a már említett 21 éves magyar Bauer nyerte, aki az olimpia után soha többé nem indult versenyen. Nagyszerű világrekorddal (10.7) győ­zött a 100 m-es síkfutásban az amerikai Jarvis. Ez az eredmény - mint olimpiai csúcs - csaknem negyedszázadig volt érvényben. Világcsúcs született 1500 m- en is (4:06). A „királynő lovagjai“ közül kiemelke­dett a négyszeres győztes amerikai Kraenzlein - 60 m: 7 mp, 110 m gát: 15,4 - világcsúcs, 200 m gát: 25,4, távolugrás- 719. „A KÍGYÓEMBER“. Kétségtelen, hogy az olimpiák történetében a legfigye- lemre méltóbbak közé tartozik az amerikai Ewry. Gyermekkorában mindkét lábára megbénult, és az orvosok csak akkor adtak neki halvány reményt a gyógyulás­ra, ha fáradhatatlanul tornászni fog. Az emberi test 322 különféle izomból áll, s az izmok 52 százaléka a törzsön és a lábon található. Ewry minden egyes izmára kü­lönféle gyakorlatokat írtak elő az orvosok. És Ewry legyőzte a gyermekbénulást! Magas, izmos emberré fejlődött, s amikor 24 esztendős lett, elkezdett járni. Rögtön jelentkezett az egyik atlétikai klubba, ám a futás nem sok reménnyel kecsegtette. De a helyből ugrást mintha csak neki találták volna ki. Ebben a ver­senyszámban százszázalékosan érvé­nyesültek kimunkált lábizmai. Ewry olimpiai sikerei szinte példátla­nok. Párizsban megnyerte a helyből ma­gasugrást (165), a helyből távolugrást (321) és a helyből hármasugrást (10.58 m). Négy évvel később megismételte pá­rizsi sikereit és 1908-ban két helyből ugrásban lett olimpiai bajnok. A helyből hármasugrás nem szerepelt a program­ban. Ewry tartotta a helyből hátraugrás világrekordját is (287 cm). A nyolc olimpiai aranyérem sok-sok dicsőséget szerzett a „kígyóembernek“ becézett Ewrynek és a sportvilág nem győzött eléggé csodálkozni a néhai béna gyerek fantasztikus eredményein. 3. JANDA-SUK EZÜSTÉRME. Először szerepeltek az olimpián Csehország sportolói (egy tornász, három atléta) és František Janda-Suk ezüstérmet szerzett a férfi diszkoszvetésben (35.25 m), ô volt az egyetlen diszkoszvető, aki nem hely­ből, hanem forgás után dobta el a ko­rongot. Magyarország versenyzői Bauer aranyérmén kívül még öt érmet nyertek. A 19 esztendős Halmay úszásban hívta fel magára a figyelmet: 200 és 400 mé­teren a második, 100 és 1000 méteren pedig a harmadik lett; Gönczy a férfi magasugrásban szerzett bronzérmet (175 cm). HÉTÉVES BAJNOK. Amint már emlí­tettük, Párizs eléggé önkényesen járt el az olimpiai műsor összeállításával. A „ki­lengésekhez“ tartozott például, hogy száműzte a játékokról az erős embereket, a súlyemelőket és a birkózókat. Az ökölví­vás is az amerikaiak és az angolok sport­ága volt. Minek rendezzék hát meg ver­senyeit éppen Franciaországban? És így tovább... Párizsban került viszont műsorra több szórakoztató sport mellett például a lab­darúgás, a vízilabda és a rögbi. A futballt és a vízilabdát az angolok nyerték. Elő­ször avattak olimpiai bajnokokat az eve­zésben. Kevésbé ismert tény, hogy éppen ebben a sportágban nyert aranyérmet minden idők legfiatalabb olimpikonja, aki­nek a nevét sem ismerjük. Az történt ugyanis, hogy a holland kormányos kettes „lapátosai“ túl súlyosnak találták „kapitá­nyukat“, és a döntőre egy hétéves francia kisfiút ültettek a kormányhoz. Győzelemre is vezette a hajót. Aztán elfutott játszani pajtásai közé... A nők viszont „befutottak". Egyelőre csak a teniszben és a golfban mérték össze tudásukat. De már ott voltak az olimpián. Amikor befejeződött a hosszúra nyúlt olimpia, az újságok megállapították a ren­detlen rendezőkről: egyetlen nagyszerű „húzásuk" az atlétikai versenyeket köve­tő tűzijáték volt. TOMI VINCE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents