Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)
1988-03-04 / 53. szám, péntek
A távolság legyőzhető A vonat befutott a pályaudvarra. A leszállók a kijárat felé tartottak. Poggyászaikat lerakták a peronra, s várták, hogy valaki, akire rábízhatják magukat, hozzájuk lép. Itt is ugyanúgy fogadtak és indítottak szerelvényeket, az eltűnő vonat után ugyanúgy elnéptelenedett a peron, mint bárhol. Mégis másképp hatott rájuk minden. Senki sem vette őket észre. Senki sem mondta: zdrávszt- vujtye. Kalauzolás nélkül is eljutottak a kollégiumba. Időlegesen a betegszobában kaptak szállást. Megérkezett a fiú is, aki egy másik vonatnál várta őket. Nyomban elintézte a szükséges papírokat, a szálláshelyet, s utána sem hagyta el őket, vagy inkább már csak Beátát magára.- Az első ember volt, akivel Krasznodarban megismerkedtünk, s ő lett a férjem. Ettől kezdve szinte minden úgy ment, mint a karikacsapás: nem voltam egyedül. Akkor már második éve volt a városban s barátai szeretettel fogadtak engem is. Ragaszkodásuk megszépítette első krasznodari karácsonyomat. Féltem az egyedülléttől, de mert voltak barátaim, nem akartam keseregni, búslakodni, hazavágyni. Ha tényleg olyan vagyok, amilyennek mások tartanak, bátor, kitartó, célratörő, akkor igen is, ki kellett, hogy bírjam. Apró ajándékokat vásároltam. Először szülőfalumra, anyuékra gondoltam. Szomorúan ültem a szobában. Később elindultam ajándékozni, megkeresni azokat, akiknek örömet akartam szerezni. Boldog ünnepeket éltem meg velük. Emlékszem rá, már gyermekkoromban is az útleírásokat, az olyan regényeket bújtam, amelyek távoli tá/ak, szokások, más életmód leírásával ingerelték a fantáziámat. Olyan erős hatással voltak rám az írott szavak, hogy egy idő után azt is elhittem, én éltem meg az eseményeket, én jártam ott, ahol a szerző. Különösen a számomra oly messzi és .titokzaios Keletet szerettem, Ger- mánusz Gyula és Vámbéri Ármin könyveit. Krasznodarban ki akartam használni a lehetőséget, hogy egy- egy barátom elbeszéléséből a különféle nemzetek és nemzetiségek sajátosságait aprólékosan megismerjem, úgy, ahogy csak az ott élő mesélheti azt el. Internacionalista vagyok. Jelen voltam minden rendezvényen, amelyet egy-egy ország nemzeti ünnepe alkalmából szerveztek. Közelebb akartam kerülni a külföldiek hagyományaihoz, tisztelni azt, amit ők tisztelnek hazájukban. Közeledni a szovjet nép mentalitásához, mielőbb beilleszkedni. Egy éve vagyok itthon, de ha évente kétszer-háromszor hazajöhetnék, gondolkodás nélkül visszamennék a Szovjetunióba. Mert visszavágyódom, de nem hagyhatom el a szüléimét. Hiába tekintek másképp a távolságra, mint az esetleg sohasem utazó, a távolság Komárom (Komárno) és Krasznodar között nagy. Ahogy férjem ádeni munkahelye és az én munkahelyem között is. Ami miatt sajnos már egy éve nem láttuk egymást. Csak a heti egy-egy levéllel tartjuk a kapcsolatot. De az idén találkozunk. Nem volt nehéz idehaza munkahelyet találnia. Egyrészt, mert ahogy maga mondja, Csehszlovákiában (G ágy or Aliz felvétele) fehér hollónak számít ez a „mesterség“, jóllehet egyre nagyobb szükség lenne rá. Mindössze hat emberről tud, akik ugyanolyan diplomát szereztek, mint ö, három fiatal kollégája viszont most tanulja ugyanezt a szakot a Szovjetunióban. Said Ahmed Beáta dohányvegyész-mérnö- köt Komáromban már várták. Háromszor volt itt gyakorlaton. Ismerkedett a dohánygyárral, ismerkedtek vele, és maga is részt vett a termelésben, tehát tudta mi vár rá, ha hazajön.- Hat évvel ezelőtt valószínű, ha mondják, se izgatott volna, hogy ilyesmi létezik. Meglepődtem, amikor megérkeztem Krasznodarba, s kiderült, mit is fogok tanulni. Itt valami tévedés lesz, gondoltam, elcserélték a papírjaimat, más iskolába, más tanszékre küldték. A gimnáziumban ugyanis a Szovjetunióban tanulható szakmák közül azt a szakot választottam, amelyik elnevezése így hangzott: a szubtrópikus növények feldolgozása. Kiderült végül is, hogy nem irányítottak máshová, az a szubtrópikus növény, amelyik számomra olyan csábító, olyan egzotikus volt, nem más, mint a dohány. Vigasztaltam magam, de hisz nagyapa éveken át dohányt termesztett, szerettem a dohánylevelek illatát a deszkafalú szárítópajtában, s már is megvolt a motiváció Kibékültem, jó viszonyba kerültem a dohánnyal, és szívesen tanultam. S még egy dolog, amit már említettem is... Tudom, hogy nagy szükség van felkészültségünkre, szakmai tudásunkra, mert sajnos az utóbbi években megnövekedett a dohányosok száma. Egyre több nő és fiatalkorú szokott rá, vagy csak próbálja ki, ízleli meg a füstöt. Állandóan javítanunk kell a dohány minőségén, hogy a füsttel minél kevesebb káros anyag kerüljön be a szervezetbe. Én megtaláltam a titkot, amivel minden káros anyagot ki tudok szúrni - leszoktam a dohányzásról. De amíg sokan ezt nem teszik meg, szükség van a munkámra Ismernem kell a dohány vegyi összetételét, hogy a műtrágyázástól kezdve az egész feldolgozását irányítani tudjam, s ezáltal elérjem, hogy a kész termék kevésbé legyen ártalmas a szervezetre, kevesebb rákkeltő anyagot tartalmazzon. Aki megveszi a doboz cigarettát nem gondol arra, hogy nekünk, gyártóknak, mennyi munkát jelent, hogy e káros szenvedélyt minél ár- talmatlanaboá tegyük az egészseg- re. Minden egyes cigarettamárkát úgy kell,,megkomponálni”, mint egy parfümöt. Művészet úgy keverni az egy-egy márkához szükséges 15 fajta dohányt, hogy az minél ártalmatlanabb legyen. Ehhez egy-egy fajtáról vegyelemzéssel mindent meg kell állapítanom a feldolgozás előtt. A dohánytermékek gyártását nem úgy kell elképzelni, mint ahogy annakidején a falusi bácsikák megvágták a dohányt, papírba sodorták és ezzel kész is volt a cigaretta. Minden cigarettának pontos receptje van. Magában a dohány termesztésében is vannak olyan tényezők, amelyeket a minőségjavítás céljából kevésbé tudunk befolyásolni. Ilyen a talajösszetétel, a talajszerkezet, a napfényes órák száma Ezek minőségformáló tényezők. Nem véletlen, hogy a török és a görög a világ legjobb dohánya. És az sem véletlen, hogy a törésnél nem keverjük a leveleket. Külön törjük az alsót, a felsőt és a középsőt. A középső törés a legjobb. Beáta diplomamunkájában a fermentálással (erjesztés) foglalkozott. Erjesztéssel a dohány melegszik, súlya csökken, enzimek és baktériumok okozta elváltozások következnek be. A fermentált dohányból készülnek a dohánytermékek. A minőség javításáért a fermentálás során tehet a legtöbbet a do- hányvegyész-mérnök. Beáta ezen a területen mélyíteni kívánja szaktudását. Ismét a Szovjetunióba készül, hogy doktorátust szerezzen. TALLÓSI BÉLA Mosolya az unokáké A számok bűvöletében él. Főkönyvelő a Komáromi (Komárno) Állami Gazdaságban, s a 30 év alatt munkahelyén végigjárta a ranglétra valameny- nyi fokát. Az eltelt esztendők során gyakran változtak a könyvelés előírásai, módjai, de az osztály dolgozóival követték a változásokat, elsajátították az új munkamódszereket.- 1979 óta az állami gazdaságban számitógépes könyvelés folyik. A gépi feldolgozáshoz osztályunk készíti elő az alapadatokat, legyen szó raktárkészletről, üzemanyagokról, illetve termelési mutatókról. S a tíz részleg 760 alkalmazottjának bérelszámolása ugyancsak sok munkával jár. A ránk háruló feladatok pontosságot. szakértelmet kívánnak, s bizony előfordul, hogy a munkaidő leteltét sem vehetjük figyelembe, hiszen munkánk időhöz kötött Talán ha majd a gazdaságnak is lesz számítógépe, s nem kell az adatokat az érsekújvári (Nové Zámky) számítóközpontba küldeni, nyugodtabban dolgozhatunk. Valamennyien ismerjük a munkafolyamatok egyes fázisait, kiesés esetén helyettesítjük egymást. És persze az is előfordul, hogy a rendeletek, előírások tanulmányozása közben rám esteledik. Ilyen a „fónöksors". Persze, ha a nószövetségi, illetve más gyűlésre igyekszem, jobban ügyelek az idő múlására A legpontosabb akkor vagyok, ha az unokák várnak rám - mondta széles mosollyal. Krnáč Katalin főkönyvelőként és tisztségviselőként egyaránt megállja a helyét. És megállta akkor is, amikor két kislányáról kellett gondoskodnia. Gyűlésekre, ellenőrzésekre járt, szervezte a nómozgalmat, s közben pártoktatások előadójaként esténként tanult.-Az eltelt esztendők alatt enyhült kissé a lámpalázam, de bevallom, ha ki kell állnom az emberek elé, még ma is izgulok. Igaz, évről évre azért már egyre könnyebb. Amikor lányaim még kicsik voltak - emlékezett -, nem volt könnyű megszervezni a házi teendőket úgy, hogy jusson idő az egyéb feladatokra. Férjem támogatása, megértése nélkül nem jött volna össze a dolog. Fájlalom, hat éve elvesztettem. . Ma egyfe nehezebb társadalmi munkára bírni a kisgyermekes anyákat. Pedig a nőszövetségben is fiatalítani kell. Krnáč Katalin teendői mel.ett besegít nagymamaként is. - Amikor egy kis szabadidőm van, az unokáimmal és szüleikkel közös kirándulásokat teszünk, bográcsgulyás-partikat rendezünk. s élvezzük egymás társaságát. De a kicsik szívesen segítenek a kis kertemben, kellemes és hasznos délutánokat töltünk együtt. S jobban is ízlik a magunk termelte zöldség, gyümölcs. Persze ha sok a dolgom, lerövidülnek az együttlétek, de mihelyt módom van rá, igyekszem pótolni a ,,mulasztásom“. A mindig mosolygós főkönyvelőnek ezekben a napokban kissé több lett a gondja. Utazni készül, a prágai vár nőnapi fogadásán ó is azok között lesz, akik képviselni fogják a járás lányait, asszonyait. (Lórincz János felvétele)- Megtiszteltetés ez számomra, s természetesen nagy öröm is. A fogadáson túl - és ennek nagyon örülök - szép program is vár ránk. Annak ellenére, hogy valaha a családommal többször jártam Prágában, színházba nem jutottunk el. Ezért a legjobban a Nemzeti Színház előadását várom. Nem is olyan régen, amikor megbetegedtem, úgy gondoltam, abbahagyom, nem vállalhatok több társadalmi munkát. Ám amikor meggyógyultam, tudtam, még folytatom. Es most, munkám elismerése után, mégsem hagyhatom abba. Az utazásomnak az unokáim is nagyon örülnek, telkemre kötötték, hogy látni akarnak a képernyőn, meg hogy integessek is nekik. Hát integetni azt nem fogok, de a mosolyom nekik szól majd. PÉTERFISZONYA Kommunista erkölcsi magatartás Századunk hátra lévó évtizedére a CSKP nagy feladatot tűzött társadalmunk elé. Nem kevesebbről van szó, mint egy új intenzív termelési forma és a neki megfelelő társadalmi szerkezet kialakításáról. Sokszor hangoztatott igazság, hogy ezek az új és nagy feladatok, új gondolkodást követelnek. Vagyis a gazdasági, társadalmi átalakulás egyik fontos feltétele az emberek tudatában végbemenő változás. Mi sem természetesebb, mint az, hogy az új gondolkodás meggyökeredzéséért folyó küzdelemben a kommunista pártnak kell az élen haladnia, vállalva a tennivalók nehezét, vezetve a tömegeket. Hogyan felelhet meg ennek a feladatnak a párt? Elsősorban tagjainak példamutatásával. Talán nem merült még feledésbe az a régi hagyomány, hogy a legnehezebb munkaszakaszokra a gazdaságban, az ideológiában a kommunistáknak kell állniuk. Nekik kell helytállásukkal magukkal ragadniuk a pártonkívüli- eket. A munkavégzésben és a kötelességteljesítésben mutatott példa természetes kötelessége minden kommunistának, de ma már ennél több kell. El kell érni, hogy a munkahely minden dolgozója a tőle telhető maximumot nyújtsa. Föl kell venni a harcot az egyenlősdi ellen, saját érdeket félretéve, meg kell tenni mindent azért, hogy aki többet nyújt a társadalomnak, az többet is kapjon, nagyobb anyagi és erkölcsi elismerésben részesüljön. Nemcsak új gondolkodásra van szükség ahhoz, hogy forradalmi céljainkat elérhessük, hanem bizonyos értelemben vett erkölcsi megújulásra is. A párt nevének tisztaságára a mindennapi élet ezernyi apró helyzetében ugyanúgy kell ügyelni, mint a nagy dolgokban. Mert például milyen véleményt alkothat az egyszerű ember arról a gazdasági vezetőről, aki művelt emberhez méltatlan arroganciával föllépve követeli meg az orvosi rendelő várószobájában, hogy őt mindenkivel szemben előnybe részesítsék, mert ezt megbeszélte az intézet igazgatójával. Az effajta jelenséggel sajnos elég gyakran találkozunk. Pozíciójukat kihasználva sokan mindenféle szolgáltatást összeköttetéseik révén intéznek el, a fodrásztól kezdve az orvosi ellátásig. Így vagy hasonló módon sokan visszaélnek helyzetükkel. Ök azok, akik pártigazolványukat kiváltságok zálogának tekintik. Megfeledkeznek arról az alapvető elvrői, hogy a párttagság áldozatokra kötelez, de kiváltságot csak arra biztosít, hogy a kommunista többet vállalhat az elvégzendő tennivalókból. Hozzá méltatlan a fölérendeltség tudata, neki az eszmét a régi sztoikus bölcsek alázatával kell szolgálnia. Csak így remélheti, hogy példája követésre talál. A társadalmi, gazdasági átalakítás, a szocialista demokrácia elmélyitése és az emberi alkotókészség kibontakoztatása feltétlenül együtt kell hogy járjon bizonyos érték-átrendezödéssel. Azoknak az értékeknek, amelyek annakidején harcban és a munkában hőstettekre ragadták a kommunistákat, meg kell kapniuk méltó helyüket az új gondolkodásban. A szocialista és a kommunista társadalom felemelő humánus eszményei adhatnak csak perspektívát kommunistáknak és pártonkívülieknek ahhoz az erőfeszítéshez, amelyet a társadalmi, gazdasági átalakítás követel, nem pedig a fogyasztói mentalitás, a túlzott anyagiasság. Ha komolyan törekszünk a szocialista társadalom mélyreható, minden területre kiterjedő megújítására, ezt sem hagyhatjuk figyelmen kívül. MORVAY GÁBOR Agybetegségek II. Koponyasérülés a fejet ért nagy erőbehatásra (közlekedési, ipari balesetek stb.) keletkezik. Leggyakoribb a hajas fejbőr sérülése. Enyhe esetben más sérülés el is maradhat. Nagyobb sérüléskor a koponyacsont is törik vonalas, benyo- matos, darabos törés formájában. Bár az agyat a hajas fejbőr, a koponyacsontok, az agyhártyák jól védik, rendszerint a koponya sérüléséhez az agy állományának károsodása is csatlakozik. Minthogy még a látszólag kis koponyasérülésekhez is társulhat később súlyos s2övódmény - koponyán belüli vérzés, agynyomás fokozódása stb. - szükséges az orvosi segély, s a sérültet átmenetileg orvosi megfigyelés alá kell helyezni. Agysérülés lehet fedett, amikor a koponyát ért eróbehatás a koponyán látható elváltozást nem hoz létre, és lehet nyílt, amikor az erő a koponyán áthatolva okoz károsodást, esetleg csonttörés révén sérti az agyállományt. Enyhébb esetben az agyban csak egész finom elváltozások keletkeznek, amelyek csak klinikai tünetekben jutnak kifejezésre (agyrázkódás). Súlyosabb esetekben az agyállományban pontszerű vagy kiterjedtebb vérzések támadnak. Az agysérülés helye és kiterjedése a következmények szempontiából lényeges. Sebészi beavatkozással a súlyos kimenetel sok esetben elhárítható. Az agysérülések elkerülése végett kötelező, hogy a motorkerékpárosok bukósisakot, a bányászok és az egyéb veszélyes munkahelyeken dolgozók védősisakot viseljenek. Agyrázkódás (agyrázódás) közvetlenül a fejet ért mechanikai erőbehatást (ütés, ütődés) követően fejlődik ki. Legtöbbször rövidebb-hosszabb ideig tartó eszméletvesztéssel jár. Oka a középagyra lokalizálódó, múló, gyógyuló funkciózavar. Ennek időtartama azonban - főleg enyhe agyrázkódás esetén - olyan rövid lehet, hogy a traumával járó ijedtség következtében fel sem tűnik. Enyhe esetben is jelentkezhet azonban elsápadás, a pulzus lassulása, vérnyomásesés, szédülés, hányás. Az eszméletlenség megszűnése után a történtekre vonatkozó emlékezéskiesés (amnézia) maradhat vissza. Jellemző elektroencefalogram-lelete nincs. A fejet ért mechanikai-fizikai jellegű károsítás után ritkán lelki zavarok keletkezhetnek. Ezt egyéb tényezők (alkohol, érelmeszesedés) is súlyosbíthatják. Tünetei kóros hangulateltolódás, betegség belátás hiánya, a gondolkodás, figyelem, emlékezés megnehezülése. A tünetek 1-2 héten belül elmúlnak. A fejtraumát szenvedett beteget orvossál meg kell vizsgáltatni. Az elváltozások súlyosságától függően sor kerülhet a sérült rövidebb-hosszabb ideig tartó kórházi megfigyelésére a későbbi szövődmény (koponyán belüli vérzés) elkerülése végett. Az agyrázkódást követő emlékezéskiesésnek büntetőjogi jelentősége is lehet. Agynyomás. Mivel az agy csontos burkon belül helyezkedik el, az ezen belül helyet foglaló idegszövet-, vér- és likvor- mennyiség csak adott térfogatot foglalhat el, így normálisan a nyomásviszonyok csak bizonyos határok között változhatnak. Ha a rendszerek térfogata növekszik, a zárt rendszeren belül a nyomás értéke is nő. Nyomás szempontjából a lik- vormennyiségnek (agyvíznek) van a legnagyobb szerepe. A likvortermelés fokozódása vagy az elfolyás zavara emeli az agynyomást. Agydaganatnál pl. a vénás rendszer összenyomása folytán emeli az agynyomást. Agyvérzésnél a kiáramló vér változtatja meg a normális nyomásviszonyokat. Az agynyomás-fokozódás leggyakoribb tünetei fejfájás, hányinger, hányás, szédülés, pangásos pupilla, valamint a szemfenék vénáinak erőteljes tá- gulata. Az agy összenyomásának következtében fokozott reflexek, pulzusszám csökkenése, légzéscsökkenés jelentkeznek. Esetleg eszméletvesztés és halál is bekövetkezhet. A tüneteket a nyúltagynak az öreglyukba történő beszorulása okozza. Dr. SZABÓ LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 4 1988. III. 4. ORVOSI TANÁCSADÓ
